← Magyarország

Mf.30036/2021/8 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkáltatóval szemben a néhai munkavállaló hozzátartozói jogosultak a sérelemdíj iránti igény előterjesztésére. A sérelemdíj összegének meghatározásánál a bíróság figyelembe veszi az eset egyedi jellemzőit, a káresemény életvitelükre gyakorolt hatását, következményeit. Győri Ítélőtábla Mf.V.30.036/2021/

  1. Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Dr. Oláh Csaba Péter Ügyvédi Iroda (cím13) által képviselt Felperes1 (cím19) I.r., Felperes2 (cím19) II. r., és Felperes3 (cím19, th: cím5) III. r. felpereseknek dr. Neukum Flórián ügyvéd (Cím17) által képviselt Alperes
  2. (Cím1.) alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség megállapítása iránt indított perében, mely perbe a dr. Karczub Péter ügyvéd (cím15) által képviselt Alperesi beavatkozó1 (cím12) alperesi oldalon beavatkozott a Székesfehérvári Törvényszék előtt
  3. március
  4. napján kelt
  5. M. 70.066/2020/
  6. szám alatti ítéletével szemben az alperesi beavatkozó által
  7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Az ítélőtábla kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg I. r. felperesnek 37.875 (harminchétezer-nyolcszázhetvenöt) forintot, II. r. felperesnek 60.100 (hatvanezer-száz) forintot, és III. r. felperesnek is 60.100 (hatvanezer-száz) forintot, mint másodfokú perköltséget. Az ítélőtábla kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy külön felhívásra az Állam javára fizessen meg 398.300 (háromszázkilencvennyolcezer-háromszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket. Ezt meghaladóan a peres felek felmerült költségeiket maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás szerint az I. r. felperes néhai Név1 házastársa, a II., III. felperesek a gyermekei. Az alperes néhai Név1 munkáltatója, akivel
  8. május 15-től
  9. május 15-ig létesített határozott idejű munkaviszonyt. [2] Néhai Név1
  10. május 23-án az alperes által kivitelezett épület felújtás során halálos munkahelyi balesetet szenvedett. A néhai az épület koszorúbetonozásában működött közre oly módon, hogy a betonpumpa kiömlőcső végét tartotta, irányította, miközben a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 2 készbetont szállító cég1 gépjárművezetője a betonpumpát kézivezérlővel irányította. Eközben azonban a betonpumpa gémje az épület előtt húzódó elektromos hálózatot szabálytalanul megközelítette, amelynek következtében elektromos ív keletkezett. Ennek hatására a kiömlőcső végét tartó Név1t halálos áramütés érte. [3] Néhai Név1 a baleset bekövetkeztekor 42 éves volt. Az I. r. felperessel harmonikus házasságban éltek, szeretetben nevelték az akkor 12 éves II. r. felperest, és a 15 éves III. r. felperest. A néhai nemcsak anyagilag gondoskodott a családjáról, hanem a gyermekekkel kapcsolatos teendőkből is kivette a részét. A gyermekek, különösen II. r. felperes szoros, bensőséges kapcsolatban álltak az édesapjukkal. A II. r. felperes és néhai Név1 közös szenvedélye a lovaglás volt, II. r. felperes
  11. évtől saját lovat kapott, amelyet édesapjával közösen gondoztak. [4] A balesetet követően a felperesek élete gyökeresen megváltozott, az édesapa, illetve a házastárs elvesztését súlyos traumaként élték meg. Az I. r. felperes 10 kg-ot fogyott, erősen dohányzott, alvászavarokkal küzdött. Több munkahelyen vállalt munkát, hogy gyermekeiről megfelelően gondoskodjon. A korábbi, a házastársával közös lakókörnyezetben nem talált nyugalmat, ezért a felperesek 2015-ben helység1ra, majd helység2ba költöztek. Az I.r. felperes
  12. év végén új társat talált, a férje elvesztése azonban a párkapcsolatára rányomja a bélyegét. Gyakran kimerült, a hangulata labilis, szorongó, gyermekei jövőjéért aggódik. A házastársa elvesztését az eltelt időszak alatt csak részben tudta feldolgozni, pszichiátriai kezelést igénylő, kórós mértékű gyászreakció aktuálisan nem tapasztalható nála. [5] Az édesapa elvesztése a gyermekeket súlyosan megviselte, mindketten zárkózottak lettek, deviáns viselkedésformákat mutatnak. A II. r. felperes a család költözése miatt általános iskolát váltott, majd középiskoláit helység3n folytatta. Veszteségként élte meg, hogy az édesapja által neki vásárolt lovat 2016ban családi okokból el kellett adniuk. 2017-ben a kollégiumban rövid ideig a combját és karját vagdosta. Tanulmányi eredményei szélsőségesek voltak.
  13. szeptembertől kollégistaként helység4en tanul. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 3 A II. r. felperesnél az édesapa elvesztése érzelmi labilitással, hangulatingadozással járó súlyos krízist okozott. Jelenleg életvitelének folytatására képes, jövőképe formálódik. [6] A III. r. felperes az édesapja halálát követően a közösségben nem volt bevonható, alkoholt fogyasztott, a virtuális világba zárkózott, deviáns magatartásformát mutatott. Az érzelmi kötődése mind a tágabb családjával, mind az édesanyjával meglazult. Az édesapa halála után szakmát váltott, és rendész informatikus szakról, hegesztő szakra tért át. 2018-ban létesített párkapcsolata személyiségére pozitív hatással volt, azonban a későbbiekben az megszakadt. Az édesapa elvesztését nem tudta teljesen feldolgozni, a veszteség a mindennapjait jelenleg is befolyásolja, a hangulata labilis, negatív színezetű, enyhe depresszív tüneteket mutat. Jelenleg dolgozik, az anyai nagyszülővel helység5en él. [7] A II.r. III.r. felpereseknél kóros mértékű pszichés tünet aktuálisan nem tapasztalható, az elfojtott trauma azonban későbbi válsághelyzetben aktivizálódhat, és neurotikus vagy depressziós tünetet eredményezhet. [8] A biztosító
  14. - a cég1-vel kötött felelősségbiztosítási szerződés alapján -
  15. szeptember 17-én I. r. felperesnek 1.000.000 forint, II-III. r. felpereseknek 1.300.0001.300.000 forint sérelemdíjat fizetett meg. A cég1
  16. február 5-én kelt megállapodással Név1 balesetéért a felelősségét elismerte, és kártérítésként további 6.400.000 forintot fizetett meg akként, hogy abból 978.813 forintot vagyoni kártérítésre, míg a fennmaradó 5.421.187 forintot a felperesek részére egymás között egyenlő arányban sérelemdíjként számoltak el. [9] Az I. r. felperes javára összesen 2.807.063.- forint, a II-III. r. felperesek javára pedig személyenként 3.107.062.- sérelemdíjként – a fentiek szerint - kifizetésre került. [10] A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.126/2018/
  17. számú ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét néhai Név1 balesetéért, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 4.000.000 forint sérelemdíjat és 121.252 forint vagyoni kártérítést. [11] Az alperes és az alperesi beavatkozó - vagyoni kárösszegre vonatkozó rendelkezéseket nem értintő – fellebbezésére tekintettel eljáró Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Mf.20.263/2019/
  18. számú végzésében az elsőfokú ítélet fellebbezett részét - az elsőfokú perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. A törvényszék kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a felperesek kártérítési igénye a néhai munkavállaló, valamint az alperes munkáltató között fennállt munkaviszony alapján volt vizsgálandó és elbírálandó. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 4 Az alperesnek a Munka törvénykönyvéről szóló
  19. évi I. tv. (Mt.)
  20. §

(1)bekezdése alapján munkáltatóként objektív kártérítési felelőssége áll fenn. A munkáltató közreműködőjeként eljáró külső cég (cég1) esetleges közrehatása a balesetben a munkaügyi jogvitában kármegosztásra nem teremt alapot. A cég1 felelőssége az alperes és a cég1 jogviszonyában bír jelentőséggel. A külön egyezség szerint megtérített összeget a felpereseket ért károk megtérülésének vizsgálata körében kell figyelembe venni. Rámutatott a törvényszék, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás adatai alapján helytállóan következtetett a sérülti közrehatással, illetve a kármegosztással kapcsolatos alperesi érvelés alaptalanságára. [12] Ugyanakkor a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti igény összegszerűsége, a sérelemdíj mértéke tekintetében a bizonyítást a szükséges körben nem folytatta le, ezért a fellebbezéssel érintett ítéleti rendelkezés megalapozatlan, érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas. A másodfokfokú bíróság a megismételt eljárásban előírta a felperesek személyes meghallgatását, az általuk meghivatkozott okirati bizonyítékok (gyámügyi eljárás dokumentációja, iskolapszichológusi feljegyzések) beszerzését, valamint az indítványozott tanúbizonyítás foganatosítását, majd ennek függvényében a felperesek által állított, súlyosabb lelki problémák alátámasztásához nem mellőzhető szakértői bizonyításra vonatkozó tájékoztatást. Rámutatott, hogy a bizonyítás fentiek szerinti kiegészítését követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felpereseknek járó sérelemdíj összegét meghatározza. [13] A megismételt eljárásban a felperesek a kereseti kérelmükben személyenként 4.000.000 forint sérelemdíj, és ügyvédi munkadíjból álló perköltségük megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Kifejtették, hogy a halálos munkahelyi balesetet szenvedett néhai Név1 vonatkozásában az alperesi munkáltató által tanúsított magatartás, - azaz a munkáltató felelőssége a baleset bekövetkeztéért - önmagában megvalósítja a hozzátartozók személyiségi jogainak megsértését. A családfő elvesztése mind a tanulmányaikat folytató kiskorú gyermekek, mind a családfenntartás terhével egyedül maradt édesanya számára olyan érzelmi és egzisztenciális hátrányt okozott, amely a sérelemdíj felperesek által megjelölt mértékét alátámasztja. A felperesek az életminőségük érzelmi veszteségen túlmutató elnehezülésére hivatkoztak. Az I. r. felperes pszichológusi segítségre szorult, a II. r. felperesnél szuicid késztetések jelentkeztek, míg a III. r. felperes befelé forduló, fokozott alkoholfogyasztással járó deviáns viselkedést tanúsított. [14] Az alperes a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 5 A kereset jogalapját nem vitatta, azonban a felperesek sérelemdíj iránti igényét személyenként 1.000.000 forint összegben ítélte alaposnak. A felperesek ugyanis a személyi jogsértés tényén túl nem bizonyították azokat a többlettényállási elemeket, amelyek a sérelemdíj általuk igényelt mértékét alátámasztanák. [15] Az alperesi beavatkozó is a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a per korábbi II. r. alperese (cég1) és annak biztosítója által kifizetett, összesen 10.000.000.- forint mindhárom felperes sérelemdíj iránti igényét fedezte. A kereset jogalapját nem vitatta, azonban a sérelemdíj mértékének megállapításánál kérte figyelembe venni azt, hogy a balesettel összefüggésben nem csak a munkáltató, hanem a korábbi II. r. alperes felelőssége is felmerült, akinek felróhatósága nagyobb arányú az alperesénél. [16] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 2.192.937 forint sérelemdíjat, és 241.300 forint perköltséget, a II. r. és III. r. felpereseknek személyenként 2.892.938 forint sérelemdíjat, és 279.400 forint perköltséget, valamint az államnak – külön felhívásra – 759.200 forint illetéket, továbbá a Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására 59.050 forint költséget. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította. [17] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes kártérítési felelőssége a felperesekkel szemben a Munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. tv. (Mt.) 166.§
(1)bekezdése, 171. §
(1)és 194. §
(1)bek. b) pontja alapján fennáll. [18] Hangsúlyozta, hogy a kereseti kérelem jogalapjának fennálltáról a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Székesfehérvári Törvényszék 2.Mf.20.263/2019/4/I. számú határozatában foglaltak szerint jogerősen döntött. A jogerős ítéletben a bíróság megállapította, hogy az alperes felelőssége a bekövetkezett munkahelyi baleset következményeiért fennáll, és ítéletében vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Ugyanakkor sem a sértetti közrehatás alapján, sem a korábbi II. r. alperes felelősségének munkaügyi perben való megállapítása alapján kármegosztásra nem látott alapot. [19] Utalt arra, hogy a munkáltató mind a saját másik munkavállalója, mind a megbízásából eljáró külsős cég munkavállalója magatartásáért is felel a munkavállalóival szemben, és a munkajogviszony keretében bekövetkezett kár megtérítésére köteles. A kártérítés és a sérelemdíj megfizetésére tehát a munkáltató, azaz az alperes köteles a Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 6 felperesek javára, a harmadik személy által a felperesek részére megfizetett kártérítés, illetve sérelemdíj összegét az alperes fizetési kötelezettségének megállapításánál kell figyelembe venni. [20] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy az Mt. 9. §
(1)bekezdése szerint a
  1. évi V. tv. (továbbiakban: Ptk.) sérelemdíj megállapítására vonatkozó, a Ptk. 2:42-
  2. §-ainak alkalmazásakor az Mt. kárfelelősségre vonatkozó szabályai az irányadók, vagyis a munkáltató felróhatóság nélküli, objektív felelőssége az elbírálás alapja. A Ptk. 2:
  3. §
(1)bekezdése a személyiségi jogokat általános jelleggel részesíti védelemben. Ez a védelem nem csak a Ptk. 2:
  1. §-ában felsorolt személyiségi jogokra, hanem - a törvény és mások jogainak korlátai között – valamennyi, a személyiség szabad kibontakozását biztosító személyiségi jogosultság védelmét jelenti. A felperesek sérelemdíj megfizetése iránti igénye akkor alapos, ha az alperes magatartása a felperesek személyiséghez fűződő valamely jogát sértette meg. Figyelemmel arra, hogy az alperest a halálos munkahelyi baleset bekövetkezéséért felelősség terheli, ezért a baleset következményéért, azaz a felperesek családi kapcsolat egységéhez fűződő személyiségi joga sérelméért is felelősség terheli, ami a Ptk. 2:
  2. §
(1)bekezdése alapján a sérelemdíj iránti igényüket is megalapozza. [21] A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel járó kompenzációja. A károsultat ért hátrány csökkentéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges olyan összegű kárpótlást kell megítélni, amely arányban áll az elszenvedett - a mindennapi életben, a munkavállalásban, a családi és társas kapcsolatok korlátozottságában megnyilvánuló - sérelemmel. A perben a felpereseknek a jogsértés tényén túl azt kellett bizonyítania, hogy olyan súlyú személyiségi jogsértés érte őket, amely alapján – a kereseti kérelemben követelt összegű – sérelemdíj megfizetésére tarthatnak igényt. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj mértékét a másodfokú bíróság által előírt bizonyítás lefolytatását követően a jogsértés súlya, a sértettre és a környezetére gyakorolt hatása és az eset összes körülménye alapján állapította meg. [22] Néhai Név1 halálával az I. r. felperes a házastársát, a II-III. r. felperesek pedig az édesapjukat veszítették el, mindegyikük esetében a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jog sérelme állapítható meg. A felperesek számára a hozzátartozói kapcsolat nem csak vér szerinti kapcsolatot takart, hanem nagyon szoros érzelmi kötődést, és a kiskorú gyermekek esetében pedig egzisztenciális és anyagi rászorultságot is. I.r. felperes a házastársa halálával nem csak a társat, hanem a szülőtársat is elvesztette, ezért egymaga kényszerült a családfenntartói szerepbe, ennek anyagi, érzelmi és gyermeknevelési nehézségeivel együtt. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 7 A bíróság figyelembe vette, hogy a pszichológus szakértői vélemény szerint a házastárs halálát az I. r. felperes már részben feldolgozta figyelemmel arra is, hogy
  1. év végén új kapcsolatot létesített. [23] A II-III. r. felperesek a baleset következményeként az életük korai szakaszában nemcsak érzelmi, egzisztenciális, valamint anyagi támaszukat veszítették el, hanem a pótolhatatlan apai kapcsolat lehetőségét is. A néhai halála bekövetkeztével érzelmi okokból szükséges költözést a II-III. r. felperesek apai rokonsághoz fűződő kapcsolata is megsínylette, a tágabb családdal egymás napi életének már nem voltak részesei. Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt a szülő elvesztését követően jelentkező súlyos, a deviancia tüneteit is hordozó pszichés krízisre, amely mind a II., mind a III. r. felperesnél kialakult, és amely túlmutatott az általános gyászreakción. [24] Noha a felpereseknek jelenleg nincs kóros mértékű pszichés tünete, azonban életük válságos időszakaiban az őket ért trauma aktivizálódhat, pszichés állapotuk romolhat, azaz 7 évvel néhai Név1 halála után sem dolgozták fel maradéktalanul az őket ért veszteséget. A sérelemdíj összegszerűségénél a törvényszék figyelembe vette, hogy az I. r. felperesnél kevésbé, míg II-III. r. felperesnél olyan súlyos pszichés sérülés jelentkezett, amely az I-II. r. felperesnél átmeneti, a III. r. felperesnél azonban tartós elmagányosodást eredményezett. A fenti körülmények együttes mérlegelésével az I. r. felperes esetében a bíróság 5.000.000 forintban, a II-III. r. felperesek esetében 6.000.000 – 6.000.000 forintban mérlegelte az őket ért nem vagyoni sérelem kompenzálására alkalmas sérelemdíj összegét. [25] Az elsőfokú bíróság - a Kúria Mfv.X.10.169/2020/
  2. számú döntését felhívva kitért arra, hogy az általa megállapított összeg az irányadó bírói gyakorlatnak is megfelel. [26] A bíróság a felpereseknek járó 5.000.000, illetve 6.000.000 – 6.000.000 forintból a részükre már sérelemdíjként kifizetett összegeket levonta, erre figyelemmel az I. r. felperesnek járó sérelemdíjat 2.192.937 forintban, míg a II-III. r. felpereseknek járó összeget 2.892.938 -2.892.938 forintban határozta meg. [27] Az elsőfokú bíróság a perköltségről az
  3. évi III.tv. (rPp.)
  4. §
(2)bekezdése alapján döntött figyelembe véve azt, hogy a kereseti kérelem a jogalapját tekintve alapos, az összegszerűségét illetően pedig nem volt nyilvánvalóan eltúlzott. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján kötelezte az alperest az ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú perköltség felperesek javára való megfizetésére, valamint - a 6/1986.(VI.26.) IM. rendelet 13. §
(1)bekezdése alapján - a feljegyzett 759.200 forint illeték állam javára való, Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 8 illetve 59.050 forint állam által előlegezett költség Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatala javára való megfizetésére. Az ügyvédi munkadíj összegét az elsőfokú bíróság a pertárgyértékből kiindulva az elvégzett ügyvédi munkával arányban állapította meg tekintettel a per időtartamára is. Ennek összegéhez hozzá számította a hatályon kívül helyező végzésben a felperesek javára megállapított, személyenként 101.600 forint összegű másodfokú költséget is. [28] Az ítélettel szemben az alperes beavatkozója élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, mindhárom felperes vonatkozásában a megítélt összeg 1.000.000 – 1.000.000 – 1.000.000 forintra történő leszállítását. Indítványozta az ítélet kiegészítését, és a pernyertessége arányában részére elsőfokú perköltség megállapítását. [29] Kérte a felperesek javára megítélt ügyvédi munkadíj 50 %-kal történő leszállítását akként, hogy I. r. felperesnek 55.000 forint + áfa, a II-III. r. felpereseknek 70.000 forint + áfa megállapítása indokolt. [30] Az alperesi beavatkozó álláspontja szerint az ítélet egyoldalú mérlegelésen alapul, az elsőfokú bíróság az alperes és a beavatkozó által felhozott érveket nem cáfolja meg, ezért döntése jogsértő és megalapozatlan. Az alperes beavatkozója a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésében kifejtett álláspontját akként értelmezte, hogy a 4.000.000 forint sérelemdíj a szokásos mértéket meghaladó volt, éppen ezért, ennek igazolása céljából vált szükségesé a további bizonyítás lefolytatása. Rámutatott azon ellentmondásra, miszerint a hatályon kívül helyezett korábbi elsőfokú döntés figyelmen kívül hagyta a máshonnan megtérült összegeket és a felperesek javára személyenként 4.000.000 forint sérelemdíjat tartott indokoltnak, ugyanakkor a törvényszék a jelen fellebbezéssel támadott ítéletében a sérelemdíj összegét lényegében megemelte, noha kivonta abból az egyéb forrásból megtérült összegeket. A beavatkozó sérelmezte, hogy az megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a sérelemdíj eleve magas összegét a másfélszeresére megemelte. [31] Az alperesi beavatkozó fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelés alapjául szolgáló tényeket, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem kellő súllyal értékelte, és azokat nem a maguk összességében vette figyelembe. Az alperes beavatkozója az I-II-III. r. felperesekre vonatkozó pszichológus szakértői vélemény és az ítéleti indokolás összevetésével rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a szakvéleményeket a leírtakkal ellentétesen interpretálta, és azokra, mint a felperesi álláspont megerősítésére hivatkozott, noha a szakvélemény az ítéleti indokolást nem teljes mértékben támasztja alá. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 9 Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a felperesek orvosi segítséget nem vettek igénybe. [32] A fellebbező a BH.
  2. számú jogeset felhívásával kiemelte, hogy a fellebbviteli eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak újabb összehasonlítására. Vizsgálhatja azonban a bíróság azt, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok helyesek-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan téves következtetés. Hangsúlyozta, hogy a fellebbviteli bíróság azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH.
  4. sz. a Mfv.I.10.464/2012/
  5. sz. döntés). [33] A jelen tényállással összefüggésben a fellebbező arra hivatkozott, hogy a fél, vagy hozzátartozó előadását, annak tükrében kell értékelni, hogy az nyilvánvalóan szubjektív és elfogult, szemben a kirendelt pszichológus szakértői vélemény tartalmával, ezért ez utóbbit nagyobb súllyal kell figyelembe venni. A bizonyítékok értékelésének fenti szempontjai mellett az elsőfokú ítéletben megállapított sérelemdíj mértékét jelentősen eltúlzottnak tartotta. E körben utalt a Nyíregyházi Közigazgatási Munkaügyi Bíróság 6.M.11.59/2015/
  6. számú ítéletére, valamint a BH.
  7. 8.
  8. számú határozatra. [34] Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a beavatkozó javára a másodfokú bíróság által megállapított 304.800 forint viseléséről. [35] A beavatkozó álláspontja szerint a felperesek javára megállapított ügyvédi munkadíj eltúlzott, az erre vonatkozó indokolás minden egyediséget nélkülöz. A per nem volt bonyolult megítélésű, mindössze összegszerűségi kérdést kellett eldönteni. A felperesek eredeti, 30.000.000 forintos igényéhez képest a marasztalás lényegesen kisebb, továbbá az eljárás elhúzódása is a felperesek terhére róható, mivel az alapeljárásban a kereseti kérelmük alátámasztására bizonyítási indítványokat nem terjesztettek elő, erre csak a hatályon kívül helyezés eredményeként került sor. [36] A felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az ítélet helybenhagyását indítványozták, és a másodfokú perköltség megfizetésére kérték kötelezni az alperest, és a beavatkozót. Az álláspontjuk szerint a rPp.
  9. §
(1)bekezdés 2. fordulatában foglalt feltételek nem állnak fent, ezért az alperesi beavatkozó önálló fellebbezési joggal nem rendelkezik. Mivel az alperes fellebbezést nem terjesztett elő, ezért a beavatkozó fellebbezése nincs összhangban az általa támogatott fél nyilatkozatával. [37] Rámutattak, hogy iratellenes a fellebbezésben foglalt azon megállapítás, hogy a másodfokú bíróság a korábbi elsőfokú határozatot a sérelemdíj szokásos mértéket meghaladó volta miatt helyezte hatályon kívül. Erre ugyanis a szükségesnek látott bizonyítás hiányosságai miatt került sor. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 10 [38] Az elsőfokú eljárásban előadott érvelésüket fenntartották, a felperesek kiemelték, hogy az alperesi beavatkozó által felhozottakra a szakértő a szakvéleményében kellő részletességgel reagált, és leírta a felpereseknek okozott pszichés sérelem mértékét, és 7 év elteltével is részben fennálló kihatásait. Az elsőfokú bíróság ítéletében a szakvélemény alapulvételével részletesen kifejtette indokait, melyek mindhárom felperes vonatkozásában messzemenően alátámasztják az eset egyedi körülményeihez igazodó, a szokásos mértéket meg nem haladó mértékű sérelemdíj megalapozottságát. [39] Figyelemmel a lefolytatott bizonyítás részletességére, a bizonyítékok teljeskörű mérlegelésére és azok kellő részletességű kifejtésére az ítéletben a peradatok elsőfokú bíróság általi mérlegelése körében nincs olyan mértékű hiányosság, vagy okszerűtlen következtetés, amely indokolná azok felülmérlegelését. [40] A fellebbezés alaptalan. [41] A másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között felülvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét az rPp. 253.§
(3)bekezdésében írtak szem előtt tartásával, és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást az összegszerűség körében a szükséges, egyben elégséges mértékben lefolytatta, a másodfokú bíróság végzésében előírtaknak eleget tett, és megalapozott tényállásból helytálló jogi következtetést levonva állapította meg a felpereseket ért nem vagyoni sérelem kompenzálására alkalmas sérelemdíjak mértékét. [42] Az alperesi beavatkozó az elsőfokú bíróság által a felperesek javára megállapított sérelemdíj összegét egyrészt a javukra már korábban teljesített összegekre tekintettel, másrészt a bizonyítékok elsőfokú bíróság általi mérlegelésének kirívó okszerűtlensége miatt tartotta eltúlzottnak. Az alperesi beavatkozó által, a fellebbezésében felhozott fenti indokok egyike sem alapozza meg a sérelemdíj összegének csökkentését az alábbiak okán. [43] A felperesek eredeti kereseti kérelmükben felperesenként 10.000.000 forint sérelemdíjra tartottak igényt akként, hogy az I. r. alperes munkáltatót, illetve a baleset bekövetkeztében vétkes II. r. alperest, mint a munkáltató közreműködőjét – az utóbbira terhesebben - 40 % - 60 %-os kármegosztás figyelembevételével kérték marasztalni. Az I. r. alperest 4.000.000 forint, a II. r. alperest 6.000.000 forint megfizetésére kérték kötelezni felperesenként. A felperesek és II. r. alperes között
  1. február
  2. napján született megállapodás értelmében a II. r. alperes – a kárfelelősségét elismerve - vagyoni kártérítés és sérelemdíj jogcímén összesen 10.000.000 forintot fizetett meg a felperesek részére, amelyre tekintettel a felperesek a II. r. alperessel szemben a kereseti kérelmüktől elálltak. Ez okból a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  3. augusztus 2-án kelt 4.M.126/2018/
  4. számú végzésével a pert a II. r. alperes vonatkozásában megszüntette. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 11 [44] A megismételt eljárásban, az elsőfokú bíróság 4.M.126/2018/
  5. számú jogerős permegszüntető végzését követően a felperesek az alperesi munkáltatóval szembeni kereseti kérelmüket akként tartották fenn, hogy felperesenként 4.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. [45] Megalapozottan indult ki az elsőfokú bíróság abból, hogy a sérelemdíj megállapítására egy káresemény, azaz néhai Név1 halálos balesete szolgált alapul. A II. r. alperessel szembeni permegszüntetést követően a bíróságnak a kármegosztás vizsgálatára nem volt lehetősége. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésével egyezően, hogy a felperesek kártérítési igénye a néhai munkavállaló, valamint az alperesi munkáltató között fennállt munkaviszony alapján volt vizsgálandó és elbírálandó. A balesettel érintett korábbi II. r. alperes baleseti közrehatása a folytatódó munkaügyi jogvitában kármegosztásra nem teremt alapot. Az elsőfokú bíróság az rPp.
  6. §
(1)bekezdésének megfelelő okszerű mérlegeléssel határozta meg az I. r. felperest megillető sérelemdíj összegét 5.000.000 forintban, illetve a II. r. és a III. r. felpereseket megillető összeget személyenként 6.000.000 – 6.000.000 forintban, és ezek összegébe a II. r. alperes, illetve annak beavatkozója által megtérített összeget beszámította. A megismételt eljárásban fenntartott kereseti kérelem korlátaira tekintettel a különbözetként fennmaradó, az I. r. felperes esetében 2.192.937 forint, míg II-III. r. felperesek esetében a 2.892.938 - 2.892.938 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte I. r. alperest. [46] Az elsőfokú bíróság az általa helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések által meghatározott szempontoknak megfelelően (Ptk.2:52. §
(1),
(2),
(3)bekezdései), továbbá az eset egyedi jellemzőit, és az irányadó joggyakorlatot figyelembevéve helytállóan határozta meg a felpereseket ért személyiségi jogsértés kompenzálásához szükséges sérelemdíj mértékét. [47] A fellebbezésben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság kellő súllyal értékelte a pszichológus szakvéleményben foglaltakat, amely alátámasztja mindhárom felperes esetében az őket ért trauma életvitelük egészére, életminőségükre és jövőképükre gyakorolt hatását, többszörösen negatív következményeit. Az elsőfokú bíróság mérlegelésének folyamatában nem érhető tetten a bizonyítékok értékelésének olyan kirívó okszerűtlensége, amely az elsőfokú döntés felülmérlegelésére alapot adna. [48] A fentiek figyelemmel sem számítástechnikai indokokból, sem a téves mérlegelés okán a sérelemdíj összegének leszállítása nem indokolt. [49] A bíróság az rPp.81. §
(2)bekezdésének felhívásával indokát adta annak, hogy az elsőfokú eljárásban a felpereseket teljes egészében pernyertesnek tekintette, amelyből következően a pervesztes alperesi beavatkozó - a másodfokú bíróság által pusztán megállapított 304.800 forint költségét - maga köteles viselni. Ez okból az elsőfokú ítélet kiegészítése nem szükséges. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.036/2021/8 12 [50] Az elsőfokú bíróság megindokolta az elsőfokú perköltség felperesek javára megállapított összegét, amelyet a pertárgyérték, a kifejtett ügyvédi munka, és a pertartam megfelelően alátámaszt. [51] A másodfokú bíróság kitér arra, hogy a fellebbezésben foglaltak az alperes álláspontjával nem ellentétesek, ezért az rPp.57. §
(1)bekezdése alapján az alperes beavatkozója az önálló fellebbezését joghatályosan terjesztette elő. [52] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a rPp.254. §
(3)bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. [53] Az alperesi beavatkozó fellebbezése nem vezetett eredményre, az rPp.78. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési eljárásában felmerült költségeket viselni tartozik. A 32/2003. (XIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjat, mint másodfokú perköltséget köteles felperesek részére megfizetni, továbbá a 1990. évi XCIII tv. (Itv.) 46. §
(1)bekezdése alapján meghatározott feljegyzett fellebbezési illetéket külön felhívásra köteles az állam javára teljesíteni. Győr,
  1. október
  2. Dr.Bartus Erika s.k. Dr.Mózsa Gábor s.k. a tanács elnöke bíró Dr.Sarmon Hedvig s.k. előadó bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.