Bf.771/2023/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont], 2 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(4)bekezdés b) pont], 6 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], valamint 34 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás vétségében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont]; Terhelt2 IV. r. vádlottat pedig folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 290. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont], 2 rendbeli folytatólagosan, 1 rendbeli társtettesként, 1 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(4)bekezdés b) pont], 6 rendbeli folytatólagosan, felbújtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont] és 30 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás vétségében [Btk. 373. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont]. Ezért Terhelt1 I. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 2 (kettő) év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel, 6 000 forint napi összegű, 1 800 000 forint végösszegű pénzbüntetésre, míg Terhelt2 IV. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 1 év 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel, 10 000 forint napi összegű, végösszegében 3 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztések végrehajtását mindkét vádlott esetén 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlottak a szabadságvesztés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Terhelt2 IV. r. vádlott esetében beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt – végrehajtás esetére – a kiszabott szabadságvesztésbe, a pénzbüntetés megfizetésére pedig mindkét vádlottnál 20-20 havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy az egyhavi részlet összege Terhelt1 I. r. vádlottnál 90 000 forint, míg Terhelt2 IV. r. vádlottnál 150 000 forint. Meghatározta a befizetés módját és meg nem fizetés esetére a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásának a feltételeit. Terhelt1 I. r. vádlottnál 1 550 000 forint, míg Terhelt2 IV. r. vádlottnál 11 843 260 forint Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A sértett1 magánfél polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Döntött a lefoglalt bűnjelekről, valamint kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére megállapítva, hogy 167 882 forint bűnügyi költséget az állam visel. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést, kizárólag Terhelt1 I. r. és Terhelt2 IV. r. vádlottak terhére, a kiszabott szabadságvesztés büntetések súlyosítása, a tartam felemelése, a büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzése, és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. Indokai szerint a bűncselekmények tárgyi súlyára és halmazatára tekintettel a vádlottakkal szemben alkalmazott büntetés túl enyhe, lényeges súlyosítása indokolt végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás alkalmazásával. [3] Más jogosult nem terjesztett elő jogorvoslatot, így a marasztaló döntéssel érintett terhelt3 II. r., terhelt4 III. r., terhelt5 VI. r., terhelt6 XIII. r., terhelt7l XIII. r., terhelt8 XXI. r., terhelt9 Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.771/2023/10/II 3 XXXVI. r., és terhelt10 XXIII. r. vádlottakkal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.393/2023/2. számú észrevételében az ügyészségi jogorvoslatot fenntartva, iránya szerint indítványozta az elsőfokú ítélet mindkét vádlott terhére – tanácsülésen – történő megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, egyéb részekben a sérelmezett határozat helybenhagyását a jogorvoslattal élő vádlottaknál. [5] Terhelt1 I. r. vádlott védője a vádhatósági perorvoslatra tett észrevételében bírósági határozatokra is hivatkozva érvelt az enyhítő tényezők nagy nyomatéka mellett, egyben okiratot csatolva igazolta, hogy a terhelt új, állandó munkaviszonyt létesített (6. sorszámú másodfokú irat). Terhelt2 IV. r. vádlott védője szintén utalt a bírói gyakorlatra és különösen a terhelt cselekmény után tanúsított pozitív, a kár megtérítésével kapcsolatos magatartására, indítványozva az elsőfokú ítélet helybenhagyását (9. sorszámú másodfokú irat). [6] Az ítélőtábla az ügyészségi fellebbezést Terhelt2 IV. r. vádlott védőjének indítványa folytán a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános ülésen bírálta el, figyelemmel a Be. 598. §

(2)bekezdésére is. A védő határidőben érkezett, joghatályos indítványa a tanácsülésen történő elbírálást kizárta. [7] A nyilvános ülésen az ügyész nem vett részt, míg a védők észrevételüket fenntartva az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, a megjelent Terhelt2 IV. r. vádlott megbánását hangoztatta. [8] Az ügyészség fellebbezése csak kisebb részben, Terhelt1 I. r. vádlottat érintő joghátrány tekintetében alapos, egyebekben alaptalan. [9] Figyelemmel arra, hogy az ügyészség a vádlottak terhére irányuló jogorvoslatát kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentette be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül, figyelemmel a Be. 590. §

(3)bekezdésére, mely felülbírálat a Be. 590. §

(9)bekezdés értelmében kizárólag a perorvoslattal érintett vádlottakra terjedt ki. [10] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.771/2023/10/II 4 szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítését érintő rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetéssel kapcsolatos rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból vizsgálta a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket. [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárását a perjogi szabályok megtartásával folytatta le, nem vétett sem abszolút, sem olyan relatív hibát, mely az érdemi felülbírálatot kizárná. Hatályon kívül helyezési ok nem volt észlelhető. Kiemelést érdemel, hogy a bűnösség beismerésének elfogadása mindkét vádlott esetében perrendszerű volt, a hármas perjogi feltétel teljesült [Be. 504. §

(2)bekezdés

1. a)-
2. c)pont]. Itt utal az ítélőtábla arra, hogy Terhelt1 I. r. vádlott már az előkészítő ülésen a váddal egyező bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett, míg Terhelt2 IV. r. vádlott nem mondott le a tárgyaláson való jogáról és a váddal egyező beismerő vallomását csupán az elsőfokú eljárás végén tette meg és ezt kártérítési szándékának valóra váltásával indokolta, ez megtörtént, hiszen e vádlott a törvényszék letéti számlájára 11 304 260 forintot befizetett (bírósági iratok V. kötet 492. lapszám). [12] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentette be a vádhatóság. Ilyenkor az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. E kötöttség a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában szabályozott, úgynevezett történeti tényállásra vonatkozik, nem terjed ki viszont a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában írt tényekre, közöttük a korábbi büntetésekre vonatkozó adatokra, melyek helyesbíthetők, kiegészíthetők a korlátozott revíziót követően is. [13] A másodfokú eljárás adatai alapján a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában írt tényeket a védő által csatolt okirat alapján az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy Terhelt1 I. r. vádlott

1. szeptember
2. napján határozott időtartamú munkaviszonyt létesített a székesfehérvári székhelyű érdekelt1-vel, mely társaságnál kereskedelmi képviselőként havi bruttó 350 000 Ft az alapbére (
3. sorszámú másodfokú irat). Terhelt2 IV. r. vádlott jelenleg autókereskedéssel foglalkozik, állandó, legalább havi 700-800 ezer forint jövedelme van, feleségével gyermekvállalást terveznek, ennek érdekében házastársa lombik programban vesz részt (a nyilvános ülésen a terhelti meghallgatás adatai,
4. sorszámú jegyzőkönyv). [14] A kiegészítéssel a jelzett tények is teljesek és megfelelő alapul szolgálnak a joghátrány megválasztásához. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.771/2023/10/II 5 [15] A felülbírálat kiterjesztése során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést Terhelt1 I. r. és Terhelt2 IV. r. vádlottak bűnösségére. A felülbírálat során az ítélőtábla nem észlelt olyan körülményt, amely a terheltek felmentését vagy az eljárás megszüntetését tette volna szükségessé. [16] A cselekmények minősítése és számának meghatározása is megfelel az anyagi jogi szabályoknak, helyes a részbeni folytatólagos elkövetés megállapítása, miként az elkövetői alakzatok rögzítése is. [17] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság feltárta és a vádlottakkal szemben alapvetően a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely büntetések lényeges súlyosítására a másodfokú bíróság nem látott alapot. [18] A vádlottak utolsó bűncselekményére
5. február
6. napján került sor (
7. tényállási pont), a jogerős elbírálásig közel öt év telt el, ami jelentős időmúlás és kihatással kell, hogy legyen az alkalmazott büntetésre. Az I. r. vádlott már az előkészítő ülésen teljeskörű, a váddal egyező beismerő vallomást tett, megkönnyítve ezzel a büntetőeljárás időszerű befejezését, míg a IV. r. vádlott ezt az elsőfokú eljárás befejezése előtt tette meg, de ő is a váddal egyezően ismerte el a büntetőjogi felelősségét és önként megtérítette az általa okozott több, mint 11 000 000 forint összegű kárt. Terhelt2 IV. r. vádlottnál jól érzékelhető volt a másodfokú eljárásban is a megbánás, a bűnösség elismerésének pedig mindkét vádlottnál igen nagy nyomatékot kell tulajdonítani. [19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint is a büntetési célok elérhetők feltételes elítéléssel, azaz tényleges szabadságelvonás nélkül. A joghátrány, különösen Terhelt1 I. r. vádlottnál valóban méltányos, de olyan mérvű súlyosítása nem szükséges, mely alapot adna az ítélet megváltoztatására. [20] A büntetés Terhelt2 IV. r. vádlott esetében mindenben törvényes, Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében azonban az ítélőtábla indokoltnak tartotta a próbaidő eredményes elteltéhez a terhelt rendszeres figyelemmel kísérését, ezért a Btk.
8. §

(1)bekezdés e) pont és a 70. §

(1)bekezdés c) pont alkalmazásával a próbaidő tartamára pártfogó felügyeletét rendelte el. E vádlottnál nem vitásan a szankció meghatározásánál anyagi jogi határesetről van szó, figyelembe véve a büntetési tételt és a halmazat nagy számát is, viszont az egyéni megelőzés e részben hangsúlyosabb, mely nem indokolja a terhelt rendeződő életvitelének a szabadság elvonása általi „megtörését”. [21] Az elsőfokú bíróság az Alkotmánybíróság 8/

1. (IV. 17.) AB határozatára figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt hivatalból vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét a vádlottaknál és nemlegesen foglalt állást, amit határozatának [661] Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.771/2023/10/II 6 bekezdésében részletesen és helytállóan megindokolt. Ezen indokokkal az ítélőtábla is teljes egészében egyetértett. [22] Nagyrészt törvényesek az ítélet egyéb, az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is. [23] Terhelt2 IV. r. vádlottnál azonban az előzetes fogvatartást érintő rendelkezés téves, ezért azt a másodfokú bíróság a nyomozási iratok
2. lapszám alatt csatolt, kényszerintézkedésre vonatkozó okirat alapján helyesbítette, utalva arra, hogy az előzetes fogvatartás tényét az elsőfokú bíróság külön fel sem tüntette. [24] A IV. r. vádlottnál továbbá a kár megtérítése érdekében befizetett és vagyonelkobzással érintett összegre vonatkozó rendelkezést a letétkezelési szám és az összegszerűség kapcsán kellett helyesbíteni, mely adatok az iratok tartalmától eltértek (bírósági irat 492.). [25] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta Terhelt1 I. r. és Terhelt2 IV. r. vádlottak esetében. [26] Az ítélőtábla Terhelt2 IV. r. vádlott megváltozott személyazonosító okmányának számát a Be. 604. §

(3)bekezdés c) pontja alapján tüntette fel a rendelkező részben. [27] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy felülbírálattal nem érintett terheltek esetében is indokolt lehet az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó, esetükben már e döntés előtt jogerős rendelkezések módosítása. Ezt az ítélőtábla csak megjegyzi, de felülbírálat hiányában felhívást, utasítást e körben nem adhat, az elsőfokú bíróság hivatalból, vagy pedig az ügyészség indítványára egyszerűsített felülvizsgálat során vizsgálhatja meg a kérdést és a fellebbviteli főügyészség észrevétele értékelhető konkrét indítványként is, de nyilvánvalóan az ítélőtábla kiemelése hivatalból is alapot ad a jelzett eljárásra. [28] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú ítélettel szemben a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdései értelmében nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,

1. február
2. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.771/2023/10/II 7 Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 5.B.26/2022/
3. számú ítélete Terhelt1 I. r. és Terhelt2 IV. r. vádlottakra nézve a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.771/2023/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. február
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke