A határozat elvi tartalma: Az
- március 28-án kifizetett végkielégítés nyugdíj járulék köteles jövedelem, a nyugdíjalapba beszámító határozat módosítása jogszabálysértő volt. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.551/2015/8.szám A Kúria a dr. Lévy Zoltán ügyvéd cím1 által képviselt felperes1 cím2 felperesnek a dr. Molnár Klára jogtanácsos által képviselt alperes1 (cím3) alperes ellen társadalombiztosítás határozat felülvizsgálata iránt a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon
- május
- napján kelt 1.M.67/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M. 67/2015/
- számú ítéletét – az alperes
- december 9-én kelt elsőfokú, valamint a másodfokú társadalombiztosítási szerv
- február 4-én kelt határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Indokolás Az alperes jogelődje a
- április 7-én kelt határozatával
- január 1-től kezdődően – 190.161 forint havi átlagkereset figyelembevételével – 152.130 forint korengedményes öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére. A határozatot az alperes a
- december 9-én kelt határozattal – a cég1 foglalkoztató
- március
- és
- március
- közötti időszak nyugdíjjárulék-köteles jövedelmeire vonatkozó utólagos, módosított adatszolgáltatására hivatkozással – módosította és az ellátást
- január 1-től – 186.744 forint havi átlagkereset figyelembevételével – 149.395 forintban állapította meg. Kúria III.Mfv.10.551/2015/8-I 2 A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az ellátást
- január
- napjától – 186.778 forint havi átlagkereset figyelembevételével – 149.425 forintban állapította meg. A határozat indokolása szerint a felperes volt foglalkoztatója 2013ban, utólagos ellenőrzés keretében az elsőfokú határozatban megjelölt időszak nyugdíjjárulékköteles jövedelmei és a munkabérrel ellátatlan időszakok körében módosította a korábbi adatszolgáltatásait, a korábbi határozattal megállapított nyugellátás az átlagkereset összegére kihatóan téves adatokon alapult, ezért a határozat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (Tny.)
- §
(5)bekezdés
- b)pont
- ba)alpont szerinti módosításának volt helye. A felperes – a per során módosított – keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a Kft.-nél fennállt munkaviszony utolsó napján, 1998. március 29-én kifizetett végkielégítést - figyelemmel arra is, hogy a kifizetés a biztosítási jogviszonyát, illetve a szolgálati idejét 1999. június 22-ig meghosszabbította - a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetbe be kellett volna számítani. A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Az ítéletben rögzítette, hogy a másodfokú társadalombiztosítás szerv a per során határozatát módosította, a Kft.-nél 1998. március 29én megszűnt munkaviszony után fizetett végkielégítésre figyelemmel – a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 7. §
(2)bekezdése alapján – az
- március
- és március
- napjait is szolgálati időként ismerte el. A bíróság megállapította, hogy a felperes
- április 1-től más foglalkoztatónál, a cég2-nél állt munkaviszonyban, az ezt követő időszakot a korábbi határozat biztosítási jogviszonyként elismerte. Az ítélet szerint az alperes az 1998-ban kiállított és a foglalkoztató későbbi adatszolgáltatása alapján módosított, helyes adatokat tartalmazó
- évben kiállított NYENYI lapok alapján kérte a kereset elutasítását, mert azok az
- január
- és március
- közötti időre igazolták a módosító határozatban feltüntetett nyugdíjjárulék köteles kereseteket, jövedelmeket, és mert a felperesnek a Tbj.
- §
(2)bekezdése alapján – a korábbi foglalkoztatói adatközlés és levonás ellenére - nem volt járulékfizetési kötelezettsége, így az nyugdíjalapot nem képezhetett. A bíróság ítéletében idézte a Tny. 95. §
(5)bekezdését, rögzítette, hogy a nyugdíjat megállapító határozat módosítására 5 éven belül került sor, továbbá, hogy a Kft. 1998-ban 1.021.020 forint nyugdíjjárulék köteles keresetet igazolt, utóbb, a módosított adatszolgáltatás szerint a nála elért nyugdíjjárulék köteles kereset helyesen 377.520 forint volt, a levont nyugdíjjárulék a korábbi 71.472 forint helyett 26.426 forint, a befizetett járulék ténylegesen 71.472 forint volt. Az 1998-ban érvényes 4.290 forint járulékfizetési felső határt a Kft. úgy határozta meg, hogy a felperes biztosítási idejét a törvényes 5 havi végkielégítéssel meghosszabbítva számolta, a módosított adatszolgáltatással pedig a nyugdíjjárulék köteles keresetet 1998. január 1-től március 29-ig, a munkaviszony fennállásig, a 4.290 forint járulékfizetési felső határ napi összegével számolta és ennek eredményeként határozta meg a 377.520 forintos nyugdíjjárulék köteles keresetet. Kúria III.Mfv.10.551/2015/8-I 3 A bíróság idézte a Tbj. 5. §
(1)bekezdés a) pontját, majd az
- március 29-én hatályos
- §
(1)bekezdését, amely szerint ha a biztosított végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének a végkielégítés megfelel. A bíróság idézte a Tbj. 1998. március 29-én hatályos 24. §
(3)bekezdését, amely járulékfizetési felső határ számítását szabályozza. Megállapította, hogy a felperes biztosítási jogviszonya év közben szűnt meg és hogy a felhívott jogszabályok szerint a járulékfizetési felső határt annyi nap szorzatával kell figyelembe venni, ameddig a biztosítással járó jogviszonya, munkaviszonya fennállt. A foglalkoztatónak az 1998. március 29-ig kifizetett járandóságok után a 4.290 forint napi járulékfizetési felső határt 1998. január 1-től március 29-ig 88 nap szorzatával kell figyelembe venni. Végül kiemelte, hogy a Tbj. 7. §
(2)bekezdése nem a biztosítás alapját képező jogviszonyt, hanem a biztosítási időt hosszabbítja meg, amely időre a Tbj. 24. §
(3)bekezdés utolsó mondata alapján nem áll fenn járulékfizetési kötelezettség, így nyugdíjalapot sem képezhet. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítás határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való kötelezését, valamint költségekben való marasztalását kérte a Tbj. 24. §-a és 7. §
(3)bekezdése megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a nyugdíjat megállapító és a nyugdíj összegét módosító határozatok is jogszabálysértők, mert a társadalombiztosítás szervek az
- és
- évi nyugdíjalapul szolgáló jövedelmeket helytelenül állapították meg. Kifogásolta, hogy a módosító határozatok az
- január
- és március
- közötti nyugdíjjárulék köteles jövedelmet 1.021.020 forintról 377.520 forintra csökkentették, ami havi 2.735 forint összegű nyugdíjcsökkentést eredményezett, ezt nem indokolták meg. Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy a végkielégítés után nem kellett (volna) nyugdíjjárulékot levonni, ezért a végkielégítés nem eredményezett nyugdíjalapot, a bíróság pedig azért utasította el a keresetet, mert a Tbj.
- §
(3)bekezdése alapján nem állt fenn nyugdíjárulék alapot képező járulékfizetési kötelezettség. Ez utóbbi szabály – helyes értelmezés szerint – csak a felsorolt állami juttatások esetében írja elő, hogy nincs járulékfizetési kötelezettség, mert azok nem a foglalkoztatótól származó, adóalapot és járulékalapot képező jövedelmek, juttatások. A végkielégítés ezzel szemben járulékfizetési kötelezettséget keletkeztető bérjellegű jövedelem; a Kft. a munkaviszony megszűnésekor a törvény alapján járó 5 havi végkielégítés alapulvételével le is vonta a nyugdíjjárulékot. A felperes hivatkozott arra is, hogy az ONYF
- februári, az 1998-ról 1999-re áthúzódó végkielégítések elszámolására vonatkozó útmutatója alátámasztja, hogy a nyugdíjjárulékot az 1998-ban érvényes napi 4.290 forint alapulvételével kell megállapítani. Ez esetében azt jelenti, hogy 1998-ban a járulék alapját 365 nap és 4.290 forint, 1999-ben pedig – a biztosítási ideje
- július 22-ig történő meghosszabbodására tekintettel – 203 nap és 4.290 forint szorzata alapján kell meghatározni, ami 1.565.850 forint, illetve további 870.870 forint járulékalapot eredményez. Kifogásolta, hogy a bíróság nem adta indokát annak, hogy az útmutatóval megerősített álláspontját miért nem tartotta elfogadhatónak, azt az alperesnek mindenképpen alkalmaznia kellett volna. Végül a fenti érvelés alapján a felperes kiemelte, hogy az alperesnek a nyugdíjat megállapító határozat terhére történő módosítására nem, a javára való megváltoztatására azonban volt alapja. Kúria III.Mfv.10.551/2015/8-I 4 Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helyesen alkalmazta és értelmezte a Tbj.
- §-át, kiemelten annak
(3)bekezdését. A felperes a Tbj. 7. §
(3)bekezdésére helytelenül hivatkozik, mivel a bíróság ítéletét a Tbj. 7. §
(2)bekezdésére és 24. §
(3)bekezdésére alapította és helyesen állapította meg, hogy az előbbi szabály a biztosítási időt hosszabbítja meg, amelyre nem áll fenn járulékfizetési kötelezettség. Az
- évi útmutató a felperes ügyében nem volt alkalmazható, a határozat jogszerűtlenségének alátámasztására nem alkalmas. A nyugdíjmegállapító határozat módosításának – a felperes érvelésével ellentétben - volt jogszabályi alapja, az a Tny.
- §
(5)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontján alapult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem – az alábbiak szerint – megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében - a Tbj.
- §-a mellett – a munkaügyi bíróság által megsértett jogszabályként feltehetőleg elírás eredményeként jelölte meg a Tbj.
- § nem létező
(3)bekezdését. Mivel a felhozott kifogások a Tbj. 7. §-ának a bíróság által alkalmazott
(2)bekezdésével függnek össze, a Kúria a jogerős ítéletet e rendelkezés alapján is vizsgálta. Az öregségi nyugdíj összegét a Tny. 22. §
(1)bekezdése szerint az
- január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A rendelkezés b) pontja keresetként, jövedelemként
- január 1-től a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező - keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet rendeli figyelembe venni. A Tbj.-nek a hatályba lépésétől
- december 31-ig hatályos
- §
(1)bekezdése szerint a biztosítás - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn, a
(2)bekezdés pedig akként rendelkezett, hogy ha biztosított az 5. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti jogviszonya alapján végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel. A nyugdíjjárulék fizetéséről a Tbj. 24. §
(1)bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett: „a foglalkoztatott a 19. §
(2)bekezdés
- a)vagy
- b)pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot (...) Kúria III.Mfv.10.551/2015/8-I 5 fizet. A nyugdíj (…) járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem. A foglalkoztatott az Szja tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás értéke után nyugdíjjárulékot (…) nem fizet”. A
(2)bekezdés szerint a foglalkoztatott a nyugdíj (…) járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ). A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg”. A
(3)bekezdés kimondta, hogy a járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december
- napjáig kell számítani. Az évi összeghatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatott személynek járulékalapul szolgáló jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, katonai (polgári) szolgálatot teljesített, a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kell az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg. Az alperes és a munkaügyi bíróság a fenti jogszabályok téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a a nyugdíjat megállapító határozat módosításának a Tny.
- §
(5)bekezdésében foglalt feltétele, a korábbi döntés jogszabálysértő volta fennállt. A perben a felek között nem képezte vita tárgyát az a tény, hogy a Kft-től kapott végkielégítés 5 hónapra járó összegéből a nyugdíjjárulék levonásra került, a társadalombiztosítási szervek határozataikban és a perben sem jelöltek meg olyan jogszabályi rendelkezést, amelyből az következne, hogy a kifizetett végkielégítés után nem állt fenn járulékfizetési kötelezettség. A felperes – a jogerős ítéletben írtakkal ellentétben – a perben nem hivatkozott arra, hogy a végkielégítés a biztosítás alapjául szolgáló jogviszonyát (munkaviszonyát) meghosszabbította. A felperes azt állította, hogy a biztosítási idejének a Tbj. 7. §
(2)bekezdése szerinti meghosszabbodására és a fennállt és teljesített nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségére tekintettel nyugdíjalapot képező jövedelmet szerzett, így a határozat terhére történő módosításának nem volt helye. A Tbj. 7. §
(2)bekezdése valóban a biztosítási idő meghosszabbodásáról rendelkezik, a biztosítási idő azonban, helyes értelmezés szerint, az
(1)bekezdésben foglaltakra figyelemmel biztosítási jogviszonyt jelent. A biztosítási jogviszony - főszabály szerint – megszűnik, ha az annak alapját képező jogviszony megszűnik. Ez alól kivétel a végkielégítés, amikor a biztosítási jogviszony időtartama a végkielégítés juttatásának időtartamával meghosszabbodik. A végkielégítés járulékalapot képező jövedelemnek minősül [Tbj. 4. § k) pont, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. §
(1)-
(2)bekezdés, 48. §
(2)bekezdés]. A Tbj. 24. §
(3)bekezdése nem azt rögzíti, hogy a járulékfizetés felső határának számítására vonatkozó jogszabályt a biztosítással járó jogviszony megszűnéséig kell alkalmazni, hanem Kúria III.Mfv.10.551/2015/8-I 6 azt, hogy az itt rögzített szabályt abban az esetben is alkalmazni kell, ha a fenti jogviszony év közben szűnt meg. A felperes ezért helytállóan hivatkozott arra is, hogy a határozat jogszerűsége a Tbj. jogerős ítéletben felhívott 24. §
(3)bekezdésével sem támasztható alá. A felperes az öregségi nyugdíját
- április 7-én kelt határozattal megállapító határozat bírósági felülvizsgálatát a törvényes határidőben nem kérte, a módosító határozat felülvizsgálata iránti perben az „alaphatározat” számítási módjára vonatkozó további kifogások nem voltak vizsgálhatók, azt a munkaügyi bíróság helytállóan mellőzte. A bíróság a nyugdíjbiztosítási szervek jogalkalmazási gyakorlatának egységesítésére kiadott, jogszabálynak nem minősülő ONYF tájékoztatóban foglaltak figyelembe vételére nem volt köteles; a Kúria a felperes kifogásai kapcsán csupán utal arra, hogy a perben az alperes nem adta érdemi magyarázatát annak, hogy az abban foglaltaktól milyen okból tért el. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a nyugdíjat megállapító határozat Tny.
- §
(5)bekezdés b) pontja szerinti módosításának nem volt helye, ezért a jogerős ítéletet a felperes által felülvizsgálni kért, a nyugdíja összegét módosító társadalombiztosítási határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte [Pp. 275. §
(4)bekezdés, 339. §
(1)bekezdés]. Az alperes a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítésére a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles. A Kúria az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny.
- §-a alkalmazásával határozott. Budapest,
- február
- Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró