Mf.31159/2023/6 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felmondás jogellenességét, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A 6.sz. ítélet a

1. sz. kijavító végzéssel javítva. Bp,
2. 04.
3. dr. Vajas Sándor s.k. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Mf.31.159/2023/
4. A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a felperesi képviselő (felperesi képviselő címe; ügyintéző: felperesi képviselő. ügyvéd) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek, a alperesi képviselő (jogi képviselő címe, ügyintéző: alperesi képviselő. ügyvéd) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen, munkaviszony iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 5.M.70.291/2022/
5. számú ítélete ellen, az alperes
6. sorszámú fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 180.000 (száznyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adóés vámhatóság illetékbevételi számlájára - 576.000 (ötszázhetvenhatezer) forint fellebbezési illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedést követő
7. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.159/2023/6 2 [1] A felperes
8. július
9. napjától létesített határozatlan időtartamú munkaviszonyt az alperessel munkakör1 munkakör ellátására. A munkaszerződés
10. pontja szerint a munkáltató a munkavállalót teljes munkaidőben, napi 8 órában foglalkoztatja. A felperes munkaideje 9 órától 17 óráig terjedt, amelyről a felperes jelenléti ívet vezetett. A jelenléti íveken a felperes a
11. novemberétől
12. februárjáig terjedő időszakban a napi munkaidő kezdetét 9 órában, a végét 17 órában jelölte meg. [2] Az alperes nem rendelkezett a GDPR rendelet szerinti adatkezelési szabályzattal, melyben szükséges meghatározni, hogy a különböző jelszavak átadása kinek a részére történjen. A felperes az adatkezelési szabályzat hiányában kizárólag az alperes törvényes képviselőnek volt köteles átadni a jelszavakat. [3] munkavállaló - alperesi ügyvezetőnek nem minősülő munkavállaló -
13. január
14. napján e-mail útján kérte a felperestől a jelszavait, melyet ő megtagadott a GDPR szabályokra és a biztonsági előírásokra hivatkozva. [4] A felperes
15. február
16. napjától
17. február
18. napjáig betegállományban volt, majd
19. február
20. napján a betegségéből felgyógyulva jelent meg munkavégzésre az alperesnél. [5] Az alperes a
21. február 4-i keltezésű írásbeli figyelmeztetésben azt rótta a felperes terhére, hogy az előírt munkakezdési időben nem jelent meg több alkalommal a munkavégzési helyén, csak jelentős késéssel, és azok okát nem igazolta. Ezen mulasztás miatt szóban már többször figyelmeztették és felhívták a figyelmét arra, hogy az előírt munkakezdési időben jelenjen meg. Ezen felül
22. február 3-án a munkaidő vége előtt indokolás nélkül eltávozott a munkahelyéről. [6] Az alperes a
23. február 21-én kelt és
24. február
25. napján kézbesített felmondásával megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a munkáltató
27. 19-én, majd ezt követően
29. 04-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest, mivel a munkaköri kötelezettségeit súlyosan és rendszeresen megszegte. Ennek ellenére nem változtatott a magatartásán, a munkáltató utasításainak többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget (pl. IT leltár elkészítése és átadása, kamera rendszer és szerver hozzáférések, jelszavak átadása). A fentiekre tekintettel a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése mellett döntött. Kereset [7] A felperes a keresetében a jogellenes munkaviszony megszüntetésére tekintettel kérte az alperes kötelezését kártérítés jogcímén 12 havi munkabére, azaz 7.200.000 forint, és perköltség megfizetésére. [8] Előadta, hogy a felmondási indok nem valós, mivel nem szegte meg a munkaköri kötelezettségét. Az adott munkavállalónak is jelezte, hogy a GDPR miatt a jelszavait nem adhatja ki csak az arra illetékes személyeknek. Szintén nem felel meg a valóságnak, hogy magatartásával és munkájának minőségével kapcsolatban bármilyen probléma merült volna fel, mivel a munkaköri kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. [9] Vitatta azon előadást is, mely szerint késve érkezett volna be a munkahelyére, és emiatt szóban sem figyelmeztették a munkaviszonya fennállása alatt. Később,
30. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.159/2023/6 3 február 23-án kapott egy figyelmeztetést
31. február 4-i dátummal, de ez már azután történt, hogy az alperes képviseletében pénzügyi vezető pénzügyi vezető szóban jelezte, hogy a keressen másik munkahelyet és váljanak el békében. [10] A felperes vitatta azon felmondási indokot is, mely szerint nem készítette el az IT eszközök leltárát. Az eszközökhöz hozzáfért, készített leltárt, ezután segítséget kért a teljes lista elkészítéséhez, figyelemmel arra, hogy ez egy összetettebb feladat volt. [11] A munkáltató azon állítása sem felel meg a valóságnak, hogy igazolatlan távolléte lett volna a munkaviszonya alatt. Betegségét valóban nem igazolta minden alkalommal orvosi papírokkal, de azért, mert otthonról dolgozott ezeken a napokon, vagy szabadságot vett ki. Ellenkérelem [12] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. [13] Hivatkozott arra, hogy többször figyelmeztette szóban a felperes, mert jelentős késéssel érkezett meg reggel az irodába, illetve engedély nélkül távozott a napi munkaidejének lejártát megelőzően. Ezen felül, a csatolt e-mailek tanúsága szerint, a felperes írásbeli kérés ellenére nem készítette el hónapokon keresztül az IT eszközök leltárát. A felperes több alkalommal jelezte írásban, hogy beteg, azonban erre vonatkozó orvosi igazolást sem szóbeli, sem írásbeli felszólítás ellenére nem csatolt. Az elsőfokú bíróság határozata [14] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelem címén kártérítésként 7.200.000 forintot. [15] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperes azon hivatkozását, mely szerint tájékoztatta a felperest, hogy pénzügyi vezető, a alperes is adatkezelőnek minősül, figyelemmel arra, hogy nem bizonyította ezen állítását. Az alperes pedig pénzügyi vezető tanúkénti meghallgatásától elállt, így a fenti személyt az adatkezelésre vonatkozó tájékoztatás kapcsán tanúként nem tudta meghallgatni. Másrészt az alperesi állítás azért sem bír jelentőséggel, mert nem pénzügyi vezető, hanem munkavállaló kérte e-mail útján a szóban forgó jelszavakat, aki nem minősül a alperes törvényes képviselőjének. Ebből következően a bíróság igazoltnak találta, hogy olyan munkavállaló kérte a jelszavakat, aki nem volt jogosult arra. [16] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felmondás példálózó jelleggel sorolta fel a felperes kötelezettségszegéseit. Erre tekintettel felhívta az alperest nyilatkozattételre, melynek nem tett eleget. [17] A munkaidő be nem tartására vonatkozó felmondási indok kapcsán az alperes becsatolta a
32. novemberétől
33. januárjáig vonatkozó időszakra a jelenléti íveket, melyek nem támasztották alá ezen felmondási indokot. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.159/2023/6 4 [18] A bíróság tanúként hallgatta meg ennek kapcsán tanú2t és tanú1t. A tanúk elmondása szerint előfordult, hogy a felperes később jött, illetve előbb elment, azonban konkrétumokat nem adtak elő. Az elsőfokú bíróság a jelenléti íveket fogadta el, mint okirati bizonyítékokat a felperes jelenléte kapcsán, melyekből az volt megállapítható, hogy a munkaidőt betartotta. [19] Az elsőfokú bíróság a betegállomány időszakára vonatkozó előadások kapcsán megállapította, hogy a felperes
34. február 4-től, február 22-ig betegállományban volt. Külön bírói kérdésre egyik tanú sem tudta konkretizálni a késéseket, tanú1 tanú úgy nyilatkozott, hogy rendszeres késésekről lehet beszélni, valószínűleg több hétig, azonban konkrétumot nem tudott előadni. [20] A bíróság értékelte a késésekre vonatkozó írásbeli figyelmeztetésben foglaltakat is. Az alperes nem tudta igazolni az írásbeli figyelmeztetés átvételének dátumát, így a bíróság csak az írásbeli figyelmeztetés keltezését rögzítette, az átvétel dátuma nem volt megállapítható. Az írásbeli figyelmeztetés kézbesítésének az időpontja azonban nem bírt volna jelentőséggel. Amennyiben az nyert volna bizonyítást, hogy a felperes az alperes állításának megfelelően
35. február
36. napján átvette, a felmondásnak a munkaidő be nem tartására vonatkozó indoka a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, így emiatt jogellenes. Amennyiben az nyert volna bizonyítást, hogy a felperes a felmondás közlését követően
37. február
38. napján vette át az írásbeli figyelmeztetést, valótlan a felmondási indokolás, hogy a figyelmeztetések ellenére a munkavállaló nem változtatott a magatartásán, ebben az esetben ugyanis valójában a munkáltató nem részesítette írásbeli figyelmeztetésben a felperest, tehát a felmondás indokával ellentétben lehetőséget sem biztosított arra, hogy a felperes az állítólagos késések kapcsán a magatartásán változtathasson. Ebben az esetben a felmondási indok a valótlansága miatt jogellenes. [21] Az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés körében felhívta az alperest, hogy tegyen tényelőadást arra vonatkozóan, hogy volt-e igazolatlan napja a felperesnek, amennyiben volt, csatolja a bizonyítékait, tegye meg bizonyítási indítványait. Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, ebben a vonatkozásban felettes tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát nem tartotta fenn. [22] Az alperes az igazolatlan távollét kapcsán csatolta az e-maillevelezést, melyből csupán annyi volt megállapítható, hogy a felperes több alkalommal jelezte, hogy betegség miatt nem tud a munkahelyén megjelenni. Az elsőfokú bíróság tehát bizonyítatlanság miatt jogellenesnek találta ezen felmondási indokot. [23] Az IT leltár elkészítésének és átadásának elmulasztására vonatkozó felmondási indok tekintetében pedig az alperes e körben még csak tényállítást sem terjesztett elő, ennél fogva bizonyítási indítványt és bizonyítékokat sem nyújtott be a bíróság számára, így ezen felmondási indok is jogellenes. Fellebbezés [24] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.159/2023/6 5 [25] Előadta, hogy a hozzáférések kiadására az alperes nevében pénzügyi vezető szólította fel a felperest, aki elismerte, hogy rendelkezett utasítási joggal, ezért köteles volt eleget tenni a kérésének. [26] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomásával szemben a jelenléti ív tartalmát fogadta el. Mind a felperes, mind a tanúk elmondták, hogy a jelenléti íveket nem napi szinten vezették az alperesnél, hanem azokat minden hónap végén, az adott hónapra visszamenőlegesen töltötték ki és írták alá. Az alperes kizárólag jóindulatból fizette meg a felperes teljes munkabérét azon napokra is, amikor nem tartotta be a munkaidőre vonatkozó előírásokat. A tanúk egyértelműen igazolták, hogy a felperes nem jelent meg a munkavégzésre, illetve onnan több alkalommal idő előtt távozott. [27] Hivatkozott arra, hogy a felperes szóban és írásban is figyelmeztetve lett a munkaidő be nem tartása miatt, mely magatartását pedig a tanúk is alátámasztották. Fellebbezési ellenkérelem [28] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte. [29] Előadta, nem valós azon fellebbezési hivatkozás, hogy pénzügyi vezető szólította volna fel a felperest a jelszavak kiadására. A GDPR szabályok nagyon szigorúak és megszegésük súlyos jogkövetkezményekkel járhatnak. Figyelemmel arra, hogy az alperesnek nincs adatvédelmi szabályzata, így a jelszavak átvételére jogosult személy kizárólag az ügyvezető volt, de tőle ilyen utasítást nem kapott. A felperes megjegyezte, hogy az alperes végül eltekintett pénzügyi vezető tanúkénti meghallgatásától. [30] Hivatkozott arra, hogy munkavállaló mind az alperes, mind cég1-nél munkavállaló. A jelszavakkal kapcsolatos kérdését azonban alperes e-mailcíméről küldte. A felperest azonban sem munkavállaló, sem pénzügyi vezető nem tájékoztatta az adatkezelésről. [31] A tanúk vallomásával kapcsolatban előadta, hogy ők nem voltak a felettesei, azért állt velük kapcsolatban, mert a munkaállomásuk egymás mellett volt, ezenkívül azonban semmilyen rálátásuk nem volt egymás munkakörére. Állította továbbá, hogy nemcsak az irodában dolgozott, hanem rendszeresen, külső munkahelyeken is kellett feladatokat végeznie, és a tanúknak nem számolt be arról, hogy mikor, mely munkát honnan végez. [32] Továbbra is hivatkozott arra, hogy nem szegte meg a munkaidőre vonatkozó előírásokat, melyet az alperes az elsőfokú eljárás során nem tudott igazolni. Sem a munkaszerződésében, sem a munkaköri leírásában nincs kikötve a munkaidő kezdete és vége, abban kizárólag annyi szerepel, hogy munkaidő tartama napi 8 óra. Az alperesnél egyébként is teljesen változó volt, hogy ki mettől, meddig dolgozott. [33] Megjelölte a Munka törvénykönyvéről szóló
39. évi I. törvény (Mt.) 140/A. §