Bf.328/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(8)bekezdés I. fordulat], rongálás vétségében [Btk. 371.§

(1)és

(2)bekezdés a) pont], zaklatás vétségében Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 2 [Btk. 222.§

(1)bekezdés], ezért mind különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A vádlott által letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte akként, hogy egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a szabadságvesztés büntetés és a mellékbüntetés súlyosítása céljából, a vádlott a testi sértés bűntette és a zaklatás vétsége tekintetében felmentésért, védője a testi sértés bűntettének téves minősítése miatt, egyebekben enyhítésért jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.452/2023/15. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta alaposnak. [4] Utalt arra, hogy a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be. 590. §

(2)bekezdései értelmében teljes. A fellebbezések elbírálására a tanácsülés (Be. 598. §

(2)bekezdés II. fordulata) kitűzését tartotta indokoltnak. [5] Álláspontja szerint a törvényszék a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügy érdemére vonatkozó bizonyítékokat az eljárás anyagává tette. A történeti tényállást megalapozottnak, ekként a másodfokú eljárásban irányadónak tartotta. [6] A vádlott személyi körülményeit az előéleti adatok körében pontosítandónak tartotta annyiban, hogy a Pásztói Járásbíróság 5.B.28/2020/

1. számú ítélete helyesen
2. március
3. napján emelkedett jogerőre. [7] Hivatkozott arra, hogy a törvényszék a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettségét a szükséges körben teljesítette. A vádlotti védekezés figyelembevételével a bizonyítékok tartalmát egyenként és egymással maradéktalanul összevetve értékelte, amikor a bűnösséget megállapító rendelkezéseket meghozta. A tényállás alapját az ítélet [14] pontjában felsorolt bizonyítékok képezték, amelyek mérlegelése a vád tárgyává tett bűncselekményekben a vádlott bűnösségére vont okszerű következtetést eredményezték. [8] Az eltérő tényállás megállapítását célzó, a zaklatás vétsége tekintetében felmentésre, a testi sértés vonatkozásában enyhébb jogi minősítés megállapítására irányuló védelmi fellebbezések valójában a bizonyítékok mikénti mérlegelésén keresztül a mérlegelt és megindokolt tényállást támadják, amely annak megalapozottsága folytán a másodfokú eljárásban érvényesülő felülmérlegelési tilalom folytán eredményre nem vezethet. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 3 [9] Az ügyészi álláspont szerint az irányadó tényállás alapján a vádlott cselekményeinek jogi minősítése, indokaival együtt törvényes. [10] Ugyanakkor a büntetés kiszabása során tévedett a törvényszék, mert a vádlott szabadságvesztés büntetése nem szolgálja kellően a büntetési célokat, annak súlyosítása indokolt. [11] Utalt az ügyészi fellebbezésben írt indokokra, melyek szerint a vádlottal szemben a középmértéket elérő tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt a súlyosító körülmények nyomatékára tekintettel. A vádlott 60 éves kora nem számít idős kornak, annak enyhítő körülmények közül mellőzését tartotta indokoltnak. [12] Az ítélet járulékos rendelkezéseit törvényeseknek tartotta. [13] Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy a vádlott szabadságvesztésének tartamát a középmértékig emelje fel, egyebekben az ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben. [14] A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában a fellebbezést fenntartotta. [15] Álláspontja szerint a törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének ugyan eleget tett, ugyanakkor megalapozatlan történeti tényállást állapított meg, mert a bizonyítékok értékelése során tényből tényre helytelen következtetéseket vont. [16] Álláspontja az volt, hogy a sértetti előadást, mely egyedüliként állt szemben a vádlott által elmondottakkal, a törvényszék nem vonta kritika alá, holott a sértetti vallomást illetően több ponton is felmerültek kétségek, egyrészt a bántalmazás, másrészt a zaklatás vétsége tekintetében. [17] Nem értékelte kellő súllyal a törvényszék a zaklatás tekintetében, hogy a büntetés-végrehajtási intézet válaszirata szerint a vádlott kapcsolattartója volt a sértett. [18] Megalapozott indok nélkül vetette el a vádlotti védekezést, melyet a rendelkezésre álló bizonyítékok nem cáfoltak. Ítéleti bizonyossággal a váddal egyező tényállás nem állapítható meg. [19] Kérte elsődlegesen a testi épség elleni cselekmény és a zaklatás vétsége vádja alóli felmentést, másodlagosan a helyes mérlegeléssel megállapított tényállás alapján a vádlott felelősségének súlyos testi sértés bűntette kísérletében vagy könnyű testi sértés vétségében megállapítását. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 4 [20] Hivatkozott arra, hogy a fejre mért ütés tekintetében a sértett előadása következetlen volt, a vádlott által ököllel a fejtetőre ütést csak később említette a sértett, kifogásolható módon. [21] Utalt a védő arra is, hogy a közvetett életveszélyt a törvényszék annak ellenére állapította meg, hogy már hatályon kívül helyezett módszertani levélre hivatkozott. Olyan fogalom, mint közvetett életveszély jelenleg nem létezik, annak klinikai megfelelője nincs, csak a már hatályon kívül helyezett 16. számú módszertani levél hívta életre a fogalmat. A sértett keményburok alatti bevérzése 2 nap alatt felszívódott, az összes sérülés 8 napon belüli volt. Kérte, hogy a testi sértés bűntette kapcsán az ítélőtábla állapítsa meg a helyes minősítést. [22] Az enyhítésért bejelentett fellebbezését azzal indokolta, hogy bár az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a büntetés kiszabás körében irányadó körülményeket, nem tartotta kellőképpen szem előtt a büntetési célokat. [23] Nem értékelte megfelelő súllyal a törvényszék a sértetti megbocsátást, a sérülés tényleges gyógytartamát, hogy az életveszélyesnek minősített bevérzés 2 nap alatt felszívódott. [24] Indítványozta, hogy az ítélőtábla lényegesen enyhébb joghátrányt szabjon ki, a szabadságvesztés tartamát érdemben enyhítse. [25] Az ítélőtábla az ügyet a Be.598.§

(2)bekezdése alapján érdemi tanácsülésre tűzte, a vádlott és védője nyilvános ülés kitűzését nem kérte. [26] Az ügyész súlyosításra irányuló, a vádlott és védő felmentésért, eltérő minősítésért, valamint enyhítésért bejelentett fellebbezése nem vezetett eredményre. [27] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.590.§

(1)és

(2)bekezdése alapján teljes körben felülbírálta. Az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [28] Tekintettel arra, hogy fellebbezés nem érintette a rongálás vétségét, helyesen a törvényszék etekintetben röviden indokolta az ítéletét. (Be. 562.§

(3)bekezdés) [29] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta. Olyan ok, amely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhetné, nem került feltárásra. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 5 [30] A bizonyítást teljes terjedelemben lefolytatta, szemben a védői érveléssel valamennyi olyan bizonyítékot értékelési körébe vont, amelyek a tényállás megállapítása szempontjából relevánsak voltak, ezek alapján megalapozottan állapította meg a történeti tényállást, mely mentes a Be.592.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt a Be. 591.§

(1)bekezdése szerint. [31] Csupán az ítélet [4] bekezdésében rögzített személyi rész szorul módosításra, kiegészítésre az erkölcsi bizonyítvány adatai alapján az alábbiakkal: [32] A

1. elítélésként feltüntetett Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 1.Bpk.1206/2018/
2. számú ítéletével kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását a Pásztói Járásbíróság az 5.B.28/2020/
3. számú ítéletével elrendelte. A szabadságvesztés letöltését a vádlott
4. január hó
5. napján kezdte meg, feltételes szabadságra bocsátás napja:
6. május hó 29., letelte:
7. május hó
8. napja. [33] A
9. elítélésként jelzett Pásztói Járásbíróság 5.B.28/2020/
10. számú ítéletét a vádlott
11. október hó
12. napján kezdte tölteni, utolsó napja:
13. január hó
14. [34] A
15. helyen megjelölt összbüntetési ítélet, a Pásztói Járásbíróság 5.Bpk.45/2022/
16. számú határozata
17. március
18. napján emelkedett jogerőre. [35] A törvényszék által feltüntetett Pásztói Járásbíróság 5.Bpk.45/2022/
19. számú összbüntetési ítéletét a vádlott
20. január hó
21. napján töltötte ki. [36] A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékokat a tárgyalás anyagává tette, felsorolta, összevetette, megindokolta, hogy melyiket miért fogadta el, melyiket, milyen okból vetette el. Az általa megállapított tényekből további tényekre is helyesen következtetett, téves logikai következtetése nem volt. Az indokolás meggyőző volt. [37] Az ítélőtábla a védői érvelést nem osztotta. A törvényszék megindokolta, hogy a vádlott állításával szemben miért a sértett vallomására alapította a tényállást, miért nem volt aggályos számára a sértett kórházban tett nyilatkozata sem. A sértett nyilatkozatát alátámasztotta az igazságügyi orvosszakértői vélemény, tanú tanúvallomása, valamint az okirati bizonyítékok is. [38] Nem fog helyt azon védői állítás, hogy a vádlotti nyilatkozatok ne kerültek volna megcáfolásra a testi épség elleni bűncselekmény és a zaklatás vétsége tekintetében. [39] Nincs relevanciája a zaklatás vétsége tekintetében, hogy a büntetés-végrehajtási intézet válaszirata szerint a sértett a vádlott kapcsolattartója volt. Ennek ellenére a zaklatás vétsége a sérelmére a törvényszék által adott helyes indokolással elkövethető volt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 6 [40] Figyelemmel arra, hogy a vádlott és védő felmentésért bejelentett fellebbezése a testi sértés bűntette és a zaklatás vétsége vonatkozásában a bizonyítékok felülmérlegelését célozta, a másodfokú eljárásban az eredményre nem vezethetett a megalapozottan megállapított tényállásra tekintettel. [41] A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére valamennyi cselekmény vonatkozásában, a minősítések törvényesek, megfelelnek az anyagi jogszabályoknak. [42] Az ítélőtábla a védő érvelését a testi épség elleni cselekmény tekintetében nem osztotta. Helytálló a törvényszék indokolása az életveszélyt okozó testi sértés bűntette tekintetében is. A sérülés életveszélyes volta szakkérdés, amelyet orvosszakértő bevonásával kell megválaszolni. Az orvosszakértő véleményezi, hogy az életveszély közvetlen vagy közvetett volt-e. Helyesen hivatkozta a törvényszék, hogy a [22] bekezdésben írtak szerint a szakértő a közvetett életveszélyes állapotot véleményezte. [43] Helyes logikai következtetést vont arra is, hogy a vádlott testi sértésre irányuló szándéka az életveszélyre is kiterjedt, ebbe belenyugodva cselekedett. [44] Az a körülmény, hogy a keményburok alatti vérzés két nap alatt felszívódott, nem változtat a közvetetten életveszélyes állapot bekövetkezésén. [45] Arra a körülményre is helytálló magyarázatot adott a törvényszék, hogy a
22. módszertani levél hatályon kívül helyezése ellenére miért állapította meg a közvetett életveszélyt, amelyet helyesen utóbb enyhítő körülményként is értékelt. [46] Fel sem vetődik, hogy azon oknál fogva, hogy a sérülések 8 napon belül gyógyultak, könnyű testi sértés vétsége vagy súlyos testi sértés bűntette kísérlete lenne megállapítható. [47] A zaklatás vétségének valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult a törvényszék által adott helyes indokolással. [48] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék többnyire helyesen sorolta fel. Nem enyhít a vádlott idősebb kora, a cselekmény elkövetésekor még 60 éves sem volt, e körben az ügyészi indokolás helytálló. [49] Helyesen rögzítette a törvényszék az ítélet [52] bekezdésében, hogy a terhelt a zaklatás vétsége vonatkozásában különös visszaeső. [50] Elmulasztotta ugyanakkor megjelölni, hogy korábban a Pásztói Járásbíróság az 5.B.28/2020/
23. számú ítéletével jármű önkényes elvételének bűntette [Btk. 380.§] miatt is Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 7 felelősségre vonta, mely vagyon elleni bűncselekmény. A Be. 388/B.§ szerint a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a vagyon elleni bűncselekmény, ezért a jármű önkényes elvétele bűntette és a rongálás hasonló bűncselekmény. [51] A testi épség elleni cselekmény tekintetében a vádlott a Btk. 459.§

(1)bekezdés 31. pontja szerinti visszaeső. [52] Ezt a különbségtételt azonban az ítélet rendelkező részében is meg kell jeleníteni, melyet az ítélőtábla pótolt. A büntetés kiszabására a vádlottal szemben mint a zaklatás és rongálás vétsége tekintetében különös, míg a testi sértés bűntette tekintetében visszaesővel szemben került sor. [53] Bár a törvényszék nem hivatkozta, alkalmazni kellett a büntetés kiszabás körében a Btk. 89.§

(1)bekezdésében írt különös visszaesőkkel szembeni emelt büntetési tételt. Eszerint a különös és többszörös visszaesővel szemben az újabb bűncselekmény büntetési tétele felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a 25 évet. [54] A halmazati büntetés kiszabás Btk. 81.§

(4)bekezdésében írt szabálya, hogy ha ennek feltételei fennállanak, a bűnhalmazatban álló bűncselekmény büntetési tételét a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések alapján, a

(2)és

(3)bekezdés alkalmazását megelőzően kell megállapítani. E szabály figyelembevételével azonban nem lehet külön súlyosító körülményként értékelni, hogy a vádlott különös visszaeső. [55] Az ítélőtábla úgy látta, hogy a cselekmények tárgyi súlya, valamint a büntetés kiszabása körében irányadó körülmények alapján sem súlyosabb, sem enyhébb büntetés kiszabásásra nincs lehetőség, az tettarányos, megfelel a speciális és generális prevenció követelményének is. A középmértéket elérő büntetés kiszabására nem látott lehetőséget az ítélőtábla. A mellékbüntetés súlyosítása ugyancsak nem indokolt. [56] Helytálló a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtönben megjelölése, valamint a vádlott feltételes szabadság kedvezményéből történő kizárása is. Törvényes az előzetes fogvatartásban töltött időnek a beszámítása is a kiszabott szabadságvesztébe. [57] A vádlott letartóztatás kényszerintézkedését a törvényszék az ítélet kihirdetését követően megszüntette, ezért a másodfokú bíróság a beszámíthatóság érdekében a kényszerintézkedés utolsó napját megjelölte. [58] A bűnjelekkel és bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezéseket az ítélőtábla törvényesnek találta. [59] A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi tanácsülés keretében eljárva a Be. 606.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.328/2024/7-I 8 [60] Figyelemmel arra, hogy a kirendelt védő a fellebbezése indokolását az ítélőtáblának eljuttatta, közreműködéséért díjra jogosult a Be. 46.§

(9)bekezdése, a 32/2017.(XII.27.) IM rendelet 7.§

(1)-

(3)alapján. E körben az ítélőtábla hivatkozza a BH2020.

1. számú jogesetet, valamint a Kúria Bpkf.I.588/2021/
2. számú határozatát, mely rögzíti, hogy az eljárási cselekményen történő részvétel nem feltétele a felkészülési díj megállapításának. A kirendelt védő részére az ítélőtábla a díjat a Be. 613.§

(1)bekezdése alapján megállapította, utalványozta, a költségjegyzékbe bejegyezte, annak viselésére a vádlottat kötelezte a Be. 574.§

(1)bekezdés alkalmazásával. Budapest,

1. március hó
2. napján dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit a tanács elnöke előadó bíró dr. Kósa Zsuzsanna bíró A Budapest Környéki Törvényszék
3. július hó
4. napján kelt 17.B.34/2023/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.328/2024/
6. számú ítéletével eszközölt változtatással
7. március hó
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. március hó
10. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke