A határozat elvi tartalma: Megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság a pervesztes felperest terhelő jogtanácsosi munkadíj összegét. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 14.Gf.40.313/2023/
- A felperes: Szűcs Erzsébet 4028 Debrecen, Nyíl utca
- A felperes képviselője: Dr. Ulics Erika ügyvéd cím2 Az alperes: alperes1 Zártkörűen Működő Részvénytársaság „végelszámolás alatt” cím3 Az alperes képviselője: Dr. Buzás Tamás kamarai jogtanácsos cím3 A per tárgya: kártérítés Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 37.P.21.534/2022/
- A fellebbezést benyújtó fél: felperes Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.313/2023/5 2 Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. A le nem rótt 44.000 (negyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás I. [1] A felperes módosított keresetében 748.759.875 forint és járulékai, másodlagosan 272.535.875 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés címén. II. [2] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult. Perköltsége körében a jogtanácsosi munkadíjat 5.370.000 forintban számította fel a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet)
- §-a folytán alkalmazandó
- §-a értelmében. III. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 750.000 forint perköltséget. Megállapította továbbá, hogy a le nem rótt 1.500.000 forint illetéket az állam viseli. [4] Határozata indoklásában – az általa megállapított tényállás, az arra vonatkozó bizonyítékok és alkalmazott jogszabályok, valamint jogi okfejtése ismertetését követően – a perköltség tekintetében rögzítette, hogy döntése a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-án és
- §
(1)bekezdésén alapul, továbbá, hogy a pertárgy értékére alapítottan az alperesi jogi képviselő munkadíját az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a),
- b)és
- c)pontja, valamint
(6)bekezdése alapján határozta meg 9.687.598 forint helyett 750.000 forintban. A munkadíj mérséklése körében kifejtette, hogy az IM rendelet alapján számított díj nem állt arányban a ténylegesen elvégzett tevékenységgel, a mérsékelt összeget a jogi képviselő által előterjesztett okiratok számára és terjedelmére, továbbá a tárgyalások számára és időtartamára figyelemmel állapította meg. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.313/2023/5 3 IV. [5] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen – kizárólag a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezés vonatkozásában – a felperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és az alperes részére megállapított perköltség összegének leszállítása iránt. Az elsőfokú bíróság által meghatározott munkadíj összegét 200.000 forintra kérte leszállítani arra figyelemmel, hogy a mérséklés ellenére az továbbra is eltúlzott. Az alperesi jogi képviselő által előterjesztett beadványokra, illetve a két tárgyalási napra figyelemmel méltánytalannak tartotta az elsőfokú ítéletben megállapított munkadíjat. Utalt arra, hogy költségmentesség kedvezménye illette meg a perben, életkörülményei nem változtak, az elsőfokú bíróság által meghatározott munkadíj megfizetésére nem képes. V. [6] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult annak helyes indokai folytán. Előadta, hogy sem a Pp., sem az IM rendelet nem teszi lehetővé a perköltség méltányossági szempontok alapján történő mérséklését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a munkadíjat, további mérséklésre nincs lehetőség. VI. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett a keresetet elutasító rendelkezése, így azt az ítélőtábla a Pp. 358. §
(5)bekezdése alapján nem érintette. VII. [8] A fellebbezés nem alapos. VIII. [9] Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség vonatkozásában előterjesztett fellebbezés kapcsán azt kellett vizsgálni, hogy az alperes perköltségigényét mire alapította, a perköltséget mennyiben számította fel és az arányos-e a jogi képviselő által kifejtett képviseleti tevékenységgel. [10] Ebben a körben az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak jogi indokaival, ezért a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján utal az elsőfokú ítélet helyes indokaira; csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel emeli ki az alábbiakat. [11] A Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint a fél a perköltsége megtérítését annak felszámításával kérheti. Az IM rendelet 4. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 3. §
(1)Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.313/2023/5 4 bekezdése akként rendelkezik, hogy a fél a 2. §
(1)bekezdés a) pontjától eltérően a munkadíj összegét a
(2)–
(6)bekezdésben foglaltak figyelembevételével is felszámíthatja. A 3. §
(2)bekezdése értelmében a munkadíj összege
- a)10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10 000 Ft,
- b)10 millió Ft feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén az
- a)pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100 000 Ft,
- c)100 millió forintot meghaladó pertárgyérték esetén a
- b)pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft. [12] A felterjesztett iratokból megállapítható volt, hogy az alperes 5.370.000 forintban számította fel a perben felmerült jogtanácsosi munkadíj összegét. Az alperes által támasztott perköltségigény jóval elmaradt az IM rendelet 3. §-a értelmében – még a leszállított kereset alapján – számított munkadíj összegétől is (amely meghaladja a 9.500.000 forintot). A perben több keresetváltoztatásra került sor, a felperes terjedelmes iratanyagot csatolt az érvényesített igényének bizonyítása érdekében. Az alperes ellenkérelme és 19. sorszám alatti viszontválasza szintén terjedelmes mellékletet tartalmazott; a perben az alperes további két beadványt terjesztett elő és két tárgyalási határnapon vett részt. [13] A munkadíj meghatározásakor a jogvita bonyolultságára, a képviseleti tevékenység terjedelmére, a beadványok számára és időigényére, továbbá nem utolsósorban az eljárás időtartamára, a pertárgy értékére, valamint a hasonló ügyekben megállapított ügyvédi munkadíjak mértékére kellett figyelemmel lenni. Ennek okán nem látott indokot az ítélőtábla arra, hogy az elsőfokú bíróság által a felszámítottakhoz képest mintegy 14%-ra mérsékelt munkadíjat tovább mérsékelje, annak mértéke arányban áll a jogi képviselő által végzett jogtanácsosi tevékenységgel, eltúlzottnak pedig semmiképpen sem volt tekinthető. IX. [14] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján. [15] A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a felperes viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségeit; az alperes perköltséget a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint nem számított fel, így arról az ítélőtáblának határoznia nem kellett. A személyes költségmentesség folytán le nem rótt illetékről a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján rendelkezett. Budapest,
- március
- Dr. Sándor Ottó s.k. a tanács elnöke Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.313/2023/5 5 Dr. Vasady Loránt Dr. Balsai Csaba Zoltán s.k. előadó bíró bíró Zsolt s.k.