27.P.20.272/2020/17.szám A Balassagyarmati Törvényszék dr. Ujvári Tamás Ügyvédi Iroda Dr. Ujvári Tamás (1055 Budapest, Honvéd utca 22. B./1./3.) ügyvéd által képviselt Felperes (Cím1.) felperesnek – dr. Molnár Arnold (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 13.) ügyvéd által képviselt Alperesi intézet (Cím2.) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: Kötelezi a törvényszék az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 600.000 .(hatszázezer) Ft sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 57.200.- (ötvenhétezerkétszáz) Ft perköltséget. A le nem rótt 175.800.-(százhetvenötezer-nyolcszáz) Ft eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni, melyet előterjesztése esetén a Balassagyarmati Törvényszéken kell elektronikus úton benyújtani a Fővárosi Ítélőtáblához címzetten. A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha az kizárólag a perköltség viselésére, összegére, vagy az ítélet indokolására irányul. A felek kérelmére a bíróság tárgyalást tart. A törvényszék tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett kérelmük alapján kérhetik, hogy a Fővárosi Ítélőtábla fellebbezésüket tárgyaláson kívül bírálja el. Az ítélet ellen a fellebbezést előterjesztő fél számára a Fővárosi Ítélőtábla előtti eljárásban a jogi képviselet kötelező. Indokolás [1] [2] A felperes 2017. január 16-tól 2018. július 31-ig a Alperesi intézetben töltötte szabadságvesztés büntetését. A szabadságvesztés időtartama alatt a felperes 2017. február 27től 2017. szeptember 28-ig a háziműhelyben, 2017. október 1-től 2018. február 28-ig az munkáltató Kft. bőrtermék üzemrészében, 2018. március 1-jétől pedig a termék tüzöde 1. üzemrészében dolgozott délelőttös műszakban. A háziműhelyben 130 munkanapot, a Kft-nél 163 munkanapot dolgozott. Az alperesnek a felperes szabadságvesztés büntetése megkezdésének idején hatályos napirendje szerint munkanapokon a délelőttös munkarendben dolgozó fogvatartottak szabad levegőn tartózkodása az ébresztőt és levonulást követően 5 óra 30-tól 6 óráig, majd 14 óra 20tól 14 óra 50-ig valósult meg. A gyakorlatban délután 14 óra 30 perctől már megkezdődött a fogvatartottak felvonultatása. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [3] [4] [5] [6] 2 A 2018. június 18. napjától hatályos napirend szerint a délelőttös műszakban dolgozó fogvatartottak számára a sport- és sétaudvarra történő reggeli levonulás 5 óra 30-tól 5 óra 45ig tart, ezt követi 5 óra 45-től 6 óra 15-ig a szabad levegőn tartózkodás. A délelőttös műszakban dolgozó fogvatartottak szabad levegőn tartózkodásának 5 óra 45-től 6 óra 15-ig tartó első szakaszán belül – 6 óra 5-től 6 óra 15 percig – történik az átadás-átvétel az udvaron. A szabad levegőn tartózkodás második, 14 óra 20-tól 14 óra 50-ig tartó szakaszát követően 14 óra 50-től 15 óráig kerül sor a körletre való felvonulásra. A 6 óra 5 perctől 6 óra 15 percig tartó 10 perces időszakban a fogvatartottak már nem mozoghatnak szabadon, hanem sorakozniuk kell a sétaudvaron. A felperes 2018. május 10-én panaszt terjesztett elő a Nógrád Megyei Főügyészségen arra hivatkozva, hogy az 1 órás szabad levegőn tartózkodás részletekben sem biztosított a dolgozó fogvatartottak részére. A Nógrád Megyei Főügyészség a 2018. június 12. napján kelt határozat. szám alatti tájékoztatása szerint az intézettől kapott tájékoztatás alapján a szabad levegőn tartózkodás részének tekintették a munkába történő le- és felvonulást is. A tájékoztatás szerint továbbá a gyakorlatban a szabad levegőn tartózkodás biztosítása olyan módon történt, hogy minden munkanap legkésőbb 5 óra 30 és 5 óra 35 között a délelőttös munkarendben dolgozó fogvatartottak mindegyike már a sétaudvaron tartózkodik, egészen 6 óra 10, 6 óra 15 percig. Ekkor a munkáltatók átveszik üzemrészenként a fogvatartottakat a körletfőfelügyelőtől, majd ezt követően levonulnak a munkaterületre dolgozni. Felvonuláskor a fogvatartottak 13 óra 45kor már fel vannak sorakoztatva az munkáltató Kft. udvarán, ahol a munkáltatók üzemrészenként átadják a fogvatartottakat a körletfőfelügyelőnek. Az átadást követően történik meg a fogvatartottak ebédeltetése a fogvatartotti étkezdében, ahol egyszerre 80-90 fő elítélt tartózkodik, a többiek addig a Kft. udvarán sorakoznak. Aki végzett az ebéddel, az a sétaudvarra megy, ahol 14 óra 30-kor sorakoztatják az elítélteket és kezdődik meg szintenként a körletépületbe történő felvonultatásuk, amely kb. 14:45-re fejeződik be. A munkába történő le- és felvonulás azonban nem tekinthető a szabad levegőn tartózkodás részének, hiszen az nyilvánvalóan nem teljes egészében történik a szabad levegőn. Ha a délelőttös munkarendben dolgozó fogvatartottak munkanapokon 5 óra 30-től 6 óra 15-ig tartózkodnak is a szabad levegőn, az 45 perc. Azonban a 6 óra 15-ig történő szabad levegőn tartózkodás nem életszerű, tekintettel arra, hogy 6 óra 15-kor már kezdődik a munkaidő és az odavonulásuk időt vesz igénybe. A szabad levegőn tartózkodás 14 óra 20 perkor kezdődő második szakasza pedig már 14 óra 30-kor befejeződik, hiszen a fogvatartottakat ekkor már sorakoztatják, és vonulnak fel a zárkáikba, tehát még 45 perces első szakaszt feltételezve sincs meg a 14 óra 20 és 14 óra 30 közötti 10 perc hozzáadásával összességében az 1 óra szabad levegőn tartózkodás. Továbbá 14:45-re már a fogvatartottak felvonultatása is befejeződik, holott a szabad levegőn tartózkodás a napirend szerint 14 óra 50-ig tartana. Emellett a munkába történő le- és felvonulás időtartamán kívül azok az időszakok sem számíthatóak be a szabad levegőn tartózkodásba, melyek során a fogvatartottakat a szabad levegőn sorakoztatják (pl. az ebédre várva sorakoznak az munkáltató Kft. udvarán). Egyrészt azért, mert e sorakoztatások időtartama esetleges, pontosan nem ellenőrizhető, továbbá a sorakoztatás kívül esik a Bv.tv.122. §
- e)pontjában meghatározott célján, ami az elítélt testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése. Utóbbi cél teljesülésének egyik jellemzője, hogy a fogvatartott kiszakad abból a korlátozott mozgástérből, amit a zárkája jelent. A sorakoztatás, sorban állás pedig olyan korlátozott mozgástérrel, mozgási lehetőséggel jár, ami nem a testi és szellemi állapot fenntartása, illetve fejlesztése irányába hat. Mindezek alapján nem csak az állapítható meg, hogy az intézet nem tartotta be maradéktalanul a napirendet, hanem az is, hogy a délelőttös munkarendben dolgozó Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [7] [8] [9] [10] 3 fogvatartottak részére ténylegesen nem biztosította a napi legalább egy óra szabad levegőn tartózkodást. Utalt rá, hogy az intézet parancsnokát 2018. június 1. napján más, hasonló ügyben már felhívta arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az intézetben a délelőttös munkarendben dolgozó fogvatartottak részére ténylegesen biztosítsák a napi legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodást. Az intézet parancsnoka 2018. június 12-én a felhívásban foglaltak elvi tartalmával egyetértett és módosította az intézet napirendjét. A felperes 2018. szeptember 18-án előterjesztett, és 2018. november 23-án kiegészített panaszában kifogásolta, hogy a 2018. május 10-én történt meghallgatást követő időszakban sem biztosította az alperes az 1 óra szabad levegőn tartózkodást. A Nógrád Megyei Főügyészség a 2019. február 22. napján kelt határozat1 szám alatti tájékoztatása szerint a szabad levegőn tartózkodás 2018. június 12-én módosított napirendben meghatározott gyakorlata továbbra is sértette a Bv. tv.122. §
- e)pont ea.) pontját. Rögzítette, hogy az intézet kártalanítási ügyekben az eljáró bíróságnak a szabad levegőn tartózkodás tekintetében az iratok szerint a következő tájékoztatást adja: ”időtartama naponta 1 óra, amit a sport- és sétaudvaron egybefüggően, de különleges esetekben több részletben tölthet el. A kijelölt területen kötetlenül mozoghat, igénybe veheti az ott felállított sporteszközöket”. A bíróságnak adott tájékoztatás rávilágít a szabad levegőn tartózkodás lényegi elemére: az olyan, a szabad levegőn töltött időszak, amelyben a fogvatartott a kijelölt területen kötetlenül mozoghat, akár sportolhat is. Nyilvánvaló, hogy ha a fogvatartottaknak sorakozniuk kell, az nem adja meg számukra a szóban forgó kötetlen mozgás lehetőségét. Erre tekintettel az intézetben a napirend szerint a szabad levegőn tartózkodás első szakaszán belüli 6 óra 5-től 6 óra 15-ig tartó 10 perces időszak, amelyben a fogvatartottak már nem mozoghatnak szabadon, kötetlenül, hanem sorakozniuk kell a sétaudvaron, nem felelt meg a szabad levegőn tartózkodás kritériumainak, így annak tartamába ténylegesen nem számított bele. Mindezek alapján az intézetben a délelőttös műszakban dolgozó fogvatartottak számára munkanapokon naponta ténylegesen csak 50 perc szabad levegőn tartózkodás volt biztosított. Ezek alapján az intézet parancsnokát 2018. július 24-én ismételten felhívta arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az intézetben a délelőttös műszakban dolgozó fogvatartottak részére ténylegesen és a napirendben is ennek megfelelően szabályozottan biztosítsák a napi legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodást. Ezzel a felhívással az intézet parancsnoka ugyan nem értett egyet, de az intézetben a napirendet 2018. augusztus 1. napjától ismét módosították, mely módosítás szerint immár a délelőttös műszakban dolgozó fogvatartottak részére is biztosított a napi legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodás. Megállapította, hogy a napi legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodás lehetőségét az intézet 2017. február 27-től 2017. szeptember 28-ig és 2017. október 1-től 2018. július 31. napjáig terjedő időszakban összesen 293 munkanapon nem biztosította. A felperes kártérítési igényt terjesztett elő az alperesnél, melyben 293 munkanap tekintetében az előírt 1 óra szabad levegőn tartózkodás biztosításának hiánya miatt 2.930.000.- Ft sérelemdíj megfizetését kérte. Az alperes a határozat2. számú kártérítési határozatával a felperes sérelemdíj megfizetése iránti igényét elutasította. A határozat indokolása szerint az intézet biztosította a napi 1 óra szabad levegőn tartózkodást, függetlenül attól, hogy az a sétaudvaron, az üzemudvaron, az intézet egyéb udvarrészén, illetőleg a fogvatartottak mozgása, mozgatása, vonulása során került végrehajtásra. Vélt sérelmével kapcsolatban az intézet felé nem nyújtott be kérelmet, panaszt. A Alperesi intézet a nevezett esetében betartotta a fogvatartottakra vonatkozó jogszabályokat. Nem állapítható meg nem vagyoni sérelem, amit valamely személyiségi jog megsértése már önmagában is megalapozhatna, valamint okozati összefüggés sem állapítható meg a vélt jogsértő magatartás és a vélt nem vagyoni sérelem között. A határozatot a felperes 2020. július 24. napján vette át. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [11] [12] 4 A felperes 2020. augusztus 21-én keresetet terjesztett elő az alperes ellen, amelyben 2.930.000.-Ft sérelemdíj megfizetésére kérte az alperest kötelezni a Ptk. 2:42. §, 2:43. §, 2:52. §, valamint a 2013. évi CCXL. törvény 122. § alapján. Keresetét arra alapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez való jogát azzal, hogy nem biztosította számára a Bv.tv. 122. §-ban rögzített napi 1 óra szabad levegőn tartózkodást - 2017. február 27-től 2017. szeptember 28-ig és 2017. október 1-től 2018. július 31-ig - összesen 293 munkanapon keresztül. Az alperes a felperes személyiségi jogait nem egyedi jelleggel, hanem mindösszesen 293 alkalommal sértette meg. Magatartása felróható, hiszen a jogszabályok ismeretében, azok szándékos megsértésével járt el, sőt jogszabálysértő magatartását a fogvatartotti panaszok ellenére és ügyészi felhívás ellenére is folytatta. A jogszabály helyes értelmezése az, hogy 1 óra szabad levegőn tartózkodás jár úgy, hogy ezalatt a fogvatartott szabad térben legyen és ott testmozgást végezhessen. Az alperes azonban nem biztosította sem a napi 1 óra szabad legevőn tartózkodást, sem a napi 1 óra testmozgást. Utalt rá, hogy az ügyészi határozat megállapítja, hogy nem volt meg az 1 óra, ezért irreleváns ebből a szempontból, hogy minek tekintjük a munkába meneteli és onnan visszajöveteli időket. A köztudomású tényekre hivatkozva kérte a sérelemdíj megítélését, a köztudomású tényeket meghaladó konkrét sérelmekre nem kívánt hivatkozni. A felperes előadása szerint a munkaidőt követően lementek az étkezőbe ebédelni és utána már felvonulás volt. Akkor még nem volt külön sportolási lehetőség, ezt csak utána hozták be 2018-ban, amikor a háziműhelynek külön kijelöltek egy sétát délután, amikor lehetett sportolni, sétálni. A cipőgyári munkások után érkeztek a háziműhelyesek, utolsó csoportként érkeztek oda, mire befejezték az ebédet már sorakozó is volt. A cipőgyárasok fél 2-ig dolgoztak, ők 2-ig. A cipőgyárasok már 1 óra 45-kor lent voltak, ők csak 2 óra 10, 2 óra 15 perc körül értek le az ebédlőbe. Amikor a cipőgyárban, illetve a termék tüzödében dolgozott, akkor ¾ 2, 2 körül értek le az ebédlőhöz. Ara nem tudott nyilatkozni, hogy mikor végeztek az ebéddel, de előadása szerint ekkor sem volt meg a fél óra. Az nem tért el munkahelytől függően, hogy mikor vonultak le reggel, hanem az szintenként történt. ¼ 6-kor kezdték el őket kiszedni, de például amikor esett az eső, akkor nem is volt séta. A zárkákból való kiengedés 15 percet is igénybe vett. Az változó volt, 5:40, 5:45 körül értek le, de ez mindig változott, nem volt két egyforma nap. 6-kor pedig már mindenképpen mentek dolgozni. Volt, hogy 20, 25 percet is lent tudtak lenni, de volt, hogy kevesebbet, nem volt két egyforma reggel. A panaszát követően változtatta meg papíron a BV Intézet a napirendet. Ezután a költségvetésnek már délutánra tették át az 1 óra szabadlevegőt. Korábban nem volt séta az ebédet követően. A cipőgyárasoknak a napirend megváltoztatását követően ebéd után lehetett sétálni 14 óra 40-ig, 50-ig, de a reggeli 30 perc soha nem volt meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is. Hivatkozott Bv.tv. 243. §
(1)bekezdésére, mely szerint amennyiben a napi munkaidő a 6 órát meghaladja, 20 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A felperesnek, mint dolgozó fogvatartottnak lehetősége volt a dohányzó fogvatartottakkal a munkaközi szünetet a Kft. udvarán eltölteni, mint ahogyan az a mai napig gyakorlat, hogy a dohányzók mellett nemdohányzókat is visznek le szünetre az udvarra, ekkor pedig kötetlenül a szabad levegőn tartózkodnak. Mindezeken túl április
- és október
- között délután van sportolási lehetőség az udvaron 1 óra időtartamban. Ha az időjárás lehetővé teszi, akkor október és április között is van sportolási lehetőség. Hangsúlyozta, hogy a határozat3 számú intézkedéssel már plusz 1 óra szabad levegőn tartózkodás biztosítva lett 16 órától 17 óráig a költségvetésben foglalkoztatottak, így a háziműhelyesek részére. Délelőtt megvolt a szabad levegőn tartózkodás ideje, délután pedig ebéd után ellenőrizve, de időpont nélkül vonultak a sétaudvarra a fogvatartottak az ebéd elfogyasztását követően. Tehát nem 14 óra 20-tól, hanem amikor befejezték az ebédet, ezzel meghosszabbodott a szabad levegőn tartózkodás. Akik Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [13] [14] [15] [16] [17] 5 végeztek az ebéddel őket átengedték rögtön a sétaudvarra, ahol kötetlenül mozgást végezhettek, például súlyzózhattak. Utalt rá, hogy az EJEB 2013.52624/
- számú ügyben a szabad levegő definiálására az alábbi kontextusban került sor: „a kérelmező számára csak napi 1 órára engedélyezték zárkája elhagyását, ami a törvényben biztosított szabad levegőn tartózkodás tartamának felelt meg”. A felperes esetében azonban, ha figyelembe vesszük a foglalkoztatását, a szabad levegő biztosítását, a sportolási és egyéb kulturális lehetőségeket, valamint a börtönrezsimre irányadó szabályokat, a felperes egy délelőttös műszak esetén érdemben a vacsorát követően az ébresztőig terjedő időszakot töltötte kötelezően a zárkában. A Bv.tv.
- § e) pontjának és a szabad levegőn tartózkodás helyes nyelvtani értelmezése: a be nem épített térben való megtalálhatóság annak érdekében, hogy a fogvatartott testi és szellemi állapotát megőrizze, fenntartását biztosítsa. A testi és szellemi állapot megőrzése a zárkák, lakóhelyiségek – vagyis a zárt tér – elhagyásával a természetes fény, az oxigéndús levegő, és a pozitív természetes környezeti hatások a testi állapotot, a be nem épített térben való tartózkodás érzete pedig önmagában a mentális, pszichés egyensúlyi állapotot tartja fenn. A szabad levegőn tartózkodás minkéntje lehet séta, állás, ülés. A megszorító ügyészi értelemzés – kötetlen mozgás – elvezethet oda, hogy az intézet udvarán padra leülő vagy álldogáló fogvatartott szintén nem minősül szabad levegőn tartózkodásnak. A különböző jogszabályok alkotói következetesen használják elkülönített értelemben a szabadlevegőn tartózkodás (aktív vagy passzív cselekvés) és az értelemszerűen kizárólag aktív cselekvéssel együtt járó sport fogalmát. Az európai börtönszabályzat
- cikk
(1)bekezdése szerint a szabad levegőn legalább napi 1 órás testgyakorlást kell lehetővé tenni, ha az időjárás megengedi. Az intézet biztosítja és támogatja a szabad levegőn sportolás lehetőségét. Utalt rá, hogy a letartóztatottak egymás után 1 méterrel körbe-körbe sétálnak, ami közben a beszélgetés tilos. Ekkor a kötetlen mozgás nyilván nem valósul meg, ugyanakkor a cél nem is az, hanem a szabad levegőn tartózkodás biztosítása, ez pedig maradéktalanul teljesül. Megállapítható, hogy a felperes számára a munkavégzéssel töltött napokon a munkaközi szünetet is figyelembe véve az előírtnál több szabad levegőn tartózkodás került biztosításra. A felperest nem érte olyan nem vagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélésre alapot adhatna. A törvényszék a rendelkezésre álló iratok, felek nyilatkozatai, tanúvallomások alapján megállapította, hogy a felperes keresete a jogalap tekintetében megalapozott, az összegszerűség tekintetében részben megalapozott. A keresetben érvényesített igény a Ptk. 2:51. §
(1)bekezdése alapján személyiségi jogi jogsértést feltételez. Személyiségvédelmi igényt pedig olyan jogsértő magatartás, cselekmény alapoz meg, amely egyben az adott személy személyhez fűződő jogát is sérti. A Ptk. 2:42. §
(2)bekezdése alapján az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárások végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv.) 122. §
- e)pontja alapján az elítélt jogosult testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében
- ea)naponta – a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjénél megállapított rendelkezések szerint, de legalább 1 óra – szabad levegőn tartózkodásra. Maga a jogszabály meghatározza, hogy milyen cél érdekében kell a BV intézetnek legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodást biztosítani a fogvatartottaknak. Ez pedig a testi és szellemi állapot fenntartása, fejlesztése. Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [18] [19] [20] [21] [22] 6 A testi állapot fenntartását, fejlesztését nyilvánvalóan nem biztosítja a kötelező egy helyben állás (sorakozó), az mindenképpen megköveteli a kötetlen kint tartózkodás, mozgás lehetőségét. Nem szolgálja továbbá a szellemi állapot fenntartását, fejlesztését sem az, amikor a fogvatartottnak a BV intézet alkalmazottja utasítását kell végrehajtania, mozdulatlanul állnia sorakozó közben, ez szellemileg sem minősül kikapcsolódásnak. A testi és szellemi állapot fenntartását, fejlesztését nem biztosítja önmagában az, hogy a fogvatartott az épületből kiléphet és éri a szél, a napfény, ahhoz szükséges az is, hogy mozoghasson, kötetlenül tölthesse el az 1 órát. Az elítéltnek természetesen lehetősége van arra, hogy ezt az 1 óra időtartamot úgy töltse el, hogy leül a padra, vagy álldogál, az azonban az elítélt saját döntése, a kötetlen kint tartózkodásnak a lehetőségét kell biztosítani az alperes részéről. Az előzetes letartóztatottakra pedig az elítéltektől eltérő szabályok vonatkoznak, így az jelen perbeli esetben nem irányadó. A dolgozó fogvatartottakat megillető munkaközi szünet pedig nem a fenti célt szolgálja, az a munkavégzésre tekintettel, a munkajogi szabályok által biztosított pihenőidő, amely a munkavégzés megszakításával a regenerálódást, pihenést hivatott biztosítani. Így az nem számítható bele a szabad levegőn tartózkodás időtartamába. Az alperes által becsatolt, 2018. június 18. napjáig hatályos napirend külön, sportolásra biztosított plusz egy óra szabadidőt nem tartalmaz. A napirendben 15 óra 5 perctől 16 óráig az munkáltató Kft. termék tüzöde éjszakás műszak szabad levegőn tartózkodása szerepel, 16 órától pedig kizárólag a központi, felszerelési raktár vonatkozásában szerepel szabad levegőn tartózkodás. A 2018. június 12.-én módosított, június 18. napjától hatályos napirend tartalmaz a délelőtti szabad levegőn tartózkodáson túl délután 16 órától 17 óráig szabad levegőn tartózkodást, azonban az a felperes által végzett munkák közül kizárólag a házi műhelyre vonatkozik, az munkáltató Kft-re (termék tüzödére) nem. A felperes pedig ebben az időszakban délelőttös műszakban a termék tüzödében dolgozott. A felperes és tanú3 tanú másképpen emlékeztek a reggeli szabad levegőn tartózkodás biztosítása kapcsán. A felperes állítása szerint 5:40, 5:45 körül értek le, de ez mindig változott, nem volt két egyforma nap. 6-kor pedig már mentek dolgozni. Volt, hogy 20-25 percet is lent tudtak lenni, volt, hogy kevesebbet. A tanú pedig úgy emlékezett, hogy 6 és fél hét között volt a levonulás, 10 percet voltak lenn, de végig sorakozni kellett. Az alperes az ügyészség felé tett tájékoztatásában úgy nyilatkozott, hogy a gyakorlatban a szabad levegőn tartózkodás biztosítása olyan módon történt, hogy minden munkanap legkésőbb 5 óra 30 és 5 óra 35 között a délelőttös munkarendben dolgozó fogvatartottak mindegyike már a sétaudvaron tartózkodik, egészen 6 óra 10, 6 óra 15 percig. Ekkor a munkáltatók átveszik üzemrészenként a fogvatartottakat a körletfőfelügyelőtől, majd ezt követően levonulnak a munkaterületre dolgozni. tanú1 főügyészségi ügyész tanú a meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a perbeli tájékoztatások a BV Intézettől beszerzett iratok, tájékoztatás és a hatályos napirend alapján születtek. A háziműhelyben történő munkavégzés utáni szabad levegőn tartózkodás kapcsán a felperes és tanú3 tanú egybehangzóan nyilatkoztak, mely szerint ők érkeztek utolsónak az ebédhez és amikor végeztek az ebéddel, már gyülekezni kellett a sétaudvaron, már sorakozó volt, illetve hogy délután sportolási lehetőség nem volt. Az alperes alkalmazásában álló tanú2 tanú úgy nyilatkozott, hogy az ebédlőbe körülbelül csak 50 fő fért be. Névsorolvasás volt, az egyik csapat várt addig az ebédlő előtt, amíg a másik csoport ebédelt. 10-20 fős csoportban engedték be őket ebédelni, látták, hogy menyi férőhely volt, annyit engedtek be, folyamatos volt a mozgás. Amikor kijöttek a sétaudvarra, onnantól fél óráig biztosan ott tudtak tartózkodni. Ebben a fél órában sétálhattak szabadon, a fél óra letelte után volt a sorakozó. A sorakozó felkiáltásra történt szintenként, ott már nem volt Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 7 létszámellenőrzés, az már csak fent a szinten van, a sorakozó körülbelül 1 perc lehetett. A napirendet mindig tartották, a 14 óra 50 perc egy szigorú szabály volt. Az alperes az ügyészség felé tett tájékoztatásában úgy nyilatkozott, hogy a gyakorlatban a fogvatartottak 13 óra 45-kor már fel vannak sorakoztatva az munkáltató Kft. udvarán, ahol a munkáltatók üzemrészenként átadják a fogvatartottakat a körletfőfelügyelőnek. Az átadást követően történik meg a fogvatartottak ebédeltetése a fogvatartotti étkezdében, ahol egyszerre 80-90 fő elítélt tartózkodik, a többiek addig a Kft. udvarán sorakoznak. Aki végzett az ebéddel, az a sétaudvarra megy, ahol 14 óra 30-kor sorakoztatják az elítélteket és kezdődik meg szintenként a körletépületbe történő felvonultatásuk, amely kb. 14:45-re fejeződik be. A felperes az munkáltató Kft-nél, illetve termék tüzödében való foglalkoztatása kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ¾ 2- 2 óra körül értek az ebédlőhöz, azt nem tudta megmondani, mikor végeztek az ebéddel. Előadása szerint ekkor sem mindig volt meg a fél óra. Ezek alapján azt utólag nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy az egyes munkanapok tekintetében mely napon pontosan hány perc időtartamban biztosította az alperes a felperes részére a szabad levegőn tartózkodást. Azt azonban maga az alperes nyilatkozta az ügyészség felé írt tájékoztatásában, hogy délután 14:20-tól 14:30-ig biztosította a szabad levegőn tartózkodást a fogvatartottak részére és 14:30-tól már megkezdődött a felvonultatásuk. Így még amennyiben el is fogadná a törvényszék azt, hogy a gyakorlatban 5:30-5:35-től 6:106:15-ig valósult meg délelőtt a szabad levegőn tartózkodás, akkor sem biztosította az alperes az 1 óra szabad levegőn tartózkodást a fogvatartottak részére. Azonban, ha 6:15-kor megkezdik a munkavégzést a fogvatartottak, életszerűtlen, hogy 6:10-kor még kötetlenül a szabad levegőn tartózkodhatnak. Erre az időszakra is az a gyakorlat életszerű, amit a 2018. június 18-tól hatályos napirend tartalmaz, mely alapján 6:05 perctől már megkezdődik az átadás-átvétel. A délutáni szabad levegőn tartózkodás kapcsán az alperesi képviselő úgy nyilatkozott, hogy 13.45-kor a munkából visszavétel történik kint a szabad levegőn. Ebből következően 13:45kor még egyik fogvatartott sem ebédel. Ezt követően volt névsorolvasás, létszámellenőrzés. Így a gyakorlatban is a napirendben rögzített 14 óra körül kezdődhetett meg az ebédeltetés. 20 perces ebédeltetés esetén az ügyészség felé írt tájékoztatással egyezően 14:20-tól kezdődhetett a legkorábban ebédelő fogvatartottak szabad levegőn tartózkodása. A 2018. június 18-ától kezdődő időszakra pedig az alperes nyilatkozott úgy, illetve a napirend is azt tartalmazza, hogy reggel 6:05 és 6:15 perc között már az átadás-átvétel történt a munkáltató részére. Így reggel 5:45-től 6:05 percig volt a napirend szerint biztosítva a szabad levegőn tartózkodás. Ebben az időszakban a termék tüzöde délelőttös műszak részére a napirend alapján 14:20-tól 14:50-ig tartott a délutáni szabadidő biztosítása, így 2018. június 18-át követően sem biztosította az alperes az előírt 1 óra időtartamban a szabad levegőn tartózkodást a napirend alapján sem. A rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok alapján annyi állapítható meg egyértelműen, hogy az alperes az előírtnál legalább 10 perccel kevesebb időtartamban biztosította a felperes részére a szabad levegőn tartózkodást a perbeli munkanapokon. Az alperes azzal, hogy a perbeli időszakban nem biztosította a felperes részére a napi 1 óra időtartamú szabad levegőn tartózkodást, megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, ami a Ptk. 2:52. §
(1)bekezdése alapján megalapozza a felperes sérelemdíj iránti követelését. A törvényszék köztudomású tényként fogadta el, hogy az előírtnál kevesebb időtartamú szabad levegőn tartózkodás szükségtelenül és indokolatlanul növelte a fogvatartással egyébként is együtt járó hátrányokat, mely a szükségesnél és indokoltnál nagyobb mértékben Balassagyarmati Törvényszék 27.P.20.272/2020/17 [30] [31] [32] [33] [34] [35] 8 befolyásolta hátrányosan a felperes életminőségét. A felperes ezen túlmenően konkrét hátrányt nem bizonyított és nem állított. A törvényszék az elszenvedett hátrányokkal arányban álló sérelemdíj összegét mérlegeléssel állapította meg 600.000.-Ft-ban, melynek során figyelembe vette a jogsértés súlyát, annak ismétlődő voltát, a sértettre gyakorolt hatását. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdése és 42. §
(1)bekezdés a.) pontja alapján feljegyzett eljárási illetéket a felperes személyes költségmentessége és az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli. A felperes 20%-ban pernyertes, 80%-ban pervesztes lett. A felperes az általa benyújtott költségjegyzék nyomtatványon az alábbi tételeket számította fel perköltségként: 150.000.-Ft ügyvédi munkadíj ügyfelvételért, keresetírásért, 40.000.-Ft ügyvédi munkadíj és 10.000.- Ft útiköltség minden tárgyalás után, valamint 15.000.- Ft ügyvédi munkadíj iratbeadásért (2020.12.08.) a csatolt megbízási szerződés szerint. Az alperes 146.500.- Ft ügyvédi munkadíj megfizetését kérte a 32/
- IM rendelet alapján. A perben a felperesi képviselő 3 tárgyaláson vett részt, az ezzel kapcsolatosan felszámított munkadíjat és útiköltséget, valamint a keresetindítás és ügyfelvétel költségét a törvényszék elfogadta. Az iratbeadásért felszámított díjat azonban nem találta megalapozottnak a törvényszék tekintettel arra, hogy abban a felperes kizárólag az általa meghallgatni kért tanú adatait jelentette be. Ezek alapján a felperes által érvényesített 315.000.-Ft perköltségből 300.000.-Ft-ot talált megalapozottnak, és azt a pernyertesség-pervesztesség arányában 60.000.-Ft-ban állapította azt meg. Az alperes 80%-ban pernyertes lett, az általa érvényesített 146.500.-Ft perköltségből így 117.200.-Ft megfizetésére tarthat igényt. A két igény elszámolása alapján ezért a törvényszék 57.200.-Ft perköltség megfizetésére kötelezte az felperest a Polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján. Az ítélet elleni fellebbezés lehetősége a Pp. 365. §
(2)bekezdésén alapul. Balassagyarmat, dr. Barsi Ildikó s.k. bíró 2021. június 10.