← Magyarország

Kfv.35114/2026/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A meghatározott törvényi feltételek fennállása hiányában a felülvizsgálati kérelem befogadását meg kell tagadni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.VI.35.114/2026/

  1. A tanács tagjai: Dr. Kurucz Krisztina a tanács elnöke Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró Dr. Hajas Barnabás bíró Dr. Rák-Fekete Edina bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: Dr. Horváth Gábor ügyvéd (cím2) Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Muzsek Réka Júlia kamarai jogtanácsos (cím4) A per tárgya: adóügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Pécsi Törvényszék
  2. február
  3. napján kelt 4.K.700.924/2025/
  4. számú ítélete Rendelkező rész Kúria VI.Kfv.35.114/2026/2-1 2 A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A elsőfokú adóhatóság (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság)
  5. május 29-én 11 óra 42 perckor foglalkoztatottak társadalombiztosítási bejelentésének ellenőrzésére irányuló jogkövetési vizsgálatot végzett a felperes által üzemeltetett cím5 szám alatti vendáglátó egységben. A próbavásárlás során a helyszínen 4 fő volt jelen munkavégzésre utaló körülmények között. [2] A kasszát kezelő Munkavállaló (a továbbiakban: Munkavállaló) nyilatkozata szerint az étteremben
  6. november 7-től heti 2-3 alkalommal eladó és kasszakezelő munkakörben dolgozik, a munkavégzésről a felperes képviselőjével állapodott meg. Munkabért nem kap, mivel családi vállalkozásban segédkezik, a társaság képviselője a fia. A Munkavállaló megbízási jogviszony alapján a felperes törvényes képviselője is. [3] A NAV hivatali nyilvántartásának lekérdezése után az adóhatóság megállapította, hogy 3 fő bejelentése megtörtént, azonban felperes a Munkavállalót az ellenőrzés megkezdéséig sem munkaviszony, sem egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony keretében nem jelentette be. [4] Az elsőfokú adóhatóság 6308314883 számú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú határozat) a felperest 1 fő be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt 600.000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, az üzletzárás szankció alkalmazásától eltekintett. Döntését az adózás rendjéről szóló
  7. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.)
  8. §

(1)bekezdésére alapította. [5] Indokolása szerint az Art. 237. §
(1)bekezdésének megfelelően a mulasztási bírság mértékének megállapításakor a felperes terhére értékelte, hogy tevékenységét
  1. október
  2. napján kezdte meg, kezdő vállalkozásnak nem tekinthető, több éve hatályos, egyértelmű jogszabályi rendelkezést sértett meg. Az adózónál 3 éven belül végzett ellenőrzések során mulasztást nem állapított meg, amit a javára vett figyelembe. [6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes
  3. szeptember
  4. napján kelt 1694509404 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [7] Indokolása szerint a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló
  5. CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.)
  6. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében e törvény alapján biztosított: a munkaviszonyban álló személy, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes- vagy részmunkaidőben történik. A Tbj. 66. §
(2)bekezdése írja elő a foglalkoztató biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos bejelentési kötelezettségét, melynek legkésőbbi időpontja a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt kell, hogy megtörténjen. [8] A felperes azon hivatkozását, hogy a Munkavállaló a helyszíni ellenőrzés időpontjában szívességi munkavégzést végzett ellenérték nélkül, amit a megbízási szerződés is lehetővé tett, cáfolta a Munkavállaló jegyzőkönyvi nyilatkozata, a feltárt, munkavégzésre utaló körülmények. A nyilvántartott adatok alapján megállapította, hogy
  1. szeptember 20-tól
  2. február 25-ig terjedő időszakban felperes a Munkavállalót rendszeresen, összesen 175 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazta, ugyanazt a feladatot látta el díjazás ellenében, mint a helyszíni ellenőrzés napján. A 175 esetből 28 Kúria VI.Kfv.35.114/2026/2-1 3 alkalom már olyan időszakra esett, amikor a Munkavállaló a felperes törvényes képviselője volt. [9] Az alperes megállapította az eset összes körülményei, a Munkavállaló nyilatkozata, a helyszíni ellenőrzés során tapasztaltak alapján, a Munkavállaló munkavégzése munkaviszonynak minősül, melyet megalapoz, hogy hosszabb időn keresztül, rendszeresen, meghatározott helyen egy konkrét munkakört látott el a felperes által rendelkezésre bocsátott eszközökkel, utasítása és ellenőrzése szerint. [10] Ennek következménye az a helytálló elsőfokú hatósági megállapítás, hogy felperes a foglalkoztatást megelőző bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes az Art.
  3. §
  4. pontja szerint nem tudta bizonyítani, hogy az ellenőrzés napján a Munkavállaló jogviszonya kívül esett a bejelentési kötelezettségen. [11] A tényállás kellően feltárt, jogszabályi rendelkezéssel alátámasztott, a felperes terhére rótt jogkövetkezmény jogalapja fennáll. A mulasztási bírság összegének megállapítása az Art.
  5. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelel, az elsőfokú adóhatóság jogszerűen mérlegelte a felperes terhére és javára figyelembe vett körülményeket, a kiszabott mulasztási bírság mértéke arányban áll az elkövetett mulasztás súlyával és gyakoriságával, megfelel az Art. 225. §
(1)bekezdésének. [12] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát. Az elsőfokú bíróság ítélete [13] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [14] Indokolása szerint a helyszíni ellenőrzésen tapasztaltak, a Munkavállaló nyilatkozata, az adóhatósági nyilvántartásban rögzített adatok alapján az alperes megfelelően állapította meg a tényállást, a Munkavállaló által végzett tevékenység (kasszakezelés, nyugta kiállítása) konkrét munkakörnek felel meg, ami munkabér kifizetésének bizonyíthatósága nélkül is munkaviszonynak minősül. [15] A bírság összegével kapcsolatban megállapította, hogy felperes megszegte a bejelentési kötelezettségét, a bírság kiszabása az Art. 225. §
(1)bekezdése alapján az alperes kötelezettsége volt. A kiszabható legmagasabb bírság összeg kb. 30 %-ában állapította meg a mulasztási bírság összegét, figyelembe vette azt is, hogy a felperesnek korábban semmilyen mulasztása nem volt. Az adóhatóság döntése megfelel a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. §
(5)bekezdésében foglaltaknak, a tényállást teljeskörűen feltárta, a felperes javára szolgáló körülményeket figyelembe vette, a mérlegelési szempontokat egyértelműen rögzítette, azok okszerűek, az alperes határozata jogszerű, a felperes keresete alaptalan. [16] A felperes tanú meghallgatásra irányuló bizonyítási indítványát mellőzte, mivel a foglalkoztatás körülményei az iratanyagból egyértelműen megállapíthatóak voltak. A felülvizsgálati kérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében az alperes határozatának a megsemmisítését kérte. [18] A III. pontban, a felülvizsgálat befogadhatósága körében a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont,
  2. aa)és
  3. ab)alpontjaira hivatkozott. Álláspontja szerint a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása miatt indokolt a befogadás, mivel szükség lenne arra, hogy a Kúria VI.Kfv.35.114/2026/2-1 4 munkaviszony megállapításának szempontjait a joggyakorlat kidolgozza, pontosan meghatározva milyen szempontok együttes fennállása esetén állapítható meg annak fennállása. E kérdésnek a tisztázása jelen ügyben is indokolt, mivel az eljáró bíróság jogszabályokra és eseti döntésekre hivatkozás nélkül tette megállapításait. [19] A jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége miatt azért indokolt a befogadás, mert a munkaviszony egy rendkívül gyakori jogviszony, annak fennállása vagy fenn nem állása számos jogvitában felmerül. A felvetett jogkérdés az, milyen körülményeknek kell megvalósulniuk ahhoz, hogy a bíróság munkaviszonynak minősítse az ügyvezetőnek a társasági szerződésben is rögzített megbízási jogviszonyát. A jogerős ítélet alapvető dogmatikai tévedéseken alapul, melynek ismétlődése jelentős veszéllyel jár a jogkereső állampolgárok igényérvényesítésére. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felülvizsgálati kérelem befogadása nem indokolt. [21] A Kp. 117. §
(4)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt - a 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ad)alpontja szerinti ok kivételével - indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [22] A Kúria a Kp. 118. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
  1. a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
  2. aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
  3. ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
  4. ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége,
  5. ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
  6. b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [23] A Kúria a felülvizsgálti kérelmet - a felperes befogadási kérelmében megjelölt indokok mellett - megvizsgálta, és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. [24] A befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. [25] A Kúria eseti döntéseiben már rögzítette, hogy a befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében kizárólag a Kp. 118. §
(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség (Kfv.37.196/2023/2., Kfv.37.562/2023/2., Kfv.37.483/2023/2), Kfv.37.557/2024/2.). [26] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontjában meghatározott befogadhatósági ok azt teszi lehetővé, hogy a Kúria az egységes ítélkezés követelményének megtartása érdekében Kúria VI.Kfv.35.114/2026/2-1 5 az alsóbb fokú bíróságok számára - szükség szerint - irányt mutasson. A joggyakorlat egysége azt jelenti, hogy a bíróságok között nincs eltérés a tekintetben, hogy az egyes jogszabályokat miként kell értelmezni, azaz mi a jogi norma alapvető tartalma, illetve azt hogyan kell alkalmazni. A perbeli esetben a felperes - bár utalt a munkaviszony megállapítás szempontjai kidolgozásának szükségességére, arra, hogy az eljáró bíróság jogszabályokra és eseti döntésekre hivatkozás nélkül tette megállapításait - a felülvizsgálati kérelme befogadhatóságának alátámasztására nem tárt fel olyan eltérő alsóbb fokú bírósági határozatokat, amelyek arra világítanának rá, hogy az ítélkezési gyakorlat széttartó lenne, annak egysége - ellentétes jogértelmezés miatt - a támadott jogerős ítélet folytán sérült volna, vagy ennek veszélye fenyegetne. [27] A Kúria a joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségességére figyelemmel a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel a továbbiakban nem indokolt (Kfv.37.567/2023/2., Kfv.37.232/2023/2.). [28] A felülvizsgálati kérelmében felperes - a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében nem hivatkozott egyetlen olyan körülményre sem, amely az elsőfokú bíróság jogértelmezésének meghaladottságára utalna. [29] A felülvizsgálati kérelem befogadására a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. aa)alpontja alapján nem volt lehetőség. [30] Társadalmi jelentőségre alapozott oknál fogva - Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpont - a befogadási feltétel azt követeli meg, hogy a döntés a társadalom szélesebb körére, legalább áttételesen, jogi hatást gyakoroljon. [31] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontja alapján, a felvetett jogkérdés különleges súlyára alapítottan a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha az nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel; a jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel pedig akkor, ha a döntés a társadalom szélesebb körére - legalább áttételesen jogi hatást gyakorol. A befogadás azonban ezekben az esetekben is csak akkor indokolt, ha a Kúria az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában (Kfv.37.471/2023/2., Kfv.37.590/2023/2.; Kfv.37.596/2023/2.; Kfv.45.059/2023/2.; Kfv.45.115/2023/3.). [32] A felperes nem támasztotta alá, hogy az egyedi ügyben felmerült probléma a társadalom széles körét érintené, a jogkérdés a saját ügyén túlmutatna, továbbá arra sem hivatkozott, hogy nagy számban lennének folyamatban ügyek ugyanezen jogkérdésben, amelyek jogszerű megítéléséhez kúriai iránymutatás szükséges. Önmagában az a körülmény, hogy a munkaviszony gyakori jogviszony, nem alapozza meg a felülvizsgálati kérelem befogadását. Mindezek folytán a befogadást a Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont
  2. ab)alpontja szerinti ok sem indokolja. [33] A felperes egyéb [Kp. 118. §
(1)bekezdés
  1. a)pont ac),
  2. ad)alpontok,
  3. b)pont] befogadási okra nem hivatkozott. [34] A Kúria a jogerős ítélet vizsgálatát követően megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme felsőbb bírósági iránymutatást igénylő kérdést nem vetett fel, ezért a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak minősülő felülvizsgálati eljárás lefolytatását nem minősítette indokoltnak. [35] Mindezek folytán a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján megtagadta. Kúria VI.Kfv.35.114/2026/2-1 6 A döntés elvi tartalma [36] A meghatározott törvényi feltételek fennállása hiányában a felülvizsgálati kérelem befogadását meg kell tagadni. Záró rész [37] A végzés ellen a Kp. 116. § d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül határozott. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Kurucz Krisztina sk. a tanács elnöke Dr. Bernáthné dr. Kádár Judit sk. előadó bíró Dr. Vitál-Eigner Beáta sk. bíró Dr. Hajas Barnabás sk. bíró Dr. Rák-Fekete Edina sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.