A határozat elvi tartalma: Az idegenrendészeti eljárásban a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem nem irányul nyilvánvalóan lehetetlen célra, az ilyen kérelemnek fennáll a jogalapja, ezért azt nem lehet a Btátv.
- § b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: A tanács tagjai: A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Kfv.IV.37.253/2026/
- Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró Dr. Dobó Viola bíró Felperes1 Cím2 Czövek és Deme Ügyvédi Iroda Dr. Deme János ügyvéd Cím3 Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Cím1 Dr. Jáger Kristóf András kamarai jogtanácsos idegenrendészeti ügyben indult közigazgatási jogvita Az alperes képviselője: A per tárgya: A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős ítélet: a Fővárosi Törvényszék 11.K.704.579/2025/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 11.K.704.579/2025/
- számú ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára 56.000 (ötvenhatezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az nemzetség állampolgárságú felperes vendég-önfoglalkoztatási célú tartózkodási engedély iránti kérelme tárgyában indult eljárást az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Vármegyei1 Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Btátv.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján megszüntette, mivel a felperes a hatóság felhívására nem nyilatkozott, a kért iratokat határidőben nem csatolta. [2] A felperes az elsőfokú hatóság határozatával szemben fellebbezést terjesztett elő, majd költségmentesség engedélyezését kérte. A kérelmét az elsőfokú hatóság a 2025. szeptember 9. napján kelt a 106-1-43817/18/20245-T. számú végzésével (a továbbiakban: elsőfokú végzés) a Btátv. 210. §
(4)bekezdés c) pontja, a 210. §
(12)bekezdése, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárások díjáról szóló 10/2024. (II.29.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 5. §
(1)bekezdése és az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdése alkalmazásával elutasította. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes nem tartozik sem az Itv. személyes illetékmentességet meghatározó
- §-a, sem a BM rendelet mentesülési eseteket rögzítő
- §-a hatálya alá, ezért köteles a BM rendelet
- melléklet
- pontjának
- alpontja szerinti fellebbezési díj megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes a kérelmét megfelelő iratokkal nem támasztotta alá. [3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- október
- napján kelt 106-T29972/
- számú végzésében az elsőfokú végzést helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú végzés pontosan tartalmazza a döntést megalapozó jogszabályhelyeket: a Btátv. a BM rendelet és az Itv. megfelelő rendelkezéseit. A BM rendelet
- §-a megjelöli, hogy az Itv. mely szakaszai alkalmazhatóak az idegenrendészeti hatósági eljárásban. A felperes nem bizonyította és nem támasztotta alá hitelt érdemlő okirattal sem az Itv.
- §-a, sem a BM rendelet
- §-a alá tartozását, így a hatályos magyar jogszabályok alapján köteles a fellebbezési díj megfizetésére. [4] Nemzetközi szerződés alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha arra a fél kifejezetten hivatkozik és annak relevanciája megállapítható, azonban a felperes ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tett. Továbbá nem csatolt olyan iratot, amely alátámasztotta volna a költségmentesség iránti kérelmét, holott a bizonyítás őt terhelte ebben a tekintetben., és az elsőfokú döntésből értesült róla, hogy milyen dokumentumok szükségesek az igazoláshoz. A támadott határozat jogszabályellenességére való hivatkozása sem alapozhatta meg a költségmentességet. A kereset és a védirat [5] A felperes keresetében az alperes végzésének az elsőfokú végzésre kiterjedő megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 3 [6] Az alperes a végzésében foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy alaptalan volt a felperes azon álláspontja, hogy a végzés helyes jogszabályi alapja a Btátv.
- § b) pontjára figyelemmel a
- §
(1)bekezdés k) pontja lett volna, amelynek alapján a költségmentességi kérelemre indult eljárást meg kellett volna szüntetni. A hivatkozott rendelkezések ugyanis az érdemi kérelemre indult, a tartózkodási jogcím elbírálására irányuló eljárás megszüntetésének eseteit szabályozzák, és nem alkalmazhatók a költségmentességi kérelem elbírálására. A jelen ügy tárgya nem az alapeljárás, hanem a fellebbezési díj megfizetése alóli mentesség kérdése volt, amelyről a hatóságnak a Btátv.
- §-ában, valamint az Itv. és a BM rendelet rendelkezéseiben foglaltak alapján kellett döntenie. A költségmentességi kérelem érdemi elbírálása – és annak elutasítása – tárgyában nem indult külön eljárás, amely megszüntetésére lehetőség lett volna. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem [8] A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélettel szemben, arra hivatkozással, hogy „a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletben szereplő azon bírósági álláspont, hogy a Btátv.
- §
(1)bekezdés
- k)pontja – a 170. §
- b)pontjára figyelemmel –, kizárólag az érdemi kérelemre indult, a tartózkodási jogcím elbírálására irányuló eljárás megszüntetésének eseteit szabályozza, de nem alkalmazható a költségmentességi kérelem elbírálására, semmivel alá nem támasztott alaptalan vélemény”. [9] A felperes hangsúlyozta, hogy az alperes végzése nem tartalmazza a kérelem elutasításának okát, a költségmentességi kérelmet pedig nem lehet a Btátv. 210. §
(4)bekezdés c) pontja, a 210. §
(12)bekezdése, a BM rendelet 5. §
(1)bekezdése és az Itv. 5. §
(1)bekezdése alapján elutasítani, hanem amennyiben a felperes nem tartozik sem a BM rendelet 5. §
(1)bekezdés, sem az Itv. 5. §
(1)bekezdés hatálya alá, azaz fellebbezési díj megfizetésére köteles, úgy az eljárást a Btátv. 171. §
(1)bekezdés
- k)pontjára hivatkozva, a Btátv. 170. §
- b)pontjára figyelemmel meg kellett volna szüntetnie. Amennyiben a döntésből az azt megalapozó jogszabályhely hiányzik, úgy a fél nem tudja megismerni annak az okát, hogy a kérelme elutasítására milyen okból került sor, a döntés így ellentétes a Btátv. 190. §
(1)bekezdésében foglaltakkal, a jogerős ítélet pedig a Kúria Kfv.39.177/2022/14., Kfv.37.388/2024/
- és a Kfv.35.224/2016/
- számú határozataival. [10] A felülvizsgálati kérelem szerint a felperesnek nem kellett a költségmentesség vonatkozásában konkrét nemzetközi egyezményt megjelölnie, az ugyanis olyan jogkérdés, amiről a bíróságnak hivatalos tudomással kell rendelkeznie. [11] A felperes állította továbbá, hogy nem egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a költségmentességet elutasító végzés önálló jogorvoslattal, illetve önálló keresettel támadható-e. Ebben a körben több egymással ellentétes törvényszéki döntést hívott fel, Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 4 amelyek hasonló tényállás mellett részben úgy foglaltak állást, hogy a költségmentesség iránti kérelem esetében kifejezetten az eljárás megszüntetéséről kellett volna rendelkezni. [12] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kiemelte, hogy a végzése a szükséges mértékben tartalmazta azokat a releváns jogszabályhelyeket, amelyek a kérelem elutasítását megalapozták, idézte a releváns jogszabályokat, valamint az indokolás összegző részében megjelölte azokat. A felperesnek a határozatban megjelölt jogszabályhelyek alapján kellett volna igazolnia a költségmentességét, azonban nem adott elő olyan körülményt, amely a költségmentességi jogosultságát megalapozta volna. A befogadás indokai [13] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján a joggyakorlat egységének biztosítása céljából fogadta be, figyelemmel a törvényszékek egymással ellentétes jogi álláspontot tartalmazó döntéseire. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. [15] A Kúria a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. [16] A Kúria elsődlegesen hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásának tárgya a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet jogszerűsége, mindezért önmagukban azok a körülmények, hogy ellentétes alsóbb fokú bírósági, vagy közigazgatási hatósági döntések születtek más eljárásokban, a felülvizsgálat lehetőségét nem nyitják meg. A felülvizsgálati kérelemben a félnek a Kp. 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 100. §
(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel a jogszabályhely pontos megjelölésével meg kell jelölnie a felülvizsgálatot megalapozó jogszabálysértést, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet állítása szerint jogkérdésben eltér. A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között tehát csak az ilyen módon konkrétan megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálhatja. [17] A felülvizsgálati bíróság rámutat, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy bármely jogszabályi rendelkezés alapján részére a költségmentességet engedélyezni kellene, ahogyan arra sem, hogy valamely jogszabályi rendelkezés szerinti vizsgálati kötelezettségét a hatóság elmulasztotta volna. A felperes nem jelölt meg továbbá olyan nemzetközi egyezményt sem, amit a jogerős ítélet sértene. Kétségtelen, hogy egy olyan egyezmény léte vagy alkalmazhatósága, amely az ügy eldöntése (jelen esetben a felperes költségmentességben való részesítése) szempontjából lényeges, nem tény-, hanem jogkérdésnek minősül, amire nem alkalmazhatók a bizonyítás szabályai. A hatóságnak egy ilyen egyezményt hivatalból alkalmazni kell. Az alkalmazás esetleges elmulasztása esetén azonban a félnek a jogorvoslati kérelmében a jogsérelme előadása körében egy általa Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 5 alkalmazandónak vélt egyezmény létére hivatkoznia kell, a felülvizsgálati kérelemben pedig ilyen egyezmény léte esetén azt a jogszabályhely pontos megjelölésével kell felhívnia. Ennek elvárása azért nem ütközik a tisztességes eljárás követelményébe, mert a Kúria előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező, és az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 1. §
(1)bekezdése értelmében az ügyvéd jogi szakértelmével járul hozzá az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez. [18] A felülvizsgálati kérelem lényege szerint az alperes végzése az ügy érdemére kiható módon sérti a Btátv. 190. §
(1)bekezdését, mert a határozatból nem derül ki annak jogalapja, továbbá a felperes költségmentességi kérelme tekintetében az eljárást a hatóságnak a Btátv. 171. §
(1)bekezdés
- k)pontjára hivatkozva, a Btátv. 170. §
- b)pontjára figyelemmel meg kellett volna szüntetnie. [19] A Btátv. 190. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a döntés tartalmazza az eljáró idegenrendészeti hatóság, az ügyfél és az ügy azonosításához szükséges minden adatot, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel –, továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást. [20] A Kúria hangsúlyozza, az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen rögzítette, hogy az alperes végzése – az elsőfokú végzésre is kiterjedően – megfelelően tartalmazza a döntés jogalapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések pontos megjelölését. Az elsőfokú hatóság a Btátv. 210. §
(4)bekezdés c) pontjára és
(12)bekezdésére, a BM rendelet 5. §
(1)bekezdésére, valamint az Itv. 5. §
(1)bekezdésére hivatkozással állapította meg, hogy a felperes nem tartozik a személyes illetékmentességi, illetve díjmentességi körbe, ezért köteles a BM rendelet
- melléklet
- pont
- alpontja szerinti fellebbezési díj megfizetésére. Ez az indokolás megfelel a Btátv.
- §
(1)bekezdésében előírt követelményeknek. A hatóság megállapításait a felperes maga sem vonta kétségbe, továbbá nem jelölt meg semmilyen olyan további jogszabályi rendelkezést, amely alapján a költségmentességre jogosult lett volna, ezért a jogorvoslati kérelmének korlátai között nem merült fel az alperes végzésének jogellenességére vezető adat. [21] A felperes által hivatkozott Btátv. 170. § b) pontja értelmében az idegenrendészeti hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nyolc napon belül elutasítja, ha a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, illetve a kérelem teljesítésének nincs jogalapja. A 171. §
(1)bekezdés
- k)pontja alapján az idegenrendészeti hatóság az eljárást megszünteti, ha érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását követően jutott az idegenrendészeti hatóság tudomására. [22] A felülvizsgálati bíróság rámutat, hogy a felperes a hatósági eljárásban költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, az pedig nem volt vitatott, hogy az idegenrendészeti eljárásban a költségmentesség létező jogintézmény, így a kérelem nem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányult. Ezt meghaladóan a kérelem teljesítésének jogalapja az eljárásban alkalmazandó költségmentességre vonatkozó jogszabályi rendelkezések tekintetében fennállt, ezért a Btátv. 170. §
- b)pontjában foglaltak jelen ügyben nem voltak alkalmazhatók. A Kúria kiemeli, az, hogy „a kérelem teljesítésének nincs jogalapja” nem azonos azzal, hogy a kérelem teljesítésének jogalapja a kérelmező esetében hiányzik. Ez utóbbi esetben ugyanis a kérelmet – annak vizsgálatát követően – kell a Btátv. 189. §
(1)bekezdésére figyelemmel végzéssel elbírálni. [23] A Kúria ismételten hivatkozik arra, hogy a felperes nem jelölt meg – sem a hatósági, sem az elsőfokú bírósági, sem a felülvizsgálati eljárásban – olyan körülményt, ami alapján költségmentességre jogosult lehetett volna. Ennek érdekében egyik eljárási szakaszban sem Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 6 csatolt okiratot, vagy ajánlott fel egyéb bizonyítást. A felperes felülvizsgálati kérelme kifejezetten annak megállapítására irányult, hogy az alperes végzése azon okból- az ügy érdemére kiható módon- jogszabálysértő, hogy az nem tartalmazza jogalapként a Btátv. 170. § b) és 171. §
(1)bekezdés k) pontjait. Miután azonban ezek a rendelkezések-a fent kifejtettekre figyelemmel- nem voltak alkalmazandók, így feltüntetésük hiánya nem vezethetett az alperes végzésének megsemmisítésére. [24] A Kúria a felperes által felhívott kúriai döntésekkel kapcsolatban kiemeli, hogy a felperes sem állította, hogy a hivatkozott döntések és jelen ügy között az ügyazonosság fennállna. Az általánosságban kiemelt megállapítások körében sem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a felülvizsgálattal támadott jogerős ítélet azokkal ellentétes. Az alperes végzésből a felperes megállapíthatta, hogy a hatóság az eljárása során azt vizsgálta, hogy a felperes a BM rendelet 5. §
(1)bekezdésének, vagy az Itv. 5. §
(1)bekezdésének hatálya alá tartozik-e és annak hiánya miatt hozta meg a döntését (vö: Kfv.39.177/2022/14.), a végzését ebben a körben megfelelően megindokolta (vö: Kfv.37.388/2024/8.), nem volt olyan indokolási hiányosság, amelyet pótolni kellett volna (vö: Kfv.35.224/2016/6.). [25] A kifejtettek szerint a felülvizsgálati kérelem alaptalan, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. §
(2)bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [26] Az idegenrendészeti eljárásban a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem nem irányul nyilvánvalóan lehetetlen célra, az ilyen kérelemnek fennáll a jogalapja, ezért azt nem lehet a Btátv. 170. § b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. Záró rész [27] A Kúria a Kp. 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 107. §
(1)bekezdésére figyelemmel a felek erre irányuló kérelme hiányában tárgyaláson kívül járt el. [28] A pernyertes alperes a felülvizsgálati eljárásban költséget nem számított fel, így arról rendelkezni nem kellett. [29] A felülvizsgálattal az Itv. 45/A. §
(1)bekezdése, 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 50. §
(1)bekezdése szerint felmerült, az Itv. 58. §
(6)bekezdése alapján mérsékelt és az Itv. 62. §
(1)bekezdés h) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket a felperes a polgári perrendtartásról szóló 2016.évi CXXX. törvény 102. §
(1)bekezdése értelmében köteles megfizetni az állam javára. [30] Tájékoztatja a Kúria a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Kúria megnevezését, a kúriai ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [31] Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény által módosított Itv. 78. §
(4)bekezdése és a Kp. 97. §
(2)bekezdése az irányadó. [32] Az ítélettel szemben a felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. Budapest,
- június
- Kúria IV.Kfv.37.253/2026/8 7 Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró Dr. Dobó Viola s.k. bíró