← Magyarország

Pf.20034/2020/10 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A kölcsönszerződésben és az ÁFSZ-ben foglaltak még a számítási képletekkel sem minősülnek elégséges tájékoztatásnak ahhoz, hogy a szerződést kötő fogyasztó pénzügyi ismeretek és az aktuális árfolyamokra, kamatlábakra vonatkozó információk hiányában fel tudja mérni azt, hogy milyen hatása van az árfolyamkockázatnak az általa teljesítő törlesztőrészletek összegére és arra, hogy pusztán az árfolyam változása okán a tőketartozása is emelkedik. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.V.20.034/2020/

  1. A felperes: felperes (cím3.) A felperes képviselője: Jogi_képviselő1 ügyvéd (cím8.) Az alperesek: alperes1 (cím1.) I. rendű; alperes2 (cím2.) II. rendű Az alperesek képviselője: Jogi_képviselő2 Ügyvédi Iroda (Jogi_képviselő2 ügyvéd cím9.) I. rendű Jogi_képviselő3 kamarai jogtanácsos II. rendű A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: a felperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: szerződés semmisségének megállapítása Az elsőfokú bíróság: Pécsi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 37.P.20.519/2019/
  3. Közbenső ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes és az I. rendű alperes jogelődje által
  4. november 6-án megkötött 001 számú kölcsönszerződés az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége okán érvénytelen. Az elsőfokú bíróság ítéletét a törzskönyv kiadására vonatkozó kereseti kérelmet elutasító részében hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását és az elszámolást érintően új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Mellőzi a felperesnek elsőfokú perköltségben és le nem rótt kereseti illetékben marasztalását. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek 52.900 (ötvenkettőezer-kilencszáz) Ft, az I. rendű alperesnek 67.100 (hatvanhétezer-egyszáz) Ft, a II. rendű alperesnek 22.700 (huszonkettőezer-hétszáz) Ft költsége merült fel. A feljegyzett fellebbezési illeték összege 169.100 (százhatvankilencezer-egyszáz) Ft. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 2 Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes jogelődje, a Zrt
  5. (a továbbiakban I. rendű alperes) között
  6. november 6-án kölcsönszerződés jött létre egy Skoda Octavia típusú személygépkocsi finanszírozására. A szerződés szerint a kölcsön deviza neme svájci frank, összege 149,31 Ft/CHF árfolyam mellett 22.806,34 CHF és 3.405.220 Ft. A kölcsön futamideje 120 hónap volt, a törlesztőrészletek összege 42.950 forint illetve 290 svájci frank azzal, hogy megfizetése a mellékelt törlesztési ütemezés szerint forintban történik. A kölcsönszerződés
  7. pontja a deviza fix finanszírozási csomag esetében alkalmazandó eltérő rendelkezéseket tartalmazta, előírta a 6.1.
  8. pont az ügyfél által fizetendő törlesztőrészlet forint összegének meghatározására, a 6.1.
  9. pont a törlesztőrészlet deviza összege ÁSZF 8.
  10. pontja figyelembevételével történő meghatározására, a 6.1.
  11. pont az árfolyam-különbözet meghatározására vonatkozó képleteket. A 6.
  12. pontban a felek megállapodtak, hogy az árfolyam-különbözet a törlesztő részletekben kerül elszámolásra, a
  14. pont a törlesztőrészlet forintban meghatározott összegének a kölcsön nyújtó általi egyoldali módosításáról, a 6.
  15. pont a maximális törlesztőrészletszám elérését követően az árfolyamkülönbözet elszámolásáról rendelkezett. A szerződés 7.
  16. pontja rögzítette, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a kölcsönnyújtó Üzletszabályzatának Általános része, az Általános Szerződési Feltételek személygépjármű vásárlási kölcsönhöz (a továbbiakban ÁSZF) rendelkezései, továbbá az Adatvédelmi Ügyféltájékoztató irányadóak, melyek a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezik, és a szerződés kizárólag az ott felsorolt mellékletekkel együttesen érvényes. A szerződés aláírásával a felperes mint ügyfél kifejezetten elismerte, hogy a fenti okiratokat számára hiánytalanul átadták, azokat megismerte és az abban foglaltakat tudomásul vette. A szerződés mellékletként tüntette fel az Üzletszabályzat Általános részét, az Általános Szerződési Feltételeket, a Törlesztési Ütemezést, az Átadás-átvételi jegyzőkönyvet és az Adatvédelmi Ügyféltájékoztatót. Az ÁSZF. 8.
  17. pontja rögzítette, hogy a kölcsönnyújtó a kölcsönszerződés alapján nyújtott kölcsön összeget – függetlenül annak a kölcsönszerződésben megállapított pénznemétől – az 5.
  18. pontban foglaltakkal összhangban a gépjárműről kiállított szállítói számla pénznemében, a számlán feltüntetett összegben folyósítja. Az ügyfél tudomásul veszi, hogy abban az esetben, ha a kölcsön pénzneme és a szállítói számla pénzneme eltér egymástól, a kölcsönszerződés aláírásától a kölcsönösszeg folyósításának időpontjáig bekövetkező árfolyamváltozás következtében a kölcsönösszegnek a kölcsönszerződésben meghatározott pénznemben kifejezett értéke alapján az alábbi konverziós összefüggés szerint megváltozhat. Itt az ÁSZF az összefüggés bemutatására azt a képletet tartalmazta, ami alapján kiszámítható az aláírástól a folyósítás időtartamáig az árfolyamváltozásból eredő esetleges kölcsönösszegváltozás. Az ÁFSZ 8.
  19. pontja szerint az ügyfél köteles a kölcsön összegét a kölcsönszerződésben – illetőleg a 8.
  20. pontban részletezettek szerint – meghatározott mértékű törlesztőrészletekben visszafizetni a kölcsönnyújtó részére. A törlesztőrészlet a kölcsönszerződésben rögzített tőke és kamatrészből tevődik össze. A kamat, illetőleg törlesztőrészlet megállapítása az alábbi képlet alapján történik. Itt az ÁFSZ tartalmazta azt a képletet, ami alapján kiszámítható a nyújtott kölcsön összegének megfelelő törlesztőrészlet forint értéke, ha a törlesztőrészletek a szerződésben devizában vannak meghatározva, és a deviza forintra történő átváltásának árfolyama. Ebben a pontban rögzítésre került, ha a kölcsönszerződés az egyes Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 törlesztőrészletek összegét devizában állapítja meg, annak megfizetése a kölcsönszerződés ettől eltérő rendelkezésének hiányában forintban történik. Az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. Az ÁSZF
  21. pontja a törlesztőrészlet összegének a referencia kamat (LIBOR) megváltozása miatti módosítását szabályozta. A kölcsönszerződés biztosítására a felek a finanszírozott gépjárműre vételi jogot alapítottak. Az ÁSZF 5.
  22. pontjában kikötötték, hogy a vételi jogának biztosítása érdekében kizárólag a kölcsönnyújtó jogosult a gépjármű törzskönyvének átvételére és őrzésére. A törzskönyv a kölcsönszerződés futamideje alatt a kölcsönnyújtó mint vételi jog jogosultja birtokában marad. A felek között megtörtént a
  23. évi XL. törvény szerinti elszámolás, mely felülvizsgálatnak minősült. Az I. rendű alperes a kölcsönszerződést felmondta, a felperessel szemben fennálló 2.396.542 Ft tőke és járulékai követelését a II. rendű alperesre engedményezte. A felperes keresetében kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását és a kölcsönszerződésnek az ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítását azzal, hogy a felperes tartozása az alperesek által nyilvántartott összeggel szemben csak 282.325 Ft. Kérte továbbá az alperesek kötelezését a törzskönyv kiadására. A kölcsönszerződés érvénytelenségét fenntartott keresetében arra alapította, hogy az árfolyamkockázat teljes körű viselésére vonatkozó szerződési feltétel a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt tisztességtelen, ami miatt a teljes szerződés semmis. A tájékoztatás elégtelenségére alapított kereseti kérelmét azzal a hivatkozással is alá kívánta támasztani, hogy az ÁSZF nem vált a szerződés részévé, mert a megismerését az I. rendű alperes nem biztosította számára, és azt egyedileg sem tárgyalták meg. A törzskönyv kiadását arra hivatkozással kérte, miután az opciós szerződés járulékos jellegénél fogva osztja a kölcsönszerződés jogi sorsát, így annak érvénytelensége automatikusan maga után vonja az opciós adásvételi szerződés érvénytelenségét, ami miatt az alperesek nem jogosultak a törzskönyv birtokban tartására. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Hangsúlyozták, a felperes teljes bizonyító erejű magánokiratban ismerte el az ÁSZF megismerését, átvételét, ezért az a szerződés részévé vált, az abban foglaltak és az egyedi kölcsönszerződés pedig megfelelő tájékoztatást nyújtott a felperes részére az árfolyamkockázatról. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az ÁSZF a szerződésnek részévé vált, mert annak lényegi tulajdonsága, hogy azokat a szerződő felek egyedileg nem tárgyalják meg, ennek ellenére a szerződés részét képezik, feltéve, hogy az alkalmazója a Polgári Törvénykönyvről szóló
  24. évi IV. törvény 205/D. §

(1)bekezdése szerint lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A felperes teljes bizonyító erejű magánokiratban ismerte el, hogy az ÁSZF-t megismerte, illetve átvette, elolvasta, elfogadta, mindezzel az alperesek a rájuk háruló bizonyítási kötelezettségnek eleget tettek. Ezért a szerződés érvénytelenségét és a tájékoztatási kötelezettség teljesítését az egyedi kölcsönszerződés és a részévé vált ÁSZF rendelkezéseinek egybevetésével vizsgálta. A perbeli esetben külön kockázatfeltáró nyilatkozat nem készült, ez azonban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 203. §
(6)és
(7)bekezdése szerint nem eredményezte a kölcsönszerződés érvénytelenségét. Hiánya annyit jelentett, hogy az egyedi szerződés és az annak részét képező ÁSZF, illetve a szerződéskötéskor szóban kapott tájékoztatás alapján kellett vizsgálni, hogy az észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára felismerhető volt-e az, hogy az Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 árfolyamváltozás egy ténylegesen fennálló kockázat, amely teljes mértékben őt terheli, és amelynek bekövetkezése jelentős mértékben megnövelheti fizetési terheit. Nagy súllyal értékelte, hogy az ÁSZF 8.
  1. pontjában kifejezetten szerepel, az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. A felperesnek az egyedi kölcsönszerződés fejrészéből,
  2. és
  3. pontjából, valamint az ÁSZF 8.
  4. pontjából és 8.
  5. pontjából átlagos fogyasztóként fel kellett ismernie, hogy a deviza alapú szerződést, azaz devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és törlesztett kölcsönszerződést kötött. Azt is világosan felismerhette, hogy a forintban teljesítendő fizetési kötelezettsége a svájci frank árfolyamának változásától függően változik, amely miatt árfolyam-különbözet fizetendő, aminek mértéke az adott árfolyam ismeretében az egyedi kölcsönszerződés
  6. pontjában és az ÁSZF 8.
  7. pontjában feltüntetett képlet szerint egyszerű számtani művelettel meghatározható. Amennyiben a felperes a szerződés megkötése során szóbeli tájékoztatást nem is kapott, akkor is rendelkezésére állt a szerződésben foglalt, a 2/
  8. PJE határozatnak megfelelő tájékoztatás, a szerződés és az annak részét képező ÁSZF elolvasása útján a szerződés aláírása előtt a szükséges információk birtokába kerülhetett. A törzskönyv kiadása iránti kereset kapcsán hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés részévé vált ÁSZF 5.
  9. pontja szerint az alperesek a gépjármű törzskönyvét mindaddig jogszerűen tartják birtokban, amíg az adós a szerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget nem tesz. A törzskönyv hitelező általi birtokban tartása az adós visszafizetési kötelezettségét biztosító mellékkötelezettség, a felperes kölcsönszerződésből eredő tartozása pedig még nem került kiegyenlítésre. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset teljesítését kérte. Fellebbezésében továbbra is hivatkozott arra, az Üzletszabályzat nem vált a kölcsönszerződés részévé, mert azt nem kapta meg a szerződésben foglalt nyilatkozata ellenére, amit álláspontja szerint Tanú2 vallomása is alátámasztott. Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségét is állította, mert a részére írásban nyújtott tájékoztatás nem minősült megfelelőnek, abból az árfolyamkockázat viselése csak kikövetkeztethető volt, nem vált ezért világos és érthető feltétellé. A kifogásolt szerződési feltétel az Európai Unió Bírósága C-51/
  10. számú ítéletében foglaltakra és a Konzultációs Testület
  11. április
  12. napján tartott üléséről kiadott tájékoztató tartalmára figyelemmel is tisztességtelennek minősül. A felperes fellebbezéséhez csatolt két olyan ítéletet, amely a perbelivel azonos tartalmú kölcsönszerződés keresetében érvényesített okból fennálló érvénytelenségét megállapította. Az alperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, annak helyes indokaira hivatkoztak. Másodlagosan, a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén jogkövetkezményként annak érvényessé nyilvánítását kérték úgy, hogy a felperes a forintban fennálló tartozása után az irányadó forintkamat értékének kamatfelárral növelt mértékével egyenlő ügyleti kamatot köteles megfizetni. Felvetették az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését is az alkalmazandó jogkövetkezmény megállapítása érdekében. A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott. Az
  13. évi CXII. törvény
  14. §
(6)és
(7)bekezdése értelmében az olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. A kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell a devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletekre. Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a felek között deviza alapú kölcsönszerződés jött létre, és azt, hogy az ÁSZF a felek szerződésének részévé vált. Ehhez Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 [22] [23] [24] [25] 5 ugyanis az 1959. évi IV. törvény 205/B. §
(1)bekezdése szerint arra volt szükség, hogy a felperes számára az alperes lehetővé tegye, hogy annak tartalmát megismerje, és elfogadja. A perbeli kölcsönszerződés aláírásával pedig a felperes elismerte az Üzletszabályzatban foglaltak megismerését, megértését és elfogadását. Ennek ellenkezőjét a felperes Tanú2 ügyintéző tanúvallomásával sem tudta bizonyítani, mert bár a tanú nem emlékezett arra, hogy ÁSZF-t adott volna az ügyfeleknek, azt viszont előadta, hogy a számítógépes programból mindent kinyomtattak és az ügyfeleknek odaadtak. A tájékoztatás a 2/
  1. PJE határozat értelmében – összhangban az Európai Unió Bírósága ítéleteiből kitűnő iránymutatással – akkor megfelelő, ha abból az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára egyértelműen felismerhető, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, vagyis a törlesztőrészlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet. A tájékoztatásból egyértelműen ki kell tűnnie nem csak annak, hogy az árfolyamváltozással számolni kell, hanem annak is, hogy az nem elhanyagolható mértékű kockázatot jelent és nem csak elhanyagolható mértékben növelheti a törlesztőrészleteket. A Kúria a BH
  3. számú határozatában a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt, a perbelihez hasonló szerződéses rendelkezésen alapuló kikötés tisztességtelenségéről úgy foglalt állást, hogy nem világos, nem érthető a deviza alapú pénzügyi lízingszerződés általános szerződési feltételeinek a fogyasztó lízingbevevő fizetési kötelezettségét szabályozó kikötése, ha az árfolyamkockázat viselése – az árfolyamkockázat mibenlétére, a lízingbevevő fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására, a kockázatviselése felső határára vonatkozó, a fogyasztó lízingbevevő részére nyújtott kifejezett tájékoztatás hiányában csak kikövetkeztethető az általános szerződési feltételek több, különböző helyen, nem áttekinthető szerkezetben szereplő rendelkezésének egybevetése és együttes értelmezése alapján. A döntésben foglaltak a deviza alapú kölcsönszerződés vizsgálata során is irányadók. Az egyedi kölcsönszerződés annak deviza alapúságával kapcsolatban rögzíti, hogy a devizanem CHF és tartalmazza azokat a képleteket, amelyek alapján deviza fix finanszírozási csomag esetében a törlesztőrészlet Ft-ban meghatározott összege, devizaösszege és az árfolyam-különbözet meghatározásra kerül. Rögzíti azt is, hogy az árfolyam-különbözet a törlesztőrészletben kerül elszámolásra, aminek folytán a kölcsönnyújtó a törlesztőrészletek számát, a kölcsön végső lejáratát és a forintban meghatározott törlesztőrészletet egyoldalúan módosíthatja. Az ÁSZF 8.
  4. pontja tartalmából egyértelműen megállapítható, hogy az árfolyamváltozás elszámolását is magában foglaló törlesztőrészlet forint értékének meghatározását szabályozza és külön rögzíti, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. A szerződés tehát tartalmazza az árfolyamkockázatot, mint a deviza alapú szerződés kirovó és lerovó pénznem eltéréséből adódó szükségképpeni és automatikus következményét. Az árfolyamkockázat mibenlétére, tartalmára, viselésére vonatkozó kikötés azonban csak akkor világos és érthető, ha az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára felismerhető, hogy a számára kedvezőtlen árfolyamváltozás következményei korlátozás nélkül kizárólag őt terhelik, az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának felső határa nincs. A változás lehetősége és annak tényezői megjelennek ugyan a szerződésben és az ÁSZF-ben, a kockázat ténylegességét és jellegét azonban e szerződésrészletek nem határozzák meg. A fenti kikötések alapján a felperes a kölcsönszerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat konkrét lényegét, mibenlétét, a fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, továbbá azt, hogy a kockázatviselésének nincs felső határa, több, különböző helyeken mozaikszerűen szereplő szerződési feltétel együttes értelmezése és egybevetése alapján legfeljebb csak kikövetkeztetni tudta volna, ami a Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 [26] [27] [28] [29] [30] [31] 6 Konzultációs Testület
  5. április 10.-i üléséről kiadott emlékeztető
  6. pontjából és a felhívott eseti döntésből kitűnő ítélkezési gyakorlat szerint nem minősülhet megfelelő tájékoztatásnak, nem tekinthető világosnak és egyértelműnek. Az ÁFSZ 8.
  7. pontjának utolsó mondata valóban tartalmazta, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni. Ebből a szövegből az árfolyamkockázat léte kitűnik, de a kikötés világos és érthető feltételkénti minősítésére ez sem nyújtott kellő alapot. Az árfolyamkockázatnak a felperes fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatására ugyanis nem tartalmaz tájékoztatást, szöveges magyarázatot, ezért ebből az árfolyamváltozás pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt jelentős következményeit az átlagos fogyasztónak nem kellett felismernie, és enélkül nem hozhatott tájékozott, megalapozott döntést a szerződés megkötéséről (EU BC-227/18). Abból, hogy az árfolyamváltozás kockázatát az ügyfél köteles viselni, még az egyedi szerződés
  8. pontjában és az ÁSZF 8.
  9. pontjában szereplő matematikai képletekkel együtt értelmezve sem derül ki egyértelműen, hogy a felperesnek a futamidő végéig a svájci frank forinthoz viszonyított mindenkori árfolyama figyelembevételével számított törlesztőrészletet kell fizetnie, hogy az árfolyamváltozás egy időre nem kiszámíthatóan bármikor, így a hitel futamideje alatt is reálisan bekövetkezhet és a forinthitelekhez képest a felperesre nézve fokozott kockázattal jár, hiszen ennek következtében a fizetési kötelezettségei bármilyen mértékben korlátlanul akár többszörösére is emelkedhetnek. A Kúria 6/
  10. és 2/
  11. számú Polgári Jogegységi Határozatai, az Európai Unió Bírósága C-26/13, C-186/
  12. és C51/
  13. számú ítéletei alapján ezért nem volt a feltétel világosnak és érthetőnek értékelhető. Az alperesek azt, hogy a szerződésben és az ÁFSZ-ben rögzítetten felül megfelelő szóbeli tájékoztatást nyújtottak a felperes részére a szerződéskötést megelőzően a kölcsönszerződés árfolyamkockázatáról, a szerződés megkötésénél közreműködő Tanú2 tanúvallomásával nem tudták igazolni, hiszen a tanú a felperesre nem emlékezett, a perbeli szerződés körülményeiről ezért nem tudott nyilatkozni. Általánosságban sem tudott nyilatkozni arról, hogy az értékesítők, akiknek a feladatkörébe ez tartozott, milyen tartalmú tájékoztatást nyújtottak az ügyfelek részére. Az árfolyamkockázatra vonatkozó világos és érthető tájékoztatás igazolására nem lehetett alkalmas az az előadása, hogy az ügyfeleknek lehetőségük volt kérdést feltenni, amit az értékesítők válaszoltak meg. A felperes személyes előadásából is csak azt lehet megállapítani, megértette ugyan, hogy a svájci frank változásához képest fognak valamint számolni a fizetendő törlesztőrészlethez, de a kölcsönszerződés valós kockázatait a kapott tájékoztatásból nem tudta felmérni. A kölcsönszerződésben és az ÁFSZ-ben foglaltak még a számítási képletekkel sem minősülnek elégséges tájékoztatásnak ahhoz, hogy a szerződést kötő fogyasztó pénzügyi ismeretek és az aktuális árfolyamokra, kamatlábakra vonatkozó információk hiányában fel tudja mérni azt, hogy milyen hatása van az árfolyamkockázatnak az általa teljesítő törlesztőrészletek összegére és arra, hogy pusztán az árfolyam változása okán a tőketartozása is emelkedik. Az árfolyamkockázat valós tartalmáról tehát az alperesek nem adtak a felperes számára világos és érthető tájékoztatást, ezért a szerződésnek az árfolyamkockázatot teljes mértékben felperesre telepítő kikötése az
  14. évi IV. törvény
  15. §
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, és 209/A. §
(2)bekezdése alapján semmis szerződési kikötés. A főszolgáltatást megállapító szerződési feltételnek minősülő szerződéses rendelkezés semmissége pedig az 1959. évi IV. törvény 239. §
(2)bekezdése alapján a szerződés egészének érvénytelenségét vonja maga után. Az elsőfokú bíróság a törzskönyv kiadása iránti keresetet arra tekintettel utasította el, hogy a felperes a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének maradéktalanul még nem tett eleget. A másodfokú bíróság jogi álláspontja folytán azonban az elsőfokú bíróságnak az Pécsi Ítélőtábla V .Pf.20.034/2020/10 [32] [33] 7 érvénytelenség jogkövetkezménye és az ehhez kapcsolódó elszámolás körében az eljárást le kell folytatnia, és ennek eredményeként lehet állást foglalni abban a kérdésben is, hogy a felperesnek van-e még fennálló tartozása. Ennek függvényében lehet eldönteni, hogy az alperesek a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására kötelesek-e, annak tisztázása után, hogy a törzskönyvet melyikük tartja birtokban. A másodfokú bíróság az így kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a 213. §
(3)bekezdése szerinti közbenső ítélettel megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége okán érvénytelen. A törzskönyv kiadására vonatkozó kereseti kérelmet elutasító részében az elsőfokú ítéletet a 252. §
(3)bekezdésére utalással hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását és az elszámolást érintően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A fellebbezést a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III.31.) Kormányrendelet (Veir.) 29. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mivel a
  1. sorszámú tájékoztató végzés átvételétől számított tizenöt napon belül a Veir.
  2. §
(3)-
(4)bekezdése szerinti eljárást a felek közösen nem kérték, nem nyújtottak be tárgyalás megtartása iránti közös kérelmet. A másodfokú eljárásban felmerült költségeket a másodfokú bíróság a pertárgy 2.114.217 Ft-ot kitevő értékére figyelemmel csupán megállapította, azok viseléséről az elsőfokú bíróság határoz. Pécs, 2020. július 01. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Dr. Hrubi Adrienn s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.