Bhar.160/2023/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, ezért 1 évre próbára bocsátotta. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést elsősorban az eljárás megszüntetése, másodsorban felmentés érdekében. [3] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2023. március 13. napján meghozott 2.Bf.669/2022/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/3. 2 megváltoztatta és terhelt1 vádlottat az ellene a Btk. 226. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban felmerült 10.000,- forint bűnügyi költséget magánvádló1 magánvádló viseli, valamint pontosította az elsőfokú ítélet keltezését. [4] A másodfokú bíróság arra hivatkozással mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól, hogy az inkriminált facebook bejegyzés egyrészt nem teljes egészében köthető a magánvádló személyéhez, másrészt a sérelmezett megnyilatkozás sem a rágalmazás, sem a becsületsértés törvényi tényállását nem valósította meg. [5] A másodfokú bíróság ítéletével szemben – jogi képviselője útján – a magánvádló jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása céljából. [6] A fellebbezés írásban előterjesztett indokolása szerint az elsőfokú bíróság a pontosan rögzített tényállásból helyes és megalapozott következtetést vont le a vádlott bűnösségére és méltányos döntést hozott a próbára bocsátás alkalmazásával. A fellebbezés szó szerint idézte a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 81. §

(1)és

(2)bekezdését, valamint a

(3)bekezdés a) pontját a jegyző feladatkörének bemutatása végett, majd kifejtette, hogy a körülbelül 4.300 lakossal rendelkező Város1 számára a jegyző személye egyértelműen beazonosítható, különös tekintettel arra a tényre, hogy e tisztséget magánvádló1

1. év óta látja el, ezért vitatta a törvényszék arra vonatkozó megállapítását, hogy a magánvádló személye ne lenne azonosítható a korrupt eljárással minősített személyek egyikeként. [7] A fellebbezés több kúriai határozatot is megjelölt annak alátámasztása érdekében, hogy a járásbíróság ítélete megalapozott volt, így idézett a BH
2. 26., BH
4. és az EBH 2018.B.
5. számon közzétett bírósági határozatokból. Hangsúlyozta, hogy a korrupt eljárásra utalás minden kétséget kizáróan alkalmas a becsület csorbítására, mert valósága esetén akár büntetőeljárás megindítására is alapul szolgálna. [8] Végezetül megjegyezte, hogy a vádlott sérelmezett kijelentése, miszerint „az eset teljesen korrupt módon került kezelésre”, nem véleményt tükröz, hanem ténymegállapítást tartalmaz. Kifogásolta, hogy a törvényszék ügydöntő határozatában a „törvénytelen”, „tisztességtelen” és „korrupt” szavakat összemosta, azokat egymás szinonimájaként tüntette fel, azonban ez ellentmond a magyar szavak általánosan elfogadott jelentésének. [9] Mindezekre tekintettel indítványozta a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság végzésének megváltoztatását akként, hogy terhelt1 vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk.
6. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében. Indítványozta továbbá, hogy a harmadfokú bíróság a vádlottat az Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/

1. 3 elkövetett bűncselekménnyel arányos büntetésre ítélje annak érdekében, hogy a jövőben tartózkodjon hasonló cselekmények elkövetésétől. [10] A nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője fenntartotta és tartalmilag megismételte az írásban kifejtett érveit. Kiemelte, hogy a vádlott által sérelmezett ügyben semmiféle jogszabálysértés nem történt, továbbá a korrupt szó egyértelműen a megvesztegethetőségre utal. [11] A védő a nyilvános ülésen a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte az Alkotmánybíróság 3263/
2. (VII. 20.) AB határozatában foglaltakra hivatkozással. [12] terhelt1 vádlott az utolsó szó jogán kijelentette, hogy a gyermekét ért sérelmet jelezte panaszlevél formájában és bízott a kivizsgálásban. Utalt a lefolytatott eljárás részleteire azzal, hogy továbbra sem érzi magát bűnösnek. [13] A magánvádló fellebbezése nem alapos. [14] A Kúria Bhar.III.111/2019/
3. számú végzésének, majd legutóbb a BH
5. számú eseti döntésének iránymutatására figyelemmel az ítélőtábla elsőként azt vizsgálta meg, hogy a bejelentett fellebbezések alapján van-e helye a harmadfokú eljárásnak, ugyanis a Be.
6. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén van lehetőség. [15] A Be. 615. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Jelen esetben a Budapest Környéki Törvényszék – a járásbíróság bűnösséget megállapító ítéletével szemben – a vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, amely tény a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét kétségkívül megnyitotta. [16] A Be. 615. §

(3)-

(5)bekezdése meghatározza a másodfellebbezéssel támadható másodfokú ítéleti rendelkezések körét, így joghatályos csak az a fellebbezés lehet, amely valóban megnyílt fellebbezési jog esetén, a másodfokú ítélet másodfellebbezéssel támadható részét, illetve rendelkezését kifogásolja. [17] A Be. 615. §

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a hivatkozott törvényhely
2. b)pontja szerint kizárólag a másodfokú bíróság Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/3. 4 ítéletének azon rendelkezését, vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [18] Amint azt a Kúria a hivatkozott végzésében és a legutóbbi eseti döntésében is leírta, az eltérő rendelkezés, mint törvényes fellebbezési ok rendeltetése nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az eltérést eldöntő új eljárási fokra. A hatályos Be. ehhez, a korábbi eljárási törvényben is meglévő feltételhez hozzárendelte, hogy nem önmagában az eltérés, ellentét (objektíve), hanem annak fájlalása, sérelmezése (szubjektíve) adja ki együtt a harmadfokú eljárás megnyitását. [19] A másodfokú ítélet ellen a magánvádló a vádlott terhére, az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alóli felmentése miatt jelentett be fellebbezést. [20] Mindez azt jelenti, hogy a Be. 762. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja és
3. a)pontjának
4. ab)alpontja, valamint
5. b)pontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, a másodfokú ítéletnek azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást bírálta felül. [21] Az ítélőtábla megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartották, nem vétettek olyan eljárási szabálysértést, ami a Be. 625. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az első-, illetve másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. [22] A felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú ítélet tényállásának a másodfellebbezéssel érintett része megalapozott-e, ugyanis a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [23] Az ellentétes döntés vonatkozásában az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság által – ítéletszerkesztési okból – egyetlen mondat vonatkozásában módosított, egyebekben teljes egészében érintetlenül hagyott és a harmadfokú eljárásban is irányadó tényállás nem szenved megalapozatlansági hibában, az ügy elbírálása szempontjából releváns tényadatokat tartalmazza, iratszerű és a vádlott személyével, illetve cselekvőségével kapcsolatos megállapítások is helytállóak. A másodfokú bíróság által az ítélkezése alapjául elfogadott tényállás tehát megalapozott, ezért az a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/

1. 5 [24] Az első- és másodfokú bíróság álláspontja között abban mutatkozott eltérés, hogy a járásbíróság elmarasztaló döntésével szemben a Budapest Környéki Törvényszék szerint a megalapozott tényállásból – a bűncselekmény hiánya miatt – nem következett terhelt1 vádlott bűnössége. [25] A büntetőügy tárgyára tekintettel az ítélőtábla szükségesnek tartja rögzíteni a Kúria
2. évi
3. számú eseti döntésében kifejtett útmutatást. Eszerint a rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyekben – hasonlóan a becsületsértés vétsége miatt indított eljárásokhoz – elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a bűncselekmény törvényi tényállási elemei (jelen esetben tényállítás, amely alkalmas a becsület csorbítására, egyértelműen felismerhető sértett) megvalósultak-e, vagyis a cselekmény tényállásszerű-e, mert ha valamely törvényi tényállási elem hiánya állapítható meg, akkor a cselekmény nem bűncselekmény, nem valósítja meg a Btk. Különös Részében írt rágalmazás vétségét. Amennyiben a cselekmény tényállásszerű, akkor meg kell vizsgálni annak jogellenességét, mert a cselekmény jogellenességét kizáró körülmény fennállása esetén a kifogásolt cselekmény nem bűncselekmény, ennek oka azonban nem a törvényi tényállási elem hiánya, hanem a bűncselekmény Btk. 4.§

(1)bekezdésében rögzített fogalmának egyik szükségszerű tényállási eleme, a hivatkozott törvényhely

(2)bekezdésében írt társadalomra veszélyesség hiánya. [26] A rágalmazás passzív alanyának konkrétan felismerhetőnek, személyileg meghatározhatónak kell lennie (BJD 1190.). Nem szükséges a sértett néven való megnevezése, de mellőzhetetlen annak oly módon való megjelölése, körülírása, hogy kétséget kizáróan megállapítható legyen az, hogy az elkövető a kérdéses személyt sértette, így a bűncselekmény megállapíthatóságának feltétele, hogy a megjelölés vagy a körülírás ne csak általános hangvételű legyen, hanem olyan, amelyről a sértett személye minden kétséget kizáróan megállapítható, felismerhető. [27] A bűncselekmény megvalósulásának vizsgálata során a törvényszék helytállóan tette vizsgálata tárgyává a felismerhető sértett kérdéskörét, majd alappal mutatott rá arra, hogy az inkriminált bejegyzés címzettje nem kizárólagosan a magánvádló, amely már önmagában a „Kedves Polgármester Úr!” megszólításból is kiderül. A magánvádló jogi képviselője azonban helyesen fejtette ki fellebbezése írásbeli indokai között, hogy ettől független a magánvádló, magánvádló1 – mint jegyző – személye egyértelműen beazonosítható és a szövegkörnyezetre tekintettel a magánvádló által leginkább sérelmezett „Mivel az eset teljesen korrupt módon került kezelésre (…).” megnyilatkozás is összefüggésbe hozható személyével. A másodfokú bíróság végzésének [22] bekezdésében rögzített ezzel ellentétes megállapítás téves és egyben önellentmondásos, mert amennyiben a törvényszék arra a következtetésre jut, hogy a sérelmezett szöveg alapján a magánvádló személye nem ismerhető fel, abban az esetben a további vizsgálódás már szükségtelen, mert a magánvádló beazonosíthatóságának hiányában a bűncselekmény sem állapítható meg, ezért irreleváns, hogy a rágalmazás vétségének további törvényi tényállási elemei megvalósultak-e. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/

1. 6 [28] Jelen esetben tehát magánvádló1 személye a facebook bejegyzésből egyértelműen felismerhető, ennek következtében a bűncselekmény további törvényi tényállási elemeinek vizsgálata megkerülhetetlen. [29] A rágalmazás bűncselekmény megállapításához szükséges törvényi tényállási elemek megvalósulásának kritériumai az első- és másodfokú bíróság ügydöntő határozataiból összességében kiolvashatók, ezért az ítélőtábla nem bocsátkozik ismétlésekbe, azonban a bűncselekmény megvalósulásának hiányára vonatkozólag helytálló végkövetkeztetést tartalmazó törvényszéki ítéletet szükségesnek tartja az alábbiakkal kiegészíteni. [30] A rágalmazás bűncselekmény megállapításához valamennyi tényállási elem megvalósulása szükséges, így többek közt a kijelentésnek a tényállítás fogalmát ki kell meríteni. A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (BH
2. 171.). Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH
3. 135.). A törvényi tényállás szerinti tényállítás, mint magatartás ellentéte a feltételezés, vagy vélekedés, tehát aminek alapját nem képezi ténybeli kijelentés. [31] A Budapest Környéki Törvényszék ügydöntő határozata [25] bekezdésében – a szövegkörnyezetre is figyelemmel – helytállóan állapította meg, hogy „az eset teljesen korrupt módon került kezelésre” megnyilatkozás nem tényállítás, hanem vélekedés, személyes vélemény megfogalmazása, amely pont a tényszerűségének hiánya okán a rágalmazás törvényi tényállásában írt feltételnek nem felel meg. A vádlott bejegyzésének e mondatához a magánvádló jogi képviselője a BH
5. számon közzétett eseti döntésre hivatkozva olyan többletelemeket társított, amelyek kizárólag a szubjektív és nem az elvárt objektív értelmezés körébe tartoznak, ugyanis jelen esetben a sérelmezett kitétel egyetlen olyan konkrét tényadatot sem foglalt magában, amely valósága esetén a Btk. Különös Részében található valamely törvényi tényállást kimerítené és ezáltal büntetőeljárás megindítására lenne alkalmas. terhelt1 internetes bejegyzésével ellentétben a védelem által felhívott bírósági határozatban taglalt tényállásban konkrétan megjelölt emberi cselekvések és pontosan meghatározott pénzösszeg képezte a vád tárgyát, amelyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindítására is alkalmasak lehetnének. A törvényszék ezért helyesen állapította meg, hogy terhelt1 inkriminált írása fel sem veti korrupciós bűncselekmény gyanúját, ezt önmagában a ”korrupt” szó használata sem alapozza meg. A teljesség igénye végett az ítélőtábla rögzíti, hogy az elsőfokú ítélet [21] bekezdésében hivatkozott Bfv.II.750/2021/
6. számú kúriai végzéssel érintett tényállásban is konkrétan meghatározott cselekvőségekre utalás történt, nem általános tartalmú, egzakt tartalmi elemeket mellőző leírás. [32] A rágalmazás és becsületsértés közötti szubszidiárius viszonyra tekintettel a másodfokú bíróság helyesen járt el, amikor végzése [27] bekezdésében megvizsgálta a becsületsértés megállapíthatóságának lehetőségét is, melynek során helytálló érvekre Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/
7. 7 hivatkozással fejtette ki e bűncselekmény megvalósulásának hiányát is, az általa kifejtett indokokkal a harmadfokú bíróság teljes egészében egyetértett, így azok megismétlése szükségtelen. [33] A fellebbezésben írtak miatt az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a vád tárgyává tett bejegyzés és annak leginkább sérelmezett része egy negatív értékítéletet tartalmazó hozzászólás, egy indulati, erős hangvételű kritikai megnyilvánulás volt a vádlott részéről, amely kizárólag a kulturált megnyilatkoztatás hiányaként értékelhető, azonban a helyes és elvárt érintkezési formák kialakítása nem a büntetőjog feladata. Az ítélőtábla utal a büntetőjog ultima ratio jellegére, amely azt követeli meg, hogy egy sérelmesnek tartott megnyilatkozás esetében kizárólag a legkirívóbb, azaz a legvégső esetekben kell fellépni a büntetőjog eszközrendszerével, ezért az okozott sérelem reparálására jelen esetben a büntetőjogi közbelépés indokolatlan. [34] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét – a Be.
8. §

(1)bekezdésére tekintettel – a Be. 620. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [35] Az iratanyagból megállapítható, hogy magánvádló1 magánvádló az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (Itv.)
3. §

(1)bekezdésének megfelelően a feljelentés 10.000,forintos illetékét a

1. augusztus
2. napján érkeztetett beadványában illetékbélyeg formájában lerótta. A
3. május
4. napján érkezett tájékoztatás értelmében a magánvádló az Itv.
5. §

(1)bekezdésének előírása szerint a törvényszék ítélete elleni fellebbezés 10.000,forintos illetékét átutalással szintén megfizette. A harmadfokú bíróság ezért megállapította, hogy a Be. 782. §

(1)bekezdése alapján – a Be. 145. §

(1)bekezdés b) pontjára is tekintettel – az első- és másodfokú eljárásban összesen felmerült 20.000,- forint bűnügyi költséget magánvádló1 magánvádló viseli. [36] A Be. 782. §

(2)bekezdése értelmében, ha a vádat magánvádló képviselte, és a bíróság a vádlottat a Be. 566. §

(3)bekezdésében meghatározott eset kivételével felmenti, vagy vele szemben az eljárást a Be. 771. §

(1)bekezdése, Be. 776. §

(2)bekezdése, vagy a Be. 779. §

(2)bekezdése miatt megszünteti, a magánvádló az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől számított egy hónapon belül – jogszabályban meghatározott mértékben – megtéríti a vádlott meghatalmazott védőjének azon díját és költségét, amely a magánvádas eljárásban keletkezett. [37] A fenti törvényi rendelkezésre figyelemmel a harmadfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott meghatalmazott védőjének a magánvádas eljárásban keletkezett díjára és költségére vonatkozólag a megtérítés feltételei fennállnak. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.160/2023/

1. 8 Budapest,
2. év november hó
3. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Patassy Bence s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bf.669/2022/
4. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.160/2023/
5. számú végzése által
6. év november hó
7. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
8. év november hó
9. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke