Bf.1/2023/6 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott kábítószerkereskedelem bűntettének minősül. Indokolás I. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 2 [1] A Szekszárdi Törvényszék a

1. november 9-én kihirdetett 3.B.71/2021/
2. számú ítéletével Terhelt2 II. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
3. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
4. §

(1)bekezdésében meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 3 év börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének, de legalább három hónap kitöltését követő napban határozta meg. A vádlottal szemben 142.500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, melynek biztosítására az egyéb érdekelt3-nél vezetett bankszámláján zár alá vett 267.500 forintot visszatartotta, míg a fennmaradó 125.000 forint pénzösszeg zár alá vételét feloldotta. A vádlottat a Btk. 177. §

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének vádja alól felmentette. Emellett rendelkezett az ügyben lefoglalt bűnjelekről, valamint a II. r. vádlott vonatkozásában felmerült bűnügyi költség viseléséről is. [2] A törvényszék fenti ítélete ellen Terhelt2 II. r. vádlott védője elsődlegesen felmentés, míg másodlagosan enyhítés érdekében fellebbezett. [3] A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a bűncselekmény minősítésének pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [4] A védő fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában jogorvoslati nyilatkozatát változtatás nélkül fenntartotta. [5] II. [6] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy az a

(2)bekezdés szerint kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülbírálat körébe tartozó kérdésekre is. Ennek azonban a Be. 590. §

(8)bekezdése alapján nem képezte részét az ítélet felmentő rendelkezése, mely ellen nem éltek jogorvoslattal. [7] E felülbírálat során az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást túlnyomórészt megalapozottnak találta, azt – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára is – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján mindössze az alábbiakkal kellett helyesbíteni: Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 3 [8] Az ítélet [8] pontjában mellőzi az összesen kb. 30-40 alkalommal szófordulatot és ehelyett megállapítja, hogy Terhelt2 II. r. vádlott 2018 tavaszától

1. május 8-ig kéthetente, de legalább 30 alkalommal adott el marihuanát. [9] Az ítélet [10] pontjában megállapítja, hogy Terhelt1 I. r. terhelt Terhelt2 II. r. vádlottnak legalább 30 alkalommal 1-1 gramm, azaz összesen legalább 30 gramm marihuanát értékesített. [10] Az ítélet [20] pontját akként helyesbíti, hogy Terhelt2 II. r. vádlott összesen legalább 10 alkalommal, alkalmanként legalább 2 darab előre becsomagolt pakkot adott el tanú4 tanúnak. [11] Az ítélet [21] pontjában pedig mellőzi annak megállapítását, hogy tanú4 összesen kb. 20-40 gramm marihuanát vásárolt a II. r. vádlottól, és ehelyett megállapítja, hogy tanú4 összesen legalább 20 gramm marihuanát vásárolt Terhelt2 II. r. vádlottól. [12] Végezetül az ítélet [26] pontjának – a kábítószer jelentős mennyiségének alsó határával kapcsolatos – utolsó tagmondatát mellőzi. [13] Az ekként kiegészített tényállás immár mentes a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozottságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól: hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az a vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [14] Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően nem vétett az eljárása során olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott, ún. relatív eljárási szabálysértést sem, amely miatt az ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni; az ügy érdemi felülbírálatának ekként nem volt eljárásjogi akadálya. [15] III. [16] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le, melynek során beszerezte és a logika szabályainak megfelelően értékelte az ügyben felmerült bizonyítékokat. Ennek kapcsán meggyőzően adott számot a ténymegállapításairól, különösképpen a vádlotti védekezés elvetésének okairól. Indokolási kötelezettségének így megfelelően eleget tett. [17] A bizonyítékokat értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság mindenben egyetértett, így – figyelemmel a bejelentett védői jogorvoslati kérelem tartalmára is – mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 4 [18] A felmentést célzó védői fellebbezés lényege, hogy a tényállás I/1. pontjában írtak kapcsán Terhelt2 II. r. vádlott tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését, mely védekezését a tárgyaláson tett vallomásában kk. tanú2 tanú is megerősítette. Ekként kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a II. r. vádlott kk. tanú2 tanúnak kábítószert értékesített volna. Az elsőfokú bíróság ezért a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, ezzel megsértette a Be. 7. §

(4)bekezdésében foglalt azon törvényi rendelkezést, mely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Mindezekre tekintettel kérte e tényállási pontban a II. r. vádlott felmentését. [19] A másodfokú bíróság a védői állásponttal nem értett egyet. [20] Az elsőfokú bíróság helytállóan ismerte fel, hogy Terhelt2 II. r. vádlott védekezésének a büntetőeljárás alatti változtatásai ötletszerűek, az egyéb bizonyítékokból nyert adatokhoz igazítottak voltak, ekként azok hitelt érdemlősége eleve kétségbe vonható. [21] Emellett kk. tanú2 tanúnak a nyomozás során tanúként tett vallomása saját magára és Terhelt2 II. r. vádlottra nézve is terhelő tartalmú volt. Ennek a jelentősége abban áll, hogy a tanút a hamis tanúzás törvényi következményeire figyelmeztették, és ennek ismeretében nyilatkozott terhelően a II. r. vádlottra. Ezzel szemben a tárgyaláson már arra hivatkozott, hogy a vád tárgyává tett kábítószert nem Terhelt2 II. r. vádlottól, hanem egy másik személytől szerezte be. [22] Az elsőfokú bíróság azonban megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy kk. tanú2 tanúnak a tárgyaláson tett vallomás-változtatása nem volt elfogadható. Ez részben arra vezethető vissza, hogy e nyilatkozata ötletszerű volt, más bizonyítékokkal pedig homlokegyenest ellentétben állt; vallomásának megváltoztatását hitelt érdemlően nem is tudta megindokolni. Ugyanakkor a megváltoztatott nyilatkozatában a kábítószer árusítójaként megjelölt személlyel (tanú3 tanúval) a szembesítésben való részvételét megtagadta. [23] Helyesen ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a tárgyaláson tett nyilatkozatával szemben kk. tanú2 tanú nyomozás során Terhelt2 II. r. vádlottra is terhelő vallomását más személyi bizonyítékok is alátámasztották. Így – többek között – Terhelt1 terhelt is beismerte, hogy Terhelt2 II. r. vádlottnak adott el a lakásán kábítószert, ami egybevág kk. tanú2 tanú által is említett körülményekkel. [24] Emellett pedig a nyomozás során beszerzett igazságügyi toxikológus szakértői vélemény is megerősíti kk. tanú2 tanú Terhelt2 II. r. vádlottat terhelő nyilatkozatát. [25] A fentiekre tekintettel törvényesen került sor Terhelt2 II. r. vádlottnak a tényállás I/1. pontjában írtakkal kapcsolatban tett tagadó védekezésének elvetésére. [26] A megállapított tényállás mégis több vonatkozásban helyesbítésre szorult. Bár a kábítószer hatóanyag-tartalmának megállapításánál az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Be. 7. §

(4)bekezdésében írt rendelkezésre, a tényállásban ennek következetes alkalmazása elmaradt. A tényállás I/

1. és I/
2. pontjaiban a kábítószer-értékesítések alkalmainak száma, Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 5 illetve az értékesített kábítószer mennyisége kapcsán az elsőfokú bíróság nem pontos mennyiségeket, hanem bizonytalan (határokon belül megadott) értékeket rögzített. [27] Ezért a másodfokú bíróság az ítélet [8] pontjában azt állapította meg, hogy a II. r. vádlott legalább 30 alkalommal értékesített marihuanát, míg a [10] pontjában azt, hogy legalább 30 gramm marihuanát adott el kk. tanú2 tanúnak. Az ítélet tényállásának I/
3. pontja kapcsán pedig az ítélet [20] és [21] pontjaiban azt állapította meg, hogy Terhelt2 II. r. vádlott legalább 10 alkalommal és alkalmanként legalább 2 db becsomagolt pakkot adott el tanú4 tanúnak, ekként összesen legalább 20 gramm marihuanát. [28] Észlelte emellett a másodfokú bíróság, hogy az ítélet [26] pontjában feleslegesen szerepel a Terhelt2 II. r. vádlott által értékesített kábítószer hatóanyag-tartalmának a jelentős mennyiség alsó határához történő viszonyítása. Ennek a vád tárgyává tett cselekmény kapcsán nincs jelentősége; az ügyészség eleve nem is jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett bűncselekmény miatt emelt vádat, ekként ennek a tényállásban való feltüntetése szükségtelen; az sem a bűncselekmény minősítése, sem pedig a joghátrány alkalmazása szempontjából nem bír jelentőséggel. Abból a tényből, hogy az értékesített kábítószer mennyisége a csekély mennyiség felső határát sem haladja meg, szükségszerűen következik, hogy a jelentős mennyiség alsó határát sem éri el. [29] A fentiek alapján megállapított tényállás a Be.
4. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [30] IV. [31] Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést Terhelt2 II. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. [32] Következésképpen a felmentés végett bejelentett fellebbezés nem volt megalapozott. [33] A bűncselekmény minősítése helyesnek bizonyult, azt azonban pontosítani kellett azzal, hogy a Btk. 176. §

(1)bekezdésében meghatározott elkövetési magatartások közül Terhelt2 II. r. vádlott cselekménye melyik fordulatnak felel meg. [34] Ebben a körben az elsőfokú bíróság megalapozottan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a II. r. vádlott a kábítószerrel kereskedett; a jogszabályban meghatározott elkövetési magatartások közül ezt kell a minősítés során feltüntetni. Ezért a másodfokú bíróság a cselekmény minősítését akként pontosította, hogy az a Btk. 176. §

(1)bekezdésének – helyesen – IV. fordulata szerint minősül. [35] Ezzel a cselekmény minősítése is törvényes. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III [36] 6 V. [37] Az elsőfokú bíróság Terhelt2 II. r. vádlott cselekményére irányadó büntetési tételt és annak középmértékét helytállóan rögzítette. [38] A büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket túlnyomórészt feltárta, ám azokat nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. [39] A II. r. vádlott által tanúsított kereskedői típusú magatartás önmagában súlyosító körülményként nem értékelhető; ezzel szemben enyhítő körülményként azt lehetett volna figyelembe venni, ha a kábítószert kínálta vagy fogyasztásra adta volna át. [40] Súlyosító körülményként kellett azt figyelembe venni, hogy a vádlott kábítószerfogyasztó is, illetve azt, hogy a magatartása folytán több (legalább három) személy jutott kábítószerhez. [41] További súlyosító körülmény, hogy a vádlott hosszabb időn keresztül (2018 tavaszától 2019 augusztus közepéig, közel másfél éven át) kereskedett a kábítószerrel. [42] A fentiekkel szemben igen nyomatékos enyhítő körülmény Terhelt2 II. r. vádlott esetében a fiatal felnőtt kora. A bírói gyakorlat szerint az ilyen elkövetővel szemben a büntetlen előélete további enyhítő körülményként nem értékelhető, ezért azt az ítélőtábla mellőzte (az 56/

1. BK vélemény II/
2. pontja). [43] Terhelt2 II. r. vádlott beismerő vallomását a védői állásponttal szemben enyhítő körülményként nem lehetett figyelembe venni, mert az a bűnösségére nem terjed ki (56/
3. BK vélemény II/
4. pont). A II. r. vádlott a terhére rótt cselekmény kapcsán éppen a legsúlyosabb megítélésű részcselekmény elkövetését tagadta. [44] Javára értékelte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy élettársa a közös gyermekükkel állapotos, ekként kiskorú gyermek eltartásáról fog gondoskodni, melyet a védő megfelelően igazolt a másodfokú eljárásban. [45] A fenti bűnösségi körülmények alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzott, tekintettel az igen nyomatékos enyhítő körülményre. Erre figyelemmel az ítélőtábla Terhelt2 II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést a törvényi minimumra, 2 évi szabadságvesztésre enyhítette. Ehhez pedig a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is megfelelően módosította. [46] A büntetés enyhítését célzó védői fellebbezés ennyiben megalapozott volt. [47] A másodfokú bíróság a hosszabb elkövetési időre és a cselekmény társadalomra veszélyességének fokára tekintettel nem látott törvényes lehetőséget sem a Btk.
5. §-ában Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 7 foglalt, ún. enyhítő rendelkezés alkalmazására, sem pedig arra, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Btk.
6. §-ában meghatározottak szerint próbaidőre felfüggessze. A büntetés Btk.
7. §-ában meghatározott céljai – különösen a generálpreventív hatás – eléréséhez e büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése szóba sem jöhetett; annak a célja kizárólag a végrehajtás foganatosításával érhető el. [48] Az elsőfokú bíróság vagyonelkobzásra, valamint a zár alá vétel feloldására és a zár alá vett bankszámlán lévő pénz visszatartására vonatkozó rendelkezései azonban nem feleltek meg a büntetőeljárási jogszabályoknak. [49] A Be.
8. §

(1)bekezdése szerint a lefoglalás célja a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai szerint el kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya bizonyítási eszköz vagy elkobozható, illetőleg vagyoni elkobzás alá esik. A

(3)bekezdés szerint lefoglalni az ingó dolgot, a számlapénzt, az elektronikus pénzt vagy az elektronikus adatot lehet. [50] A Be. 324. §

(1)bekezdése értelmében a zár alá vétel a vagyonelkobzás vagy a polgári jogi igény biztosítása érdekében a zár alá vétel tárgya feletti rendelkezési jogot függeszti fel. A

(2)bekezdés b) pontja szerint zár alá vétel rendelhető el a számlapénzre és az elektronikus pénzre is. A

(3)bekezdés a) pontja szerint pedig zár alá vételt akkor lehet elrendelni, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye. [51] Jelen ügyben az volt megállapítható, hogy a Szekszárdi Rendőrkapitányság a nyomozás során Terhelt2 II. r. vádlott egyéb érdekelt3-nél bankszámlaszám1 számon vezetett bankszámláján található 267.500 forint összegre zár alá vételt rendelt el. Ezt tanúsítja a nyomozati iratok 1425-

1. oldalán található, a Szekszárdi Rendőrkapitányság 17010/660/2019.bü. számú határozata. [52] Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét a zár alá vett vagyonból visszatartani rendelte. Visszatartani kizárólag a terheltnek kiadandó és előzőleg lefoglalt dolgot lehet a vádlottal szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás vagy bűnügyi költség biztosítására [Be.
2. §

(1)bekezdése]. Ezzel szemben a zár alá vett dolgot visszatartani nem lehet. [53] Miután azonban a zár alá vétel a Terhelt2 II. r. vádlottal szemben alkalmazandó vagyonelkobzás biztosítására lett elrendelve, ezért a II. r. vádlott esetében megállapított vagyonelkobzás összegét a zár alá vett pénzösszeg vonatkozásában kellett elrendelni. Ezért a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság erre vonatkozó rendelkezéseit és a Terhelt2 II. r. vádlott egyéb érdekelt3-nél vezetett bankszámláján zár alá vett összegből a Btk. 74. §

(1)bekezdésének a) pontja, valamint 74/A. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított összegre vagyonelkobzást rendelt el, egyebekben a zár alá vételt a Be. 331. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján feloldotta. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.1/2023/6/III 8 [54] Az elsőfokú bíróság egyéb – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, a bűnjelek kiadásával és a bűnügyi költséggel kapcsolatos – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. [55] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 598. §

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 606. §

(1)bekezdése értelmében megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulata szerint minősül. P é c s,

1. február
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Szekszárdi Törvényszék 3.B.71/2021/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.1/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke