Pfv.20440/2024/8 – Kúria

(1)bekezdése és 6:

1. §-a alapján az ő kizárólagos tulajdonát képezi. [7] Keresete megalapozásául azt adta elő, hogy a házasságuk felbontása követően (lényegében folytatólagosan) élettársi kapcsolatot létesítettek. Változatlanul érzelmi és gazdasági közösségben éltek, közös lakásban, tehát az élettársi kapcsolat minden eleme megvalósult [Ptk. 6:
2. §

(1)bekezdés]. Az ingatlant az élettársi kapcsolat időtartama alatt szerezték, annak megvásárlásához ő fizette az önerőt és a felvett hitel törlesztőrészleteit. Hangsúlyozta, hogy csak „papíron” váltak el, élettársi közösségük csak akkor szűnt meg, amikor az alperes kérésére elköltözött az ingatlanból. [8] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és másodfokú határozat [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [10] Elsőként azt vizsgálta, hogy a felek között a házasságuk felbontását követően,

1. október
2. és
3. március
4. között élettársi kapcsolat állt-e fenn. A bizonyítási eljárás eredményeként, a bizonyítékok mérlegelését követően úgy ítélte, hogy a felek a házasságuk felbontását követően sem közös háztartásban, sem érzelmi, sem gazdasági közösségben nem éltek, ezért az életközösség – amint azt a bontóperi ítélet indokolása is tartalmazza – 2014 nyarán végérvényesen megszűnt. Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 4 [11] Az elsőfokú bíróság szerint a gazdasági közösség hiányát támasztja alá, hogy a felek a házasságuk idején házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, így amennyiben házasságuk felbontása után együtt éltek volna, úgy az alperes a saját tulajdonát képező zs.-i ingatlan bebiztosítása érdekében még inkább szerződést kötött volna a felperessel. [12] A közös háztartást nem igazolja az a tény, hogy a felek házasságuk felbontásakor az utolsó közös lakás, a zs.-i ingatlan osztott használatában egyeztek meg. Az elsőfokú bíróság szerint az érzelmi közösség sem volt megállapítható: az a tény, hogy a peres felek a közös gyermekükre tekintettel békésen kívántak elválni és a válásukat követően is többször, több helyen együtt voltak, nem minősül a Ptk. szerinti élettársi kapcsolatnak. Az érzelmi közösséget a felperes által csatolt fotók sem támasztották alá. [13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a peres felek
5. október 30-tól
6. március 1-ig élettársak voltak. [14] A fellebbezés indokaira tekintettel úgy ítélte: az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, peradatok téves értékelése alapján következtetett az élettársi kapcsolat törvényi feltételeinek hiányára. [15] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a peres felek házassági bontóperük során egyezséget kötöttek a zs.-i ingatlan osztott használatára vonatkozóan, ahol a perrel érintett időszakban a közös gyermekükkel életvitelszerűen együtt laktak, az alperes és a közös gyermekük nyilatkozata szerint is a felperes főszabály szerint továbbra is ott lakott. A peres felek házasságuk felbontását követően harmadik személyekkel szemben az összetartozásukat továbbra is felvállalták, a házasság felbontásának tényét környezetükben nem tudatosították, közös gyermekükkel együtt nyaraltak, több különböző helyre utaztak hétvégi kirándulásra. A másodfokú bíróság szerint mindez egyértelműen bizonyítja, hogy a felek nem csupán lakótársként éltek együtt a közös használatú ingatlanban, hanem közöttük valós családi kapcsolat maradt fenn. A felperes által csatolt fotók közül több olyan is szerepel, amely a felek érzelmi kötődésének, kapcsolatának bizonyítására egyértelműen alkalmas, a fényképek objektív, a perben értékelhető tárgyi bizonyítási eszközök. A felek kölcsönösen megnyilvánuló érzelmi kapcsolatát támasztja alá az is, hogy az alperes
7. szilveszterekor a zs.-i ingatlan asztalán egy „B. Hotel” számlát talált, azzal kapcsolatos felperesi magyarázatot nem fogadta el és a felperes híváslistáját megszerezve, felhívott egy hölgyet, akinek sokszor szerepelt a telefonszáma. A másodfokú bíróság megítélése szerint ez is azt támasztja alá, hogy az alperes ekkor sem volt érzelmileg közömbös a felperes felé. [16] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a peres felek házasságuk felbontásáról szüleiket, rokonaikat nem tájékoztatták, akik tanúvallomásuk során úgy nyilatkoztak, hogy nem tapasztaltak olyan körülményt, amelyből erre következtethettek volna, a felperes ingatlanból való elköltözéséig közöttük változást nem tapasztaltak. A másodfokú bíróság szerint mindezek alapján a felek érzelmi kapcsolata élettársi életközösségük felperes által állított időszakában kétséget kizáróan megállapítható volt. [17] A másodfokú bíróság a gazdasági közösség megvalósulásának feltételeit vizsgálva utalt arra, hogy a feleknek a közös cél érdekében való együttműködési szándékát Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 5 alátámasztotta, hogy a perbeli ingatlan megvásárlását közösen határozták el, az ahhoz szükséges önerőt a felperes cége biztosította, majd az állított élettársi kapcsolat időszakában a törlesztőrészleteknek megfelelő összeget az alperes részére havi rendszerességgel átutalta. A megvásárlását követően az ingatlanban a felperes olyan felújítási munkákat végzett, illetve végeztetett, amelyek meghaladják egy átlagos emberi kapcsolat körét. A közös gazdasági célt igazolják az ingatlan kiválasztásának, szerződéskötésének, birtokbavételének, felújításának körülményei. Az alperes nem vitatta a felperesnek az ingatlan árverésen, a szerződés megkötése, birtokbavétele kapcsán végzett tevékenységét és tény az is, hogy a vételár kiegyenlítése érdekében általa kötött kölcsönszerződés ingatlanfedezete a felperes szüleinek ingatlana, akik az ehhez szükséges nyilatkozatukat abban a tudatban tették meg, hogy a peres felek házastársak. [18] A másodfokú bíróság szerint az alperes nem bizonyította a per során azt a hivatkozását, hogy a felperes a perbeli ingatlan megvásárlásához szükséges anyagi eszközöket a felhalmozódott gyermektartásdíj tartozása fejében juttatta részére. A másodfokú bíróság szerint közös gazdálkodásként értékelhető az is, hogy az állított élettársi életközösség időszakában a felperes a közös használatukban lévő zs.-i ingatlanba jelentős értékű ingóságokat vásárolt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős közbenső ítélet a Ptk. 6:
8. §

(1)és

(2)bekezdésébe, valamint a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [20] Állította, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg hivatkozott anyagi jogi szabályok alapján az élettársi közösség feltételeit, amelyek közül az érzelmi és a gazdasági kapcsolat nem állt fenn. Az alperes hivatkozott arra is, hogy hitelt érdemlően bizonyította a per során: a felperes mással élt élettársi életközösségben, amely az alperessel való élettársi közösséget önmagában kizárta. Utalt arra, hogy a vonatkozó ítélkezési gyakorlat alapján a gazdasági közösségnek közös cél elérésére kell létrejönnie, annak a közös vagyon megszerzésére, gyarapítására kell irányulnia. A perbeli ingatlan megvásárlása során ilyen szándék nem volt. Az alperes utalt arra is, hogy a felperes nem fizette a gyermektartásdíjat, jelentős hátralékot halmozott fel és a perben nem nyert bizonyítást az a tény, hogy az ingatlan vételár előleg milyen jogcímen került átutalásra. [21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte: a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg az élettársi közösség törvényi feltételeinek bizonyítását. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 [23] 6 A felülvizsgálati kérelem alapos. [24] A perbeli esetben az élettársi kapcsolat tényhelyzetére a Ptk. rendelkezése az irányadó: a törvényi feltétek konjunktívak, azaz az összes törvényi feltétel együttes bizonyítottsága esetén állapítható meg, bármely törvényi feltétel hiánya a kereset (jogalap hiánya miatti) elutasítását eredményezi. [25] A jelen jogvitában az eljárt bíróságok eltérően foglaltak állást a perben vizsgált három feltétel fennállásának bizonyítottságában. Az elsőfokú bíróság szerint egy feltételt sem állapítható meg, ezzel szemben a másodfokú bíróság a perben hivatkozott három feltétel együttes fennállását bizonyítottnak ítélte. [26] A Ptk. 6:514. §

(1)és

(2)bekezdése az élettársi kapcsolat tényhelyzetéről, keletkezéséről és megszűnéséről rendelkezik. A jelen ügyben az eljárt bíróságok a tényhelyzetet megalapozó feltételek fennállását vizsgálták, döntésük az anyagi jogi jogszabályhelyet nem sértette. Az ugyanis, hogy a bizonyítékok mérlegelésével eltérő jogkövetkeztetést vontak le, az anyagi jogi jogszabályhely megsértését nem vonja maga után. [27] A felülvizsgálati eljárás a Kúria hatáskörébe tartozó szigorú szabályok között zajló rendkívüli perorvoslat, ami az azt megelőző eljárásokban megjelenő jogi hibák korrigálását szolgálja. A Kúria következetes gyakorlata alapján a Pp. 279. §

(1)bekezdés sérelmére alapított kérelem elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (Kúria Pfv.III.20.591/

1. megjelent BH2024.136.). A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha egyes bizonyítékokból eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/
2. megjelent BH2013.119.-II.). [28] A Kúria nem fogadta el a jogerős közbenső ítélet jogkövetkeztetését. [29] A felperes állítása szerint a házasságuk felbontása lényegében formális volt, változatlanul együtt éltek, közösen gazdálkodtak és érzelmi kapcsolatukban sem következett be törés. Az állítás bizonyítása a felperest terhelte [Pp.
3. §

(1)bekezdés], azaz a bizonyítatlanság hiányát a terhére kell értékelni. [30] A magyar jog a házasság felbontását - a felek nyilatkozata vagy a bizonyítási eljárás lefolytatása eredményeként a bíróság ténymegállapítása alapján – a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához köti [1952. évi IV. törvény 18. §

(1)bekezdés, Ptk. 4:21. §

(1)]. [31] A fentiekből viszont az következik, hogy a jog nem ismeri a ’fiktív bontást”, a házasság felbontása esetén tehát abból kell kiindulni, hogy a házastársak között a házassági életközösség (a jelen esetben a bontóperi ítélet tényállásában meghatározott 2014 nyári időpontban) megszűnt, a bontóperben a bíróság végzésével jóváhagyott egyezség (perbeli szerződés) a felek közötti családjogi kapcsolatot rendezte. Nincs jogi akadálya annak, hogy a Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 7 volt házastársak élettársi kapcsolatot létesítsenek, a házasság felbontásának formális jellegére való hivatkozás a bizonyítás kötelezettsége alól nem mentesítheti a felet. [32] Az érzelmi közösség. [33] A házasság felbontását követően létesített élettársi kapcsolat esetén egy újra indult érzelmi kapcsolat meglétét kell bizonyítani, azaz a végleges és helyrehozhatatlan megromlást követően újraéledő érzelmi közösség tényét. Ebből következően a közös kiskorú gyermek érdekében „összedolgozó” szülők közötti jó kapcsolat nem azonosítható egy megromlott kapcsolat ismételt helyreállításával: az érzelmi közösség tartalma nem azonos a válás után is egymással kapcsolatban maradó, egymást egyes ügyekben segítő felek együttműködésével. Ilyen esetben a bíróságnak fokozott figyelemmel kell értékelnie a peradatokat: fennáll-e a felek között az érzelmi összetartozás tudata. [34] A peres felek egybehangzóan adták elő, hogy a közös gyermekük érdekében döntöttek a „békés válás” mellett és határoztak úgy, hogy annak tényét a külvilággal sem osztják meg. Önmagában az „elválás” nyilvánosságra hozatala hiánya, a volt házastársak közös döntése a házasságuk felbontása tényének eltitkolásáról nem bizonyítja sem az érzelmi közösség fennállását, sem annak hiányát. [35] A jelen ügyben a felek egyezően nyilatkoztak arról, hogy magatartásuk oka (döntésük motivációja) a közös gyermekük érdeke volt. A közös programok, utazások is szinte kivétel nélkül mind a gyermekkel, az ő harmonikus fejlődésének biztosítása érdekében történtek. Az, hogy a felek a gyermek érzelmi sérülése minimalizálása érdekében együttműködtek, nem a felek egymás iránti érzelmi kötödését, hanem tudatos és felelősségteljes szülői magatartásukat igazolja. [36] Az érzelmi összetartozás tudatának kölcsönösnek kell lennie: az érzelmi közösség ténye – már a szó nyelvtani jelentéséből következően is – mindkét fél részéről érzelmi kapcsolatot, a másik iránti szeretetet (vagy legalább tiszteletet és megbecsülést) jelent. Ezzel szemben a felek saját nyilatkozata az érzelmi kölcsönösség tényét kizárja. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a volt házastársak nem az egymás iránti kölcsönös szeretetük, érzelmi elkötelezettségük, összetartozásuk miatt, hanem a gyermekük érdekében tartották fenn az együttműködést. [37] Az érzelmi kötődés kölcsönösségének hiányát támasztja alá a 2017 évi szilveszteri veszekedés. Kétségtelen, hogy a féltékenység az érzelmi kötődés egyik megnyilvánulása lehet, de a jogerős közbenső ítélettel szemben éppen a felperes alperessel szembeni érzelmi elkötelezettségének bizonyítatlanságát támasztja alá. [38] A korábban kifejtettek alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újraértékelése kivételes, a jelen ügyben azonban az eljárásjogi jogszabálysértés megállapítható. A másodfokú bíróság a peradatokat súlyosan okszerűtlenül, a felek saját nyilatkozatát figyelmen kívül hagyva mérlegelte felül. A gyermek stabil, kiegyensúlyozott fejlődése érdekében való együttműködésüket (szülői felelősségüket) azonosította a párkapcsolati érzelmi közösséggel. A jogerős közbenső ítélet alapján a bontóper után a Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 8 gyermek érdekében együttműködő és az utolsó közös lakást közösen használó szülők között, akik a gyermekkel vagy a közös használattal felmerülő költségeiket megosztva viselik élettársi kapcsolat áll fenn. Ezzel szemben a volt házastársak között fennmaradó jó kapcsolat – a jelen ügyben pl. az ingatlanvásárlásnál való közreműködés – az érzelmi közösséget még automatikusan nem alapozza meg, ahhoz az egymás iránti érzelmi elkötelezettség (a szeretet/szerelem, szolidaritás, hűség, esettől függően az intim viszony), az érzelmi összetartozás kölcsönös tudatának fennállása is szükséges. [39] Az érzelmi közösség kétséget kizáró bizonyítottsága hiánya miatt a további törvényi feltételek bizonyítása (a konjunktivitás miatt) szükségtelen, a Kúria a közös otthon és a gazdasági közösség fennállására vonatkozó bizonyítékokat ezért nem értékelte. A Kúria indokoltnak tartja megjegyezni, hogy a jelen ügyben az állított élettársi kapcsolat kezdő időpontja 2014 nyara (lehetett volna), tehát az élettársi kapcsolat tényhelyzete (a jogalap) fennállása esetén a Ptk. 6:216. §

(1)bekezdése szerint a törvényes vagyonjogi rendszer (a vagyonszaporulat megosztása) az irányadó. Az anyagi jog egyértelmű: az élettárs igénye kötelmi jogi (a vagyonszaporulat szerzésben való közreműködés alapján való megosztása), tehát az élettárs élettársi kapcsolat jogcímén előterjesztett dologi jogi igénye nem lehet alapos. [40] A Kúria Pp. 279. §

(1)bekezdése megsértésére tekintettel a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 424. §

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. [41] A Kúria döntése alapján a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes – figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdése szerinti – másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes az illetékre kiterjedő részleges költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a Pp. 101. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1320000001070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetni. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának számát és a felperes adóazonosító számát. [42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [43] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,

1. szeptember
2. dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, dr. Osztovits András s.k. előadó bíró, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria II.Pfv.20.440/2024/8 tisztviselő 9