Pfv.20201/2021/10 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem állapítható meg a tartási szerződésnek a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző volta, ha a szerződés megkötésére az eltartott kifejezett kívánságára kerül sor, akinek viszonylag rövid időn belül bekövetkező halálára nem kell számítani, és egyébként egészségi állapotánál fogva tartásra szorul. ... A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.II.20.201/2021/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke Dr. Kiss Gábor előadó bíró Dr. Hajdu Edit bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Kurucz György ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Füri Krisztina ügyvéd A per tárgya: Tartási szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-II. rendű alperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék: 56.Pf.638.511/2019/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.P.50.492/2018/40-I. Rendelkező rész A Kúrai a Fővárosi Törvényszék 56.Pf.638.511/2019/
3. számú jogerős ítéletét az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja; a felperes felülvizsgálati eljárással felmerült költségét 500.000 (ötszázezer) forintban, míg az alperesekét személyenként 200.000 (kétszázezer) forintban állapítja meg azzal, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték 1.697.773 (egymillió-hatszázkilencvenhétezerhétszázhetvenhárom) forint. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes nagyanyja (a továbbiakban: eltartott) 1930-ban született, jogász végzettséggel az O. Hivatalban dolgozott, a perbeli lakásban élt, és tulajdonát képezte a B-i, Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 2 A. út
4. szám alatti ingatlan is, az
5. Banknál és a
6. Banknál jelentős összegű megtakarításokkal rendelkezett. Havi nyugellátásának összege 2013-ban 210.010 forint volt, amely 2013 augusztusáig bankszámlára került folyósítására, majd
7. szeptember 1-től
8. december 31-ig lakcímére utalták. Az eltartott az
9. szeptember 29-én kelt végrendeletében örökösének unokáját, a felperest nevezte meg. [2] Az eltartott egészségi állapota
10. és
11. évben romlani kezdett, mozgásában jelentősen korlátozottá vált. Állapota javításához szakorvosi kezeléseket nem vett igénybe. Magasvérnyomás betegsége és cukorbetegsége miatt gyógyszereket szedett, továbbá enyhe fokú demenciában szenvedett. Az eltartott önmaga ellátásához, mindennapi életviteléhez segítségre szorult. Az eltartott és a lánya közötti kapcsolat megromlott. [3] Az alperesek az eltartott szomszédai voltak, közöttük 2012-ben alakult ki szorosabb kapcsolat, az alperesek 2012 őszétől előbb szívességi alapon gondoskodtak róla. Az alperesek naponta többször is átjártak hozzá, meleg étellel látták el, tisztálkodásban, takarításban segítségére voltak. Az eltartott az alperesek által nyújtott segítséget elfogadta, őket bizalmába fogadta, lakásához kulcsot adott. A nyugdíjából a lakás rezsiszámláit az alperesek rendezték, ők vásároltak be részére. Közöttük a pénzügyek területén is bizalmi kapcsolat alakult, amelynek eredményeként az eltartott a bankszámlái felett az addig a felperest megillető rendelkezési jogot visszavonta, és
12. április 22-én az alperesek javára alapított rendelkezési jogot.
13. április 23-án az I. rendű alperes a
14. Bankból 2500 dollárt vett fel az eltartott számlájáról. [4]
15. május 1-jén az eltartott és az alperesek tartási szerződést kötöttek. A szerződést dr. Cs. N. ügyvéd készítette és ellenjegyezte. A szerződés aláírására az eltartott mozgáskorlátozottsága miatt, a lakásában került sor. A tartási szerződés
16. pontja szerint az alperesek 2012 szeptembere óta az eltartottat folyamatosan gondozták, ellátásáról, étkeztetéséről, gyógyszerei beszedéséről gondoskodtak. Az eltartott kijelentette a szerződésben, hogy lánya és unokája már hosszabb ideje nem gondoskodnak róla, tőlük tartásra, gondozásra nem számíthat. A szerződés alapján az eltartott mind a perbeli, mind a b-i ingatlanát átruházta az eltartókra, amelyek ők egymás között egyenlő 1/2-1/2 arányban szereztek meg. A tartási szerződésben az alperesek egyetemleges kötelezettséget vállaltak arra, hogy az eltartottról élete végéig gondoskodnak, természetben eltartják, gondozzák, betegségében ápolják, orvosi kezeltetéséről, gyógyszerekkel való ellátásáról gondoskodnak, továbbá elhalálozása esetén saját költségükön őt illő módon eltemettetik. [5] Az eltartók vállalták azt is, hogy gondoskodnak a perbeli ingatlan takarításáról, karbantartásáról, a b-i ingatlan kertjének megfelelő rendben tartásáról és rendszeres takarításáról, továbbá, hogy az ingatlanok közüzemi költségeit befizetik, amelyek összegét az eltartó saját nyugdíjából vállalta fedezni. A tartási szerződés alapján a tulajdonos személyében bekövetkezett változás feltüntetése mellett az eltartott javára mindkét ingatlan vonatkozásában tartási jog, illetve holtig tartó haszonélvezeti jog került az ingatlannyilvántartásba bejegyzésre. A szerződésben az eltartók által nyújtott természetbeni tartás havi ellenértékét 40.000 forint összegben határozták meg. [6] Amikor az eltartott lánya tudomást szerzett a tartási szerződés létrejöttéről,
17. június
18. napján gondokság alá helyezési pert indított az édesanyja ellen. A Pesti Központi Kerületi Bíróság
19. július 12-én a 28.P.102.660/2013/4-III. számú végzésével ideiglenes zárlatot rendelt el az eltartottnak az
20. Bank Zrt.-nél, és a
21. Bank Zrt.-nél vezetett számláira, valamint a b-i ingatlanára. A
22. Bank Zrt. a végzést
23. július
24. napján, az
25. Bank Zrt.
26. július
27. napján vette át. A bankszámlák felett elrendelt zárlat ellenére az I. rendű alperes a
28. Bank-ból felvett
29. február 26-án 1.000.000 forintot,
30. május 13-án 1000 dollárt,
31. május 27-én pedig 2.500.000 forintot, míg
32. április 8-án további 2500 euró kivételére került sor. Az eltartottnak az
33. Bank Zrt.-nél három folyószámlája volt, egy Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 3 devizaszámla, egy lakossági folyószámla és egy megtakarítási számla. Az alperesek
34. július 19-én 7000 eurót vettek fel, a lakossági folyószámláról
35. május 13-án 195.000 forintot,
36. május 28-án 1.000.000 forintot,
37. június 28-án 185.000 forintot,
38. július 16-án pedig 210.000 forint összegű készpénzt vettek fel
39. január 1-től
40. február 29-ig. Az eltartott nyugdíját a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a Kormányhivatal illetékes Gyámhivatala által
41. november 7-én kelt határozatával kirendelt ideiglenes gondnok kezéhez utalta,
42. március 1-jétől a nyugellátás összegének 75 %-át a hivatalos gondnoknak, 25 %-át pedig az eltartottnak utalta át. [7]
43. január 7-én Kormányhivatal illetékes hivatala az eltartott részére kirendelt H. Cs. gondnokot tisztségéből felfüggesztette azzal az indokolással, hogy felmerült a gyanú, hogy H. Cs. vagyonkezelési tevékenységével összefüggésben a gondnokolt vagyoni érdekei sérültek, a gondnokolt vagyonával nem megfelelően gazdálkodott. A határozatot a Kormányhivatal helybenhagyta. A felperes H. Cs. ellen a Dunakeszi Járásbíróság előtt 4.206.421 forint kártérítés megfizetése iránt pert indított, amely 7.P.20.514/
44. szám alatt van folyamatban. [8] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
45. május
46. napján kelt 28.P. 102.660/2013/
47. számú ítéletében az eltartottat cselekvőképességét részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte a társadalombiztosítási, a szociális és munkanélküli ellátás igénybevétele, illetve az azzal, valamint a munkaviszonyból és jogviszonyból származó 25 %-os mértéket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés. az ingó és ingatlanvagyonnal való rendelkezési jog, tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala, örökösödési ügyek, valamint az egészségügyi ellátással kapcsolatos jognyilatkozatok megtétele körében; az ítélet ezzel a tartalommal a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 54.Pf.638.656/2014/
48. számú ítélete alapján jogerőre emelkedett. A gondnokság alá helyezési eljárásban sor került az eltartott személyes meghallgatására, és a bíróság beszerezte dr. B. V. igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét is, amely alapján megállapította, hogy az eltartott enyhe közepes fokú időskori szellemi hanyatlásban, demenciában szenved, ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, vagy nagymértékben csökkent, és azt is megállapította, hogy a tartási szerződés aláírásának időpontjában az eltartottnak az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan nagymértékű károsodást mutatott. [9] Ezt követően az eltartott részére dr. Á. D. eseti gondnokot jelölték ki, aki a
49. május
50. napján kötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az eltartott nevében pert indított a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a tartási szerződés semmisségét elsődlegesen azért, mert az eltartott a szerződéskötés időpontjában az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett, másodlagosan arra hivatkozott, hogy a tartási szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, így semmis. Kérte a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításaként az eltartott tulajdonjogának a visszajegyzését és az alperesek tulajdonjogának törlését. [10] Az eseti gondnok arra hivatkozott, hogy anyagi körülményei alapján az eltartott soha nem szorult volna rá tartási szerződés megkötésére, hiszen nyugdíjának összege havi 220.000 forint volt, és 2013 áprilisában több mint 15.000.000 forint összegű megtakarítással is rendelkezett, így a gondozását tartási szerződés nélkül (például gondozó, bejárónő alkalmazásával) is meg tudta volna oldani. [11] Hivatkozott arra is, hogy a tartási szerződésben szereplő két ingatlan 14.000.000 forintos értéke a szerződéskötéskor is jóval meghaladta az alperesek által nyújtott tartás értékét, a havi 40.000 forintos tartás ellenértékének alapulvételével 112 éves koráig kellene élnie, hogy a két szolgáltatás egymással arányos legyen, és a havi 40.000 forint értékű tartás alapvető szükségletei fedezésére nem elég, hiszen csak gyógyszereinek havi költsége meghaladja a 20.000 forintot. Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 4 [12] Hivatkozott arra is, hogy az alperesek 2011-től kezdődően anyagi gondokkal küszködtek, a társasház felé fennálló közös költség tartozásuk törlesztése érdekében az I. rendű alperes a ház gondnoki tisztét vállalva bejárhatott az eltartott lakásába, irataihoz hozzáférhetett,
51. április 22-én az eltartók rendelkezési jogot szereztek mindkét bankszámlája felett, amelyekről 2017-ig összesen 6.100.000 forintot vettek fel, továbbá az I. rendű alperes átvette a
52. szeptember-december hónapokra esedékes összesen 880.000 forint nyugdíját is. Így szerinte igazolható, hogy az eltartottat az alperesek a saját pénzéből tartották el, a fennmaradó összeggel nem tudtak elszámolni. [13] Álláspontja szerint megállapítható, hogy a tartási szerződés nem azzal a szándékkal jött létre, amelyre a tartás jogintézménye szolgál, annak valódi célja az alperesek részéről az volt, hogy a felperes ingatlanvagyonát megszerezzék. [14] 2017 áprilisában a felperest rendelték ki az eltartott gondnokául. Az eltartott
53. április 13-án kórházba került, ahol
54. április 25-én elhunyt. Az elsőfokú bíróság a 8.P.51.118/2017/
55. számú végzésével megállapította az eljárás félbeszakadását. [15] Az eltartott jogutódja az unokája, a felperes. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [16] A folytatódó eljárásban a felperes a keresetet annyiban módosította, hogy a semmisség körében harmadlagosan arra is hivatkozott, hogy a szerződés uzsoraszerződés. [17] Kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy ő öröklés jogcímén megszerezte a perbeli, illetve a b-i ingatlanokat, az alpereseket az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésének tűrésére kérte kötelezni. [18] A felperes további kereseti kérelmében elsődlegesen jogalap nélküli gazdagodás, másodlagosan pedig kártérítés címén kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni 12.527.703 forint megtérítésére is. A pénz fizetésére irányuló kereset vonatkozásában előadta, hogy a
56. április 22-e és
57. december 31-e közötti időszakban az alperesek és H. Cs. gondok az eltartott vagyonából és nyugdíjából összesen 18.968.995 forinthoz jutottak hozzá. A felperes ebből az összegből levonta a
58. május 1-től
59. október 31-ig járó időszakra vonatkozó igazolt rezsiköltséget 1.591.262 forintot, valamint a
60. Bank által visszafizetett 2.500.000 forintot, továbbá 216.000 forintot, amely a felperes által birtokba vett három nagyértékű ingóság (mosógép, hűtőgép, tévé) vagyonleltári értékével egyezik meg, levonta e mellett az alperesek által nyújtott 48 havi tartás ellenértékének megfelelő 1.920.000 forintot és azt a 216.000 forintot is, amely a gyámhivatal által el nem fogadott, H. Cs. által készített rendkívüli elszámolás alapján véleménye szerint nem terheli az alpereseket. [19] Az alperesek kérték a kereset elutasítását. [20] Arra hivatkoztak, hogy a felperes jogelődje a tartási szerződés megkötésekor nem volt cselekvőképtelen állapotban, a tartási szerződés megkötését a jogelőd körülményei indokolták, hiszen őt a családja nem látogatta, teljes mértékben magára hagyta, betegségeit nem kezeltették. Az alperesek vitatták, hogy a tartási szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, álláspontjuk szerint az nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat. [21] Előadták, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek, sőt a felperes jogelődjét azon túl ápolták, szerették, családtagnak tekintették, 24 órás felügyelet láttak el nála, részére napi háromszori étkezést biztosítottak, takarítottak, bevásároltak, intézték a csekkek befizetését, gyógyszereinek kiváltását, gyógytornászt fogadtak hozzá, kéthavonta fodrász, havonta pedikűrös járt hozzá, a háziorvos pedig heti rendszerességgel kereste fel. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes jogelődje számára a tartás időszaka alatt ingóságokat (ruhaneműket, az ágyába matracot, szobai wc-t) vásároltak, klímát Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 5 szereltettek fel, átalakították, akadálymentessé tették a fürdőszobát, a b-i nyaralóban pedig felújítási munkálatokat végeztek, oda a felperes jogelődjét többször is levitték. [22] Az alperesek vitatták, hogy a perbeli szerződés uzsorás szerződés lenne. Kérték a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereset elutasítását is. Utaltak arra, hogy a felperes a tartási szerződést érvénytelenség jogcímén támadja, így a jogalap nélküli gazdagodás esetén megkövetelt jogcím hiánya nem áll fenn. Az alperesek a felperes jogalap nélküli gazdagodása és kártérítésre alapított kereseti kérelmét bizonyítatlanságra hivatkozással is kérték elutasítani, mert szerintük a felperes nem részletezte kellő pontossággal, hogy mely összegeket ki vett fel, nem állapítható meg egyértelműen, hogy a károkozó magatartást ki követte el. [23] A jogellenesség körében előadták, hogy a zárlat elrendeléséről szóló végzés kézhezvételét megelőzően felvett összegek vonatkozásában a jogellenességük nem merülhet fel, továbbá az eltartott a cselekvőképességét korlátozó ítélet jogerőre emelkedéséig a zárlat alatt lévő vagyona és nyugdíja felett 100%-ban rendelkezhetett, majd az ítélet jogerőre emelkedését követően nyugdíja 25 %-ával rendelkezhetett szabadon, így e tételek vonatkozásában őket visszafizetési kötelezettség nem terhelheti. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes által megjelölt összegek nagy részét az eltartottra költötték. Előadták, hogy a gyámhivatal a hivatásos gondnok számadását a
61. október
62. napjáig terjedő időszakra elfogadta, így nem állapítható meg a gazdagodásuk, vagy a károkozásuk. Az első- és másodfokú ítélet [24] Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az eltartott és az alperesek között
63. május
64. napján kötött tartási szerződés érvénytelen. Elrendelte az illetékes földhivatal megkeresését a perbeli ingatlan tekintetében az I. rendű alperes és II. rendű alperes 1/2-1/2 arányú tulajdonjogának törlése és egyidejűleg a felperes tulajdonjogának végrendeleti öröklés címén 1/1 arányban való bejegyzése végett. Elrendelte továbbá a B. Járási Hivatal megkeresését a b-i, A. út
65. szám alatt található ingatlan tekintetében az I. rendű alperes és a II. rendű alperes 1/2-1/2 tulajdonjogának törlése és egyidejűleg a felperes tulajdonjogának végrendeleti öröklés jogcímén való bejegyzése végett. Az elsőfokú bíróság az ítéletben rendelkezett a 4-III. sorszámú végzéssel elrendelt perindítás tényének az ingatlannyilvántartásból való törlése iránt. Az I. és a II. rendű alperest mindezek tűrésére kötelezte. Kötelezte továbbá az I. és II. rendű alperest, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 2.544.235 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [25] Rámutatott, hogy a gondnokság alá helyezési perben hozott 28.P.102.660/2013/
66. számú ítélet a felperes jogelődje cselekvőképtelenségét nem állapította meg, őt a bíróság részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte. Az ítélet alapját a dr. B. V. igazságügyi elmeorvos szakértő által készített szakvélemény képezte, amely szerint a vizsgálat időpontjában, 2013 novemberében a felperes jogelődje enyhe közepes fokú időskori demenciában szenvedett. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes jogelődje meghallgatására jelen perben nem kerülhetett sor, azonban a gondnokság alá helyezési perben a bíróság és az abban kirendelt igazságügyi szakértő 2013-ban foganatosította a felperes jogelődje személyes meghallgatását. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértői véleményre tekintettel azt állapította meg, hogy a szerződéskötés idején a felperes jogelődjének az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan nagymértékben csökkent, mivel azonban az nem hiányzott teljesen, nem lehet azt megállapítani, hogy a tartási szerződés aláírásának időpontjában a felperes jogelődje cselekvőképtelen lett volna. Arra a megállapításra jutott, hogy a felperes jogelődje
67. május
68. napján, a tartási szerződés megkötésének időpontjában nem volt cselekvőképtelen állapotban, így jognyilatkozata nem semmis. [26] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a tartási szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközött-e. Megállapította, hogy a felperes jogelődje 1998-ban a végrendeletében Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 6 kötelesrészre szorította a lányát, és örököseként a felperest nevezte meg. A felperes jogelődje a gondnokság alá helyezési perben 2013 szeptemberében tartott tárgyaláson a személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a lánya és unokája
69. év elejéig járt hozzá hétvégénként ebédelni, azt követően sem az unokája, sem a lánya nem járt hozzá rendszeresen. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes jogelődjének egészségi állapota 2011-től erőteljes romlásnak indult, mozgásában korlátozottá vált, így családi körülményeire figyelemmel is indokolttá vált, hogy ellátásáról más gondoskodjon napi gyakorisággal, anyagi körülményei miatt tartási szerződés megkötésére nem szorult rá, hiszen vagyona lehetővé tette volna, hogy gondozókat vagy ápolónőket fogadjon maga mellé akár 024 órában, betegségtudata azonban nem volt, így ezt nem tartotta szükségesnek. [27] Utalt rá, hogy az alperesek jószomszédi kapcsolatban álltak a felperes jogelődjével, majd 2012 őszétől eleinte ellenszolgáltatás nélkül kezdtek róla gondoskodni, aki e segítséget elfogadva az alpereseket bizalmába fogadta, hónapokon keresztül napi kapcsolatban voltak, így az alperesek megismerték a felperes jogelődje testi és szellemi állapotát. [28] Hangsúlyozta, hogy az eltartott 2013-ban enyhe közepes fokú demenciában szenvedett, a pénz értékével és vagyoni helyzetével már nem volt tisztában, kritikai és ítélőképessége jelentős mértékű károsodást mutatott, az időben hiányosan volt tájékozott, szellemi leépülése évekkel korábban megindult, a perbeli tartási szerződés kapcsán pedig azt állította, hogy annak megkötésére még nem került sor. [29] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes jogelődje szellemi leépülését a napi kapcsolatra figyelemmel az alpereseknek is fel kellett ismerniük, így azt is, hogy az eltartott tudata a vagyonát érintő szerződéskötés jogkövetkezményeit már nem biztos, hogy átfogta, így vele szerződni tisztességtelen. [30] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az eltartott ítélőképességének károsodását igazolta azt is, hogy a jelentős mértékű pénzbeli vagyona feletti rendelkezési jogot
70. április 22-én teljes egészében átengedte az alperesek részére, amit semmi sem indokolt, hiszen már önmagában a nyugdíjának havi 210.010 forintos összege elegendő lett volna arra, hogy az életviteléhez szükséges dolgokat az alperesek segítségével meg tudja vásárolni. A banki rendelkezési jog átengedésén túl a 9 nappal később megkötött tartási szerződésben a felperes jogelődje még a perbeli és a b-i ingatlanának a tulajdonjogát is átruházta az alperesek részére egy mindösszesen havi 40.000 forint ellenértékben meghatározott tartás fejében. [31] A tartási szerződés szerencse eleme kapcsán az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy önmagában az ingatlanok szerződéskötéskori 14.000.000 forintos értéke és a havi 40.000 forintos összegben meghatározott tartás a szerződést nem teszi nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközővé, azonban valamennyi körülmény – így a felperes jogelődje demenciája, az alperesek magatartása a banki rendelkezési jog kapcsán, továbbá mindkét ingatlan átruházása és a tartás ellenértékének alacsony összege – együttes értékelése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a tartási szerződés megkötése nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. [32] A felperes 12.527.703 forint megfizetésére irányuló követelését elsődlegesen a jogalap nélküli gazdagodásra, másodsorban a kártérítésre alapítottan vizsgálta. Megállapította, hogy a felperes jogelődje
71. április 22-én teljes körű rendelkezési jogot biztosított az alpereseknek mind az
72. Bank-nál, mind a
73. Bank-nál vezetett bankszámlái tekintetében, ekkor a felperes jogelődje nem volt cselekvőképtelen, így tehát a
74. április 22-én megtett egyoldalú nyilatkozata nem volt semmis. Utalt rá, hogy a gondnokság alá helyezési perben eljáró bíróság
75. július 12-én ideiglenes intézkedéssel zárlatot rendelt el a felperes jogelődjének az
76. Bank-nál és a
77. Bank-nál vezetett számláira, így a végzést kézbesítését követően, annak előzetes végrehajthatósága miatt jogszerűen kifizetést nem lehetett volna teljesíteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a
78. április 22-e és
79. július 12-e közötti időszakban a felperes jogelődje által biztosított bankszámlák feletti Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 7 rendelkezési jogra figyelemmel az alperesek pénzfelvételeire a felperes jogelődje felhatalmazása alapján került sor, így jogalap nélküli gazdagodásuk nem állapítható meg, ezen összegek visszafizetésére nem kötelesek. [33] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a
80. Bank-ból
81. július 22-ét követően felvett pénzösszegekhez az alperesek nem juthattak volna hozzá, hiszen a bíróság által elrendelt zárlatra figyelemmel a bank az alperesek részére kifizetést nem teljesíthetett volna. Az alperesek
82. február 26-a és
83. április 8-a közötti időszakban a
84. Bank-ból 1.000.000 forintot, 1000 dollárt, 2.500.000 forintot és 2500 eurót vettek fel, az elsőfokú bíróság szerint a
85. Bank-tól a jogosulatlanul felvett 4.464.235 forinttal az alperesek jogalap nélkül gazdagodtak. [34] Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a
86. május
87. és november
88. közötti időszakban a felperes jogelődjének nyugdíja előbb a folyószámlára, majd a lakcímére érkezett és azzal rendelkezhetett, mivel ekkor még nem állt gondnokság alatt, ebben az időszakban az őt megillető nyugdíj felhasználásáról, annak akár elköltéséről, akár megtakarításáról szabadon dönthetett. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes nem bizonyította azt, hogy a felperes jogelődjét terhelő szükséges kiadások kifizetése után maradt-e még fenn összeg a nyugdíjból; és ha igen, az mekkora volt, és azt sem, hogy a
89. május
90. - november
91. közötti időszakban járó nyugdíj teljes egészében az alperesek birtokába került. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e tételek vonatkozásban az alperesek jogalap nélküli gazdagodása nem állapítható meg. [35] Kiemelte továbbá a következőket.
92. január 1-től a felperes jogelődjének nyugdíja a hivatásos gondnoka részére került kiutalásra, aki a gyámhatóság felé elszámolt, a gyámhatóság az elszámolásokat el is fogadta, a 2013 novembere és
93. október 31-e között kiutalt nyugdíjak kapcsán az alperes jogalap nélküli gazdagodása mindezek alapján szerinte nem állapítható meg.
94. november
95. és
96. december
97. között H. Cs. gondok jogosult volt rendelkezni a felperes jogelődje nyugdíjának 75 %-ával, míg a 25 % feletti rendelkezési jogot a felperes jogelődje gyakorolhatta. A nyugdíj 75 %.-ával a gondnoknak kellett elszámolnia, a rendkívüli számadását a gyámhatóság nem fogadta el, H. Cs-t 4.206.421 forint megfizetésére kötelezte, amelynek a gondnok nem tett eleget. Így a felperes ezen összeg megfizetése iránt indított pert a hivatásos gondnok ellen. [36] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes a fenti összeg részét képező
98. november
99. és
100. december
101. közötti időszakra esedékes nyugdíj 75 %-ának megtérítését az alperesektől alappal nem követelheti; bizonyítatlan maradt az a felperesnek az a tényállítása is, hogy a H. Cs. gondnok által az
102. Bank-ból kivett 1.200.000 forint az alperesek birtokába került. E körben nem találta alaposnak a felperes keresetét. [37] Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az alperesek gazdagodásának tényét csak a bankból felvett 4.464.235 forint vonatkozásában állapította meg, amelybe beszámította az elismert 48 havi tartás 1.920.000 forintos ellenértékét. A három nagyobb értékű háztartási ingóság vagyonleltár szerinti értékének a beszámítására nem látott lehetőséget, mert szerinte azok vételárát a gyámhivatal által elfogadott számadás szerint a felperes jogelődjének nyugdíjából fedezték. Mindezeket egybevetve az elsőfokú bíróság 2.543.135 forint egyetemleges visszafizetésére kötelezte az alpereseket, a köztük fennálló házastársi minőségre figyelemmel. [38] Az alperesek fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [39] Rámutatott, hogy a fellebbezési eljárás kereteit az alperesek által a fellebbezési határidőben benyújtott fellebbezés határozza meg, azt az alperesek által a
103. szeptember 28-án benyújtott beadványhoz csatolt nyilatkozattal nem lehet kiegészíteni. Kúria II.Pfv.20.201/2021/10/2 8 [40] A tartási szerződés semmissége körében a másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
104. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206.§