Pfv.20532/2022/7 – Kúria

(3)bekezdésének tényállási elemei ugyanis nem teljesültek és a Kúria értelmezése az Alaptörvény

1. cikkét is sérti. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Nem osztotta a Kúria BH2014.
2. számú eseti döntésében kifejtett álláspontot, mivel nézete szerint a felmondással csupán a tartozás elévülése kezdődött meg, ami nem azonos a végrehajtási jog elévülésének kezdetével, utóbbi ugyanis csak a végrehajtási záradék kiállításával vette kezdetét: a végrehajtási záradékkal el nem látott okirat nem végrehajtható határozat, csupán végrehajtandó okirat. [5] A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával helyt adott a keresetnek és megszüntette a felperes ellen folytatott végrehajtást. Indokolásában kifejtette: a végrehajtási záradékkal indítható végrehajtás jogának elévülése kérdésében nem kívánt eltérni a Kúria közzétett határozataiban kifejtett állásponttól, azzal egyetértve fejtette ki, hogy a záradékolható okiratok, az abban rögzített követelések az ott írt határidő elteltével végrehajthatóvá válnak, az elévülés megszakítására a rPtk. 327.§

(3)bekezdése értelmében csak a végrehajtási cselekmények alkalmasak. A perbeli esetben a végrehajtási jog elévülése

1. július 9-én kezdődött és
2. július 9-én be is fejeződött, az elévülésnek a
3. évi XL. törvény (DH
4. törvény) szerinti nyugvása pedig ezt megelőzően történt, ezért az elévülés bekövetkezését ez sem befolyásolta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rPtk. 327.§

(3)bekezdését sérti, a rPtk.327.§

(1)bekezdés alkalmazásának lett volna helye. A másodfokú bíróság téves jogértelmezése a rPtk. 327.§

(2)bekezdését, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 5.§

(2)és

(3)bekezdését, 10.§-át, a 23/C.§-át, a 49.§ és 57.§-át, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111.§-át és a 136.§

(1)bekezdését, valamint az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló

1. évi XLV. törvény (Kjnp.) 13.§-át és a polgári perrendtartásról szóló
2. évi CXXX. törvény (Pp.) 342.§

(3)bekezdését, továbbá az 528.§

(2)bekezdését sérti. [7] Mivel a másodfokú bíróság megváltoztató döntésének indoka a követelés végrehajthatóságának elévülése és a Kúriának azzal kapcsolatban a BH2014.151. szám alatt közzétett döntésében kifejtett jogi álláspontja volt, az alperes felülvizsgálati érveit is ehhez Kúria I.Pfv.20.532/2022/7-2 4 kapcsolódóan fejtette ki. Nézete szerint a másodfokú bíróságnak el kellett volna térnie a Kúria közzétett határozatától, mert a rPtk. 327.§

(3)bekezdésének tényállási elemei nem teljesültek, ezenkívül anyagi és eljárási problémák is felmerültek. Érvelése szerint nem tartható az a kúriai álláspont, hogy a rPtk. 327.§

(3)bekezdésének alkalmazási körébe nem csak a bíróság jogerős ítélete tartozik, hanem a záradékolható okirat is, ez az okfejtés ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy a rPtk. rendelkezése megkívánja: a végrehajtható határozat az elévülést megszakító eljárás során, annak eredményeként keletkezzen. Záradékolható közjegyzői okiratoknelkészítését azonban ilyen eljárás nem előzi meg, azaz a rPtk. 327.§

(3)bekezdésének feltételei nem teljesültek. A „határozat” fogalmának nyelvtani értelmezéséből kiindulva sem az okirat, sem a ténytanúsítvány nem tesz eleget a jogszabályi követelményeknek. A közokirat záradékolhatóságának ezen felül a teljesítési határidő lejárta is feltétele, ez azonban a közokirat kiállításakor még nem következett be, ennek hiányában az elévülés sem kezdődött el, a rPtk. 327.§

(3)bekezdésének egyik feltétele ily módon ugyancsak hiányzik. A végrehajthatóságot eredményező felmondás, vagy a teljesítési határidő letelte sem szakítja meg az elévülést: ahhoz a követelés esedékessé válása kapcsolódik. A Vht. 57.§-ával szemben az elévülésre és a végrehajtásra vonatkozó szabályozásból az vezethető le, hogy a követelés és a végrehajtási jog elévülése nem azonos jogintézmények, így például nincs mód a végrehajtásnak a végrehajtási jog elévülése miatti megszüntetésére, ha a felperes a keresetében a követelés elévülésére hivatkozott. A végrehajtható határozat és a végrehajtható okirat nem azonos jogi kategóriák, ugyanúgy, mint a végrehajtási lap és a végrehajtási záradék sem azok. [8] Az alperes nézete szerint a Kúria megállapítása, miszerint ha mód van végrehajtási kényszer alkalmazására, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg, csak akkor helytálló, ha elfogadjuk, hogy végrehajtási kényszerről csak a végrehajtás elrendelése után lehet beszélni. Csak az okirat záradékolását követően van helye végrehajtási kényszercselekmény jogszerű alkalmazásának, ez pedig a Kúria álláspontjának megalapozatlanságát támasztja alá. A Kúria által hivatkozott korábbi, az

1. évi
2. tvr-be foglalt szabályozás pedig a rPtk. hatálybalépésével módosult, a végrehajtási jog elévülésének kezdő időpontját előíró jogszabályi rendelkezés hatályát vesztette. [9] Hangsúlyozta az alperes: a jogosult nem köteles az okirat záradékolását kérni, igénye érvényesítése céljából keresettel élhet, vagy fizetési meghagyás kibocsátását kérheti, követelésének elévülése pedig nem függhet attól, hogy jognyilatkozatát milyen okiratba foglalták. Utalt a Kúria utóbb közzétett precedensképes határozatára, melyben a Kúria sem zárta ki annak lehetőségét, hogy a záradékolható okirattal rendelkező jogosult a záradék kibocsátása helyett igényét bírósági úton érvényesítse, e magatartást akként értelmezve, hogy a közvetlen végrehajtással élni nem kíván. Ugyanezen határozatban a Kúria azt is kifejtette, hogy az így meginduló perben a követelés elévülésének megszakítására a rPtk. 327.§

(1)bekezdése az irányadó, azaz a követelés elévülésének megszakítására vonatkozó kúriai álláspont nem egységes, ez pedig a Kúria ítéletének megalapozatlanságához vezet, ugyanazon jogi tény kettős megítélése jogbizonytalanságot eredményez. A helyes és egységes álláspont szerint kizárólag az okirat záradékolása után érvényes az a megállapítás, hogy csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg az elévülést. A Kúria ellentétes álláspontja széttartó joggyakorlatot, a közokiratba foglalt zálogjogok törlését eredményezheti, ami a kötelmi jogosult későbbi, sikeres perindítása esetén is megfosztja őt a zálogjog biztosította kielégítési elsőbbségtől. Okfejtése szerint e problémák felmerülése önmagában a Kúria érvelésének hibáját, a BH2014.151. számú döntéstől való eltérés indokoltságát jelzi, mindezek miatt az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása indokolt. Kúria I.Pfv.20.532/2022/7-2 5 [10] Másodlagos felülvizsgálati kérelme indokául a másodfokú bíróságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, e kötelezettsége alól ugyanis a precedensképes határozatban foglaltak elfogadása sem menti fel a bíróságot és az ilyen eljárás a Pp. 346.§

(5)bekezdésével is ellentétes, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokló gyakorlat. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint téves a Vht. 13.§-ával ellentétes alperesi álláspont, hogy a végrehajtási jog elévülése a végrehajtási záradék kiállításával kezdődik meg: a Vht. 57.§-a szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el és azt bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. A perbeli esetben a végrehajtási jog

1. július 9-én nyílt meg és – végrehajtási cselekmény hiányában –
2. december 31-én el is évült. Az alperes által felhozott feltételezett igényérvényesítés kapcsán pedig rámutatott, hogy a jogosult az elévülés után marasztalás iránt sem perelhet sikerrel. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [13] A Kúria fenntartja a felülvizsgálati kérelemben is említett határozataiban – így a Pfv.I.20.184/2013/9., a Pfv.I.20.360/2013/6., a Pfv.I.20.993/2021/
3. és a Pfv.I.20.910/2020/
4. számú eseti döntéseiben – kifejtett álláspontját, mert az attól való eltérést a felülvizsgálati kérelemben foglaltak nem indokolják, a következők szerint: [14] A Vht. 23/C.§

(1)bekezdésének megfelelően kiállított közjegyzői kötelezettségvállaló okirat, a rendelkezés

(2)bekezdése szerint hozzáfűzött közjegyzői ténytanúsítvánnyal együtt a bírósági végrehajtás szempontjából a jogerős bírósági határozattal azonos elbírálás alá esik: a végrehajtási jog elévülése egyik esetben sem a végrehajtható okirat kiállításával kezdődik meg, hanem akkor, amikor a követelés végrehajthatóvá válik, azaz teljesülnek a végrehajtás elrendelésének a feltételei. Az alperes érvelésével szemben ez nem a Kúria következtetése vagy álláspontja, hanem jogszabály kifejezett rendelkezése: a Vht. 13.§

(5)bekezdésének rendelkezése szerint a végrehajtandó határozattal kapcsolatos szabályokat az okiratba foglalt követelésre is megfelelően alkalmazni kell. A közjegyzői okiratok záradékolhatóságának feltételeit a Vht. 23/C. tartalmazza, eszerint az

(1)és a

(2)bekezdésnek megfelelően elkészített közokiratok végrehajtási záradékkal láthatók el, s amikor a záradékolás feltételei teljesülnek – hasonlóan ahhoz, amikor a jogerős ítélet alapján kiállíthatóvá válik a végrehajtási lap – megkezdődik a követelés és vele együtt a végrehajtási jog elévülése, melytől kezdve a követelés és a végrehajtási jog együttesen folyó elévülését csak a végrehajtási cselekmények szakíthatják meg. A Vht. 23/C.§-a rendelkezéseinek megfelelő közjegyzői okirat – a Vht. 13.§-a értelmében végrehajtandó követelést tartalmazó okirat – a záradék kibocsátásával végrehajtható okirattá [Vht. 10.§ b) pont] válik. Megjegyzi a Kúria, hogy a végrehajtási záradékkal induló, úgynevezett „közvetlen” végrehajtás jogintézményének a fenntartása (melyet az Alkotmánybíróság és az Európai Unió Bírósága is több esetben vizsgált és nem kifogásolt) a peres eljárások elkerülését, így jelentős mértékben a pénzintézetek érdekét szolgálja, azonban végrehajtást kérőként élvezik az Kúria I.Pfv.20.532/2022/7-2 6 egyszerűsített eljárás előnyeit, be kell tartaniuk az eljárás szabályait is: figyelemmel kell lenniük a végrehajtási jog elévülésére és szükség esetén meg kell tenniük az elévülés megszakadását eredményező első jogi lépést, a végrehajtási kérelem benyújtását. [15] Fenntartja a Kúria a Pfv.I.20.993/2021/5. számú határozatában foglalt álláspontját is: azt, hogy mi tartozik a rPtk. 327. §

(3)bekezdésében említett „végrehajtható határozatok” körébe, nem a rPtk., hanem a Vht. rendelkezései alapján kell megvizsgálni és meghatározni. [16] Az alperes felülvizsgálati okfejtése kapcsán mutat rá a Kúria, hogy korábbi határozataiban valóban utalt az 1955-ben hatályos végrehajtási előírásokra, ez azonban csak annak alátámasztását szolgálta, hogy a perbeli jogintézmény korábban sem volt ismeretlen a magyar jogban. [17] Az okirat záradékolhatósága ellenére történő perindítás pedig, mellyel a Kúria a Pfv.I.20.910/2020. számú határozatában foglalkozott, nem ellentétes a végrehajtási jog elévülésével kapcsolatos Kúriai állásponttal, az adott esetben csupán a konkrét ügyben felmerült hivatkozást vezette végig a Kúria és jutott arra a következtetésre, hogy elméletileg záradékolható közokirat mellett sincs akadálya a perindításnak. A példaként felhozott esetben a res iudicata nem következik be, a közjegyzői okirat záradékolása ugyanis – a jogerős ítélettel ellentétben – nem teremt ítélt dolgot, ilyen módon az eljárásjogi szabályok nem zárják el a felet attól, hogy az igényét peres úton érvényesítse, azzal azonban, hogy a végrehajtási jog elévülése – az egyedi körülmények figyelembevételével – a marasztalási kereset jogi sorsát is eldöntheti. Az a hivatkozás pedig, hogy a végrehajtás megszüntetése keretében esetleg a zálogjog törlésére kerül sor, ugyancsak olyan körülmény, mellyel a végrehajtást kérő jogosultnak számolnia kell. [18] A másodlagos felülvizsgálati kérelmet illetően a Kúria nem észlelt súlyos eljárási szabálysértést: a másodfokú eljárásban a jogvita arra éleződött ki, hogy követi-e a másodfokú bíróság a Kúria gyakorlatát vagy sem, ilyen körülmények között a másodfokú bíróságnak elegendő volt utalnia a Kúria közzétett határozataira. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria azt is, hogy a másodfokú bíróság ítéletének [14] pontjában részletesen kifejtette a kérdésben elfoglalt, a Kúriával megegyező jogi álláspontját, eljárási szabálysértés tehát nem történt. [19] Az alperes arra vonatkozó hivatkozásával kapcsolatban, mely szerint a felmondás után az adós további befizetéseket teljesített, arra mutat rá a Kúria, hogy a felmondás hatályosulásával a jogviszony megszűnt az adós és a bank között. Ha az adós ilyen esetben további fizetéseket teljesít, elvárható a pénzintézetektől, hogy tisztázzák a fizetés és a fizetés elfogadásának célját és indokát, esetleg megállapodás megkötésével rendezzék, jogszerű mederbe tereljék a megszűnt jogviszonyt és annak következményeit. Ennek hiányában a felmondás hatályosulásával a jogosultnak a jogszabály által előírt intézkedéseket kell megtennie a végrehajthatóság elévülésének kivédéséhez: végrehajtási cselekményt kell folyamatba tennie, leginkább kézenfekvő formájában a végrehajtási záradék kiállítását kell kérnie. [20] Az ismertetett indokokból kitűnően a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Kúria a Pp. 424.§

(1)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. Kúria I.Pfv.20.532/2022/7-2 7 Záró rész [21] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért köteles megfizetni a felperes jogi képviseletével a perben felmerült, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§

(2),

(5)és

(6)bekezdéseiben foglaltak szerint a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel, a tényleges tevékenységgel arányosan megállapított ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. Budapest, 2022. november 2. Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Szabó Klára s.k. bíró