A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárás lefolytatása a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján nem indokolt, ha a fél az elsőfokú bíróság eljárását azért tartja jogszabálysértőnek, mert a vonatkozó jogszabálynak adott tényállásra való értelmezésével nem ért egyet. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.IV.37.414/2026/4. A tanács tagjai: Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke Dr. Dobó Viola előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró Dr. Kiss Árpád Lajos bíró A felperes: Felperes1 Cím2 A felperes képviselője: Hegedüs Dániel Ügyvédi Iroda eljáró ügyvéd: dr. Hegedüs Dániel Cím3 Az alperes: Óbudai Egyetem Cím1 Az alperes képviselője: Kalocsa Ügyvédi Iroda eljáró ügyvéd: dr. Kalocsa Dávid Cím4 Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 A per tárgya: 2 felsőoktatási ügyben indult közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság jogerős határozata: ítélete a Fővárosi Törvényszék 29.K.704.482/2025/13. számú Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jelentkezést nyújtott be az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskolájába állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre a 2025/2026. tanévtől kezdődően. Az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskola Tanácsa döntése alapján felvételt nyert az önköltséges, részidős, levelező munkarendű képzésre, amelyről az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnöke (a továbbiakban: elsőfokú szerv) a 2025. július 16-án kelt DI, 657/19, 2025. számú levelében (a továbbiakban: Levél) tájékoztatta a felperest. [2] A felperes a pontszámítással és az eljárással szemben tájékoztatás iránti kérelemmel és kifogással élt, amelynek eredményeként az elsőfokú szerv a 2025. augusztus 12-én hozott DI, 657/47, 2025. számú határozatával (a továbbiakban: elsőfokú döntés) a felperes állami ösztöndíjas, teljes idejű, nappali munkarendű szervezett képzésre benyújtott pályázatát elutasította. A döntést 2025. augusztus 14-én küldte meg a felperes e-mail címére. A felperes az elsőfokú döntéssel szemben 2025. szeptember 26-án fellebbezést terjesztett elő. [3] Az alperes a 2025. november 5-én kelt DI, 923. 2025. számú végzésével (a továbbiakban: alperesi végzés) a fellebbezést visszautasította. Indokolása szerint a felperes a Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 3 nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 57. §
(3)bekezdése szerinti fellebbezési határidőt elmulasztotta, igazolási kérelmet pedig nem terjesztett elő. Utalt arra, hogy az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdése és a felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/
- (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fkr.)
- §
(4)bekezdése értelmében az elsőfokú döntés kézbesítettnek minősült legkésőbb 2025. augusztus 19-én, így az Nftv. 57. §
(3)bekezdése, valamint az Óbudai Egyetem Doktori és Habilitációs Szabályzat (a továbbiakban: EDSZH) 15. §
(13)bekezdése szerinti 15 napos fellebbezési határidő
- szeptember 3-án letelt, így a
- szeptember 26-án előterjesztett fellebbezés elkésettnek minősül. A kereset és az alperes védekezése [4] A felperes az alperes végzésével szemben keresetlevelet terjesztett elő, amelyben annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú döntést részére e-mailben kézbesítették, ezt csak
- szeptember 11-én észlelte, ezért a tudomásszerzés napjának ez a nap tekinthető. Álláspontja szerint az Nftv. 41/C. § szerinti elektronikus kézbesítés nem egyenlő az elektronikus levéllel, figyelemmel arra, hogy az általános közigazgatási rendtartásról szóló
- évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló
- évi CIII. törvényben (a továbbiakban: Dáptv.) foglaltak szerinti kézbesítési módot tekinti elektronikus útnak. Az elsőfokú szerv sem postai, sem pedig elektronikus úton nem küldte meg részére az elsőfokú döntést, így a jogorvoslati jog a tudomásszerzés időpontjától illeti meg. Ennek megfelelően az Nftv.
- §
(3)bekezdésében meghatározott 15 napos fellebbezési határidő megtartottnak minősül, ezért igazolási kérelem előterjesztésére nem volt szükség. [5] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását, érdemben a kereset elutasítását kérte. Kiemelte, hogy az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdése kizárólag elektronikus rendszerre, nem pedig a Dáptv.-ben meghatározott elektronikus kézbesítésre utal és az elektronikus úton továbbított iratok tekintetében az Ákr. alkalmazandóságára sem tartalmaz rendelkezést. A jogerős ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolás szerint az alperesi végzés jogszerűségének megítélésénél kiemelt jelentőséggel bírt az Ákr. alkalmazhatóságának a köre. [7] A bíróság figyelemmel volt a kialakult és egységes kúriai gyakorlatra, mely szerint a központi felsőoktatási felvételi eljárás nem minősül közigazgatási hatósági ügynek, ezért ezen speciális közigazgatási eljárásokban az Ákr. szabályai elsődlegesen, általánosságban nem irányadók (Kfv.III.37.336/2021/5., Kfv.II.37.062/2021/5). Kiemelte, hogy az Nftv. 41/A. §
(1)bekezdése a felsőoktatási információs rendszer működtetéséért felelős szerv által lebonyolított központi felsőoktatási felvétel eljárás tekintetében rendelkezik akként, hogy az Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 4 ügyintézés módjára vonatkozó jogszabályi rendelkezés alkalmazásának csak az Nftv. rendelkezése esetén van helye, ugyanakkor az Nftv. a doktori képzésre vonatkozó felvételi eljárást illetően az Ákr. alkalmazási körének vonatkozásában eltérő szabályokat nem fogalmaz meg, a felsőoktatási intézmények által lefolytatott felvételi eljárások pedig nem minősülnek hatósági eljárásnak, mint ahogyan a központi felsőoktatási felvételi eljárás sem. Ebből következően az Ákr. alkalmazhatóságával kapcsolatban rendelkezésre álló kúriai gyakorlat ezen felvételi eljárásokat illetően is irányadónak és követendőnek tekintendő. [8] Megállapította, hogy a döntések kézbesítését illetően az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdése az Ákr. szabályait kizárólag a postai úton továbbított irat tekintetében rendeli alkalmazni, az elektronikus kézbesítés esetére azonban attól eltérő, speciális szabályokat ír el. Elektronikus útnak nem kizárólag a Dáptv. rendelkezéseinek megfelelő kézbesítési mód minősül, hanem abba beletartozik az iratnak egyszerű elektronikus levél formájában való megküldése is. Semmi sem támasztja alá azt a felperesi érvelést, hogy a jogalkotó a felsőoktatási felvételi eljárásokban erre vonatkozó egyértelmű rendelkezés hiányában úgy írná elő a Dáptv. szerinti kézbesítési mód alkalmazását az elektronikus úton továbbított iratok esetében, hogy eközben a kézbesítési fikcióra a Dáptv.-ben foglaltaktól eltérő szabályozást alkotna az Nftv.-ben. [9] A bíróság az előzőekben kifejtettek alapján nem találta alaposnak azon felperesi érvelést sem, miszerint az Fkr. 28. §
(4)bekezdése csak kisegítő jelleggel – joghatás kiváltása nélkül – tenné lehetővé a döntés egyszerű elektronikus levélben való kézbesítését, a felperes által hiányolt joghatás kiváltását ugyanis éppen az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdés második mondata alapozza meg. [10] A bíróság utalt arra, hogy nem csak a Dáptv.-nek megfelelő kézbesítés esetén áll rendelkezésre az elektronikus rendszer átvételt igazoló értesítése, ilyen értesítés az egyszerű elektronikus levelezést bonyolító levelezési rendszerek esetében is kérhető. Azt, hogy jelen esetben rendelkezésre áll-e ilyen, a bíróság erre irányuló kereseti hivatkozás hiányában nem vizsgálta. Mindemellett hangsúlyozta a bíróság, hogy az Nftv. 58. §
(4)bekezdése a jogorvoslati eljárás rendjét illetően széles körű szabályozási lehetőséget biztosít a felsőoktatási intézmény számára, így a döntés kézbesítésének módját illetően is saját szabályokat alkothat. Jelen esetben az érintett felsőoktatási intézmény sem az SZMSZ-ben, sem az EDSZH-ban nem rendelkezett külön a döntések közlésének módjáról, az Nftv. ezen rendelkezése is azt támasztja alá, hogy az elektronikus úton való közlés esetében lehetőség van az Ákr. által alkalmazni rendelt Dáptv. szabályaitól való eltérésre. [11] A bíróság nem találta alaposnak a Levél kiegészítésére és ehhez kapcsolódóan a fellebbezési határidő lejártával kapcsolatos felperesi előadásokat. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az Nftv. 57. §
(3)bekezdésében foglalt tudomásszerzés időpontjára is, esetében ugyanis a döntés szabályszerűen lett kézbesítve. Az alperes az elsőfokú döntés kézbesítésének napját helytállóan jelölte meg 2025. augusztus 19. napjában, így az EDSZH 15. §
(3)bekezdésének megfelelően utasította vissza a fellebbezési határidő leteltét követően előterjesztett fellebbezést. Az EDSZH 15. §
(3)bekezdésében, valamint az Nftv. 58. §
(4)bekezdésében is megállapított 30 napos ügyintézési határidő túllépése az ügy érdemére nem hatott ki, illetve a döntés irányát nem befolyásolta, a felperes pedig a jogszabálysértés tényén felül nem jelölt meg olyan hátrányt, amely az ügyintézési határidő túllépése miatt érte, ezért az alperes döntése a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogsértő. Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 5 A felülvizsgálati kérelem [12] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítása iránt. A felperes kérte továbbá, hogy a Kúria azonnali jogvédelem keretében rendelje el a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a halasztó hatályát a terhére megítélt perköltség vonatkozásában. [13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. §
(3)bekezdés b) pontját, amely szerint a bíróság – kereseti hivatkozástól függetlenül – hivatalból veszi figyelembe „a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását”. Az alperes visszautasító végzése és a támadott ítélet [28] pontja egyaránt az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdés második mondatának első tagmondatára épült, de mindkettő a tényállási előfeltétel (átvételt igazoló értesítés rendelkezésre állása) vizsgálata nélkül. A bíróság ezt a vizsgálatot a „kereseti hivatkozás hiányában” mellőzte, holott a Kp. 85. §
(3)bekezdés b) pontja erre hivatalból kötelezte, valamint hivatalbóli bizonyítást sem rendelt el az elektronikus út kérdésében és a feleket sem tájékoztatta erről, pedig a Kp. 78. §
(6)szerinti tájékoztatási kötelezettség éppen e tényállási feltétel hivatalbóli vizsgálatánál merül fel. [14] A felperes fenntartotta azon kereseti érvelését, hogy joghatályos közlés az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdés egyik mondata szerint sem állt fenn. Ebben az esetben az Nftv. 57. §
(3)bekezdés „ennek hiányában a tudomására jutásától” tagmondata automatikusan aktiválódik; a jogorvoslati határidő
- szeptember
- napján dokumentált tudomásszerzéstől indul, így a fellebbezése határidőben benyújtottnak minősül. [15] Sérelmezte, hogy az ítélet [27] pontjában a bíróság a hivatkozott kúriai precedensek (Kfv.III.37.336/2021/5., Kfv.II.37.062/2021/5.) tényállási elhatárolását nem végezte el, és a Nftv. 41/C. §
(1)bekezdés első mondatát indokolás nélkül kihagyta, ezáltal megsértve a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. §
(5)bekezdés szerinti indokolási kötelezettségét. A felperes szerint a bekezdés egységessége folytán a második mondat alkalmazandósága automatikusan kiterjed az első mondatra is, amely szövegszerűen az Ákr.
- § kézbesítési szabályaira utal, vagyis az Nftv. a felsőoktatási intézményi jogorvoslati eljárásba expressis verbis bevonja az Ákr. kézbesítési rezsimét. A Pp.
- §-a szerinti anyagi pervezetési kötelezettség pedig azzal sérült, hogy a bíróság a felperesi kifogásra sem felhívást nem intézett az alperes részére hiánypótlásra, sem a felperest nem tájékoztatta arról, hogy az iratbetekintés (Kp.
- §) lenne a további lehetséges lépés. [16] A jelen ügyben az indokolási kötelezettség külön sérelmet szenvedett azzal, hogy a
- március 26.-ai felperesi észrevétel kifejezett kifogására – az okirati bizonyítékok hiányára, a védirat hivatkozott mellékleteinek be nem nyújtására – az ítélet indokolása (a [27]-[30] pontok között) nem tér ki. A támadott ítélet [28] pontja szerinti értelmezés pedig „nem csak alaptörvény-ellenes jogértelmezés, hanem alkotmányos szinten tilos bírói Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 6 jogalkotás, mikroszinten szövegszerkezeti sérelem, makroszinten hatalommegosztási sérelem”. [17] A felülvizsgálati kérelme befogadását a felperes a Kp.
- §
(1)bekezdés
- a)pontjának
- ad)alpontjára és a
- b)pontjára hivatkozással kérte. Az
- ad)alpont vonatkozásában kérelmét elkülönülten nem indokolta. [18] Érvelése szerint a Kp. 85. §
(3)bekezdés b) pontjának hivatalbóli alkalmazása esetén az ítélet [29] pontjában írt következtetés, az elkésettség tényállási előfeltétele megdől, ezért a hivatalbóli vizsgálat elmulasztása a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja szerinti felülvizsgálati befogadási okot – „a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés” – közvetlenül megalapozza, valamint az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó eljárási jogszabálysértést képez. [19] A
- b)pontban megjelölt befogadási okot a felperes azzal indokolta, hogy jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kfv.VI.37.170/2024/11.számú határozatának elvi tartalmától ([26] és [31] bekezdések) mind az Ákr. és az intézményi szabályzat együttes alkalmazandóságának kérdésében, mind az SzMSz/EDHSZ alapján történő tételes vizsgálat követelményében. A Pp. 346. §
(5)bekezdés utolsó mondata e jogkérdésbeli eltérésre kifejezett bírói indokolási kötelezettséget ír elő, amelyet a Kúria a Kfv.VI.35.196/2023/
- (Kúria-döntések
- sz.) [32] pontjában is megerősített. A Kfv.VI.37.170/2024/
- számú ítélet [31] pontja által megkövetelt tételes alkalmazás-mérlegelési kötelezettség éppen ezt az indokolási hiányosságot orvosolta volna: az „elkésettség” megállapításához szükséges Ákr.-szabályok az EDHSZ alapján tételesen mérlegelendők lettek volna, szűkítő értelmezésű mérce helyett. [20] A felperes kifejtette „a két ügy tényállási különbsége kétségtelen: a Semmelweis-ügy fegyelmi eljárás volt egy már beiratkozott hallgatóval szemben (Nftv.
- §
(5)bekezdés delegálás SzMSz-be), a jelen ügy felvételi eljárás (Nftv. 58. §
(4)bekezdés delegálás EDHSZbe), de a Kfv.VI.37.170/2024/
- [25] pontja kifejezetten a felsőoktatási intézményi feladatkör általános kategóriájára vonatkoztatja az Ákr.-alkalmazhatósági tételt és nem a fegyelmi eljárás specifikus jellegére. A precedens átültethetőségét tehát a delegálási struktúra azonossága és a felsőoktatási intézményi feladatkör, mint közös jogi kategória együttesen biztosítja, amelyet az Nftv.
- §
(4)bekezdése a felvételi eljárásokra is kiterjeszt”. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megvizsgálta és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn. [22] A Kp. 118. §
(1)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
- a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
- aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
- ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 7 illetve társadalmi jelentősége,
- ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége
- ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
- b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [23] A Kp. 117. §
(4)bekezdése előírja, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja szerinti ok kivételével – részletesen indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [24] A Kp. 117. §
(4)bekezdése tehát nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadására. A Kúria a befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében kizárólag a Kp. 118. §
(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség. [25] A felülvizsgálati bíróság elöljáróban hangsúlyozza, a befogadásról szóló döntés azt a célt szolgálja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is elláthasson jogegységi funkciót. Ebből következően a befogadásról szóló döntés során a Kúriának nem az egyedi ügyben hozott bírósági határozat jogszerűségét, hanem az egyedi ügy és a jogegység kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére hivatkozás nem alapozza meg a befogadást. [26] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja szerinti befogadási okot a felülvizsgálatot kérő félnek a Kp. 117. §
(4)bekezdése alapján meg kell indokolnia. Erre figyelemmel, ha a fél a befogadhatóság körében arra hivatkozik, hogy az alapvető eljárási jogának sérelme valószínűsíthető, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés történt, az erre irányuló kérelmét a befogadhatóság körében kell megindokolnia, az indokok felülvizsgálati kérelemből való kiválogatása a Kúriára nem hárítható át (Kfv.VII.45.067/2023/2.). [27] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja esetén a felülvizsgálati kérelmet előterjesztőt részletes indokolási kötelezettség terheli arra vonatkozóan is, hogy az álláspontja szerinti eljárási szabályszegés miként hatott ki az ügy érdemére. E befogadási ok indokolásának pedig el kell különülnie a felülvizsgálati kérelem érdemi jogi indokaitól (Kfv.VII.37.357/2022/2., Kfv.VII.37.177/2023/2., Kfv.II.37.710/2023/2.). [28] A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme ezen befogadási ok vonatkozásában nem felel meg a Kp. 117. §
(4)bekezdésében írt követelménynek, ami önmagában kizárja a felülvizsgálati eljárás lefolytatását az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés miatt. A Kúria ezért mindössze megjegyzi, hogy a felperes azon felülvizsgálati állítása, amely szerint az eljárt bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az Nftv. 41/C. §
(1)bekezdését egyébként sem tesz eleget e befogadási feltételnek, mert ezen jogszabályi rendelkezés esetleges téves értelmezése sem a kérelmező alapvető eljárási joga sérelmének, Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 8 sem az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegésnek nem tekinthető. Az Nftv. felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezésének értelmezése és jelen tényállásra alkalmazása az ügy érdemét képezte, vagyis a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadása körében a jogerős ítélet érdemét sérelmezte, és nem az eljárás szabályosságát kifogásolta. A Kp. 85. §
(3)bekezdés b) pontja szerinti hivatalbóli vizsgálati kötelezettség megsértésére hivatkozás jelen tényállás mellett nem értelmezhető, hiszen a felperes nem azt vonta kétségbe, hogy ügyében az alperes által is hivatkozott Nftv. 41/C. §
(1)bekezdése az alkalmazandó jog, hanem annak bírói értelmezésével nem értett egyet. [29] A felperes a befogadási okok körében a Kúria közétett határozatától való eltérésre is hivatkozott. [30] A következetes kúriai gyakorlat (Kfv.III.37.108/2022/2., Kfv.III.37.118/2022/2. Kfv.VI.37.039/2022/2., Kfv.VII.45.159/2022/2., Kfv.VII.45.215/2022/2., Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18., Jpe.I.60.006/2020/11.) alapján a Kp. 118. §
(1)bekezdés b) pontja körében a felülvizsgálati kérelem akkor fogadható be, ha a kérelmező a támadott és a közzétett kúriai döntés közötti ügyazonosságot úgy mutatja be, hogy párhuzamot állít a jogkérdés, a jogkérdés szempontjából releváns tények, az alkalmazandó jogszabályok és a kérelemnek az eljárás kereteit meghatározó hasonlósága között. [31] A Kúria megítélése szerint a felperes által hivatkozott - közzétett kúriai határozatokban szereplő - megállapítások nem voltak ütköztethetők a felülvizsgálni kért jogerős ítélet megállapításaival. A Kfv.VI.37.170/2024/
- számú határozat a felsőoktatási intézmény hallgatójával szemben indított fegyelmi eljárásban foglalkozott a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak alkalmazásával, mint eljárási kérdéssel, az ott kifejtett álláspont nem jelenti azt, hogy minden olyan ügyben, amikor az Ákr. alkalmazásának hiányát a fél vitatja, ügyazonosság jön létre. A két ügy közötti tényállásbeli különbségeket a felperes sem vitatta, továbbá a felmerült kérdések vonatkozásában sem állapítható meg szoros egyezőség. A Kfv.VI.37.170/2024/
- számú határozat elvi tartalma szerint „A felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata határozza meg [az eljárás] szabályait, ezért az abban foglaltak alapján ítélhető meg, hogy az Nftv.
- §
(6)bekezdésében felsoroltakon túl kell-e az Ákr. szabályait alkalmazni, és ha igen, annak mely rendelkezéseit.” A jogerős ítélet az indokolás [28]-[29] bekezdéseiben – szemben a felperes hivatkozásával – figyelemmel volt a kézbesítéssel összefüggésben az alperes belső szabályozására is és indokát adta, hogy miért nem tudott eltérő következtetésre jutni. Ezen túlmenően a felperes által elvárt tételes vizsgálatot a precedens határozat sem követeli meg, ezért e vonatkozásban a jogkérdésben eltérés fel sem merül. [32] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy jelen ügyben a felperes által megjelölt befogadási okok egyike sem áll fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdése alapján megtagadta. Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására nem került sor, a Kúria az azonnali jogvédelem iránti kérelemről való döntéshozatalt mellőzte. A döntés elvi tartalma Kúria IV.Kfv.37.414/2026/4 9 [33] A felülvizsgálati eljárás lefolytatása a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján nem indokolt, ha a fél az elsőfokú bíróság eljárását azért tartja jogszabálysértőnek, mert a vonatkozó jogszabálynak adott tényállásra való értelmezésével nem ért egyet. Záró rész [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdését alkalmazva tárgyaláson kívül határozott. [35] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés
- a)pontja szerint illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. A tévesen lerótt felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítését a felperes az illetékes adóhatóságtól kérheti. [36] A végzés ellen a Kp. 116. §
- d)pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2026. június 30. Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Dobó Viola s.k. előadó bíró Dr. Balogh Zsolt s.k. bíró Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró