← Magyarország

Kfv.37035/2024/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az Ákr. alapján hivatalból induló jogorvoslati eljárást érintően a döntés visszavonása, a felügyeleti intézkedés megtételének elmulasztása nem lehet mulasztási per tárgya. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: A tanács tagjai: Kfv.V.37.035/2024/

  1. dr. Márton Gizella a tanács elnöke dr. Stefancsik Márta előadó bíró dr. Darák Péter bíró dr. Demjén Péter bíró Ságiné dr. Márkus Anett bíró felperes1 (cím1) Rátz és Gyebrószki Ügyvédi Társulás (ügyintéző: jogi A felperes: A felperes képviselője: képviselő1 ügyvéd; cím2) Az I. rendű alperes: Budapesti Rendőr-főkapitányság (cím3) Az I. rendű alperes képviselője: dr. Vattay Gergely kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Országos Rendőr-főkapitányság (cím3) A II. rendű alperes képviselője: dr. Székely Anett kamarai jogtanácsos A per tárgya: mulasztási per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Ítélőtábla
  2. november
  3. napján kelt 2.Kpkf.750.600/2023/
  4. számú másodfokú végzése Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kpkf.750.600/2023/
  5. számú végzését az indokolás módosításával hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 9.000 (kilencezer) forint, a II. rendű alperesnek 18.000 (tizennyolcezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 2 A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes a 01000-821/57260-4/2020.F. számú,
  6. január 21-én kelt és
  7. február 18-án véglegessé vált határozatával, a cím4 szám alatti társasházban a perben nem álló gazdasági társaság neve1 részére polgári rendeltetésű lőtér – mint épített jellegű lőtér – üzemeltetését engedélyezte. A döntését a
  8. október
  9. napján kelt 01000821/57260-9/2020.F. számú végleges határozatával módosította. [2] A felperes egy társasházi albetét tulajdonjogát
  10. április 28-án szerezte meg. [3] A felperes
  11. július 24-én,
  12. augusztus 8-án és
  13. augusztus 9-én elektronikus levélben kért az I. rendű alperestől tájékoztatást a lőtér engedélyével kapcsolatban. Az I. rendű alperes
  14. szeptember 9-i tájékoztatását követően
  15. december 7-én a lőtér működésének kivizsgálását kérte, amelyre az I. rendű alperes tájékoztató levelében leírta, hogy a korábbi válaszának megfelelően a felperes által felvetett kérdéseket már megválaszolta. A felperes
  16. május 9-én fellebbezést terjesztett elő az engedélyező határozattal szemben, amelyre az I. rendű alperes
  17. június 1-i keltezéssel válaszlevelet küldött, mely szerint a felperes nem vett részt ügyfélként az eljárásban, ezért fellebbezésre sem jogosult. A választ a felperes
  18. június 3-án vette kézhez, majd
  19. június 10-én „felügyeleti intézkedés iránti kérelem és ismételt fellebbezés” elnevezésű beadványt terjesztett elő a II. rendű alperesnél, majd június 13-án az I. rendű alperesnél, amelyben a fellebbezése elbírálását, illetve az engedélyező határozat semmissége miatt annak megsemmisítését, illetve felügyeleti intézkedés megtételét kérte. Arra hivatkozott, hogy az engedélyezési eljárásba nem vonták be a hatásterületen tulajdonnal, illetve az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkező személyeket, így a határozat semmis. [4] A II. rendű alperes a felperes kérelmét fellebbezésnek tekintette, és azt az ügyféli jogállásának hiánya miatt – mivel csak az engedélyezési eljárást követően szerzett tulajdont a társasházban – a 29000/34380-13/2021.ált. számú végzésével visszautasította. Végzését az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  20. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
  21. §

(1)bekezdés a) pontjára és 116. §
(1)bekezdésére alapította. A felperes ezen végzés ellen előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság a 47.K.702.771/2022/
  1. számú
  2. november 16-án kelt és jogerős ítéletével elutasította, a Kúria a jogerős ítéletet a
  3. április
  4. napján kelt Kfv.IV.37.063/2023/
  5. számú ítéletével hatályában fenntartotta. [5] A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének
  6. november 16-i kézhezvételét követően ismét kérte az alperesek intézkedését. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [6] A felperes
  7. január 20-án mulasztási keresetet terjesztett elő és kérte annak megállapítását, hogy az alperesek mulasztást követtek el azáltal, hogy az I. rendű alperes nem vonta vissza a lőtér üzemeltetését engedélyező határozatát és a módosító határozatát, illetve a II. rendű felperes felügyeleti intézkedés keretében ezen határozatok megsemmisítése iránt nem intézkedett, tekintve, hogy az alpereseknek tudomásuk volt arról, hogy az engedélyező határozat és annak módosítása a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/
  8. (VIII. 31.) Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 3 Korm. rendelet 5/B. §
(2)bekezdés a) pontjába,
(3)bekezdése rendelkezésébe ütközik, a bevonandó ügyfelek mellőzése miatt az Ákr. 123. §
(1)bekezdés g) pontja alapján semmis. Kérte elsődlegesen, hogy a bíróság a határozatok megsemmisítésére kötelezze az alpereseket, másodlagosan a határozatok bírósági megsemmisítését kérte. [7] Előadta továbbá, hogy az Ákr. jogorvoslati rendszere alaptörvény-ellenes, mert nem biztosítja a felpereshez hasonló helyzetben lévő azon személyek számára az Alaptörvény XXVIII. cikk
(7)bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogot, akik önhibájukon kívül nem fordulhatnak jogorvoslattal a közigazgatási döntéssel szemben. Kérte az Alkotmánybíróság egyedi normakontroll eljárásának bírói kezdeményezését. [8] Álláspontja szerint a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről az elsőfokú bíróság 47.K.702.771/2022/11. számú ítéletének kézhezvételekor, 2022. november 16. napján szerzett tudomást. [9] Az I. rendű alperes kérte a keresetlevélnek a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. §
(1)bekezdés c), e), g),
  1. h)és
  2. k)pontjai alapján történő visszautasítását arra való hivatkozással, hogy a per tárgya nem közigazgatási jogvita. Hivatkozott továbbá arra egyrészt, hogy a felperes az engedélyezési eljárást illetően nem tekinthető érintett jogalanynak, hiányzik a perbeli legitimációja, másrészt a határozatok ellen fellebbezést nem terjesztettek elő, azok első fokon jogerőre emelkedtek, így a pert megelőző közigazgatási jogorvoslat nem volt kimerítve, harmadrészt pedig utalt arra is, hogy a felperes a határozatok megtámadására nyitva álló keresetindítási határidőt is elmulasztotta. Utalt arra is, hogy a felperes nem jelölt meg jogsérelmet. [10] A II. rendű alperes a keresetlevél visszautasítását kérte arra történő hivatkozással egyrészt, hogy az elsőfokú határozattal (és módosító határozattal) szemben fellebbezést nem terjesztettek elő, így a közigazgatási perorvoslatot nem merítették ki. Másrészt utalt arra, hogy a felügyeleti intézkedés mellőzéséről nem kell döntést hoznia, így a jogvita nem tartozik közigazgatási bírói útra. Az elsőfokú bíróság végzése [11] Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását kitűzte, majd a 2023. március 29. napján felvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt 47.K.700.215/2023/7. számú végzésével – a keresetlevél elkésettsége okán a Kp. 128. §
(2)bekezdésére hivatkozással a Kp. 48. §
(1)bekezdés i) pontja és 81. §
(1)bekezdés a) pontja alapján – az eljárást megszüntette. [12] Indokolása szerint az I. rendű alperes a
  1. június 1-én kelt levelében már tájékoztatta a felperes jogi képviselőjét, hogy az általa hivatkozottak alapján eljárás megindítására nem kerül sor, így a felperes az ezt követő 90 napon belül terjeszthette volna elő mulasztási keresetét. A keresetlevél tehát elkésett, a felperes a mulasztással kapcsolatban igazolási kérelmet nem terjesztett elő, így a keresetlevél visszautasításának lett volna helye. Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 4 A másodfokú bíróság jogerős végzése [13] A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemmel támadott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. [14] Indokolásában rögzítette, hogy a fellebbezés alapján kizárólag a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetlevél elkésettségét kellett vizsgálnia. A felperes a II. rendű alperes tekintetében a felügyeleti eljárás [Ákr.
  2. §
(2)bekezdés b) pont] lefolytatásának hiányát kifogásolta. A felügyeleti eljárás olyan hivatalbóli eljárás, amely nem az ügyfél kérelmére indul, hanem megindítása a hatóság erre irányuló döntésével történik [Ákr. 104. §
(1)bekezdés]. A II. rendű alperes az engedélyező határozat megsemmisítésére felügyeleti eljárást [Ákr. 121. §
(1)bekezdés] nem indított. [15] Kifejtette, hogy a Kp. 128. §
(2)bekezdés első mondatának első fordulata minden közigazgatási cselekmény elmulasztása orvoslását szolgáló valamennyi közigazgatási eljárás eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől általános jelleggel számítja a keresetindítási határidőt, míg a vagylagosan alkalmazandó második fordulata csak a jogorvoslati szervnek az ügyfél vagy kezdeményező által kikényszeríthető eljárására irányadó határidő elteltétől. Alaptalannak ítélte a felperes azon hivatkozását, hogy az Ákr. 123. §
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott három év a II. rendű alperes, mint jogorvoslati szerv eljárására nyitva álló intézkedési határidő. Az ügyintézési határidőt az Ákr.
  1. §-a rögzíti, amely alatt a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni [Ákr.
  2. §
(1)bekezdés]. Ezzel szemben az Ákr. 123. §
(2)bekezdés a) pontja nem a hatóság hivatalbóli eljárásának lefolytatására és döntésének meghozatalára előírt időtartamot határolja be, hanem a hatóság semmisségi ok észlelésén alapuló döntésének, tehát a jogkövetkezmény alkalmazásának időbeli korlátját jelenti. [16] A Kúria az 1/
  1. Közigazgatási jogegységi határozatában állást foglalt arról, hogy az Ákr. rendelkezései alapján a felügyeleti szerv hivatalbóli eljárása még a hatósági eljárás ügyfele kezdeményezésére sem kényszeríthető ki, a felperes pedig az engedélyező határozat és módosítása meghozatalára irányuló eljárásokban ügyféli jogállással sem rendelkezett. Abból a tényből, hogy az alperesek nem indítottak hivatalbóli eljárást, az következik, hogy az Ákr.
  2. §
(1)bekezdésénél fogva az ügyintézési határidő nem indult el, így a II. rendű alperes felügyeleti eljárásnak lefolytatására nyitva álló határidő nem állapítható meg. A jelen mulasztási perben az ügyintézési határidő megtartottsága, a felügyeleti intézkedésre, valamint a közigazgatási cselekmény megvalósítására nyitva álló határidő nem értelmezhető, így a Kp. 128. §
(2)bekezdés második fordulata nem alkalmazható. Mindez azonban érvelése szerint önmagában nem jelenti azt, hogy a felperesnek nem lett volna lehetősége a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidőn belül mulasztási per kezdeményezésére. [17] A keresetindítási határidő megtartottságának vizsgálata során – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – nincs jelentősége annak, hogy a felperes mikor szerzett tudomást semmisségi okról, illetve az engedélyező határozat módosításáról. A Kp. 128. §
(2)bekezdés első fordulata alapján a bíróságnak a szubjektív keresetindítási határidő kapcsán azt kell vizsgálnia, hogy a felperes mikor szerzett arról tudomást, hogy a felügyeleti szerv a mulasztás orvoslására nem indít közigazgatási eljárást. [18] A felperes azon fellebbezési hivatkozása, miszerint a
  1. november
  2. napján benyújtott „semmisségi panaszára” adott válaszokból a II. rendű alperes vonatkozásában
  3. december
  4. napján, míg az I. rendű alperes esetében
  5. február
  6. napján szerzett tudomást arról, hogy az alperesek nem kívánnak eljárni, alaptalan, mert a felperes nem a „semmisségi panaszában” jelezte elsőként az alperesek felé, hogy az engedélyező határozatot Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 5 semmisnek tartja, és nem az erre adott válaszokból ismerte meg az alperesek álláspontját sem. A felperesnek az I. rendű alperes
  7. június
  8. napján kelt leveléből, majd a II. rendű alperes
  9. június
  10. napján kelt 29000/43380-13/
  11. számú végzéséből egyértelműen tudnia kellett, hogy az alperesek nem kívánnak a hivatkozott semmisségi ok miatt eljárni. Így a keresetlevelet a felperes a II. rendű alperessel szemben az általa állított mulasztásról történő tudomásszerzésétől számított 90 napon túl nyújtotta be. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság eljárás lefolytatásra való kötelezését kérte. Kérte továbbá, hogy a Kúria állapítsa meg az I. rendű alperes engedélyező végzésének és a módosító végzésnek a semmisségét, és az új eljárásra ilyen tartalmú utasítást adjon az elsőfokú bíróság számára. [20] Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti a Kp.
  12. §
(2)bekezdését, valamint erre tekintettel a Kp. 81. §
(1)bekezdés a) pontját és 48. §
(1)bekezdés i) pontját, az első- és a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Kp. 128. §
(2)bekezdését, és ezért jutott arra a hibás jogkövetkeztetésre, hogy a keresetlevél elkésett. [21] Érvelése szerint a Kp. 128. §
(2)bekezdés első mondata a 90 napos keresetindítási határidő kezdetét kétféleképpen határozza meg, amelyek vagylagos feltételek. Amennyiben valamelyik feltétel esetében megtartott a keresetindítási határidő, akkor a bíróság köteles befogadni a keresetlevelet és az eljárás megszüntetésének nincs helye. Az elsőfokú bíróság a Kp. 128. §
(2)bekezdés első mondatának második fordulatát – amely szerint a perindítási határidő kezdete „a jogorvoslati szerv mulasztása esetén az intézkedésére nyitva álló határidő” – teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. A felügyeleti szerv, vagyis a II. rendű alperes számára a keresetlevél beadásakor még nyitva állt a határozat és a módosító határozat megsemmisítésére az Ákr. 123. §
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott 3 éves határidő, ezért keresetlevele bizonyosan nem volt elkésett. A Kúria a mulasztási per előzményét képező megtámadási perben kifejtett jogértelmezéséből az következik, hogy a mulasztás orvoslására szolgáló közigazgatási eljárás eredménytelenségéről nem lehet beszélni, hiszen nem volt olyan közigazgatási eljárás, amelyben ügyfélként élhetett volna rendes jogorvoslattal. Ebből következik, hogy a Kp. 128. §
(2)bekezdés első mondatának első fordulata a jelen ügyre nem alkalmazható. [22] Hivatkozása szerint bármely,
  1. szeptember
  2. (az alapeljárás iratanyagának általa történő megismerése) előtti keresetindítási határidő esetén az a szürreális elvárás lenne vele szemben, hogy úgy indítson mulasztási pert, hogy a mulasztás alapjául szolgáló tényeket nem ismeri. [23] Sérelmezte, hogy az első- és másodfokú bíróság egyaránt elmulasztotta a módosító határozatra irányuló kereseti kérelme elbírálását, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a
  3. júniusi rendőrségi tájékoztatás(ok) ellen bírósági jogorvoslattal élt, a Kúriához is fordult, mindezen jogorvoslatok elbírálásáig nem állapítható meg, hogy a Kp.
  4. §
(2)bekezdése szerinti keresetindítási határidő eltelt. Vitatta emellett, hogy a II. rendű alperes a megtámadási perben előterjesztett védiratában kifejtette volna, hogy a felügyeleti intézkedést milyen okból mellőzte, és miért nem tarja az általa megjelölt jogszabályok tükrében semmisnek az engedélyező határozatot és annak módosítását. [24] Megismételte az Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványát. Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 6 [25] Az I. és II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. [26] Az I. rendű alperes álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem lett volna befogadható, mert az az elsőfokú végzést támadja. Az ügy érdemében hangsúlyozta, hogy a felperes a határozat és a módosító határozat semmisségét kívánta elérni, a mulasztás orvoslásának eredménytelenségéről a felperes az I. rendű alperes
  1. június
  2. napján kelt leveléből, valamint II. rendű alperesnek
  3. június
  4. napján kelt végzéséből értesült. [27] A II. rendű alperes hivatkozása szerint a fellebbezést visszautasító végzéséből a felperes értesült arról, hogy a semmisség tárgyában nem kíván eljárást folytatni, ezért a keresetindítási határidő
  5. szeptember 5-én lejárt, így a keresetlevél elkésett. Rámutatott, hogy a felperes a módosító határozatról saját előadása szerint
  6. szeptember 7-én szerzett tudomást, és csak
  7. január 20-án indította meg a mulasztási pert. A Kúria döntése és jogi indokai [28] A felülvizsgálati kérelem – érdemét illetően – alaptalan. [29] A keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető jogerős végzés ellen jogszabálysértésre, vagy a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van helye felülvizsgálatnak. A felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés közlésétől számított 30 napon belül kell előterjeszteni [Kp.
  8. §
(1)bekezdés, 117. §
(1)bekezdés], annak kötelező tartalmi eleme a kérelmet megalapozó pontos jogszabályhely, illetve a közzétett kúriai határozat és azon részének megjelölése, amelytől a határozat jogkérdésben eltér [Kp. 115. §
(2)bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pont]. A felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni a felülvizsgálati határidőn túl nem lehet [Kp. 115. §
(2)bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 100. §
(5)bekezdése]. A Kúria a jogerős ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem, és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül [Kp. 115. §
(2)bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. §
(1)bekezdése], az eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt [Kp. 120. §
(5)bekezdése]. [30] A Kúria az I. rendű alperes eljárási kifogása kapcsán rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős bírósági döntés, azzal szemben kell a felülvizsgálati kérelemmel élőnek jogsértést megjelölnie a Kp. 115. §
(1)bekezdése értelmében. A felperes a felülvizsgálati kérelmében mind az elsőfokú, mind a másodfokú bírósági végzést támadta, jogszabálysértést megjelölt, a felülvizsgálati kérelem a befogadás feltételeit teljesítette. [31] A Kúria rögzíti, hogy a felperes az elsőfokú végzéssel szemben kizárólag a II. rendű alperes vonatkozásában terjesztett elő fellebbezést, így az eljárást megszüntető elsőfokú végzés az I. rendű alperes elleni keresetlevél tekintetében elsőfokon jogerőre emelkedhetett Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 7 volna. A Kp. 116. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt kizáró rendelkezésre figyelemmel – mely szerint nincs helye felülvizsgálatnak az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha a fellebbezést törvény nem teszi lehetővé, vagy kizárja – jelen felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag a II. rendű alperessel szembeni kereset tárgyában hozott eljárást megszüntető másodfokú jogerős végzés törvényessége lehetett volna, de a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság – mind az I. rendű alperesre, mind a II. rendű alperesre vonatkozó – végzését teljes egészében hagyta helyben, ezért a Kp. 116. §
(1)bekezdés a) pontja nem volt alkalmazható. [32] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság helytállóan rendelkezett az eljárás megszüntetéséről, azonban a megszüntetés alapjául szolgáló visszautasítási ok tekintetében a végzések indokolása téves. [33] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes az I. rendű alperes ellen az engedélyező határozat és módosító határozat saját hatáskörben való visszavonása elmulasztása miatt, a II. rendű alperes ellen felügyeleti intézkedés elmulasztása miatt terjesztette elő keresetlevelét. [34] A Kp. 4. §
(1)bekezdése szerint a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező
(3)bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. A Kp. 4. §
(3)bekezdése alapján közigazgatási cselekmény az egyedi döntés, az egyedi ügyben alkalmazandó – a jogalkotásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó – általános hatályú rendelkezés és a közigazgatási szerződés. [35] A perrel érintett közigazgatási eljárás az Ákr. hatálya alá tartozik. Az Ákr. 113. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja szerint a döntésnek a hatóság saját hatáskörében való visszavonása, a
  2. b)pontja szerint a felügyeleti eljárás hivatalból indított jogorvoslat. Az Ákr. 120. §
(1)bekezdése értelmében ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja. Az Ákr. 121. § a felügyeleti eljárás általános szabályai között,
(1)bekezdése kimondja, hogy a felügyeleti szerv hivatalból megvizsgálhatja az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve gyakorolja a
(2)bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört. [36] Tekintettel arra, hogy mind a határozat visszavonása, mind a felügyeleti intézkedésre nem kérelemre, hanem hivatalból, a közigazgatási szerv saját, diszkrecionális jogkörében meghozott döntése alapján kerülhet sor, annak elmulasztása nem lehet közigazgatási jogvita tárgya, mert nincs a közigazgatási szervnek eljárási kötelezettsége, ezért nincs olyan közigazgatási cselekmény, amely meghozatalának elmulasztása bírósági jogorvoslat keretében kikövetelhető lenne. A közigazgatási szervet a döntése visszavonására, felügyeleti döntés meghozatalára a bíróság sem kötelezheti, vagyis nincs hatásköre a felperes által kezdeményezett jogvitában döntést hozni. [37] A Kp. 115. §
(2)bekezdése és 99. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 81. §
(1)bekezdése alapján a bíróság az eljárás bármely szakaszában köteles – többek között a Kp. 48. §
(1)bekezdés a)-i) pontja szerinti pergátló akadály fennállta esetén – a felek kérelmeire tekintet nélkül, azaz hivatalból is – az eljárás megszüntetésére. Ennek folytán a Kúria a felülvizsgálati eljárás során hivatalból köteles volt vizsgálni ezen pergátló akadályok fennálltát, azaz e körben nem érvényesül a Kp. 115. §
(2)bekezdése alapján alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemhez kötöttség elve. Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 8 [38] A Kp. 48. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a kereseti kérelem elbírálása más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de az áttétel szabályai a szükséges adatok hiányában nem alkalmazhatóak, azaz, ha a hatásköre hiánya áll fenn. A hatáskör hiánya a Kp. 48. §
(2)bekezdése értelmében az egész eljárás során hivatalból veendő figyelembe. A Kp. 81. §
(1)bekezdés a) pontja szerint a bíróság az eljárást bármely szakaszában megszünteti, ha a 48. §
(1)bekezdés a)-i) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye. [39] Mindezek alapján az első- és másodfokú bíróság helytállóan rendelkezett az eljárás megszüntetéséről, azonban az általuk megjelölt elkésettség helyett a pergátló akadály az Ákr. 113. §
(2)bekezdés a)-b) pontjából, 120. §
(1)bekezdésében és 121. §
(1)bekezdésében foglaltakból eredően abban áll, hogy a döntés visszavonása, felügyeleti intézkedés elmulasztása esetén e mulasztások tárgyában bírósági jogorvoslat keretében sem állapítható mulasztás elkövetése eljárási kötelezettség hiányában, így annak tárgyában közigazgatási – mulasztási – per sem indítható. Ezért is okozott nehézséget a felek és az eljárt bíróságok számára is a keresetindítási határidő meghatározása. A Kp.
  1. §-ában szabályozott, a mulasztási per alapjaként meghatározott feltétel, a közigazgatási cselekmény megvalósítására vonatkozó, jogszabályban rögzített kötelezettség elmulasztása jelen ügyben nem áll fenn. A Kf.V.39.410/2021/
  2. számú határozat értelmében a mulasztási per előfeltételeit a bíróságnak vizsgálnia kell. [40] Az eljárás megszüntetésének kötelezettségére figyelemmel a Kúria az Alkotmánybíróság egyedi normakontroll eljárására irányuló indítvány indokoltságát sem vizsgálhatta. [41] A Kúria mindezen indokok alapján a jogerős végzést a Kp.
  3. §
(2)bekezdésének alkalmazásával – az indokolás módosításával – hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [42] Az Ákr. alapján hivatalból induló jogorvoslati eljárást érintően a döntés visszavonása, a felügyeleti intézkedés megtételének elmulasztása nem lehet mulasztási per tárgya. Záró rész [43] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [44] A Kúria az alperesek felülvizsgálati perköltségének viselésére a felperest a Kp. 35. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 82. §
(1)és
(2)bekezdése és 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. A Kúria a perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi Kúria V.Kfv.37.035/2024/9-II 9 költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdése alapján a felszámított összegben határozta meg. [45] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja alapján illetékmentes. [46] A végzés elleni további felülvizsgálatot a Kp. 116. §
  2. d)pontja zárja ki. Budapest, 2024. március 28. dr. Márton Gizella a tanács elnöke dr. Stefancsik Márta előadó bíró dr. Darák Péter bíró dr. Demjén Péter bíró Ságiné dr. Márkus Anett bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.