A határozat elvi tartalma: A munkáltató a munkaköri leírásban a kinevezésben rögzített munkakörön belül határozhatja meg az elvégzendő feladatokat. Amennyiben pénzügyőr nyomozó eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, helyettesítési díjra jogosult. A helyettesítési díj számításának alapja a felperes havi illetménye, az, hogy a felperes milyen arányban, azaz az adott hónapban hány munkanapon végezte a munkakörébe nem tartozó feladatokat, a helyettesítési díj mértékének meghatározása során értékelhető. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Kf.700.114/2022/
- felperes (felperes címe) felperesi képviselő (felperesi képviselő címe) (eljáró kamarai jogtanácsos: jogtanácsos) alperes (alperes címe) A felperes: A felperes jogi képviselője: Az alperes: Az alperes jogi képviselője: alperest képviselő kamarai jogtanácsos A per tárgya: helyettesítési díj megfizetése iránt indított közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel érintett eljárás: Debreceni Törvényszék 18.K.702.575/2021/
- számú ítélete Í T É L E T: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes területi szervénél foglalkozás munkakörben szolgálatot teljesítő felperes a
- január
- napjától
- december
- napjáig terjedő időszakban eredeti munkaköre mellett bűnjelkezelői munkakörbe tartozó feladatokat is ellátott. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 2 A felperes keresete, az alperes védirata [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
- január
- napjától
- december
- napjáig terjedő időszakban 12 átirányítással érintett hónapra 1.534.680 forint helyettesítési díj és késedelmi kamata megfizetésére. A helyettesítési díj mértékét illetményének 30 %-ában kérte megállapítani. Keresetét azzal indokolta, hogy a peresített időszakban az alperes az eredeti nyomozói munkaköre mellett az ebbe nem tartozó bűnjelkezelési feladatok ellátására is utasította, így a alperes. személyi állományának jogállásáról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: tv.)
- §-a szerint helyettesítési díj illeti meg. [3] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, vitatva a követelés jogalapját és összegszerűségét. Előadta, hogy a felperes bűnjelkezelői feladatait munkakörének részeként, a munkaköri leírásában foglaltak szerint végezte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.534.680 forint helyettesítési díjat és annak késedelmi kamatát. Ítéletét a tv.
- §
(1)-
(2)és
(4)-
(5)bekezdéseire alapította. Indokolásában rögzítette, hogy a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért általában jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – ellátását (Kfv.VII.37.193/2020/8., Kf.VII.39.246/2020/4.). Az alperes Foglalkoztatási Szabályzatának
- melléklete külön nevesíti (területi szinten) a nyomozói és (központi szinten) a bűnjelkezelői munkakört. A felperes munkaköri leírása mind az alaptevékenységként megjelölt nyomozó munkaköri feladatait (2-
- oldal) – utalva a büntetőeljárásról szóló
- évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 34.§-ára –, mind a bűnjelkezelői tevékenységet (4-
- oldal) tartalmazza. A nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályait a Be., valamint a nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/
- (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nyer.), míg a bűnjelkezeléssel összefüggő főbb rendelkezéseket a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
- (V.08.) IM-BM-PM együttes rendelet (továbbiakban: Együttes rendelet) rögzíti. Kifejtette, hogy téves azon alperesi hivatkozás, miszerint a nyomozó munkakörnek szükségszerű velejárója lenne a bűnjelkezelési tevékenység; nem volt relevanciája, hogy az alperes szervezetén belül területi szinten bűnjelkezelő munkakör kialakítására nem került sor, a feladatellátást a munkáltató munkaszervezési okból, szolgálati érdekből ideiglenesen rendelte el. Az alperesnek a nyomozói munkakör kiterjesztő értelmezésére nem volt lehetősége, a felperes nyomozói munkakörébe a bűnjelkezelés feladatait beleérteni nem lehet, a felperes a bűnjelkezelést nem az eredeti (nyomozói) munkaköre helyett, hanem amellett látta el, így a tv. 51.§
(1)Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 3 bekezdésének feltételei fennálltak, ezért a helyettesítési díjra vonatkozó igényérvényesítés jogalapja is fennállt. [5] Az összegszerűség körében a Kúria Kfv.VII.37.732/2020/5. számú döntésére hivatkozással megállapította, hogy a tv. 51. §
(4)bekezdése szerinti keretek között a középmértéknek megfelelően igényelt helyettesítési díj eltúlzottnak vagy aránytalannak a két önálló munkakört betöltő felperes esetében nem tekinthető. Mérlegelése szerint a felperesi igényt alátámasztotta, hogy az alperes által eredetileg tervezett 70-30 %-os nyomozatibűnjelkezelői munka aránya nem volt tartható; a bűnjelkezelői feladatok a bűnjelkezelési folyamat teljes spektrumát átfogták, nem merültek ki pusztán adatrögzítésben; azt a területi szervnél egyszemélyben a felperes látta el, noha arra a
- évben külön szervezeti egységet hoztak létre; a felperest a rábízott bűnjelekért objektív (leltár) felelősség is terhelte; a feladatellátás komoly többlettudást, külön betanulást igényelt; az általánostól (optimálistól) eltérő időigénnyel járt. Azon alperesi hivatkozásoknak, hogy a felperes által ellátott két önálló munkakörhöz milyen juttatások társulnak; a többi nyomozóval szembeni méltányosság kérdésének; a felperes nyomozói feladatai nehézségi szintjének, nyomozói leterheltségének; vagy a bűnjelkezelésben tapasztalható kaotikus állapotok megszüntetése és a felgyűlt hátralék ledolgozása alperesi célnak nem volt relevanciája, ilyenek figyelembevétele ugyanis a helyettesítési díjat előíró tv. 51.§-a rendelkezéséből nem vezethető le. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő a tv.
- §
(4)bekezdése megsértésére hivatkozással fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a kereseti követelés részben történő elutasítását és a marasztalási összeg csökkentését kérte. Előadta, hogy a bűnjelkezelési feladatok ellátása a nyomozói munka részét képezte, egy adott szakma képviselője a szigorúan munkakörébe tartozó feladatokon túl más feladatokat is ellátni köteles, minden munkakör szükségszerű velejárója az adminisztráció, így a felperes nyomozói munkaköre kiterjesztően értelmezhető. Alaptalan az elsőfokú bíróság azon döntése, hogy az átirányításra vonatkozó munkáltatói intézkedés hiányában is megállapítható a helyettesítési díj. A területi szervnél bűnjelkezelő nem dolgozott, tehát helyettesítésre sem kerülhetett sor. A tv. 50. §
(4)bekezdése szerint az átirányítás rövid időtartamokra is elrendelhető, így – függetlenül az erre vonatkozó munkáltatói intézkedés hiányától – a felperes átirányítására nem az eredeti munkaköre mellett, hanem időszakonként több napra az eredeti munkaköre helyett került sor. A nyomozóként kiemelt munkaköri pótlékban részesülő felperes munkavégzésében a nyomozati munka csak 30 %-os arányban jelent meg, a perbeli időszak túlnyomó részében heti 2-3, esetenként több napon kizárólag bűnjelkezelői feladatokat látott el. A bűnjelkezelő munkakörhöz a nyomozói munkakörhöz képest kevesebb juttatás kapcsolódik, mert nincs munkaköri pótlék. A felperes azon napokra is megkapta a nyomozói pótlékot, amikor nyomozási cselekményeket nem végzett, fokozott veszéllyel nem kellett szembenéznie. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta ezen – a felperesi követelést csökkentő – tényt a helyettesítési díj mértéke tekintetében mérlegelésbe vonni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 4 [7] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a fellebbezés a jogszabályhely pontos megjelölésével a jogszabálysértést nem tartalmazza. Hivatkozott arra, hogy az alperes Foglalkoztatási szabályzatának 1. melléklete szerinti másik munkakörbe tartozó feladatokat látott el. A Kúria többi eseti döntésére figyelemmel kifejtette, hogy a munkaköri leírásban a munkaköri feladatok korlátlanul nem bővíthetők, az átirányítás írásba foglalásának elmulasztására az alperes nem hivatkozhat. A nyomozói pótlék megléte a helyettesítési díj mértékének meghatározása vonatkozásában nem releváns, továbbá a bírói mérlegeléssel kapcsolatban az alperes nem adta elő, hogy azt miért nem tartja elfogadhatónak. A másodfokú bíróság döntése és annak jogi indokai [8] A fellebbezés – az alábbiak szerint – megalapozatlan. [9] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alperes fellebbezésében nem vitatta, ezáltal – a fellebbezés keretei között – a másodfokú bíróságnak elsősorban abban az anyagi jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság a releváns jogszabályi rendelkezések felhívásával, indokai részletes kifejtésével jogszerű döntést hozott-e. A másodfokú bíróság a felülbírálat során arra a jogi álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel az irányadó jogszabályoknak, döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság is egyetértett. A fellebbezésben előadottakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. [10] Az alperes a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja alapján a jogszabályhely pontos megjelölésével (tv. 50. §
(4)bekezdése) hivatkozott jogszabálysértésre, ezért a felperesi ellenkérelemben foglaltakkal ellentétben a fellebbezés érdemben elbírálható. Az alperes fellebbezésében mind az elsőfokú bíróság által megítélt helyettesítési díj jogalapját, mind a megállapított összegszerűséget vitatta, azonban az általa megjelölt egyetlen jogszabálysértés a jogalapot érinti, az elsőfokú bíróság helyettesítési díj összegszerűségére vonatkozó mérlegelési tevékenységéhez kapcsolódó jogszabálysértést a jogszabályhely pontos felhívásával nem jelölt meg. [11] Az alábbiak szerint téves az alperes jogi álláspontja, miszerint a bűnjelkezelés a felperes munkaköréhez tartozott, nem valósult meg átirányítás, továbbá nem egyszeri és egy éven keresztül tartó átirányítás valósult meg, hanem heti rendszerességgel sok néhány napos, így a felperes nem a nyomozói munkaköre mellett, hanem ahelyett látott el bűnjelkezelői feladatokat. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 5 [12] A tv.. 129. §
(4)bekezdése szerint az egyes munkakörök besorolását a munkáltató vezetője - a munkakör tartalmának meghatározott módszertanon és eljárási rendben végrehajtott értékelése alapján - a foglalkoztatási szabályzatban állapítja meg. Az alperes Foglalkoztatási Szabályzata egymástól elkülönített munkakörként nevesíti a nyomozói, valamint a bűnjelkezelői munkakört. Továbbá a nyomozói és bűnjelkezelői feladatokat egymástól jogszabályi rendelkezések is elhatárolják. A Be. LX. Fejezete, valamint a Be. 866. §
(1)bekezdés b) pontja alapján kiadott Nyer. rendelkezik a nyomozás szabályairól, míg a Nyer. 12. §
(6)bekezdése alapján a bűnjelkezelést külön jogszabály, az Együttes rendelet szabályozza. Az Együttes rendelet 5. §
(1)bekezdése értelmében külön bűnjelkezelőt kell kijelölni, tehát ezen feladat nem tekinthető a nyomozói munkakör részének. Ugyanezen rendelkezés utolsó fordulata alapján az egy szervezeti egységhez tartozó több nyomozó hatóság a bűnjelkezelést összevontan, egy szervezeti egységben is elláthatja, amely az alperes Foglalkoztatási Szabályzata
- mellékletének értelmében központi szinten történik. Mindezek szerint a felperes nyomozói munkakörébe a bűnjelkezelési feladatok ellátása nem tartozott bele, az külön munkakör részét képezte. [13] A következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a más munkavállaló munkakörébe tartozó feladatok bizonyított ellátása esetén az érintett – eltérő elnevezéssel – többletdíjazásra jogosult (Mfv.II. 10.742/2016/5, Mfv.II.10.382/2018/11.). A Kúria – a alperes.ról szóló
- évi CXXII. törvény tv.
- §
(1)-
(2),
(4)bekezdéseivel azonos tartalmú, a tv. hatályba lépése előtt hatályos 18/D. §
(1)-
(2),
(4)bekezdéseit értelmezve – a Kf.VIII.39.854/2021/
- számú ítéletében rámutatott arra, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban a – közszolgálatban jogszabály vagy munkáltatói szabályzat alapján – munkaszerződésben (kinevezésben) munkakörön belül határozhatja meg az elvégzendő feladatokat. Mindezek szerint a felperes nyomozói munkakörébe a bűnjelkezelési feladatok ellátása nem tartozott bele, az külön munkakör részét képezte. [14] A Kúria a Kf.VIII.39.854/2021/
- számú ítéletében azt is rögzítette, amennyiben a munkavállaló – adott esetben a közszolgálati tisztviselő - a munkakörébe nem tartozó feladatokat lát el, külön díjazásra jogosult, amelynek jogcímét és mértékét az adott jogviszonyban irányadó jogszabályok határozzák meg. [15] Az alperes fellebbezésében alaptalanul kifogásolta az átirányítás elrendelésének hiányát, mert az átirányítással járó többletfeladat ellátásának ellentételezése nem a tv.
- §
(1)bekezdése szerinti utasítás (munkáltatói intézkedés) írásba foglalásától, hanem annak tényleges megvalósulásától függ. Az alakszerű határozat meghozatalának elmulasztására, mint saját felróható magatartására az alperes előnyök szerzése végett nem hivatkozhat (Kf.VIII.39.854/2021/6.). [16] A tv. 50. §
(4)bekezdése ugyan lehetővé teszi akár az egyetlen napra történő átirányítást is, azonban ezen rendelkezést a tv. 51. §
(4)bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely előírja a helyettesítési díj mértékének időarányos megállapítását és a helyettesítési díj mértékét a foglalkoztatott illetményének 10–50 %-a közötti összegben szabályozza. Ebből és a tv. 144. §
(1)bekezdéséből következően a helyettesítési díj Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 6 számításának alapja a felperes havi illetménye, nem pedig az egy napra járó illetmény összege. Az, hogy a felperes milyen arányban, azaz az adott hónapban hány munkanapon végezte a munkakörébe nem tartozó feladatokat, a helyettesítési díj mértékének meghatározása során értékelhető (Kf.VIII.39.854/2021/6.). Így az alperes a felperes munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokra történő átirányítását 12 hónapon keresztül folyamatosan fenntartotta, mivel a felperes minden hónapban heti rendszerességgel mind nyomozói, mind bűnjelkezelői feladatokat egyaránt ellátott. Mindezek szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a helyettesítési díjra vonatkozó igényérvényesítés jogalapja fennállt, azt az alperes a fellebbezés érvei alapján sikerrel nem támadta. [17] Az elsőfokú bíróság helyettesítési díj összegszerűségére vonatkozó mérlegelési tevékenységének a vizsgálata a fellebbezés tartalmi hiányossága folytán nem lehetséges. A Kp. 99. §
(1)bekezdése, 100. §
(2)bekezdés b) pontja és 104. §
(1)bekezdése alapján a közigazgatási bírósági eljárásban a fellebbezési kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél milyen bírósági döntést kér. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A tartalmi elemek hiánya vagy fogyatékossága esetén a másodfokú bíróság nem kerül abba a helyzetbe, hogy egzakt módon megismerhesse azt az okot vagy okokat, amelyek miatt a fél a jogerős határozatot jogszabálysértőnek tartja. Emellett a fellebbezési kérelem e tartalmi elemei meghatározzák a fellebbezési eljárás tartalmi és perjogi kereteit (Kf.VII.39.673/2020/7.). A törvény kifejezett rendelkezése értelmében a fellebbezés érdemi elbírálását a jogszabályhely szövegszerű, tartalmi körülírása nem teszi lehetővé. A fellebbezést megalapozó jogszabálysértés megjelölésének elmaradása miatt hiánypótlási felhívást nem lehet kibocsátani és ezt a hiányt önként sem lehet pótolni a fellebbezési határidő lejárta után (Kf.IX.37.902/2019/2., Kf.II.37.757/2019/2. Kf.III.37.951/2019/2., Kf.VI.38.058/2019/2.). Tehát a bírósági mérlegelési tevékenységhez kapcsolódó jogszabálysértés jogszabályhely pontos felhívásával történő megjelölésének elmaradása miatt a másodfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy ütköztesse az ítélet erre vonatkozó indokolását, és abból az ítéleti álláspont jogszerűtlenségére nézve következtetést vonjon le. [18] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Kp. 109. §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [19] A pervesztes alperes a Kp.
- §-a alapján alkalmazandó, polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. §
(1)bekezdés a) pontja, 3. §
(5)bekezdése alapján köteles a fellebbezéssel érintett pertárgyértékhez igazodó és a jogi képviselő által kifejtett munkával arányosan felszámított, a pernyertes felperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.114/2022/4 7 [20] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. §
(1)bekezdés c) pontja alapján személyes illetékmentes, ezért a fellebbezési eljárási illetéket a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 95. §
(1)bekezdés c) pontjára és a Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam viseli. [21] Az ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §
(3)bekezdés alapján alkalmazandó Kp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [22] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- január
- dr. Szőke Mária s.k. a tanács elnöke dr. Bendli Attila József s.k. előadó bíró dr. Németh Andrea s.k. bíró