A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át rendszeresen a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat lát el, az többletfeladatnak minősül, amelynek ellentételezésére jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.269/2023/
- Felperes (felperes címe) Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Horgos Lívia) (felperesi képviselő címe.) Győr-Moson-Sopron Vármegyei főkapitányság (alperes címe.) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Rendőr- Az alperes képviselője: dr. Tóth Orsolya kamarai jogtanácsos A per tárgya: megbízási díjjal kapcsolatos közszolgálati jogviszonyból származó közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Győri Törvényszék 17-I. sorszámú végzésével kijavított 5.K.701.343/2022/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 13.000 (tizenháromezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/
- 2 [1] A felperes a hivatásos állomány tagjaként a
- december
- napjától
- november
- napjáig terjedő időszakban az alperes helység1 Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályán teljesített szolgálatot vizsgáló, majd
- december
- napjától
- február
- napjáig terjedő időszakban nyomozó beosztásban, ténylegesen azonban vizsgálói beosztásba tartozó feladatokat látott el. A felperes a
- június
- napján kelt munkaköri leírás kiegészítése szerint köteles volt elvégezni a bűnügyi technikusi beosztáshoz tartozó bűnügyi nyilvántartásba vétellel járó (rabosítási) feladatokat is. A
- április
- napján kelt munkaköri leírásban a szakmai feladatok között is szereplet, hogy megfelelő képzettség birtokában szükség esetén a bűnügyi nyilvántartásba vétel foganatosításában segítséget nyújt. [2] A szolgálati panaszát – amelyben a
- december
- napjától
- március
- napjáig terjedő időszakban a bűnügyi nyilvántartásbavétellel kapcsolatos többletfeladatok ellátásáért az illetményalap 50%-ának megfelelő megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetését kérte – a feladatvégzés eseti jellege miatt az alperes vezetője határozatával elutasította. A felperes keresete, az alperes védirata [3] A felperes a keresetében 753.675 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés c) pontjára és a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/
- (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
- BMr)
- §-ára alapította. Álláspontja szerint az általa végzett bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatok a bűnügyi technikusi beosztásba tartoztak, amely elkülönül a vizsgálói beosztástól. Az eredeti szolgálati beosztása – a vizsgálói beosztás – tartalmát nem lehet kitágítani egy olyan munkaköri leírással, amelyben a bűnügyi technikusi munkaköri feladatokat is köteles ellátni megbízási díj fizetése nélkül. A megbízási díj havi összegét a Hszt.
- §
(5)bekezdése szerint a rendvédelmi illetményalap 50%-ában kérte megállapítani. [4] Az alperes a védiratában mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta a felperes megbízási díj iránti igényét, fenntartva a szolgálati panaszt elutasító határozatban foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a felperes által többletfeladatként díjazni kívánt tevékenység – azaz a bűnügyi nyilvántartásba vétel– az általános bűnügyi munkához tartozó feladatellátás, amely a 2016-os munkaköri leírás kiegészítésben és a 2018-as munkaköri leírásban is szerepelt, emellett a felperes azok elvégzésére tanúsítvánnyal is rendelkezik. A munkakörébe tartozó általános szakfeladatok ellátása miatt külön megbízási díjban nem lehet őt részesíteni. Emellett a felperes eseti jelleggel, és nem folyamatosan látta el a kérdéses feladatokat. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/5. 3 Az elsőfokú bíróság ítélete és a Kúria másodfokú végzése [5] Az elsőfokú bíróság az 5.K.700.348/2020/30. számú ítéletével az alperest – késedelmi kamattal növelten – 753.675 forint megbízási díj megfizetésére kötelezte. Ítéletének jogalapját a Hszt. 71. §
(1)-
(6)bekezdései, a 30/
- BMr.
- §-a, az arcképmás, az ujj- és tenyérnyomat, valamint a DNS-profil meghatározásra alkalmas anyagmaradvány rögzítésének, illetve az ujj- és tenyérnyomat és a szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályairól; a DNS-profil meghatározásának szakmai-módszertani követelményeiről; továbbá a nyilvántartás technikai vezetésének részletes szabályairól szóló 12/
- (V. 4.) BM rendelet (a továbbiakban: 12/
- BMr.)
- §
(1)bekezdés
- a)pontja, 3. §
- a)és
- b)pontjai képezték. Rögzítette, hogy a vizsgáló beosztás nem bővíthető bűnügyi technikusi, illetve egyéb, képzettséghez kötött többletfeladattal. Az alperesi állásponttal szemben kifejtette, hogy a perben csatolt kimutatás és meghallgatott tanú vallomása alapján megállapítható volt, hogy a többletfeladatok végzésére huzamos ideig, rendszeresen sor került, mely alapján a megbízási díj a felperest megillette. [6] A Kúria a Kf.III.45.043/2022/5. számú végzésével (a továbbiakban: a Kúri végzése) az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróságnak egyrészt arról kell döntenie, hogy a bűnügyi nyilvántartásba vétel a felperes vizsgálói beosztásához tartozó munkaköri feladatnak tekinthető-e, amennyiben igen, úgy a többlettevékenysége eseti vagy rendszeres volt-e. Az elsőfokú bíróság a bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatok ellátását a vizsgáló munkakörhöz képest többletfeladatként értékelte, azonban abban a kérdésben, hogy a felperes a többlettevékenységnek tekintett feladatokat mely hónapokban látta el, és az alkalmi, eseti jellegű volt vagy hosszabb időn át, rendszeresen végzett munkának minősült-e, csak általánosságban – a keresettel érintett 39 hónapos időtartamban 43 alkalommal végzett bűnügyi nyilvántartásba vétel egymáshoz való egyszerű matematikai viszonyításával – határozott. Ennek során teljességgel figyelmen kívül hagyta az alperes által készített azon kimutatást, amelyből megállapíthatóan voltak olyan hónapok, amikor a felperes egyáltalán nem végzett bűnügyi nyilvántartásba vételt. A felperest megbízási díj nem illetheti meg azokra a hónapokra, amikor ténylegesen nem végzi az állított többletfeladatot. A megismételt eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelemről a szolgálati panaszt elutasító határozat érvelését is értékelve kell állást foglalni, valamint dönteni kell a tekintetben is, hogy a felperes többletmunka-végzése mely időszakra vonatkozóan tekinthető olyan mértékűnek, amely alapján őt megbízási díj illetheti meg. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítélete [7] A megismételt eljárásban a felperes a pontosított keresetében az alperest 2017. január 1. napjától 2019. december 31. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/5. 4 328.525 forint megbízási díj és törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni, míg az alperes a kereset elutasítását kérte. [8] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alperest – késedelmi kamattal növelten – 328.525 forint megbízási díj megfieztésére kötelezte. Ítéletét a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára,
(2)-
(6)bekezdéseire, a 30/
- BMr.
- §-ára, a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartása részére történő adatközlés, valamint az ujj- és tenyérnyomatvétel, és a szájnyálkahártya-törlet levételének részletes technikai szabályairól szóló 21/
- (VI. 19.) IRM rendelet (a továbbiakban: 21/
- IRM rendelet)
- §-ára, továbbá a 12/
- BMr.
- §
(1)bekezdésére és 3.§-ára alapította. A perben a rendelkezésre álló okiratok, valamint a tanúként meghallgatott tanú1 vallomása alapján megállapította, hogy a felperes rendszeresen végzett bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatokat. Ezen feladatokat
- január, március, december hónapokban 1, április hónapban 2, június, július, augusztus hónapokban 3, febrár hónapban 4 alkalommal (összesen 18 alkalommal),
- évben február hónapban 1, május hónapban 2, április hónapban 5 alkalommal (összesen 8 alkalommal),
- évben május, október, november hónapokban 1, február hónapban 2, április, július hónapokban 3 alkalommal (összesen 11 alkalommal) végezte. A bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatok nem tartoztak a felperes beosztása szerinti feladataihoz, azok többletfeladatnak minősültek. A nyomozói, vizsgálói és technikusi beosztások különbözőek, a felperes által ellátott vizsgálói beosztás tartalmát – a megbízási díjjal való ellentételezés nélkül – nem lehet kitágítani olyan munkaköri leírás kiegészítéssel, mely a munkakör részévé teszi egy másik beosztás, a bűnügyi technikusi munkakör feladatait is. A felperes 3 éven keresztül, a pontosított keresetében megjelölt hónapokban 1-5 alkalommal végzett havi szinten bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatokat, mely a feladat tartós ellátására, rendszerességére utal, és mely a megbízási díj legalacsonyabb (50%) összegére alapot adott. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [9] Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítéletet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta. Jogszabálysértésként a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontjára és
(5)bekezdésére, valamint a közigazgatási perendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(2)bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a bűnügyi nyilvántartásba vétel nem jelentett többletfeladatot a felperesnek, mivel a bűnügyi technikusi feladatkör és a bűnügyi nyilvántartásba vételi tevékenység (rabosítás) egymástól elkülönülő, önálló tevékenység. A bűnügyi technikusi feladatkör magasabb szintű, komplex és csak szaktanfolyam birtokában végezhető, amelynek a bűnügyi nyilvántartásba vétel csak egy csekély részét képezi. A felperes a bűnügyi technikusi feladatok ellátására képesítéssel nem rendelkezett, ilyen feladatokat nem végzett. A rabosítási feladatokat a nyomozó hatóság bármely olyan tagja elláthatja, aki rendelkezik a feladatellátáshoz szükséges tanúsítvánnyal, mivel az az általános bűnügyi szolgálati ág feladatrendszeréhez kapcsolódó tevékenység, ami nem kötött kizárólag a bűnügyi technikusi beosztáshoz. A rabosítási feladatok a felperes beosztásához kapcsolódó alapfeladatok voltak, munkaköre részét képezték. Az összegszerűség vonatkozásában előadta, Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/
- 5 hogy egy-egy alkalommal a tevékenység 15-30 percet vett igénybe. A perbeli időszakban 17 alkalommal végzett tevékenység időráfordítása 1110 perc. Ez a 17 hónapra vetített összmunkaidőhöz képest csupán 0,62%-ot jelent, ami a feladatellátás csekély, elenyésző jellegű, azaz még a megbízási díj minimumösszegére való jogosultságot sem támasztja alá. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria iránymutatásának eleget tett, a tényállást ennek megfelelően tisztázta, az abból levont jogi következtetései is helyesek. Téves az a alperesi álláspont, hogy a bűnügyi nyilvántartásba vétel a munkaköri alapfeladatainak a részét képezte, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az alperes fellebbezésében a megbízási díj jogalapjában és összegszerűségében is vitatta az elsőfokú ítéletet. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(5)bekezdése megsértésére hivatkozással azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével állapította meg a felperes megbízási díjra való jogosultságát. A másodfokú bíróság a felülbírálat során arra a jogi álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a fenti jogszabályoknak, döntésével és annak indokaival egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [13] A jogalap vitatása körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárását a Kúria végzésben meghatározottak szerint folytatta le, annak megfelelően vizsgálta a perben elbírálandó jogkérdést a követelés jogalapját és összegszerűségét illetően. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja és
(3)bekezdése értelmében a megbízási díjra való jogosultság feltétele, hogy a hivatásos állomány tagja rendszeresen, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatot lásson el, azaz az ítélőtáblának elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett-e arra az álláspontra, hogy a bűnügyi nyilvántartásba vételi feladatok nem képezték a felperes beosztása szerinti feladatai részét, és azok végzésére nem csupán eseti jelleggel került sor. [14] Nem volt vitatott, hogy a vizsgáló és a bűnügyi technikus két külön beosztást jelent. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a 21/
- IRM rendelet
- §, illetve a 12/
- BMr.
- §-ai alapján az ujj – és tenyérnyomat-vételt és a DNS-mintavételt a gyanúsítottal szemben nyomozást végző hatóság erre kijelölt, a mintavételre oktatásban részesült tagja hajtja végre, azonban ugyanezen nyomat és minta rögzítésére már csak a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/
- 6 bűnügyi technikus jogosult. A perben meghallgatott tanú egyértelműen alátámasztotta, hogy a felperes nem csupán a minta levételével, hanem annak nyilvántartásba való rögzítésével kapcsolatos feladatokat is ellátott, mely már a bűnügyi technikusi beosztás feladatait képezi. Az alperes ezért nem hivatkozhatott megalapozottan arra, hogy a nyilvántartásba vételi (rabosítási) tevékenységet nem köti norma kizárólag a bűnügyi technikusi beosztáshoz. A Hszt.
- §
(1)bekezdésének c) pontja szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként átmenetileg megbízható. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok elvégzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak. Az alperesnek az a joga azonban, hogy a felperest a vizsgálói beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását, az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. Ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért díjazásra jogosult [Hszt. 71. §
(5)bekezdés]. [15] Az állománytáblában rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkáltató a munkaköri leírásban egyoldalú utasításával rögzítheti; a munkaköri feladatok meghatározása azonban a munkáltató részéről nem lehet önkényes, csak az állománytáblában rendszeresített beosztás keretein belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja jogosult és köteles ellátni. Az alperesnél a felperes perbeli időszakban rögzített vizsgálói és nyomozói beosztása az állománytáblában rendszeresített és a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás (munkakör). A következetes bírói gyakorlat (Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.) szerint a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így ezen elvi alapból eredően jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását. [16] A Kúria korábbi döntéseiben (Kf.VII.39.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3.) kimondta, hogy a Hszt. 71. §
(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest akkor illetheti meg a megbízási díj, ha nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört látott el többletfeladatként. Ezzel összefüggésben nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem azon, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz a rendszeresen végzett további tevékenység, az többletfeladatként értékelendő. Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan rögzítette, hogy a rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok besorolása jogilag rendezett; ugyanígy azt is, hogy a felperes által felsorolt, a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett feladatok nem a felperes kinevezése szerinti beosztásához tartozóak voltak, ezért a megbízási díj jogalapja fennállt. [17] Az ítélőtábla ezt követően azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság által – a Kúria végzésben foglalt iránymutatásnak eleget téve – megfelelően tisztázásra kerültek-e azon időszakok, melyben a felperes többlettevékenységet végzett. E körben az elsőfokú bíróság a pontosított kereseti kérelem, valamint az alperes által csatolt kimutatás alapján tisztázta, hogy a felperes mely időszakban és hány alkalommal végzett nyilvántartásba vételi tevékenységet. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/5. 7 Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a kimutatás alapján a töblettevékenység-végzés a megjelölt hónapokban, illetve a perbeli időszak összességében nem csupán alkalomszerűen, hanem rendszeresen, akár havi szinten többszörösen visszatérő jelleggel történt, mely a Hszt. 71. §
(3)bekezdésében meghatározott feltételnek megfelel. [18] Az alperes nem állapított meg és nem fizetett megbízási díjat a felperesnek, ezért a megbízási díjat a bíróság mérlegelési jogkörében határozhatta meg. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 50%-ában, azaz a minimumösszegben történő meghatározással a megbízási díj mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem sértette meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl. Az alperes az összegszerűség tekintetében azzal érvelt, hogy a perbeli időszakra vetített össz-munkaidőhöz képest a többletfeladatok minimális mértéket tettek ki, a feladat csekély, elenyésző mértékű volt, nem igényelt külön szaktudást. Az, hogy a külön szaktudást nem igénylő többletfeladatok ellátása megbízási díjra nem jogosít, az többletterhet nem jelentett, nem foghatott helyt, mivel a jogalkotó nem a többletteher, hanem a többletfeladat-ellátás esetére biztosította a megbízási díj megfizetését, azaz e juttatásra beosztástól és besorolástól függetlenül jogosulttá válik az, aki a beosztásába nem tartozó többletfeladatot ellátja. Nincs tehát olyan törvényi kikötés, amely szerint a megbízási díj kizárólag a magasabb beosztáshoz vagy magasabb szakképesítéshez tartozó feladatok ellátása esetén jár. Az alperes által felhozott idokok a megbízási díj összegszerűsége kapcsán csak akkor lehettek volna érdemben vizsgálhatóak, ha a megbízási díj mértékét a bíróság nem a minimumösszegben, hanem ahhoz képest a mérlegelendő körülményeket számbavéve magasabb összegben állapítja meg. Mivel a megbízási díj jogalapjáról az elsőfokú bíróság megalapozottan döntött, az szükségszerűen magával vonta a megbízási díjra való jogosultság megállapítását. A minimumösszegben megállapított megbízási díj az összegszerűség tekintetében az alperes által már nem volt vitatható. [19] Ezt meghaladóan az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a megbízási díj összegszerűsége körében az alperes az elsőfokú bíróság tényállás tisztázási és értékelési-mérlegelési, valamint indokolási tevékenységét a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt kógens előírásnak megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése nélkül támadta. Ez okból az ítélőtábla – a fellebbezés tartalmának megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése hiányában – kizárólag az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezésekre – a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjára és 71. §
(5)bekezdésére – tekintettel vizsgálhatta, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította-e meg a megbízási díj összegét; azt azonban az alperes nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályi rendelkezések tükrében miként támasztják alá, hogy a megbízási díj meghatározása jogszabálysértő módon történt. [20] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.269/2023/5. 8 [21] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére; annak mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)bekezdéseire figyelemmel mérlegeléssel állapította meg, amelynek során a pertárgy értékére, az ügy bonyolultságára, a felperes által benyújtott fellebbezési ellenkérelem elkészítésének munka- és időigényére, valamint a tárgyaláson kívüli elbírálásra volt tekintettel. [22] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdésében és 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. [23] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó
- §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [24] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- január
- dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Szeles Balázs György s.k. előadó bíró dr. Koós Szabolcs s.k. bíró