Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5.szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Szakszervezet (ügyintéző: Név kamarai jogtanácsos; cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Név1 kamarai jogtanácsos A fellebbezést benyújtó fél: alperes
- sorszám alatt A per tárgya: megbízási díj Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 52.K.703.619/2023/8.szám Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényállás szerint a felperes a Alosztály állományában dolgozott körzeti megbízottként
- november 1-től megbízással, míg
- augusztus
- napjától kinevezéssel. A
- november
- napjától
- július
- napjáig terjedő időszakban a körzeti megbízotti feladatokon kívül rendszeresen látott el járőri, járőrvezetői, járőrparancsnoki és egyéb szolgálati (átkísérés, csapaterősítés, rendezvénybiztosítás, akcióban való részvétel, covid ellenőrzés) feladatokat, amelyekért Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 [2] [3] [4] [5] [6] 2 megbízási díjban nem részesült. A felperes
- augusztus 15-én kelt megbízási díj megfizetése iránti szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes keresetében a
- november
- napjától
- július
- napjáig terjedő időszakra vonatkozóan 956.588 forint megbízási díj és ennek
- március
- napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
- évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
- §
(1)bekezdés
- a)és
- c)pontjára, valamint
(2)-
(5)bekezdéseire alapította. A megbízási díj havi mértékét a rendvédelmi illetményalap 75%-ában (28.988 forint) határozta meg, kimutatást csatolt a peresített időszakban ellátott tevékenységeiről, utalva arra, hogy az általa teljesített többletmunka a Hszt.
- február 1-től hatályos szabályozásának is megfelel, mivel a körzeti megbízotti feladatokkal szemben a járőri és egyéb megbízásai a feladatai 80%-át tették ki. Az alperes védirata a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a körzeti megbízott és a járőr tevékenysége fedik egymást, ezért nem minősül a kinevezéstől eltérő többlettevékenységnek a járőri feladatok ellátása. Kiemelte, hogy a felperes munkaideje nem változott, így nem tekinthető jelentősnek az a tevékenység, amikor nem az eredeti körzeti megbízotti feladatait végezte. Rámutatott arra, hogy a
- december
- napján kelt munkaköri leírás szerint a felperes szolgálatteljesítési helye Város területe, ezért a felperes nem végzett a működési körzetén kívüli szolgálati feladatot. A felperes esetlegesen mégis megállapítható többlettevékenysége pedig a Hszt.
- február
- napjától hatályos 71.§
(3)bekezdésének semmiképpen nem felel meg, nem állapítható meg olyan körülmény sem, amely a megelőző időszakhoz képest a jelentős többletmunkavégzést alátámasztaná. Az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően kötelezte az alperest 956.588 forint megbízási díj és késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt. 71. §
(1),
(2),
(3),
(4),
(5),
(6),
(7)bekezdését, a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
- (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB szabályzat)
- augusztus
- napjáig hatályban volt 2., 21., 22., 24.,
- pontjait, a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/
- (III. 24.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Járőrszabályzat) 4., 5., 22., 23., pontjait. A KMB szabályzat
- augusztus
- napjától hatályos, módosult rendelkezéseit nem tekintette relevánsnak, mivel a Hszt.
- §
- pontja értelmében szolgálati hely az a szervezeti egység, amelynek állományába a hivatásos állomány tagja tartozik, így a felperes szolgálati helye a Kerületi Rendőrkapitányság volt a perbeli időszakban. Kifejtette, hogy a Hszt. kógens rendelkezései alapján a szolgálati beosztáshoz csak a saját kerületi kapitányság állománytáblájának szolgálati beosztása szerinti feladatok tartozhatnak. A Város területén máshol teljesített szolgálat ellátásával a felperes a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el, a más kerületben teljesített szolgálat munkakörén kívül esett, így a Hszt.
- §
(1)bekezdés c) pontjaiban írt feltételek fennállnak. Érvelését alátámasztva látta a Hszt.
- §
- pontjában írt szolgálatteljesítési hely definíciójával, valamint a Rendőrség szervei illetékességi területének megállapításáról szóló 67/
- (XII. 28.) IRM rendelet
- számú mellékletének
- pontjában írt rendelkezésekkel. Rámutatott, hogy az alperes jogszerűen bízhatta meg a felperest a munkaköréhez nem tartozó egyéb feladatok elvégzésével, azonban ez a joga nem sértheti a megbízott ellenszolgáltatásra, megbízási díjra való jogosultságát. Mivel a felperes a megbízást az eredeti szolgálati beosztása ellátása mellett végezte, a többletszolgálatért díjazásra jogosult. A kinevezés pedig nem lehet ellentétes a jogszabályi előírásokkal (Kúria Mfv.II.10.179/2011/4.). Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 [7] [8] [9] [10] [11] 3 Álláspontja szerint a
- február 1-től hatályos Hszt.
- §
(3)bekezdésében írt feltételt is kimerítette a felperes tevékenysége, rendszeresen jelentős többletmunkát végzett, amely abszolút értékben is számottevő volt, a körzeti megbízotti tevékenységhez viszonyítva az egyéb munka az előbbi többszörösét tette ki, ismétlődően, valamennyi hónap vonatkozásában. A kereset összegszerűségével kapcsolatban utalt a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI.16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdésére, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet 35. §
(6)bekezdésére és a Hszt. 71. §
(4)és
(5)bekezdésére. Az illetményalap 75%-ában meghatározott mértékű követelést nem találta eltúlzottnak, mivel az az 50-200%-ban meghatározott kereteken belül a minimumértékhez közelít, és a felperes rendszeresen, minden hónapban jelentős számú többletfeladatot végzett még az alperes által kimutatott feladatellátás alapján is. E határozattal szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az elsőfokú eljárás – másodfokú eljárásban nem orvosolható – lényeges szabályainak megszegése miatt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp) 110. §
(1)bekezdése alapján. Másodlagosan az elsőfokú határozatot kérte megváltoztatni és a keresetet elutasítani a Kp. 109. §
(2)bekezdésére hivatkozva. Az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 45. §
(1)bekezdését, a 71. §
(1)bekezdés c) pontját,
(3),
(5)és
(6)bekezdését, a KMB szabályzatot és az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv tevékenység-irányítási központjai, egyes rendőri szervek ügyeletei, valamint a segélyhívásokat fogadó központok egységes működéséről szóló 57/
- (XII. 21.) ORFK utasítást jelölte meg. Állította, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le kellő mélységű bizonyítást, amikor csak okiratokból döntött, és nem hallgatta meg a felperest személyesen, amivel lényeges eljárási szabálysértést követett el. Álláspontja szerint nem áll rendelkezésre elegendő adat a jelentős többletmunka megállapításához és az összegszerűség meghatározásához. A másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán kifejtette, hogy téves jogi következtetésre jutott az elsőfokú bíróság, mivel a többletmunka nem volt jelentős, és nem volt rendszeres sem. Figyelembe kellett volna venni a 31/
- (VI.16.) BM rendelet
- §
(6)bekezdésében, valamint a 33/
- (VI.16.) BM rendelet
- §
(2)bekezdésében írt feltételeket. Kiemelte, hogy a felperes munkaköri leírása szerint szolgálatteljesítési helye Város területe, és a TIK alárendeltsége alatt látott el szolgálatot, amikor közterületi szolgálatra vezényelték. Járőrként a feladatai a körzeti megbízotti feladatköre ellátásával átfedést mutattak, azok nem voltak többletfeladatok. A KMB szabályzat 21.,
- és
- pontjait sem vette figyelembe továbbá az elsőfokú bíróság. A felperes munkaideje nem változott, emiatt többletfeladatot nem teljesített. Hangsúlyozta, hogy jogi norma, Város Rendőrfőkapitányának a TIK működéséről, továbbá egyes ügyeleti tevékenységek szabályairól szóló 7/
- (III. 3.) Intézkedése írta elő, hogy a felperes szükség esetén Város X. kerületében meghatározott működési körzetén kívül lásson el feladatokat. Nem értékelte továbbá kellőképpen az elsőfokú bíróság, hogy
- augusztus
- napjától a KMB szabályzat módosult, és azt sem, hogy a TIK utasítás 46/a. pontja nem tesz különbséget a közterületi körzeti megbízott és a közterületi járőregységek között. Véleménye szerint a felperes kimutatása nem alkalmas arra, hogy abból az elvégzett feladat nehézsége, mibenléte, a terhelés foka, többletjellege megállapítható legyen. A rendelkezésre álló adatokból az sem állapítható meg, hogy
- február
- és július
- között miért volt jelentős a többletmunka a korábbiakhoz képest. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] 4 A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy a személyes meghallgatása nem volt szükséges, ilyen indítványa egyik félnek sem volt, ennek mellőzésével tehát lényeges eljárási szabálysértést nem követett el az elsőfokú bíróság. A feladatait a teljes perbeli időszakban részben a működési körzetén kívül látta el, annak ellenére, hogy sem a munkaköri leírás, sem a TIK küldések nem adnak alapot a munkakör szélesítésére. A körzeti megbízotti és a járőri beosztások egymástól különbözőek, más a céljuk is. Kérte figyelembe venni a vonatkozó bírói gyakorlatot. A kereset összegét az illetményalap 75% mértékében nem tartotta eltúlzottnak. A KMB szabályzat
- augusztus 12-i módosításával kapcsolatban kiemelte, hogy az sérti a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit. Kizárólag jogszabály felhatalmazása alapján, annak keretei között van normaalkotási lehetősége a munkáltatónak, aki csak egy adott beosztáson belül határozhatja meg szabadon a munkaköri feladatokat, amely nem lehet önkényes. A havi bontásban kimutatott feladatlista alapján megállapítható, hogy nem csak körzeti megbízotti, hanem járőrszolgálati és egyéb feladatokat is ellátott. A jelentős többletmunka ténye és eseti jellegének kizártsága megállapítható a kimutatásból. A fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
- §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes elsődleges fellebbezésében a felperes személyes meghallgatásának hiányában megjelölt lényeges eljárási szabálysértést állított, ezért először ezt az érvelést vizsgálta a másodfokú bíróság. A Kp. 110. §
(2)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megszegése a per érdemi eldöntésére a másodfokú eljárásban nem orvosolható módon kihatással volt. A fél személyes meghallgatásával összefüggésben az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem követett el, a személyes meghallgatás ugyanis nem kötelező, az a Kp. 59.§
(4)bekezdéséből kitűnően csak lehetőség, melynek szükségességéről az elsőfokú bíróság belátása szerint dönthet. Miután az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokoltsága nem merült fel, az ítéletet a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel érdemben vizsgálta. Az alperes által megsértettként állított Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71. §
(2)bekezdésének rendelkezései alapján az
(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71. §
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Kúria Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.; Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a munkáltatónak az a joga, miszerint a hivatásos állomány tagját a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is utasíthatja, nem sértheti az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 [20] [21] [22] [23] [24] 5 Alaptalannak találta a másodfokú bíróság az alperesnek azt a fellebbezési hivatkozását, hogy a járőri feladat a körzeti megbízotti szolgálati beosztáshoz tartozik. A Kúria több hasonló ügyben hozott ítéletében (Kf.VII.39.549/2021/4., Kf.VII.40.550/2021/4., Kf.VII.40.556/2021/4., Kf.VII.45.018/2021/4., Kf.III.45.083/2021/4.) úgy foglalt állást, hogy a körzeti megbízott és a járőr beosztás egymástól különböző beosztások. Több határozatában rámutatott arra is, hogy amennyiben a körzeti megbízott hosszabb időszakon át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, a járőrfeladatokat rendszeresen végzi, az többletszolgálatnak minősül, és annak ellentételezésére jogosult (Kf.VII.45.176/2021/4., Kf.VII.45.184/2021/4.). Ami a
- december 21-i munkaköri leírásban írt területet illeti, amely szerint a felperes szolgálatteljesítésének a helye Város egész területe, a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság határozatában részletesen kifejtett állásponttal. A Hszt. vonatkozó rendelkezéseiből (
- § 4., 24., 25., 28.,
- pont) és a 67/
- (XII. 28.) IRM rendelet
- számú mellékletének
- pontjában foglaltakból megállapítható, hogy a felperes szolgálati helye a perbeli időszakban Város X. kerülete volt. A munkáltató által készített kinevezési okirat, valamint a munkáltató belső szabályzatai, utasításai, intézkedései ezt a szabályt nem írhatják át, ezzel nem lehetnek ellentétesek. Ugyanez vonatkozik a KMB szabályzat
- augusztus
- napjától hatályos rendelkezéseire, amelyre szintén alaptalanul hivatkozott az alperes. Ugyanis az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) mint központi államigazgatási szerv [a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló
- évi XLIII. törvény 1.§
(2)bekezdés d) pontja] vezetője a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
- §
(4)bekezdés c) pontjában szabályozott jogkörénél fogva normatív utasításban szabályozhatja a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét, így – a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6. §
(1)bekezdés
- b)pontja szerint is – normatív utasításban határozhatja meg a körzeti megbízottak feladatellátását, tevékenységi körét, azaz egyes munkaköri feladatait. A KMB szabályzat 2022. augusztus 11. napjáig hatályos rendelkezései a BM rendelet 2. mellékletével konform módon rögzítették, hogy a körzeti megbízott mely sajátos körülmények mellett, milyen illetékességi területen láthat el járőri, járőrszolgálati feladatokat. E szabályozás nem tekintette a munkakör részének egy másik munkakör feladatainak– akár átmeneti, akár tartós – ellátását, csak részfeladatok ellátásáról rendelkezett. Ezzel szemben az ORFK vezetője a KMB szabályzat 2022. augusztus 12. napjától hatályos módosításával, annak 2. pont b)-
- c)alpontjai és 44. pontja értelmében – a 25. pontban tett kivétellel – arra utasította az alárendelt szerveket, hogy a rendőrkapitányság teljes illetékességi területén tekintsék a körzeti megbízotti munkakör részének a Járőrszolgálati szabályzat szerinti feladatok ellátását, tehát a járőri, járőrszolgálati feladatok majdnem teljes körének elvégzését. Ennél fogva a munkáltató a BM rendelet 1. §
- a)pontjába és a 2. melléklet 3. pontjába ütközően a körzeti megbízotti beosztás részének tekinti a járőri beosztás feladatainak ellátását, a két beosztás munkaköri feladatai között minimális megkülönböztetést a KMB szabályzat 2. pont
- a)alpontja és a 25. pontja szerinti feladatok jelentik. A Jat. 23. §-ában foglalt közjogi szervezetszabályozó eszköz azonban a Jat. 24. §
(1)bekezdése alapján jogszabállyal, így a BM rendelettel nem állhat ellentétben. Amennyiben a bíróság a KMB szabályzatnak olyan értelmezést tulajdonítana, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalja a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát, sérülnének a BM rendelet szolgálati beosztásra vonatkozó szabályai, ezzel együtt a Hszt.-nek a besorolásra (114-119.§), valamint az illetmény meghatározására (154-162.§) kialakított kógens rendelkezései, melyek a szolgálati beosztáshoz kötöttek. Mindennek tükrében – a Hszt. és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] 6 BM rendelet szabályainak sérelme nélkül – nem lehet olyan értelmezésre jutni, hogy a körzeti megbízotti beosztás magában foglalná a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát. A fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelhető, amely a Hszt. 71. §
(5)bekezdése alapján megbízási díjra jogosít. A Kúria gyakorlata (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kf.VII.39.525/2021/3., Kf.45.033/2022/6.) következetes abban is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkör többletfeladatkénti minősítése a szolgálatellátás egésze vonatkozásában értelmezhető. A felperes ellátott olyan mennyiségű, a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó feladatot, amely a megbízási díjra való jogosultságát megalapozza. Mindkét fél kimutatást csatolt a perbeli időszakban a felperes által elvégzett tevékenységekről, a két táblázat csak kis mértékben tér el egymástól, a lényeget tekintve nem, és kellőképpen részletes (10, illetve 11 külön tevékenységi csoportot tartalmaz) ahhoz, hogy abból következtetni lehessen a felperes által ellátott feladatok mibenlétére. A feladatok különbözősége és egymáshoz viszonyított aránya önmagában igazolja a tevékenység többletét és annak jelentős voltát. A perrel érintett éveket tekintve az is egyértelműen megállapítható, hogy nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, minden hónapban végzett többlettevékenységet a felperes. A többletfeladatok gyakoriságából a többletfeladatok mértékére következtetni lehet. Erre tekintettel a Hszt. 71. §
(3)bekezdésének az alperes által felhívott
- február 1-i módosítása a kereset jogalapját nem dönti meg. Emellett téves az alperes érvelése a módosítás értelmezését illetően, mert nem a
- február
- előtt végzett tevékenység mennyiségét kell viszonyítani a módosítás utáni tevékenység mennyiségéhez, hanem az eredeti munkakörbe, vagyis a szolgálati beosztáshoz tartozó feladatok mennyiségét a plusz megbízással ellátott feladatok mennyiségéhez. Ez pedig kétségkívül jelentős a felperes esetében mind a módosítás előtti, mind az azutáni időszakot tekintve. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Kp. 109.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének a megfizetésére, amelynek összegét a Pp. 81. §
(1)-
(2)bekezdése, a 82. §
(3)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a 4. §
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával, a felperes kérelmével egyezően állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102. §
(1)és
(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- január
- Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.125/2024/5 7 Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró