← Magyarország

Pkf.20581/2025/2 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.581/2025/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Hegedűs D. Andrea ügyvéd (cím) által képviselt kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezettel szemben vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 13.Pk.20.463/2025/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő végzést: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, azt fellebbezett részében helybenhagyja. Megállapítja, hogy 7000 (hétezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A kérelmező felperesként
  4. október
  5. napján terjesztett elő kártérítés megfizetése iránt keresetet a K.-i Járásbíróságon. A K.-i Járásbíróság megállapította illetékességének hiányát és elrendelte az iratok áttételét a M.-i Járásbírósághoz, ahol az ügy 2.P.20.0../
  6. számon, majd szünetelést követően 2.P.20.1../
  7. ügyszámon folytatódott (a továbbiakban: alapper). A M.-i Járásbíróság
  8. szeptember
  9. napján 2.P.20.1../2020/
  10. számon hozott elsőfokú ítéletét, amelyet a kérelmezett
  11. október
  12. napján a kérelmező jelenlétében kihirdetett, 9.Pf.20.3../2024/
  13. számú ítéletével helybenhagyott. A kérelem és az ellenirat [2] A kérelmező kérelmében a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  14. évi XCIV. törvény (továbbiakban: Pevtv.) alapján a
  15. október 3-án indult és állítása szerint
  16. október 24-én másodfokon befejezett perre tekintettel 2028 napra 811 200 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kérte a kérelmezettet kötelezni, figyelemmel a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
  17. (VI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet)
  18. §-ára is. [3] A kérelmezett az elleniratában – annak tartalma szerint – 536 800 forint tekintetében a kérelmet elismerte, azt meghaladóan annak elutasítását kérte. Azt alapperre vonatozóan a kérelmező által megjelölt 2028 napból 686 napot kért figyelmen kívül hagyni. [4] A Pevtv.
  19. §-ának

(3)bekezdése alapján kérte az eljárás számított időtartamát csökkenteni a bíróság felhívásának késedelmes teljesítése miatt a
  1. október
  2. és
  3. november
  4. közötti 50 nappal, a
  5. március
  6. és
  7. április
  8. közötti 18 nappal, a
  9. november
  10. és
  11. január
  12. közötti 88 nappal, a
  13. január
  14. és
  15. január
  16. közötti 11 nappal és a
  17. május
  18. és
  19. június
  20. közötti 29 nappal; a tárgyalás Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.581/2025/2 2 kérelmező érdekkörében felmerült okból történt elhalasztása miatt a
  21. december
  22. és
  23. február
  24. közötti 80 nappal, a
  25. október
  26. és
  27. november
  28. közötti 53 nappal és a
  29. február
  30. és
  31. március
  32. közötti 15 nappal. Kérte levonni továbbá az eljárás számított időtartamából szintén a Pevtv.
  33. §-ának
(3)bekezdése alapján a
  1. január
  2. és
  3. január
  4. közötti 17 napot, mivel a kérelmező mulasztása miatt szünetelt az eljárás; továbbá a
  5. június
  6. és
  7. július
  8. közötti 23 napot, mivel a kérelmező előbb szakértői bizonyításra tett indítványt és vállalta az ezzel felmerülő költségek előlegezését, majd az erre engedélyezett határidő leteltét követően bejelentette, hogy a szakértői díjat nem tudja előlegezni. [5] A Pevtv.
  9. §-ának
(4)bekezdésére hivatkozva kérte levonni az eljárás számított időtartamából a
  1. február
  2. és
  3. február
  4. közötti 8 napot, mivel a kérelmező nem nyújtott be az eljárás elhúzódása miatti kifogást, habár az elsőfokú bíróság késedelmesen intézkedett a keresetlevél hiányainak pótlásáról; a
  5. május
  6. és
  7. május
  8. közötti 20 napot, mivel a bíróság ugyan késlekedve küldte meg beadványát az ellenérdekű félnek, de a kérelmező nem nyújtott be az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Kérte továbbá levonni a
  9. május
  10. és
  11. március
  12. közötti 295 napot, mivel a kérelmező nem nyújtott be az eljárás elhúzódása miatti kifogást annak ellenére, hogy a
  13. február 28-án 2.P.20.1../2020/
  14. szám alatti fellebbezését a másodfokú bíróság csak
  15. március 19-én bírálta el. Az elsőfokú végzés [6] Az elsőfokú bíróság kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 811 200 forint vagyoni elégételt, és 100 000 forint költséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 24 336 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [7] A végzés fellebbezésre tekintettel releváns indokolása szerint megállapította, hogy az alapper számított időtartama a Pevtv.
  16. §-ának
(2)és
(3)bekezdései szerint
  1. október
  2. és
  3. október
  4. között 2936 nap volt, amely meghaladja a bírósági eljárásnak a Pevtv.
  5. §-ának
(1)bekezdése szerinti észszerű időtartamát, ezért a kérelmezett megsértette a kérelmezőnek a tisztességes eljáráshoz való, és azon belül az észszerű időn belüli eljáráshoz való alapjogát, így köteles vagyoni elégtétel megfizetésére. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 342. §-ának
(1)és
(3)bekezdései és 2. §ának
(2)bekezdése szerint a bíróság kötve van a kérelmező által előterjesztett kérelemhez az abban meghatározott napok száma tekintetében, márpedig a kérelmező csak 2028 napra érvényesített vagyoni elégtétel iránti igényt. [8] A Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján nem tekintette levonhatónak a
  1. október
  2. és
  3. november
  4. közötti 50 napot; a
  5. december
  6. és
  7. február
  8. közötti 80 napot; a
  9. március
  10. és
  11. április
  12. közötti 18 napot; a
  13. október
  14. és
  15. november
  16. közötti 53 napot; a
  17. november
  18. és
  19. január
  20. közötti 88 napot; a
  21. január
  22. és
  23. január
  24. közötti 11 napot és a
  25. május
  26. és
  27. június
  28. közötti időtartamot (amelyeket a fellebbezés nem támadott). [9] Szintén nem volta le az eljárás számított időtartamából a
  29. június
  30. és
  31. július
  32. közötti 23 napot. Rögzítette, hogy a kérelmező a
  33. június
  34. napján tartott Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.581/2025/2 3 tárgyaláson még valóban vállalta a szakértői díj előlegezését, azonban utóbb bejelentette, hogy ezt anyagi okból mégsem tudja teljesíteni. Ezen eljárásával azonban csupán eljárási jogait gyakorolta; ezért bár az előlegezésre engedélyezett 15 nap valóban eredménytelenül telt el, az nem volt szükségtelen, hiszen annak következménye a szakértői bizonyítás mellőzése volt. Az alapper ezen időszakkal azért sem húzódott el, mert az eljárt bíróság az ellenérdekű felet is nyilatkozattételre hívta fel. [10] A Pevtv.
  35. §-ának
(4)bekezdésével összefüggésben kialakult bírói gyakorlat ismertetése mellett nem találta indokoltnak az alapper számított időtartamának csökkentését a
  1. február
  2. és
  3. február
  4. közötti 8 nappal és a
  5. május
  6. és
  7. május
  8. közötti 20 nappal. Nem találta levonhatónak a
  9. május
  10. és
  11. március
  12. közötti 295 napot sem. Ez utóbbival összefüggésben rögzítette, hogy a kérelmező az alapperben eljárt elsőfokú bíróság 2.P.20.1../2020/
  13. szám alatti végzésével szemben
  14. sorszám alatt fellebbezést és a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő. A kérelmezett 9.Pkf.50.6../2022/
  15. szám alatti végzésével az igazolási kérelmet elutasította, amely végzését a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. A kérelmezett azonban az ezt követően hozott
  16. Pkf.50.6../2023/
  17. szám alatti végzésével az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, amely végzést a kérelmező fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezett, és a kérelmezettet új eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy szükségtelenül hozott ismételten döntést az igazolási kérelemről, ugyanakkor a
  18. alatti végzés elleni fellebbezés elbírálása még nem történt meg. A kérelmezőtől ugyanakkor nem volt elvárható az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése, mivel a Pevtv. logikája szerint az eltelt időszak nem volt inaktív. A kérelmező lényegében csak az eljárás szabálytalanságát sérelmezhette volna, amely kifogás elmulasztása azonban a vagyoni elégtétel iránti igény szempontjából közömbös. [11] Megállapította, hogy az eljárás számított időtartamából a Pevtv.
  19. §-ának
(3)bekezdése szerint le kell vonni a
  1. január
  2. és
  3. január
  4. közötti 18 napot, amely időszakban az eljárás a kérelmező érdekkörében felmerült okból szünetelt. Levonandónak találta továbbá a
  5. március
  6. és
  7. április
  8. közötti 9 napot, mivel a tárgyalás elhalasztása a kérelmező érdekkörében felmerült okból volt szükséges. Ezen 27 nap levonása mellett az alapeljárás figyelembe vehető időtartamát 2909 napban határozta meg. Mivel a kérelmező csupán 2028 napra érvényesített igényt, ezért a kérelemnek megfelelően kötelezte a kérelmezettet. [12] A Pp.
  9. §-ának
(1)bekezdése alapján marasztalta a kérelmezettet a kérelmezőnek az eljárással felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII.9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 2. §-a
(1)bekezdésének a) pontja szerint felszámított és igazolt ügyvédi munkadíjban. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján a kérelmezettet illető illetékmentességre tekintettel a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése alapján megállapította, hogy az eljárási illeték az állam terhén marad. A fellebbezés és a fellebbezésre tett észrevétel [13] A kérelmezett fellebbezésében kérte az elsőfokú végzés részbeni megváltoztatásával a marasztalási összeget 127 200 forinttal csökkenteni és a kérelmezettet kötelezni 20 280 forint Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.581/2025/2 4 másodfokú perköltség megfizetésére. Érvelése szerint az elsőfokú végzés sérti a Pevtv. 15. §ának
(3)-
(4)bekezdéseit, továbbá a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény (a továbbiakban:
  2. évi Pp.) 114/A. §-át,
  3. §-ának
(1)bekezdését és 2. §-ának
(2)bekezdését. [14] Továbbra is kérte levonni az alapeljárás számított időtartamából a
  1. június
  2. és
  3. július
  4. közötti 23 napot. Érvelése szerint a kérelmező már a
  5. június
  6. napján tartott tárgyláson is előre láthatta, hogy a szakértői díjat nem tudja előlegezni. Ennek ellenére maga kérte a szakértői bizonyítást és vállalta a költségeinek előlegezését, így az eljárás a kérelmező akaratából nem haladt előre. A kérelmező magatartása ugyan jogszerű volt és annak eljárásjogi következményét is levonta az alapperben eljárt bíróság, amikor mellőzte a szakértő kirendelését; azonban a kérelmezőnek már a tárgyaláson is tudnia kellett, hogy képes lesz-e az általa indítványozott bizonyítás költségének előlegezésére. Önmagában az, ha a kérelmező magatartása jogszerűnek minősül, nem zárja ki, hogy ezen magatartás alapot adjon a per számított időtartamának csökkentésére. [15] Fenntartotta, hogy a Pevtv.
  7. §-ának
(4)bekezdése alapján az eljárás számított időtartamát csökkenteni szükséges a
  1. május
  2. és
  3. március
  4. közötti 295 nappal. Ezen időtatam a bíróság érdekkörében felmerült okból, szükségtelenül telt el. A kérelmező a 9.Pkf.50.6../2023/
  5. szám alatti végzés alapján
  6. május
  7. napjától észlelhette volna a jogorvoslati kérelem elbírálásának elmulasztását, azonban ennek ellenére nem terjesztett elő az
  8. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja szerinti eljárás elhúzódása miatti kifogást. Nem szolgálta a per előre vitelét ugyanazon igazolási kérelem kétszeres elbírálása, ezért az az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakkal szemben inaktív időszaknak minősül. Nem önmagában a kétszeres elbírálásnak van jelentősége, hanem annak, hogy a kérelmező fellebbezéséről ezen időben nem született döntés, márpedig a kérelmező alappal várhatta jogorvoslati kérelmének határidőben történő elbírálását. Az elsőfokú bíróság azt is tévesen rögzítette, hogy a kérelmező kizárólag az eljárás szabálytalanságát kifogásolhatta volna. [16] A kérelmező „fellebbezési ellenkérelmében” (kérelmezett fellebbezésére tett észrevételében) kérte az elsőfokú végzés helybenhagyását és a kérelmezett perköltségben való marasztalását. Kiemelte: nem minősül észszerűtlen eljárásnak a jog gyakorlása. Úgy kért mentességet a szakértői költség előlegezése alól, hogy pártfogó ügyvédi segítség igénybevételére jogosult volt. A keresetét az igény elévülése miatt utasította el a bíróság, így a szakértő kirendelése eleve alaptalan volt. A szakértői bizonyítást kizárólag az alapperben eljárt bíróság pressziójára tekintettel indítványozta, hiszen már két szakértői vélemény is rendelkezésre állt, többször kérte ezek ütköztetését és a szakértők meghallgatását, azonban ennek a bíróság nem adott helyt. Objektív körülmény, hogy a szakértői díjat nem tudta előlegezni. A 2023. május 30. és 2024. március 19. közötti időtartam vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a kérelmezett feladata lett volna a fellebbezéséről érdemi döntést hozni a jogszabályban előírt időben; azonban ennek csak közel tíz hónap alatt tett eleget. Ez önmagában igazolja, hogy érdemi bírói tevékenység nem történt, a jogvita a bíróság érdekkörében felmerült okból nem haladt előre. Nem az igazolási kérelem kétszeres elbírálásának volt jelentősége, hanem annak, hogy a másodfokú bíróság nem bírálta el a fellebbezését. A kifogás előterjesztésének elmulasztása nem zárja ki a vagyoni elégtételt; a bíróság késedelme objektív, amelyet hivatalból kell vizsgálni. A kérelmező oldalán ezen időszakban felróható körülmény nem merült fel. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.581/2025/2 5 A másodfokú bíróság döntése [17] A kérelmezett fellebbezése megalapozatlan. [18] A fellebbezés elbírálása során az ítélőtábla – a Pp. 370. §-ának
(2)-
(4)bekezdéseiben foglalt jogszabályi feltételek hiányában – nem léphette át a fellebbezési kérelem és az észrevétel korlátait [Pp. 370. §-ának
(1)bekezdése]. Ezért fellebbezés hiányában nem érinthette az elsőfokú végzés azon rendelkezését, amelyik a kérelmezettet 684 000 forint vagyoni elégtétel megfizetésére kötelezte. Kizárólag abban foglalhatott állást, hogy a fellebbezésben kifejtett indokok miatt le kell-e szállítani a kérelmezett által fizetendő vagyoni elégtételt a fellebbezésben megjelölt összeggel. [19] A kérelmezett fellebbezésével összefüggésben szükséges rögzíteni, hogy a vagyoni elégtétel az észszerű időt meghaladó per teljes pertartamára illeti meg a felet, nem csupán annak a figyelembe vehető pertartam észszerű időt meghaladó részére (Debreceni Ítélőtábla a BDT2023. 4621. szám alatt közzétett Pkf.II.20.458/2022/4. számú végzése). Ez azt is jelenti, hogy a kérelmező a teljes figyelembe vehető pertartamra követelhetett volna vagyoni elégtételt, azonban igényét csak az általa meghatározott 2028 napra terjesztette elő, amelyhez a Pevtv. 15. §-ának
(5)bekezdése alapján mind az elsőfokú bíróság, mind pedig az ítélőtábla kötve volt. A kérelmezettnek ezért a másodfokú eljárásban olyan fellebbezést kellett volna benyújtania, amelyben arra hivatkozik, hogy a kérelmezőt – részben vagy egészben – még az általa lecsökkentett időtartamra sem illeti meg vagyoni elégtétel. Amennyiben ugyanis a figyelembe vehető időtartam az fellebbezésben kért pertartam-csökkentések levonása után is meghaladja a kérelmező által követelt vagyoni elégtételnek megfelelő időtartamot, az feleslegessé teszi a fellebbezésben kért levonások érdemi elbírálását, hiszen az ilyen tartalommal előterjesztett fellebbezés annak alapossága esetén sem vezethet a kérelem részbeni vagy teljes elutasítására (Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.434/2023/
  1. szám alatti végzése). [20] Jelen esetben a számított pertartam az elsőfokú végzés nem fellebbezett megállapítása szerint 2936 nap volt. Amennyiben ebből az időtartamból a kérelmezett fellebbezése folytán le kellene vonni 318 napot, a figyelembe vehető pertartam így is meghaladná azt az időtartamot (2028 napot), amely után a kérelmező vagyoni elégtételt kért. A fellebbezésben foglalt érvelés ezért nem volt alkalmas arra, hogy az ítélőtábla a kérelmezőnek megítélt vagyoni elégtételt leszállítása. [21] Az ítélőtábla csupán a teljesség kedvéért rögzíti, hogy a fellebbezésben támadott két időtartam vonatkozásában egyebekben osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érveket is. A
  2. június
  3. és
  4. július
  5. közötti időtartammal összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Pevtv.
  6. §-ának
(3)bekezdéséből következően önmagában a kérelmező érdekkörében jelentkező mulasztás nem ad alapot az időtartam levonására, csak akkor, ha kizárólag emiatt következik be szükségtelen időmúlás (Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.264/2024/3., Pkf.II.20.299/2024/2.). Márpedig a
  1. június
  2. napján megtartott tárgyaláson az alperes a kérelmező keresetváltoztatására vonatkozó nyilatkozata megtételére határidő engedélyezését kérte, amelynek a bíróság helyt adott és a kérelmezőnek a szakértői díj előlegezésére történt felhívása mellett az ellenérdekű felet ugyanezen határidővel Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.581/2025/2 6 nyilatkozattételre hívta fel. Ebből következően pedig a tárgyalás elhalasztására nem kizárólag a kérelmező felhívása miatt volt szükség, hanem az alperesi nyilatkozattétel érdekében is, ekként az időmúlás nem kizárólag a kérelmező elleniratban és fellebbezésben megjelölt magatartása miatt következett be. [22] A kérelmező észrevételeire tekintettel rögzíti az ítélőtábla ugyanakkor, hogy a Pevtv.
  3. §-ának
(4)bekezdése a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül eltelt időtartam levonását kifejezetten lehetővé teszi akkor, ha a kérelmező a jogszabályban biztosított lehetősége ellenére nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt. A
  1. május
  2. és
  3. március
  4. közötti időtartam nem vitathatóan a bíróság érdekkörében felmerült okból telt el; annyiban azonban nem volt inaktív, hogy a bíróság folyamatos - bár szükségtelen, az eljárás előrehaladását nem szolgáló - eljárási cselekményeket végzett. A kérelmező az igazolási kérelemről másodszor is rendelkező határozat kézhezvételét megelőzően (amely ténylegesen
  5. július
  6. napja) nem észlelhette, hogy – habár annak jogszabályi feltételei fennállnak – a másodfokú bíróság nem az előterjesztett fellebbezést kívánja elbírálni, hanem ismételten az igazolási kérelem tárgyában kíván eljárni. Ezt követően pedig, figyelemmel arra, hogy a végzés a fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról rendelkezett, nem volt elvárható a fellebbezés elbírálásának késedelmére alapított eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése. Az
  7. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdésének a) pontjára alapítottan eljárás elhúzódása miatti kifogás a fellebbezés elbírálására vonatkozó konkrét jogszabályi határidő hiányában nem lehetett volna alapos. Az 1952. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdésének c) pontjára alapított eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtása pedig arra tekintettel nem volt elvárható, hogy a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem elbírálása szükségszerűen megelőzi a fellebbezés érdemi elbírálását, a kérelmezett pedig másodszor is az igazolási kérelemről hozott döntést. [23] Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Pevt. 9. §-ának
(4)bekezdése szerint irányadó Pp.
  1. §-a alapján alkalmazandó
  2. §-ának
(2)bekezdése szerint helybenhagyta. [24] A kérelmezett fellebbezése nem vezetett eredményre, így a másodfokú eljárással felmerült költségeit a Pp. 83. §-ának
(5)bekezdése alapján maga köteles viselni. A sikertelenül fellebbező kérelmezett továbbá a Pp. 83. §-ának
(1)bekezdése szerint továbbá köteles lenne megtéríteni a kérelmező másodfokú eljárással felmerült költségét, azonban azt a kérelmező megfelelően nem számította fel; a Pp. 81. §-ának
(2)bekezdésében foglaltak ellenére sem annak összegét, sem az annak összegét szabályozó jogszabályi rendelkezést nem jelölte meg. Az ítélőtábla ezért a kérelmezettet nem kötelezte másodfokú perköltség megfizetésére. A kérelmezett illetékmentességére tekintettel a fellebbezéssel illeték a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése szerint az állam terhén marad. Debrecen,
  1. december
  2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.