A határozat elvi tartalma: Az üzletlezárás intézkedés alkalmazásakor az első mulasztás esetén áll fenn az adóhatóság mérlegelési kötelezettsége. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy szá
adózói gyakorlata nem megfelelő, mert nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt
- július 17-én a 4109441167 számú határozatban a bírság kiszabás mellőzésével;
- március 28-án a 4932964392 számú határozatban bírság kiszabás mellőzésével;
- november 17-én az 5274008795 számú határozatban 150.000 Ft mulasztási bírság kiszabása mellett állapították meg a jogsértését. Az elsőfokú adóhatóság a bírság összegét is jogszerűen határozta meg a maximálisan kiszabható 500.000 Ft-os bírságmérték 20%-ában. Kifejtette, hogy a mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti mulasztási bírság kiszabásánál a lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor a meghatározott szempontokat kell, hogy mérlegelje, annak ismétlődésekor azonban már mérlegelésre nincs lehetőség, így amennyiben mulasztási bírságot szab ki a hatóság, a lezárás elrendelésétől eltekinteni nem lehet. A keresetlevél és a védirat [9] A felperes keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását kérte a vendéglátó helyiség lezárásának mellőzésével, a mulasztási bírság összegét nem vitatta. [10] Jogszabálysértésként hivatkozott az adóigazgatási rendtartásról szóló
- CLI. törvény (a továbbiakban: Air.)
- §-ára, a méltányos eljárás elvének megsértésére, az Art.
- §-ára és
- §
(8)bekezdésére. Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen értékelte terhére a
- március
- napján folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott határozatban foglaltakat, téves és iratellenes azon határozati megállapítás is, hogy jogszabályellenes gyakorlata huzamosabb ideje fennáll, mivel a
- március
- napján folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott döntés nem hasonlít jelen ügyben feltárt tényálláshoz, így nincs huzamosabb ideje fennálló jogszabályellenes gyakorlata. Figyelemmel kell lenni arra is, ebben az ügyben az adóhatóság az NGM r.
- §-ának a megsértése kapcsán megállapította, hogy a mulasztás súlya csekély. [11] Sérelmezte,
adóhatóság nem vizsgálta az alapul szolgáló tényállást, a szankció alkalmazásakor a bevételt eltitkoló magatartás pedig kizárható. Annak értékelése továbbá nem mellőzhető, hogy a fellebbezés benyújtásakor intézkedett 5 db mobil pénztárgép beszerzéséről, melynek üzembe helyezése
- december
- napján megtörtént. Kúria VI.Kfv.35.026/2022/8-1 4 [12] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett. Hangsúlyozta,
Art. 245. §
(8)bekezdésére figyelemmel kizárólag az első mulasztás elkövetésekor lehet alkalmazni az Art. 237. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Rögzítette, hogy
- július 17-én a 4109441167 számú határozatban, majd
- március 28-án a 4932964392 számú határozatban az online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a mulasztás megállapításra került, de bírság kiszabása nélkül. Mindezekre tekintettel az Art.
- §
(8)bekezdése alapján az Art. 237. §
(1)bekezdésében foglaltakat nem lehetett figyelembe venni, az üzlet lezárását el kellett rendelni, mérlegelésre nem volt lehetőség, mert mulasztási bírságot szabott ki. Az elsőfokú ítélet [13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [14] Indokolásában a másodfokú határozattal egyezően tényként rögzítette, hogy
- július
- napján, majd
- március 28-én kelt határozataiban az adóhatóság az online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperes mulasztását - bírság kiszabása és üzletlezárás szankció nélkül - megállapította. Az NGM r.
- §
(1)bekezdésének
- számú melléklet b) pontjából, továbbá az általános forgalmi adóról szóló
- CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
- §
(2)bekezdéséből levezette, hogy a felperes kizárólag pénztárgéppel teljesíthette volna nyugtaadási kötelezettségét, a kézi nyugta kibocsátása nem volt jogszerű. [15] Az Art. 245. §
(8)bekezdése alapján rámutatott arra,
üzlet lezárás elrendelésénél kizárólag az első mulasztás elkövetésekor lehet alkalmazni az Art. 237. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Nincs annak jelentősége, hogy a korábbi mulasztásoknál sem mulasztási bírság, sem üzletzárás szankció nem került megállapításra. Téves az a felperesi hivatkozás, hogy a korábban elkövetett mulasztások kapcsán vizsgálni kell az alapul szolgáló tényállást is. Az Art. 245. §
(1)bekezdés d) pontjának és
(8)bekezdésének rendelkezései alapján kizárólag az a körülmény bír érdemi jelentőséggel, hogy a felperes korábban követette el mulasztást a pénztárgép kötelező használatával és üzemeltetésével kapcsolatosan, illetve a mulasztás okán született-e végleges döntés, amely joghatást eredményez. Az üzlet lezárás szankció alkalmazása szempontjából annak sincs érdemi jelentősége, hogy bevétel eltitkolás történt-e vagy sem. Nem volt a felperes javára értékelhető az a körülmény, hogy
- december 30-án 5 db mobilpénztárgépet helyezett üzembe, mivel az a mulasztás megállapítását követően történt. A döntés befogadása [16] A Kúria
- február
- napján kelt Kfv.VI.35.026/2022/
- számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmét a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjának alkalmazásával befogadta. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem Kúria VI.Kfv.35.026/2022/8-1 5 [17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak a hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Jogszabálysértésként hivatkozott az Art. 245. §
(1),
(2),
(8)bekezdéseire. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, azonban abból helytelen jogi következtetésre jutott. [18] Hangsúlyozta, az Art. 237. §
(2),
(3)bekezdései az elsődleges mérlegelési szempontrendszert tartalmazzák, ennek megfelelően a 3 éven belüli mulasztások körülményeinek okszerű mérlegelése alapján az adóhatóság a bírság kiszabását mellőzte. A következő fokozat az az esetkör, amikor az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett dönt, melyet jelen ügyben alkalmazott, ez az Art. 245. §
(1)bekezdése szerint azt fogja eredményezni, hogy mulasztási bírság kiszabása mellett az adóhatóság lezárhatja az üzletet. Csak ezt követi a harmadik fokozat, amikor a mulasztási bírság kiszabása mellett alkalmazható 12 napi lezárás következik be - az ismételt előfordulás mellett - és annak nem mérlegelhető következménye az Art. 245. §
(2)bekezdésének alkalmazása, azaz a lezárás időtartamának 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási napban meghatározása. [19] Jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon jogalkalmazása, mely az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett azt deklarálja, hogy a 12 nyilvántartási napra lezárás nem az alperesi mérlegelési esetkörbe tartozik. A jogszabályhelyek külön-külön és együttes értelmezése is világos, a rendszer a fokozatosság elvén halad, nem megengedhető az ezzel ellentétes joggyakorlat, amit a közigazgatási bíróság eseti döntésével támogat. Az ítélet [18][22] bekezdéseiben foglalt jogi érvelés ezért jogszabálysértő. [20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Utalt a Kúria Kfv.I.35.374/2019. és a Kfv.I.35.378/2019. számú döntéseire, melyekben megállapította,
Art. 245. §
(1)és
(8)bekezdései értelmében a törvényalkotó csupán az első alkalommal elkövetett mulasztás esetére tette lehetővé az adóhatósági mérlegelést, a továbbiakra már nem. [21] Jelen ügy szempontjából annak van jelentősége, hogy korábban a felperes a 4109441167 és a 4932964392 számú ügyekben bizonyítottan mulasztást követett el. Az a tény,
elkövetett mulasztások után az elsőfokú adóhatóság a mulasztási bírság kiszabásától eltekintett, nem jelenti azt,
ok anulálódnának. A felperes a mulasztásokat elkövette, csupán a jogkövetkezmény: a mulasztási bírság kiszabása alól mentesült, de a végleges döntéssel zárult ügyeket követően felmerült joghatások alól, mint például az ismételt mulasztás tényének 3 éven belüli megállapíthatósága, nem mentesülhet abban az esetben, ha újból jogsértést követ el. A felperes ismételten megszegte az NGM r.-ben előírt kötelezettségét, melynek következményeként mulasztási bírság került kiszabásra, így az Art. 245. §
(1)bekezdés d) pontja is alkalmazandó azzal,
Art. 245. §
(2)és
(8)bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel kell lenni. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Kúria VI.Kfv.35.026/2022/8-1 6 [23] A Kúria a jogerős ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115 §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó 108. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. A Kp. 120. §
(5)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a döntést a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján kell meghozni. [24] A Kúria megállapította,
elsőfokú bíróság a felperes által sem vitatott tényállás alapján az irányadó jogszabályok alkalmazásával jogszerű döntést hozott, a jogerős ítélet rendelkezésével és jogi indokolásával egyetért, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki. [25] A felperes keresetlevelében és felülvizsgálati kérelmében is az üzletlezárás vonatkozásában az alperes mérlegelési jogköre gyakorlásának hiányát, és ebből következően a kötelezően elrendelt üzletlezárás jogszerűtlenségét állította. [26] Az ismételt mulasztáshoz kapcsolódó üzletlezárás kérdéséről a Kúria már több esetben döntött (Kfv.I.35.374/2019/4.; Kfv.I.35.378/2019/4.; Kfv.I.35.572/2019/
- és Kfv.I.35.076/2020/5.), melyeket jelen ügyben is irányadónak tekint, attól eltérni nem kíván. [27] A jogvita elbírálása során a Kúria figyelemmel volt az Alaptörvény
- cikkében foglaltakra, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve annak megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. [28] A Kúria korábbi eseti döntéseiben rögzítettek szerint az üzletlezárás nem új keletű, nem az új Art.-ben megjelenő szankciófajta, már a korábban hatályos adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvényben (régi Art.) is szabályozásra került, a régi és az új Art. szövege egymástól nem tér el. [29] Az Art.
- §
(1)bekezdés d) pontja szerint az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyilvántartási napra lezárhatja, ha az adózó a pénztárgép üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegte. A
(2)bekezdés alapján az
(1)bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt előfordulása esetén a lezárás időtartama 30, majd minden további esetben 60 nyilvántartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év telt el. A
(8)bekezdés értelmében a mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor az állami adó és vámhatóság a mulasztási bírság kiszabásánál meghatározott szempontokat mérlegeli. [30] Az üzletlezárásra a mérlegelés lehetőségét a
- január 1-jei módosítás iktatta be, melyet a mulasztás első alkalommal történő elkövetése esetén rendelt alkalmazni, a további Kúria VI.Kfv.35.026/2022/8-1 7 esetekben már nem. Az új rendelkezést beiktató
- évi CLVI. törvény
- §
(3)bekezdéséhez tartozó indokolás szerint: „A gyakorlatban problémát okoz, hogy mi minősül az intézkedés mellőzését megalapozó, a településen lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletnek, így a módosítás megteremti a mérlegelés lehetőségét és meghatározza szempontjait is az üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén.” Abban az esetben, ha az adódó az első alkalommal történő szankcionálást követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat, akkor a szankció súlyosabb lesz, az adóhatóság mérlegelési mozgástere is szűkebbé válik vagy hiányzik. Nem helytálló az a felperesi értelmezés,
Art. 245. §
(8)bekezdése az ismétlődő szabályszegések esetére is tartalmazná az adóhatóság mérlegelési kötelezettségét. [31] Az elsőfokú bíróság által helytállóan feltárt tényállásból megállapítható, hogy
- július
- napján, majd
- március
- napján kelt határozataiban az adóhatóság online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperesi mulasztást már megállapította, ebből következően jelen perrel érintett esetben a mulasztás már nem tekinthető első alkalommal elkövetett mulasztásnak. Az a körülmény,
adóhatóság a korábbi esetekben mulasztási bírságot nem szabott ki nem jelenti azt, hogy a mulasztást meg nem történtnek kellene tekinteni. Téves azon felperesi jogszabály értelmezés, mely csupán az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett deklarálná a hatóság mérlegelési kötelezettségét. Az Art. 245. §
(8)bekezdésében a jogalkotó kifejezett szabályozással a mulasztás első alkalommal történő elkövetéséhez rendeli a mérlegelést, azaz a mulasztás első alkalommal történő elkövetése független attól, hogy annak megállapításakor történt-e jogkövetkezményként bírság kiszabás vagy sem. [32] A Kúria megállapította,
elsőfokú bíróság az Art. 245. §
(1),
(2)és
(8)bekezdéseinek összevetéséből levont jogkövetkeztetése megfelel az Alaptörvény
- cikke szerinti jogértelmezésnek, a vitatott jogszabályi rendelkezések értelmezése helytálló volt. [33] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Kp.
- §
(2)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [34] Az üzletlezárás intézkedés alkalmazásakor az első mulasztás esetén áll fenn az adóhatóság mérlegelési kötelezettsége. Záró rész [35] Az alperes perköltségének megfizetésére a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése alapján a felperes köteles. A Kúria a felülvizsgálati perköltség összegét a Pp. 82. §
(1),
(3)bekezdései, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdése alapján az alperes által felszámított összeggel egyezően állapította meg. Kúria VI.Kfv.35.026/2022/8-1 8 [36] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §
(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(3)bekezdés d) pontjában és 50. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni. [37] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
- § d) pontja zárja ki. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp.
- §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- május
- Dr. Kurucz Krisztina sk. a tanács elnöke Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő ... Dr. Vitál-Eigner Beáta sk.