Bf.810/2023/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont második fordulat], 4 rb. hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §), melyből 2 rendbelit folytatólagosan követett el, továbbá folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) alpont,

(3)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg, melyből feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követően bocsátható. A bíróság a vádlottal szemben 51 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Terhelt2 II. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 290. §

(1)bekezdés], folytatólagosan, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §), valamint folytatólagosan társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bc) alpont,

(3)bekezdés b) pont miatt megrovásban részesítette. III. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk. 290. §

(1)bekezdés], valamint folytatólagosan felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §) halmazati büntetésül 5 hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozatot börtönben jelölte meg, mely szabadságvesztésből feltételes szabadságra a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható. III. r. vádlottal szemben 15 565 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Horváthé IV. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés], valamint felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §) miatt halmazati büntetésül 5 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg, melyből feltételes szabadságra a vádlott a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható. IV. r. vádlottal szemben 16 306 forintra vagyonelkobzást rendelt el. V. r. vádlottat vesztegetés bűntette [Btk.
2. §

(1)bekezdés], valamint felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §) miatt halmazati büntetésül 5 hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a végrehajtási fokozatot börtönben határozta meg, melyből feltételes szabadságra a vádlott a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről. Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottakat kötelezte 138 764 forint kártérítés, valamint járulékai megfizetésére, továbbá a vádlottakat felmerülés arányában kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. [2] A fenti ítélet ellen az ügyész Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak terhére súlyosításért, Terhelt1 I. r. vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, pénzbüntetés, illetve közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása, míg Terhelt2 II. r. vádlottal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. Az ítélet ellen Terhelt1 I. r. vádlott védője is fellebbezéssel élt I. r. vádlott felmentése érdekében. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.810/2023/7/VII. 3 Az elsőfokú ítélet III. r., IV. r. és V. r. vádlottak tekintetében első fokon jogerőre emelkedett. [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.434/2023/
2. számú átiratában a Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a pénzbüntetés kiszabása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezést visszavonta, egyebekben pedig Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, és azt az alábbiakkal egészítette ki. A Nyíregyházi Törvényszék a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási szabályokat betartva folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat a szükséges körben beszerezte, azokat megvizsgálta, azonban tényállása részben megalapozatlan. E részbeni megalapozatlanság azonban a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(1)bekezdés a) pontjában írtakra figyelemmel az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhető. Így szükséges feltüntetni azt, hogy a kifizetések alapjául szolgáló jelenléti íveket Terhelt1 I. r. vádlott mikor adta le a polgármesteri hivatalban, továbbá azt, hogy Terhelt2 II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak részére a bérkifizetés mely időpontokban történt. Egyebekben a tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a bűnösségre vont következtetés helyes, azonban a vesztegetési cselekmények minősítése pontosításra szorul. Így szükséges megjelölni a történeti tényállás I. pontjában írott vesztegetés esetében, hogy a cselekmény folytatólagosnak is minősül, mely érinti mindkét fellebbezéssel érintett vádlottat. Szükséges továbbá annak a másodfokú bíróság általi megállapítása is, hogy a Terhelt1 I. r. vádlott terhére rótt folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntette a II. és III. tényállási pontban szereplő csalási magatartásokat is magába foglalja, az azonos sértett sérelmére üzletszerűen elkövetett cselekmény miatt, így az I. r. vádlott esetében a történeti tényállás I. pontjában írt 138 764 forint káron kívül a II. és III. tényállási pontban írott 16 306 forint, illetve 15 565 forint kárérték is megállapítható. A védelmi fellebbezés eredményes nem lehet, mert az a bíróság mérlegelő tevékenységét támadja. A büntetés súlyosbítása körében kifejtette, hogy a bűncselekmény elkövetését tagadó, megbánást nem tanúsító Terhelt1 I. r. vádlottal szemben a többszörös halmazatban megvalósított cselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt, és mellékbüntetésként közügyektől eltiltás. Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában alkalmazott megrovás az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához mérten aránytalan, ezért indokolt vele szemben a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés alkalmazása. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét oly módon változtassa meg, hogy Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában állapítsa meg, hogy a 4 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűntettéből 2 rendbelit folytatólagosan követett el, továbbá, hogy a folytatólagosan társtettesként elkövetett csalás bűntettével összesen 170 635 forint kárt okozott Petneháza Község Önkormányzatának. I. r. vádlottal szemben mellőzze a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, egyben a kiszabott szabadságvesztést magasabb tartamban szabja ki, mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, mondja ki, hogy a vádlott a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Állapítsa meg, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a vesztegetés bűntettét folytatólagosan követte el, vele szemben börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztést szabjon ki, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel azzal, hogy az esetleges végrehajtás esetén II. r. vádlott a büntetés kétharmad részének, de legkorábban három hónap kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [4] Terhelt1 I. r. vádlott védője előkészítő iratában I. r. vádlott felmentését indítványozta arra hivatkozással, hogy a rá terhelő vallomást tevő személyek szavahihetősége megdőlt, és az eljárás során minden kétséget kizáróan nem lehetett azt igazolni, hogy a Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.810/2023/7/VII. 4 vádlott-társak milyen címen adtak pénzt Terhelt1 I. r. vádlottnak. Egyebekben I. r. vádlott életvitele elnehezült, periratokkal igazolt, hogy stroke-on esett át. [5] A Debreceni Ítélőtábla a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(9)bekezdése alapján kizárólag a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak vonatkozásában. A nyilvános ülésen – melyen az ügyész nem vett részt – Terhelt1 I. r. vádlott védője felmentésre irányuló fellebbezését és annak indokait az írásbeli beadványával egyezően fenntartotta, míg Terhelt2 II. r. vádlott védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta arra hivatkozással, hogy a vádlott vallomása alapján lehetett a bűncselekményt felderíteni, a vádlott rendezett körülmények között él. [6] A bejelentett jogorvoslatra tekintettel a felülbírálat Terhelt1 I. rendű vádlott esetében teljeskörű volt, azaz a Be. 590. §

(2)bekezdése szerint az ítélőtábla vizsgálta az elsőfokú ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, továbbá az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását tekintet nélkül arra, hogy ki milyen okból fellebbezett. Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában a korlátozott felükbírálat szabályai érvényesültek tekintettel arra, hogy a Be. 590.§

(10)bekezdése ránézve nem volt irányadó, mert a két vádlott cselekvősége bár ugyanazon történeti tényálláshoz kapcsolódott, de különböző törvényi tényállásba ütközött. [7] Megállapította az ítélőtábla, hogy a Nyíregyházi Törvényszék az eljárási szabályokat megtartva folytatta le a bizonyítási eljárást, annak során sem abszolút, sem relatív eljárási hibát nem vétett, bizonyítási eljárása törvényes volt és a szükséges körre kiterjedt. [8] A felmentésre irányuló fellebbezés nem alapos. [9] A védelmi fellebbezés – bár arra konkrétan nem hivatkozott – az elsőfokú bíróság ténymegállapítását vitatva kívánta a felmentést elérni. A tényállás felülvizsgálata körében az ítélőtábla azt állapította meg, hogy – az ügyészi átiratban írtak szerinti pontatlansággal együtt – az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően megalapozottan rögzítette. A vádhatóság által hivatkozott részbeni megalapozatlanság a másodfokú eljárás során a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint az ügyiratok tartalma alapján kiküszöbölhető. Terhelt1 I. r. vádlott a

1. szeptemberi jelenléti ívet
2. október
3. napján, a
4. októberi jelenléti ívet
5. november
6. napján, a
7. novemberi jelenléti ívet
8. december
9. napján, a
10. decemberi jelenléti ívet
11. január
12. napján, míg a
13. januári jelenléti ívet
14. február
15. napján adta le a polgármesteri hivatalban. (A
16. december
17. napján kelt hivatalos feljegyzés szerint.) Terhelt2 II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak részére a bérkifizetés átutalással, a
18. szeptemberi bér vonatkozásában
19. október
20. napján, a
21. októberi bér vonatkozásában
22. október
23. napján, a
24. novemberi bér vonatkozásában
25. december
26. napján, a
27. decemberi bér vonatkozásában
28. január
29. napján, míg a Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.810/2023/7/VII. 5
30. januári bér vonatkozásában
31. február
32. napján történt (nyomozási irat
33. oldalon lévő önkormányzati tájékoztatás). Terhelt1 I. r. vádlott a történeti tényállás I., II. és III. pontjaiban szereplő cselekményeivel összesen 170 635 forint kárt okozott egyéb érdekelt1 sértettnek. [10] Az így kiegészített tényállás minden tekintetben megalapozott, az a felülbírálat során a másodfokú bíróság számára is irányadó volt. [11] A Nyíregyházi Törvényszék, mint ténybíróság - a fentiekben kiegészített tényállást a bizonyítékokkal összhangban állapította meg. Indokolási kötelezettségének eleget téve kellő mértékben megindokolta azt, hogy a tényállás megállapításánál mely bizonyítékokat milyen okból fogadott el. Kétségtelen, hogy Terhelt1 I. r. vádlott tagadásával szemben állt a vádlott-társak terhelő vallomása, de ezen kívül tanúvallomás, illetve telefonbeszélgetés adata is bizonyítékul szolgált a tényállás megállapítása során. [12] Büntetőeljárásunk rendszerében a ténymegállapító tevékenység alapvetően az elsőfokú bíróság dolga, a bizonyítékokat közvetlenül az elsőfokú bíróság vizsgálja meg, melynek során tipikus, hogy a különböző bizonyítékok nem mindig felelnek meg egymásnak, tartalmuk gyakran eltér, sőt ellentmondónak is tekinthető. Jelen ügyben is az I. r. vádlott védekezésével szemben fentebb megjelölt egyéb bizonyítékok álltak rendelkezésre. A Nyíregyházi Törvényszék e bizonyítékok közül Terhelt1 I. r. vádlott védekezését vetette el, és az egyéb bizonyítékokat fogadta el, melyek tekintetében indokolási kötelezettségét teljesítette. A bizonyítékok értékelése során logikai hibát nem vétett, az ítélőtábla is osztotta azon nézetét, hogy az I. r. vádlott védekezésével szemben a vádlott-társi terhelő vallomásokra, de akár tanú1 vagy .... tanúk vallomásaira tekintettel, és az egyéb okirati bizonyítékokra is figyelemmel meg lehetett azt állapítani, hogy Terhelt1 I. r. vádlott jogtalanul a munkáltatással összefüggésben vett át különböző pénzösszegeket a terhelttársaitól. A bizonyítás e körben nem csak teljes, de törvényes is volt, az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, ilyenkor a másodfokú bíróság eltérően nem értékelheti a bizonyítékokat, és a tényállás megalapozottságára figyelemmel ahhoz minden tekintetben kötve van. Így a védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. [13] A fenti tényállásból a vádlottak bűnösségére vont következtetés helyes, azonban a cselekmény jogi minősítése kisebb pontosításra szorul. [14] Terhelt1 I. r. vádlott marasztalása a 4 rb. vesztegetés elfogadásának bűntettében helyes, mert a történeti tényállás I., II., III. és IV. pontjaiban írt vádlotti magatartás e bűncselekmény törvényi tényállásába ütközik. Ugyanakkor helyesen hívta fel a vádhatóság a figyelmet arra, hogy a történeti tényállás I. és III. pontjaiban szereplő elkövetés során egyaránt négy alkalommal vett át pénzt Terhelt1 I. r. vádlott az ott írt Terhelt2 II. r., illetve III. r. vádlottaktól, így a folytatólagosság feltételei fennállnak. A Btk.
34. §

(2)bekezdése értelmében nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással azonos sértett sérelmére rövid időközönként többször követ el. Jelen ügyben e fenti feltételek megvalósultak, ezért az ítélőtábla kimondta, hogy Terhelt1 I. r. vádlott korrupciós bűncselekményéből 2 rendbelit folytatólagosan valósított meg. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.810/2023/7/VII. 6 [15] Terhelt2 II. r. vádlott esetében a folytatólagosság fenti feltételei ugyancsak fennállnak, ezért határozatában az ítélőtábla ezt is rögzítette, figyelemmel a Be. 590. §

(5)bekezdés c) pontjában írtakra, mivel a korlátozott felülbírálat esetében a minősítés helyessége szintén vizsgálandó. [16] A kiszabott szankciók súlyosítását célzó ügyészi indítvány részben alapos. [17] Az ítélőtábla helyesnek értékelte azt a vádhatósági álláspontot, mely szerint a vádlottak által megvalósított cselekmény jellege és rendbelisége – különösen Terhelt1 I. r. vádlott esetében – a büntetés súlyosítását teszi indokolttá. Azt kellett I. r. vádlott esetében eldönteni, hogy indokolt-e vele szemben a bűncselekmények elkövetésétől közel 6 év elteltével a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés alkalmazása. E kérdésben az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját fogadta el. A Nyíregyházi Törvényszék által megállapított enyhítő körülmények, valamint a további időmúlásra és a vádlott egészségi állapotára is figyelemmel az ítélőtábla is alkalmazhatónak találta a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés alkalmazását, azonban a próbaidőt – a hatásosabb visszatartó erő érdekében - a rendelkező részben írt tartamra meghosszabbította. [18] A végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabásakor alkotmányos követelmény annak hivatalbóli vizsgálata, hogy van-e lehetőség a vádlott vonatkozásában az előzetes bírói mentesítés alkalmazásának [8/2015. (IV.17.) AB határozat]. Figyelemmel arra, hogy jelen eljárásban már a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztése is különös méltánylás eredménye volt, az ítélőtábla nem látott lehetőséget arra, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat előzetes mentesítésben részesítse, ennek alkalmazásával ugyanis a szankció súlytalanná vált volna, és alkalmatlan a büntetés céljának eléréséhez. [19] Terhelt2 II. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság megrovás intézkedést alkalmazott. Az ítélet [65] bekezdésében írt indokolásában hivatkozott a Btk. 290. §

(5)bekezdésében foglaltakra, mely szerint a büntetés korlátlanul enyhíthető, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető a vesztegetés bűntettének elkövetőjével szemben, ha a bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. [20] Az elsőfokú bíróság e bűncselekmény tekintetében a fenti törvényhelyre helyesen hivatkozott, azonban e szankció meghatározásánál nem vette figyelembe, hogy a büntetőjogi felelősségét – helyesen - hamis magánokirat felhasználásának vétségében és folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettében is kimondta. Önmagában e bűncselekmények miatt sem tekinthető törvénysértő szankciónak a megrovás alkalmazása, ugyanakkor az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy Terhelt2 II. r. vádlottal szemben elegendő a megrovás alkalmazása, mivel a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy az e törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása szükségtelen. [21] Erre figyelemmel az ítélőtábla – még mindig intézkedést alkalmazva – e vádlottal szemben a Btk. 65. §

(1)bekezdése szerinti próbára bocsátást alkalmazta, azaz magát a büntetés kiszabását halasztotta el meghatározott próbaidőre, mert úgy értékelte, hogy Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.810/2023/7/VII. 7 a büntetés célja ezen intézkedés alkalmazásával is elérhető. A próbaidő tartamát a Btk. 65. §

(3)bekezdése alapján 1 évben határozta meg. [22] A fentiekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék ítéletét a fenti körben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő egyéb rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján megállapította, és a Be. 674. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett annak viseléséről. [24] A jelen határozat elleni fellebbezést a Be. 615. §

(5)bekezdése kizárja. Debrecen,

1. március
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Toma Attila sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 7.B.257/2022/
3. számú ítélete a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. rendű és Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.810/2023/
4. számú másodfokú határozatában írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke