Pf.20363/2023/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdésének alkalmazását, mert a perindítás mindkét fél tekintetében rajtuk kívül álló okból volt szükségszerű, mivel egyik fél sem adott a perre okot. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.363/2023/

1. A felperesek: I.r. felperes I. rendű I.r. felperes címe II.r. felperes II. rendű II.r. felperes címe A felperesek képviselője: Dr. Fábián Titusz Ügyvédi Iroda az I. és II. rendű felperes képviseletében ügyvéd címe Az alperes: Magyar Állam Az alperes képviselője:
2. sz. Ügyvédi Iroda ügyvéd címe. A per tárgya: tulajdonjog megállapítása és egyéb követelés Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 36.P.22.980/2022/11-II. A fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és az alperes által az I. rendű és II. rendű felperes javára fizetendő perköltség összegét személyenként 37.500 (harminchétezer-ötszáz) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak személyenként 72.190 (hetvenkétezer-százkilencven) forint fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékbevételi számlájára e határozat meghozatalának napjától számított
3. napon esedékes. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A fellebbezés szempontjából releváns tényállás szerint örökhagyó II. rendű örökhagyó (a továbbiakban: örökhagyó)
4. január 31-én hunyt el. Megörökölte korábban Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 2 elhunyt lánya, néhai2 I. rendű örökhagyó hagyatékát. A közjegyző a hagyatékot és póthagyatékot törvényes örökös és végrendelet hiányában a Magyar Államnak adta át a 11039/Ü/772/2017/
5. számú teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel és a 11039/Ü/163/2018/
6. számú póthagyatékátadó végzéssel. A végzések
7. június 25-én jogerőre emelkedtek. A felperesek az örökhagyó törvényes örökösei. örökhagyó anyja az 1882-ben Budapesten született személy1 volt, az ő testvére az 1879-ben született személy2, a felperesek nagyapja. A közös jogelődök, személy4 és személy3 az I. rendű örökhagyó nagyszülei, a felperesek dédszülei. [2] A felperesek keresete arra irányult, hogy a bíróság a település helyrajzi szám1 alatt felvett, „lakás” megnevezésű ingatlan tekintetében keresse meg a Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztályát a Magyar Állam alperes tulajdonjogának törlése, továbbá a felperesek tulajdonjogának öröklés jogcímén 1/2-1/2 arányban történő bejegyzése végett. [3] Kérték továbbá, hogy a bíróság a település2 belterület helyrajzi szám
8. alatt felvett, „kivett lakóház, udvar” megnevezésű ingatlan tekintetében keresse meg a vármegyei Kormányhivatala Földhivatali Főosztályát a Magyar Állam alperes tulajdonjogának törlése, továbbá a felperesek tulajdonjogának öröklés jogcímén 1/2-1/2 arányban történő bejegyzése végett. Mindkét kérelem vonatkozásában az alperest a kereseti kérelem tűrésére kérték kötelezni. [4] Keresetük szerint kérték továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 17.691.419 forint megfizetésére a felperesek javára, öröklési igény jogcímén, 1/2-1/2 arányban. [5] A keresetek jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
9. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:
10. § - 7:
11. §-ait, illetve a 7:
12. §-át, valamint az ingatlannyilvántartásról szóló
13. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.)
14. §

(8)bekezdését jelölték meg. [6] Az alperes ellenkérelmében és beszámításában nem vitatta az örökhagyó és a felperesek közötti rokoni kapcsolat tényét, sem a kereseti követelés összegét. A kereseti követeléssel szemben beszámítással élt a hagyaték tárgyainak kezelésével kapcsolatban felmerült költségek tekintetében 991.570 forint értékben. [7] A felperesek a beszámítást tartalmazó iratra előterjesztett ellenkérelmükben nem ellenezték a beszámítást. Erre figyelemmel előterjesztett keresetváltoztatásuk szerint kérték, hogy a bíróság kötelezze alperest 17.287.939 forint megfizetésére, öröklési igényként a felperesek javára, 1/2- 1/2 arányban, azaz I. rendű felperes javára 8.643.969 forint, II. rendű felperes javára 8.643.969 forint összeg erejéig. [8] Az alperes a megváltoztatott kereseteket mind az ingatlanok tulajdonjoga, mind pedig a konkrét pénzösszeg megfizetése körében elismerte. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy Budapest Főváros Kormányhivatala Földhivatali Főosztálya a település, belterület helyrajzi szám1 alatt felvett „lakás” megnevezésű ingatlan tekintetében a Magyar Állam alperes tulajdonjogát törölje és ezzel egyidejűleg öröklés jogcímén jegyezze be az I. és a II. rendű felperes tulajdonjogát 1/2-1/2 arányban. [10] Az elsőfokú bíróság továbbá annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy vármegyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztálya a település2, belterület helyrajzi szám2. alatt felvett „kivett lakóház, udvar” megnevezésű ingatlan tekintetében a Magyar Állam alperes tulajdonjogát törölje és ezzel egyidejűleg öröklés jogcímén jegyezze be az I. és a II. rendű felperes tulajdonjogát 1/2-1/2 arányban. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 3 [11] Az elsőfokú bíróság az alperest a felperesek javára személyenként 8.643.969 forint 15 napon belüli megfizetésére is kötelezte. [12] A perköltség körében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 1.804.743 forint perköltséget. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletéhez rövidített indokolást fűzött a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 347. §

(1)bekezdés a) pontja alapján. Ítéletében – a felek kérelmeinek ismertetésénél – kitért arra, hogy az alperes az eredeti és a megváltoztatott keresetet is teljes egészében elismerte. [14] Az alkalmazott jogszabályok körében utalt a Ptk. 7:1. §-ra, a 7:2. §-ra, a 7:3. §-ra, a 7:64 §-ra, az Inytv. 26. §

(8)bekezdésére, a Pp. 81. §

(1)bekezdésére, a 82. §

(1)bekezdésére, a 83. §

(1)bekezdésére, az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
2. §

(1)bekezdés

1. ac)alpontjára (helyesen:
2. a)pont,
3. ac)alpontjára), valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 3. §

(1)bekezdésére, a

(2)bekezdés b) pontjára és

(6)bekezdésére. [15] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. [16] Jogorvoslati kérelme az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására irányult. Kérte a perköltség viselésére vonatkozó kötelezés mellőzését és annak megállapítását, hogy a felek az elsőfokú eljárás költségeit maguk viselik. [17] A fellebbezésben az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát a Pp. 83. §

(2)bekezdése második mondatára utalással jelölte meg. [18] Az ennek megítélésénél releváns tények körében előadta, hogy a törvény alapján kijelölt, szükségképpeni örökösként került a hagyatékkal jogi kapcsolatba, a kereseteket teljes egészében elismerte, a per pedig egy tárgyalás alatt érdemi döntéssel befejeződött. [19] A perbeli igénnyel érintett hagyaték szükségképpeni örököseként a Ptk. 7:74. §

(1)bekezdés szerinti törvényes kötelezettség alapján járt el. [20] Az alperes jogi érvelése során egy kúriai eseti döntést jelölt meg (Pfv.I.21.244/2015/

1. számú ítélet). Annak alapján kifejtette, hogy nem adott okot a perre. A bírósági gyakorlatban egyértelmű jogi álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a Magyar Állam, mint szükségképpeni ál- vagy legitimált örökös a valódi törvényes örökössel nem egyezhet meg peren kívül, nem ismerheti el megállapodással a törvényes örökös örökösi minőségét. Azt csak közjegyző vagy bíróság állapíthatja meg. [21] Ebből következik, hogy a törvényes örökös öröklési igényét – amennyiben a hagyatéki eljárás megismétlésére nincs mód – a törvény rendes útján, polgári peres eljárásban érvényesítheti. [22] Ebben a jogi helyzetben perjogi értelemben egyik fél sem ad okot a perre. A felperes perindítása és az alperes perbe bocsátkozása szükségszerű. Az alperes perjogi lehetőségeit behatárolja, hogy amennyiben felperes öröklési igényét a keresetben megfelelően alátámasztotta, azt az eljárásban elismeri, esetleges beszámítási vagy viszontkereseti igénye mellett. [23] Emiatt a Pp.
2. §

(1)bekezdésben foglalt általános rendelkezéstől eltérésnek és a Pp. 83. §

(2)bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés alkalmazásának van helye. [24] A Kúria Pfv.I.21.244/2015/8. számú felülvizsgálati ítéletében ugyan a régi Pp. 81. §

(1)bekezdés második mondatában foglalt rendelkezés alkalmazásán alapul, de mivel az új Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 4 Pp. 83. §

(2)bekezdésének második mondata tartalmilag a korábbi rendelkezéssel megegyezik, álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése ma is irányadó. [25] A felek méltányos érdeke a perköltség viselése körében a saját költségek viselését indokolja. Az elismerésre tekintettel a bíróság az eljárási illetéket 10%-ra mérsékelte, így a perköltség döntő hányadát mindkét fél oldalán az ügyvédi munkadíj képezi – amelyet a bíróság mindkét fél esetén a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet alapján állapított meg –, ezért a fél és az ellenfél javára meghatározott perköltségek összege közötti különbség nem jelentős. [26] Az I. és a II. rendű felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes másodfokú perköltségekben marasztalására irányult. A felperesek jogi képviselőjük munkadíját az Ükr.
2. §

(1)bekezdés alapján számították fel. [27] Kifejtették, hogy az alperes a keresetet vitatta, ellenkérelme annak elutasítására irányult, így a perköltségben való marasztalása nem volt mellőzhető. A Pp. 86. §

(1)bekezdés szerint, ha a fél a perfelvételi szakban a vele szemben érvényesített jogot és kérelmet az arra vonatkozó védekezésének előterjesztése nélkül elismeri és a perre okot nem adott, a perköltségét az ellenfele téríti meg. A jogszabály a két feltétel együttes fennállását követeli meg. A szabályból az elismerés további kritériumai is meghatározhatók: az elismerés csak akkor válthatja ki a joghatást, ha teljeskörű, kifejezett, a jogra és a kérelemre vonatkozó védekezés helyett történik meg. Ha az igényt érvényesítő fél ellenfele úgy tesz elismerést, hogy korábban a jogra és kérelemre vonatkozóan akár alaki, akár érdemi védekezést terjesztett elő, a szabály már nem alkalmazható. Az alperes pedig alaki és érdemi védekezést is előterjesztett. [28] Egyebekben a per folyamán nem tájékoztatta a felpereseket és a bíróságot arról a tényről, hogy az egyik perbeli ingatlant időközben értékesítette. [29] A felpereseknek mindenképpen bírósághoz kellett fordulniuk igényük érvényesítése miatt, az alperes ugyanis peren kívüli megállapodással nem rendezheti az örökösi minőség elismerését és a hagyaték átadását, így okot adott a perre. A felperesek saját jogértelmezésüket egy más ügyben hozott bírósági ítélettel is alá kívánták támasztani. [30] A fellebbezés alapos. [31] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között kizárólag az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó, hivatalból pedig a kereseti illetékről szóló rendelkezését bírálta felül. [32] Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság – rendelkezésének tartalmából következően – a Pp. 83. §

(1)bekezdésének helytelen alkalmazásával kötelezte az alperest a felperesek javára perköltség megfizetésére és tévesen határozott az illeték viseléséről is. [33] A felülbírálatot az ítélőtábla arra is figyelemmel végezte el, hogy az elsőfokú bíróság eltért a rövidített indokolás eljárási törvényben foglalt szabályaitól. A bíróságot a Pp. 347. §

(1)bekezdés a) pontja alapján alkalmazott indokolási mód esetén is terheli az alkalmazott jogszabályok megjelölésének kötelezettsége. E tekintetben a rövidített indokolás kötelező tartalmi elemeit felsoroló 347. §

(2)bekezdés c) pontja, amely előírja az ítélet alapjául szolgáló jogszabályok feltüntetését, nem különbözik a 346. §

(5)bekezdésében szereplő, azonos szövegezésű és tartalmú, ugyancsak az ítélet alapjául szolgáló jogszabályok megjelölésére vonatkozó kötelezettségétől. [34] Az elsőfokú bíróság ítéletében a perköltség viselésére vonatkozó döntés alapjául szolgáló jogi rendelkezések között szerepeltette az Ükr. 3. §

(6)bekezdését, amely kifejezetten előírja a bíróság indokolási kötelezettségét. A

(6)bekezdés szerint a munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 5 áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat – különösen az ügy bonyolultsága esetén – a

(2)-

(5)bekezdésben meghatározott összegnél magasabb összegben is megállapíthatja. A bíróság a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles. A perköltség meghatározásával kapcsolatos indokolási hiányosságnak, mint eljárási szabálytalanságnak azonban a következők miatt nincs jelentősége. [35] Az ítélet felülbírálata azért lehetséges, mert az elsőfokú bíróság ugyan helytelenül alkalmazta a költségviselésre vonatkozó eljárási szabályokat, a helyes számításhoz szükséges peradatok azonban rendelkezésre álltak. Ezért az ítélet részbeni megváltoztatásának – a felek kérelmeinek korlátai között – nem volt akadálya. [36] Az alkalmazott jogszabályokból kikövetkeztethető, hogy a perköltség viselése tekintetében az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az alperes elismerő nyilatkozatainak. Az elismerést csak az illeték mérsékelése körében vette figyelembe. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes már a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelmében elismerte a vele szemben támasztott követeléseket, mindössze beszámítással élt a hagyatékra fordított költségei tekintetében. A felperesek keresetváltoztatásának ismeretében ismét elismerő nyilatkozatot tett. Ezért a felperesek fellebbezési ellenkérelmében tett, a keresetek vitatására vonatkozó állítás minden alapot nélkülöz, teljességgel iratellenes. [37] A Fővárosi Ítélőtábla a Kúria Pfv.I.21.244/2015/

1. számú, egyedi ügyben hozott határozatában a perbe bocsátkozással kapcsolatban kifejtettek szerinti jogértelmezést a jelen ügyben is irányadónak tekinti a következők szerint. [38] A felperesek a hagyatéki eljárásban nem vettek részt. A közjegyző ismert örökösök és végintézkedés hiányában
2. június 25-én jogerőre emelkedett végzésével és póthagyatékátadó végzésével adta át a hagyatékot az alperesnek mint szükségképpeni örökösnek teljes hatállyal. A felpereseknek a hagyaték megszerzése érdekében igényük érvényesítésére csak a hagyatéki eljáráson kívül volt lehetőségük. [39] Az örökösi minőséget törvény keletkezteti, fogalmilag kizárt, hogy ennek tárgyában a valódi örökös és a legitimált örökös (az állam) bármilyen formában megegyezzen. [40] A Kúria korábbi, az alperes által is felhívott döntésében a valódi örökös – mint az öröklésben érdekelt – helyzetét olyan személyhez hasonlította, akinek az igényét a hagyatéki eljárásban mellőzték és megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság PK
3. számú állásfoglalásában foglaltak szerint a hagyatéki eljárás során mellőzött érdekelt az igényét a törvény rendes útján érvényesítheti. „Ez – összhangban azzal, hogy a hagyatékátadó végzésnek anyagi jogereje nincs – értelemszerűen a polgári peres út igénybevételét jelenti. A hagyaték tárgyáról a felek peren kívül nem rendelkezhetnek, figyelemmel arra, hogy elsődlegesen az örökös személyét, az örökösi minőségét kell megállapítani. A törvényes örökösnek e minősége megállapítása iránti keresetet kell előterjesztenie és a perben kell bizonyítania öröklési igénye megalapozottságát. A valódi és legitimált örökös között felmerült, az örökösi minőség megállapítására irányuló jogkérdés a jogbiztonság érdekében csak egyféleképpen, minden esetre azonosan alkalmazandó hatósági eljárásban tisztázható; ezért az örökösi minőség semmilyen megállapodás – esetleg alku – tárgya nem lehet”. [41] A perindítás feltétlen szükségessége mindhárom fél részéről szükségszerű perbe bocsátkozást igényelt. Ez a körülmény a Fővárosi Ítélőtábla szerint kizárja a Pp.
4. §

(1)és

(2)bekezdésének alkalmazását, mert a perindítás mindkét fél tekintetében rajtuk kívül álló okból volt szükségszerű, mivel a Kúria perjogi értelmezése szerint egyik fél sem adott a perre okot. A perben érdemi jogvitára – az alperesnek a perjogi lehetőségek szerinti, első lehetséges Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 6 alkalommal tett – teljes elismerő nyilatkozataira tekintettel nem is került sor. E két körülmény miatt a Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a pernyertesség-pervesztesség arányosításán alapuló költségviselésnek [82. §

(2)bekezdés)] sincs alkalmazási elsőbbsége a Pp. további rendelkezéseihez képest. Ugyanilyen okból nem alkalmazható a Pp. 86. §

(1)bekezdése sem, amellett, hogy az alperes a felperesektől perköltséget nem is igényelt. [42] A fellebbezésben felhívott kúriai határozat a korábbi eljárási törvény vonatkozó szabályai alapján döntött a költségviselésről. A Pp. más módú szövegezésére figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az ügyben a Pp. 83. §

(5)bekezdését alkalmazta, amely szerint a megtérítési kötelezettséggel nem érintett perköltség vagy annak hányada annak a félnek a terhén marad, akinél az felmerült. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával mellőzte az alperest a felperesek jogi képviselőjének munkadíjában, mint perköltségben marasztaló rendelkezést és a perköltség összegét az alábbiakra figyelemmel leszállította. [43] A perköltségviselés helytelen meghatározása miatt – hivatalból eljárva – a Fővárosi Ítélőtábla az illeték állam általi viseléséről szóló rendelkezést is megváltoztatta, a Pp. 102. §

(1)bekezdésének utolsó mondata alapján határozva. [44] Az elsőfokú bíróság helyesen mérsékelte az Itv. 58. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpontja alapján a felperesek által 2022. december 14-én befizetett 1.500.000 forint kereseti illetéket 150.000 forintra. Tévedett azonban annak kizárólag az alperesre terhelésével. Az elsőfokú eljárásban fizetendő illeték viselése az ellenérdekű felek tekintetében a Pp. 102. §

(1)bekezdése szerinti egyenlő arányban, az egymással egyszerű és célszerű pertársaságban álló felperesek között pedig jogi érdekeltségük arányában oszlik meg. Ez az arány a jelen esetben egyenlő. [45] Ennek eredményeként az I. és a II. rendű felperesnek személyenként 37.500 forint mérsékelt kereseti illeték viselési kötelezettsége áll fenn. Az illeték előzetes megfizetésének tényére figyelemmel az államot a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdése szerint terhelő 75.000 forint mérsékelt illeték, mint perköltség megfizetésére a másodfokú bíróság ezért az alperest kötelezte a felperesek javára. A felperesek az általuk megfizetett összeg ezt meghaladó részét (összesen 1.350.000, személyenként 675.000 forintot) az államtól visszaigényelhetik az Itv. 80. §

(1)bekezdés i) pontja alapján. [46] A másodfokú eljárásban az alperes pernyertesnek minősül. Az Itv. 46. §

(1)bekezdése alapján fizetendő illeték összege összesen 144.380 forint, amelynek viselésére a bíróság a felpereseket jogi érdekeltségük arányában kötelezte. [47] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának

(4)bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított

1. napon esedékes. [48] A másodfokú bíróság tájékoztatja a felpereseket, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben a fél az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesz eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapest,
2. szeptember
3. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.363/2023/4 7 Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Kovács Éva s.k. bíró Dr. Mózsik Tímea s.k. bíró