← Magyarország

Mf.31005/2022/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A közalkalmazott pótlékok nélkül számított jogszerű illetményének összege a jogszabályok rendelkezéséből következik és nem abból, hogy a további helyes illetmény számítására vonatkozóan ténylegesen kötelezést ír elő a bíróság. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.005/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Felperesi képviselő neve (Felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Kovács Adrienna kamarai jogtanácsos) által képviselt Felperes1 (Cím2., tartózkodási hely: felperes1 címe) felperesnek – a dr. Juhászné dr. Grunda Erzsébet kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Alperes1 címe.) alperes ellen elmaradt illetmény megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 3.M.70.625/2021/
  2. számú ítélete ellen az alperes
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság döntése és az alapjául szolgáló tényállás [1] A Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma a
  4. december 2-án kelt 3.M.70.625/2021/
  5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt illetmény különbözet címén 366.449 forintot, rendvédelmi ágazati pótlék különbözet címén 36.650 forintot és ezek késedelmi kamatát, valamint 35.455 forint perköltséget. Akként rendelkezett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 2 [2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes a perbeli időszakban az alperes állományában a Osztály megnevezése Osztályán dolgozott közalkalmazottként „D” fizetési osztályba sorolva. [3] A felperes 2017-ben keresetet indított az alperessel szemben a
  6. április
  7. és
  8. december
  9. közötti időre járó elmaradt illetménye megfizetése iránt. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 13.M.398/2017/
  10. számú – a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.881/2017/
  11. számú ítéletével jogerősen helybenhagyott – ítéletében rögzítette, hogy a felperes helyesen megállapított illetménye
  12. március 31-én 241.300 forint és ettől kevesebb összegű nem lehet a
  13. január
  14. napjától megállapított felperesi összilletmény sem. [4] Az alperes
  15. január 1-jei hatállyal a felperes bértábla szerinti illetményét 91.048 forintban, garantált bérminimumra történő kiegészítését 69.952 forintban, így a garantált illetményt összesen 161.000 forintban határozta meg. Ezen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészként 53.300 forintot állapított meg, így ezek összegét 214.300 forintban rögzítette, míg a rendvédelmi ágazati pótlék összegét 21.930 forintban határozta meg. [5]
  16. szeptember 16-i hatállyal az alperes a felperes garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét 65.818 forintra módosította, így a felperes pótlékok nélkül számított illetménye 226.818 forintra módosult, amely alapján a rendvédelmi ágazati pótlék összegét 23.182 forintra emelte az alperes. [6]
  17. január 1-jei hatállyal a felperes 91.048 forint bértábla szerinti illetményén felüli garantált bérminimumra történő kiegészítését 89.452 forintban határozta meg az alperes, így a garantált illetmény összesen 180.500 forintot tett ki. Az ezen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 46.318 forintban állapította meg az alperes, a pótlékok nélkül számított illetmény, valamint a rendvédelmi ágazati pótlék összege változatlan maradt.
  18. június 1-jétől a felperes munkáltatói döntésen alapuló illetményrészének összegét 55.409 forintra, így a pótlékok nélkül számított illetmény összegét 235.990 forintra emelte az alperes, a rendvédelmi ágazati pótlék összege 24.091 forintra módosult, így az összilletmény 265.000 forintra emelkedett. [7] A felperes újabb
  19. december 23-án, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra benyújtott,
  20. január
  21. és
  22. szeptember
  23. közötti időszakra igényelt elmaradt illetmény és rendvédelmi ágazati pótlék különbözet iránti kereseti kérelmét 16.K.702.086/2020/
  24. számon bírálta el az elsőfokon eljáró bíróság, amely ítéletet a Kúria a Kf.VII.39.779/2020/
  25. számú végzésével hatályon kívül helyezett, megállapítva, hogy nem került tisztázásra a közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatásköre. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék a 16.K.703.185/2021/
  26. számú eljárásban megállapította, hogy a jogvitára a polgári perrendtartásról szóló
  27. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait kell alkalmazni, mivel a felperes nem fogadta el a rendvédelmi igazgatási állományt és közalkalmazotti jogviszonya nem alakult át rendvédelmi igazgatási Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 3 jogviszonnyá, ezért a perre hatáskörrel és illetékességgel a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma rendelkezik. [8] Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperes keresetét a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  28. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  29. §

(1),
(9)és
(10)bekezdése, valamint a munka törvénykönyvéről szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
  2. §-a, továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/
  3. (VI. 16.) (a továbbiakban: BM rendelet)
  4. §
(2)bekezdése alapján. [9] Rámutatott, hogy a 454/
  1. (XII. 29.) Korm. rendelet alapján a garantált bérminimum összege
  2. évben 161.000,
  3. évben 180.500 forint volt, melyet nem a felperes teljes illetményének, hanem ezen belül is a garantált illetményének kell elérnie, szemben az alperes jogi álláspontjával. [10] Az EBH 2006.
  4. számú döntésre utalva megjegyezte, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész akkor csökkenthető, ha nem jár a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkenésével. A Kúria Mfv.II.10.080/2016/
  5. számú eseti döntésből hangsúlyozta, hogy a kinevezés szerinti összilletményben a feleknek meg kell állapodniuk, megállapodáson alapuló összilletményen belül a kinevezésben, illetve annak módosításában (átsorolás intézkedésben vagy határozatban) kell rögzíteni a jogszabályon alapuló illetmény elemeket. A munkáltatói döntésen – így mérlegelésen – alapuló illetményrészre a közalkalmazottnak addig van alanyi joga, míg a garantált illetmény összege változatlan. A korábban biztosított munkáltatói többletilletmény a garantált illetmény kötelező növelésére átcsoportosítható, de erről a döntésről megfelelően írásban kell tájékoztatni a közalkalmazottat, azzal a feltétellel, hogy a közalkalmazott összilletménye nem csökken. Amennyiben a munkáltató minderről határozatban rendelkezik, kizárólag az vizsgálható, hogy a felperes bértábla szerinti illetménye a kiegészítéssel együtt megfelelt-e a jogszabályoknak, elérte a garantált bérminimum összegét. [11] A perbeli esetben abból indult ki, hogy amennyiben a korábbi perben a bíróság megállapította, hogy az adott időszakra az alperes által megállapított illetmény összege helytelennek minősült, akkor a változatlan munkáltatói döntésen alapuló illetményrész mellett a magasabb garantált illetmény és összességében magasabb illetmény illeti meg a közalkalmazottat. A korábbi döntés jelen perben már vitássá nem tehető. A felperesnek e szerint
  6. március 31-én jogszerűen 241.300 forint lett volna a pótlékok nélkül számított illetménye és ez az összeg volt irányadó a felperes
  7. december 31-i illetményére is. Megállapította, hogy az alperes jogszerűtlenül járt el, amikor úgy növelte a munkáltatói döntésen alapuló illetmény terhére a jogszabályváltozás miatt a felperes garantált illetményét, hogy nem vette figyelembe az alapügyben meghozott jogerős döntést. E szerint ugyanis a másodfokú ítélet az alperest 2014 áprilisától illetménykülönbözet megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy 2014 áprilisától a felperes pótlékok nélkül számított illetménye nem érte el a részére jogszerűen járó illetmény összegét és azt, hogy az alperes egyoldalúan nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 4 hozhatott olyan döntést, amivel a felperes összilletménye csökkenne. Még ha a jogerős döntést nem is tartalmazta a pótlékok nélküli, illetve az összilletmény pontos összegét, a görgetett illetmény irányadó a peresített időszakra is. A felperest tehát olyan helyzetbe kell hozni, mintha az alperes a korábbi időszakra (
  8. január 1-jétől) is helyesen állapította volna meg az illetményét, különös tekintettel arra, hogy a jelen perbeli időszakra a kereset összegszerűségét és számítási módját nem, csak a jogalapját vitatta. [12] Hangsúlyozta, hogy az alperes érvelésével ellentétben nem vonta el az alperes hatáskörét a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása körében, csupán azt állapította meg, hogy az alperes a korábban saját maga által megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt milyen jogszabályi keretek között csökkentheti. Rögzítette továbbá, hogy felperes jogszerűen megállapított illetménye szolgál alapjául a rendvédelmi ágazati pótlék összegének, így a helyesen figyelembe vett illetmény összege miatt az ágazati pótlék különbözetére is megalapozottan vált jogosulttá a felperes. [13] A késedelmi kamat megfizetésére a Polgári Törvénykönyvről szóló
  9. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  10. §-a szerinti mértékben középarányos időponttól kötelezte az alperest. A perköltség viseléséről a Pp.
  11. §
(1)bekezdése és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §-a alapján rendelkezett figyelemmel a Pp.
  3. §-ban foglaltakra is. Az illetékekről szóló
  4. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  5. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti alperesi személyes illetékmentességre figyelemmel határozott az illeték állam általi viseléséről. Az alperes fellebbezése [14] Az alperes az elsőfokú ítélet ellen élt fellebbezéssel, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ugyan a tényállást helyesen állapította meg és vette figyelembe az alkalmazandó jogszabályokat, azokból ugyanakkor téves jogi következtetésekre jutott és nem cáfolta az ellenkérelmében foglaltakat. [15] Mindenekelőtt kiemelte, hogy a korábbi peresített időszakra vonatkozó ítéletből az elsőfokú bíróság helytelenül vont le következtetést, mivel az csupán a 2014. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakra állapított meg illetménykülönbözetet, azonban havi illetmény meghatározást és a felperes illetményének további helyes számítására vonatkozó kötelezést nem tartalmazott. [16] Hangsúlyozta, hogy a Kúria határozatai nem oldják fel a Kjt. 66. §
(1)és
(9)bekezdései együttes értelmezésével felmerült azon problémákat, melyekre jelen perben is hivatkozás történt. Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy a közalkalmazott összilletményének kell elérnie a garantált bérminimumot, amit alátámasztanak a minimálbérről és a garantált bérminimum összegéről rendelkező kormányrendeletek is, Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 5 amelyek szabályozási célja szerint az alapbéren a közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében az „illetményt” kell érteni. [17] Helyes jogi álláspontja alátámasztásául utalt az EBH 2006.
  1. számú, valamint a Kúria Mfv.II.10.098/2016/
  2. számú döntésére, amelyek cáfolják az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érvelés helyességét. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a garantált illetmény emelését nem biztosította, illetve nem fizette meg a felperesnek. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentéséről a felperest ugyanis okiratban – kinevezés módosításban – tájékoztatta és a felperes illetménye nem lett alacsonyabb, mint a korábbi teljes illetménye. Az elsőfokú bíróság nem cáfolta meg a perben kifejtett álláspontját, csak azzal ellentétes álláspontra helyezkedett, holott az Alaptörvény
  3. cikke alapján a jogalkalmazás során a jogszabályokat azok céljával és az alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. A felperesnek alanyi joga az illetmény egészére és nem az egyes illetményelemekre volt és a perrel érintett időszakban az illetmény teljes összege meghaladta a mindenkor hatályos kormányrendeletekben meghatározott garantált bérminimum összegét. Mindezekből következően a rendvédelmi ágazat pótlék tekintetében is megalapozatlan a döntés, figyelemmel a helytelenül megállapított illetményalapra. A felperes fellebbezési ellenkérelme [18] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását kérte. [19] Hangsúlyozta, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta a korábbi perben meghozott jogerős ítéletet, ahol megállapításra került a részére jogszerűen járó illetmény, amelynél kevesebbet az alperes a későbbiekben sem állapíthatott volna meg. A korábbi ítéletnek megfelelő új határozatokat az alperes nem hozott, így
  4. január 1-jétől a jogerős ítélettel ellentétes, további időszakra vonatkozó alperesi mulasztás miatt került sor a jelen jogvitára, amelynek tárgya nem a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész átcsoportosítása volt. Hangsúlyozta, hogy a perbeli jogvitákkal azonos tényállású perekben töretlen a bírói gyakorlat és ezért teljeskörűen megalapozatlan az alperes fellebbezése. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [20] A fellebbezés nem alapos. [21] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a megfelelő jogszabályok alkalmazásával érdemben helyes döntést hozott. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 6 [22] A fellebbezéssel összefüggésben kiemelendő, hogy
  5. augusztus 1-jétől a Kjt.
  6. §
(9)bekezdés b) pontja alapján törvényi kötelezettségként került előírásra, hogy a közalkalmazott felperes garantált illetménye el kell, hogy érje a garantál bérminimumra irányadó kormányrendeletekben évente meghatározott összeget. Ezért téves volt az alperes azon álláspontja, hogy a felperes kinevezéskori illetménye, illetve illetményének egésze garantált összegnek tekintendő és az illetmény egésze tekintetében kell érvényesülni a garantált bérminimum megfizetésére vonatkozó kötelezettségnek. A perbeli esetben mivel az alperes nem intézkedett a garantált illetménynek a jogszabály által előírt összegben történő felemeléséről, ezért a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 13.M.398/2017/
  1. számú ítéletében
  2. április 1-jétől
  3. december
  4. között terjedő időre 1.026.724 forint illetménykülönbözet megfizetésére kötelezte. A döntést a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság helybenhagyta a 4.Mf.680.885/2017/
  5. számú ítéletével. [23] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes a korábbi perrel érintett időszakot követően
  6. január
  7. napjától ugyan határozatban rendelkezett felperes bértábla szerinti illetményének garantált bérminimumra történő kiegészítéséről 161.000 forintban meghatározva a garantált illetményt. A felperes jogszerűen megállapított, pótlékok nélkül számított illetménye azonban a korábbi jogerős döntés értelmében
  8. március 31től 241.300 Ft lett volna. Ezen összilletményhez képest az alperesi munkáltató egyoldalúan nem egészíthette volna ki a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentésével a garantált illetmény összegét a kormányrendelet szerinti mértékre, mert az jogszabályba ütközött. A Kjt.
  9. §
(2)bekezdésének utaló szabálya alapján az Mt.
  1. §-a értelmében ugyanis az összilletmény kizárólag a felek közös megegyezés alapján lett volna csökkenthető. [24] Helytállóan hivatkozott tehát az elsőfokú bíróság a következetesen érvényesülő bírói gyakorlatra, miszerint nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az alperes a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét csökkentve egészítse ki a felperes besorolás szerinti illetményét a kötelező legkisebb munkabér összegére, ez azonban nem járhat a kinevezés szerinti illetmény csökkentésével (Kúria Mfv. II.10.460/2015.). Ez az elv, akkor is irányadó, ha az illetmény helyes összege utóbb a perben kerül megállapításra, a Kúria Mfv. II. 10.080/2016/
  2. számú ítéletében kifejtetteknek megfelelően. [25] Ennek megfelelően foglalt állást az elsőfokú bíróság, mivel ezen kúriai döntés szerint a közalkalmazottat olyan helyzetbe kell hozni, mintha az illetménye már eredetileg is jogszerű összegben lett volna megállapítva. A teljes illetmény változatlan összegéhez kapcsolódó jogosultság fennállását maga az alperes sem vonta kétségbe. Ez a jogosultság azonban nyilvánvalóan csak a közalkalmazottat jogszerűen megillető illetmény összege vonatkozásában értelmezhető. Ebből az következik, hogy amennyiben a garantált bérminimummal kapcsolatos követelés érvényesítésére tekintettel megállapítható, hogy a felperes illetménye egy adott évben bizonyos összeget el kellett érjen, akkor az ezt követő évekre is ezt az összeget kell irányadónak tekinteni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 7 [26] A pótlékok nélkül számított, felperest megillető jogszerű illetmény a jogszabályok rendelkezéséből következik és nem abból, hogy a további helyes illetmény számítására vonatkozóan esetlegesen kötelezést ír elő a bíróság. A bíróságnak ugyanis abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a perrel érintett illetménykülönbözet (követelés) megalapozott-e és ennek előkérdése annak megállapítása, hogy a jogszabályok alapján a felperest a garantált bérminimum figyelembevételével milyen illetmény illette volna meg helyesen. Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperest olyan helyzetbe kellett hozni, mintha az alperes a
  3. decemberi illetményt helyesen állapította volna meg, ezért a felperes a görgetett illetménnyel érintett peresített időszakra, azaz
  4. január 1-jétől
  5. szeptember 30-ig terjedő időszakra jogosult volt a pontosított kereseti kérelmének megfelelő összegű különbözetre, mely a felperes jogszerű illetménye és a ténylegesen megállapított illetmény közötti különbözetből tevődik össze. [27] Az összilletmény helyes összegének meghatározása érinti a rendvédelmi ágazati pótlékot is, e körben az ítélőtábla utal a Kúria Mfv.II.10.442/2016/
  6. számú ítéletében foglaltakra. Ebben a döntésében a Kúria kifejtette, hogy a rendvédelmi ágazati pótlék számításának alapját a közalkalmazott jogszerűen számított illetménye képezheti. A magasabb összilletmény magasabb összegű rendvédelmi ágazati pótlék fizetését vonja maga után, melynek mértéke az elsőfokú bíróság által hivatkozott 29/
  7. (VI. 15.) BM rendelet
  8. §
(2)bekezdés a) pontja szerint alakult, a közalkalmazott havi illetménye 10%-ának megfelelő összegben. Azt pedig az alperes maga sem vitatta, hogy a felperes rendvédelmi ágazati pótlékát nem a bíróság által az alapeljárásban jogerősen megállapított (a felperes részére jogszerűen járó), pótlékok nélkül számított 241.300 Ft alapulvételével állapította meg a perbeli időszakra. [28] Megjegyzi továbbá a másodfokú bíróság, hogy az alperes által vélt ellentmondások a jogszabályok helyes, a Kúria joggyakorlatában is megjelenő értelmezésével feloldhatók voltak. A Kjt. 66. §
(1)és
(9)bekezdéseinek az Alaptörvény
  1. cikkében írt elvek tükrében való értelmezése sem ad lehetőséget a perben vitás igényre közvetlenül irányadó tételes jogi normák alkalmazásának mellőzésére. Ezen alaptörvényi rendelkezés kizárólag a jogszabályok értelmezésének módját jelöli meg, a jogvitákat pedig mindig az adott per elbírálására irányadó anyagi jogszabályok szövegéből kiindulva kell elbírálni. [29] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rendelkezések [30] Az alperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét, melynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja szerint alkalmazandó 3. §
(5)bekezdése alapján állapította Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.005/2022/5 8 meg a másodfokú bíróság, az
(5)bekezdésben meghatározottnál magasabb összeget a perképviselet ellátása nem indokolt. [31] A másodfokú bíróságnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51.
(1)bekezdésére figyelemmel az illetékről nem kellett rendelkeznie. [32] került sor. A fellebbezés elbírálására a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül Budapest,
  1. február
  2. dr. Orosz Andrea s.k. s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.