Bf.167/2026/16 – Szegedi Ítélőtábla

(1)Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.167/2026/16/v 2 bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont] miatt 7 év szabadságvesztésre és 7 év ország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, továbbá megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által

1. július
2. napjától
3. december
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt. A törvényszék a vádlottal szemben a nyomozás során lefoglalt mindösszesen 55.500 valuta erejéig vagyonelkobzást rendelt el, továbbá rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor az alábbiak szerint: a vármegyei főügyészség – a következetes vádhatósági gyakorlatra hivatkozással – vádlott1 vádlott terhére, súlyosítás végett, hosszabb tartamú és az irányadó középmértékhez jobban közelítő, fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés, valamint mindezekhez igazodóan hosszabb tartamú kiutasítás kiszabása érdekében; vádlott1 vádlott a kiszabott büntetés enyhítése érdekében; míg a vádlott védője egyrészt a kiszabott büntetés enyhítése, másrészt pedig a vagyonelkobzás mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség képviselője a fellebbezésének írásbeli indokolásában a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartamát egyaránt aránytalanul enyhének minősítette, mivel álláspontja szerint azok nem igazodnak kellőképpen az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához, továbbá nem szolgálják megfelelően a büntetés generálpreventív céljait. Sérelmezte, hogy a törvényszék indokolatlanul nagy jelentőséget tulajdonított a vádlott büntetlen előéletének és a bűnösség beismerésének, ugyanakkor nem értékelte kellő súllyal a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények helyi és országos elszaporodottságát. Mindezek alapján – a vádhatóság megítélése szerint – a büntetési célokat hosszabb, az irányadó középmértékhez jobban igazodó tartamú szabadságvesztés és annak tartamához igazodóan ugyancsak hosszabb tartanú kiutasítás szolgálná megfelelően. A fellebbezés indokolásában kifejtettek szerint a törvényszék indokolatlanul határozott meg eggyel enyhébb – tehát az irányadó fegyház helyett börtön – végrehajtási fokozatot, mivel a külföldi bűnelkövetőkkel szemben végrehajtott szabadságvesztésre eleve speciális, kedvezőbb szabályok vonatkoznak. [4] vádlott1 vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában rámutatott arra, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében nem kellő súllyal értékelte a vádlott személyiségét, családi körülményeit és őszinte megbánással párosuló Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.167/2026/16/v 3 beismerő vallomását, ezen körülmények ugyanis meglátása szerint enyhébb büntetés kiszabását indokolják. A vagyonelkobzással összefüggésben a védő arra hivatkozott, hogy a szóban forgó pénzösszeg a vádlott megtakarítása volt, ennek igazolása azonban – a vádlott speciális helyzetéből fakadóan – bizonyítási nehézségekbe ütközött. A kifejtettek alapján a védő egyrészt a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartamának enyhítését, másrészt pedig a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás mellőzését indítványozta. [5] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.244/2025/
5. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést azzal a helyesbítéssel tartotta fenn, hogy annak indokolásából a kiutasítás súlyosítására vonatkozó részben az „annak tartamához igazodó” részt mellőzte, egyebekben a fellebbezést – az indokolással egyezően – fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. A fellebbviteli főügyészség képviselője a súlyosító körülmények helyesbítésére tett indítványán túlmenően rámutatott arra, hogy megítélése szerint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartama egyaránt eltúlzottan enyhe, azok nem igazodnak kellőképpen az irányadó bűnösségi körülményekhez, az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához, ezért azok súlyosítása indokolt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség képviselője összességében tehát arra tett indítványt, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartamát súlyosítsa; állapítsa meg azt, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház; egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült további 230.478,- Ft bűnügyi költséget az állam viseli. [6] Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak, míg a fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtettek részben helytállók. [7] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket tanácsülésen bírálta el [Be.
6. §

(2)bekezdés]. [8] Tekintettel arra, hogy a fellebbezések bejelentésére a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)pontja és részben – a vagyonelkobzás elrendelését sérelmező védői fellebbezés tekintetében – a
2. b)pontja alapján került sor, ezért a másodfokú bíróság – a Be. 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel – az ítéletnek csak a fellebbezéssekkel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül [korlátozott felülbírálat]. [9] A korlátozott felülbírálat azonban – a Be. 590. §

(5),

(5a)és

(7)bekezdéseiben rögzített keretek között – kiterjedt az elsőfokú bírósági eljárásra, illetve ennek körében azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára, amelyek megsértése esetén az ítéletet a Be. 607. §

(1)bekezdése, a Be. 608. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 609. §

(1)bekezdése alapján hatályon kívül kell helyezni; továbbá a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, illetve az egyszerűsített Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.167/2026/16/v 4 felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre vonatkozó rendelkezésekre is. Ennek eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést. [10] A korlátozott felülbírálatra figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. [11] A törvényszék az általa megállapított – megalapozottságát illetően a másodfokú bíróság által a fentiekben írtak szerint nem vizsgált – tényállás alapján helyesen következtetett vádlott1 vádlott bűnösségére, és a terhére megállapított bűncselekmény jogi minősítése is mindenben megfelelt a büntető anyagi jog szabályainak. Az elsőfokú bíróság jogi minősítéssel kapcsolatos indokolása teljeskörű, magas szakmai színvonalú, az irányadó bírói gyakorlatot is megjelenítő és kimerítően részletes volt, a törvényszék által kifejtettekkel az ítélőtábla – annak szükségtelen megismétlése nélkül – maradéktalanul egyetértett. [12] A jogi indokolás körében csupán két kisebb – feltehetően elírásra visszavezethető – korrekciót igénylő megállapítás volt, amelyeket az ítélőtábla az alábbiak szerint helyesbített. Egyrészt, a lefoglalt anyagok legkevesebb 679 gramm kokain-bázis tartalma a különösen jelentős mennyiség 169,75 %-a volt, e tekintetben tehát az elsőfokú ítélet [18] bekezdése félreérthető megfogalmazást tartalmazott. Másrészt, a vádlott által az országba behozott 3,92 gramm meszkalin-bázis tartalmú kábítószer a különösen jelentős mennyiség alsó határát nem haladja meg, annak 0,56 %-át teszi ki {elsőfokú ítélet [19] bekezdés}. [13] Ami a büntetés kiszabásának felülbírálatát illeti, az elsőfokú bíróság által túlnyomórészt teljeskörűen és helyesen számba vett bűnösségi körülmények csupán annyiban igényeltek kiegészítést, hogy az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott hosszabb ideje van előzetes fogva tartásban, mivel annak tartama immár megközelíti a két évet [56/

1. BK vélemény III/
2. pont]. [14] A fentiek szerint kiegészített bűnösségi körülményekre figyelemmel helytállóan jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a büntetési célok vádlott1 vádlott esetében kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabásával biztosíthatók megfelelően. Az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett a törvényszék azon – kellően részletesen kifejtett – álláspontjával, amely szerint a vádlottal szemben a törvényi minimumot kis mértékben meghaladó, az irányadó büntetési tételkeret középmértékét ugyanakkor meg nem közelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása mindenképpen indokolt, egyúttal azonban elégséges is, az így kiszabott szabadságvesztés tartamát tehát a másodfokú bíróság arányosnak tartotta. Mindezek alapján az ítélőtábla a vádlott1 vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésnek sem a lényeges súlyosítását, sem pedig annak lényeges enyhítését nem találta indokoltnak. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.167/2026/16/v 5 [15] Helytállóan ismerte fel a törvényszék azt is, hogy vádlott1 vádlott olyan, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt külföldi állampolgár, aki a magyar nyelvet nem beszéli, és akinek a szabadságvesztés büntetést hazájától és hozzátartozóitól távoli országban, számára minden tekintetben idegen környezetben kell letöltenie. Mindezek alapján tehát helyesen járt el az elsőfokú bíróság azáltal, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát – az irányadó fegyház fokozathoz képest – eggyel enyhébb, tehát börtön végrehajtási fokozatban rendelte végrehajtani. Ezen rendelkezés meghozatala során a törvényszék figyelemmel volt a Szegedi Ítélőtábla által régóta következetesen érvényesített bírói gyakorlatra, amelyet ítéletének indokolásában kellő részletességgel meg is jelenített. [16] Az ítélőtábla a kiutasítás tartamát ugyancsak arányosnak tartotta, amelynek ekként sem a lényeges súlyosítása, sem pedig a lényeges enyhítése nem volt indokolt. [17] Az elsőfokú bíróság ugyancsak a törvény előírásainak megfelelően járt el akkor, amikor a vádlottól lefoglalt mindösszesen 55.500 valuta készpénzre vagyonelkobzást rendelt el, a törvényszék által e körben adott jogi indokolás szintén mindenben helytálló és kimerítően részletes volt. Tekintettel arra, hogy a Btk. 74/A. §

(2)bekezdés a) pontjában megfogalmazott, a Btk. 74/A. §

(3)bekezdéses szerinti tartalmú fordított bizonyítási teher az eljárás során nem vezetett eredményre, így az ítélőtábla a vagyonelkobzás mellőzését célzó védelmi fellebbezést sem tartotta alaposnak. [18] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb – így az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával, a bűnjelekkel és a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései úgyszintén törvényesek voltak. Észlelte ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a törvényszék az ítéletének rendelkező részében elmulasztotta feltüntetni az elkobzással érintett kábítószerek szakértői vizsgálata során elkészített igazságügyi vegyészszakértői vélemény számát, amelyet a másodfokú bíróság a rendelkező részben írtak szerint pótolt. [19] Másfelől, miként arra átiratában a fellebbviteli főügyészség képviselője helyesen hivatkozott, az elsőfokú bírósági eljárás során olyan további – fordítással összefüggő – bűnügyi költség merült fel, amelyről a törvényszék az ítéletében nem rendelkezhetett, az erről történő pótlólagos rendelkezés tehát a másodfokú bíróság feladata volt. Ez az összeg a fellebbviteli főügyészség átiratában feltüntetett – helyesen – 231.478,- Ft mellett magában foglalta egyrészt a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.244/2025/7. számú határozatával megállapított 15.944,- Ft, másrészt pedig a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.III.548/2025/8. számú végzésével megállapított 8.912,- Ft bűnügyi költség összegét is. [20] A fentiekben kifejtettekből következően az ítélőtábla a bejelentett fellebbezéseket egyik irányban sem tartotta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján – helybenhagyta. Szegedi Ítélőtábla 3.Bf.167/2026/16/v 6 [21] Az ítélőtábla a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az általa az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése óta előzetes fogva tartásban töltött időt [Btk. 92. §

(1)-

(2)bekezdései]. [22] A másodfokú bírósági eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlott – a kötelező védelem ellátásával összefüggésben – 1.400,- Ft megfizetésére köteles [Be. 613. §

(1)bekezdés és Be. 574. §

(1)bekezdés], míg a fennmaradó, fordítással kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 613. §

(1)bekezdés és Be. 576. §

(1)bekezdés b) pont]. [23] kizárt. A végzés elleni fellebbezési jog a Be. 615. §

(1)-

(2a)bekezdéseiből következően Szeged,

1. május
2. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke dr. Kóbor Jenő s.k. előadó bíró dr. Joó Attila s.k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.167/2026/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 3.B.39/2025/
4. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. május
6. dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács elnöke