← Magyarország

Bfv.1262/2023/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A jogerős ítélet hatályában fenntartása tanácsülésen.

adóelkerülés jogszerű, és ekként büntetőjogilag irreleváns csak akkor lehet, amennyiben

valamennyi,

adott adóalanyra vonatkozó adó- és egyéb jogszabály betartásával, annak megfelelően történik. Amennyiben a tulajdonos (használatra jogosult) személyének megváltoztatása csak színleg,

adókedvezmény igénybevétele érdekében történik,

adóelkerülés jogellenessé válik, a jogellenesen érvényesített adókedvezmény a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányként jelentkezik, ezzel a költségvetési csalás bűntette megvalósul. Annak megítélésénél, hogy a jogerős elbíráláskor hatályos, büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő szakági szabályok a korábbi kötelezettséget megszüntették-e (1/1999. BJE), jelentősége van a jogszabály által lehetővé tett kedvezményeknek és mentességeknek is. Ennek oka, hogy a kötelezettséget és ezzel a büntetőjogi védelmet a jogalkotó nemcsak akként szüntetheti meg, hogy egy adófajtát –

zal egyenértékű más adó bevezetése nélkül – hatályon kívül helyez (deregulál), hanem akként is, hogy bizonyos adóalanyok részére újabb, addig nem létezett mentességeket teremt. A költségvetési csalás bűntette szempontjából, a védett jogi tárgyat tekintve nincs ugyanis különbség aközött, ha a jogalkotó

adott adófajtát megszünteti, és aközött, ha

adóalanyra mentességet állapít meg. Kúria végzése

ügy száma: Bfv.I.1262/2023/7. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Gimesi Ágnes, a tanács elnöke Dr. Tuba István Krisztián, előadó bíró Dr. Domonyai Alexa, bíró Dr. Kardos Andrea, bíró Dr. Schmidt Péter, bíró

eljárás helye: Budapest

eljárás formája: tanácsülés

ülés napja: 2024. június 11.

ügy tárgya: költségvetési csalás bűntette Terhelt(ek): Terhelt1 és társa (Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű) Elsőfok: Másodfok: Budakörnyéki Járásbíróság, 10.B.20/2019/60., ítélet, tárgyalás, 2021. szeptember 22. Budapest Környéki Törvényszék, 9.Bf.705/2021/20., ítélet, nyilvános ülés, 2022. december 12. Harmadfok: -

indítvány előterjesztője: Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű terheltek védője

indítvány iránya: a terheltek javára Rendelkező rész Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 2 A Kúria a költségvetési csalás bűntette miatt Terhelt1 és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben Terhelt1 I. rendű és terhelt2 II. rendű terheltek védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Bf.705/2021/20. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben

ügyben

indítvány előterjesztője, valamint

onos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. A Budakörnyéki Járásbíróság a

  1. szeptember
  2. napján kihirdetett 10.B.20/2019/
  3. számú ítéletével Terhelt1 I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
  4. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  5. §

(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés a) pont]. Ezért őt 10 hónap, fogház fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés elrendelése esetén

I. rendű terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

elsőfokú bíróság Terhelt2 II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontja,
(3)bekezdés a) pontja]. Ezért őt 9 hónap, fogház fokozatú szabadságvesztés büntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés elrendelése esetén a II. rendű terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá

eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. [2]

ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a

  1. december
  2. napján kihirdetett 9.Bf.705/2021/
  3. számú ítéletével

elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű terhelt terhére rótt költségvetési csalás bűntettének jogszabályi alapját a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont 1. fordulatában, és a
(3)bekezdés a) pontjában jelölte meg;

I. rendű és a II. rendű terhelttel szemben a próbaidő tartamát 2-2 évre súlyosította, és

I. rendű terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg. Egyebekben

elsőfokú bíróság ítéletét mind a két terhelt tekintetében helybenhagyta. [3] II. A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. §

(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjára alapítva, arra hivatkozással, hogy

eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terheltek bűnösségét. [4] Indítványában a védő kifejtette, hogy –

elsőfokú ítéletben is tényként rögzítetten –

egyesület (a továbbiakban: Egyesület) működött, tényleges tevékenységet folytatott, és a földhasználati szerződés megkötése jogilag indokolt volt, ezért büntetőjogi szempontból nincs annak jelentősége, hogy

Egyesület igénybe vett-e kedvezőbb adózási lehetőséget. [5] Álláspontja szerint a törvényes adóelkerülés nem büntetőjogi fogalom, egyetlen jogszabály sem tiltja

t, hogy

adóalanyok a számukra optimális adózási formát válasszák, és „kiskapukat” is kihasználva törekedjenek a lehető legkisebb közteher fizetésére. Érvelése szerint

adóelkerülés vagy adóoptimalizálás attól válhat a költségvetési csalás Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 3 tényállásszerű magatartásává, ha

adóalany a költségvetésbe történő befizetési kötelezettsége vonatkozásában mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. Ilyen magatartást

onban a terheltek nem tanúsítottak – tehát a költségvetési csalás megállapításához szükséges tényállási elem hiányzik – figyelemmel arra, hogy

Egyesület ténylegesen működött, céljuk csupán a kevesebb adó befizetése volt. [6] Utalt a védő arra, hogy

a tény, hogy a kavicsbányában tovább folyt a kitermelés, ezért bányajogi szempontból nem folyhatott volna ott szabadidős tevékenység, e szabály megszegése

onban csak bírságolásra adhatott volna okot. A szabadidős tevékenység végzésére vonatkozó nyilatkozatot

Egyesület tette, amelyet nem tett valótlanná

, hogy a területen folytatták a kitermelést is. [7] Anyagi jogszabálysértésként kifogásolta a védő, hogy a jogerős ítélet nem jelölte meg elkülönülten a terheltek cselekvőségét, ezért

alapján

t sem lehet eldönteni, hogy a tényállásszerű elkövetési magatartást ki és milyen cselekményével valósította meg. Ha ugyanis

I. rendű terhelt

t a valótlan nyilatkozat megtételével követte el, akkor a II. rendű terhelt még elméleti síkon sem lehetett tettes, mivel nem volt

Egyesület ügyvezetője. Kifejtette továbbá, hogy a cég (a továbbiakban: Kft.) a tényállásban rögzítettek alapján nem volt adóalany,

ingatlanokkal kapcsolatos adóbevallást nem tett, így nem is tudta megtéveszteni

önkormányzatot, ebből okszerűen következik

is, hogy a Kft. ügyvezetőjeként eljáró I. rendű és II. rendű terhelt sem követhették el a költségvetési csalás bűntettét. [8] A védő további anyagi jogszabálysértésként – felhívva

1/1999. számú Büntető jogegységi határozatot – hivatkozott arra, hogy

eljárt bíróságok nem vették figyelembe a költségvetési csalás bűntette törvényi tényállásának keretdiszpozíció jellegét, valamint

adójogszabályban,

  1. évben bekövetkezett olyan mértékű változást, amelynek következményeként a Kft. adófizetési kötelezettsége
  2. évben megszűnt. Utalt e körben arra, hogy a kedvezőbb szabálynak jelen ügyben is, visszaható hatállyal érvényt kellett volna szerezni. [9] Mindezek alapján

t indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, és a terhelteket mentse fel

ellenük emelt vád alól. [10] A Legfőbb Ügyészség a BF.1404/2023/2. számú átiratában a terheltek védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta. [11] Rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás

irányadó, amely tartalmazza, hogy a terheltek már

Egyesület alapításakor tudták, hogy a „védnév” védnéven nyilvántartott területen ásványi nyersanyag kitermelés folyik, így a földhasználati szerződés időtartama alatt nem alkalmas

egyesületi célok megvalósítására. A földhasználati szerződés megkötésének tényleges célja a Kft.-t terhelő telekadó és építményadó fizetési kötelezettség elkerülése volt. [12] Kifejtette, hogy ítéletszerkesztési hiba miatt

elsőfokú ítélet indokolása [55] bekezdésében foglaltakat is a tényállás részének kell tekinteni, amely szerint

I. rendű és II. rendű terhelt annak tudatában döntöttek

Egyesület létrehozása mellett, hogy annak a helyi adófizetés vonatkozásában következményei lesznek, mivel

Egyesület adómentességet élvez. A terheltek megtévesztő magatartásának következtében pedig

államháztartáson belül

önkormányzat költségvetési bevétele csökkent. [13] Nem osztotta

ügyészség a védő álláspontját arra vonatkozóan, hogy a jogerős ítélet olyan ténymegállapítást tartalmazna, mely szerint

Egyesület működött és tényleges tevékenységet folytatott. Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 4 [14] A Legfőbb Ügyészség szerint

I. és I. rendű terhelt esetében nem adóoptimalizálásról vagy „kiskapuk” kihasználásáról volt szó, hanem – valótlan földhasználati szerződés megkötésén keresztül –

adóalany személyének megváltoztatásáról, majd a tényleges használatról szóló valótlan nyilatkozat megtételén keresztül

adófizetési kötelezettség megszegéséről; ez pedig büntetendő cselekmény. [15] Nem vitatta a védő álláspontját abban, hogy a terheltek konkrét elkövetési magatartásainak tényállásbeli leírására részben hiányosan került sor,

onban rámutatott, hogy a büntető anyagi jogszabályok megsértésére vonatkozó védői hivatkozás tekintetében történő állásfoglalásnak ez nem képezi akadályát. [16] Kifejtette, hogy jelen ügyben megtévesztő magatartás hiányában a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség a Kft.-t terhelte volna,

okozott vagyoni hátrány is e cég vonatkozásában került kimunkálásra, ekként a társaság képviseletére a tényállás szerint együttesen jogosult terheltek társtettesként követték el a bűncselekményt. Ebből eredően tévesnek tartotta ezért a védő álláspontját a tekintetben, hogy nem a Kft., hanem

Egyesület volt

adóalany, ezért a büntetőjogi megítélés szempontjából nem tartotta lényegesnek, hogy a II. rendű terhelt nem ügyvezetője, csak tagja volt

Egyesületnek. [17] A védő érvelésével szemben rámutatott arra, hogy abban

esetben, ha a keretdiszpozíciót kitöltő jogszabály tartalma úgy változik, hogy ezzel a büntetőjogi védelem ugyan módosul, de nem szűnik meg, a Btk. 2. §

(2)bekezdésének szabálya (a büntető törvény visszaható hatálya) nem alkalmazható. Rámutatott, hogy a jelen ügyben sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 1. §
(1)bekezdésében és 43. §-ában foglalt „felhatalmazó rendelkezésekben”, sem helység1 Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi adókról és

adózás rendjéről szóló 17/2013. (XI. 28.) rendeletében nem következett be olyan változás, amely a telekadót vagy

építményadót megszüntette volna; önmagában

adó alapjában és mértékében vagy

ahhoz kapcsolódó kedvezmények és mentességek tekintetében bekövetkező változás nem szünteti meg a helyi adók beszedésével kapcsolatos büntetőjogi védelmet. [18] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján, a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú, illetőleg

Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Bf.705/2021/20. számú ítéletét Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn. [19] III.

I. rendű és II. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos. [20]

  1. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt van helye [Be.
  2. § a), b) pont]. [21] A Be.
  3. §

(5)bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatokat – a Be. 659. §
(6)bekezdés szerinti kivétellel – csak a felülvizsgálati indítványban megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 649. §
(2)bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha

indítványt nem ebből

okból nyújtották be [Be. 659. §

(6)bekezdés]. [22] A Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [23] A felülvizsgálat a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata jogi hibáinak orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat, így a jogerős ítélet ténybeli hibáinak sérelmezése nem képezheti

alapját. Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 5 [24] A Be. 650. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás

irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének sincs helye [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [25] A Kúria

irányadó tényállás körében előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely

elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős [BH 2006.392.]. [26]

  1. A bíróság jogerős ítéletével megállapított tényállás lényege a következő: [27] Terhelt1 I. rendű terhelt a cég
  2. november
  3. napjától bejegyzett cégvezetője, míg Terhelt2 II. rendű terhelt a Kft.
  4. április
  5. napjától bejegyzett ügyvezetője, a társaság képviseletére a terheltek együttesen voltak jogosultak. A Kft. főtevékenysége kavicsés homokbányászat. [28] A Fővárosi Törvényszék
  6. november
  7. napján kelt
  8. PK.60.707/2015/
  9. számú,
  10. december
  11. napján jogerőre emelkedett végzésével nyilvántartásba vette

egyesületet (Egyesület), melynek ügyvezetője

I. rendű terhelt lett, míg a II. rendű terhelt

Egyesület tagja lett. [29] A Kft. helység1 nagyközség területén 17 darab „kivett agyagbánya” besorolású ingatlannal rendelkezik. A 083/8. helyrajzi számú ingatlan kapcsán a telekadót érintően polgári per volt folyamatban.

adózó keresete folytán eljáró bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt kezdeményezte a helység1 Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról és

adózás rendjéről szóló egységes szerkezetbe foglalt 18/

  1. (XII.1.) önkormányzati rendelete
  2. §

(2)bekezdésének törvényességi felülvizsgálatát. A Kúria a
  1. szeptember
  2. napján kelt Köf.5021/2015/
  3. számú határozatában megállapította, hogy

indítvány nem megalapozott, nem válik törvénysértővé

adómérték

ért, mert

adózót több, egyenként nagyobb kiterjedésű telke után magasabb évi adókötelezettség terheli. [30] A helyi adókról szóló

  1. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.)
  2. §-a, valamint helység1 Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének 17/
  3. (XI.28.) rendelete (Ör.) alapján adóköteles

önkormányzat illetékességi területén lévő telek. A telekadó mértéke a vádbeli időszakban

Ör. 9. §

(2)bekezdése alapján 70 Ft/m2/év volt. A Htv. 11. §
(1)bekezdése alapján adóköteles

önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. A 11. §

(3)bekezdése alapján

adókötelezettség

építmény valamennyi helyiségére kiterjed annak rendeltetésétől, illetve hasznosításától függetlenül. helység1 Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testülete a 14/1991. (XII.16.) önkormányzati rendelettel bevezette

építményadót. A rendelet 5. §

(1)bekezdése alapján

adó alapja

építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, a 8. §

(2)bekezdése szerint

adó mértéke

  1. évre vonatkozóan 400 Ft/m2/év volt. [31] A Htv.
  2. §,
  3. § és a
  4. §

(1)bekezdése alapján ezen adók alanya

, aki a naptári év első napján a telek, illetve

építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában minősülnek adóalanynak. Amennyiben a telket, illetve

építményt

ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli,

annak gyakorlására jogosult

adó alanya.

ingatlan tulajdonosa

adószabályozás vonatkozásában a Htv.

  1. §
  2. pontja szerinti tulajdonos:

a személy vagy szervezet, aki vagy amely

ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben

ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést

ingatlanügyi hatósághoz benyújtották – amelynek tényét

ingatlanügyi hatóság széljegyezte –, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni. Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 6 [32] A Htv. 3. §

(2)bekezdése értelmében adómentes valamennyi helyi adó alól – a
(3)bekezdésben foglaltakra figyelemmel –

egyesület,

alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület,

önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár és – kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában – a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság. A

(3)bekezdés rögzíti, hogy a
(2)bekezdés szerinti mentesség abban

adóévben illeti meg

adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. [33]

építmény- és telekadóban a Htv. 3. §

(2)bekezdése szerinti mentesség –

ott felsorolt adóalanyok számára – csak

alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után jár. A feltételek meglétéről

adóalany írásban köteles nyilatkozni

adóhatóságnak. [34] A terheltek a cég együttes aláírásra jogosult képviselőiként 2015. október 20. napján intézkedtek

Egyesületet megalapítása és bírósági bejegyzése iránt.

Egyesület célját a tagok, valamint családtagjaik egészséges életmódjának és természethez kötődő szabadidős tevékenységének, közöttük elsődlegesen a horgászat feltételeinek megteremtésében határozták meg,

onban már

egyesület megalapításakor tudták, hogy a „védnév” védnéven nyilvántartott területen – amelynek jogosítottja a Kft. – ásványi nyersanyag kitermelés folyik, így a földhasználati szerződés megkötésének időtartama alatt nem alkalmas

egyesületi célok megvalósítására. [35] A bejegyzését követően

Egyesület és a Kft. között,

  1. december
  2. napján használati jogot alapító szerződés jött létre a Kft. 1/2 tulajdonában álló helység1 külterület 083/8 hrsz-ú, valamint a társaság 1/1 tulajdoni hányadában álló helység1 külterület helyrajzi szám1 helyrajzi számú ingatlanai (összefoglaló néven: „védnév”) vonatkozásában,

Egyesület 5 éves időtartamra, ellenérték nélkül használati jogot szerzett a bányászati kitermelés alatt álló területeken. Ezen földhasználati szerződés megkötésének tényleges célja a Kft.-t terhelő telekadó és építményadó fizetési kötelezettség elkerülése volt. [36] A cég adózót a helyrajzi szám2 helyrajzi számú ingatlanok kapcsán a 2016-os adóévre vonatkozóan 20.558.300 forint telekadó, de a helyrajzi szám3, helyrajzi szám4 és helyrajzi szám5 helyrajzi számú ingatlanok vonatkozásában 18.000 forint építményadó fizetési kötelezettség terhelte. [37] A Htv. elkövetéskor hatályos 19. § d) pontjának figyelembevételével – mely szerint mentes

adó alól

adóalany termék-előállító üzeméhez tartozó, jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított védő-biztonsági terület (övezet), feltéve, hogy

adóalany adóévet megelőző adóévi, évesített nettó árbevétele legalább 50%-ban saját előállítású termék értékesítéséből származik – a cég-t

  1. évre vonatkozóan 9.730.113 forint adókedvezmény illette volna meg, így a
  2. évre vonatkozóan

okozott vagyoni hátrány összege 10.828.187 forint, 2017. évet érintően 18.000 forint. A terheltek által helység1 Nagyközség Önkormányzatának okozott összesen 10.846.187 forint vagyoni hátrány nem térült meg. [38] A Kúria a tényállásból mellőzte

t a megállapítást, hogy a 2017-es adóévre a Kft.-t telekadófizetési kötelezettség már nem terhelte, mivel ez nem tény-, hanem jogkérdést érintő, jogértelmezést igénylő megállapítás. Ekként nem a tényállásba tartozó. [39] A Kúria ugyanakkor a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság által a jogi indokolás körében tett ténymegállapításokat, amelyek szerint nem lehetett következtetést Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 7 vonni olyan aktív egyesületi tevékenységre – így a (bánya)terület akadálymentesítésére, tisztítására, annak zöld környezetté történő alakítására –, melyet

egyesületi tagok bevonásával bárki elvégzett volna, és amely

ingatlanoknak a szabadidős tevékenységre történő használatát jelentette volna, továbbá 2017. évben

épületek ugyanezen célból történő használatára sem {Budapest Környéki Törvényszék 9.Bf.705/2021/20. számú ítélete [63] bekezdés}. Megállapította továbbá, hogy – helyesen – a tényállás tartalmazza a terheltek magatartására (ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kezdeményezése) és tudattartalmára (adóelkerülés

Egyesület adómentessége révén) vonatkozó tényeket. [40] A Kúria kiemeli, hogy a vádbeszédben tett vádmódosítás folytán a Kft.-vel szemben 2017. adóévre vonatkozóan a telekadó megfizetési kötelezettség tekintetében történt esetleges megtévesztés, adóhiány már nem képezte a vád tárgyát; erről a bíróság nem is határozott. Ugyanakkor a büntetőjogi felelősség megállapíthatósága szempontjából – a később kifejtettek szerint –

ezen adóévtől megváltozott adójogi szabályok is jelentőséggel bírnak. [41] 3. A Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontja szerint költségvetési csalást követ el

, aki a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. A bűncselekmény súlyosabban büntetendő, ha a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz [Btk. 396. §

(3)bekezdés a) pont]. A vagyoni hátrány jelentős, ha annak összege ötmillió-egy és ötvenmillió forint közötti [Btk. 459. §
(6)bekezdés]. [42] Költségvetésen

államháztartás alrendszerinek költségvetését is érteni kell [Btk. 396. §

(9)bekezdés a) pont], e körbe tartozik –

államháztartásról szóló

  1. évi CXCV. törvény
  2. §

(3)bekezdés a) pontja alapján – a helyi önkormányzatok költségvetése is. [43] A védő elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a terheltek jogszerű adóelkerülésre irányuló magatartásának következtében mentesült a Kft. a helyi adó megfizetésének kötelezettsége alól. [44] A felülvizsgálati indítvány érvelése helyes abban, hogy

adóelkerülés attól válik tényállásszerűvé (büntetendővé), ha

adóalany a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. A védői érveléssel szemben jelen ügyben,

irányadó tényállás alapján

elkövetési magatartás első fordulata megvalósult. [45] A védő fő érvként

Egyesület tényleges és a bizonyítékokkal alátámasztott működésére hivatkozott, amelyet a kihallgatott tanúk – álláspontja szerint – alátámasztottak. Ezzel kapcsolatban ismét utal arra a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélettel megállapított tényállás nem támadható. Ebből

is következik, hogy

egyes tanúvallomások tartalma nem vethető össze, és a bizonyítékok bíróság általi értékelése nem tehető vitássá. A védő ezzel ellentétben

elsőfokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységére és nem ténymegállapításaira alapította

on érvelését, hogy

Egyesület ténylegesen működött {Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú ítélete [42] és [44] bekezdés}. [46]

elsőfokú bíróság a tényállás részeként egyrészt

t állapította meg, hogy a terheltek tisztában voltak

zal (vagyis ez tudati tény), hogy a terület nem alkalmas

egyesületi célok megvalósítására (Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú ítélete [18] bekezdés). Másrészt rögzítette, hogy

Egyesület olyan ingatlanokon szerzett használati jogot, amelyek bányászati kitermelés alatt álltak {Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú ítélete [19] bekezdés}. Mindezt megerősítette, egyben pontosította a másodfokú bíróság

zal, hogy a használatba vett területen nem folyt tényleges egyesületi tevékenység. Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 8 [47]

ingatlanok használatának átadása tehát a fenntartott kavicsbányászati tevékenység mellett csak névlegesen történhetett, mert ugyanazon a területen a kavicsbányászat és a horgászat (vagy más szabadidős tevékenység) folytatása kizárja egymást. [48] A védő ugyanakkor elismerte a felülvizsgálati indítványában, hogy

egyesület létrehozásának célja

adófizetési kötelezettség elkerülése volt, a mentességet adó „kiskapu” által. A fizetendő adó optimalizálása valóban nem jogszerűtlen, hanem természetes adózói magatartás, ilyenként a büntetőjog által nem érintett.

adóelkerülés jogszerű, és ekként büntetőjogilag irreleváns

onban csak akkor lehet, amennyiben

valamennyi,

adott adóalanyra vonatkozó adó- és egyéb jogszabály betartásával, annak megfelelően történik. Így – önmagában – nem jogellenes a horgászegyesület létrehozása, és a részére a tulajdonos által ingatlanhasználati jog átengedése sem.

onban a telek- és építményadóra is érvényes, hogy

adóalanyiságra, adófizetési kötelezettségre, adómentességre vonatkozó mindenkori szabályok és feltételek teljesülése mellett vehető igénybe

adókedvezmény (adómentesség vagy csökkentett adómérték). Amennyiben pedig a tulajdonos (használatra jogosult) személyének megváltoztatása csak színleg,

adókedvezmény igénybevétele érdekében történik,

adóelkerülés jogellenessé válik. Ebben

esetben a jogellenesen érvényesített adókedvezmény

önkormányzati költségvetésnek okozott vagyoni hátrányként jelentkezik, ezzel a költségvetési csalás bűntette megvalósul. [49]

elkövetéskor hatályos

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
  2. §

(7)bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.

érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek

adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.

Art. 2. §

(1)bekezdés szerint pedig

adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni.

adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak

olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja

adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. [50] Ezzel egyező, alapelvi jellegű rendelkezéseket tartalmaz

elbíráláskor hatályos

adózás rendjéről szóló

  1. évi CL. törvény
  2. és
  3. §-a is. [51] Ebből következően a Kft.-t ténylegesen terhelő adófizetési kötelezettséget

adófizetési kötelezettség kijátszására irányuló, használatba adásról szóló szerződés figyelmen kívül hagyásával, a tulajdonos gazdasági társaságra vonatkozó adójogi szabályok figyelembevételével kell megállapítani, egyben ez alapján kell megállapítani a büntetőjogilag értékelhető,

önkormányzat költségvetését ért vagyoni hátrány összegét is. [52] A Kúria utal arra is, hogy

Egyesület is kizárólag akkor lett volna adómentességben részesíthető, amennyiben a bányatavat és környékét ténylegesen

egyesületi célokra használta volna.

egyesület alanyi adómentessége [Htv. 3. §

(2)bekezdés] a telekadó és

építményadó tekintetében ugyanis feltételhez kötött.

adómentesség

on épület, épületrész, telek után jár, amelyet

ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként – a vasúti pályahálózatot üzemeltető közszolgáltató szervezet esetén tulajdonosként, vagyoni értékű jog jogosítottjaként – bejegyzett adóalany kizárólag a létesítő okiratában meghatározott alaptevékenysége, főtevékenysége kifejtésére használ. A feltételek meglétéről

adóalany –

adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig – írásban köteles nyilatkozni

adóhatóságnak. A nyilatkozat adóbevallásnak minősül [Htv. 3. §

(2)bekezdés]. Ebből következően

ingatlan formális átadása

adófizetési kötelezettséget nem szüntette volna meg

Egyesület esetében sem. [53] Ugyanakkor, a megállapított tényállásból következően a terhelteknek eleve nem volt szándékukban

egyesületi célokra történő hasznosítás, hanem kizárólag

adóelkerülés. Ennek érdekében színlelt szerződést kötött a két terhelt vezetése alatt álló Kft.

I. rendű terhelt által képviselt Egyesülettel.

t, hogy a terheltek célja eleve

adófizetési Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 9 kötelezettség kijátszása volt, alátámasztja

a tény is, hogy

adóügyi jogvita lezárását követően egy hónappal később történt egyesületalapítás, továbbá ehhez képest már 2 hónappal később – miközben a bányászati tevékenység folyamatosan zajlott –

Egyesület használatába adták a bányaterületet. A személyi összefüggésekre tekintettel kizárható

is, hogy a bányászat tovább folytatásával (illetve annak jövőbeni szándékával és annak jogi következményeivel) a terheltek ne lettek volna tisztában. [54] Mindezek a terheltek jogtalan haszonszerzésére, és ezzel

adóhiány előidézésére irányuló egyenes szándékának a megállapítását megalapozzák. [55] Összefoglalva: a terheltek

ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, színlelt használati szerződés révén olyan adómentességet vettek igénybe, amire a Kft. ténylegesen nem lett volna jogosult, így

adófizetési kötelezettségének csalárd módon nem tettek eleget, ezzel pedig a terheltek a költségvetési csalás bűntettét megvalósították. [56] A költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány körében

elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Kft.-t terhelő adó összege (

okozott vagyoni hátrány) csökkenthető a cég által egyébként

adott évre jogszerűen érvényesíthető adókedvezménnyel {Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/60. számú ítélete [23] bekezdés}, mert a büntetőjogi következmények

adott adóalany által ténylegesen fizetendő, vagyis a kedvezményekkel csökkentett adó tekintetében alkalmazhatók. [57] 4. A védő vitatta a bűncselekmény megállapíthatóságát

on

alapon is, hogy a terheltek nem tettek valótlan tartalmú nyilatkozatot, a tényállás elkövetési magatartást nem rögzít. [58] Ezzel kapcsolatosan mindenekelőtt arra kell kitérni, hogy a telek- és építményadó megállapítása nem bevallással, hanem kivetéssel történik, amelyben

önkormányzati adóhatóság [

elkövetés idején hatályos Art. 10. §

(1)bekezdés c) pontja és 82. §
(1)bekezdése alapján

illetékes önkormányzat jegyzője] mellett szerepet kap

ingatlanügyi hatóság (a földhivatal) is. [59]

Art. 125. §

(2)bekezdés értelmében

önkormányzati adóhatóság állapítja meg – a helyi iparűzési adó és

adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével – a helyi adókat, továbbá – a föld bérbeadásából származó személyi jövedelemadó kivételével –

önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetendő adókat (kivetéses adózás). [60]

Art. 3. melléklete C/2.

pontja szerint

ingatlanügyi hatóság

önkormányzati adóhatóság megkeresésére évente egy alkalommal – kizárólag

építményadó, a telekadó, a magánszemély kommunális adója, a települési adó bevezetése, továbbá megállapítása (kivetése), ellenőrzése céljából –, térítésmentesen, elektronikusan feldolgozható formában, a megkeresés beérkezését követő 30 munkanapon belül adatot szolgáltat

önkormányzati adóhatóság illetékességi területén található, a nyilvántartásában szereplő valamennyi ingatlannak a megkeresés szerinti év január 1-jén hatályos adatairól.

adatszolgáltatás tartalmazza

önkormányzat illetékességi területén lévő,

ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nyilvántartott ingatlan esetén – többek között –

ingatlan tulajdonosát,

ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett valamennyi jogot, ideértve

ok jogosultjait, a tulajdonjog, használati jog, vagyonkezelői jog átruházására irányuló szerződés esetén a szerződés, jog alapítása esetén a jogalapításról szóló szerződés, nyilatkozat széljegyre vételét, a széljegyzés napját és a szerző felet, tulajdoni, jogosultsági hányadát. [61] Hasonló szabályozást tartalmazott

elbírálás idején hatályos

adózás rendjéről szóló

  1. évi CL. törvény is [
  2. §

(2)bekezdés, 141. §
(2)és
(4)bekezdés]. [62] A szabályozás tartalmából következően

adófizetési kötelezettség keletkezéséről,

adóalanyiság létrejöttéről

adózónak főszabály szerint nem kell külön nyilatkoznia. Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 10 Nyilatkozat hiányában annak megtévesztő volta sem értelmezhető, ennyiben a védő érvelése helyes. Értékelés alá vonandó ugyanakkor a terheltek

on magatartása is, hogy – adóelkerülésre irányuló szándékkal – a használati szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyezése iránt intézkedtek. Ez ugyanis egyben – a felvázolt eljárási rendre tekintettel – megtévesztő magatartást jelent

önkormányzati adóhatóság felé. Ennek oka, hogy

adókivetés törvényi rendjéből következően

adóhatóság szükségszerűen használja fel a földhivatal által

ingatlan-nyilvántartásból szolgáltatott, a helyi adó megállapításához szükséges adatokat, köztük

ingatlanra bejegyzett (illetve széljegyre vett) használati jogra, annak jogosultjára vonatkozó adatot is. A megtévesztés tehát

adott esetben közvetett módon,

ingatlan-nyilvántartás útján történt. [63] A költségvetési csalás bűncselekményét tettesként

követheti el, akit jogszabály alapján

adóbevallási kötelezettség terhel, jelen ügyben

együttes képviseleti joggal rendelkező I. rendű és II. rendű terhelt volt jogosult és egyben kötelezett is a Kft. vonatkozásában

adóbevallás vagy más nyilatkozat megtételére. E körbe tartozik –

adókivetés módjára és a szerződés valódi céljára tekintettel – a használati szerződés földhivatalba történt benyújtása is. [64] Ekként helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a terheltek egymással szándékegységben jártak el, amikor a használati jogot

Egyesület részére átengedték, illetve – a Kft. tekintetében közös képviseleti jogukkal élve – intézkedtek annak ingatlannyilvántartási bejegyzése iránt {Budapest Környéki Törvényszék 9.Bf.705/2021/20. számú ítélete [64]-[65] bekezdés}. Ez alapján helyesen értékelte a terheltek magatartását a Btk. 13. §

(3)bekezdése szerinti társtettesi elkövetői alakzatnak. [65] A védő alaptalanul hivatkozott ezért arra, hogy a II. rendű terhelt – mivel nem volt

Egyesület képviseletre jogosult tisztségviselője, és így annak nevében adójogviszonyt érintő nyilatkozatot nem tehetett – a bűncselekmény elkövetője (társ)tettesként nem lehetett.

ő társtettesi elkövetői minőségét – a kifejtettek szerint – a Kft. képviselőjeként megvalósított magatartása már önmagában megalapozta. [66] A Kúria utal arra is, hogy a költségvetési csalás elkövetési magatartásának része

is, amit

elkövető a tévedésbe ejtést követően, a tévedés fenntartása, illetve a kifizetések kieszközlése érdekében tanúsít (BH 2020.93.II.). Így

I. rendű terhelt

on cselekvősége is, hogy

Egyesület képviseletében eljárva,

adómentességet megalapozó,

ingatlanok egyesületi célnak megfelelő használatát állító valótlan nyilatkozatokat megtette {Budapest Környéki Törvényszék 9.Bf.705/2021/20. számú ítélete [20]-[21] bekezdés}, mivel ez is, a Kft. adófizetési kötelezettségével volt kapcsolatos, és

t a célt szolgálta, hogy

önkormányzati költségvetésbe

Egyesület használati jogára tekintettel ne kelljen a telekadót fizetni. A megtévesztő helyzet ezen fenntartásával,

adóhatóság tévedésben tartásával vált tehát teljessé a vagyoni hátrány okozása. [67]

  1. A védő a felülvizsgálati indítványában arra is hivatkozott, hogy a Btk.
  2. §

(2)bekezdésére figyelemmel a terheltek bűnösségének megállapítása törvénysértő. [68] A Btk. 2. §-ának téves alkalmazása a Be. 649. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja, illetve
  3. b)pont
  4. ba)vagy
  5. bb)alpontja szerint felülvizsgálati okot képez, ha

kihatott a bűnösség megállapítására vagy törvénysértő büntetés, illetve intézkedés kiszabását eredményezte (BH 2014.293.II.). [69] Sajátosan alakul a visszaható hatály abban

esetben, amennyiben a törvényi tényállás ún. kerettényállás (keretdiszpozíció), vagyis a büntető jogszabály részben vagy egészben más törvényre utalással határozza meg a büntetendő magatartást. A költségvetési csalás törvényi tényállása keretdiszpozíció, mert

abban hivatkozott jogszabály írja elő és Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 11 szabályozza

adókötelezettség teljesítésének feltételeit, amelyeket megsértve és

adóhatóságot megtévesztve

adóbevétel csökkentése büntetendővé válik (BH 2013.291.I.). [70] A bíróságokra kötelező 1/1999. számú BJE szerint, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és

annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával

addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével – a Btk. (itt: a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény) 2. §-ának második mondatára figyelemmel

elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. [71] A Btk. a büntető törvény időbeli hatályát

1978. évi IV. törvénnyel

onos módon szabályozza, ezért a jogegységi határozat elvi rendelkezése továbbra is alkalmazható

zal, hogy

  1. évi IV. törvény
  2. §
  3. mondatának a Btk.
  4. §

(2)bekezdése felel meg. Ennek értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor

új büntető törvényt kell alkalmazni. [72] Mindezek értelmében

elkövetéskori és elbíráláskori jogi szabályozás a keretkitöltő jogi normával együtt, teljes egészében vetendő össze. Amennyiben ezen összevetés eredményeként

állapítható meg, hogy a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mértékű változás következett be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával

eddigi büntetőjogi védelmet megszüntette, ez már – a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével – a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából a büntető törvény megváltozásának tekintendő. Ezért

ilyen tartalmú rendelkezésnek visszaható ereje van. [73]

önkormányzatokat illető helyi adókkal kapcsolatos, a jelen ügyben jelentőséggel bíró, keretkitöltő normákat a Htv.,

Ör. és

Art. tartalmazza. [74] A védő a Htv. 52. § 16/g. pontjának változására alapította a Btk. visszaható hatályú alkalmazásának követelményére vonatkozó érvelését, mivel – álláspontja szerint –

eltérő szabályozás a Kft. részére adómentességet eredményezett. A felülvizsgálati indítvány szerint

elbíráláskor hatályos adójogszabály alapján már nem keletkezett a Kft.-nek adófizetési kötelezettsége, ezért – a Btk. visszaható hatályú alkalmazásával – a terhelt büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg. [75] A Kúria a visszaható hatály kizártsága kapcsán nem értett egyet sem

elsőfokú bíróság indokolásával a következők miatt: [76]

elsőfokú bíróság szerint a 2017. évre vonatkozó adómentesség

ért nem alapozza meg a korábbi évekre, így 2016. adóévre a telekadó fizetési kötelezettség megszűnését, mert a büntetőjogi védelem változatlanul fennáll

adófizetési kötelezettség vonatkozásában, csak meghatározott időponttól kedvezőbb, adómentességet eredményező rendelkezés lépett hatályba, melyet a jövőre nézve kellett alkalmazni. Ez pedig önmagában nem alapozza meg a vádlottak felmentését, sem

eljárás megszüntetését {Budakörnyéki Járásbíróság 10.B.20/2019/

  1. számú ítélete [62] és [63] bekezdés}. [77] A BH 2013.
  2. szám alatt közzétett eseti döntés szerint

adócsalás törvényi tényállása keretdiszpozíció, mert

abban hivatkozott jogszabály írja elő és szabályozza

adókötelezettség teljesítésének feltételeit, amelyeket megsértve és

adóhatóságot megtévesztve

adóbevétel csökkentése büntetendővé válik. Ha valamely adó (itt: különadó) megfizetésére vonatkozó kötelezettség

elbírálás időpontjában már nem áll fenn,

arra nézve korábban elkövetett cselekmény már nem bűncselekmény.

adott ügyben a különadót mint adónemet szűntette meg

elbírálás idejére a módosító törvény (hasonló döntést tartalmaz a Bfv.III.172/2017/5. számú határozat a játékadó vonatkozásában). Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 12 [78] Jelen ügyben

onban nem

adónem megszűntetése, hanem

adómentesség körének kiterjesztése merült fel jogkérdésként. A Kúriának tehát más vonatkozásban kellett vizsgálnia a visszaható hatály kérdését. [79] A Kúria rámutat, hogy a keretkitöltő norma visszaható hatályának eldöntése a teljes,

adott ügyben releváns valamennyi rendelkezés összevetését igényli,

adott – a büntetőeljárással érintett – adóalanyra vonatkozó konkrét szabályok figyelembevételével. [80] Annak megítélésénél, hogy a jogerős elbíráláskor hatályos szakági szabályok a korábbi kötelezettséget megszüntették-e, jelentősége van a jogszabály által lehetővé tett kedvezményeknek és mentességeknek is. Ennek oka, hogy a kötelezettséget és ezzel a büntetőjogi védelmet a jogalkotó nemcsak akként szüntetheti meg, hogy egy adófajtát –

zal egyenértékű más adó bevezetése nélkül – hatályon kívül helyez (deregulál), hanem akként is, hogy bizonyos adóalanyok részére újabb, addig nem létezett mentességeket teremt. A költségvetési csalás bűntette szempontjából, a védett jogi tárgyat tekintve nincs ugyanis különbség aközött, hogy a jogalkotó

adott adófajtát megszünteti, és aközött, ha

adóalanyra mentességet állapít meg. Mindkét esetben megállapítható, hogy a költségvetési bevétel –

adott adóalany tekintetében – kiesik, nem terheli

adóalanyt, vagyis a jogtárgysértés nem állapítható meg. [81] Szükséges még arra utalni, hogy a telekadóról szóló önkormányzati rendelet (Ör.) nem határozott időtartamra vonatkozó jogszabály, ezért annak visszaható hatályú alkalmazása – figyelemmel

1/1999. BJE határozatra – nem volt kizárt. [82]

elbíráláskori jogszabályban szabályozott adómentesség tehát a visszaható hatályt –

egyéb feltételei fennállta esetén – megalapozhatja. Tévedett

onban a védő, amikor

t látta megállapíthatónak, hogy a keretkitöltő szabályozás a törvényi adófizetési kötelezettséget – adómentesség formájában – megszüntette, a következők miatt: A Htv. 52. § 16. pontja határozza meg a helyi adók szempontjából a telek fogalmát, amely főszabály szerint

épülettel, épületrésszel be nem épített földterület. A

  1. január
  2. napjától (és a jogerős elbíráláskor,
  3. december
  4. napján is) hatályos szövege szerint ez alól kivétel, vagyis nem minősül teleknek „a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény szerinti víztározó, bányató területe” (
  5. § 16/g. pont). A korábbi,
  6. évben is hatályos szabályozás kivételként a „bányató” szövegrészt még nem tartalmazta. [83]

eljárt bíróságok tévesen helyezkedtek arra

álláspontra, hogy a Htv. ezen módosítása a Kft., mint a bányát üzemeltető gazdasági társaság számára adómentességet eredményezett. A törvénymódosítás folytán ugyanis nem valamennyi bányató esik ki

adóköteles telek fogalma alól, hanem csak

ott megjelölt törvény szerinti ilyen ingatlan. [84] A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló

  1. évi CII. törvény
  2. §
  3. pontja határozza meg, hogy – e törvény alkalmazásában – mi minősül bányatónak: olyan, a bányaművelés befejezését követően fennmaradt állóvíz, amely külszíni és földalatti bányászati tevékenység során

ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletből alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi. A fogalom törvényi meghatározása mind

elkövetéskor, mind

elbíráláskor

onos. [85] E törvény értelmében tehát nem bányató, így adójogi szempontból a „telek” fogalma alóli kivételnek sem tekinthető

olyan tó, amelyen ténylegesen bányaművelés folyik, vagyis

t – a törvény szóhasználatával – „nem fejezték be”.

ítéleti tényállás szerint pedig a „védnév” bánya területén a kitermelés

Egyesület részére történt használatba adást követően sem szűnt meg. [86] Mindezekből pedig

következik, hogy a Kft.-t, mint adóalanyt

  1. évben is adófizetési kötelezettség terhelte, nem illette meg teljes helyi adómentesség a Htv. egyik Kúria 1.Bfv.1.262/2023/7-1 13 rendelkezése alapján sem. Adókedvezményt továbbra is a Htv.
  2. § d) pontja alapján (a bányató a védő-biztonsági övezete tekintetében) vehetett volna igénybe. A keretjogszabályt kitöltő norma tehát

adott adóalany és adott adótárgy vonatkozásában

adófizetési kötelezettséget nem szűntette meg, ezért a büntető törvény visszamenőleges alkalmazására nincs alap. A felülvizsgálati indítvány ezért ebben a részében is alaptalan. [87] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy

eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terheltek cselekményét a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont 1. fordulatába ütköző, de a
(3)bekezdés a) pont szerint minősülő, társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének. [88] 6. A Kúria hivatalból vizsgálta a Be. 649. §
(2)bekezdésében foglalt eljárási szabálysértéseket,

ott megjelölt, hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést nem állapított meg. [89] IV. Mindezek tükrében a Kúria a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak találta, ezért a megtámadott határozatot a Be. 662. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [90] A Kúria

ügyben öttagú tanácsban járt el [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §

(2)bekezdés, a Kúria ügyelosztási rendje IV.
  1. pont]. [91] A végzés ellen a Be.
  2. §
(4)bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek; felülvizsgálatát a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [92] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha

újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §
(4)bekezdés első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy

ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

  1. június
  2. Dr. Gimesi Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Tuba István Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró, Dr. Kardos Andrea s.k. bíró, Dr. Schmidt Péter s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.