← Magyarország

Mf.31244/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A sajátos nevelési igényt a pedagógiai szakszolgálat megyei szakértői bizottsága állapítja meg erre irányuló szakértői vizsgálat alapján szakértői véleményben. Az SNI státusz fennállta esetén

  1. január 1-jétől jogosult az ilyen kisgyermeket nevelő, gondozó közalkalmazott már egy gyermek után is a gyógypedagógiai pótlékra, ezt megelőző időszakban csak legalább két SMI-s kisgyermek nevelése, gondozása esetén biztosította a jogszabály ezt a juttatást. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.244/2022/
  2. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Dr. Beréti Krisztián Ügyvédi Iroda (Cím4, ügyintéző: dr. Beréti Krisztián ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím1) felperesnek – a Dr. Anda Péter Ügyvédi Iroda (jogi képviselő címe1, ügyintéző: dr. Anda Péter ügyvéd) által képviselt Alperes (Cím2 alperes ellen illetménnyel kapcsolatos közszféra körébe eső elmaradt gyógypedagógiai pótlék megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 20.M.71.432/2020/
  3. számú ítélete ellen az alperes
  4. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperesnek járó gyógypedagógiai pótlék összegét 160.000 (százhatvanezer) forintra leszállítja, a kamatfizetés kezdő időpontját
  5. május
  6. napjára módosítja, mellőzi az alperes elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségét és megállapítja, hogy a felek az elsőfokú eljárással felmerült költségeiket maguk viselik. A másodfokú eljárással felmerült perköltségüket a felek maguk viselik. A le nem rótt 25.560 (huszonötezer-ötszázhatvan) forint elsőfokú, és 25.600 (huszonötezerhatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a
  7. november 10-én kelt 20.M.71.432/2020/
  8. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 2 gyógypedagógiai pótlék címén 320.000 forintot és ennek késedelmi kamatát, valamint 80.000 forint perköltséget. Akként rendelkezett, hogy az eljárás illetékét az állam viseli. [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes
  9. szeptember
  10. napjától
  11. augusztus
  12. napjáig állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, kisgyermeknevelő munkakörben. Közalkalmazotti jogviszonyának időtartama alatt két sajátos nevelési igényű (SNI-s) kisgyermek gondozását, illetve nevelését végezte, egyikük gyermek1, míg másikuk gyemek2 volt. Az alperes megállapodás alapján
  13. szeptember 24-től biztosította gyemek2, illetve
  14. november 5-től gyermek1 bölcsődei ellátását. [3] gyermek1
  15. május 22-én konduktív szűrésen, majd
  16. június 14-től korai fejlesztésen vett részt a Szakszolgálatnál;
  17. március 15-ig nevelési tanácsadás feladatellátásban kapta meg a szükséges fejlesztéseket, míg
  18. március 19-től szenzomotoros szemléletű mozgásfejlesztésben vett részt az intézményben heti rendszerességgel. [4] A Központ a
  19. január 24-én kelt vizsgálati véleményében megállapította, hogy gyermek1 pszichomotoros fejlettsége valamennyi területen elmarad a korosztályától, ezért a BNO: R6290 kód rögzítésével indokoltnak tartotta a gyermek komplex egyéni gyógypedagógiai fejlesztését, amely alapján a gyermek speciális igényű. A
  20. március 13án kelt ismételt vizsgálati véleményben megállapításra került, hogy továbbra is fennáll a sajátos nevelési igény. A Szakszolgálat szakértői véleményének felülvizsgálatában megállapította, hogy a gyermek pszichés fejlődés zavarral (súlyos tanulási zavarral) küzd, sajátos nevelési igényű, különleges bánásmódot, kiemelt figyelmet igényel, BNO kódja: F83, kevert, specifikus fejlődési zavarok megjelöléssel. [5] A Szakszolgálat a
  21. szeptember 10-én kelt szakértői vélemény országos szintű tevékenységi körben végzett alapvizsgálatról elnevezési irat alapján gyemek2 vonatkozásában – aki
  22. szeptember 9-én született – megállapította a komplex állapotfelmérés eredménye alapján, hogy beszédfogyatékosság okán sajátos nevelési igényű, eredményes beszéd- és nyelvi fejlődéséhez korai fejlesztés, gondozás megkezdése szükséges, BNO kódja: F80.9, a beszéd- és nyelv fejlődésének nem meghatározott zavara okán. Javaslatként rögzítette a korai fejlesztést, a többi gyermekkel egy csoportban történő együttnevelést azzal, hogy a gyermek a csoport létszámának számításánál 2 főnek számít. A vizsgálatkérés okaként pedig az került rögzítésre, hogy a szülő problémát jelzett beszéd- és nyelvi területen, a szakértő alapvizsgálatot a Szakszolgálat V. Kerületi Tagintézményében 2020 júniusában megkezdték. A vizsgálati eredmények alapján felmerült a sajátos nevelési igény valószínűsége, így a sajátos nevelési igényre való jogosultság korai fejlesztése, gondozása megállapítása vagy kizárása céljából a dokumentációkat a Szakszolgálat Tagintézményhez továbbították. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 3 [6] A felperes a jogviszonya időtartama alatt többször szóban kérte a munkáltatói jogkört gyakorlójától a gyógypedagógiai pótlék kifizetését a sajátos nevelési igényű gyermekek gondozására tekintettel.
  23. augusztus 3-án kelt, majd augusztus 14-én pontosított kérelmében a felperes több kisgyermek nevelő kollégájával együtt visszamenőlegesen 3 évre igényt jelentett be ezen pótlékra. [7] Az elsőfokú bíróság a felperes
  24. szeptember
  25. és
  26. augusztus 14-e közötti időszakra gyógypedagógiai pótlék és kamata megfizetésére irányuló kereseti kérelmét megalapozottnak találta. Döntését a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  27. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/
  28. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kjt. Vhr.)
  29. §

(6)bekezdésére, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló
  1. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.)
  2. §
(3)bekezdésére, a személyes gondolkodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működési feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 1. §
(5)bekezdésére, 35. §
(1)-
(5)bekezdésére, 46. §
(1)-
(3a)bekezdésére, valamint a nemzeti köznevelésről szóló
  1. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.)
  2. §
  3. pontjára, Magyarország
  4. évi költségvetéséről szóló
  5. évi C. törvény
  6. §
(1)bekezdés b) pontjára, Magyarország
  1. évi költségvetéséről szóló
  2. évi L. törvény
  3. §
(1)bekezdés b) pontjára és Magyarország
  1. évi költségvetéséről szóló
  2. évi LXXI. törvény
  3. §
(1)bekezdés b) pontjára alapította. [8] A perbeli jogkérdés elbírálása során elsődlegesen azt rögzítette, hogy az alperes és a kisgyermeknevelő a gyermekek gondozását, nevelését, felügyeletét közvetlenül végző intézménynek, illetve személynek minősülnek. Köztudomású tényként fogadta el, hogy a bölcsődei ellátás kiterjed a kisgyermekek gondozására és nevelésére is, e két tevékenység egymástól nem különíthető el. Azok a Bölcsődei Nevelés-gondozás Országos Alapprogramjának 3.
  1. pontja értelmében is elválaszthatatlan egységet alkotnak, és ezek elvégzésére kötött ellátási megállapodást az alperes is a perbeli kisgyermekek tekintetében. [9] A felperes nevelésére bízott gyermek1 és gyemek2 kisgyermekek kapcsán vizsgálta, hogy a gyermekek sajátos nevelési igényűnek minősültek-e a peresített időszakban. Érvelése szerint az Nkt. hatálya a bölcsődékre nem terjed ki, ezért nem fogadta el azt az alperesi hivatkozást, hogy a kisgyermekek azért nem tekinthetőek sajátos nevelési igényűnek, mivel nem állt róluk rendelkezésre az Nkt. vonatkozó szabályozásának megfelelő szakértői vélemény. Hangsúlyozta, hogy az alperes a gyermekek BNO kódjait, illetve a
  2. január 24-i vizsgálati véleményben és a
  3. szeptember 10-i véleményben rögzítetteket nem vitatta. gyermek1 vizsgálati véleménye, illetve gyemek2 peresített időszakon kívül keletkezett szakértői véleménye alapján úgy ítélte meg, hogy a kisgyermekek szakértői vélemények hiányában is sajátos nevelési igényűnek minősültek a perben releváns időszakban. A pszichés fejlődési zavar, a gondolkodást, járástevékenységet, nagymozgásos tevékenységet és a beszédet érintő fogyatékosság ugyanis olyan fejlődési zavarok, amelyek a peresített időszakban is kétséget kizáróan fennálltak és a gyermekek velük született fejlődési zavarának minősülnek. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 4 [10] A per eldöntése szempontjából kizárólag annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a ténylegesen sajátos nevelési igényű gyermekek gondozását látta el, függetlenül az SNI jogi értelmezésétől. Az alperes által sem vitatottan tényként kezelte, hogy a gyermekek fejlődési zavarral küzdenek, a bölcsődei ellátások során pedig nincs jelentősége annak, hogy rendelkezett-e az alperes a kisgyermekekre vonatkozó szakvéleménnyel. Ugyancsak nem tulajdonított jelentőséget a követelés megalapozottsága körében az alperes Szervezeti és Működési Szabályzatának, valamint Alapító Okiratának sem. Az alperes ellátási megállapodást kötött a kisgyermekekre vonatkozóan, és azt teljesítette is. A jogszabályi rendelkezés a pótlékra való jogosultság körében kizárólag a nevelési, gondozási tevékenységek ellátására tekintettel rögzíti a jogosultságot, nem a gyermekek korai fejlesztésére, illetve fejlesztésére. A jogszabály a pótlékra való jogosultság körében olyan személyi és tárgyi feltételeket sem rögzít a kisgyermeknevelők vonatkozásában, amelyek kizárólagos teljesülése esetén járna a pótlék. [11] Alaptalannak ítélte az alperes álláspontját a Kjt. Vhr.
  4. §
(6)bekezdésében rögzített együttes, három konjunktív feltétel teljesülésével kapcsolatosan is. Érvelése szerint ugyanis abból nem vezethető le, hogy legalább két gyermek egy csoportban történő ellátása esetén jár a pótlék és köztudomású, hogy a bölcsődék párhuzamosan végzik az ellátás körében a nevelési és gondozási tevékenységet. Nem találta alkalmazhatónak az alperes által hivatkozott módszertani levelet sem, mivel az a már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezésen alapul. [12] Úgy ítélte meg, hogy a perbeli jogkérdés eldöntése szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy a felperes sajátos nevelési igényű gyermekeket látott el, gondozott és nevelt. Nem az esetleges szakvéleményekre tekintettel teljesített többletmunkát, hanem a kisgyermekek nyilvánvaló, a peresített időszakban is fennálló sajátos igényeire, szükségleteire figyelemmel. Az összegszerűség körében a felperes álláspontjával egyezően arra a megállapításra jutott, hogy a felperest gyermekenként illeti meg a pótlék azon okból, hogy az általánostól eltérő munkaköri feladatok jellege, a feladat ellátásnak speciális körülményeire tekintettel illeti meg a gyógypedagógiai pótlék a közalkalmazottat. Mindezt alátámasztja a vonatkozó NM rendelet 46. §
(3)bekezdése szerinti előírás is a csoportok létszámával kapcsolatosan, valamint a 2020. január 1-jétől hatályos Kjt. Vhr. 15. §
(6)bekezdése szerinti szabályozás, amely a több gyermekkel járó többletfeladatot emelt összegű pótlékkal honorálja. A nyári időszak kapcsán is úgy ítélte meg, hogy megalapozott a felperes igénye, tekintettel arra, hogy a jogalkotó a jogosultság körében nem tesz különbséget a jogviszony időszakai között és azt nem köti kizárólag a munkavégzéssel érintett hónapokhoz. [13] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdése szerinti alperesi személyes illetékmentességre figyelemmel, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján határozott úgy, hogy az alperes terhére eső eljárási illetéket az állam viseli, míg a felperes elállásával érintett követelésrész vonatkozásában a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán szintén az illeték állam általi viseléséről rendelkezett. A túlnyomórészt pervesztes alperest a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  3. §-a alapján kötelezte a 32/
  4. (VIII. 22.) IM rendelet
  5. §
(6)bekezdése szerinti mérsékelt összegű perköltség viselésére, a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányos mértékben. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 5 Az alperes fellebbezése [14] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, és elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a per megszüntetését, másodlagosan megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. [15] A Pp. 176. §
(1)bekezdés e) pontjára és 240. §
(1)bekezdés a) pontja alapján egyrészt kifogásolta, hogy a pert az elsőfokú bíróság nem szüntette meg, mivel a felperes nem létező, perbeli jogképességgel nem rendelkező személyt perelt be. [16] Másrészt előadta, hogy a Kjt. vhr. 15. §
(6)bekezdése szerinti konjunktív feltételek (legalább két SNI-s gyermek egy csoportban történő nevelése és gondozása) a jelen perbeli esetben nem teljesültek. A sajátos nevelési igényű gyermek fogalmát az Nkt.
  1. §
  2. pontja rögzíti és csak az a gyermek tekinthető SNI-vel érintettnek, akiről a szakértői bizottság állapítja meg a sajátos nevelési igényt. gyermek1 és gyemek2 kisgyermekek esetében az együttműködési megállapodás megkötésekor nem merült fel az SNI, utóbbi gyermek kapcsán a szakértői vélemény
  3. szeptember 10-én kelt, amikor is a nevezett gyermek már ellátásban nem részesült az intézménynél. [17] Az elsőfokú bíróság téves megállapításával szemben az Nkt. rendelkezése a Gyvt.-ben rögzített esetekben, így az SNI fogalmával kapcsolatosan irányadó. Arra az esetre, amennyiben a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik, indítványozta az Alkotmánybíróság megkeresését annak megállapítása érdekében, hogy mennyiben egyeztethető össze az Alaptörvénnyel, hogy a jogalkotó a 15/
  4. (IV. 30.) NM rendeletben olyan fogalomra hivatkozik és keletkeztet a költségvetés terhére fizetési kötelezettséget, amelynek magyarázatát nem adja meg. [18] Fenntartotta az elsőfokú eljárásban kifejtett azon álláspontját, hogy szakvélemény hiányában a gyermekeket nem lehet SNI-vel érintettnek tekinteni. Kiemelte, hogy a gyermekek betegségét a vizsgálati vélemények tükrében valóban nem vitatta, önmagában az, hogy egy gyermek BNO-kóddal megállapított betegséggel rendelkezik, még nem jelenti azt, hogy sajátos nevelési igényűnek kellene tekinteni, mivel a BNO-kód a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló hierarchikus kódrendszer. Az SNI gyűjtőfogalom, amit szakértői bizottság állapít meg azon célból, hogy a diagnózis esetén a gyermekek időben hozzájuthassanak a korai fejlesztéshez. Ezt a feladatkört a járási, illetve megyei szintű szakértői bizottságok látják el. A bíróság szakmai jártasság és különleges szakértelem nélkül nem állapíthatja meg a perrel érintett két gyermekről, hogy SNI-vel érintett, ahogy a bölcsődevezető sem jogosult erre és ennek hiányában a pótlékra való jogosultságról sem dönthet. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 6 [19] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság annak sem adta pontos indokolását, hogy miért nem vette figyelembe a Kjt. Vhr.
  5. §
(6)bekezdése szerinti, több gyermek nevelésére, gondozására vonatkozó kritériumot sem. Az, hogy a peresített időszakban nem hatályos jogszabály később miként rendez egy jogi helyzetet, sem lehet hivatkozási alap a jogosultság kapcsán, így annak nincs jelentősége, hogy
  1. január 1-jétől már egy gyermek esetén is jár a pótlék. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, hogy a Kjt. Vhr. a gyermekek egy csoportban történő neveléséről és gondozásáról szól. A bíróság e körben levont következtetése okszerűtlen, gyermek1 és gyemek2 egy csoportba járásának időtartamát pedig nem vizsgálta. Nem került megindokolásra a döntés arra nézve sem, hogy miből jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a pótlék gyermekenként illeti meg a felperest. Arra figyelemmel pedig, hogy a nyári időszakban a kisgyermeknevelő nem végzi a kisgyermekek gondozását, többletmunkát nem lát el és perbeli esetben az érintett gyermekek nem is voltak a bölcsődében, szintén megalapozatlan az ítélet. A felperes fellebbezési ellenkérelme [20] A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [21] Rámutatott, hogy önmagában az alperes nevének elírása nem ad alapot a per megszüntetésére, mivel a Pp.
  2. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerinti adatokból az alperes személye és perbeli jogképessége aggálytalanul megállapítható volt. [22] A Kjt. vhr.
  2. §
(6)bekezdése és a Gyvt. 42. §
(3)bekezdése összevetésével megállapítható, hogy a gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság szempontjából nemcsak és kizárólag az Nkt.
  1. §
  2. pontja szerinti SNI-s gyermek gondozása után jogosult a kisgyermeknevelő. Amennyiben ugyanis egy kisgyermekről megállapítható és igazolható, hogy korai fejlesztésre szorul, úgy az ő gondozása, nevelése szakszolgálati vélemény hiányában is megalapozza a pótlékjogosultságot. Nincs relevanciája annak, hogy gyermek1 rendelkezett-e vizsgálati vagy szakszolgálati véleménnyel, mivel a Központ véleménye alapján korai fejlesztésre és gondozásra szorult.
  3. május 22-től a gyermek ezt megkapta a szakszolgálattól a
  4. június 7-én kelt tájékoztatás értelmében, illetve a Szakszolgálat megyei szintű tevékenységében felülvizsgált szakértői vélemény értelmében is a kisgyermek SNI-s volta igazolt. Mindezekből aggálytalanul megállapítható, hogy gyermek1 a peresített időszakot megelőzően rendelkezett a sajátos nevelési igényről a Szakszolgálat által kiállított szakvéleménnyel és erre tekintettel kapott korai fejlesztést 7 hónapos korától részint a Szakszolgálattól, részint a Központtól. Emiatt a Gyvt.
  5. §
(3)bekezdésében meghatározott mindkét szempont alapján sajátos nevelési igényű gyermeknek minősült, és erről az alperes kétséget kizáróan tudomással bírt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 7 [23] gyemek2 esetében szintén Szakszolgálati szakvélemény igazolja az SNI érintettséget, ezen gyermek Nkt. szerinti SNI-s volta is aggálytalanul igazolt. Az alperes a fellebbezésben is elismerte, hogy a gyermekek betegsége nem lehet vita tárgya. Hangsúlyozta, hogy sem a Kjt. Vhr., sem az Nkt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy csak attól a pillanattól SNI-s gyermek, amikor a szakvélemény elkészült. Ebből következik, hogy irreleváns az, hogy mikor állapítják meg az SNI-re okot adó rendellenességet, a kisgyermeknevelőnek nem attól van többletmunkája, hogy kezébe kap egy szakvéleményt, hanem kifejezetten a gyermek rendellenessége miatt. [24] A gyermekek egy csoportban történő ellátásával kapcsolatosan a Kjt.vhr. 15. §
(6)bekezdésére utalva kiemelte, hogy annak nyelvtani értelmezése sem alapozza meg az alperesi álláspontot. A Gyvt. 42. §
(3)bekezdése két okból különbözteti meg a gyermekeket és a Kjt.vhr.-ben megjelenő többesszám ezt hivatott jelezni. Kisgyermeknevelőként egyszerre csak egy csoportban látott el gondozási feladatokat, ebből is következik, hogy a két kisgyermeknek egy csoportba kellett járnia. Hangsúlyozta továbbá, hogy
  1. január 1-jétől a jogszabály már expressis verbis kimondja, hogy egy gyermek után is jár a pótlék, gyermek1 pedig szakszolgálati véleménnyel igazoltan SNI érintettségű volt. Az alperes a gondozási megállapodásokat határozatlan időre kötötte, az alperes nyári ügyeletet ellátott, így amennyiben az adott kisfiú akár egy napot is a bölcsődében töltött, arra az időszakra megilleti a pótlék. [25] Az alperes fellebbezése folytán a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság, a
  2. március 8-án kelt 2.Mf.31.015/2022/
  3. számú ítéletében a per megszüntetésére vonatkozó kérelmet és a keresetet sem találta megalapozottnak, így az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. [26] A másodfokú ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a Kúria mint felülvizsgálati bíróság, az Mfv.VIII.10.056/2022/
  4. számú részítéletével bírált el. Ebben a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.015/2022/
  5. számú ítéletének, a felperes keresetét gyemek2 gondozása után járó gyógypedagógiai pótlék elutasítása körében hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan a perköltségre vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és ekörben a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [27] A megismételt eljárásra előírta, hogy a felperesnek bizonyítania kell, hogy a Szakszolgálat mikor állapította meg gyermek1 SNI-s státuszát, így a felperes jogosulttá vált-e a gyermek gondozása folytán a gyógypedagógiai pótlékra. A másodfokú bíróság döntése én annak jogi indokai [28] A fellebbezés részben alapos. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 8 [29] A másodfokú eljárás tárgyát kizárólag a Kúria részítéletével még el nem bírált, gyermek1 kisgyermek után járó gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság fennálltára vonatkozó kereseti kérelem megalapozottsága képezte. [30] A megismételt eljárásban a becsatolt okiratok alapján másodfokú bíróság a tényállást az alábbiakkal egészíti ki: A Szakszolgálat
  6. számú Szakértői Bizottsági Tagintézmény
  7. május 3-án kelt, megyei szintű tevékenységi körben készített szakértői véleményében megállapításra került, hogy gyermek1 sajátos nevelési igényű gyermek, korai fejlesztése a pszicho-motoros elmaradása miatt feltétlenül szükséges. BNO kódja: F 83 kevert specifikus zavarok. A szakértői vélemény felülvizsgálata során a Szakszolgálat
  8. számú Szakértői Bizottsági Tagintézménye a
  9. május 13-án, és Szakszolgálat Székhelyintézménye a
  10. április 15én kelt szakértői véleményekben az SNI státuszt továbbra is rögzítette. [31] A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése csak részben megalapozott a felperest gyermek1 kisgyermek nevelése, gondozása miatt megillető gyógypedagógiai pótlék jogalapja és összegszerűsége körében. [32] A felperes a gyógypedagógiai pótlékra való jogosultságát gyermek1 sajátos nevelési igényű kisgyermek 2018 szeptemberétől 2019 augusztusáig történő bölcsődei nevelésére, gondozására alapította. A kisgyermek sajátos nevelési igényét a Szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/
  11. (II. 26.) EMMI rendelet
  12. §
(1)bekezdés c) pontja szerint
  1. május 3-án, és
  2. május 13-án készült szakértői vélemény megállapította pszichés fejlődési zavar okán. Erre figyelemmel korai fejlesztésre tett javaslatot a fennálló pszichomotoros fejlődésbeli elmaradás miatt. [33] A Gyvt.
  3. §
(3)bekezdése rögzíti, hogy a bölcsődei ellátás keretében a sajátos nevelési igényű gyermek, valamint a korai fejlesztésre és gondozásra jogosult gyermek nevelése és gondozása is végezhető. A 42/A. §
(1)bekezdés b) pontja és
(3)bekezdése alapján ezek a kisgyermekek 20 hetes koruktól annak az évnek augusztus
  1. napjáig jogosultak bölcsődei ellátásra, amelyben a
  2. életévüket betöltik. [34] A közalkalmazottak jogállásáról szóló
  3. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  4. §
(1)bekezdése lehetőséget ad arra, hogy végrehajtási rendelet a Kjt.ben meghatározottakon túl ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel további illetménypótlékot állapítson meg, ha ezt a munkakörbe tartozó valamely, az általánostól eltérő munkafeltétel indokolja. Ehhez a plusz bérelemhez a feladat ellátásának speciális jellegére, a munkavégzést befolyásoló körülményekre tekintettel többletelemre van szükség. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 9 [35] A bölcsődei feladatellátás esetén a kisgyermeknevelőt megillető gyógypedagógiai pótlékra való jogosultság feltételeit a Kjt. Vhr. 15. §
(6)bekezdése tartalmazza. Ennek értelmében a bölcsődében a Gyvt. 42. §
(3)bekezdésében foglaltak alapján a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelését, gondozását végző csoportban a kisgyermeknevelőt gyógypedagógiai pótlék illeti meg. A pótlék mértékét
  1. december 31ig a kormányrendelet legalább a pótlékalap 25 %-ában rögzítette.
  2. január 1-jétől ezen jogszabályi rendelkezés úgy változott, hogy a jogalkotó az ellátással érintett sajátos nevelési igényű gyermekek számához határozta meg a pótlék mértékét. A Kúria a perbeli részítéletében úgy foglalt állást, hogy
  3. december 31-ig legalább két SNI-s gyermek,
  4. január 1-től már egy gyermek esetében is megilleti a Kjt. Vhr.
  5. §
(6)bekezdése szerinti pótlék a közalkalmazottat. [36] Figyelemmel arra, hogy a gyemek2 vonatkozásában szakértői vélemény csak a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnését követően,
  1. szeptember 10-én készült és állapította meg a sajátos nevelési igény fennálltát, így vonatkozásában az illetménypótlékra való jogosultságot a Kúria a másodfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéletét hatályában fenntartotta. Ugyanakkor gyermek1 kisgyermek SNI státuszát a megismételt eljárásban becsatolt szakértői vélemény
  2. május 3-tól megállapította, így az említett jogszabályi rendelkezésekből következően csak
  3. január 1-jétől teremt jogalapot a Kjt. Vhr.
  4. §
(6)bekezdése arra, hogy sajátos nevelési igénye miatt az azzal járó többlettevékenységért a felperes részére a gyógypedagógia pótlékra való jogosultság megállapítható legyen és egy gyermek gondozása okán jogosulttá váljon a perbeli juttatásra. [37] Mindezek alapján
  1. január 1-jétől a Kjt. Vhr.-ben fixen rögzített, gyermekek számához igazodó gyógypedagógiai pótlék alapján, havi 20.000 forint illette meg a felperest. Ekörben arra utal a másodfokú bíróság, hogy a Gyvt.
  2. §
(5)bekezdése értelmében a bölcsődei nevelési év szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-ig tart. Így a havi járandóságnak minősülő gyógypedagógiai pótlék a kisgyermeknevelőt a jogosultság kezdetétől az azt lefedő, az ellátási megállapodással érintett időszakban megilleti. Mindez a felperes esetében
  1. január 1-től a közalkalmazotti jogviszony fennállta alatti teljes időszakot jelenti az utolsó hónappal (2020 augusztus) bezárólag. Emiatt a kamatfizetés kezdő időpontja is módosult és a havi illetmények kifizetésének időpontjára (következő hónap
  2. napja) figyelemmel középarányos időpontban határozta azt meg a másodfokú bíróság. [38] Az elsőfokú ítélet megváltoztatása szükségszerűen érintette a perköltségről való rendelkezést is. A felperes 50 %-ban lett pernyertes, figyelemmel arra, hogy követelését a perfelvételi tárgyalást megelőzően már leszállította [Pp.
  3. §
(4)bekezdése], így a Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján határozott úgy a másodfokú bíróság, hogy egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére. E körben a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésére volt figyelemmel a felperes esetében és a 2. §
(2)bekezdésére az alperes esetében elsőfokú perköltsége számításánál. A felperes az elsőfokú eljárásban eltúlzottnak tekintette az alperes perköltségigényét, amely érveléssel a másodfokú bíróság is egyetértett, ezért a pertárgy értéke Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.244/2022/5 10 és az a körülmény sem indokolt többletdíjazást, hogy a jelen perrel azonos tárgyú perekre figyelemmel időigényes munkát az alperesi képviselet nem fejtett ki. [39] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján részben megváltoztatta. Záró rendelkezések [40] Az alperes fellebbezése részben vezetett eredményre és 50%-ban minősült eredményesnek, így a felek 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése szerint érvényesített perköltségigénye alapján a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(2)bekezdése alapján határozott a perköltség viseléséről. [41] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdése szerinti személyes illetékmentessége, míg a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán az elsőfokú, és a fellebbezési eljárással felmerült illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [42] határozott. A másodfokú bíróság a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül Budapest,
  1. november
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.