Bf.67/2023/36 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdése szerint minősülő kábítószer birtoklása vétségeként történő minősítését mellőzi. Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a terhükre megállapított, a Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószerkereskedelem bűntettének kísérletét helyesen társtettesként követték el. Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelt bűnügyi felügyelet záró napja helyesen

1. augusztus
2. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Indokolás Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II 2 I. [1] [2] [3] [4] [5] [6] A Zalaegerszegi Törvényszék a
3. május 2-án kelt 3.B.51/2022/
4. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
5. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
6. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete, valamint a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés szerint minősülő kábítószer birtoklásának vétsége miatt – halmazati büntetésül – 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra, Terhelt2 II. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett, a Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete, valamint a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés szerint minősülő kábítószer birtoklásának vétsége miatt – halmazati büntetésül – 6 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra, míg Terhelt3 III. r. vádlottat a Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete, a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés szerint minősülő kábítószer birtoklásának vétsége, valamint a Btk. 239/B. §

(1)bekezdésében meghatározott járművezetés az eltiltás hatálya alatt vétsége miatt – halmazati büntetésül – 8 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetéseket fegyházban rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Ezen túlmenően Terhelt1 I. r. vádlottal szemben 1.402.000 forintra, Terhelt2 II. r. vádlottal szemben 161.000 forintra, Terhelt3 III. r. vádlottal szemben 6.340.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, továbbá megszüntette a Magyar Államkincstárnál kezelt 200 svájci frank és 1.310 euró lefoglalását, és azokat kiadni rendelte egyéb érdekelt7 .............i lakos részére. Rendelkezett még az előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, valamint a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen Terhelt1 I. r. vádlott enyhítésért, illetve enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazása érdekében, Terhelt2 II. r. vádlott elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért, a védője pedig a súlyosabb bűncselekmény – a bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete – miatt emelt vád alól történő felmentés végett, míg Terhelt3 III. r. vádlott felmentésért, védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján a kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérleteként értékelt cselekmény tekintetében Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak társtettesi elkövetői minőségének a megállapítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Perbeszédeikben a védők az előterjesztett jogorvoslati kérelmeiknek megfelelően szólaltak fel. [7] II. [8] A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ez – figyelemmel a Be. 590. §

(10)Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [9] [10] [11] [12] [13] 3 bekezdésében írtakra – érintette Terhelt1 I. r. vádlottat is, így a másodfokú bíróság valamennyi vádlott vonatkozásában korlátozás nélkül vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetések kiszabására, az intézkedések alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. A felülbírálat a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán kiterjedt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be. 592. §

(2)bekezdés c) pontjában írt okból – részben megalapozatlannak találta, az ugyanis az rendszám1 forgalmi rendszámú gépkocsiban lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalma, illetve a

1. június 9-én foganatosított kutatás eredményének a rögzítése tekintetében ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, miközben az előéleti adatokat érintően is történtek változások. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmára figyelemmel az alábbiak szerint helyesbítette, illetve egészítette ki: Terhelt1 I. r. vádlott esetében a Tatabányai Járásbíróság 7.B.153/2018/

1. számú ítéletére, míg Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában a Keszthelyi Járásbíróság 8.B.160/2012/
2. számú ítéletére történő utalásokat (elsőfokú ítélet [7] és [10] bekezdései) mellőzte. Megállapította ugyanakkor, hogy Terhelt2 II. r. vádlottat a Tatabányai Járásbíróság a
3. október 5-én kelt és a Tatabányai Törvényszék 11.Bf.274/2022/
4. számú határozata folytán
5. május 4-én jogerőre emelkedett 3.B.38/2022/
6. számú ítéletével csalás bűntette miatt 1 év – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Az rendszám1 forgalmi rendszámú személygépkocsi jobb első ülése mögött öt darab simítózáras műanyag tasakban – fehér színű por formájában – megtalált amfetamin nettó tömege helyesen 656,22 gramm volt. Ennek tiszta hatóanyag-tartalma legalább 262 grammot tett ki, mely a jelentős mennyiség alsó határának a 26,2-szerese (2620%-a). Az elsőfokú ítélet [28] bekezdés utolsó mondatában megjelölt – fehér porral szennyezett – Notebook márkájú digitális mérleget a nyomozó hatóság
7. június 9-én helyesen Terhelt2 II. r. vádlott által használt rendszám2 forgalmi rendszámú Volkswagen Touareg típusú személygépkocsiban találta meg és foglalta le (nyomozati iratok I. kötet 6.
8. és 6.
9. számú irat). Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentes a Be.
10. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes vagy részleges megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a vádlottak védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [14] III. [15] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi előírásoknak megfelelően folytatta le, olyan körültekintéssel, hogy az ügy ténybeli és jogi szempontból jelentőséggel bíró kérdéseiben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Nem vétett sem a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a Be. 608. §

(1)bekezdésében megfogalmazott ún. abszolút, sem pedig a Be. 609. §

(1)bekezdésében meghatározott ún. relatív – lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető – szabálysértést, ami az érdemi felülbírálatot akadályozta volna. A releváns múltbeli történések felderítését bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök alkalmazása segítette elő, miután a nyomozó hatóság az elektronikus hírközlő hálózaton folytatott beszélgetéseket lehallgatta és rögzítette, illetve a ..........i autómosóba szervezett [16] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [17] [18] [19] [20] [21] [22] 4 találkozó mozzanatait – rejtett figyelés keretében – részletekbe menően dokumentálta. Így ismertté vált a vádlottak helyszínre érkezése és mozgása, valamint az a tény, hogy a motorkerékpárját leállító Terhelt3 III. r. vádlott rövid időn belül helyet foglalt a rá várakozó Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak autójában. Ezt követően történt meg – gyakorlatilag a felderítő csoport tagjai előtt – a kábítószer birtokba vétele, oly módon, hogy Terhelt1 I. r. vádlott utasítására Terhelt3 III. r. vádlott a jobb első ülés alá rejtett csomagot magához vette és igyekezett annak tartalmáról meggyőződni. Ekkor vette kezdetét a rendőri intézkedés, előbb a gépkocsi utasterének és a vádlottak ruházatának az átvizsgálásával, majd a kábítószer lefoglalásával, hogy aztán további nyomozati cselekmények foganatosítására, mindenekelőtt házkutatásokra és gyanúsítotti kihallgatásokra kerüljön sor. A vádlottakat tehát jelentős mennyiségű kábítószer átadása közben tettenérték. Ilyen körülmények között teljességgel észszerűtlen lenne még annak puszta feltételezése is, hogy az eseményekben bármelyik szereplő úgy vett volna részt, hogy az előre egyeztetett találkozó jellegével és céljával nem volt maradéktalanul tisztában. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak .................ról érkeztek ................ra, oly módon, hogy a gépkocsijukban – tizenegy darab villámzáras tasakban – összesen 2,2 kg bruttó össztömegű amfetamint hoztak magukkal, melyet Terhelt3 III. r. vádlott szemrevételezett, illetve – rövid időre ugyan, de – átvett. A vádlottak a nyilvános helyre szervezett találkozót jól érzékelhetően titokban próbálták lebonyolítani, gyakorlatilag úgy, mintha az autómosó szolgáltatásait vennék igénybe. Ezért beavatatlan, az események menetén – így akár a kábítószer átadásának tényén, akár annak mennyiségén – megütköző, azt bármilyen módon kifogásoló személy jelenlétének a kockázatát közülük nyilvánvalóan senki nem vállalhatta fel. Ilyen okok miatt Terhelt2 II. r. vádlott sem lehetett kívülálló. Mozgása, tevékenysége több alkalommal is Terhelt1 I. r. vádlotthoz kapcsolódott, melyet a telefonkészülékeik forgalmazásáról készített – földrajzi helymeghatározással egybekötött – vizsgálati jelentés maradéktalanul alátámasztott, végső soron annak kimutatásával, hogy a hívásaik gyakorta ugyanarra az átjátszóállomásra kapcsolódtak fel. Ezen túlmenően a .........., ......... úton 2021. június 9-én foganatosított közúti ellenőrzés során is együtt igazoltatták őket, melyet a kábítószerfogyasztás testi tüneteinek az észlelése miatt előállítás és mintavétel követett. Ekkor történt az, hogy Terhelt2 II. r. vádlott gépkocsijában a nyomozó hatóság amfetaminnal szennyezett digitális mérleget talált, illetve foglalt le. Mindezeken felül Terhelt1 I. r. vádlott a bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, melyben társainak a szerepét messzemenően feltárta, köztük azt is, hogy Terhelt2 II. r. vádlott tudott a nagykanizsai találkozó céljáról, mi több, részesedett volna a tervezett üzlet hasznából. Terhelt3 III. r. vádlott pedig a kábítószer átvételére irányuló szándékát ismerte el, és csak azt tette vitássá, hogy a lefoglalt mennyiség teljes egészét ő rendelte volna. Ugyanakkor semmilyen hiteltérdemlő adat nem támasztotta alá Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak autókereskedői tevékenységét, közelebbről azt, hogy a vádbeli napon bármelyikük is használt személygépkocsi vásárlásának vagy megtekintésének ügyében érkezett volna ...............ra. Erről nyilvánvalóan szó sem lehetett, ahogyan arról sem, hogy Terhelt2 II. r. vádlott az állítólagos – az őrizetbe vételt szükségszerűen megelőző orvosi vizsgálat alkalmával egyébként semmivel sem igazolt – fogfájása következtében ne tudott volna a körülötte zajló eseményekről. Mindezekre tekintettel helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak büntetőjogi felelősségének a tagadására vagy mértékének a csökkentésére irányuló védekezését meggyőző érveléssel elvetette. Ténymegállapításait mindössze néhány – az ügy megítélését egyébként érdemben nem érintő – részlet tekintetében kellett pontosítani. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [23] [24] [25] [26] [27] 5 A Btk. 97. §

(2)bekezdése értelmében a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg. Ezért a nyilvántartásban már nem szereplő korábbi büntetés adatai – a Btk. 97. §

(2)bekezdésének zárómondatában írt és jelentőséggel nem bíró eset kivételével – az ítéleti tényállásban sem tüntethetők fel (BH 2019.154.). Ez volt az oka Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében egy-egy korábbi elítélésre történő utalás mellőzésének. A lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalmának a meghatározása nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás vizsgálati módszerrel, egy alsó és egy felső határérték megjelölésével történik. Ugyanakkor – a Be. 7. §

(4)bekezdésében írtak szerint – alapelve a bizonyításnak az is, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ezért a tiszta hatóanyag-tartalom meghatározásakor mindig az elkövető szempontjából legkedvezőbb értéket kell figyelembe venni, így azt, mely a megadott határon belül a legkisebb. Ennek megfelelően a jelen ügyben is azt kellett rögzíteni, hogy az rendszám1 forgalmi rendszámú személygépkocsiban megtalált és lefoglalt amfetamin tiszta hatóanyag-tartalma legalább 262 gramm volt, mely a jelentős mennyiség alsó határának 26,2-szerese, azaz 2620%-a (nyomozati iratok II. kötet 8.6.15. számú szakértői vélemény). Végül helyesbítésre szorult a 2021. június 9-ei rendőri intézkedés során megtalált digitális mérleg lefoglalásának helye. A Be. 593. §

(3)bekezdésében írtak szerint az ekként helyesbített, illetve kiegészített tényállás vált irányadóvá a másodfokú eljárásban. [28] IV. [29] E tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak büntetőjogi felelősségére. Következésképpen az ezt sérelmező jogorvoslati kérelmek megalapozatlanok voltak. A cselekmények minősítése ugyanakkor nem mindenben felel meg a büntető anyagi jogszabályoknak. Az irányadó tényállás

1. pontja szerint Terhelt3 III. r. vádlott
2. augusztus második felében azért lépett kapcsolatba Terhelt1 I. r. vádlottal, mert – a beszerzési forrásainak megszűnésével – nem tudta a nála jelentkező kábítószerfogyasztók vásárlási igényeit kiszolgálni. Ez okból állapodtak meg két kilogrammot meghaladó amfetamin rendelkezésre bocsátásában és megvásárlásában, melyet a későbbiekben Terhelt3 III. r. vádlott kívánt mások számára hozzáférhetővé tenni. Így került sor a .............i találkozó megszervezésére és annak – Terhelt2 II. r. vádlott részvételével történő – lebonyolítására, ahol azonban a történéseket figyelemmel kísérő nyomozó hatóság éppen akkor avatkozott be az eseményekbe, amikor Terhelt1 I. r. vádlott utasításait követve Terhelt3 III. r. vádlott a gépkocsi jobb első ülése alatt elhelyezett jelentős mennyiségű kábítószert magához vette. Ez a cselekmény – minthogy a kábítószert lefoglalták – a forgalomba hozatal kísérletének feleltethető meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szóban forgó törvényi tényállást Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak – a Btk.
3. §

(1)bekezdéséhez igazodóan – önálló tettesként valósították meg. Ezzel összefüggésben utalt az emberkereskedelem és kényszermunka [30] [31] [32] [33] [34] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] 6 elkövetési magatartásával kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlatra (BH 2004.217.), mely szerint társtettesség csak az azonos oldalon – a sértett eladásában, illetve megvásárlásában – közreműködő személyeknél állapítható meg, így tehát külön az eladónál, illetve külön azoknál, akik a vevő mellett lépnek fel. Mindez azonban a törvényi tényállás sajátosságára vezethető vissza, így arra, hogy a jogalkotó az eladást és a megvásárlást önálló elkövetési magatartásként, külön-külön nevesítette. Ugyanakkor ettől a kábítószer-kereskedelem törvényi tényállása lényegesen különbözik, mivel abban elkövetési magatartásként a kínál, átad, forgalomba hoz vagy kereskedik fordulat kapott helyet. Ezek közül pedig a forgalomba hozatal bizonyosan nem szűkíthető le a kábítószer átadásának és átvételének ellentétpárjára, olyan fogalmi meghatározásra, mely pusztán egymással szembeállítható, önállóan szabályozott elkövetési magatartásokra épülne. Ez okból a törvényi tényállást közösen megvalósító Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak tevékenységét nem lehetett önálló tettesként értelmezni. Ehhez hasonlóan tévesen közelítette meg az elsőfokú bíróság Terhelt2 II. r. vádlott közreműködésének büntetőjogi értékelését is. A forgalomba hozatal több résztevékenységből tevődik össze. Ide tartozik az eladók vagy a vevők felkutatása, közvetítők igénybevétele, megállapodás megkötése, az áru tárolása, szállítóeszköz vagy kísérő biztosítása, egyszóval minden olyan mozzanat, mely azt célozza, hogy a kábítószer – akár további közbeékelődő személyek révén – bekerüljön a kereskedelmi forgalomba (BH 2002.175.). Terhelt2 II. r. vádlott magatartása éppen ennek felelt meg: jelenlétével kíséretet adott a jelentős mennyiségű kábítószer ..............a való szállításához, illetve biztosította az ügylet teljes körű lebonyolítását, így azt is, hogy az ellenérték tervezett átvétele zökkenőmentesen megvalósulhasson. Ilyen körülmények között az egymás szerepével és tevékenységével maradéktalanul tisztában lévő Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak a Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletét – a Btk. 13. §

(3)bekezdése alapján – helyesen társtettesként valósították meg. A tényállás

1. pontjához kapcsolódóan annak leírása is helyet kapott, hogy Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak
2. augusztus
3. napját megelőzően különböző kábítószereket fogyasztottak, melyek bomlástermékeit a rendőri intézkedés során biztosított vér-, illetve vizeletminta szakértői vizsgálata mutatta ki. Ezt az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak vonatkozásában – a tényállás
4. pontjában megjelölt –
5. június 9-ei fogyasztással természetes egységben elkövetett, míg Terhelt3 III. r. vádlott tekintetében önállóan megvalósított kábítószer birtoklása vétségének minősítette. A kábítószer-fogyasztás szubszidiárius vétség, melynek önálló büntetőjogi értékelésére csak akkor kerülhet sor, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Ezért abban az esetben, ha a forgalomba hozatallal megvalósított kábítószer-kereskedelem kísérletének elkövetője egyúttal fogyaszt is kábítószert, úgy a terhére kizárólag ez előbbi, a fogyasztást elnyelő, súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűntettet kell megállapítani (EBH 2016.B.15.). Így a jelen ügyben a
6. augusztus 30-ai kábítószer-fogyasztás az önálló értékelésének a lehetőségét elvesztette. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak azonban – a tényállás
7. pontjában írtak szerint – más alkalommal is fogyasztottak kábítószert, mégpedig azt megelőzően, hogy
8. június 9-én ...............n közúti ellenőrzés alá vonták őket. Ez a fogyasztás – szoros tér és időbeli kapcsolat hiányában (BH 2019.287.) – nem tartozhat természetes egységbe a
9. augusztus 30-ai, a ................i rendőri intézkedéshez kapcsolódó fogyasztással, ezért anyagi halmazatban áll a tényállás
10. pontjában megjelölt kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletével. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [42] 7 [43] Mindez azt jelentette, hogy Terhelt3 III. r. vádlott esetében mellőzni kellett a cselekményeinek a Btk.
11. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(6)bekezdés szerint minősülő kábítószer birtoklása vétségeként is történő minősítését, míg Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében azt, hogy a tényállás

1. pontjában rögzített ugyanilyen egészséget veszélyeztető bűncselekményeik értékelésében nem lehetett helye a tényállás
2. pontjára történő utalásnak (elsőfokú bíróság ítéletének [75] és [76] bekezdései). Ez azonban nem eredményezett az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest ellentétes döntést, miután szó sem volt arról, hogy a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottak közül bárkit is felmentett volna [Be.
3. §

(2)bekezdés b) pont]. Mindössze az történt, hogy a másodfokú bíróság Terhelt1 I. r., Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak

1. augusztus 30ai kábítószer-fogyasztását a kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletével – a szubszidiaritás elvét alkalmazva – nem valóságos, hanem látszólagos alaki halmazatként értékelte. Ez pedig nem nyújt eljárásjogi lehetőséget másodfellebbezés bejelentésére. [44] V. [45] A bűncselekmények minősítésének megváltozása szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezményeket meghatározó tényezők ismételt áttekintését. A Btk.
2. §

(1)-

(3)bekezdései alapján alkalmazható halmazati büntetés tételkerete Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak esetében öt évtől huszonkét évet el nem érő, míg Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában öt évtől huszonhat évet el nem érő tartamú szabadságvesztés. Ezeknek a Btk. 80. §

(2)bekezdése szerinti középmértéke tizenhárom év hat hónap, illetve tizenhárom év. A legszigorúbban büntetendő bűncselekmény tárgyi súlyának meghatározásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy a vádlottak a jelentős mennyiség alsó határát lényegesen – mintegy huszonhatszorosan – meghaladó tiszta hatóanyag-tartalmú kábítószert próbáltak meg forgalomba hozni. Ezzel összefüggésben súlyosító körülmény a társas elkövetés, valamint a hasonló jellegű egészséget veszélyeztető bűncselekmények helyi szinten is tapasztalható nagy gyakorisága. Terhelt1 I. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak voltak már büntetve, mindketten visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlők. Ez szintén súlyosító körülmény, ahogyan Terhelt2 II. r. és Terhelt3 III. r. vádlottak esetében az, hogy a cselekményeiket büntetőeljárás hatálya alatt valósították meg. Ezzel szemben enyhítő hatású a legsúlyosabb bűncselekmény kísérleti szakban maradása, így az, hogy a jelentős mennyiségű kábítószer végül – bár a nyomozó hatóság közbeavatkozása folytán – nem került forgalomba. Terhelt2 II. r. a bűncselekmények elkövetésekor büntetlen előéletűnek minősült, ám ennek nyomatékát az utóbb történő elmarasztalása lényegesen csökkentette. Terhelt1 I. r. vádlott a bűnösségére is kiterjedő, feltáró jellegű beismerő vallomást tett, illetve két kiskorú-, míg Terhelt2 II. r. vádlott négy kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. Ezeket a javukra kellett értékelni, ahogyan mindhárom vádlott vonatkozásában azt is, hogy különböző időtartamig álltak a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt. Terhelt3 III. r. vádlott a bűnösségét a járművezetéstől eltiltás hatálya alatt történő vezetésben ugyan elismerte, de ez – a tettenérés következtében – gyakorlatilag súlytalan. A megváltozott minősítés folytán pedig Terhelt2 II. r. vádlottat érintően az enyhítő körülmények köréből mellőzni kellett a bűnsegédi bűnrészességre való utalást. [46] [47] [48] [49] [50] [51] Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] 8 Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogkövetkezmények nem tekinthetőek eltúlzottan szigorúnak, azok alkalmasak a Btk. 79. §-ában megfogalmazott célok elérésére. Így lényeges enyhítésükre nincs törvényes indok és lehetőség, illetve arra sem, hogy a másodfokú bíróság a hatóságok elől elrejtőző, ismeretlen helyre távozó Terhelt1 I. r. vádlott esetében a Btk. 35. §

(2)bekezdésének az alkalmazásával eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot állapítson meg. A büntetések enyhítését célzó jogorvoslati kérelmek tehát megalapozatlanoknak bizonyultak. A tettenéréskor foganatosított ruházat átvizsgálás során a nyomozó hatóság Terhelt1 I. r. vádlottól 1.402.000 forintot, míg Terhelt2 II. r. vádlottól 161.000 forintot foglalt le. Ezt követően tartottak kutatást Terhelt3 III. r. vádlott cím19 szám alatti lakásában, ahol egy női táskában 240.000 forintot, míg a hálószobában – az ágy mellett elhelyezett szürke vászontáskában – 6.340.000 forintot, 1.310 eurót és 200 svájci frankot találtak. A Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében az ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, melyet az elkövető a kábítószer forgalomba hozatala, illetve az azzal való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. Ezek a feltételek Terhelt1 I. r. vádlott 1.402.000 forintja, Terhelt2 II. r. vádlott 161.000 forintja és Terhelt3 III. r. vádlott 6.340.000 forintja tekintetében maradéktalanul fennálltak. A cím19 számú lakásban megtartott kutatás alkalmával Terhelt3 III. r. vádlott jelenlévő élettársa, a kényszerintézkedést elszenvedő tanú2 a nyomozó hatóság tevékenysége ellen semmilyen kifogással nem élt, a lefoglalás ellen panaszt nem jelentett be. Mindössze később történt meg az, hogy a szóban forgó összeg tekintetében – arra való hivatkozással, hogy az a saját keresménye – tanú2 1.500.000 forint erejéig, míg a fennmaradó részre tanú3 vagyonjogi igényt terjesztett elő. tanú2 és tanú3 a vád tárgyává tett időszakban Svájcban dolgozott, keresményének egy részéhez átutalással jutott hozzá. Ennek megfelelően tanú2

1. augusztus 24-én egyéb érdekelt8tól 243.000 forint összegű átutalást kapott, míg egyéb érdekelt9
2. március 21-én 12.500 eurót és
3. június 14-én 2.550 eurót utalt át tanú3 édesanyja, egyéb érdekelt10 lakossági folyószámlájára. Az átutalt összegek közül kizárólag az előbbit lehetett összefüggésbe hozni a nyomozó hatóság által lefoglalt pénzekkel. Az ugyanis mind a pénzügyi tranzakció időpontja (
4. augusztus
5. napja), mind pedig összegszerűségét illetően (243.000 forint) megfeleltethető volt annak a 240.000 forintnak, melyet a nyomozó hatóság
6. augusztus 30-án Terhelt3 III. r. és tanú2 közös lakásában, egy női táskában megtalált. Más okból ugyan, de a lefoglalt fizetőeszköz külföldi jellege miatt helyénvaló az is, hogy az elsőfokú bíróság az 1.310 eurót és a 200 svájci frankot tanú2 személyéhez kötötte. Minden további lefoglalt pénz tekintetében ugyanakkor – ellenkező bizonyítás hiányában – azt kellett valósnak elfogadni, hogy azokra a vádlottak a kábítószer forgalomba hozatalának az ideje alatt, illetve azzal összefüggésben tettek szert. Igaz ez a megállapítása a szürke vászontáskában őrzött 6.340.000 forint tekintetében is, miután semmi sem igazolta, hogy az akár a legtávolabbi kapcsolatba lenne hozható azokkal az átutalásokkal, melyek hónapokkal korábban egyéb érdekelt10 sármelléki lakos pénzintézet1.-nél vezetett számlájára érkeztek. Törvényes tehát az elsőfokú bíróság intézkedése is. Terhelt1 I. r. vádlott
7. március
8. napjától helyesen csak
9. augusztus
10. napjáig állt olyan bűnügyi felügyelet alatt, melynek során azt írták elő a számára, hogy a lakását és az ahhoz tartozó bekerített helyet nem hagyhatja el. Ezért a Btk.
11. §

(1)bekezdése alapján csak ezt az időszakot lehet a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani. Pécsi Ítélőtábla II.Bf.67/2023/36/II [61] [62] 9 Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság – a Be. 606. §

(1)bekezdésében írtak szerint – az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmények minősítésére, illetve a bűnügyi felügyelet beszámítására vonatkozó részében megváltoztatta, míg az egyéb törvényes rendelkezéseket a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Terhelt3 III. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság kihirdetésétől fogvatartásban töltött idő további beszámítása a Btk. 92. §

(1)bekezdésén alapul. P é c s,

1. március
2. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Túri Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Eördögh Dávid s.k. bíró A Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.51/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.67/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi március hó
6. napján jogerőre emelkedett. Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke