Bf.652/2023/8 – Szegedi Ítélőtábla

(2)bekezdésére figyelemmel a terhelt cselekménye – a kedvezőbb előéleti adatok miatt – enyhébben bírálandó el, az elbíráláskori Btk. alkalmazása indokolt. Szegedi Ítélőtábla Bf.I.652/2023/

1. A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden,
2. június
3. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék
4. május
5. napján kihirdetett 8.B.1198/2019/
6. számú ítéletének Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 V. rendű vádlottra vonatkozó részét megváltoztatja az alábbiak szerint: Terhelt1 I. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 2 (kettő) évre enyhíti, közügyektől eltiltását mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. Terhelt1 I. rendű vádlott a szabadságvesztésből – annak végrehajtása esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén börtönben, egyébként fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Terhelt2 V. rendű vádlott szabadságvesztésének tartamát 1 (egy) évre enyhíti, közügyektől eltiltását mellőzi. A szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 2 Terhelt2 V. rendű vádlott a szabadságvesztésből – annak végrehajtása esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az V. rendű vádlottal szemben 2.000.000,- (kettőmillió) forintra vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú ítélet Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 V. rendű vádlottra vonatkozó részét helybenhagyja azzal, hogy a vádlottak költségvetést károsító bűncselekménye jogszabályi alapja a Btk.
7. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(5)bekezdés b) pont

1. fordulat. Megállapítja, hogy Terhelt1 I. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: szám, Terhelt2 V. rendű vádlott személyazonosító igazolványának száma: szám. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. rendű vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(5)bekezdés b) pont

1. fordulat] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
2. §] állapította meg. [2] Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy az I. rendű vádlott abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [4] A pénzbüntetés egynapi tételének összegét 4.000,- forintban állapította meg azzal, hogy az így kiszabott összesen 1.200.000,- forint meg nem fizetett pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni. [5] Terhelt2 V. rendű vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés b) pont

1. fordulat] és 2 rendbeli folytatólagosan – 1 rendbeli cselekményt közvetett tettesként, 1 rendbeli cselekményt bűnsegédként – elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében [Btk.
2. §] állapította meg. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 3 [6] Ezért az V. rendű vádlottat halmazati büntetésül 1 év 8 hónap szabadságvesztére, 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. [7] A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból az V. rendű vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. [8] Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [9] Az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezést jelentettek be: [10] Terhelt1 I. rendű vádlott és a védő az I. rendű vádlott bűnösségének megállapítása és a büntetés kiszabása miatt, [11] Terhelt2 V. rendű vádlott enyhítés, [12] az V. rendű vádlott védője a tényállás téves megállapítása, téves minősítés miatt, továbbá enyhítés érdekében. [13] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.193/2023/
3. szám alatt az elsőfokú ítélet és az azt megelőző eljárás Be.
4. §

(1),

(2)és

(10)bekezdése szerinti teljeskörű felülbírálatát indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. [14] A tényállás kiegészítése mellett indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezések folytán felülbírált részét változtassa meg, Terhelt1 I. rendű vádlott gazdálkodás rendjét sértő és közbizalom elleni bűncselekményét közvetett tettesként elkövetettnek minősítse, Terhelt2 V. rendű vádlottal szemben 2.000.000,- forint erejéig rendeljen el vagyonelkobzást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben azzal, hogy az I. és az V. rendű vádlott költségvetést károsító bűncselekménye jogszabályi megjelölése helyesen közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(5)bekezdés b) pont

1. fordulat], továbbá bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont 3. fordulat,

(4)bekezdés b) pont

1. fordulat], a foglalkozástól eltiltás helyes megnevezése gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltás. [15] Terhelt1 I. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az I. rendű vádlott cselekményének bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettekénti minősítését és egyben harmadlagosan a büntetés lényeges enyhítését kérte. [16] Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban abszolút eljárási szabálysértés történt, ugyanis az elsőfokú bíróság olyan személy távollétében tartott tárgyalást, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező lett volna. E körben hivatkozott arra, hogy a korábban tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott I. rendű vádlott a
2. október
3. napján tartott tárgyaláson megjelent, jelezve, hogy a továbbiakban részt kíván venni a tárgyaláson. A
4. április
5. napján ismételten tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondó nyilatkozatot nyújtott be, mellyel összefüggésben az elsőfokú bíróság tájékoztatta a védőt, hogy az I. rendű vádlott ezen nyilatkozatát tudomásul vette. Az elsőfokú bíróság ezt követően a
6. április
7. napján tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az I. rendű vádlott a jelenlét jogáról a bíróság engedélyével ismételten lemondott, így megjelennie nem kellett. [17] A védő álláspontja szerint, mivel az elsőfokú bíróság ezen ismételt lemondás elfogadásáról nem végzésben határozott a Be.
8. §

(2)bekezdése alapján, csupán azt tudomásul vette, így a vádlott tárgyalásról való távolléte a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontja Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 4 szerinti abszolút eljárási szabálysértést valósított meg. Tehát az I. rendű vádlottnak a

1. április
2. napján tartandó tárgyaláson kötelező lett volna a jelenléte. Erre figyelemmel kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. [18] Másodlagos fellebbezési kérelmét illetően álláspontja szerint az cég ténylegesen munkaerő kölcsönzést végzett a cég_2 részére. Az cég munkavállalóinak tanúvallomását az elsőfokú bíróság nem értékelte helytállóan, mert azok alapján az állapítható meg, hogy valóban munkaerő kölcsönzés történt. [19] Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet teljesen ellentétes a Kecskeméti Törvényszéken 1.B.201/
3. szám alatt folyamatban lévő ügyben benyújtott vádirattal. Az cég a cég_2-vel megkötött vállalkozói szerződés alapján munkaerőt biztosított vágóhíd működéséhez. [20] E szerződés alapján az cég a szolgáltatás nyújtását áfával növelten számlázta a cég_2 részére, mivel azonban ténylegesen munkaerő kölcsönzés volt a felek között, így az alvállalkozói szerződés a bérmunkavégzés tekintetében valótlan tartalmú volt. [21] A színlelt ügyletek révén történő foglalkoztatás, az ezzel összefüggő adóelkerülő magatartás csalárd haszonhúzója a cég_2 volt, az cég működtetése ehhez nyújtott segítséget. Így megállapítható, hogy az cég által kibocsátott számlák fiktívek. [22] Terhelt1 I. rendű vádlott a számlákat azért állította ki, hogy a cég_2 adófizetési kötelezettségét a kft. nevében eljáró személy jogosulatlanul csökkentse. Így az I. rendű vádlott e magatartásával ehhez nyújtott segítséget. [23] A vádirat tartalmazta, hogy az cég
4. március
5. napjától kezdődően alvállalkozóként húsfeldolgozást, csomagolást végzett a cég_2 kiskunfélegyházi telephelyén
6. szeptember
7. napjáig a cég_2 részére. Így nincs akadálya, hogy a tettazonosság elvére figyelemmel a tényállás megváltoztatásának és az I. rendű vádlott cselekményének bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettekénti minősítésének. [24] Utalt arra, hogy a bírósági eljárás során beszerzett
8. és
9. évi áfa analitikák hitelessége igencsak kétséges, figyelemmel arra, hogy az cég felszámolásra került, majd megszűnt. Kérte e dokumentumok bizonyítékok köréből történő kirekesztését. [25] Az enyhítés körében az eltérő minősítésre figyelemmel a kétszeres leszállás lehetséges, ezen felül az időmúlásra, az eljárás elhúzódására, az I. rendű vádlott beismerő vallomására, valamint az elkövetési érték alsó értékhatárhoz közeliségére hivatkozott, kérte a büntetés lényeges enyhítését. [26] Terhelt2 V. rendű vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában a fellebbezést kizárólag enyhítés érdekében tartotta fenn, az V. rendű vádlott egyetértésével. [27] E körben utalt arra, hogy az V. rendű vádlott az elsőfokú ítéletben felhívott elítélés a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján
10. február
11. napjával a közhiteles nyilvántartásból törlésre került, így ezen adatot az ítélet sem tartalmazhatja, továbbá nem értékelhető súlyosító körülményként a felfüggesztett szabadság próbaideje alatti elkövetés, valamint a büntetett előélet. Indítványozta büntetlen előéletűnek tekinteni az V. rendű vádlottat. [28] Enyhítő körülmény az időmúlás, az eljárás elhúzódása, mely nem a vádlottak mulasztására vezethető vissza, valamint az V. rendű vádlott tevékeny megbánása. Ezzel összefüggésben okiratot csatolt arról, hogy az V. rendű vádlott a NAV számlájára az okozott vagyoni hátrányból 7.000.000,- forintot megfizetett. [29] Ezen felül az V. rendű vádlott kedvező személyi körülményeire, társadalmi szerepvállalására hivatkozva kérte a büntetés lényeges enyhítését, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 5 [30] A fellebbezési nyilvános ülésen a védők az írásbelivel egyező nyilatkozatot tettek. [31] Terhelt1 I. rendű vádlott fellebbezését fenntartva akként nyilatkozott, hogy a bűncselekmény elkövetését megbánta. [32] Terhelt2 V. rendű vádlott védőjéhez csatlakozva megbánását fejezte ki. [33] Az ítélőtábla az enyhítésre irányuló a fellebbezéseket alaposnak ítélte. [34] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a
12. évi XC. törvény (Be.)
13. §

(1)és

(2)bekezdése alapján teljeskörűen bírálta felül. [35] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le. [36] Osztotta Terhelt1 I. rendű vádlott védőjének azt a hivatkozását, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor, amikor nem hozott ismételten engedélyező végzést az I. rendű vádlott második tárgyaláson való jelenlét jogáról való lemondásáról a Be. 432. §

(2)bekezdése alapján. [37] Mindez az eljárási szabálysértés azonban egy formai hiba az ítélőtábla álláspontja szerint, hiszen az engedélyezés tárgyában hozott végzés ellen egyébként sincs helye fellebbezésnek. [38] Másrészt pedig az elsőfokú bíróság kifejezésre juttatta, hogy az I. rendű vádlott nyilatkozatát tudomásul vette és így távolmaradáshoz az engedélyt megadta. [39] Ezen eljárási szabálysértés relatív eljárási szabálysértés, emiatt a hatályon kívül helyezés nem indokolt, amely álláspont megfelel az e körben kialakult bírói gyakorlatnak is (BH2022.94.). [40] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletben a vádlottak személyi körülményeit a vádlottak fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján, továbbá a tényállást a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján – figyelemmel a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjára – az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: [41] Terhelt1 I. rendű vádlott jelenleg alkalmazott a Krisz & Dávid 2016 Kft.-nél, havi jövedelme nettó 350.000,- forint. [42] Terhelt2 V. rendű vádlott fia vállalkozásában alkalmazott, emellett őstermelő, havi jövedelme összesen nettó 300-400.000,- forint. Nős, felesége pedagógiai kisegítő havi kb. 200.000,- forint jövedelemmel. Senki eltartására nem köteles, vagyontalan. [43] Az V. rendű vádlott esetében a [39] bekezdés második mondatát, valamint a [40] bekezdést mellőzte, egyben megállapította, hogy az V. rendű vádlott büntetlen előéletű. [44] Az ítélőtábla a fellebbezési nyilvános ülést megelőzően beszerezte az V. rendű vádlott erkölcsi bizonyítványát, amely a korábbi elítélését már nem tartalmazta. [45] Az elsőfokú ítélet [88] bekezdését kiegészítette azzal, hogy a másodfokú elbírálást megelőzően Terhelt1 I. rendű vádlott 5.000.000,- forintot, Terhelt2 V. rendű vádlott 7.000.000,- forintot megfizetett az okozott vagyoni hátrányból. [46] Kiegészítette ugyanezen bekezdést azzal, hogy az V. rendű vádlott havonta legalább 100.000,- forintot kapott az általa elkövetett bűncselekményekért az I. rendű vádlottól, így összesen legalább 2.000.000,- forinttal gazdagodott. [47] Egyebekben az elsőfokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 6 [48] Az ítélőtábla nem osztotta az I. rendű vádlott védőjének a tényállás felderítetlenségére vonatkozó álláspontját, melynek körében a könyvelési anyagok hitelességére hivatkozott. [49] Ezzel a kérdéssel az elsőfokú bíróság is foglalkozott az elsőfokú ítélet [132][135] bekezdésében, számot adva arról, hogy a könyvelési iratok, áfa analitikák adatai miért voltak elegendőek a tényállás megállapításához. [50] Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlottak beismerő vallomására is alapítva állapította meg, mely beismerő vallomásokat az okirati bizonyítékok és a tanúk vallomása is mindenben alátámasztott. [51] Terhelt1 I. rendű vádlott beismerő vallomása mellett arra is hivatkozott, hogy mi késztette őt arra, hogy fiktív számlákat fogadjon be, illetve saját állítása szerint hamis számlákat állítson ki. Ezen hivatkozása azonban a bűncselekmény elkövetésének megállapíthatóságát nem befolyásolta. [52] Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére, büntethetőséget kizáró ok nem merült fel, az I. rendű vádlott hivatkozása büntetlenséghez nem vezethetett. A cselekmények minősítése is döntően törvényes volt. [53] Az alkalmazandó törvény tekintetében helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság az elbíráláskor hatályos keretjogszabályokat és állapította meg, hogy azokban nem történt változás, a büntetőjogi védelem továbbra is fennállt. [54] E körben téves az V. rendű vádlott védőjének hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság az elbíráláskori Btk.-t alkalmazta. A törvényszék által a [162] bekezdésben kifejtettek kizárólag a keretjogszabályokra vonatkoztak, az alkalmazandó Btk. tekintetében az elsőfokú ítélet nem tartalmazott külön indokolást a Btk. 2. §-ának vizsgálatát tekintve. Ugyanakkor az ítélet rendelkezéseiből megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság az elkövetéskori törvényt alkalmazta. [55] Ez Terhelt1 I. rendű vádlott esetében helyes volt, mert az elbíráláskori törvény – bár történt időközben változás a költségvetési csalást illetően – nem kedvezőbb. [56] Az I. rendű vádlott cselekményeinek tetteskénti minősítése helyes, az e körben az elsőfokú ítélet [167] és [168] bekezdésében kifejtetteket a másodfokú bíróság osztotta és az megfelel a bírói gyakorlatnak is (BH2017.139.). Erre figyelemmel az ítélőtábla nem osztotta esetében a fellebbviteli főügyészség közvetett tetteskénti minősítésre irányuló indítványát. [57] Ugyancsak nem osztotta a másodfokú bíróság az I. rendű vádlott védőjének azon álláspontját, mely szerint az I. rendű vádlott a bűncselekményeket bűnsegédként követte el. [58] Jelen ügyben nem az I. rendű vádlott által kiállított, esetleg valótlan tartalmú számlák képezték a vád tárgyát, hanem az általa befogadott és tudottan hamis számlák felhasználása az áfa bevallás keretében. [59] A vád nem érintette az cég és cég_2 szerződéses kapcsolatát. [60] A Be. 6. §

(1)bekezdése értelmében a bíróság a vád alapján ítélkezik, a

(2)bekezdés szerint a bíróságnak a vádról kell döntenie, a vádon túl nem terjeszkedhet és a

(3)bekezdés értelmében pedig csak olyan cselekményt bírálhat el, amit a vád tartalmaz. [61] A Be. 163. §

(3)bekezdése alapján a bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza. [62] Az elsőfokú bíróság ítélete ezen szabályoknak mindenben megfelelt. Egyben helyes volt az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy a jelen ügy és a cég_2 vezetőivel Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 7 szemben a Kecskeméti Törvényszéken folyamatban lévő ügyek egyesítése nem célszerű, hiszen abban az ügyben Terhelt1 nem szerepel vádlottként és nem érintett az cég sem. [63] A védő eltérő minősítésre irányuló fellebbezése lényegében a tényállást, ezen keresztül a bizonyítékok mérlegelését támadta, mely megalapozott tényállás mellett eredményre nem vezethetett. [64] Az V. rendű vádlott esetében az elbíráláskori Btk. alkalmazása volt indokolt a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §

(2)bekezdése és a 97.§

(2)bekezdése alapján, az előéleti adatok nem értékelhetősége miatt, hiszen az elbíráláskori törvény alkalmazása mellett az V. rendű vádlott az elbírálás időpontjában büntetlen előéletűnek tekintendő. Ezért az ítélőtábla az elbíráláskori törvényt alkalmazta. [65] A vádlottak költségvetést károsító bűncselekményének jogszabályi alapja pontosításra szorult, mivel az elsőfokú bíróság nem jelölte meg a konkrét elkövetési magatartást, ami jelen esetben a valótlan tartalmú nyilatkozattétel, azaz a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

1. fordulata. [66] Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre és helyesbítésre szorultak: [67] Mindkét vádlott javára további enyhítő körülmény a büntetőeljárás jelentős elhúzódása, ami nem róható a vádlottak terhére, valamint a további időmúlás, hiszen az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is több mint egy év eltelt. [68] Terhelt2 V. rendű vádlott esetében enyhítő körülmény az büntetlen előélet, mindkét vádlott vonatkozásában a tevékeny megbánás. [69] Terhelt1 I. rendű vádlott védője indítványozta enyhítő körülményként értékelni az alsó értékhatárhoz közeli vagyoni hátrány összegét, ami nyilvánvaló, hogy azzal volt összefüggésben, hogy kérte kirekeszteni a 2013.,
2. évi áfatartalmakat. Mivel ezzel az ítélőtábla nem értett egyet, így esetében az alsó értékhatárhoz közeli vagyoni hátrány szóba sem jöhetett. [70] Terhelt2 V. rendű vádlott esetében mellőzte a súlyosító körülmények közül a büntetett előéletet és a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövetést, mivel annak már nincsen tényállásbeli alapja. [71] Terhelt1 I. rendű vádlott esetében a középmérték nyolc év, míg Terhelt2 V. rendű vádlott esetében helyesen hat év, mely középmértéktől az elsőfokú bíróság jelentősen eltért a vádlottak javára, ami a jelentős időmúlás és az eljárás elhúzódása miatt indokolt volt. [72] Az ítélőtábla a vádlottak büntetlen előéletére, beismerő vallomására, tevékeny megbánásukra és a jelentős időmúlásra tekintettel további enyhítésre látott lehetőséget, ezért a Btk.
3. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában írt enyhítő szakasz alkalmazásával az I. rendű vádlott esetében két évre, az V. rendű vádlott esetében egy évre enyhítette a szabadságvesztés tartamát, mert a büntetési célok ilyen tartamú szabadságvesztések kiszabásával is elérhetők. [73] Az enyhítő körülmények túlsúlyára figyelemmel nem szükséges a szabadságvesztés azonnali végrehajtása sem, ezért a másodfokú bíróság a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdése alapján az I. rendű vádlott szabadságvesztésének végrehajtását négy év, az V. rendű vádlott szabadságvesztésének végrehajtását kettő év próbaidőre felfüggesztette. [74] A szabadságvesztés felfüggesztése mellett mellőzte az I. és V. rendű vádlott közügyektől eltiltását. [75] Az I. és V. rendű vádlottak a szabadságvesztésből, annak végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra a Btk. 38. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a) pontja alapján. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 8 [76] Az ítélőtábla egyben megállapította, hogy Terhelt1 I. rendű vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén börtönben, egyébként fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni a Btk. 51. §

(2)bekezdése alapján. [77] Helyes volt az I. rendű vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabása a törvény kötelező rendelkezése [Btk. 50. §

(2)bekezdés] alapján, annak mértéke mind a napi tételek száma, mind az egynapi tétel összege tekintetében arányos. [78] Az ügyészség az V. rendű vádlottal szemben is indítványozta pénzbüntetés kiszabását, mellyel az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan nem értett egyet, hiszen pénzbüntetés kiszabására nem került sor, azonban ennek indokát sem adta. [79] A másodfokú bíróság ugyan állapított meg a személyi körülmények tekintetében olyan tényeket – az V. rendű vádlott jövedelme – ami alapot adhatott volna vele szemben pénzbüntetés kiszabására, azonban terhére bejelentett fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalomra figyelemmel, erre nem volt törvényes lehetőség. [80] Ugyanakkor a tényállás kiegészítéséből következően osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványát az V. rendű vádlott esetében a vagyonelkobzás alkalmazását illetően. [81] A Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. [82] Az V. rendű vádlott saját vallomása szerint a fiktív számlák rendelkezésre bocsátásáért az I. rendű vádlottól havonta legkevesebb 100.000,- forintot, mindösszesen legkevesebb 2.000.000,- forintot kapott. [83] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az V. rendű vádlottal szemben 2.000.000,forintra vagyonelkobzást rendelt el, mely rendelkezés nem ütközik a súlyosítási tilalomba. [84] Helyes volt a foglalkozásuk felhasználásával bűncselekményt elkövető vádlottak foglalkozástól eltiltása, annak tartama arányos és az ítélőtábla a foglalkozás megnevezését is helyesnek ítélte. [85] Az elsőfokú ítélet I. és V. rendű vádlottra vonatkozó egyéb rendelkezései törvényesek voltak. [86] Az ítélőtábla a 8/2015. (IV. 17.) AB határozat alapján vizsgálta a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlottak előzetes mentesítésének lehetőségét. [87] A Btk. 102. §

(1)bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. [88] Az ítélőtábla álláspontja szerint Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 V. rendű vádlottak az általuk elkövetett bűncselekmények jellegére figyelemmel nem érdemesek az előzetes mentesítésre. [89] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaposnak ítélve, az elsőfokú ítéletnek Terhelt1 I. és Terhelt2 V. rendű vádlottakra vonatkozó részét hivatalból is felülbírálva azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [90] A vádlottak személyazonosító igazolványából megállapította az I. és V. rendű vádlott személyazonosító igazolványának számát. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.652/2023/8/í 9 [91] Az ítélet ellen a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése alapján nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. június
2. Dr. Benedek Tibor s. k. Sefta Márta dr. s. k. Dr. Cserháti Ágota s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.652/2023/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.1198/2019/
4. számú ítéletének Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 V. rendű vádlottra vonatkozó és jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
5. június
6. Dr. Benedek Tibor s. k. a tanács elnöke