Bf.257/2023/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a),

(5)bekezdés b) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.

1. §], ezért őt 3 év szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 400 napi tétel - napi tételenként 1.000 Ft összesen 400.000 Ft - pénzbüntetésre és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselő foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg megállapítva, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak átváltoztatásról, az eljárás során bűnjelként lefoglalt iratok további sorsáról, továbbá kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az elsőfokú határozat ellen a vádlott és védője enyhítésért, míg az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása céljából jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.517/2023/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, azzal, hogy a korlátozott felülbírálat során a jogorvoslatok tanácsülésen elbírálhatóak. [4] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, észrevételezte, hogy az ügyészi fellebbezés az ügyészség által használt elektronikus rendszer adatai alapján törvényes határidőn belül előterjesztettnek tekintendő. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.257/2023/9-I 2 [5] A jogszabályban foglaltaknak megfelelő kioktatás után a vádlott bűnösségét az előkészítő ülésen beismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, a bűnösségét beismerő nyilatkozatot a bíróság a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt feltételek fennállása mellett törvényesen fogadta el. [6] Az ítéleti tényállás megalapozottsága a másodfokú eljárás során nem vizsgálható, a vádlott felmentésére, illetve az eljárás megszüntetésére okot adó körülmény az iratok alapján nem állapítható meg. [7] A vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a bűncselekmények minősítése az anyagi jogi szabályoknak megfelel. [8] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság hiányosan tárta fel, további súlyosító körülményként kell értékelni a hamis magánokirat felhasználása vétsége tekintetében a folytatólagosságot, továbbá azt, hogy a költségvetést károsító bűncselekményt a terhelt több adó- és járuléknemre követte el, amiből adóelkerülő magatartásra történő berendezkedésére vonható következtetés. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy az enyhítő körülmények számára és nyomatékára figyelemmel indokolt az enyhítő szakasz alkalmazása, a bűnösségi körülményeket azonban nem valós súlyuknak megfelelően értékelte. Az időmúlás kétségkívül enyhítő körülmény, a bűncselekmény elkövetésétől eltelt idő azonban alig haladta meg a büntetési tétel alsó határát, így az a bíróság álláspontjával szemben jelentősnek nem tekinthető. [9] A vádlottal szemben mindezek alapján a büntetési célok elérése érdekében hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges. A vádlottat sújtó közügyektől eltiltás, a pénzbüntetés és a gazdasági szervezet vezető tisztségviselő foglalkozástól eltiltás törvényes, a büntetések tartama kellően igazodik a bűncselekmény tárgyi súlyához. [10] Észlelte, hogy az elsőfokú ítélet indokolásában elírás folytán a közügyektől eltiltásnál 2 év tartam szerepel, továbbá a büntetés kiszabása körében a bíróság elmulasztotta feltüntetni, hogy a vádlottal szemben a büntetést halmazati büntetésként szabta ki. [11] A leírtak alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a szabadságvesztés büntetés tartamát emelje fel, a vádlottal szemben kiszabott büntetést halmazati büntetésként tekintse kiszabottnak, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [12] A vádlott védője az előkészítő ülésen enyhítés végett jelentett be fellebbezést, utóbb a Be. 584. §

(6)bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegve a bejelentett jogorvoslati nyilatkozatot írásban nem indokolta. [13] A másodfokú bíróság elsőként a Be. 597. §

(1)bekezdés alapján, figyelemmel a Be. 588. §

(1)bekezdésre az ügyészi fellebbezés joghatályosságát vizsgálta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.257/2023/9-I 3 [14] Az iratok szerint a

1. július
2. napján tartott előkészítő ülésen az ügyész a nyilatkozattételre három napi gondolkodási időt tartott fenn, a törvényszék az iratokat a vádlott és védői fellebbezés folytán
3. július
4. napján terjesztette a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség útján a Fővárosi Ítélőtáblára. [15] A
5. július
6. napjára keltezett ügyészi fellebbezés a
7. július 18-i nyilatkozattal, valamint az ügyészi fellebbezés elküldéséről szóló ÁNYK nyomtatvánnyal és dokumentummal postai úton
8. július 19-én érkezett az elsőfokú bírósághoz. [16] A Fővárosi Törvényszék
9. július 20-án az ügyészi fellebbezés indokolását pótlólag terjesztette az ítélőtáblához. [17] A bírósági iratok, továbbá elektronikus nyilvántartás szerint
10. július 19-ét megelőzően ügyészi fellebbezés jelen ügyben nem érkezett. [18] A Be.
11. §

(3)bekezdése szerint napokban vagy munkanapokban megállapított határidőbe nem számít bele az a nap, amely a határidő kezdetére okot adó körülmény esik, eszerint jelen esetben az ügyészség számára a fellebbezés bejelentésére nyitva álló határidő utolsó napja

1. július
2. volt. Az ügyészség által csatolt dokumentumok kellően igazolják az ügyészi nyilatkozat
3. július
4. napján elektronikus úton történő elküldését, így a fellebbezés benyújtására törvényes határidőben került sor, az joghatályosnak tekintendő. [19] A másodfokú bíróság a perorvoslatokat a Be.
5. §

(2)bekezdés II. fordulat alapján tanácsülésen bírálta el, nyilvános ülés a tárgyalás kitűzését az érintettek nem indítványozták. [20] A Be.590.§

(1),

(2)és

(3)bekezdés a felülbírálat terjedelmét az ítélet ellen bejelentett fellebbezéshez igazodva akként határozza meg, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében bírálja felül, ha azonban a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés alapján - a kiszabott büntetés neme, mértéke és tartama ellen - jelentették be, úgy a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve a részét bírálja felül. Mindezek szerint amennyiben a fellebbezés kizárólag a büntetés nemét, mértékét és tartamát érinti a Be. 590. §

(3)bekezdés szerint a másodfokú felülbírálat korlátozott terjedelmű. [21] A büntetés mértékét sérelmező kétirányú fellebbezésekre figyelemmel a másodfokú bíróság a fentiek alapján a Be. 590. §

(3)szerinti korlátok között bírálta felül az elsőfokú határozatot, amely a Be. 607. §

(1), a 608. §

(1)és a 609. §

(1)szerinti hatályon kívül az helyezési okokra is kiterjedt a bűnösség megállapítása és a minősítésre vonatkozó rendelkezések mellett. Ezen túl az ítélőtábla Be. 590. §

(7)bekezdése szerint az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartó rendelkezéseket törvényességét is vizsgálta. [22] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, nem vétett az ítélet Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.257/2023/9-I 4 hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát, erre az eljárás résztvevői nem is hivatkoztak. [23] A Be. 504. §

(2)bekezdés

1. a)-
2. c)pontjaiban szabályozott perrendi feltételek megvalósulása esetén előkészítő ülésen törvényesen fogadta el a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát, ítéletében indokolási kötelezettségének a Be. 562. §

(2)és

(4)bekezdésében foglaltak szerint a szükséges mértékben eleget tett. [24] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálta a perorvoslattal támadott ítélet megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezéseket kizárólag a Be. 583. §

(3)alapján jelentették be. [25] A vádlott bűnösségének megállapítása a vádirati tényállást alapul véve törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely felmentést, hogy az eljárás megszüntetését indokolná, büntethetőségi akadályt a másodfokú bíróság nem észlelt. [26] A cselekmények minősítése megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak, a tényállás tartalmazza bűncselekmény törvényi tényállásának ténybeli alapjait. Az elsőfokú bíróság indokolása a jogi minősítést illetően mindösszesen annyiban szorul javításra (

1. oldal utolsó előtti mondat), hogy a vádlott nem kárt, hanem vagyoni hátrányt okozott. [27] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabását meghatározó enyhítő és súlyosító körülményeket nagyobbrészt feltárta, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. [28] Az ítélőtábla egyetértett az ügyészi állásponttal a tekintetben, hogy további súlyosító körülményként kell értékelni a közbizalom elleni bűncselekményt illetően a folytatólagosságot, a költségvetést károsító bűncselekmény esetén pedig azt, hogy a bűncselekményt a vádlott több adó- és járuléknemre követte el, a bért terhelő adók és járulékok meg nem fizetése miatt közvetve a munkavállalókat is károsítva. Az elkövetéstől számított mintegy öt év eltelte után a törvényszék helyesen értékelte enyhítő körülményként nagyobb nyomatékkal a jelentős időmúlást. [29] Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartam jócskán elmaradt a törvényi középmértéktől, az elsőfokú bíróság ugyanis ügyészi indítványra Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pont alapján, enyhítő szakasz alkalmazásával szabott ki méltányos tartamú szabadságvesztés büntetést, amelynek enyhítésére törvényes indok nincs. [30] Szemben az ügyészi állásponttal a kiszabott büntetés kellően igazodik az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyához, a vádlott személyében lévő kisebb fokú társadalomra veszélyességhez, a súlyosító és enyhítő körülményekhez, közelít az ügyészi indítványban szereplő 4 év tartamhoz. Az ítélőtábla a szabadságvesztés büntetés tartamának jelentős súlyosítására okot adó körülményt nem talált. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.257/2023/9-I 5 [31] A vádlottal szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, a pénzbüntetés és a gazdasági társaság vezető tisztségviselő foglalkozástól eltiltás büntetések törvényesen kerültek kiszabásra, azok enyhítése nem indokolt. [32] Helytállóan észlelte a fellebbviteli főügyészség, hogy az elsőfokú bíróság az indokolásával ellentétben az ítélet rendelkező részében elmulasztotta feltüntetni, hogy a vádlott által kiszabott büntetések a Be. 81. § értelmében halmazati büntetésként kerültek kiszabásra, ezért e hiányosságot a másodfokú bíróság pótolta. [33] Arra is helytállóan hívta fel a figyelmet az, hogy elsőfokú ítélet indokolása 11. oldal 5. bekezdésében nyilvánvaló elírás folytán a közügyektől eltiltás mértéke helytelenül szerepel, ezért azt rendelkező részben foglaltakkal egyezően másodfokú bíróság 4 év tartamra javítja. [34] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek. [35] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 605. §

(1)alapján helybenhagyta. Budapest,

1. január
2. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék 29.B.56/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.257/2023/
4. számú végzése folytán
5. január
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. január
8. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke