A határozat elvi tartalma: Az életveszélyt okozó testi sértés megállapíthatósága a jogegységi határozatban is kifejtettek szerint akkor adott, ha az életveszélyes sérülés esetén megindul az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez is vezethet, azonban fennáll annak a lehetősége, hogy ebbe az okfolyamatba beavatkozva az életveszély megszűnjön és ezzel a halál sikeresen elhárítható legyen. Az életveszély fennállta orvosi szakkérdés, arra nézve az igazságügyi orvosszakértő véleményére alapítható ténymegállapítás. A szakértőnek az életveszély bekövetkeztével kapcsolatos megállapításával összefüggésben ésszerű aggály nem merült fel, ilyenre egyébiránt a védő sem hivatkozott, lényegében csupán azt kifogásolta, hogy a szakértő miért csak az eljárás tárgyalási szakában tett ilyen megállapítást. Nem eredményezheti a szakértői vélemény bizonyítékok köréből kirekesztését, ha a szakértő a korábbi szakértői véleményét megváltoztatva, kiegészítve, eltérő, adott esetben súlyosabb, vagy enyhébb minősítést megalapozó szakértői megállapítást tesz, korrigálva ezzel a korábbi, esetlegesen téves, vagy valamilyen oknál fogva hiányos szakértői megállapítását. Debreceni Ítélőtábla Bf.III.163/2025/
- A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- október
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő ítéletet: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
- február
- napján kihirdetett 3.B.266/2024/
- számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt1 vádlott
- október
- napjáig volt letartóztatásban,
- október
- napjától más ügyben kiszabott szabadságvesztést tölt. A jelen ügyben kiszabott szabadságvesztés büntetésben a vádlott által
- július
- napjától
- október
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött idő tekintendő beszámítottnak. Figyelmezteti tanú2 vagyoni érdekeltet, hogy amennyiben a részére kiadni rendelt dolgot a jelen jogerős határozat közlésétől számított 3 (három) hónapon belül nem veszi át, az az állam tulajdonába kerül. A megsemmisíteni rendelt bűnjelek lefoglalása megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Az elsőfokú bíróság
- szeptember
- napján tartott az ügyben előkészítő ülést. A másodfokú határozat ellen további fellebbezésnek nincs helye. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 2 Indokolás [1] A Nyíregyházi Törvényszék a
- február
- napján kihirdetett 3.B.266/2024/
- számú ítéletében Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdés,
(8)bekezdés I. fordulat], ezért 5 év börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra, abba beszámítani rendelte az általa
- július
- napjától őrizetben, majd
- július
- napjától
- szeptember
- napjáig letartóztatásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelek egy része elkobzásáról, a vagyoni érdekelt részére kiadásáról, további bűnjelek lefoglalása megszüntetése mellett azok megsemmisítéséről, végezetül kötelezte a vádlottat 689.605 forint bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott enyhítés, védője a cselekmény kísérletként minősítése, valamint ugyancsak enyhítés, továbbá a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés megváltoztatása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Hajdú-Bihar Vármegyei Főügyészség az ítéletet tudomásul vette. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.268/2024/
- számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el hatályon kívül helyezést indokló eljárási szabálysértést, a szükséges és lehetséges bizonyítást lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelési tevékenységéről is részletesen számot adva. Törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson tett vélemény kiegészítésére is figyelemmel helyesen minősítette a bűncselekményt életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként, annak kísérlete helyett. Helytállóan hivatkozott arra is, hogy a jogos védelmi helyzet a vádlott javára miért nem merült fel. A büntetéskiszabási körülmények közül a súlyosítók kiegészítése szükséges a több büntetőeljárás hatálya alatti elkövetéssel. A visszaesőnek minősülő, többszörösen büntetett előéletű vádlott esetében a büntetés enyhítését célzó fellebbezések sem vezethetnek eredményre. Az ítélet további rendelkezései közül a kiadni rendelt bűnjel tekintetében a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(5a)bekezdés szerinti kiegészítés indokolt, továbbá az iratok alapján szükséges a letartóztatásban töltött idő és ennek okán a beszámítással kapcsolatos rendelkezés korrigálása is. Az ügyiratok alapján több ponton helyesbítést igényelnek továbbá a vádlott előéleti adatai. Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség az ítélet bűnjelekre és az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó részének tanácsülésen történő kiegészítésére, illetve megváltoztatására, egyebekben történő helybenhagyására tett indítványt. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 3 [5] A védő fellebbezése ítélőtáblához előterjesztett írásbeli indokolásában az eltérő minősítésre irányuló indítvány körében - szakirodalmat is idézve – kifogásolta, hogy szakértő1 igazságügyi orvosszakértő a nyomozás során adott szakértői véleményében említést sem tett az életveszélyes sérülés kialakulásának lehetőségéről, nyomozati vélemény kiegészítésében már annak reális lehetőségét véleményezte, majd a tárgyaláson történő meghallgatásakor megállapította, hogy a bántalmazás következtében a sértett életveszélyes állapotba került. Álláspontja szerint a Be. 167. §
(5)bekezdés értelmében sem a szakértői vélemény írásbeli, sem a tárgyaláson tett szóbeli kiegészítése nem értékelhető bizonyítékként, mivel a szakértői megállapítások ilyen fokú érdemi változtatása sérti a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát. A szakértői alapvéleményt alapul véve a vádlott cselekményének helyes minősítése a Btk. 164. §
(3)bekezdés szerinti testi sértés bűntette. A feltételes szabadságra bocsátás kizárásával kapcsolatos rendelkezést támadó jogorvoslat körében kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyv idézett szabálya értelmében a vádlott és a sértett egymásnak nem hozzátartozói, ezért a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségével összefüggésben nincs helye a Btk. 38. §
(5)bekezdés b) pont alkalmazásának. Az eltérő minősítésre figyelemmel a bűncselekmény kísérleti szakban maradása és a sértetti közrehatás, mint enyhítő körülmények megfelelő súlyú értékelésével a büntetés enyhítésére és a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezés megváltoztatására tett indítványt. [6] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni védelmi fellebbezéseket a Be. 598. §
(2)bekezdése alapján az ügyészségi indítványnak megfelelően tanácsülésen bírálta el. A védő által bejelentett perorvoslat okára és irányára tekintettel a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdései alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül, mely az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata mellett kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre, továbbá az indokolás helyességére is, arra tekintet nélkül, hogy az ügyben ki és milyen okból fellebbezett. A Be. 590. §
(7)bekezdése értelmében az ítélőtábla ugyancsak hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket is. [7] A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást alapvetően a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §
(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan súlyú relatív perjogi hibát [Be. 609. §
(1),
(2)bekezdés a)-d) pont], amely az eljárás törvényességét befolyásolva kizárta volna az érdemi felülbírálatot és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indokolná. [8] Észlelte azonban, hogy az igazságügyi orvosszakértő életveszélyes állapot bekövetkeztével kapcsolatos megállapítására figyelemmel előterjesztett vádmódosítást követően a törvényszék elmulasztotta a vádlottat, illetve védőjét nyilatkoztatni arra, hogy indítványozzák-e a védelem előkészítése érdekében a tárgyalás elnapolását. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 4 A Be. 538. §
(1)bekezdés a) pontja szerint, ha az ügyészség - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös vagy a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban vagy enyhébben minősül, a vádat megváltoztatja. A Be. 538. §
(5)bekezdés értelmében pedig a vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy - a védelem előkészítése érdekében a vádlott, illetve a védő indítványozza. A relatív eljárási szabálysértés azonban nem volt olyan súlyú, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, hiszen a szakértő meghallgatása során, a súlyosabb minősítés lehetőségét eredményező szakértői megállapítást követően mind a vádlottnak, mind a védőnek lehetősége volt a szakértőhöz további kérdések feltételére, a súlyosabb minősítés kapcsán álláspontjuk kifejtésére, mely lehetőséggel a
- február
- napján tartott tárgyalásról készült
- számú jegyzőkönyvből kitűnően mindketten éltek is. Ezen kívül a tárgyalás elnapolására tett esetleges védelmi indítványok nem kötik a bíróságot, hiszen a fenti jogszabályhelyből kitűnően a bíróság mérlegelheti, hogy a védelem előkészítése érdekében valóban indokolt-e a tárgyalás elnapolása (BH2002.259., BH2011.189.). A jelen eljárás tárgyát képező vádlotti cselekmény sem ténybeli, sem jogi szempontból nem tekinthető olyan bonyolultnak, amely miatt az eljárási szabálysértés az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [9] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az általa megállapított tényállás megalapozott, nem szenved a Be.
- § szerinti megalapozatlansági hibákban, ekként a Be.
- §
(1)bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó. [10] A vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok a Be. 561.§
(3)bekezdés b) pontjából következően nem képezik a történeti tényállás részét, azok csak megállapítást igénylő tények, amelyek a felülbírálat során kötöttség nélkül módosíthatók (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). [11] Az ítélőtábla a vádlott elsőfokú ítéletben feltüntetett korábbi elítélésének adatait az erkölcsi bizonyítványa alapján az alábbiak szerint helyesbíti. [12] A [7] bekezdésben írt elítélésre 5 rendbeli lopás bűntette, 3 rendbeli lopás vétsége, valamint a közokirat-hamisítás bűntette és a garázdaság vétsége mellett magánlaksértés vétsége miatt került sor, megállapítva, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt pártfogó felügyelet alatt áll. A [9] bekezdésben írt elítélésre társtettesként elkövetett lopás bűntette, 3 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétsége és 2 rendbeli lopás vétsége (melyből 1 rendbeli kísérlet) került sor. A [10] bekezdés szerinti összbüntetés kitöltését követően ténylegesen nem szabadult, mivel ezt követően került sor vele szemben a [13] bekezdés szerinti szabadságvesztés végrehajtására. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 5 A [11] bekezdésben írt elítélésre társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt, mint különös visszaesővel szemben került sor, megállapítva, hogy a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A [12] bekezdésben írt elítélésre 3 rendbeli lopás bűntette és 8 rendbeli lopás vétsége miatt, mint különös visszaesővel szemben került sor. A [15] bekezdés szerinti elítélésre társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete miatt került sor, a kiszabott börtön fokozatú szabadságvesztés büntetést
- október
- napjától tölti, szabadulásának várható időpontja
- február
- napja. [13] Ugyancsak az erkölcsi bizonyítvány alapján rögzíti az ítélőtábla, hogy a vádlottal szemben a Debreceni Járásbíróságon a Debreceni Járási Ügyészség
- június
- napján kelt B.3230/2022/
- számú vádirata alapján, a
- szeptember
- napján közölt megalapozott gyanú szerint ugyanezen a napon elkövetett súlyos testi sértés bűntette és csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt, a Nyírbátori Járásbíróságon a Nyírbátori Járási Ügyészség
- július
- napján kelt B.1262/2022/
- számú vádirata alapján, a
- január
- napján közölt megalapozott gyanú szerint
- október
- napján csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt, és a Debreceni Törvényszéken a Hajdú-Bihar Vármegyei Főügyészség
- július
- napján kelt B.226/2023/
- számú vádirata alapján, a
- július
- napján közölt megalapozott gyanú szerint
- december
- és
- január
- napja között el követett emberkereskedelem és kényszermunka bűntette miatt van folyamatban eljárás. [14] Az elsőfokú bíróság ítélete ténybeli indokolásában megfelelően részletezte a személyi bizonyítás anyagát, melyet követően logikus indokolását adta annak, hogy a vádlott eljárás során többször, lényegi részekben megváltoztatott vallomásával szemben ítélete tényállását miért tanú2 tanú nyomozati vallomására alapította. A vádlott és a tanú vallomásai egyezőek voltak abban, hogy a vádlott és a sértett közötti vitatkozást a vádlott által a sértett meglökése, majd kis idő múlva a sértett által a vádlott bántalmazása követte. tanú2 tanú az eljárás során arra nézve is következetes vallomást tett, hogy ekkor elvette a sértettől a bántalmazás eszközéül használt nyújtófát, azt eltette, és csak ezt követően támadt a vádlott a sértettre. A bántalmazás módját illetően tett nyomozati vallomását mindenben alátámasztják a segélyhívóra tett bejelentésének tartalma, a sértett sérüléseit rögzítő orvosi dokumentumok és az igazságügyi orvosszakértő véleménye is. Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak is, hogy ez utóbbi körben miért nem fogadta el a tanú tárgyaláson tett, a korábbiakhoz képest eltérő vallomásrészeit. A bizonyítékok értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróságok a vallomások egyes általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadják el irányadónak a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomás olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyják, mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH2020.227.). [15] szakértő1 igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson történő meghallgatása eredményeként szintén megalapozottan állapította meg a törvényszék, hogy a sértett a bántalmazás következtében elszenvedett sérülései kapcsán életveszélyes állapotba került. A szakértő ugyanis az elsőfokú bíróság előtt határozott véleményt fogalmazott meg arra Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 6 vonatkozóan, hogy a sértett fejét többszöri, nagyerejű tompa erőbehatás érte, melyek következtében eszméletét vesztve életveszélyes állapotba került. Ezért volt szükség a helyszínen azonnali orvosi beavatkozás során légutai biztosítására, majd intenzív terápiás ellátása során gépi lélegeztetésére. Utalt az orvosi dokumentumokra is, melyekben szintén rögzítése került az életmentő beavatkozás halaszthatatlansága. [16] A másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, szándékára, és törvényesen, a 3/
- Büntető jogegységi határozat szerint kimunkált bírói gyakorlattal egyezően – bár arra nem hivatkozva - állapította meg a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében. Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, hogy ebbe belenyugodva cselekszik (3/
- Büntető jogegységi határozat I/
- pont). A bűncselekmény szándékos elkövetési magatartással valósul meg, annak megállapítása, hogy az elkövető szándéka a testi sértés okozásán túl kiterjedt-e az életveszély okozására is, a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult, és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége. Ennek során az egyes tényezőknek nem önmagukban, hanem egymással összevetve van jelentősége (BH2025.132.). [17] Az elsőfokú ítélet [49] bekezdésében hivatkozott tárgyi tényezők alapján egyértelmű, hogy a bántalmazott testtájékot, a fejet ért erőbehatások nagyságát, számát, a többszörös csonttörés tényét, a bántalmazás eszközét, módját és intenzitását tekintve a vádlott tudatában fel kellett merülnie annak, hogy a sértett a bántalmazás eredményeként akár életveszélyes állapotba is kerülhet. Az alanyi tényezők körében az elkövetéskori tudattartalom megállapítása során jelentősége van jelen esetben a vádlott és a sértett kapcsolatának is, hiszen az elkövetés idején a sértett a vádlott édesanyjának élettársa volt, továbbá annak, hogy a bántalmazásra közös alkoholfogyasztás során, hirtelen kialakult szándék eredményeként került sor. Az alanyi és tárgyi tényezők összhatásukban való vizsgálata eredményeként tehető az a megállapítás, hogy a vádlott tudata kiterjedt a sértett életveszélyes sérülésének okozására, a bántalmazásnak e következményébe belenyugodott, aziránt közömbösséget mutatott, azonban az életveszélyes sérülés bekövetkezését nem kívánta. Cselekményét az eredmény tekintetében tehát eshetőleges szándékkal valósította meg (Btk.
- §
- fordulat). [18] Az életveszélyt okozó testi sértés megállapíthatósága a jogegységi határozatban is kifejtettek szerint akkor adott, ha az életveszélyes sérülés esetén megindul az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez is vezethet, azonban fennáll annak a lehetősége, hogy ebbe az okfolyamatba beavatkozva az életveszély megszűnjön és ezzel a halál sikeresen elhárítható legyen. Az életveszély fennállta orvosi szakkérdés, arra nézve jelen ügyben is az igazságügyi orvosszakértő véleményére alapítható ténymegállapítás. A szakértőnek az életveszély Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 7 bekövetkeztével kapcsolatos megállapításával összefüggésben ésszerű aggály nem merült fel, ilyenre egyébiránt a védő sem hivatkozott, lényegében csupán azt kifogásolta, hogy a szakértő miért csak az eljárás tárgyalási szakában tett ilyen megállapítást. [19] A védői érveléssel szemben nem eredményezheti a szakértői vélemény bizonyítékok köréből kirekesztését, ha a szakértő a korábbi szakértői véleményét megváltoztatva, kiegészítve, eltérő, adott esetben súlyosabb, vagy enyhébb minősítést megalapozó szakértői megállapítást tesz, korrigálva ezzel a korábbi, esetlegesen téves, vagy valamilyen oknál fogva hiányos szakértői megállapítását. A védő által hivatkozott Be.
- §
(5)bekezdés az olyan bizonyítási eszközből származó tény bizonyítékként értékelését zárja ki, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a
(2)bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg. A szakértői vélemény megváltoztatása nyilvánvalóan nem sorolható egyik eset körébe sem. A szakértőnek nemcsak joga, hanem kötelezettsége is az eljárás korábbi szakában adott véleményének kiegészítése, megváltoztatása, utalva a Be. 197. §
(1)bekezdésben írtakra, melyek szerint a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad, vagy a szakvéleményt kiegészíti akkor, ha az nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit, nem egyértelmű, önmagával, illetve a szakértő által rendelkezésére bocsátott adatokkal ellentétes, vagy a helyességéhez nyomatékos kétség fér. [20] A bíróság a bizonyítékokat, köztük a szakértői véleményt is, egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítva meg [Be. 167. §
(4)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság ítélete ténybeli indokolásában logikus érveléssel számot adott a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről, abból nyomon követhető, hogy ítéletét mely bizonyítékokra alapította, miért tartotta elfogadhatónak többek között az igazságügyi orvosszakértői vélemény szóbeli kiegészítését. [21] A fentiekre figyelemmel az eltérő minősítést célzó védői fellebbezés a tényállást a bizonyítékok mérlegelésén keresztül támadja, mely a másodfokú eljárásban nem vezethetett eredményre. A vádlott bűnösségére vont következtetés az irányadó tényállás alapján okszerű, cselekményének minősítése is törvényes. [22] Helytállóan utalt az elsőfokú bíróság ítélete [50] bekezdésében arra, hogy a vádlott javára a Btk.
- § szerinti büntethetőséget kizáró jogos védelmi helyzet fennállta nem állapítható meg, az ítélőtábla az e körben általa írtakkal is mindenben egyetért. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 8 [23] A törvényszék által feltárt büntetéskiszabási körülményeket a következők szerint egészíti ki. További enyhítő körülmény, hogy a nyomozati kihallgatása során rögzítettek szerint a sértett nem kérte a vádlott megbüntetését. Ugyanakkor a súlyosító körülmények köre kiegészítendő azzal, hogy a többszörösen büntetett előéletű vádlott az újabb bűncselekményt négy, többek között ugyancsak testi épség elleni bűncselekmény miatt vele szemben indult büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg, utalva a két legutóbbi jogerős elítélésére, illetve a Nyírbátori Járásbíróságon és Debreceni Járásbíróságon indult büntetőeljárásokra. Nem maradhat el továbbá annak súlyosítóként értékelése sem, hogy a sértett durva, kitartó bántalmazása, véghezvitelének módja közelít a különös kegyetlen elkövetési módhoz, hiszen a vádlott az irányadó tényállásból kitűnően a már földön fekvő, védekezésre képtelen, magatehetetlen sértett arcát, fejét, nyakát taposta, ütötte, többszörös arccsonttörését okozva (
- számú BK vélemény II/
- pont). [24] Az alkalmazandó joghátrány megválasztásakor helytállóan döntött az elsőfokú bíróság akként, hogy kizárólag szabadságvesztés büntetés kiszabása biztosíthatja a büntetési célokat. [25] Az elsőfokú ítélet büntetés kiszabásával összefüggő jogi indokolását az ítélőtábla kiegészíti azzal, hogy a vádlott terhére rótt életveszélyt okozó testi sértés bűntette 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, melynek a Btk.
- §
(2)bekezdés értelmében irányadó középmértéke 5 év. Az elsőfokú bíróság által a középmértékkel megegyező tartamban kiszabott szabadságvesztés igazodik a bűncselekmény tényleges tárgyi súlyához, a vádlott bűnössége fokához, a személyének társadalomra veszélyességhez, és a feltárt egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez, az szükségesnek mutatkozik a büntetés céljainak eléréséhez. A többszörösen büntetett előéletű, az újabb bűncselekményt több büntetőeljárás hatálya alatt elkövető vádlott esetében nem indokolt a büntetési tartam középmérték alatti meghatározása. Ekként az enyhítést célzó védelmi fellebbezések sem vezethettek eredményre. [26] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértéke igazodik a szabadságvesztés tartamához, annak megváltoztatása sem indokolt, csupán jogszabályhelye pontosítandó a Btk. 61. §
(1)bekezdésére és 62. §
(1)bekezdésére. [27] Törvényes az elsőfokú bíróságnak a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával és a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával kapcsolatos rendelkezése is. Ez utóbbi kapcsán azonban szükséges megjelölni a Btk. 459. §
(1)bekezdés 14/a. pontjában írt értelmező rendelkezést, mely szerint hozzátartozó többek között az egyeneságbeli rokon élettársa. Az elkövetés időpontjában a sértett a vádlott édesanyjának az élettársa volt, így az értelmező rendelkezés szerint a vádlott és a sértett egymásnak hozzátartozói voltak. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 9 Ezért törvényesen alkalmazta az elsőfokú bíróság a Btk. 38. §
(5)bekezdés a) pontja szerinti szabályt, mely szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit a hozzátartozója sérelmére elkövetett, 8 évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre. A védőnek a fenti rendelkezést sérelmező fellebbezése tehát nem lehetett eredményes, utalva arra, hogy a büntető bíróság az eljárása során nem a Polgári Törvénykönyv, hanem a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazza. [28] A fellebviteli főügyészség átiratában írtakkal egyetértve helyesbítést igényeltek a vádlott letartóztatására vonatkozó adatok és ennek okán az elsőfokú bíróságnak az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezése. Az elsőfokú bírósági iratok 20/
- sorszáma alatti letartóztatás megszakításáról szóló értesítés alapján ugyanis megállapítható, hogy a vádlott jelen ügyben
- október
- napjáig volt letartóztatásban,
- október
- napjától más ügyben kiszabott szabadságvesztést tölt. [29] Helytállóan döntött a törvényszék a bűnjelek közül az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról, további bűnjelek lefoglalása megszüntetéséről és a jogosult részére történő kiadásáról. Ez utóbbi rendelkezést az ítélőtábla a Be.
- március
- napjától hatályos
- §
(5a)bekezdése alapján egészítette ki a kiadni rendelt dolog át nem vétele következményére történő figyelmeztetéssel. E bűnjelek lefoglalásának megszüntetésével kapcsolatos jogszabályhelyet a Be. 320. §
(1)bekezdés a) pontjára helyesbíti. A megsemmisíteni rendelt további bűnjelek lefoglalása megszüntetésére vonatkozó rendelkezést pedig mellőzte, melynek indokai az alábbiak. A Be. 204. §
(1)bekezdése szerinti bizonyítás eszközéül szolgáló tárgy nem csupán lefoglalt dolog lehet, lefoglalásának ugyanis csak abban az esetben van helye, ha azt a bizonyítás érdekében birtokosa rendelkezése alól el kell vonni, azokat tőle le kell foglalni. A jelen ügyben elkövetés helyszínén rögzített bionyomok és DNS minta olyan bizonyítási eszközök, amelyek a nyomozás során a nyomozó hatóság közreműködésével, saját segédanyagainak és eszközeinek felhasználásával jöttek létre, és mivel nincs olyan személy, aki azokat korábban birtokolta volna, azok Be.
- § szerinti lefoglalására sem került sor. A tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítése nem veszélyezteti egy esetleges rendkívüli jogorvoslat kapcsán megismételt bizonyítási eljárás sikerét, annak jelen ügyben realitása nincs, így a bűnjelek továbbiakban történő megőrzése nem indokolt. Helytálló tehát az elsőfokú bíróságnak a bionyomok és DNS minta megsemmisítése elrendelésével kapcsolatos döntése, az azzal összefüggő Be.
- §
(2)bekezdésre történő jogszabályi hivatkozást azonban a törvényszék a 11/
- (V.8.) IM-BM-PM együttes rendelet
- § (1/c.) bekezdésre helyesbíti, mely szerint a le nem foglalt bűnjel megsemmisítéséről a rendelet
- §
(1)bekezdés alapján történhet rendelkezés. [30] A bűnügyi költség vádlott általi viselésére vonatkozó rendelkezés mindenben összhangban áll a helyesen felhívott jogszabályi előírással. Debreceni Ítélőtábla 3.Bf.163/2025/8/V 10 [31] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdés alkalmazásával a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta, míg egyéb helytálló rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdésre utalással helybenhagyta. [32] A másodfokú határozattal szemben a Be. 615. §
(1),
(2)bekezdésében írt rendelkezések értelmében - ellentétes döntés hiányában - nincs helye fellebbezésnek. Debrecen,
- október
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke, Dr. Deák Judit s.k. előadó bíró, Dr. Mocsáry Eszter s.k. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.266/2024/
- számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- október
- Dr. Gömöri Olivér s.k. a tanács elnöke