A határozat elvi tartalma: Ha sajtó-helyreigazítási perben az alperes úgy nyilatkozik, hogy a sérelmezett közlés valótlan tartalmat nem hordoz, de állítását nem kívánja bizonyítani, helyreigazítás elrendelésének van helye. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.484/2024/
- A felperesek: I.r. felperes, I.r. felperes címe II.r. felperes, II.r. felperes címe A felperesek képviselője: Kummer Ügyvédi Iroda ügyvéd I. rendű II. rendű ügyvéd Az alperesek: I.r. alperes, alperesek címe II.r. alperes, alperesek címe címe1; ügyintéző: dr. Kummer Ákos I-II. rendű felperesek I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe2; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd A per tárgya: sajtó-helyreigazítás Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 39.P.21.786/2024/
- A fellebbezést benyújtó fél: I-II. rendű alperesek Í t é l e t: Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.484/2024/4 2 A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek egyetemlegesen 12.000 (tizenkétezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A portál internetes portálon
- május 24-én 9 óra 40 perckor cikk jelent meg „cikk címe” címmel. [2] A felperesek a
- június 17-én kelt és az I. rendű alperes részére
- június 18-án kézbesített helyreigazítási kérelmükben a
- május 24-én megjelent „cikk címe” című cikkbeli közlések miatt kérték az I. rendű alperestől helyreigazító közlemény közzétételét. Az I. rendű alperes a kérelemben foglaltaknak nem tett eleget, a megkeresésre nem reagált. [3] A felperesek keresetükkel kérték, hogy az elsőfokú bíróság kötelezze az I. rendű alperest helyreigazító közlemény közzétételére a következők szerint, „Helyreigazítás: A
- május 24-én „cikk címe” címmel megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy az egyéb érdekelt1 kampánystábjának tagjaként leírt egyéb érdekelt2-t a I.r. felperestől II.r. felperes rendelte egyéb érdekelt1 mellé.” [4] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, arra tekintettel, hogy a felperesek által sérelmezett közlés valós. Az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy bizonyítási indítványaikat a perben előadni nem kívánják. Az alperesek kifogásolták továbbá, hogy a felperesek a helyreigazító közleményt 24 órán keresztül kérték közzétenni az I. rendű alperesi portál főoldalán, holott a főoldalon a cikk címe lényegesen kevesebb ideig, mint 24 óráig jelent meg. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.484/2024/4 3 [5] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 5 napon belül egyrészt az általa szerkesztett portál internetes portálon a
- május 24-én „cikk címe” címmel megjelent cikk címe alatt, a szöveg előtt elhelyezve, amíg a cikk a honlapon megtalálható, de legalább 30 napig tegye közzé; másrészt a portál internetes portál kezdőoldalán 24 órán keresztül az eredeti cikk megjelenési helyével azonos helyen és betűszedéssel önálló hírként, „Helyreigazítás a „cikk címe” című cikk miatt – valótlant állítottunk a I.r. felperesről és II.r. felperesről” címmel tegyen közzé felhívást, és arra kattintva tegye közzé az alábbi közleményt: „Helyreigazító közlemény: A
- május 24-én a „cikk címe” címmel megjelent cikkben valótlanul állítottuk, hogy az egyéb érdekelt1 kampánystábjának tagjaként leírt egyéb érdekelt2-t a I.r. felperestől II.r. felperes rendelte egyéb érdekelt1 mellé. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek 127.000 forint perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 36.000 forint illetéket az állam javára az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára az esedékesség napjáig fizessen be. A bíróság tájékoztatja az illetékfizetésre kötelezett II.r. alperes-t, hogy a fizetendő illeték jelen határozat jogerőre emelkedését követő hatvanadik napon válik esedékessé. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alaptörvény IX. cikk
(2)bekezdését, a sajtószabadságról és médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 10. §-át, 12. §
(1)és
(2)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(1)bekezdését,
(2)bekezdését. Hivatkozott a PK 12.,
- és
- számú állásfoglalásokra, valamint a 7/
- (III. 7.) AB és a 23/
- (VII. 18.) AB határozatokra. Elsősorban azt állapította meg, hogy a felperes határidőben igényelte a helyreigazítást az alperestől és a keresetet is megfelelő időben terjesztette elő, ezért érdemben vizsgálta a felperesi keresetet. Bizonyíthatósági teszt alkalmazásával arra a megállapításra jutott, hogy a sérelmezett közlés tényállítás, mert az bizonyítható, miszerint egyéb érdekelt1 propagandastábjába egyéb érdekelt2 az I. rendű felperestől a II. rendű felperes által került kirendelésre. Rögzítette, hogy a kifogásolt tények állításának valóságát a sajtószerv köteles bizonyítani, ezért az alperesnek kellett azt igazolnia, hogy egyéb érdekelt1 propagandastábjába egyéb érdekelt2-t az I. rendű felperestől a II. rendű felperes rendelte ki. Mivel az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy bizonyítási indítványt nem kívánnak előterjeszteni, a valóság bizonyításának hiányában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek által kifogásolt közlés valótlan tényállítás. Ebből következően pedig az I. rendű alperes által közöltek nem feleltek meg a hiteles és tárgyilagos tájékoztatás követelményének, ezért helyt adott a felperesek keresetének, és az I. rendű alperest helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte. A helyreigazítás szövegét a felperesek kérelmének és a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg. Tekintettel arra, hogy az alperesek kifogásolták a helyreigazítás főoldalon való közzétételének időtartamát, elsősorban azt rögzítette, hogy az alperesek e vonatkozásban sem terjesztettek elő bizonyítási indítványt és azt sem közölték, hogy álláspontjuk szerint mennyi ideig volt az érintett közlemény elérhető ezen a helyen. A felperesek által csatolt iratokból ugyanakkor azt tartotta megállapíthatónak, hogy a cikket
- május 24-én 9 óra 40 perckor helyezték el a főoldalon és ott még a következő nap 14 óra 37 perckor is elérhető volt. Ezen túlmenően leszögezte, hogy a helyreigazítás 24 órán keresztül történő közzététele követi az olvasói Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.484/2024/4 4 szokásokat és biztosítja annak reális lehetőségét, hogy a hírportál látogatói értesülhessenek az alperes helyreigazítási kötelezettségéről. A 24 órás időtartam – megítélése szerint – olyan átlag, ami a tapasztalatok alapján szükséges és elégséges is ahhoz, hogy az eredeti írást olvasók a helyreigazítás tényéről és tartalmáról értesülhessenek. A perköltségről a Pp.
- §
(1)bekezdése, 499. §
(1)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(3)bekezdése alapján határozott és perköltség megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte. Az illeték megfizetéséről a Pp. 101. §
(1)bekezdése, 499. §
(1)bekezdése és a 30/
- (XII. 27.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján döntött. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. és II. rendű alperesek nyújtottak be fellebbezést, melyben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a helyreigazítás közzétételi idejének 5 órára való leszállítását és a felperesi perköltség 50.000 forint + áfa összegre mérséklését. Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben a perben sérelmezett közlés valótlan tényállítást nem tartalmazott, ezért helyreigazításnak nem volt helye. Előadták továbbá, hogy a 24 órán keresztül való főoldali közzététel nem elégíti ki azt a jogszabályi követelményt, mely szerint a helyreigazítást a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon és terjedelemben kell közzétenni. A főoldalon a cikkek címei legfeljebb néhány óra időtartamban jelennek meg, ezért a döntés nem áll összhangban a jogszabályi követelményekkel. Az elsőfokú bíróság által megítélt perköltséget túlzott mértékűnek minősítették, mert az megítélésük szerint nem áll arányban a kifejtett ügyvédi tevékenységgel, mivel az ügy megítélése egyszerű volt és a felek között hasonló tényállás mellett már több eljárás is folyamatban volt. Utaltak arra is, hogy a bírói gyakorlat, még a perbelinél több ügyvédi munkát igénylő ügyekben is alacsonyabb ügyvédi munkadíjat állapít meg. [7] Az I. és II. rendű felperesek fellebbezési ellenkérelmükben kérték az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a II. rendű alperes perköltségben marasztalását. Előadták, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta és jogszabálysértés nélkül hozta meg döntését. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a helyreigazítás főoldalon való közzététele 24 órán keresztül biztosított, mert ezt indokolja a sajtó-helyreigazítás társadalmi rendeltetése. Ahhoz, hogy az eredeti kifogásolt tartalomról tudomást szerzők lehető legszélesebb köre értesüljön a helyreigazítás tényéről és tartalmáról, oly módon érhető el, hogyha a kezdőoldalon 24 óra időtartamban megjelenik a helyreigazító közlemény, mivel egy hírportálról tájékozódó személy ennyi idő alatt bizonyosan egyszer a kezdőoldalt áttanulmányozza. Hivatkoztak arra, hogy a kérdéses cikk jóval több, mint 24 órával később is elérhető volt a főoldalról, ahogy arra az elsőfokú eljárás során is hivatkoztak. Megalapozatlannak minősítették az ügyvédi munkadíj eltúlzottságával kapcsolatos alperesi fellebbezésbeli felvetést. Előadták, hogy a cikk elolvasása, értelmezése, konzultáció, a helyreigazítási kérelem megírása, postázása, a keresetlevél és mellékletei összeállítása és tárgyalásra való felkészülés, majd az azon való részvétel idő- és munkaigénye nem lehetett kevesebb 6-7 munkaóránál és az ehhez hozzárendelt 15-16.000 forintos ügyvédi munkadíj Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.484/2024/4 5 pedig nem lehetett eltúlzott, figyelemmel arra is, hogy korábbi ítéleteiben a Fővárosi Ítélőtábla sajtó-helyreigazítás iránti perben ennél magasabb óradíjat is elfogadhatónak tartott. [8] Az I. és II. rendű alperesek fellebbezése nem alapos. [9] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 376. §
(1)bekezdésének első fordulata alapján az alperesek fellebbezését tárgyaláson kívül bírálta el. A másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(1)bekezdése alapján az ügy érdemében döntött, mivel az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt. [10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével maradéktalanul egyetértett. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az alkalmazandó Smtv. 12. §
(1)és
(2)bekezdései alapján a megállapított tényállásnak és az alkalmazott jogszabályoknak megfelelő indokolású döntést hozott. Helytállóan indult ki abból, hogy a helyreigazítás elrendelésének elsődleges feltétele, hogy a sérelmezett közlés tényállító jellegű és ennek megállapítására megfelelően alkalmazta a bizonyíthatósági teszt módszerét. Megfelelően értékelte az alperesek perbeli nyilatkozatát a bizonyítási indítvány felajánlásának hiányában és okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes eredményesen nem tudta igazolni a felperesek által sérelmezett közlések valóságát. Helytálló volt azon eljárása is, hogy ilyen körülmények között az Smtv. 12. §
(1)és
(2)bekezdései alapján a felperes által igényelt helyreigazítás közzétételének elrendelése mellett döntött a PK
- számú állásfoglalás figyelembevételével. [11] Megfelelően rögzítette azt, hogy az elsőfokú eljárás során az alperesi hivatkozásokkal szemben a felperesek kifejezetten igazolták azt, hogy az általuk sérelmezett közlés 24 órán túl is elérhető volt a főoldalon, ebből következően pedig alaptalan volt az a fellebbezésbeli hivatkozás, hogy ilyen időintervallumban az olvasók nem találhatták meg az eredeti cikket a hírportál főoldalán. Úgyszintén helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy általános tapasztalat az, miszerint egy internetes újság főoldalán az írások címei és rövid leadjei átlagosan 24 óráig elérhetők. [12] Az elsőfokú bíróság megfelelően adott számot határozatában arról, hogy a felperesek javára megállapított perköltséget milyen ügyvédi tevékenység figyelembevételével állapította meg. A megállapított perköltség nem minősíthető eltúlzottnak sem a jelen ügyre vonatkoztatva, sem általánosan a sajtóhelyreigazítási perek vitelével kapcsolatosan. [13] Tekintettel arra, hogy az I. és a II. rendű alperesek pervesztesek lettek, a Pp.
- §
(1)bekezdése és 499. §
(1)bekezdése alapán a II. rendű alperes köteles viselni a felperesek perköltségét, mely a felperes jogi képviselője által felszámított 32/2003. (VIII. 22.) IM Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.484/2024/4 6 rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból áll. [14] Köteles továbbá viselni a II. rendű alperes a Pp. 101. §
(1)bekezdése, 102. §
(1)bekezdése alapján az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (Itv.)
- §
(3)bekezdés c) pontja és 46. §
(1)bekezdése szerinti fellebbezési illetéket. [15] Tájékoztatja a II.r. alperes-t, hogy a fellebbezési illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/
- (XII. 27.) IM rendelet
- §
(2)bekezdés e) pont]. Budapest,
- november
- Dr. Kisbán Tamás s. k. a tanács elnöke – előadó bíró Dr. Hercsik Zita s. k. bíró Dr. Fintha-Nagy Péter László s. k. bíró