← Magyarország

Pfv.20035/2024/2 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A joggyakorlat egységének biztosítása érdekében nem engedélyezhető a felülvizsgálat, ha a fél által hivatkozott eseti döntések nem támasztották alá a jogértelmezést igénylő jogkérdés megítélésében sem azt, hogy a bírói gyakorlat nem egységes, és azt sem, hogy az eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Az a körülmény, hogy az érintett jogkérdést illetően a Kúria a BHGY-ben közzétett eseti határozatban már állást foglalt, önmagában akadályát képezi a felülvizsgálat engedélyezésének a jogegység biztosításának érdekében. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Pfv.II.20.035/2024/

  1. dr. Hajdu Edit a tanács elnöke dr. Darákné dr. Nagy Szilvia előadó bíró dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes (cím1) A felperes képviselője: dr. Farkas Ádám kamarai jogtanácsos (cím1) Az alperes: alperes (cím2) Az alperes jogi képviselője: Krizsa Ügyvédi Iroda (cím3, ügyintéző: dr. Krizsa Lajos ügyvéd) A per tárgya: kölcsöntartozás megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20.687/2023/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Siófoki Járásbíróság 6.P.20.299/2021/42-II. Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 2 Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálatot megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A tényállás szerint az alperes a cég autókereskedő cégtől
  3. szeptember
  4. napján 3.100.000 forint vételár fejében gépjárművet vásárolt. A vételár megfizetéséhez 2.100.000 forint devizahitelt vett fel a jogelőd felperesi jogelődtől. A szám1 számú kölcsönszerződés szerint a kölcsön deviza, CHF alapú, változó kamatozású, változó futamidejű. A kölcsön induló éves ügyleti kamata 13,74 % volt, az induló havi törlesztőrészlet összegét havi 32.279 forintban, a kölcsön induló THM mértékét 15,52 %-ban határozták meg. A szerződés
  5. pontja tartalmazta az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatást. Az Üzletszabályzat 18.3.
  6. pontja szerint a deviza alapú szerződések változó kamatozású szerződések. Az ügyfél fizetési kötelezettsége forintban teljesítendő. [2] A felperes jogelődje
  7. március 16-án a tisztességtelenül felszámított kölcsönösszeget 136.750 forintban állapította meg és azt alperes javára elszámolta azzal, hogy a tartozás összege: 3.810.064 forint. A kézbesített elszámolással szemben törvényi határidőn belül az alperes panasszal nem élt. A felperes jogelődje
  8. november 13-án levelében tájékoztatta az alperest, hogy a törvényi rendelkezések alapján a
  9. augusztus 19-én érvényes 287,22- HUF/CHF MNB devizaárfolyamon a devizában nyilvántartott perbeli kölcsönkövetelést forintra váltotta és az így kiszámított tartozásból 387.358 forintot elengedett, úgy tekintve, mintha a perbeli kölcsönszerződés jelzálog kölcsönszerződés lenne és 256,47 HUF/CHF volna az átváltási árfolyam. Az értesítést és szerződésmódosítási ajánlatot az alperes
  10. november 27-én átvette és azt 30 napos határidőn belül nem utasította el, a szerződést nem mondta fel, így az módosításra került. [3] Az alperes
  11. április 25-én a kölcsönszerződést felmondta, a kölcsönadó súlyos szerződésszegésére történő hivatkozással. A felperesi jogelőd – mivel az alperes a
  12. április 8-án esedékes 47.139 forintos törlesztőrészletet nem fizette meg –
  13. április 29-én azonnali hatállyal szintén felmondta a kölcsönszerződést. A jogelőd felmondását az alperes
  14. május 9-én vette át. [4] A felperesi jogelőd
  15. január 1-jén beolvadt a intézmény-be, aki a perbeli kölcsönkövetelést
  16. november 14-ével a felperesre engedményezte, amelyről az alperest írásban
  17. november 28-án értesítette. Az engedményezés időpontjában a fennálló tartozás 3.404.051 forint tőke és 218.012 forint lejárt késedelmi kamattartozás volt. [5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3.403.812 forint tőke és ennek
  18. november 14-től a kifizetés napjáig járó 13,74 % kamata, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő éves kamat megfizetésére, valamint 218.012 forint lejárt kamat megfizetésére. Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 3 [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a perben szereplő kölcsönszerződés nem deviza alapú, hanem forint kölcsönszerződés, a felperes nem tudta igazolnia a devizanyilvántartást. Az árfolyamkockázati tájékoztató elégtelen volta miatt a fogyasztóval kötött kölcsönszerződés érvénytelenségére is hivatkozott és kifogásolta, hogy a THM számítása nem megfelelő, továbbá a tartozás összege is alaptalan és helytelen. [7] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 3.403.812 forint tőke és annak
  19. november 14-től a kifizetés napjáig járó évi 13,74 %-os mértékű ügyleti kamata, valamint a mindenkori jegybanki alapkamat összegével megegyező mértékű éves késedelmi kamata (azzal, hogy a kamat összege nem lehet évi 25 %-nál több), továbbá 218.012 forint lejárt késedelmi kamat megfizetésére. Határozatának indokolásában írtak szerint a kölcsönszerződés és az Üzletszabályzat is a 18.3.
  20. pontja alapján a kölcsön CHF alapú. A tartozás összege CHF-ben kiszámítható, az a felülvizsgált elszámolás alapján megállapított és törvényi rendelkezés szerinti szerződésmódosítással forintosításra került. [8] Az elsőfokú bíróság a szerződés
  21. pontja szerinti árfolyamkockázati tájékoztató tartalmát megfelelőnek találta és utalt arra, hogy az alperes nem bizonyította a perben, hogy attól eltérő szóbeli tájékoztatást kapott volna. Kifejtette, ha a szerződésben meghatározott THM esetlegesen nem felel meg a 41/
  22. (III.5.) Kormányrendeletnek, az – százalékos mértékben meghatározott THM mellett – megtámadási ok és nem a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
  23. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
  24. §

(1)bekezdésének b) pontja szerinti semmisségi kérdés. Az alperes azonban megtámadási okra e körben nem hivatkozott és bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. [9] Az elsőfokú bíróság a tartozás összegszerűségével kapcsolatban a felperes indítványára igazságügyi szakértőt rendelt ki és az előterjesztett szakvéleményben foglaltakat vette alapul. Kiemelte, hogy az alperes kérdéseket intézhetett a szakértőhöz, aki azokat a vélemény elkészítésekor figyelembe vette. [10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes szerződés érvénytelenségével kapcsolatos kifogásait illetően utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltakra. [11] Az árfolyamkockázattal kapcsolatos szerződési feltételeket illetően kifejtette, hogy a kölcsönfelvevő alperes – saját nyilatkozata alapján – mérlegelte: devizaalapú kölcsönszerződést köt, mert az kedvezőbb feltételeket biztosított, mint a forint kölcsönszerződés. [12] Az egyedi kölcsönszerződés és a részévé vált Üzletszabályzat ismertetett kikötéseinek együttesen meghatározott tartalma alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül nem csak azt vehette az alperes számításba, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de fel kellett hogy ismerje annak konkrét lényegét és fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatását, továbbá azt is, hogy a kockázatviselésnek nincs felső határa, az korlátlan. A korlátlan árfolyamkockázat viseléséről szóló tájékoztatás világos, érthető és átlátható volt, ezért a főszolgáltatást megállapító szerződéses kikötés nem tisztességtelen, a perbeli szerződés ez okból nem érvénytelen (rPtk.
  1. §). [13] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a perbelivel azonos szerződési feltételekkel kapcsolatosan a Kúria már állást foglalt a Gfv.VII.30.322/2020/6., a Gfv.VII.30.315/2020/5., a Gfv.VII.30.256/2020/10 és a Gfv.VI.30.035/2021/
  2. számú döntéseiben is. [14] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szakértői vélemény elfogadásával illetőleg a kiegészítés mellőzésével az elsőfokú bíróság nem sértette a Pp. bizonyítási eljárás általános Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 4 és a kirendelt szakértő alkalmazásával kapcsolatos speciális szabályait. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság utóbb úgy ítélte meg, hogy szükségtelenül hívta fel a szakértőt véleménye kiegészítésére, illetőleg, hogy az alperes észrevételeire nyilatkozatot tegyen, nem minősül eljárási szabálysértésnek. [15] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság szerződés minősítésével kapcsolatos jogi indokaival is. A szerződés
  3. és
  4. pontjában írtakon túl a felperes értesítette az alperest a
  5. március 16-án keltezett levelében a
  6. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
  7. tv.) és a
  8. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
  9. tv.) szerinti elszámolásról, illetőleg, hogy a törvény hatálya alá tartozó deviza hitelszerződésről van szó, továbbá, hogy ezzel összefüggésben mekkora volt a tisztességtelenül felszámolt összeg. Az alperes adós nem vitatottan a tételes kimutatásban, elszámolásban foglaltakra észrevételt nem tett, nem kérte az elszámolás felülvizsgálatát, panaszt nem nyújtott be. A felek közötti jogviszonyban a törlesztő részletek kiszámítása, az aktuálisan fizetendő törlesztés az árfolyamtól függött. [16] A jogelőd felmondása a devizahitel szerződés forintosítását követően történt, így a 4/2021 PJE jogegységi határozatban foglaltak nem irányadók, a felmondás jogszerűségét erre való hivatkozás hiányában nem volt köteles vizsgálni az elsőfokú bíróság. [17] Az árfolyamkülönbözet (a folyósítás időpontjában eltérően alkalmazott vételi és eladási árfolyam miatt) beszámításra került a THM-be, azonban a DH
  10. tv. rendelkezései szerint a törvényi elszámolás folytán ennek a későbbiekben nem volt jelentősége, illetőleg a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján kizárólag az ügyleti kamat lett felszámítva a szerződésben foglaltaknak megfelelően és a marasztalási összeg meghatározásakor is csak ezt vette figyelembe a bíróság. [18] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben kifejtettekkel, miszerint a felperesi jogelőd és alperes között létrejött kölcsönszerződés tartalmazta a THM mértékét, így ezen rendelkezés folytán a szerződés semmissége nem állapítható meg. [19] A követelés összegszerűségével kapcsolatos alperesi kifogást illetően kiemelte, hogy erre nézve szakértői bizonyítás folyt. Szükségtelen volt a szakvélemény kiegészítése, mert az alperes általi számítási mód a vizsgált szerződéssel összefüggésben nem alkalmazható. A DH
  11. tv. alapján a jogszerűtlenül felszámolt különbözet elszámolásra került, így nincs jogalapja annak, hogy a már felülvizsgált elszámolással összefüggésben újból, más alapokon történő elszámolásra kerüljön sor. A szakértői vélemény tételesen rögzítette az adott időszakra vonatkozó MNB bázisárfolyamot és a felperes által rendelkezésre bocsátott elszámolás, valamint hiteltörténeti kimutatás adatai alapján határozta meg az alperest terhelő hátralékos tartozás összegét. [20] Tekintve, hogy a szerződés érvényesnek minősült, a felek közötti elszámolást a DH
  12. tv. és a DH
  13. tv. rendelkezései, a
  14. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: forintosítási törvény), továbbá a szerződés és Üzletszabályzat hatályos és érvényes rendelkezései alapján kellett elvégezni. Az alperes a kimutatott tartozással összefüggésben az ott megjelölt befizetéseit meghaladó teljesítésre nem hivatkozott, konkrét számszaki hibát az általa hivatkozott MNB árfolyamot meghaladóan nem jelölt meg. [21] A másodfokú bíróság az alperesnek az alkalmazott devizaárfolyamokkal kapcsolatos kifogását is alaptalannak találta, figyelemmel arra, hogy az MNB.hu/árfolyam ellenőrizhető adatai szerint
  15. augusztus 19-én az MNB deviza középárfolyam CHF devizanemben 287,22 forint volt. A késedelmi kamat felszámítása pedig az rPtk.
  16. §
(2)bekezdésén és az Üzletszabályzat 17.
  1. pontján alapult. A szakértői vélemény tehát helytálló adatok alapján számolt, tételesen rögzítette a befizetéseket, a számított törlesztőrészletek összegét, az alkalmazott ügyleti kamatot, költséget és árfolyam különbözetet. Egyértelműen rögzítette, Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 5 hogy a fennálló meg nem fizetett tőke összege 1.884.352 forint, a forintosítás miatt kiterhelt árfolyamkülönbözet pedig 1.728.381 forint volt. A részletes számszaki levezetéssel szemben, az elszámoláskor és forintosításkor nem vitatott tényeket az alperes sikerrel nem cáfolta. A törlesztési adatok, továbbá az elszámolások figyelembevételével készült, aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény mellőzése nem volt indokolt. [22] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. [23] Felülvizsgálati kérelmével együtt felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is benyújtott. A felülvizsgálat engedélyezését a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §
(2)bekezdés a) pontjának első fordulata alapján kérte. Álláspontja szerint a DH1. tv. 3. §
(2)bekezdésének és a
  1. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: DH
  2. tv.)
  3. § a) pontjának értelmezésével kapcsolatos gyakorlat jelenleg nem egységes és tartani lehet attól, hogy a helyes joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődik. A DH
  4. tv.
(1)bekezdésben meghatározott semmisséget a jogalkotó az MNB árfolyam alkalmazásával küszöbölte ki. Az elszámolás az érintett semmiség alapján a kölcsönösszeg MNB árfolyamon történő meghatározásából és törlesztőrészletek MNB árfolyam szerint meghatározásából állt. Kérte, hogy a felperes kimutatását ennek megfelelően készítse el, mivel az általa csatolt kimutatás az elszámolás időpontjáig a DH1. tv. 3. §
(1)bekezdés szerinti árfolyamot, valamint e bekezdés szerinti törlesztő részleteket (kamatelőírás és tőkeelőírás) tartalmazta. Értelmezése szerint a másodfokú bíróság megállapította, hogy a kereset összegszerűségének bizonyításához nincs szükség a kölcsönösszeg és törlesztőrészletek DH1. tv. 3. §
(2)bekezdésének megfelelő meghatározásához. Ezen átszámítás hiányában egyrészt a felperesi kimutatás számszakilag nem ellenőrizhető, másrészt pedig a kimutatás nem felel meg a DH1. tv. 3. §
(2)bekezdésével módosított perbeli szerződés tartalmának. Álláspontja alátámasztásául hivatkozott a Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.20.756/2021/
  1. számú ítélete indokolásának [18] bekezdésében; a Budapest Környéki Törvényszék 4.Pf.20.959/2022/
  2. számú ítélete indokolásának [36] és [45] bekezdésében; a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.633.910/2023/
  3. számú ítélete indokolásának [68] bekezdésében; és a Fővárosi Törvényszék 48.Pf.633.242/2023/
  4. számú ítélete indokolásának [19] bekezdésében foglaltakra. [24] A DH
  5. tv.
  6. § a) pontjában foglaltakra hivatkozással előadta, hogy az konkrétan azt írja elő, hogy a forintosítás a devizában fennálló tartozás forintkövetelésre történő átváltását jelenti. Sérelmezte, hogy a perbeli esetben a szakértő megállapította, hogy a tartozást a hitelező forintban tartotta nyilván, a kamatot forint követelésre számította, a másodfokú bíróság pedig a forintosítást az árfolyamkülönbözet kiterhelésével azonosította, ráadásul oly módon, hogy annak jogi alapját és módszertanát nem ismertette, valamint az árfolyamkülönbözettel kapcsolatos rPtk.
  7. §
(2)bekezdésén alapuló hivatkozását is elmulasztotta elbírálni. Álláspontja szerint, mivel a kereseti követelés összegét is vitatta, ezért a Pp. 265. §
(1)bekezdése alapján a felperesnek bizonyítania kellett volna keresete összegszerűségét. Hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a felperes pénzügyi intézmény feladata – tényállítási és bizonyítási kötelezettsége alapján – a fogyasztó tartozásának összegszerű, tételes és ellenőrizhető levezetése (Kúria Gfv.VII.30.254/2018/7.), és csak a bizonyítékokkal kellően alátámasztott, nyomon követhető számszaki levezetést tartalmazó felperesi elszámolás szolgálhat a bíróság ítélkezése alapjául (Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.679/2017/6.). Ennek azonban nem felel meg egy forintosítással nem azonos, ismeretlen eredetű számtani művelet alkalmazása, mely alapján a másodfokú bíróság forintosításra hivatkozik. Sérelmezte azt is, hogy senki nem adott magyarázatot a megítélése Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 6 szerint a törvényből nem következő matematikai műveletre. Álláspontja igazolásaként hivatkozott a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pf.20.648/2023/6. számú ítélete indokolásának [41] bekezdésében foglaltakra. Előadta, hogy jelen esetben a szakértő megállapítása szerint a követelés eleve forintban volt nyilvántartva, így nem volt mit forintosítani, az csupán fikció szerint történhetett. [25] A Pp. 408. §
(1)bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi perben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg. A Pp. 408. §
(2)bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak vagyonjogi perben akkor sem, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben. [26] Jelen per a Pp. 7. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint vagyonjogi pernek minősül, mert az abban érvényesített igény a felperes vagyoni jogain alapul és az értéke pénzösszegben kifejezhető. [27] A felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg, ezentúl az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, így az ügyben nem volt helye felülvizsgálatnak. A Pp.
  2. §
(1)bekezdése és 410. §
(1)bekezdése értelmében ezért az alperesnek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kellett előterjesztenie. [28] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem alapos. [29] Kúria az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét a Pp. 411. §
(1)bekezdése alapján vizsgálta, figyelemmel arra is, hogy a rendelkezési elvben megfogalmazott kérelemhez kötöttség perjogi szabályából [Pp. 2. §
(2)bekezdés] következően – ahogyan azt a felülvizsgálat engedélyezésével összefüggésben az 1/
  1. (VII. 12.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
  2. pontjában értelmezte – a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból, illetve okokból engedélyezheti. [30] Az alperes által megjelölt engedélyezési ok alapján a Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatban, az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A fél az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat (PK vélemény
  3. pontja; Kúria Gfv.30.313/2023/2.). [31] Elvi jelentőségű jogkérdésnek minősül minden olyan jogkérdés, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel összefügg (PK vélemény
  4. pontjához fűzött magyarázat). [32] Az alperes elvi jelentőségű jogkérdésként elsőként a DH
  5. tv.
  6. §
(2)bekezdésének értelmezését jelölte meg. [33] A DH1. tv. 3. §
(1)bekezdése szerint, a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli. Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 7 [34] A
(2)bekezdés alapján, az
(1)bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe – a
(3)bekezdésben meghatározott kivétellel – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép. [35] A Kúria az alperes által hivatkozott másodfokú határozatok között nem talált eltérést a DH1. tv. 3. §
(2)bekezdésének értelmezését illetően az alábbiak szerint. [36] A Zalaegerszegi Törvényszék a 3.Pf.20.756/2021/
  1. számú ítélete indokolásának [18] bekezdésében írtak szerint, a DH
  2. tv.
  3. §
(2)bekezdése folytán ugyanis mind a folyósítási, mind a törlesztés tekintetében a MNB hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lépett életbe. Ebből következően az MNB középárfolyammal kellett volna kiszámolni az alperes tartozását. [37] A Budapest Környéki Törvényszék a 4.Pf.20.959/2022/
  1. számú ítélete indokolásának [45] bekezdésében rámutatott arra, hogy az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyam alkalmazásának szükségessége jogkérdés. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes a fentiek szerint a jogszabályoknak megfelelő tartalmú számszaki kimutatást nem csatolt, a perben szakértői bizonyítás sem volt lefolytatható. [38] A Fővárosi Törvényszék 67.Pf.633.910/2023/
  2. számú ítélete indokolásának [68] bekezdésében kifejtett álláspontja szerint a felperesnek a kereset összegszerűsége körében olyan kimutatást kellett volna csatolnia, amely a szerződés megkötésétől kezdve a tisztességes szerződési kikötések figyelembevételével mutatja ki az alperes tartozását az MNB középárfolyam alkalmazásával. [39] A Fővárosi Törvényszék 48.Pf.633.242/2023/
  3. számú ítélete indokolásának [19] bekezdésében rámutatott, hogy a felperes csupán állította, azonban nem igazolta, hogy a DH
  4. tv. szerinti
  5. február 1-i értéknappal elkészített felülvizsgáltnak minősülő elszámolás adatait vette volna alapul a kimutatás elkészítésekor, mind az MNB középárfolyam, mind pedig a tisztességtelenül felszámított összeg tekintetében. [40] A fenti határozatok alapját képező ügyekben eltérő tényállás alapján, más-más szempontokat vizsgáltak az eljárt bíróságok, azonban a DH
  6. tv.
  7. §
(2)bekezdésének értelmezését és alkalmazását illetően a hivatkozott döntésekből a joggyakorlat egységének hiányára vagy a joggyakorlat egysége megbomlásának veszélyére nem lehet következtetni. [41] A fentieken túl a Kúria a DH1. tv. 3. §-ának
(2)bekezdésének alkalmazásáról állást foglalt egyebek mellett a Gfv.VI.30.205/2023/2. számú ítélete (megjelent: BH2023.220.) indokolásának [60] bekezdésében, a Gfv.III.30.316/2022/8. számú ítélete (megjelent: BH2023.74.) indokolásának [41]-[43] bekezdésében és a Pfv.VIII.20.224/2021/7. számú ítélete indokolásának [28] bekezdésében. [42] Az alperes elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg továbbá a DH7. tv. 3. §
  1. a)pontjának értelmezését. [43] A fenti törvényi rendelkezés szerint a pénzügyi intézmény köteles az e törvény hatálya alá tartozó devizaalapú kölcsönszerződések alapján fennálló, devizában nyilvántartott követelését a 4. alcímben foglaltak alapján forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra átváltás). [44] Az alperes hivatkozott a Kúria Gfv.VII.30.254/2018/7. számú végzésére, a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.679/2017/6. számú határozatára és a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pf.20.648/2023/6. számú ítéletének [41] bekezdésében foglaltakra. [45] A Kúria a Gfv.VII.30.254/2018/7. számú végzésének [31] bekezdésében kiemelte, hogy a pénzügyi intézmény feladata – tényállítási és bizonyítási kötelezettsége alapján – a Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 8 fogyasztó tartozásának összegszerű, tételes és ellenőrizhető levezetése a felmondás idejére, amelynek helyességét elsősorban okiratokkal, végső soron szakértő bevonásával támaszthatja alá. [46] A Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.679/2017/6. számú ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint a bizonyítékokkal kellően alátámasztott, nyomon követhető számszaki levezetést tartalmazó felperesi elszámolást jogszerűen vehette ítélkezése alapjául az elsőfokú bíróság. [47] Az alperes idézte a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pf.20.648/2023/6. számú ítéletének [41] bekezdésében foglaltakat, miszerint a felperesnek a DH7. tv. 3. §-a alapján kötelezettsége volt a devizában nyilvántartott követelést forint követelésre átváltani a törvény rendelkezései szerint. Mivel az utóbbi, 2016. március 19-éig tartó levezetés végig árfolyamkülönbözetet is tartalmaz, valamint a felperesi képviselő 2022. május 16-i nyilatkozata szerint a DH törvények szerinti forintosítást a felperes nem végezte el, hanem kvázi egy fikció szerint forintosította a bank a követelést, melynek tényleges tartalma azonban nem állapítható meg, ezért sem lehetett megalapozott a felperesi kereset összegszerűsége. [48] A Kúria a fentiekben idézett ítélkezési gyakorlat között nem tapasztalt a DH7. tv. 3. §
  2. a)pontjának értelmezése körében eltérést. Mindegyik esetben rögzítették az eljárt bíróságok a devizaalapú kölcsönszerződések alapján fennálló devizában nyilvántartott követelés forintkövetelésre átváltásának szükségességét. [49] A Kúria csupán megjegyzi, az alperes tévesen vonta le a jogerős ítéletből azt a következtetést, hogy a másodfokú bíróság álláspontja szerint a kereset összegszerűségének bizonyításához nincs szükség a kölcsönösszeg és törlesztőrészletek DH1. tv. 3. §
(2)bekezdésének megfelelő meghatározásához. A másodfokú bíróság ezzel szemben az indokolásának [33] bekezdésében azt emelte ki, hogy a DH
  1. tv. alapján lefolytatott elszámolás során a vételi és eladási deviza árfolyamkülönbözettel kapcsolatos jogszerűtlenül felszámolt különbözet elszámolásra került, így nincs jogalapja annak, hogy a már felülvizsgáltnak minősülő elszámolással összefüggésben újból, más alapokon történő elszámolásra kerüljön sor. [50] A DH
  2. tv.
  3. §
(5)bekezdése értelmében ugyanis, ha fogyasztó határidőben nem élt az
(1)bekezdésben foglaltakkal, úgy kell tekinteni, hogy a pénzügyi intézmény által megküldött, a törvény rendelkezéseinek megfelelő szerződésmódosításra vonatkozó ajánlatot teljes körűen elfogadta, és a szerződés közös megegyezéssel módosult. A törvényi rendelkezés alapján módosult szerződés esetében utóbb nincs lehetőség arra, hogy az adós az elszámolás módját vitassa. [51] A fentiek értelmében jelen ügyben a felülvizsgálat engedélyesének a Pp. 409. §
(2)bekezdés a) pontjának első fordulatában foglalt feltétele nem áll fenn. Az alperes által hivatkozott eseti döntések nem támasztották alá egyik jogértelmezést igénylő jogkérdés megítélésében sem azt, hogy a bírói gyakorlat nem egységes, és azt sem, hogy az eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. [52] A Kúria a jogegység biztosításának érdekében a Pp. 409. §
(2)bekezdés a) pontjának első fordulatában szabályozott ok teljesülésének hiányában a felülvizsgálatot nem engedélyezi [Kúria Pfv.IV.20.723/2022/2.]. Az elsőként vizsgált jogkérdés tekintetében pedig az a körülmény, hogy a tekintetben a Kúria a BHGY-ben közzétett eseti határozatban már állást foglalt, önmagában akadályát képezi a felülvizsgálat engedélyezésének [Kúria Gfv. 30.400/2023/2.]. [53] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálatot a Pp. 411. §
(1)bekezdése értelmében megtagadta. Kúria II.Pfv.20.035/2024/2 9 [54] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem vezetett eredményre. Az alperes megfizetett a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem illetékeként 68.076 forintot – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. §
(2a)bekezdés a) pontja alapján, amely a Pp. 83. §
(1)és
(5)bekezdése alapján a terhén marad. [55] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja zárja ki. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.