← Magyarország

Kfv.37781/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperesnek a fizika törvényeire, és a sérült keresőképtelensége balesettel összefüggésének hiányára hivatkozása a fél olyan egyoldalú álláspontját tartalmazó nyilatkozata, amely önmagában nem alkalmas a bizonyítás eredményének a felülmérlegelésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Alperesi beavatkozó: Kfv.VII.37.781/2021/

  1. Dr. Magyarfalvi Katalin a tanács elnöke Dr. Cséffán József előadó bíró Dr. Farkas Katalin bíró felperes neve (felperes címe) Dr. Czakó Károlyné dr. Ladányi Ilona ügyvéd (címe székhelyű) Innovációért és Technológiáért Felelős Miniszter (alperes címe) Dr. Tóth Zsófia kamarai jogtanácsos alperes beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) munkabalesettel kapcsolatos közigazgatási határozat A per tárgya: felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Törvényszék 2.M.70.010/2021/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 2.M.70.010/2021/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (tizenötezer) forint perköltséget, valamint az államnak külön felhívás szerint 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 2 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás [1] A beavatkozó a felperes munkavállalója, aki
  4. június
  5. napján a felperes székhelyén munkaidőben balesetet szenvedett, mellkasát megütötte, amelyet a művezetőnek a balesetet követően bejelentett. A művezető a baleseti naplóban rögzítette, hogy a beavatkozó
  6. június 19-én 8 óra 50 perckor a munkáltató telephelyén, a munkahelyén elesett. [2] A balesetnek szemtanúja nem volt, azonban a beavatkozó az eset bejelentésekor a művezetőnek elmondta, hogy őt trauma érte, a festőműhelyben egy állvány lábában megbotlott, elesett, a festőműhelyt és az esztergályosműhelyt elválasztó küszöbre esett. Mellkasát fájlalta, a bejelentést követően rövid ideig a művezetőnél pihent, majd visszament dolgozni. Fájdalmai nem múltak el, ezért rövid idő múlva a művezető engedélyével traumatológiai szakrendelésre ment, ahol a szakorvos a Járóbetegvizsgálati összefoglaló című iratban diagnózisként a mellkas zúzódását és az esést tüntette fel; anamnézis/status cím alatt rögzítette, hogy ma a munkahelyén megbotlott, jobb mellkasfelét ütötte meg. Az aznap elkészült röntgenlelet nem mutatott ki törést, a szakorvos kíméletet, fájdalomcsillapítást és panasz esetén kontrollt írt elő. [3] A felperesnél a baleseti jegyzőkönyv, illetve a beavatkozó meghallgatásáról jegyzőkönyv készült. A baleseti jegyzőkönyvet senki nem írta alá, mert a balesetet a felperes ügyvezetője nem ismerte el munkabalesetnek, a meghallgatási jegyzőkönyvet csak a beavatkozó írta alá. [4] A beavatkozó a baleset miatt
  7. június 19-től
  8. július
  9. napjáig (29 napig) volt keresőképtelen, amely időszakra ellátásban nem részesült, mert a művezető a táppénzes igazolást nem vette át, azt a beavatkozó fénymásolatban
  10. július 29-én postán küldte meg a felperesnek. [5] A felperes ügyvezetője
  11. július 10-én kelt levélben értesítette a beavatkozót, hogy a bejelentett balesetet nem ismeri el munkabalesetnek, mert a bemutatott orvosi iratok és a baleset körülményeinek vizsgálata során azt állapította meg, hogy nincsenek olyan látható mellkasi sérülései (zúzódás, elszíneződés, hámsérülés stb.), amelyek alátámasztanák, hogy baleset következtében szerzett sérülések okozták a munkaképtelenségét. [6] A beavatkozó bejelentése alapján indított közigazgatási eljárásban a Borsod-AbaújZemplén Megyei Kormányhivatal, mint munkavédelmi hatóság a
  12. január
  13. napján kelt, BON/01/000030-6/
  14. számú határozatában a beavatkozó balesetét munkabalesetnek minősítette, továbbá elrendelte, hogy a munkabalesettel összefüggésben teljesítsék a munkavédelmi törvényben meghatározott munkáltatói feladatokat. [7] A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzetgazdasági Miniszter (az alperes jogelődje) a
  15. március
  16. napján kelt NGM/8458-1/
  17. számú másodfokú határozatában a határozatot – a teljesítési határidő kivételével – helybenhagyta, Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 3 megállapította, hogy a baleset és a munkaképtelenség közötti okozati kapcsolatot az új eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján megalapozottan meg lehetett állapítani. A felperes keresete, az alperes védirata [8] A felperes keresetet terjesztett elő a bíróságnál, amelyben kérte a Nemzetgazdasági Miniszter NGM/8458-1/
  18. számú határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a beavatkozó semmilyen balesetet nem szenvedett el a munkahelyén, a határozatban foglaltak nem valós tényeken alapulnak. [9] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte, a határozatában foglaltakra hivatkozással. [10] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.372/2017/
  19. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Kúria a
  20. március 27-én kelt Mfv.III.10.394/2018/
  21. számú végzésében az ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, mert a másodfokú közigazgatási határozatot nem a másodfokú határozatot hozó közigazgatási szerv ellen indította meg, illetve a felperes keresetlevelében az alperest nem nevezte meg. [11] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 4.M.109/2019/
  22. számú végzésében a pert megszüntette. A Fővárosi Törvényszék 1.Kpkf.671.297/2019/
  23. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a megismételt eljárásban hozott 2.M.70.010/2021/
  24. számú ítéletével elutasította és őt perköltség megfizetésére kötelezte. Döntését a polgári perrendtartásról szóló
  25. évi III. törvény (továbbiakban: rPp.) XX. fejezetében foglalt, a közigazgatási perre vonatkozó rendelkezésekre, a 336/A. §

(2)bekezdésére, 339. §
(1)bekezdésére, 339/A. §-ára; közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §
(1)bekezdésére; a munkavédelemről szóló
  1. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.)
  2. §
(1)bekezdés i) pontjára,
  1. § 1/A. pontjára és
  2. §
  3. pontjára alapította. [13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy alperes jogelődje a tényállás megállapítási kötelezettségének eleget tett, és a felperes vitatására figyelemmel nem volt köteles a perben a tényállás valóságának bizonyítására, hanem a felperes volt köteles bizonyítani azt, hogy alperes jogelődje a tényállást helytelenül állapította meg. A bíróság a bizonyítási teherre figyelmeztette a felperest, azonban a felperes állítását bizonyítani nem tudta. [14] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a per korábbi szakaszában a beavatkozót tanúként hallgatta meg, aki azonban a perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, ezért döntését nem az érdekelt tanúvallomására alapította. A művezető mint érdektelen tanú vallomása alapján állapította meg azt, hogy
  4. június
  5. napján reggel felperes bement hozzá az irodába, közölte vele, hogy elesett, a mellkasát beütötte, nagy Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 4 fájdalmai vannak, valamint azt is, hogy a baleseti naplóba aznap be is jegyezték a beavatkozó balesetét, továbbá a munkáltató a baleseti naplóban felvett bejelentést megvizsgálta. [15] Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a balesetnek szemtanúja nem volt, arról videófelvétel nem készült. Kiemelte, hogy a felperes – perbeli nyilatkozatával ellentétben – a közigazgatási eljárásban nem vitatta, hogy a beavatkozó elesett a munkahelyén munkavégzés közben, csupán azt állította, hogy azért nem tekinti munkabalesetnek azt, mert az orvosi vizsgálati iratok és a baleset körülményeinek vizsgálata során azt állapította meg, hogy az alperesi beavatkozónak nincsenek olyan látható mellkasi sérülései, amelyek alátámasztanák a baleset következtében szerzett sérülések okozta munkaképtelenségét, vagyis a felperes a keresőképtelenség és a bekövetkezett baleset közötti ok-okozati összefüggést vitatja. [16] A felperes a közigazgatási eljárás iratanyaga, a perben meghallgatott tanúk vallomása, az orvosi leletek tartalmával szemben nem tudta bizonyítani azt, hogy a hatóság a tényállást jogszabálysértően állapította meg, illetve a közigazgatási határozat jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresete szerinti döntés meghozatalát, az alperes perköltségben való marasztalását kérte. [18] Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a bizonyítási, illetőleg a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó rPp.
  6. §
(2)bekezdését,
  1. §-át, a hivatalbóli bizonyítás elrendelésére vonatkozó rPp. 336/A. §-át, a közigazgatási határozat meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján fennálló felülvizsgálati kötelezettségre vonatkozó 339/A. §-át, a fellebbezésre vonatkozó rPp.
  2. §
(1)bekezdését; a tényállás tisztázási kötelezettségre vonatkozó Ket. 50. §
(1)bekezdését; az 84. §
(1)bekezdés i) pontját, a munkavédelmi hatóságnak a balesetet munkabalesetnek minősítésével, bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos rendelkezéseit, az Mvt.
  1. § 1/A. pontja és
  2. pontja szerinti, a baleset és a munkabaleset fogalmával kapcsolatos) törvényi rendelkezéseket. [19] A felperes álláspontja szerint a bíróság a tényállást hibásan és tévesen állapította meg. A bíróság nem biztosított részére fellebbezési jogot, ezért sérültek az általa megjelölt eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok. A tényállás megállapításánál a beavatkozó nyilatkozata bizonyítékként nem vehető figyelembe, a jogerős ítélet kizárólag a művezető tanúvallomásán alapul, a bíróság a többi tanú vallomását és az egyéb – az üggyel kapcsolatos – tényeket figyelmen kívül hagyta. A csatolt fényképekre, a helyszínrajzra, a helyi adottságokra (lépcsőszerkezet, közlekedési útvonal, sima aljzat beton, küszöb méretei, tulajdonságai), a fizika törvényeire, a baleseti jegyzőkönyvben és a meghallgatási jegyzőkönyvben rögzítettekre, a tanúk vallomására, az orvosi dokumentációra (különösen a háziorvos nyilatkozatára) figyelemmel a baleset a beavatkozó által előadottak szerint nem következhetett be, semmi nem bizonyítja a beavatkozó elesését, sőt nem is valószínűsíti azt. A bizonyítékok összességében a beavatkozó előadását „hiteltelenítik”. [20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte arra hivatkozással, hogy a hatóság és az elsőfokú bíróság eleget tett a tényállás teljeskörű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, és a feltárt tényállásból megalapozott jogi következtetéseket vont le, ezért a felperes megalapozatlanul állította, hogy a bíróság megszegte az rPp.
  3. §
(2)bekezdésében,
  1. §ában, a hatóság pedig a Ket.
  2. §-ában foglalt rendelkezéseket. Az elsőfokú bíróság a Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 5 művezetőt a felperes indítványára hallgatta ki, továbbá a felperes csak hivatkozott arra, hogy a beavatkozó sérülése az általa előadott módon nem következett be, de állítását semmivel sem bizonyította. [21] Az alperes – a KGD
  4. döntésre hivatkozással – előadta, hogy a közigazgatási eljárás során rögzített tényállással összefüggésben a bizonyítási teher kizárólag akkor fordulhat át, ha a felperes nemcsak állítja a megállapított tényállás valótlanságát, hanem azt hitelt érdemlő bizonyítékkal cáfolja. A felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a sérülés máshol, más időpontban történt, a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal kapcsolatban nem csatolta sem a helyszínről készült fényképeket, sem a mérethelyes alaprajzot. A háziorvos nyilatkozatát a felperes iratellenesen hivatkozza, mert az azt tartalmazta, hogy a beavatkozó táppénzes állománya baleseti ok miatt állt fenn, három napot meghaladóan, indokoltan. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a sérülésnek semmi nyoma nem volt, nem helytálló, a bíróság a jogerős ítéletben kiemelte, hogy az a körülmény, hogy külsérelmi nyom nem volt látható a beavatkozón a későbbi baleset kivizsgálása során vagy akár a baleset napján, nem jelenti azt, hogy nem történt sérülés. A Kúria döntése és a döntés jogi indokai [22] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiakban szerint – megalapozatlan. [23] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül [rPp.
  5. §
(2)bekezdés]. [24] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az rPp. 340. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a közigazgatási perben a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek általában nincs helye. A törvény kivételesen, abban az esetben teszi lehetővé a bíróság ítélete elleni fellebbezést, ha a közigazgatási pert olyan elsőfokú határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amely ellen közigazgatási úton nincs helye fellebbezésnek és e határozatot a bíróság törvény alapján megváltoztathatja. A hatóság a perbeli esetben kétfokú eljárás keretében hozta meg döntését, az elsőfokú határozattal szemben fellebbezési jogot biztosított, a felperes az elsőfokú közigazgatási határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. Erre figyelemmel téves a felperes értelmezése, amely szerint a bíróság határozatával szemben fellebbezésnek van helye. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogorvoslati záradéka törvényes, az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. [25] A Kúria követendő döntései (Mfv.III.10.830/2012/3., Mfv.III.10.174/2014/6., Mfv.III.10.021/2013/3., Mfv.III.10.360/2019/4., stb.) értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésekre jutottak-e. Az rPp. 206. §
(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. [26] A jogerős ítéletnek ilyen jellegű eljárási hiányosságai nincsenek, a felperes felülvizsgálati kérelmében – annak lényegét tekintve – az eljárt bíróság által részletesen Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 6 értékelt bizonyítékok, a bizonyítás eredményének felülmérlegelését kérte, azonban az rPp. 206. §
(1)bekezdése megsértésére alapot adó körülményre nem hivatkozott. [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben felsorolt kifogások kapcsán rámutat arra, hogy abban az esetben, ha egy balesetnek nincs szemtanúja, a tényállást a sérült által előadottak, a baleset bekövetkezését követően tanúsított magatartása, a munkavégzés feltételeinek, körülményeinek tisztázása, az orvosi dokumentáció adatai, a sérülés jellege alapján lehet megállapítani. A perbeli esetben a sérült a balesete bekövetkezését követően nyomban előadta a történteket a művezetőnek, majd a szakorvosnak, és a háziorvosnak, illetve a munkáltatónál történt meghallgatása során a munkavédelmi technikusnak. A balesetre vonatkozó tényelőadásai – az ügy lényegét illetően – egybehangzóak és következetesek voltak. Erre figyelemmel a hatóság, illetve a bíróság megalapozottan tekintette az általa előadottakat a tényállás megállapítása kiindulópontjának. A művezető tanúvallomása, a szakorvosi vélemény, a háziorvos nyilatkozata, a munkavégzés helyi körülményei a sérült által előadott tényeket nem cáfolták, továbbá a perbeli sérülés (az elesés) jellege miatt nem szükségképpen keletkeznek külsérelmi nyomok a balesetet elszenvedő személyen. Mindezekre figyelemmel a hatóság és a bíróság a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték okszerű mérlegelésével, megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy a sérült által előadottak alapján munkabaleset következett be. [28] A felperes a felülvizsgálati kérelmében és az eljárás során csupán állította, de semmivel sem bizonyította, hogy a hatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, illetve a bíróság a tényállást teljeskörűen nem tárta fel. A felperes a hatósági és a peres eljárás során nem csatolt olyan bizonyítékot, illetve nem hivatkozott olyan körülményre, amelyet a hatóság, illetve a bíróság nem mérlegelt, nem értékelt volna. [29] A felperes alaptalanul hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a hatóság megszegte a Ket. 50. §
(1)bekezdését, illetve a bíróság az rPp.
  1. §-át, mert az alperes, illetve az elsőfokú bíróság a határozataikban részletesen rögzítették a megállapított tényeket, körülményeket, a rendelkezésre álló bizonyítékokat, az abból levont következtetést, ezért a tényállás feltárása és az abból levont jogi következtetés, az indokolás tekintetében megalapozott volt. [30] Az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, ezért annak vitatása esetén a bizonyítási kötelezettség az rPp.
  2. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte, mert ő vitatja a hatóság által megállapított tényállás valóságát, és az ő érdekében áll, hogy a bíróság az általa állított tényeket valónak fogadja el. [31] A felperes érdekében állt a perben annak bizonyítása, hogy az alperes határozatai a keresetlevélben megjelölt okból, okokból jogszabálysértőek. Ezzel összefüggésben az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében – a követendő kúriai döntésekben (KGD 2012. 140., KGD 2014. 179., Mfv.III.10.416/2016/4., Kfv.VII.45.154/2021/7., Kfv.IV.37.837/2018/4., stb.) foglaltakra is figyelemmel – helyesen értelmezte az rPp. 336/A. §
(2)bekezdését, a rendelkezés alkalmazásához nem elegendő annak állítása, hogy a tényállás téves, valótlan. A bizonyítási teher megfordításához igazolni kell azoknak az ügyféli jogoknak a megsértését is, amelyek a tényállás megállapítását a hatósági eljárásban befolyásolták, továbbá nem a tényállás vitatása folytán fordul a bizonyítási kötelezettség az alperesre, hanem a bíróság a hivatalból indult megelőző eljárásban megállapított tényállás megalapozatlanságának, hiányosságának vagy iratellenességének valószínűsítése esetén kötelezi a közigazgatási szervet a tényállás valóságának bizonyítására. [32] A felperes a perben nem hivatkozott arra, hogy az alperes az ügyféli jogai gyakorlásában korlátozta volna, és azt a rendelkezésre álló iratok sem támasztják alá. A felperes olyan bizonyítékot nem nyújtott be, olyan tényt nem igazolt, illetve a megállapított tényállás megalapozatlanságát, hiányosságát vagy iratellenességét nem valószínűsítette, Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 7 amelyek alapján a tényállás-megállapítás valósága kétségbe vonható vagy megkérdőjelezhető, megcáfolható lett volna, ezért a perben a bizonyítási teher nem fordult át, a perben a felperest terhelte a bizonyítás, azonban állításait semmivel sem bizonyította. [33] A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a bíróságnak a peres eljárás során hivatalból kellett volna a közigazgatási határozatban foglaltakkal kapcsolatos további bizonyítást elrendelni, mert az rPp. 164. §
(2)bekezdése értelmében a perben a hivatalból elrendelt bizonyítás kizárt. [34] A bíróság az eljárás során minden – a balesettel kapcsolatos információról tudomással bíró és meghallgatni indítványozott – tanú vallomását a többi bizonyítékkal összevetve értékelte és megfelelően mérlegelte. A felperes iratellenes hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság döntését kizárólag a sérült tanúvallomására, beavatkozóként tett nyilatkozataira, illetve a művezető tanúvallomására alapította, mert állításával ellentétben a bíróság a bizonyítékok köréből a sérült tanúvallomását, a beavatkozóként tett perbeli nyilatkozatait kizárta, illetve döntése meghozatalánál valamennyi bizonyítékot figyelembe vett és értékelt. Ennek nem mond ellent az, hogy a döntésnél figyelemmel kellett lenni a sérült munkabaleseti jegyzőkönyvben, meghallgatási jegyzőkönyvben, illetve az orvosi dokumentációban rögzített nyilatkozataira is. [35] Az ügy érdemi eldöntése szempontjából – erre vonatkozó bizonyíték hiányában – nincs jelentősége annak, hogy a felperes az eljárás során folyamatosan azt állította, hogy a baleset a sérült által előadottak szerint nem következhetett be. A felperesnek a fizika törvényeire, és a sérült keresőképtelensége balesettel összefüggésének hiányára hivatkozása a fél olyan egyoldalú álláspontját tartalmazó nyilatkozata, amely önmagában nem alkalmas a bizonyítás eredményének a felülmérlegelésére, továbbá a baleset munkabalesetnek minősítése szempontjából nincs annak jelentősége, hogy egyébként a baleset helyszínén munkavédelmi hiányosságokat nem állapítottak meg. A fentiekre figyelemmel a hatóság és a bíróság megalapozottan minősítette a beavatkozó balesetét munkabalesetnek. [36] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [37] A felperesnek a fizika törvényeire, és a sérült keresőképtelensége balesettel összefüggésének hiányára hivatkozása a fél olyan egyoldalú álláspontját tartalmazó nyilatkozata, amely önmagában nem alkalmas a bizonyítás eredményének a felülmérlegelésére. Záró rész [38] Az rPp. 78. §
(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni, ezért a felperes köteles megfizetni az alperes kamarai jogtanácsosi (ügyvédi) munkadíjból álló perköltségét, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)és
(6)bekezdései alapján, a meg nem állapítható pertárgy értékére és a jogi képviselő által kifejtett tevékenység mértékének mérlegelésére figyelemmel. Kúria VII.Kfv.37.781/2021/4 8 [39] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja, 50. §
(1)bekezdése, 59. §
(1)bekezdése, 74. §
(3)bekezdése és a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest az illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt illeték megfizetésére. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Magyarfalvi Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Cséffán József s. k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.