Bf.382/2025/15 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(8)bekezdés

1. fordulat, valamint Btk.
2. §

(1)bekezdés], Terhelt2 II. r. vádlottat testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat]. Ezért Terhelt1 I. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 3 év 2 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlottat 2 év 2 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát mindkét vádlottnál börtönben határozta meg, megállapítva, hogy a legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Az eljárás során lefoglalt vascsövet elkobozta, valamint rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a kihirdetést követően Terhelt1 I. r. vádlott védője felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése céljából jelentett be fellebbezést (
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal utolsó bekezdés). A nyilatkozattételre fenntartott határidőben Terhelt2 II. r. vádlott védője szintén felmentés, másodsorban a cselekmény enyhébb – súlyos testi sértés bűntettének – minősítése és a büntetés enyhítése érdekében terjesztett elő jogorvoslatot (
4. számú elsőfokú irat). Az I. és II. r. vádlottak nem éltek perorvoslattal, az ügyészség pedig mindkét vádlott esetében tudomásul vette az elsőfokú bíróság határozatát (
5. számú elsőfokú irat). [3] Terhelt1 I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában (
6. sorszámú másodfokú bírósági irat) kifogásolta, hogy a nyomozás során nem történt meg a helyszín megfelelő feltárása, a ház alaprajzának elkészítése, nem volt szemle, elmaradt a helyszíni kihallgatás és a bizonyítási kísérlet, valamint annak tisztázása, hogy a terhelt viselt-e a cselekménykor lábbelit vagy sem. Emiatt azt sem tisztázták, hogy kétséget kizáróan fennáll-e az ok-okozati összefüggés a cselekmény és a sértett koponyasérülése között. Ezen kívül hangsúlyos, hogy az utcán történt bűncselekmény elkövetését az I. r. vádlott tagadta. Összegezve álláspontját arra a következtetésre jutott, hogy nem zárható ki, miszerint tanú1 sértett a
7. december
8. napján elszenvedett cselekményt követően
9. január
10. napját megelőzően ismeretlen helyen, időben és körülmények között szenvedte el a csonttöréssel járó koponyasérülést, ezért az I. r. vádlott felmentésére tett indítványt. Másodsorban a Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.382/2025/15/I 2 kiszabott büntetés enyhítését kérte az enyhítő körülmények túlsúlya miatt. E nyilatkozatát altámasztandó csatolta az helység Család- és Gyermekjóléti Szolgálat véleményét, mely szerint az I. r. vádlott egyedül neveli kiskorú Terhelt1 név nevű gyermekét, valamint a városi Járásbíróság 2.P.20.329/2024/
11. számú perfelvételi tárgyalási jegyzőkönyvét, amelyben ideiglenes intézkedést hozott a bíróság a szülői felügyeleti jogról, illetve a kapcsolattartásról az érintett terhelt és a gyermek édesanyja között (másodfokú bírósági irat
12. szám). [4] Terhelt2 II. r. vádlott védője perorvoslata indokolásában a vádlott bírósági vallomásának elfogadásával, részben eltérő tényállás mellett jogos védelemre hivatkozva elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a cselekmény súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítését és a büntetés lényeges enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte (
13. sorszámú másodfokú irat). [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.196/2025/
14. számú észrevételében a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta alaposnak. A tényállás érvei szerint megalapozott, azt a védelem a bizonyítékok mérlegelésén keresztül támadja. A bűnösség megállapítását és a bűncselekmények minősítését szintén törvényesnek találta, a büntetések enyhítésére egyik vádlott esetében sem látott indokot, ezért tanácsülés keretében a határozat helybenhagyására tett indítványt. [6] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni védelmi fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
15. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
16. §

(2)bekezdése alapján – az ügyészségi indítvánnyal egyetértve – tanácsülésen bírálta el, mert annak a törvényi feltételei adottak voltak: a vádlottak terhére ugyanis nem jelentettek be fellebbezést, a tényállás megalapozott és a jogosultak nem indítványozták nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. [7] A védelmi fellebbezések alaptalanok. [8] Az ítélőtábla – a perorvoslatok okára és irányára tekintettel – a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül. A revízió kitért az eljárási szabályok megtartására, az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a cselekmények jogi minősítésére, a büntetések kiszabására, az intézkedés alkalmazására, az indokolás helyességére és az egyéb rendelkezésekre is a Be. 590. §

(7)bekezdés értelmében. [9] A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a)-h) pont], sem olyan súlyos relatív perjogi hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a)-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna és az ítélet hatályon kívül helyezését, így az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását eredményezné. [10] A törvényszék az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és megalapozott tényállást állapított meg, mely a Be. 591. §

(1)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó. A ténybeli felülbírálat során kiemelendő, hogy a bíróság valósághűen, helyesen és hiánymentesen rögzítette büntetőjogi szempontból fontos központi és azokat összekötő tényeket. Megalapozatlansági ok nem volt feltárható, így az ítélet megalapozottnak minősül (BH

1. 106). [11] Az elsőfokú bíróság az ügy helyes eldöntése szempontjából lényeges bizonyítékokat feltárta és azokat körültekintően megvizsgálta, figyelemmel a vádlottak többször módosított védekezésére. Értékelési körébe vonta a két helyszínen történtek kapcsán az azt észlelő, részben információkkal rendelkező tanúk vallomásait, amelyeket összevetett a vádlottak előadásával. E tanúk közül elsősorban tanú4, valamint tanú5 érdektelen tanúk vallomásai bírtak jelentőséggel, hiszen a többi tanú a vádlotti érdekkörbe tartozó személy volt. Itt kell utalni arra, hogy tanú12 tanúra szükségtelenül hivatkozott az elsőfokú bíróság az ítéletében, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.382/2025/15/I 3 mert e tanú a nyomozás során és később a bíróság előtt is mentességi jogával élt, ezért tőle értékelhető vallomás nem is állt rendelkezésre (nyomozási iratok 327-
2. szám;
3. számú elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv
4. lapszám). A törvényszék a tárgyaláson meghallgatta szakértő igazságügyi orvosszakértőt is, aki egyértelművé tette, hogy az egy rendbeli, a sértett fejét ért tompa erőbehatás és annak eredménye nem a vascsővel történő bántalmazás következménye (
5. számú tárgyalási jegyzőkönyv 2-
6. oldal), továbbá a sértett mozgás-, illetve cselekvőképes maradhatott, függetlenül attól, hogy rövid időre az I. r. vádlott rúgásától elveszíthette az eszméletét. E kiemelésnek az utcán történtek miatt van fokozott jelentősége. [12] A törvényszék az így rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályait szem előtt tartva külön-külön és kölcsönhatásukban gondosan értékelte. Nem tévedett ezen értékelő tevékenysége során, amikor a vádlottak védekezésével szemben a tényállást elsődlegesen tanú4 és tanú5 tanúk, valamint tanú1 sértett vallomására, az igazságügyi szakértői véleményekre, a szakértők tárgyalási meghallgatásának adataira alapította. E bizonyítékok tükrében egyértelműen bizonyított, hogy a sértett a sérüléseit az I., illetve a II. r. vádlottak bántalmazása során szenvedte el, más elkövető személye fel sem merülhet. A súlyos koponyatraumát az I. r. vádlott rúgása, másik fejsérülést pedig a II. r. vádlott eszközös ütése okozta. [13] A tényállást támadó védelmi fellebbezések kapcsán az ítélőtábla a következőkre utal: a megalapozottság következménye a tényálláshoz kötöttség, melynek elvi indokát a Be.
7. §

(3)és

(4)bekezdései adják, miszerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs a törvényben előre meghatározott ereje. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességében szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult belső meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított és védett a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.) Ezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság „ténybírósági” jellegét. A jogorvoslatok, amelyek a megalapozott tényállást támadták, kizárólag a bizonyítékok eltérő értékelésén keresztül tették ezt, amely a kifejtettek alapján eredményre nem vezethetett. [14] Az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést mindkét vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A vádlottak javára jogos védelmi helyzet – miként a törvényszék azt helyesen rögzítette – nem nyílt meg. A sértett erőszakos, konfrontatív viselkedése nyilván méltánylandó, és a büntetést enyhíti, de nem jelentett jogtalan támadást, vagy annak közvetlenül fenyegető veszélyét, másrészt az események folyamatában a terheltek mindketten egyébként is a jogtalanság talajára kerültek, mely kizárja a büntethetőségi akadály megvalósulását. [15] A vádlottak elkövetéskor aktuális tudattartalmára, ezáltal szándékára a 3/

1. Büntető jogegységi határozat iránymutatásai szerint a feltárt alanyi és tárgyi tényezők alapján lehet következtetést vonni. A felülbírált ügyben az ítéletben is megállapítottak szerint a terheltek önhibából eredő ittas állapotban voltak, ezért az alanyi tényezők is a tárgyi oldali elemek oldaláról ítélhetők meg (III. Büntető Elvi Döntés). A tárgyi tényezők pedig megfelelő erővel alátámasztják az elsőbírósági jogi álláspontot. [16] Terhelt1 I. r. vádlott nagy erővel rúgta fejen a sértettet, aki ennek következtében a jobb fal- és halántékcsont-törést, illetve klinikai tüneteket nem okozó keményburok alatti vérzéssel járó, maradandó fogyatékosságot is okozó sérülést szenvedett. Ezen elkövetői magatartás magában hordozta az életveszélyes eredmény bekövetkezésének lehetőségét. A vádlott szándéka a testi épség megsértése kapcsán egyenes, az életveszélyes eredményre nézve pedig eshetőleges volt. A súlyos koponyasérüléssel járó fejrúgás súlyos testi sértés bűntettének nem minősíthető, attól valóban súlyosabb bűntett valósult meg az elsőfokú ítélet szerint, így a védői perorvoslat nem volt megalapozott e részében sem. E vádlottnál a testi épséget sértő Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.382/2025/15/I 4 cselekménytől térben és időben elkülönülő, ezért az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével valódi anyagi bűnhalmazatban álló garázdaság vétségének a megállapítása is törvényes. [17] Terhelt2 II. r. vádlott esetében az eszközös bántalmazásra és itt is a fejet ért, repesztett sérülést eredményező közepes erőbehatásra figyelemmel szintén helytálló a bűncselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítése. E vádlottnak a nyílt utcán elkövetett cselekvősége megvalósította a garázdaság vétségét is, azonban ez az enyhébb bűncselekmény a 34/
2. BK véleményre figyelemmel beleolvad a súlyosabb megítélésű, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletébe, azzal nem áll bűnhalmazatban, amint ezt az ítélet kifejtette a [96] számú bekezdésében. Ezen indokokra tekintettel a II. r. vádlott védőjének felmentésre irányuló, illetve a bűncselekmény enyhébb megítélését célzó fellebbezése sem volt alapos. [18] Az anyagi jogi helyzet sajátossága, hogy a vádlottak egy sértettet bántalmaztak, s mindketten a fején támadták a passzív alanyt, viszont az időbeli és térbeli eltérés folytán mégsem társtettesek. Részben ugyan szándékegységben jártak el a cselekmény során egy érdekoldalon, de ez a testi sértési cselekményre egyértelműen nem igazolt kétségtelenül, így bár közel áll a társtettesi elkövetéshez az elkövetői minőségük, a másodfokú bíróság is helyesnek tartotta a önálló tettesség kimondását. [19] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket döntően feltárta, azonban az eszközhasználatot az ítélőtábla mellőzi a II. r. vádlottnál a súlyosító körülmények közül, mert a cselekmény e terheltnél döntően az eszközhasználat által mninősül életveszélyt okozó testi sértés kísérletének, így e tárgyi oldali körülmény súlyosítóként figyelembevételét a kétszeres értékelés tilalma kizárja.Ettől függetlenül mindkét vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, a belső arányosságot is szem előtt tartó, tettarányos büntetést szabott ki a törvényszék. Egyik vádlott büntetése sem túl szigorú. Az I. r. vádlott ugyan büntetlen, viszont cselekvősége maradandó fogyatékosságot is eredményezett, a II. r. vádlottnál pedig előélete bír fokozott nyomatékkal. A büntetési tétel középmértékét sem elérő, illetve az alsó határhoz közelebb esően kiszabott büntetések és mellékbüntetések lényeges enyhítésére nem kerülhetett sor, így a védelmi fellebbezések az enyhítésre irányulóan sem vezethettek eredményre. [20] Az ítélet egyéb, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, a feltételes szabadságra bocsáthatóságra, az elkobzásra és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezései is megfelelnek a törvénynek. [21] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdés alkalmazásával alapvetően helyes indokainál fogva helybenhagyta. [22] Ellentétes döntés hiányában a másodfokú végzés ellen fellebbezésnek nincs helye [Be. 615. §

(1),

(2)bekezdés]. Debrecen,

1. december
2. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila s.k. előadó bíró, Dr. Bakó József s.k. bíró Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.382/2025/15/I 5 Záradék: A Debreceni Törvényszék 9.B.231/2023/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.382/2025/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. december
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke