← Magyarország

Kf.700243/2025/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A fellebbezés azon része, amely a fellebbezési indokokhoz kapcsolódó releváns jogszabályhelyet nem tartalmaz vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérésre nem hivatkozik, érdemben nem vizsgálható. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.243/2025/

  1. felperes (felperes címe) dr. Zengődi Roland egyéni ügyvéd (felperesi képviselő) megyei1 Jogú Város Polgármesteri Hivatal (alperes címe) Ügyvédi Iroda1 (alperesi képviselő címe, eljáró ügyvéd: dr. Harci-Kovács Kolos) elmaradt illetmény miatti kártérítés megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
  2. és
  3. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Pécsi Törvényszék 10.K.701.279/2023/
  4. számú végzésével kijavított 10.K.701.279/2023/
  5. számú ítélete Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 76.200 (hetvenhatezerkétszáz) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.243/2025/
  6. 2 A per alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes az alperes Polgármesteri és Jegyzői Titkárságán közszolgálati jogviszonyban adminisztrátori munkakörben látta el feladatait. megyei1 Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése az határozat1 számú határozatával döntött az alperesnél álláshelyek – így a felperes álláshelyének – megszüntetéséről, mely döntést a határozat2 számú határozatával megerősítette. Ezt követően
  7. április
  8. napján személy1 jegyző a felperest az álláshelye megszűnésének következtében adminisztrátori munkakörbe áthelyezte a Igazgatóság1 Osztály1ra. személy2 polgármester személy1 jegyző jogviszonyát
  9. május
  10. napján megszüntette. A felperes közszolgálati jogviszonyát
  11. május
  12. napján kelt lemondással megszüntette. A felperes keresete és az alperes védirata [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése miatt kártérítés jogcímén 12 havi illetményének megfelelő 2.022.679 forint megfizetésére. Előadta, hogy az alperes részéről személy3 aljegyző megtévesztette abban, hogy felette a munkáltatói jogokat személy1 jegyző gyakorolja.
  13. novemberében értesült arról, hogy a jegyző jogviszonya
  14. május
  15. napján megszüntetésre került. Ha tudta volna, hogy nem személy1 jegyző a munkáltatói jogkör gyakorlója, akkor nem mond le. [3] jogalapját. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, vitatva a követelés Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét a közszolgálati tisztviselőkről szóló
  16. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.)
  17. §

(1)bekezdésére alapította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott megtévesztés nem valósult meg. A jegyzői jogviszony
  1. márciusi megszüntetését a polgármester visszavonta, és személy3 aljegyző
  2. március
  3. napján az alperes munkavállalói részére megküldött körüzenetben tájékoztatást nyújtott arról, hogy személy1 jegyző jogviszonya (még) nem került megszüntetésre. Továbbá a
  4. május
  5. napján megtartott munkahelyi egyeztetésen jegyzőkönyvben rögzítették, hogy hogy személy3 aljegyző tájékoztatta a felperest, hogy személy1 jegyző jogviszonya (már) megszüntetésre került. Ezen túlmenően a felperes a lemondó nyilatkozatát személy3 aljegyző részére címezte. A meghallgatott tanúk a megtévesztés tényét nem erősítették meg. Megállapította, hogy semmilyen összefüggés nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.243/2025/
  6. 3 tárható fel azzal kapcsolatban, hogy a felperes lemondásának megtétele milyen módon függ össze személy1 jegyző jogviszonyával. A felperes beadványaiban és tárgyaláson is kijelentette, hogy álláspontja szerint az új munkakör számára nem megfelelő; nem az áthelyezés jogellenességét vitatta, hanem a részére felajánlott új munkakör ellátásának nehézségeit. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [5] Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében és annak az elsőfokú ítélet kijavítását követően a fellebbezési határidőben benyújtott kiegészítésében a jogi képviselővel eljáró felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást kérte. Érvényesíteni kívánt jogként a közigazgatási perrendtartásról szóló
  7. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  8. §
(3)bekezdését, valamint a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §
(1)bekezdését jelölte meg. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem valós. A polgármester nem vonta vissza a jegyző jogviszonyának megszüntetését, amely
  1. április
  2. napján kelt felmondást a jegyző 2024 május
  3. napján vette át. A jegyző a munkáltatója akarata ellenére hozta meg az új munkakörére vonatkozó intézkedését, amelyről az aljegyző is tudott. Álláspontja szerint álláshelyének megszüntetéséről nem a munkáltató szerv döntött, hanem politikai döntéshozatal született, amelyhez a jegyző asszisztált. személy4 és személy5 tanúk vallomása a megtévesztés tényét igazolta. Megtévesztését
  4. novemberében ismerte fel. A keresethez csatolt dokumentumokból kitűnik, hogy lemondásának oka nem az új munkakörének ellátásával kapcsolatos probléma, ezen indokot csak az eljáró személyzeti munkatárs rögzítette. A lemondó nyilatkozatot az aljegyző készítette, ő aláírta, ezért szerepel a címzésen az aljegyző. A jegyző látens hivatalban tartása azért volt rá nézve hatással, mert így a polgármester nem tudott új jegyzőt kinevezni. A meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben az aljegyző kijelentette, hogy nem jegyzőként van jelen. A jegyző személye meghatározó volt a lemondásában, a jegyző jogviszonyának megszűnéséről az aljegyző nem tájékoztatta. Előadásának alátámasztására részletesen idézte a bizonyítékként benyújtott dokumentumokban és a tanúvallomásokban foglaltakat. [6] A fellebbezési határidőn túl,
  5. augusztus
  6. napján benyújtott fellebbezéskiegészítésében hivatkozott a Kp.
  7. §
(2)bekezdésében, a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX, törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)-
(3)bekezdéseiben, valamint a Kp. 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §
(5)bekezdésében foglaltakra. Továbbá részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú ítéleti tényállást milyen bizonyítékok alapján és mely okokból vitatja. Előadta, hogy a fellebbezés kiegészítése elnevezésű iratból technikai okok miatt lényeges részek nem kerültek beillesztésre, amely iratot az aláhúzással jelölt részekkel kiegészítve ismételten benyújtja. [7] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a felperes fellebbezése jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely megjelölésével nem tartalmaz. A felperes a lényeges tényben vagy körülményben történő megtévesztést a perben nem bizonyította, a rendelkezésre álló és a fellebbezési ellenkérelemben megjelölt bizonyítási eszközök állítását cáfolják. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.243/2025/5. 4 A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [8] A felperes fellebbezése – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. A másodfokú eljárás terjedelme vizsgálatakor az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alperes az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlanságát állította, az elsőfokú ítéleti indokolást és a bizonyítékok értékelését támadta, azonban a határidőben benyújtott fellebbezése ehhez kapcsolódóan jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével nem tartalmaz. Ekként a fellebbezés keretei között eljárva a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezéseket megfelelően alkalmazta, ítéletének indokolásában e döntése indokait részletesen kifejtette, amellyel a másodfokú bíróság – a fellebbezésben kifejtettekre figyelemmel – az alábbiak szerint értett egyet. [10] A másodfokú bíróság vizsgálatának terjedelmét meghatározó fellebbezés és fellebbezés-kiegészítések a következőképpen alakultak: Az elsőfokú bíróság 23. sorszámú ítéletének átvételét követően a felperes – immár jogi képviselővel eljárva – a Kp. 100. §
(1)bekezdésében meghatározott fellebbezési határidőben,
  1. március 10 napján nyújtotta be fellebbezését, abban jogszabályhelyként a Kp.
  2. §
(3)bekezdését jelölte meg. Majd a másodfokú bíróság iratvisszaküldését követően az elsőfokú bíróság észlelte, hogy ítéletének perorvoslati része nem teljes, így azt a
  1. sorszámú végzésével kijavította, és tájékoztatást nyújtott arról, hogy a fellebbezésének tartalmaznia kell a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai határozatot, illetve annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. Egyben figyelmeztette a fellebbező felet, hogy a fenti hiányok pótlására nincs lehetőség, ezen hiányok esetén a fellebbezés visszautasítható. A kijavító végzést a felperes
  2. június
  3. napján vette át, ezt követően a jogi képviselője közreműködésével
  4. június
  5. napján fellebbezés-kiegészítést nyújtott be, amelyben jogszabályhelyként a Kp.
  6. §
(3)bekezdése mellett az Mt. 133. §
(3)bekezdését jelölte meg. Majd
  1. augusztus
  2. napján a felperes ismételten fellebbezés-kiegészítést nyújtott be, amelyben jogszabályhelyként a Kp.
  3. §
(3)bekezdése mellett hivatkozott a Kp. 78. §
(2)bekezdésében, a Pp. 266. §
(1)-
(3)bekezdéseiben, valamint a Kp. 84. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §
(5)bekezdésében foglaltakra. [11] A Kp. 99. §
(1)bekezdése alapján, ha a törvény lehetővé teszi, az elsőfokú ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: a Kúria közzétett határozata) jogkérdésben való eltérésre hivatkozással fellebbezéssel élhet a fél, az érdekelt, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz. A 100. §
(1)bekezdése és
(2)bekezdés b) pontja értelmében a fellebbezést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az ítélet közlésétől Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.243/2025/
  1. 5 számított tizenöt napon belül az elsőfokú bíróságnál kell benyújtani. A fellebbezés a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével, illetve azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől az ítélet jogkérdésben eltér. A
  2. §
(1)bekezdés utolsó mondata rögzíti, hogy a 100. §
(2)bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak nincs helye. A következetes ítélkezési gyakorlat ezen fellebbezésre vonatkozó jogszabályokat értelmezve kimunkálta, hogy a közigazgatási bírósági eljárásban a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér (Kfv.VII.37.230/2020/4.- K-KJ-2020-199). A jogalkotó a fellebbezésben a megsértett jogszabályhely pontos megjelölését olyan súlyú kötelezettségnek minősítette, amelynek elmaradása miatt a hiánypótlás kizárt. Amennyiben a fél egyetlen olyan jogszabályhelyet sem tüntet fel, amely a fellebbezése alapját képezhetné, a fellebbezés érdemi vizsgálatára törvényes lehetőség nincs és a fellebbezés visszautasításának van helye. A másodfokú bíróság ez okból abban az esetben utasítja vissza a fellebbezést, ha a fél a törvényi kötelezettségét annak ellenére nem teljesítette, hogy a fellebbezéssel támadott határozat a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt követelményre vonatkozó, és az e kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményére is kiterjedő tájékoztatást tartalmazott. (Kpkf.III.45.003/2025/2.- K-KJ-2025-112) [12] A fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel megállapítható, hogy a felperes
  1. március
  2. napján benyújtott fellebbezésében részletesen kifejtette fellebbezési érveit, azonban ezen fellebbezési indokaihoz megsértett releváns jogszabályhelyet nem kapcsolt, a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérésre nem hivatkozott. Az elsőfokú ítélet perorvoslati részének kijavítását követően – a hiánytalan perorvoslati tájékoztatás ismeretében a Kp.
  3. §
(2)bekezdésében írt tisztességes eljárás követelményének megfelelően – a felperesnek a Kp. 100. §
(1)bekezdésében szereplő határidőben lehetősége nyílt arra, hogy fellebbezését a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában foglalt előírásnak megfelelően kiegészítse, amelynek megfelelően a
  1. június
  2. napján benyújtott fellebbezés-kiegészítésében két jogszabályhelyet jelölt meg. A kijavító végzés közlését követő fellebbezési határidő eltelte miatt azonban a felperes
  3. augusztus
  4. napján benyújtott fellebbezés-kiegészítése elkésett, és a Kp.
  5. §
(1)bekezdés második mondata értelmében a 100. §
(2)bekezdés b) pontja tekintetében hiánypótlásnak a hivatkozott „technikai okok” figyelembevételével sincs helye. Ezért a fellebbezés jogszabálysértést, a jogszabályhely megjelölésével ugyan tartalmaz, így a fellebbezés visszautasításának nincs helye, viszont a másodfokú bíróság a tényállás megalapozatlansága, az elsőfokú ítéleti indokolás jogszerűsége és a bizonyítékok értékelése körében nem vizsgálódhatott, mivel a fellebbezésnek e körben nem voltak olyan jogszabálysértései, amelyeket a másodfokú bíróság összevethetett volna az elsőfokú ítéleti indokolással. Így a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéleti tényállást és a bizonyítékok értékelését változatlan tartalommal kellett elfogadnia, és azt kellett megállapítania, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen rögzítette, hogy a felperes a megtévesztést bizonyítani nem tudta. [13] A felperes által a fellebbezésében megjelölt Kp. 133. §
(3)bekezdésének megsértése nem állapítható meg, mert ennek megsértésével összefüggésben a felperes indokait nem fejtette ki, és az elsőfokú bíróság a felperest a fellebbezés lehetőségéről tájékoztatta, fellebbezését felterjesztette. Az Mt. 28. §
(1)bekezdése pedig a közszolgálati Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.243/2025/5. 6 jogviszonyban, így a Kp. 5. §
(4)bekezdése szerinti közszolgálati perben nem alkalmazandó; a megállapodás megtévesztés miatti megtámadhatóságára a Kttv.
  1. §-a sajátképi szabályokat fogalmaz meg. [14] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [15] A pervesztes felperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 80. §-a, 81. §
(1)-
(2), 82. §
(1)és 83. §
(1)bekezdései, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségekről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján köteles a megbízási szerződés alapján a jogi képviselő munkadíjaként felszámított, a pernyertes alperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. [16] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 46. §
(1)bekezdése alapján a 2.022.679 forint pertárgyérték után számított 161.814 forint fellebbezési illetéket a felperes Kp. 35. §
(4)bekezdése alapján alkalmazandó Pp.
  1. §-a szerinti munkavállalói költségkedvezménye folytán a Kp.
  2. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [17] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp.
  1. § alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [18] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
  2. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki. Záró rész Budapest,
  1. március
  2. dr. Szőke Mária s.k. dr. Bendli Attila József s.k. dr. Bíró Péter s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.