A határozat elvi tartalma: I. Telekadó ügyben nem tekinthető

adózás rendjéről szóló

1. évi CL. törvény (Art.)
2. §

adózónak

ingatlan adótárgyi minőségének hiányára vonatkozó, fellebbezésben tett nyilatkozata, ha

adózó

adókivetés alapjául szolgáló eredeti adatbejelentésen sem tüntette fel

adóztatandó területnagyságot, tehát e két nyilatkozatot együtt értelmezve

állapítható meg, hogy nem kívánt adófizetési kötelezettséget bejelenteni. II.A két nyilatkozat előterjesztésére ugyanabban

eljárásban, tehát a végleges határozattal még le nem zárt, adókivetés tárgyában indult eljárásban került sor, ezért a másodfokú szerv nem megfelelően járt el, amikor

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó nyilatkozatot mint utólagos adatbejelentés-módosítást áttenni rendelte

elsőfokú adóhatósághoz, de annak eredményét nem várta be, hanem érdemben felülbírálta

eredeti adatbejelentés alapján (de ingatlan-nyilvántartásból pótolt adatok figyelembe vétele mellett) meghozott adókivetésről rendelkező elsőfokú határozatot. III.A művelési ág mint adat nem közhiteles. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.V.35.649/2021/6. A tanács tagjai: Dr. Darák Péter tanácselnök Ságiné dr. Márkus Anett előadó bíró Dr. Márton Gizella bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Pongrácz és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Pongrácz Tibor, cím2.)

alperes: Pest Megyei Kormányhivatal (cím3)

alperes képviselője: Dr. Vannay-Skody Virág kamarai jogtanácsos A per tárgya: helyi adóügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes (

1. sorszám) A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Törvényszék
2. szeptember
3. napján kelt 16.K.700.969/2021/
4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 16.K.700.969/2021/
5. számú ítéletét részben megváltoztatja és

alperes PE/040/00049-1/

1. és PE/040/00049-2/
2. számú határozatain túlmenően

elsőfokú adóhatóság KKL/ADO/28058-5/

1. és a KKL/ADO/3...-2/
2. számú határozatait is megsemmisíti és

elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 2 A felülvizsgálati eljárási illeték

állam terhén marad.

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes tulajdonosa a 2340 K., .../1 és a .../2 hrsz.-ú ingatlanoknak 1/2 tulajdoni hányadban; a telekadóra vonatkozó adatbejelentései alapján

ingatlanok tulajdonjogát

1. július
2. napján szerezte meg. A felperes egyik adatbejelentésében sem töltötte ki a formanyomtatvány VIII. számú mezőjének a „telekadó hatálya alá tartozó terület” megjelölésére vonatkozó
3. pontját; a .../1 hrsz.-ú ingatlan esetében feltüntette, hogy 137921 m2 területű

ingatlan, melynek 720 m2 területű része építménnyel fedett.

először

alperes előtti eljárásban rögzített művelési ágra vonatkozó adatok alapján a .../1 hrsz. alatti ingatlan „kivett horgásztóként”, a .../2 hrsz.-ú ingatlan „kivett anyagbányaként” nyilvántartott. [2] A felperes telekadóra vonatkozó adatbejelentései alapján K. Nagyközség Önkormányzatának Jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság, és úgyis mint elsőfokú adóhatóság)

ingatlanok után a felperest telekadó megfizetésére kötelezte: a KKL/ADO/28058-5/2020 ügyiratszámú határozatával a .../2 hrsz. alatti ingatlan esetében

1. adóévtől kezdve évente 187.965 forint telekadót, a KKL/ADO/3...-2/2020 ügyiratszámú határozatával a .../1 hrsz.-ú ingatlan tekintetében
2. adóévtől kezdve évente 2.049.375 forint telekadót állapított meg. [3] A felperes

adókivetésről rendelkező határozatok elleni fellebbezésben - egyebek között - arra hivatkozott, hogy a kérdéses ingatlanok nem tartoznak a helyi adókról szóló

1. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) hatálya alá, mert megfelelnek a bányató fogalmának [a Htv.
2. §
3. pont g) alpontjában rögzített bányatónak minősülnek]. [4] A fellebbezés folytán eljárt alperes a
4. január
5. napján kelt határozatainak [PE/040/00049-1/
6. számú határozat (elsőfokú szám: KKL/ADO/28058-5/2020.) és PE/040/00049-2/
7. számú határozat (elsőfokú szám: KKL/ADO/3...-2/2020.)] I. pontjaival helybenhagyta

elsőfokú határozatokat

indokolás megváltoztatásával; a rendelkező rész II. pontjaival megállapította, hogy a felperes fellebbezésében foglaltak tartalmuk szerint adatbejelentés-módosításnak is minősülnek, ezért végzéssel döntött

ok áttételéről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező önkormányzati adóhatósághoz. A döntéseknek a határozati részre tartozó indokolása szerint a felperes

adatbejelentési formanyomtatványon nem jelölte meg

adóköteles területnagyságot, ezért nem volt megállapítható, hogy mekkora területet tart adókötelesnek. Így

adatbejelentés hiányos jellegére tekintettel

elsőfokú adóhatóság jogszerűen vehette alapul

ingatlan- Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 3 nyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás adatait, figyelemmel

adózás rendjéről szóló

1. évi CL törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

elsőfokú határozatok nem utaltak. Megállapította, hogy „kivett horgásztóként” nyilvántartott .../1 hrsz. alatti ingatlan 137921 m2 nagyságú területéből

adóköteles teleknagyság 136625 m2., a „kivett anyagbányaként” nyilvántartott .../2 hrsz.-ú ingatlan teljes területe ˙(12531 m2) adóköteles, továbbá mindkét ingatlan esetében 15,- Ft/m2/év a telekadó kötelezettség. [5] A döntések – áttételt elrendelő – végzés részéhez kapcsolódó indokolás szerint

a felperesi előadás, hogy

ingatlanok nem tartoznak a telekadó tárgyi hatálya alá, adatbejelentés-módosításként

önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó eljárásban vizsgálandó, és

adótárgy hiányára vonatkozó megállapítás vitatása esetén ellenőrzési eljárás keretében feltárt tényállás alapján állapítható meg

adókötelezettség. A kereset [6] A felperes a PE/040/00049-1/

1. számú és PE/040/00049-2/
2. számú határozatok jogszerűségének vizsgálata iránt keresetlevelet terjesztett elő. A keresetében

alperesi döntések rendelkező részei II. pontjaiban foglalt végzéséket nem támadta, a I. pontokban foglalt határozatokat vitatta. Előadta, hogy a két ingatlanon a valóságban a bányászati tevékenység befejezését követően bányaművelés következtében kialakult, fennmaradt állóvíz található, melyek összefüggő vízfelületű horgászati, halászati célú halásztavat alkotnak; a Magyar Országos Horgász Szövetség

t egy víztérkód alatt tartja nyilván. A halásztó után nem kell helyi adót fizetni, ezért nem kívánt megjelölni adóztatandó területet

adatbejelentéseiben, melyeket

elsőfokú adóhatóság szóbeli felhívására és tájékoztatása mellett adott be, a formanyomtatványok VIII. mezőjének 3. pontját üresen hagyva. „Ugyanezt fellebbezésében is leírta”,

alperes ennek ellenére

adófizetési kötelezettségét fenntartotta. Tévesen értelmezte

Art. 141. §

ingatlanok művelési ágát; a ingatlan-nyilvántartási térképadatok szerint

t is, hogy

ok egybefüggő vízfelületet képeznek. A horgásztavat a telek fogalmából a Htv.

1. §
2. pontjának g) alpontja zárja ki. Mindezen adatok alapján megállapítható, hogy nem hibás bevallásról vagy elírásról van szó, ezért amennyiben

elsőfokú adóhatóság hiányosságot észlelt, nem javíthatta, illetve pótolhatta volna hivatalból a hiányzó adatokat (a felperes nyilatkozatát), hanem hiánypótlási felhívás lett volna szükséges. [7] Jelezte, hogy amennyiben

alperes által adatbejelentés-módosításnak tekintett áttenni rendelt beadványok eredményesek lesznek és a telekadó-fizetési kötelezettségét törlik, nem kívánja majd folytatni a közigazgatási pert, ezért indítványozta a peres eljárás felfüggesztését. A védirat Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 4 [8]

alperes a védiratában a határozatokban foglaltak fenntartásával kérte a kereset elutasítását. Kiemelte: amennyiben

adózó valamely ingatlant nem tekint adótárgynak, akkor arra vonatkozóan nem nyújt be adatbejelentést. A jelen esetben

adótárgynak minősülés hiányára való hivatkozás elsőként

adókivető határozatok elleni fellebbezésben jelent meg, ezért

t csak adatbejelentés-módosításként tudta értékelni, és áttenni rendelte

elsőfokú adóhatósághoz. Mivel

elsőfokú határozatok meghozatalára

adatbejelentéshez kötötten került sor, továbbá a fellebbezési eljárás e határozatok jogszerűségi felülbírálatára vonatkozik, így

első- és másodfokú eljárásnak nem képezhette tárgyát

adótárgyi minőség kérdése. A folyamatban lévő adatbejelentés-módosításra figyelemmel

adókötelezettség peresítését idő előttinek tartotta, mert annak mikénti elbírálásával szemben élhetne a felperes további jogorvoslattal. A felperes által kezdeményezett felfüggesztést ellenezte. [9] Hangsúlyozta, hogy

elsőfokú adóhatóság

ingatlan-nyilvántartást kizárólag

on adat tekintetében vette figyelembe, melyet

adatbejelentés nem tartalmazott, egyebekben jogszerűen járt el, mikor minden más adatot

adatbejelentéssel egyezően fogadott el eljárása során. Téves a felperesnek a hibás bevallásra vagy a bevallás kijavítására vonatkozó érvelése, utóbbi csak önadózás esetén alkalmazható, adatbejelentés kapcsán nem merülhet fel.

elsőfokú bíróság felhívására úgy nyilatkozott: a tulajdoni lapon szereplő ingatlan-nyilvántartási állapotot nem vitatta, de nem ez a releváns kérdés, hanem

a körülmény, hogy

adózó nem nyújt be adatbejelentést, ha

ingatlant nem tartja adótárgynak. Megjegyezte, hogy

adóhatóságnak a tényállás és

adózó javára szolgáló tények feltárására vonatkozó kötelezettségét

adóellenőrzésre vonatkozó rendelkezések tartalmazzák, míg a tárgyi ügyben nem folyt adóellenőrzés; adókivetés kapcsán ilyen tartalmú rendelkezést

Art. és

adóigazgatási rendtartásról szóló 2017.évi CLI. törvény (Air.) nem ír elő. A jogerős ítélet [10]

elsőfokú bíróság a peres eljárás felfüggesztésére vonatkozó kérelmet mellőzte, és érdemben eljárva a

1. szeptember
2. napján hozott 16.K.700.969/2021/
3. számú ítéletével – annak rendelkező része szerint –

alperes PE/040/00049-1/

1. és a PE/040/00049-2/
2. számú határozatait megsemmisítette, és

alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában megállapította egyrészt:

alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy helye volt

Art. 141. §

adó közhiteles nyilvántartás alapulvételével történő megállapíthatóságának, mert

adókivetés alapját –

üresen hagyott mező kivételével – a felperes által megadott adatok képezték,

adatbejelentések alapján

ingatlanokban fennálló tulajdoni hányad, a szerzés időpontja nem volt kérdéses, és a tényállás a rendelkezésre álló adatok ismeretében tisztázható volt. Ugyanakkor másrészről ellentmondásosan és tévesen következtetett arra, hogy a tulajdoni lapok figyelembevétele során csak

ingatlanok adóköteles méretére vonatkozó adat használható fel és mellőzni lehet

t a körülményt, hogy esetleg nem minősülnek adótárgynak

ingatlan-nyilvántartási állapot szerint. Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 5 [11]

alperesnek

adóellenőrzések szabályaira történő hivatkozásával összefüggésben kifejtette: ha

adóhatóság

eljárása során a közhiteles nyilvántartásból egyetlen olyan adatot emel ki, melynek következtében

adókivetés eredménye ellentétes lesz

zal, „amit a közhiteles nyilvántartás teljes tartalmának figyelembevétele eredményezne,

nemcsak

Art. 141. §

Air.

1. §-ától függetlenül alkalmazandó alapelvi szintű rendelkezéseibe is ütközik, mint a
2. §-ban rögzített egyedi elbírálás elve,

1. §-ban rögzített törvényesség elve, vagy

általános jogelvként követendő tisztességes eljárás elve”. Összegezve rögzítette, hogy

előzőek miatt

alperesi határozatok megsemmisítésének volt helye, de a megsemmisítés

elsőfokú határozatokra nem terjedt ki, mert „a tényállás a bíróság megítélése szerint is tisztázott volt”. Megjegyezte, hogy a jogvita hibás adóbevallással kapcsolatos része nem releváns. [12] A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy

alperesnek a közhiteles nyilvántartások valós és teljes tartalma figyelembevételével kell eljárnia és döntést hoznia. A felülvizsgálati kérelem [13]

alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet egészében történő hatályon kívül helyezését, és tartalmilag a felperes keresetének elutasítását kérte, perköltségigénye mellett. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet

Art. 141. §

Alaptörvényre tekintet nélkül történő alkalmazásán alapul, mert nem

onosítható olyan törvényalkotói cél, hogy

összes ingatlan-nyilvántartási adatot köteles lenne

elsőfokú adóhatóság figyelembe venni részben hiányos tartalmú adatbejelentés esetén. Iratellenesen taglalta a jogerős ítélet a [24] és [26] bekezdéseiben

alperesi álláspontot, mert

alperes nem

t fejtette ki, hogy a közhiteles nyilvántartásból kizárólag egy adat használható fel, hanem

t: jogosult, lehetősége van

egy (hiányzó) adatot tekintetbe venni. [14]

adóhatóságnak továbbá

adókivetésre figyelemmel, a „kivetéses” szakban nem áll fenn jogszabályi kötelezettsége megcáfolni

adatbejelentésben adótárgyként kezelt ingatlan esetében ezt a minőséget. E körben a jogerős ítélet okfejtése okszerűtlen, mert a tulajdoni lapok

ingatlanok adótárgykénti minősülése szempontjából nem alkalmasak következtetés levonására, nem irányadóak, a bányatói minőség meglétéhez a Htv.

1. §
2. pont g) alpontja és
3. §
4. pontja nem ír elő ingatlan-nyilvántartási bejegyzettségi kritériumot (szemben pl. a Htv. mocsár besorolású területekre vonatkozó előírásaival). Mindenekelőtt ebben a kérdésben (adótárgyi minőség megléte vagy hiánya)

önkormányzati adóhatóságnak kell kialakítania a jogi álláspontját, melyet megerősítenek a Kúria Kfv.I.35.638/2019/

1. és Kfv.I.35.410/2018/
2. számú eseti döntései, amelyek építményadó bevallás módosítása tárgyban keletkeztek. A Budapest Környéki Törvényszék gyakorlata (4.K.27.126/2011/5., 4.K.27.209/2011/
3. és 4.K.27.210/2011/
4. számú döntések) is ezt támasztja alá olyan esetekben is, amikor a fellebbezésben előadottak részben a bevallás módosításának minősülnek. Ez utóbbi perek tényállása nem különbözik a jelen, Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 6 adatbejelentés-módosítás elbírálására vonatkozó ügy tényeitől.

elsőfokú bíróság

zal, hogy

alperest kötelezte új eljárás lefolytatására, két párhuzamos eljárás lehetőségét „generálta” ugyanazon kérdés vizsgálata kapcsán, figyelemmel

áttételt elrendelő végzésekre. [15] Kifogásolta, hogy a jelen esetben

Art. 141. §

elsőfokú ítélet, mert a [23] bekezdésben

t tartalmazza, hogy a tényállás „tisztázható volt”, addig a [27] bekezdésben foglalt megfogalmazás szerint „tisztázott” volt. Amennyiben

elsőfokú bíróság a tényállást feltártnak tekintette

adótárgyi minőség kapcsán, akkor nem lett volna előírható a további vizsgálódás. Nem értelmezhető

sem, hogy

elsőfokú bíróság miért

alperest kötelezte új eljárás lefolytatására. Nyomatékosította, hogy a jogerős ítélet egyáltalán nem tért ki arra

alperesi okfejtésre, hogy a felperes

adatbejelentések benyújtásával maga tekintette

ingatlanokat telekadó tárgyának. A felülvizsgálati ellenkérelem [16] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, annak jogszerűségére tekintettel. Álláspontja szerint a döntésből egyértelműen kitűnik, hogy

elsőfokú bíróság nem tartotta jogsértőnek

alperes

on álláspontját, hogy

Art. 141. §

onban

alperes nem oldotta fel (a bíróság felhívására sem) a határozataiban foglalt

on ellentmondást, hogy részlegesen mégis figyelmen kívül hagyta

ingatlan-nyilvántartási adatokat,

adott eljárás alkalmazása ellenére. A Kúria döntése és indokai [17] A felülvizsgálati kérelem

alábbiak szerint kisebb részben alapos. [18] A felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, ezen eljárás keretében bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül (KGD 2002.262.). A jelen ügyben

alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyek meghatározták a Kúria felülvizsgálatának kereteit. Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 7 [19] A perbeli esetben a felülvizsgálati kérelem nem érintette a jogerős ítéletnek

t a megállapítását, amellyel

elsőfokú bíróság jogszerűnek minősítette

elsőfokú adóhatóság, illetve

alperes

on eljárását, hogy

adózói adatbejelentésből hiányzó,

adóköteles teleknagyságra vonatkozó adat megállapítására

ingatlan-nyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás adatait,

ingatlanok tulajdoni lapjain nyilvántartott adatokat vették alapul

Art. 141. §

elsőfokú bíróság, amikor a nyilvántartott művelési ágra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási adatok figyelmen kívül hagyását rótta

alperes terhére

ingatlanok adótárgyi minőségének kérdésével összefüggésben, és

Art. 141. §

alperes, sem

elsőfokú bíróság nem a helyes tényállást vette alapul a jogvita eldöntése során, ezért pontosította a tényállást, és

abból levont, eltérő jogi következtetései alapján hozta meg döntését. Megállapította, hogy érdemét, végeredményét tekintve helytállóan döntött

elsőfokú bíróság, amikor megsemmisítő és új eljárás lefolytatására kötelező rendelkezést hozott. A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásának van helye, mert

indokolás és

iránymutatás módosítása, valamint

elsőfokú adóhatósági határozatokra is kiterjedő megsemmisítő és új eljárás lefolytatására kötelező döntés meghozatala szükséges a következők szerint. [22] A telekadó

adómegállapításának módja

adókivetés, amelyet

Art. 46. §

adót

adóhatóság: kivetéssel, kiszabással, illetve utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg.

Art. 141. §

adóalany által benyújtott adatbejelentés alapján,

abban foglalt adatoknak megfelelően kell

önkormányzati adóhatóságnak kivetéssel megállapítania a telekadót.

Art. 7. § 1.

pontjában írt értelmező rendelkezés határozza meg

adatbejelentés fogalmát, amely

„

adózónak a kivetéssel történő helyi adó, települési adó, gépjárműadó megállapításához szükséges adatokról szóló bejelentése.” [23] A Kúria megállapította, hogy a tényállás pontos meghatározása miatt

elsőfokú bíróságnak szükséges lett volna abban a kérdésben állást foglalnia, hogy hogyan értelmezhetők a felperes adatbejelentései. Ebben a körben a jogerős ítélet nem tartalmazott megállapítást.

alperes ezért a felülvizsgálati kérelemben e körben helytállóan hiányolta a bírósági álláspont kifejtését. Mind a felperes a keresetlevelében, mind

alperes a védiratában adott egy-egy értelmezést. A felperes arra hivatkozott, hogy

adóztatandó területnagyságot szándékosan nem jelölte meg

adatbejelentésekben, figyelemmel arra is, hogy

okat

önkormányzati adóhatóság részéről történt szóbeli felhívás és tájékoztatás nyomán nyújtotta be, továbbá a telekadó fizetési kötelezettséget megállapító elsőfokú Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 8 határozatok elleni fellebbezéseiben hivatkozott

adótárgyi minőség hiányára.

alperes a védiratában ezzel szemben arra utalt, hogy amennyiben

adózó valamely ingatlant nem tekint adótárgynak, akkor arra vonatkozóan nem nyújt be adatbejelentést, így

adótárgynak minősülés hiányára való hivatkozás elsőként

adókivető határozatok elleni fellebbezésekben jelent meg, és

t csak adatbejelentés-módosításként tudta értékelni. [24] A Kúria rögzíti, hogy a perbeli tényállás szempontjából annak van jelentősége, hogy

adatbejelentésekben foglaltakra és a fellebbezésekben írt,

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó felperesi nyilatkozatokra lehet-e egységként tekinteni, avagy lehetséges-e egymástól függetlenül, külön kezelni ezeket

előadásokat, ahogy

alperes tette – egyrészt megállapítva a 2020. adóévre és

t követő adóévekre a telekadó kötelezettséget kivető határozatok jogszerűségét, másrészt áttételről döntve

ingatlanok adótárgyi mivoltát vitató felperesi beadványokat illetően. [25] Ugyan a felperes

t nem tudta alátámasztani, hogy

önkormányzati adóhatóság részéről milyen szóbeli felhívás és tájékoztatás mellett döntött

adatbejelentések benyújtásáról, de

adóztatandó területnagyság kitöltésének hiányát együtt vizsgálva a fellebbezésekben írt,

adótárgyi minőséget vitató állásponttal

állapítható meg: a felperes nem tekintette

ingatlanokat adótárgynak. [26] A fenti megállapításból következik, hogy

adatbejelentéseket és a fellebbezésekben írt,

adótárgyi minőséget vitató felperesi nyilatkozatokat egységesen kell kezelni, ugyanis

adatbejelentések éppen

adóztatás alapjául szolgáló területnagyság megjelölést mellőzték, mellyel párhuzamba állította a fellebbezésekben kifejtett,

adótárgyként minősülést kétségbe vonó érvelés. Együttesen

t fejezik ki tehát, hogy a felperes nem úgy tekintett

ingatlanokra, mint amelyek után telekadó fizetési kötelezettsége keletkezett. [27]

alperesi, – védiratban megjelent és a felülvizsgálati kérelemben megismételt – érvelés szerint olyan utólagos adatbejelentés-módosítás történt, mely

adókivető határozatoktól függetlenül,

ok meghozatalát követően külön eljárásban vizsgálandó. Ezzel szemben a Kúria megállapította, hogy a perbeli esetben nem tekinthető a felperes fellebbezésekben tett nyilatkozata utólagos adatbejelentés-módosításnak, mert a felperes

adatbejelentéseket (

adóztatandó területnagyság tekintetében hiányosan) és

adótárgyi minőséget kétségbe vonó nyilatkozatokat ugyanabban

eljárásban, tehát a végleges határozattal még le nem zárt, adókivetés tárgyában indult eljárásban terjesztette elő. [28] A tárgyi ügyben nem

történt, hogy

adatbejelentésben

adótárgyak,

adóztatandó területnagyság feltüntetésre került, majd ezt a nyilatkozatát

adózó a fellebbezésében megváltoztatta, és nem is arról

esetről van szó, amikor

adózó

adókivetés során végleges határozattal megállapított adó tekintetében, vagyis valóban utóbb módosít

adókivetés alapjául szolgáló eredeti adatbejelentésén (

adóztathatóságra, esetleg Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 9 adóztatható területnagyságra vonatkozó nyilatkozatát megváltoztatja).

alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott kúriai eseti döntések (Kfv.I.35.638/2019/

1. és Kfv.I.35.410/2018/
2. számú eseti döntések) egyrészt nem adatbejelentés-módosítás, hanem adóbevallás-módosítás kérdésében foglaltak állást, másrészt ezek alapjául olyan tényállás szolgált, amelyben a módosítás utólagos jellegének van jelentősége. A Budapest Környéki Törvényszék gyakorlatából vett eseti döntések esetleges kúriai felülvizsgálatára pedig

alperes nem hivatkozott, ezért mindezek a határozatok nem érintették a Kúria jelen ügyben kialakított álláspontját. [29] A fentiekben pontosított tényállás alapján rámutat a Kúria arra, hogy amennyiben

alperes egységként kezelte volna

adóhatósági eljárás során tett felperesi adatbejelentéseket és

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó nyilatkozatokat, akkor megállapíthatta volna: a jogvita mielőbbi lezárásának és

Air. 2. §-ában foglalt hatékony eljárás és költségtakarékosság elvének is

felelt volna meg, hogy

adókivető határozatok véglessé válása előtt kerüljön tisztázásra, hogy a hatóság osztja-e a felperesi álláspontot vagy sem

adótárgyi minőség hiányát illetően. (

előkérdésre tekintettel lehetősége lett volna bevárni

elsőfokú adóhatóság e körben hozott döntését a fellebbezési eljárások befejezése előtt –

ügyintézési határidő meghosszabbításával, tekintve, hogy

Air. hatályba lépésével már nincs helye

eljárás felfüggesztésének.). Ellenkező esetben

eljárás olyan eredménnyel zárul, – miként

a jelen ügyben is történt – hogy

adott aktuális adóévre is vonatkozó, adótárgyi minőség hiányát tartalmazó adózói nyilatkozat csak

t követően kerül elbírálásra, hogy

adott adóévre és a további adóévekre vonatkozó adófizetési kötelezettséget végleges határozattal megállapítják és

ellen csak közigazgatási perben tud jogorvoslattal élni

adózó. (Amennyiben

adófizetési kötelezettséget megállapító, adókivető határozat jogszerűségét a bíróság jogerősen elbírálja, kérdéses, hogy ha utóbb,

adótárgyi minőség hiányának vizsgálata

adózó javára zárul,

miként vehető figyelembe, mert egy esetleges jogerős bírósági döntés létére tekintettel kizárt

adózó javára szóló módosítás vagy visszavonás is). [30] A Kúria megjegyzi, hogy a jelen perben

alperes maga úgy nyilatkozott, hogy a felperes keresete idő előtti

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó adatbejelentésmódosításra tekintettel elrendelt áttétel miatt, ugyanakkor, amikor a felperes a peres eljárás felfüggesztését kezdeményezte

adótárgynak minősülés kérdésében lefolytatandó hatósági eljárásra figyelemmel, a felfüggesztést ellenezte

alperes. [31] Összegezve a Kúria megállapította: annyiban helyesen érvelt

alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy

elsőfokú bíróság tévesen értelmezte

Art. 141. §

ingatlan-nyilvántartás művelési ág adatait is figyelembe kellett volna vennie

alperesnek – jelen esetben a „kivett horgásztó” és a „kivett anyagbánya” művelési ágakat –, valamint, hogy a területnagyságon kívül más ingatlan-nyilvántartási adatok alapján pótolhatók lettek volna

adatbejelentés hiányosságai. Helytelenül hivatkozott továbbá a jogerős ítélet arra, hogy a „tényállás a bíróság álláspontja szerint is tisztázott”, és arra is, hogy

általa felhívott alapelvekbe ütközött

alperes eljárása. Nem igazolt, hogy a hivatkozott alapelveket, köztük a tisztességes eljáráshoz való jogot megsértette, vagy miként sértette meg

alperes. A Kúria ezért a jogerős ítélet indokolásából ezeket a megállapításokat mellőzi a következőkre is figyelemmel. Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 10 [32]

Art. 141. §

önkormányzati adóhatóság

adót – a

építésügyi hatóságnak

e törvény szerinti adatszolgáltatásából tudomására jutó adatok alapulvételével is megállapíthatja, ha a rendelkezésére álló adatok ismeretében a tényállás tisztázott.” [33] A Kúria megállapította, hogy egyrészt a nyilvántartott „művelési ág”/”művelés alól kivett területek elnevezése” vonatkozásában

ingatlan-nyilvántartás nem tekinthető közhitelesnek.

ingatlan-nyilvántartásról szóló

1. évi CXLI. törvény (Inytv.)
2. §

ingatlanok adataira (ún. kataszteri adatok) nem terjed ki. Arra is helytállóan hivatkozott

alperes, hogy önmagában ezen adatokból nem vonható le következtetés

adótárgyi minőség létére vagy hiányára.

Art. 141. §

ingatlan-nyilvántartás adatai

adókivetés során, tehát olyan adat, adatok tekintetében, amelyek esetében a közhitelesség nem áll fenn, nem alkalmazható

Art. 141. §

elsőfokú bíróság akkor is, amikor megállapította, hogy tisztázott a tényállás e jogszabályhely alkalmazása szempontjából, ezért a megsemmisítő döntését

elsőfokú határozatokra nem terjesztette ki.

alperesi döntésekben ugyanis helytálló volt

a megállapítás, hogy először

elsőfokú adóhatóságnak kell állást foglalnia a felperes

on nyilatkozatát illetően, amelyben a felperes

ingatlanok adótárgyi minőségének hiányát állította, a Htv.

1. §
2. pont g) alpontjára, a bányató telekadó mentességére hivatkozással. A Kúria álláspontja szerint is először

önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó eljárásban vizsgálandó ez a kérdés. Arra is megfelelően utalt

alperes a döntéseiben, hogy

adótárgy hiányára vonatkozó megállapítás vitatása esetén

elsőfokú adóhatóság előtt esetleges ellenőrzési eljárás keretében feltárt tényállás alapján állapítható meg

adókötelezettség. A felperes ugyan bemutatta

on jellemzőket a nyilvántartott művelési ág adatain kívül, amelyek álláspontja szerint

ingatlanok adótárgyi minőségének hiányát támasztják alá,

onban ezek tisztázására

elsőfokú adóhatóság előtti eljárásban van lehetőség. [Helyi adó esetében

adatbejelentés esetleges hiányosságára nem vonatkozik

Art. 141. §

Art. 141. §

Art. 142. §

t állapította meg, hogy

alperes abban tévedett, amikor úgy tekintette: ezen utóbbi elsőfokú adóhatósági eljárás (esetleges ellenőrzési eljárás) bevárása nélkül meghozhatta a 2020. adóévtől kezdve adóévenként kivetett adót megállapító elsőfokú határozatok felülbírálatára vonatkozó döntéseit. [35] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy

elsőfokú bíróság érdemét tekintve helytállóan döntött, amikor megsemmisítő és új eljárás lefolytatására kötelező rendelkezést hozott. Ugyanakkor a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásának volt helye annak indokolása és iránymutatása tekintetében, valamint annak érdekében, hogy a felperes adatbejelentéseit és Kúria V.Kfv.35.649/2021/6-2 11

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó nyilatkozatait együtt kezelve,

elsőfokú adóhatóság eljárásában kerüljön elbírálásra

adókötelezettség fennállása vagy annak hiánya. [36] A Kúria ezért

elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a Kp. 121. §

alperes határozatain túlmenően

elsőfokú adóhatóság határozatait is megsemmisítette és

elsőfokú adóhatóságot kötelezte új eljárás lefolytatására, ezt meghaladóan a jogerős ítélet hatályában fennmarad. [37] A jogerős ítéletből mellőzött iránymutatás helyett a Kúria a megismételt eljárásra

t hagyja meg

elsőfokú adóhatóságnak, hogy a jelen ítéletében foglaltak alapján kell eljárnia, a felperesi adatbejelentéseket és

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó nyilatkozatokat egységesen kell elbírálnia, döntve arról, hogy osztja-e a felperesi álláspontot vagy sem

adótárgyi minőség hiányát illetően.

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó megállapítás vitatása esetén

elsőfokú adóhatóság előtt esetleges ellenőrzési eljárás keretében feltárt tényállás alapján állapítható meg

adókötelezettség. A döntés elvi tartalma [38] I. Telekadó ügyben nem tekinthető

adózás rendjéről szóló

1. évi CL. törvény (Art.)
2. §

adózónak

ingatlan adótárgyi minőségének hiányára vonatkozó, fellebbezésben tett nyilatkozata, ha

adózó

adókivetés alapjául szolgáló eredeti adatbejelentésen sem tüntette fel

adóztatandó területnagyságot, tehát e két nyilatkozatot együtt értelmezve

állapítható meg, hogy nem kívánt adófizetési kötelezettséget bejelenteni. [39] II.A két nyilatkozat előterjesztésére ugyanabban

eljárásban, tehát a végleges határozattal még le nem zárt, adókivetés tárgyában indult eljárásban került sor, ezért a másodfokú szerv nem megfelelően járt el, amikor

adótárgyi minőség hiányára vonatkozó nyilatkozatot mint utólagos adatbejelentés-módosítást áttenni rendelte

elsőfokú adóhatósághoz, de annak eredményét nem várta be, hanem érdemben felülbírálta

eredeti adatbejelentés alapján (de ingatlan-nyilvántartásból pótolt adatok figyelembe vétele mellett) meghozott adókivetésről rendelkező elsőfokú határozatot. [40] III.A művelési ág mint adat nem közhiteles. Záró rész [41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Kp. 115. §

alperes túlnyomó részt pervesztes lett, de a Kúriának felülvizsgálati eljárási költségről rendelkeznie nem kellett, mert a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében nem kért perköltséget,

t nem számította fel. [43] A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illeték

állam terhén marad

alperesnek

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény (Itv.)
2. §

ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki. Budapest,

1. április
2. Dr. Darák Péter s.k. a tanács elnöke Ságiné dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró A kiamány hitelül: tisztviselő Dr. Márton Gizella s.k. bíró