A határozat elvi tartalma: Ha a felperes több olyan dokumentumot nyújtott be a cégnyilvántartásba, melyek szerint bizonyos vállalkozások a tulajdonában állnak, a sajtó nem vonható felelősségre az ilyen tartalmú állítások valótlansága miatt. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 2.Pf.20.708/2022/5/II. A felperes: felperes, felperes címe. A felperes képviselője: Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Schiffer András ügyvéd Az alperes: alperes, alperes címe Az alperes képviselője: Z. Tóth Ügyvédi Iroda, ügyvéd címe, ügyintéző dr. Szalay-Tóth Katalin ügyvéd A per tárgya: személyiségi jog megsértése Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 27.P.22.911/2021/
- í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 2 Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket. Felhívja a felperest, hogy a fellebbezési illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1003200001070044-09060018 számú illetékbevételi számlája javára az esedékesség napjáig fizesse be. A fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a párt (párt) politikusa, elnökségi tagja, önkormányzati képviselő. Az alperes a hetilap internetes sajtótermék kiadója. Az országos, illetve európai parlamenti képviselettel rendelkező ellenzéki pártok 2021 őszén előválasztást rendeztek a 2022-es országgyűlési választáson induló ellenzéki egyéni választókerületi jelöltek kiválasztására. A felperes az előválasztáson a megye
- számú (települési) választókerületében indult a párt által támogatott képviselőjelöltként, mellyel összefüggésben tett feddhetetlenségi nyilatkozatának
- pontja az alábbiakat tartalmazta: „Nincsen offshore cég - vagyis a
- évi LXXXI. törvény meghatározása szerint ellenőrzött külföldi társaság – sem az én, sem a velem egy háztartásban élő hozzátartozóm tulajdonában.” Az alperes által kiadott hetilap internetes sajtótermék
- szeptember hó 23-án „cikk címe” című cikke – egyebek mellett – az alábbiakat tartalmazta: „Igazán kínos helyzetben (…) csak azok a megye
- sz. (települési) választókerületében szavazók vannak, akik szeretnének előválasztani, de egyben szakítanának is az „óbaloldallal”, valamint – a település2i személy1-ügyhöz mérhető – feddhetetlenségi problémákkal. A régóta párt2 személy2 ellen ugyanis egy offshorelovag-gyanús párt-s, bizonyos felperes indul. Miért mondjuk, hogy felperes gyanús? A személy3ista jelölt
- július 26-án aláírt egy előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatot, amelyben úgy nyilatkozik, nincs offshore Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 3 vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában. S lássunk csodát, épp ugyanezen a napon szállt ki - a néhány héttel korábban leadott életrajza szerint általa vezetett - cég1 Kft.-ből egy olyan, állam állambeli offshore-helyszínre bejegyzett vállalkozás (cég2) amelynek ő az aláírási joggal rendelkező képviselője.” A fenti cikk megjelenésének másnapján,
- szeptember hó
- napján ugyanebben a témában „cikk címe2” címmel újabb írás jelent meg, mely – többek között – az alábbiakat tartalmazta: „Az ügy politikai tétje megítélésünk szerint azért magas, mert felperes nyilvánvalóan megsértette az általa is aláírt előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatban foglaltakat, amely szerint nincs offshore vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában – és az előválasztási folyamat komolyan vehetősége múlik azon, hogy lesz-e ennek bármiféle következménye.”
- szeptember hó 28-án ugyancsak a hetilap internetes portálon jelent meg „A párt és a párt3 koalíciója megmentette felperest, de nyomozás indulhat az offshore ügyben” című írás, mely – többek között – az alábbiakat tartalmazta: „Noha az Országos Előválasztási Bizottság tegnap – a párt és a párt3 összefogásának köszönhetően, az párt4 és a párt5 tartózkodása mellett – elutasította a megyei
- (települési) választókerületében induló felperes ellen benyújtott etikai indítványt, még azért nem kerülhet pont a hetilap által feltárt ügy végére. A személy3-párt elnökségi tagja ugyanis a bizottságnak írt levelében elismerte, hogy bő 11 évig egy offshore vállalkozás képviselőjeként működött, ám a tulajdonosi mivoltáról készült, általa aláírt dokumentumot ma már „hibásnak” mondja. felperes lényegében strómanként írja körül magát, és azt állítja, van egy nála is ténylegesebb tulajdonosa az offshore vállalkozásnak - de nem árulja el, kicsoda.” (…) „Emlékeznek még, hogy kezdődött felperes offshore kálváriája? A párt települési jelöltje, a párt elnökségének tagja
- július 26-án aláírt egy előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatot, amelyben úgy nyilatkozik, nincs offshore vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában. Noha - mint a hetilap kiderítette - épp ugyanezen a napon egy állam állambeli offshore-helyszínre bejegyzett társaság (cég2) képviseletében járt el, sőt idén nyáron még az amerikai cég tulajdonosaként tüntette fel magát a magyar cégbíróságon iktatott hivatalos dokumentumok szerint.” A felperes ügyvezetése alatt álló cég1 Kft. alapítója a állam-i (USA) illetőségű cég2 (cég2) volt, mely társaságnak
- július 26-i lemondásáig a felperes volt az igazgatója és kézbesítési megbízottja. Ugyanezen a napon a cég2 cég1 Kft.-ben levő üzletrészét értékesítette személy5nek, mely ügyletről szóló alapítói határozatot a felperes a cég2 képviselőjeként írta alá. A cégiratok között elfekszik cég2
- február
- és
- június
- napján kelt alapítói tagi határozata és felhatalmazása, melyet a felperes írt alá s melyben magát a cég2 tagjaként, tulajdonosaként tüntette fel. A felperes
- szeptember
- napján határozat kijavítása iránti kérelmet nyújtott be az cég1 Kft.-t nyilvántartó cégbírósághoz, bejelentve, hogy a változásbejegyzési kérelmek mellékleteként benyújtott dokumentumokban elírás történt, tévesen került sor felperes tagként való feltüntetésére. [2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnévhez fűződő jogát azzal, hogy a kiadásában megjelenő hetilap internetes portálon
- szeptember 24-én megjelent „cikk címe2” című írásában a cikk címében és „az ügy politikai tétje megítélésünk szerint azért magas, mert felperes nyilvánvalóan megsértette az Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 4 általa is aláírt előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatban foglaltakat, amely szerint nincs offshore vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában – és az előválasztási folyamat komolyan vehetősége múlik azon, hogy lesz-e ennek bármiféle következménye” kijelentésével valótlanul állította a felperesről, hogy hazudott és valótlan tartalmú feddhetetlenségi nyilatkozatot tett; továbbá azzal, amikor a
- szeptember 23-án ugyancsak a hetilap internetes portálon megjelent „cikk címe” című írásában a „[m]iért mondjuk, hogy felperes gyanús? A személy3ista jelölt
- július 26.-án aláírt egy előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatot, amelyben úgy nyilatkozik, nincs offshore vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában. S lássunk csodát, épp ugyanezen a napon szállt ki a – néhány héttel korábban leadott életrajza szerint általa vezetett – cég1 Kft.-ből egy olyan, állam állambeli offshore-helyszínre bejegyzett vállalkozás (cég2) amelynek ő az aláírási joggal rendelkező képviselője” kijelentésével valós cégjogi tényeket abban a hamis színben tüntetett fel, mintha hazudott volna és valótlan tartalmú feddhetetlenségi nyilatkozatott tett volna; valamint azzal, amikor a
- szeptember 28-án ugyancsak a hetilap internetes portálon megjelent „A párt és a párt3 koalíciója megmentette felperest, de nyomozás indulhat az offshore ügyben” című írásában az „[e]mlékeznek még, hogy kezdődött felperes offshore kálváriája? A párt települési jelöltje, a párt elnökségének tagja
- július 26-án aláírt egy előválasztási feddhetetlenségi nyilatkozatot, amelyben úgy nyilatkozik, nincs offshore vállalkozás az ő vagy a családja tulajdonában. Noha – mint a hetilap kiderítette – épp ugyanezen a napon egy állam állambeli offshore-helyszínre bejegyzett társaság (cég2) képviseletében járt el, sőt idén nyáron még az amerikai cég tulajdonosaként tüntette fel magát a magyar cégbíróságon iktatott hivatalos dokumentumok szerint” kijelentésével valótlanul híresztelte a felperesről, hogy hazudott és valótlan tartalmú feddhetetlenségi nyilatkozatot tett. A felperes – a jogsértés megtörténtének megállapításán túl – kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől. A felperes kérte továbbá az alperes elégtételadásra kötelezését, oly módon, hogy az alperes levélben kérjen elnézést az alperestől és a levél tartalmát, valamint az ítélet rendelkező részét 30 napra helyezze el a hetilap internetes hírportál nyitó oldalán, valamint a hetilap hivatalos facebook-oldalán, ezt követően pedig a kifogásolt közlést hordozó cikkek elérhetőségéig biztosítsák a közzétett levélhez és ítéleti rendelkező részhez való hozzáférést a nyilvánosság számára. Kérte az alperes kötelezését 1.000.000 forint sérelemdíj és ezen összeg után
- szeptember
- napjától a kifizetésig járó kamata és felszámított perköltsége megfizetésére is. [3] Az alperes a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte. Az alperes érvelése szerint a felperesi feddhetetlenségi nyilatkozat kiadásának időpontjában (
- július 26.) a cégnyilvántartásba benyújtott cégiratok – jelesül a cég2
- február
- napján és június
- napján kelt alapítói határozatai – egyértelműen azt tartalmazták, hogy a felperes tulajdonában áll az offshore cégnek minősülő cég2, következésképpen közhiteles nyilvántartási adatok támasztják alá állítása valóságát. Értékelése szerint semmilyen relevanciája nincs annak, hogy a felperes később a fenti cégiratok kijavítását kezdeményezte a cégbíróságnál, különös tekintettel arra, hogy a felperes állítását pusztán az érintett felek nyilatkozatával és nem közhiteles nyilvántartásból – így különösen állam állam cégbíróságától – származó okiratokkal igazolta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 5 Az alperes előadása szerint a felperes és személy5 lakcímének azonossága (felperes címe. szám, sz.), valamint az, hogy ez az ingatlan a felperes kizárólagos tulajdonát képező cég
- tulajdonában áll felveti a nevezettek közötti hozzátartozói viszony vélelmét is, melyből szintén az következik, hogy a felperes feddhetetlenségi nyilatkozata nem fedi a valóságot. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 forint perköltséget, továbbá külön felhívásra a Magyar Államnak 60.000 forint meg nem fizetett illetéket. Határozatának indokolásában ismertette a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:
- §
(2)bekezdését, a 2:51. §
(1)bekezdését, továbbá a 2:
- §-át. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a felperes közéleti szereplői mivoltának, melynek következtében a közéletet érintő tevékenységével összefüggésben fokozottan köteles tűrni a személyét érintő kritikus állításokat, melybe szűk körben beletartozik még a valótlan állítások tűrésének kötelezettsége is, hivatkozott a 7/
- (III. 7.) AB határozat [50] pontjára. A
- szeptember 23-án megjelent írásban foglaltakkal kapcsolatosan rögzítette, hogy az a tényállítás minősül a valóság hamis színben történő feltüntetésének, mely önmagában valós, de a valóság teljes kibontásához további való tények közlése is szükséges, melynek elmaradása tartalmilag fogyatékos, a valóságot elferdítő, azt hamis színben feltüntető közlést eredményez. Ennek megfelelően a valóság hamis színben történő feltüntetésére vonatkozó igény megalapozottságának alapfeltétele azon való tények megjelölése (és bizonyítása), melyek elhallgatása következtében hiányos (tartalmilag fogyatékos), a valóság elferdítésére alkalmas a közölt, önmagában a valóságnak megfelelő tényállítás. A fenti levezetésből következik az is, hogy a valóság hamis színben történő feltüntetését nem eredményezheti a való tényekre vonatkozó véleménynyilvánítás. Elhallgatott – azaz a valóság kibontásához szükséges – további tényekre maga a felperes sem hivatkozott. Azaz nem volt olyan felperesi állítás, hogy az alperes elhallgatott volna a nem vitatottan valós cégjogi tényen (jelesül, hogy a felperes a feddhetetlenségi nyilatkozatának megtétele napján szállt ki az ügyvezetése alatt álló cég1 Kft.-ből a felperes által képviselt cég2) túlmenő olyan valós tényt, mely közlésének elmaradása a valóságot hamis színben történő feltüntető állítást eredményezett. Ebből egyenesen következik, hogy elviekben kizárt a kifogásolt közlés valóság hamis színben történő feltüntetéseként való értelmezése. Rögzítette, miszerint a felperes arra alapozta a valóság hamis színen történő feltüntetése iránti igényét, hogy az alperesi cikk úgy tüntette fel a személyét, mintha hazudott volna és valótlan tartalmú feddhetetlenségi nyilatkozatott tett. A bizonyíthatósági teszt alkalmazásával megállapította, hogy a kifogásolt alperesi állítás – mellyel a felperesi értelmezéssel ellentétben nem hazugnak, hanem gyanúsnak minősítette, hogy a
- július 26-án feddhetetlenségi nyilatkozatot aláíró felperes ugyanezen a napon offshore vállalkozás képviseletében is eljárt – véleménynyilvánítás, mert az alperesi újságíró szubjektív megítélésén alapuló értékelése a felperest érintő történések egymásra vetített értékelése. Az alperesi véleménynyilvánítás ténybeli megalapozottsága következik abból, hogy a gyanúsnak minősített felperesi magatartások alapját képező tényállításokat a felperes nem tette vitássá. Véleménynyilvánítás nem alapozhat meg valóság hamis színben történő feltüntetésére alapított igényt, következésképpen ezen okból is megalapozatlan a fentiek Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 6 szerinti felperesi igény. Kiemelte, hogy az alperesi cikk a valóságnak megfelelően ismertette a fedhetetlenségi nyilatkozat és a felperes képviselőként történő eljárásának tartalmát. A második,
- szeptember 24-én közölt cikkben megjelentek vonatkozásában előrebocsátotta, hogy a felperesi értelmezéssel ellentétben az alperes nem azt állította, hogy „hazudott”, hanem azt, hogy „megsértette a feddhetetlenségi nyilatkozatban foglaltakat.” Az alperesi megfogalmazás szélesebb értelmezésre ad lehetőséget, nem csak azt jelentheti, hogy a felperes nem mondott igazat, hanem azt is, hogy a cég2 képviselőjeként való eljárása nem egyeztethető össze a feddhetetlenségi nyilatkozat kiterjesztő értelmezésű tartalmával, jelesül, hogy a felperesnek és családtagjának nincs köze offshore vállalkozáshoz. A kifogásolt alperesi közlés valóságtartalmát az annak megjelenésekor rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell megítélni. A cikk megjelentetésekor,
- szeptember 24-én a közhiteles cégnyilvántartásban felperes által benyújtott cégiratok – a cég2
- február
- és
- június
- napján kelt tagi határozata és felhatalmazása – egyértelműen azt tartalmazta, hogy a felperes ezen cég tagja, tulajdonosa. Csak a fenti írás megjelenését követően,
- szeptember
- napján nyújtotta be a felperes a cégnyilvántartásba kijavítás iránti kérelmét, amit a bíróság tudomásul vett a cég iratai között elhelyezett, mivel annak intézése nem igényelt cégnyilvántartásba történő bejegyzést. A fentiekben részletezett cégnyilvántartási adatok kellő ténybeli alapjául szolgálnak a kifogásolt alperesi közlésnek, mert azokból egyértelműen az következik, hogy a felperes cég2 tagja, tulajdonosa. Irreleváns az alperesi közlés jogszerűségének megítélésével összefüggésben az, hogy a felperes utóbb a cégnyilvántartásba általa benyújtott iratok tartalmának kijavítását kérte. Kiemelte, hogy a sajtó nem köteles a közhiteles cégnyilvántartási adatok ellenőrzésére, ennek megfelelően az alperes nem lett volna köteles az cég1 Kft. cégtörténetének tanulmányozására, ezért utasította el a felperes ezen gazdasági társaság cégmásolata bizonyítékként történő benyújtásának bevárására és értékelésére vonatkozó indítványát. A harmadik, a
- szeptember
- napján megjelent közlések vonatkozásában visszautalt az első és második írás vonatkozásban kifejtettekre, ezért a keresetet e körben is elutasította. Kiemelte, hogy a perbeli jogkérdés megítélésével összefüggésben nem volt relevanciája a felperes és személy5 közötti hozzátartozói kapcsolat megítélésének. A perköltségről a Pp.
- §-a alapján rendelkezett. [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását, továbbá perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet figyelmen kívül hagyta a 7/
- (III. 7.) AB határozat azon elvi tételét, mely szerint a bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt és azt, hogy a közéleti szereplők is igényelhetnek jogi védelmet a hamis tényállításokkal szemben. Az értékítéletekkel szemben a tényállítások mindig olyan konkrétumot tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás útján igazolható, ellenőrizhető. Hamis tény állításával, vagy híresztelésével szemben már csak akkor véd a véleménynyilvánítás szabadsága, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról és foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. Az elsőfokú bíróság a magyar nyelv bevett szabályaival ellentétesen tett különbséget a „hazudott” és a „megsértette a fedhetetlenségi nyilatkozatban foglaltakat” jelentése között. Ha egy nyilatkozat tényállítást tartalmaz, úgy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 7 tényállításban foglaltakat akkor lehet megsérteni, ha a nyilatkozó valótlanul tényt állít, tehát hazudik. Az elsőfokú bíróság iratellenesen érvel az indokolás [30] pontjában a fedhetetlenségi nyilatkozat kiterjesztő értelmezési tartalma mellett. A tanúk és a felperes személyes meghallgatásával fel lehetett volna tárni a fedhetetlenségi nyilatkozat keletkezésének körülményeit, így azt is, hogy annak
- pontját szándékosan szűken fogalmazták meg, annak kiterjesztő értelmezésű tartalma mellett érvelni teljesen önkényes, iratellenes. Az ítéleti indokolás [33] pontja első mondata, amikor „nyilvános cégadatokra”, majd a második mondata egyenesen „bejegyzett cégadatokra” utal, azt a hamis látszatot kelti, mintha a felperes bármikor, bármelyik említett cégnek, bármelyik állam cégnyilvántartásában tulajdonosként, tagként lett volna feltüntetve. Tisztázást nyert a perben, hogy a hivatkozott cégjogi nyilatkozatot tulajdonos eleve nem is tehette meg, csak az adott cég vezető tisztségviselője. Az elsőfokú bíróság ítélete egyértelműen nem tér ki a tárgyaláson kifejtett azon álláspontjára, mely szerint a hivatkozott és tévedésből tagként jegyzett cégjogi jognyilatkozatokat a hatályos cég- és polgári jogi szabályok alapján a felperes kizárólag vezető tisztségviselői minőségében tehette meg. A február
- és június 8-án kelt cégiratokat jogszerűen tag, tulajdonos a Ptk. alapján elő sem terjeszthette. Az első kérdés, amit tehát e körben az eljáró bíróságnak hivatalból vizsgálnia kellett volna, hogy a hivatkozott cégiratokat jogszerűen tagi, tulajdonosi minőségében bárki jegyezhette-e. Ezt a kérdést azonban az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, holott erre a kérdésre egyértelműen nemleges a válasz. A következő kérdés az, hogy ezen jogi tényt az alperesi újságírónak a foglalkozása által megkívánt körültekintést figyelembe véve kellett-e ismernie. Álláspontja szerint a kérdésre egyértelmű igenlő a válasz. Ha a felperes empirikusan igazolható, vagy cáfolható jogi tényekről nyilatkozott a fedhetetlenségi nyilatkozatban, akkor a nyilatkozat valószerűségéről, vagy valótlanságáról szóló nyilatkozat is tényállításnak minősül. Az elsőfokú ítélet indokolása az alperesi tényállítás alátámasztására olyan cégiratokat, tagi, tulajdonosi pozíció megjelölést fogadott el, ami az eljáró bíróság és a foglalkozása által megkívánt körültekintést gyakorló újságíró számára egyaránt nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy a nyilatkozó személy az adott jognyilatkozatot érvényesen megtegye. [6] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az anyagi jogot és utasította el a felperes keresetét. Tényként állapítható meg, hogy a felperes ugyanazon a napon tette mind a fedhetetlenségi nyilatkozatot, mind pedig az offshore vállalkozás képviseletében tett nyilatkozatot és a csak utóbb, amikor a gyanúsnak mondható helyzetet feltárta, kezdeményezett a cégbíróságnál egy saját tévedése korrigálására irányuló eljárást. A kifogásolt közléseket a teljes szövegkörnyezetből kiragadva értelmezte a felperes. Következtetésként jutott arra, hogy a felperes hazudott, de nem ezen volt a hangsúlyt, hanem azon, hogy a fedhetetlenségi nyilatkozat egészére, melynek részét képezte annak
- pontja, egyértelműen nyilatkozott úgy, hogy vele szemben kizáró ok nem áll fenn, holott a nyilatkozat aláírása napján általa sem vitatottan egy offshore vállalkozással összefüggően tett intézkedést magyar hatóság felé. A felperes közéleti szereplőként magasabb tűrési kötelezettséggel rendelkezik, nem magánéleti szereplésével összefüggő magatartása képezte a cikk lényegét. A közhiteles nyilvántartásnál elfekvő iratok alapján a cikkben közöltek a valóságnak megfelelnek, az elsőfokú bíróság által használt, bejegyzett cégadatok kifejezés összefoglaló jellegű és nem kelt hamis látszatot. Valamennyi, a felperes által kifogásolt közlés tekintetében okirati bizonyítékot csatolt. A felperes a kereset megindítása előtt nem volt Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 8 elzárva attól, hogy azon cégiratokat, amelyek alkalmasak lehettek volna keresete jogalapja tekintetében a fedhetetlenségi nyilatkozatban foglaltak alátámasztására, nem csatolta. A felperes által aláírt iratokból viszont az állapítható meg, hogy azokat nem vezető tisztségviselőként, hanem tulajdonosként írta alá. A cikkek megjelenése után,
- szeptember 27-ei keltezéssel terjesztett elő a felperes kijavítás iránti kérelmet a cégbíróságnál, nyilvánvaló elírásra hivatkozással. Amennyiben a változásbejegyzésénél elírás történt a felperes tulajdoni minőségét illetően és erre a felperes az alperesi cikkek után jött rá, akkor a jelen perben érvényesített felperesi igény egyáltalán nem értelmezhető, hiszen nem az alperes közölt valótlan tényt, vagy tüntetett fel cégjogi tényeket hamis színben, hanem a felperes nem járt el kellő gondossággal. [7] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [8] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
- §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező felek sem hivatkoztak. A másodfokú bíróság ezért a Pp.
- §
(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, mivel az érdemben helyes. [9] A jogvita elbírálása szempontjából az bírt meghatározó jelentőséggel, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes előbb
- február 8-án, majd június 8-án is iratokat írt alá, ahol magát a cég2 tagjaként, tehát a tulajdonosaként tüntette fel, és ezek az iratok benyújtásra kerültek a magyar cégbírósághoz.
- július
- napján a felperesi ügyvezetés alatt álló cég1 Kft. alapítója, a cég2, melynek a felperes volt a képviselője és kézbesítési megbízottja
- július
- napjáig, értékesítette az üzletrészét egy természetes személy részére. A felperes pedig ugyanezen a napon aláírta a feddhetetlenségi nyilatkozatot, melynek
- pontja így szólt: „Nincsen offshore cég – vagyis a
- évi LXXXI. törvény meghatározása szerint ellenőrzött külföldi társaság – sem az én, sem a velem egy háztartásban élő hozzátartozóm tulajdonában.” [10] Az első cikkben sérelmezett közlés vonatkozásában elsődlegesen azt szükséges rögzíteni, hogy a sérelmezett írás a felperest „offshore-lovag gyanúsnak” nevezi. A szöveg PK
- számú állásfoglalás szerinti értelmezése alapján az írás a felperest nem offshore cég tulajdonosaként, hanem olyan személyként írja le, aki ilyen jellegű cégek működtetésében, akár tulajdonosként, akár vezető tisztségviselőként érdekelt. Az írás ezt követően így folytatódik: „Miért mondjuk, hogy felperes gyanús?”, majd egyértelműen rögzíti azt, hogy mely tények alapján minősíti a felperes eljárását gyanúsnak az újságíró, ahogy a fedhetetlenségi nyilatkozatot aláírta. Az írás e körben kitér arra, hogy ugyanazon a napon írta alá a felperes a feddhetetlenségi nyilatkozatot, amelyik napon egy általa vezetett magyar gazdasági társaságból kiszállt egy offshore cégnek minősített társaság, amely utóbbinak szintén a felperes volt a képviselője. Az írásban megjelenítésre került az offshore cégnek Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 9 minősített társaság alapítói határozata is, amelyet a felperes hozott, mint ezen cégnek a képviselője. Az alperesi írás tehát nem csak hogy valós tényeket közölt, hanem a szerkesztésével egyértelművé tette, hogy mely tények alapján tekinti a felperes eljárását „offshore- lovag gyanúsnak.” Ilyen körülmények között a minősítés való tényeket nem tüntetett fel hamis színben. [11] A második cikk címében a hazugságra utalás egy erőteljes megfogalmazás a feddhetetlenségi nyilatkozat megtételére vonatkozóan, azonban ezen írás is tartalmazza azon tényeket, amely alapján az alperesi újságíró ezen következtetését levonta. A cikkbe is beágyazásra kerültek azon okiratok, amelyben a felperes saját magát két alkalommal is egy offshore vállalkozásnak minősíthető cég tulajdonosaként tüntette fel, ebből következően az írás következtetése éppen a felperes saját korábbi nyilatkozatai alapján nem volt valótlan. [12] A harmadik cikk vonatkozásában a másodfokú bíróság visszautal az első és második cikknél kifejtettekre. [13] A Fővárosi Ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a fentiek alapján jelen ügyben nem kellett azt vizsgálnia, hogy az alperesi újságíró a foglalkozása gyakorlása során a tőle elvárt körültekintést tanúsította-e vagy sem, az ún. New York Times-doktrína alkalmazása nem volt szükséges [New York Times v Sullivan, 376 45 254
(1964), 36/
- (VI. 24.) AB]. A felperes ugyanis saját maga tett olyan nyilatkozatokat, amelyek szerint az ún. offshore cég tagja és csak az alperesi cikkek megírását követően jelezte a cégbíróság felé, hogy elírás történt a korábban csatolt iratokban. Az alperesi cikkek tehát nem csupán tényekről számoltak be, hanem olyan tényekről, amelyek a felperestől származtak. Az alperesi írások valóságtartalmát pedig semmilyen mértékben nem érinti az, hogy a felperes valamilyen cégjogi nyilatkozatot előterjeszthetett-e a társaság tulajdonosaként, tagjaként, mivel az alperesi írásokat kiváltó állításokat éppen a felperest tette meg a
- február
- és június 8én kelt nyilatkozataiban. A fókuszban lévő közéleti téma nem igényelte annak felvetését, hogy jogi szempontból a nyilatkozatot tevő jogosult volt-e nyilatkozatot tenni. [14] A másodfokú bíróság azon felperesi érveléssel, miszerint az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy ténylegesen a tulajdonában állt a cég2, kapcsolatosan hangsúlyozza, hogy a fentiek szerint korábban éppen felperes maga tett ilyen nyilatkozatokat. A közhiteles nyilvántartás beszerzésére vonatkozó felperesi előadás körében pedig megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes a
- sorszámú beadvány első oldalának utolsó bekezdésében maga nyilatkozik úgy, hogy a állam Állam az ott bejegyzett cég vonatkozásában tulajdonosokról szóló igazolást nem állít ki. [15] A felperes fellebbezése nem volt megalapozott, ezért másodfokú bíróság kötelezte a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a másodfokú perköltség viselésére. Az alperesi jogi Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.708/2022/5/II 10 képviselő munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja és a 4/A. §-a alapján állapította meg 200.000 + áfa összegben. [16] A fellebbezési illeték összege a fellebbezéssel igényelt sérelemdíj, tehát az 1.000.000 forinthoz igazodva, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(3)bekezdés c) pontja és 46. §
(1)bekezdése alapján 80.000 forint. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetéséről a másodfokú bíróság a Pp. 101. §
(1)bekezdése, a Pp. 102. §
(1)bekezdése és a 30/
- (XII. 27.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján, továbbá az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján döntött. Budapest,
- január
- Dr. Kisbán Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró Dr. Virág Csaba s.k. bíró