← Magyarország

Kf.45140/2021/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A fizetési fokozatban történő előrelépés szempontjából a Hszt. 121. §

(1)bekezdése alapján nem a szolgálati idő kezdő időpontja, hanem a várakozási idő a releváns. A várakozási időnek a Hszt. 359. §
(2)bekezdése szerinti meghosszabbodása nincs kihatással a Hszt. 117. §
(1)bekezdésében meghatározott azon szabályra, mely szerint a további fizetési várakozási idő 4 év. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.III.45.140/2021/
  1. A tanács tagjai: Dr. Suba Ildikó a tanács elnöke Dr. Bérces Nóra előadó bíró Dr. Sperka Kálmán bíró A felperes: felperes neve felperes címe A felperes képviselője: felperesi képviselő felperesi képviselő címe ügyintéző: dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos) Az alperes: ... Megyei Rendőr-főkapitányság alperes címe Az alperes képviselője: dr. Sárközi Zoltán ügyvéd alperesi képviselő címe A per tárgya: illetmény-különbözet megfizetése iránt indított közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: felperes A fellebbezéssel érintett határozat: Győri Törvényszék 6.K.700.524/2021/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Győri Törvényszék 6.K.700.524/2021/
  3. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.350 (hatezerháromszázötven) forint másodfokú perköltséget. A feljegyzett 13.357 (tizenháromezer-háromszázötvenhét) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 2 Indokolás A másodfokú eljárás alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  4. szeptember 1-jétől áll hivatásos szolgálati jogviszonyban az alperessel, utoljára az alperes ... ... Osztály ... Alosztály állományában teljesített szolgálatot, fogdafelügyelő beosztásban. [2] A ... vezetője
  5. július 1-jei hatállyal a tiszthelyettesi osztály B besorolási kategóriájának
  6. fizetési fokozatába sorolta be a felperest, és megállapította, hogy a következő fizetési fokozatba történő előresorolásának időpontja
  7. január
  8. napja.
  9. január 1-jei hatállyal ennek megfelelően megtörtént a felperes tiszthelyettesi B besorolási kategória
  10. fizetési fokozatába sorolása azzal, hogy a következő fizetési fokozatba sorolás várható ideje
  11. január
  12. napja. [3] A felperes
  13. február 11-én szolgálati panaszt nyújtott be az alpereshez, amelyben azt kérte, hogy a
  14. január 1-től
  15. január 31-ig terjedő időszakra illetménykülönbözetet fizessen részére az alperes. Hivatkozása szerint előresorolásánál nem megfelelően vették figyelembe a szolgálati idejét. Álláspontja szerint
  16. szeptember 1jével 21 év szolgálati idővel rendelkezett, így ekkor jogosulttá vált a B besorolási kategória
  17. fizetési fokozatba történő besorolására, és az ehhez tartozó illetményre. A következő –
  18. – fizetési fokozatba 25 év szolgálati idő alapján
  19. szeptemberével kellett volna besorolni. [4] A felperes szolgálati panaszát az alperes vezetője a
  20. március 24-én kelt határozatával elutasította. A felperes keresete és az alperes védirata [5] A felperes keresetében a
  21. január 1-től
  22. április
  23. napjáig – illetve az ítélet meghozatala napjáig havi 8.053 forinttal növelten – 166.968 forint összegű illetménykülönbözet, és az ezen összeg után
  24. május
  25. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes keresetében a szolgálati panasztól eltérően már arra hivatkozott, hogy
  26. szeptember 1-jén 21 év szolgálati idővel rendelkezett, így már ekkor a tiszthelyettesi B besorolási kategória
  27. fizetési fokozatába kellett volna őt sorolni, mely azonban csak
  28. január 1-jével történt meg.
  29. szeptember 1-jén már 25 év szolgálati viszonya volt, melynek alapján jogosult lett volna a magasabb fizetési fokozatba sorolásra. [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az alperes szerint a felperes fizetési fokozatának
  30. július
  31. napjával történő meghatározása során a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  32. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
  33. §
(1)bekezdésének megfelelően járt el, e rendelkezés alapján a felperest az
  1. fizetési fokozatba kellett sorolni. Ezt követően a Hszt.
  2. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltaknak megfelelően intézkedett – a várakozási idő meghosszabbodása miatt – a felperes következő előresorolásáról
  1. január 1-jei hatállyal. Az elsőfokú bíróság ítélete Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 3 [7] Az elsőfokú bíróság a perben azt vizsgálta, hogy az alperes a Hszt. hatálybalépésekor irányadó szabályokra is figyelemmel megfelelően járt-e el a felperes
  2. és
  3. évi besorolása során. Megállapította, hogy a felperes szolgálati ideje – a szolgálati jogviszony
  4. szeptember 1-jei kezdő időpontjára tekintettel –
  5. szeptember
  6. napjától meghaladta a 20 évet. A Hszt.
  7. §
(1)bekezdés
  1. pontja szerint a felperest ekkor valóban a
  2. fizetési fokozatba kellett volna sorolni, ehhez képest azonban a Hszt.
  3. §
(1)és
(2)bekezdése speciális szabályt fogalmazott meg, amely alapján a felperest a fizetési fokozatában első alkalommal
  1. január 1-jei hatállyal lehetett előresorolni. A jogszabály arról is rendelkezett, hogy a hivatásos állomány
  2. július 1-jén szolgálati viszonyban álló azon tagjának, akinek a fizetési fokozathoz meghatározott várakozási ideje
  3. január 1-je előtt letelne, a
  4. január 1-jéig hátralévő időtartammal meghosszabbodik. Mivel a Hszt.
  5. július 1-jén lépett hatályba, és a felperesnek a következő fizetési fokozathoz szükséges várakozási ideje
  6. szeptember 1-jén járt volna le, az alperes a Hszt.
  7. §
(1)-
(2)bekezdéseiben foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával járt el a felperes besorolása során. A felperes által hivatkozott Hszt. 357. §
(2)bekezdését nem lehet úgy értelmezni, mint ami felülírja a 359. §
(1)és
(2)bekezdéseiben foglaltakat. [8] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes
  1. és
  2. évi be- és előresorolásakor, jogszerűen intézkedett, így a felperesnek a besorolásából eredő elmaradt illetmény iránti igénye nem lehet megalapozott. Erre figyelemmel a keresetet elutasította, kötelezte a felperest 10.000 forint perköltség megfizetésére, és rendelkezett a kereseti illeték állam terhén maradásáról is. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [9] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperes első- és másodfokú perköltségben marasztalását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. [10] A felperes szerint az elsőfokú bíróság ítélete anyagi és eljárási jogszabálysértést is tartalmaz. Anyagi jogszabálysértésként jelölte meg a Hszt.
  3. §
(1)-
(3)bekezdéseit, a Hszt. 357. §
(2)bekezdését, a Hszt. 359. §
(1)-
(3)bekezdéseit, valamint a Hszt.
  1. §-át. Ezen felül anyagi jogszabálysértésként hivatkozott a belügyminiszter felügyelete, irányítása alá tartozó egyes fegyveres szervekkel hivatásos szolgálati viszonyban állók szolgálati viszonyáról és a személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
  2. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr1) 64.-
  3. §-ára, továbbá a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
  4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2) 38/B. §-ában foglaltakra. [11] Eljárási jogszabálysértésként a polgári perrendtartásról szóló
  5. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  6. §
(5)bekezdését, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló
  1. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  2. §
(1)-
(4)bekezdését, a Kp. 56. §
(4)bekezdését, a Kp. 76. §
(1)bekezdését, valamint a Kp. 85. §
(3)bekezdését jelölte meg. [12] A felperes szerint az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azokat a lényeges tényállási elemeket, melyek szerint a felperes már
  1. szeptember 1-jével 21 év szolgálati idővel rendelkezett, és már ekkor jogosult lett volna a B besorolási kategória
  2. fizetési fokozatba való besorolására, továbbá, hogy
  3. szeptember 1-jétől 25 év szolgálati ideje volt, ezért ekkor már a B besorolási kategória
  4. fizetési fokozatába kellett Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 4 volna őt sorolni, figyelemmel arra, hogy az alperes által sem vitatott .... számú paranccsal megállapított fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejének kezdete
  5. szeptember 1-je volt. A Hszt.
  6. §
(1)bekezdés
  1. pontja és a BMr1
  2. §
(1)bekezdése alapján
  1. szeptember 1-jével kellett volna őt a tiszthelyettesi osztály B besorolási kategóriájának
  2. fizetési fokozatába besorolni, melyet az alperes elmulasztott. Az elsőfokú bíróság erről a kereseti kérelemről azonban – az ítélet indokolásából megállapíthatóan – nem döntött. [13] Annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a Hszt.
  3. §-ából is idézett, annak
(3)bekezdését – mely szerint a fizetési fokozatban történő soron kívüli előresorolás esetén az új fizetési fokozatban a hivatásos állomány tagjának a korábbi fizetési fokozatban már eltelt időtartamot továbbra is figyelembe kell venni – teljesen figyelmen kívül hagyta, mint ahogyan a 117. §
(1)bekezdésében szereplő 4 éves várakozási időt is. [14] A Kp. 2. §
(4)bekezdésének
  1. fordulatával – a beadványok tartalom szerinti elbírálásának elvével – sem foglakozott az elsőfokú bíróság, holott keresetéből egyértelműen kitűnt, hogy a tiszthelyettesi B besorolási osztály
  2. fizetési fokozata szerint megállapított összegből számított, valamint a
  3. január 1-jétől a jogszabály szerint járó kiegészítő juttatásból adódó különbözetre tartott igényt. [15] A Hszt.
  4. §-ának rendelkezéseit az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy ez a speciális szabály mindössze a 2018-as előresorolásra vonatkozott, és nem rendelkezett arról, hogy a meghosszabbított várakozási idő
  5. január 1-jéig tart. Nincs rendelkezés arról sem benne, hogy
  6. január 1-jét követően a soros előrelépés szempontjából mérvadó 4 éves várakozási időt ne kellene a szolgálati időtől elválasztani. A Hszt. nem ad módot arra, hogy rendelkezéseitől eltérően a szolgálati idő és a soros előrelépés elváljon egymástól, kivéve a 2018-as évet. A Hszt.
  7. §-ában foglalt előresorolás a jogszabály rendszeréből adódóan a
  8. §
(3)bekezdése szerinti soron kívüli előrelépésnek feleltethető meg. Ezen felül figyelmen kívül maradt az is, hogy a Hszt.
  1. §a, valamint a
  2. §-a értelmében a hivatásos állomány tagját a fizetési fokozatba a fizetési várakozási idő alapján kell besorolni, és a hivatásos állomány tagja
  3. január 1-jét követően a Hszt. szerinti illetményre jogosult. [16] Erre figyelemmel a felperes szerint az elsőfokú bíróság a Hszt.-vel ellentétes döntésre jutott, és az elsőfokú ítélet a hivatkozott BM rendeletekkel szabályozott szolgálati idő számításának, a fizetési fokozatba sorolás rendszerének is ellentmond. Hivatkozott mindezekkel összefüggésben a Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.181/2020/
  4. számú ítéletében foglaltakra is, amely szerint
  5. január 1-jét követően a besorolás általános szabályait kell irányadónak tekinteni. [17] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes marasztalását kérte a másodfokú eljárásban felmerült perköltségben, melynek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  6. (VIII. 22.) IM rendelet
  7. §
(2)bekezdés a) pontja alapján kért meghatározni azzal, hogy jogi képviselője általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) fizetésére kötelezett. [18] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése minden szempontból helytálló, teljes mértékben megalapozott. A .... számú parancsban a Hszt.
  1. július 1-jei hatálybalépésére figyelemmel a felperes helyesen lett besorolva a tiszthelyettesi besorolási osztály B besorolási kategória
  2. fizetési fokozatába. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Hszt.
  3. §
(1)és
(2)bekezdéseiben kógens rendelkezések találhatóak, amelyek miatt a következő fizetési fokozatba történő előresorolásra első alkalommal a Hszt. hatálybalépését követően,
  1. január 1-jei hatállyal kerülhetett sor. Azon állománytagok vonatkozásában, akiknek e határidő előtt telt le a fizetési fokozathoz meghatározott idejük, a fizetési várakozási idő a
  2. január 1-jéig hátralévő időtartammal meghosszabbodott, emiatt a fizetési fokozatuk, Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 5 valamint a fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető szolgálati idejük kezdete elvált egymástól. [19] A felperes a négyévenkénti előresorolás szerint a
  3. fizetési fokozatba valóban
  4. szeptember 1-jén kerülhetett volna, azonban az új Hszt.
  5. §
(2)bekezdésében meghatározottak szerint ez kizárólag
  1. január 1-jén történhetett meg, a korábbi
  2. fizetési fokozatban történő várakozási ideje eddig az időpontig hosszabbodott meg. E rendelkezések alapján egyes állománytagok esetében valóban nem 4 év, hanem ennél több lett a várakozási idő, azonban ez a jogszabály erejénél fogva következett be. [20] Az alperes a felperes esetében a soros előrelépést hajtotta végre
  3. január 1-jén, nem pedig soron kívüli előrelépésről rendelkezett. Kiemelte, hogy az új szolgálati törvény és a hivatásos életpálya-modell bevezetésével egy ütemezett bérrendezés vette kezdetét
  4. július 1-jével és ezért rendelkezett a jogalkotó arról, hogy a fizetési várakozási időt meghosszabbítja. Az alperes a döntéssel kapcsolatban kérte figyelembe venni a Kúria hasonló tárgyban meghozott Kfv.III.37.959/2020/
  5. számú ítéletét is. [21] Az alperes kérte értékelni azt a pert végigkísérő pontatlanságot is, amely a szolgálati idő hosszával volt kapcsolatos. Ezzel összefüggésben a BMr1
  6. §
(1)bekezdését idézte, mely szerint a besorolási kategórián belül a magasabb fizetési fokozatba történő előresorolást az eltelt fizetési várakozási idő alapján, az esedékesség hónapjának első napjával kell végrehajtani, amennyiben az előresorolás feltételei fennállnak. A felperes szolgálati viszonya
  1. szeptember 1-jével kezdődött, ezért
  2. szeptember 1-jén 20 év szolgálati idővel rendelkezett, nem 21 év szolgálati idővel. A felperes fellebbezésében tett ezzel ellentétes megállapítások ezért tévesek. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A fellebbezés nem megalapozott, az alábbiak szerint. [23] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp.
  3. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem által meghatározott keretek között vizsgálta felül. [24] Mivel a felperes anyagi jogszabálysértésként a Hszt. 117. §
(1)-
(3)bekezdéseit, a Hszt. 357. §
(2)bekezdését, a Hszt. 359. §
(1)-
(3)bekezdéseit, valamint a Hszt.
  1. §-át, továbbá a BMr1 64-65.§-át és BMr2 38/B. §-át jelölte meg, eljárási jogszabálysértésként pedig a Pp.
  2. §
(5)bekezdésére, a Kp.) 2. §
(1)-
(4)bekezdésére, a Kp. 56. §
(4)bekezdésére, a Kp. 76. §
(1)bekezdésére, valamint a Kp. 85. §
(3)bekezdésére hivatkozott, a Kúria által végzett felülbírálatnak is e szabályok szabhatták meg az irányát. Az eljárási szabályszegésként megjelölt rendelkezések közül nem volt vizsgálható a Pp. 346. §
(5)bekezdése, a Kp. 2. §
(1)-
(3)bekezdése, a Kp. 56. §
(4)bekezdése, a Kp. 76. §
(1)bekezdése, valamint a Kp. 85. §
(3)bekezdése, mivel ezek vonatkozásában a fellebbezés indokolást egyáltalán nem tartalmazott. A fellebbezésnek a Kp. 100. §
(2)bekezdése szerint a beadványokra vonatkozó általános szabályoknak is meg kell felelnie, ennélfogva tartalmaznia kell a jogszabálysértés megjelölése mellett az arra vonatkozó jogi érvelés kifejtését is. Ennek hiányában a jogszabálysértés nem vizsgálható. [25] A felperes által indokolt eljárási szabályszegés – a Kp. 2. §
(4)bekezdése második fordulatának a megsértése – nem állapítható meg az elsőfokú bíróság részéről. A Kp. e szabálya szerint a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A felperes a keresetlevelében részletesen levezette, hogy az illetmény-különbözet és kiegészítő juttatás-különbözet iránti követelése milyen tételekből tevődik össze, és azokat milyen számítások alapján határozta Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 6 meg. Erre figyelemmel a Kp. 2. §
(4)bekezdésében rögzített tartalom szerinti elbírálás elvének érvényesítésére a perben nem volt szükség a felperes által hivatkozott körben. Az elsőfokú bíróság mind a felperes által állított eltérő fizetési fokozatból eredő követelést, mind a kiegészítő juttatásból eredő különbözetet illetmény-különbözetként határozta meg, és mivel mindkettő a fizetési fokozat függvénye volt, azok jogszerűségének elbírálásához helytállóan vizsgálta a fizetési fokozatok megállapításának helyességét. [26] Az anyagi jogi jogszabálysértések elbírálása szempontjából a tényállás azon elemének volt döntő jelentősége, hogy a felperes a Hszt. hatálybalépésekor, 2015. július 1-jén már a hivatásos állomány tagja volt, ezért esetében a fizetési fokozat megállapítása során nem a Hszt. 115. §
(1)-
(2)bekezdése volt irányadó – amely a szolgálati beosztásba kinevezéskor alkalmazandó –, hanem a Hszt. záró rendelkezései között szereplő 357. §
(1)és
(2)bekezdése. A Hszt. 357. §
(1)bekezdése értelmében a hivatásos állomány e törvény hatálybalépésekor szolgálati viszonyban álló, nem vezetői beosztást betöltő tagjainak fizetési fokozatát 2015. július 1. napjával a Hszt. 280. §
(3)bekezdésében meghatározott idejéből – amely a Hszt. 280. § az
(1)bekezdés a)-e) pontja szerinti szolgálati idő – kiindulva kellett megállapítani úgy, hogy a szolgálati viszonyban töltött idő szerint négyéves időtartamok alapul vételével a tíz fizetési fokozat egyikébe kellett sorolni. A Hszt. 357. §
(2)bekezdése azt is előírta, hogy annak, akinek a szolgálati viszonyban töltött ideje az
(1)bekezdés 1-10. pontjában meghatározott – négyéves – időtartam alsó határát meghaladja, az azt meghaladó időtartamot az
(1)bekezdés szerint megállapított fizetési fokozatban fizetési várakozási időben eltöltött időnek kell tekinteni. Az alperes e szabályok szerint – a szolgálati idő kezdeteként
  1. szeptember
  2. napját figyelembe véve – a felperest
  3. július 1-ei hatállyal a tiszthelyettesi B besorolási kategória
  4. fizetési fokozatába helyesen sorolta be a .... számú parancsban. [27] Ugyanakkor a Hszt. által megalkotott új előmeneteli- és illetményrendszer, illetve az azt megalapozó és támogató egyes életpálya elemek bevezetésének
  5. január 1-jéig tartó folyamata részeként a Hszt.
  6. §
(1)bekezdése azt is megszabta, hogy e törvény alapján a hivatásos állomány tagjait fizetési fokozatban első alkalommal
  1. január 1-ei hatállyal lehet előresorolni, abban az esetben, ha a fizetési fokozatban előresoroláshoz szükséges feltételekkel rendelkeznek. Ehhez kapcsolódott a Hszt.
  2. §
(2)bekezdése, amely úgy rendelkezett, hogy a hivatásos állomány 2015. július 1-jén szolgálati viszonyban álló azon tagjának, akinek a fizetési fokozathoz meghatározott várakozási ideje az
(1)bekezdésben meghatározott határidő előtt letelne, a fizetési várakozási ideje a
  1. január 1-jéig hátralévő időtartammal meghosszabbodik. E két szabály – amint arra a törvényi indokolás is utalt – az átmeneti szabályozás része volt, azonban arra figyelemmel, hogy mindkettő érintette az előresorolás valamely elemét, a
  2. január 1-jei hatállyal meghozott előresorolási parancsok tartalmára is kihatással volt. [28] Az alperes a
  3. július 1-jén már szolgálati viszonyban állók vonatkozásában elsőként 2018 januárjában végezhette el az előresorolásokat. Ennek során már a Hszt. előmenetelre vonatkozó általános szabályait betartva kellett eljárnia, azaz a Hszt.
  4. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételek – a fizetési várakozási idő eltelte, a jogszabályban meghatározott továbbképzési kötelezettség teljesítése és a teljesítményértékelés legalább megfelelő teljesítményfokozatú egyéni átlaga – teljesülése esetén lehetett a besorolás szerinti besorolási kategóriához tartozó fizetési fokozatban előresorolni a hivatásos állomány tagját. A felperes esetében nem volt kérdéses, hogy az előresoroláshoz szükséges valamennyi feltétellel rendelkezett, a jogvita tárgyát az képezte, hogy a következő előresoroláskor mely fizetési fokozatba és mikor kellett őt helyesen sorolni. [29] E tekintetben a Hszt. 116. §-a akként rendelkezik, hogy a hivatásos állomány tagját a fizetési fokozatba a fizetési várakozási idő alapján kell besorolni. A Hszt. 117. §
(1)–
(3)Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 7 bekezdései szerint a fizetési várakozási idő 4 év, amely a soros előresorolás esetén újraindul, míg soron kívüli előresorolás esetén a korábbi fizetési fokozatban már eltelt időtartamot továbbra is figyelembe kell venni. Kétségtelen tény, hogy a felperes várakozási ideje az 5. fizetési fokozatban a 4 évet meghaladta, ez azonban a Hszt. 359. §
(2)bekezdésében meghatározott kógens rendelkezés következménye. A Hszt. 359. §
(2)bekezdése a Hszt. hatályba lépésére tekintettel alkalmazandó speciális szabály, amely felülírja azt a Hszt. 117. §
(1)bekezdésében megfogalmazott azon általános szabályozást, amely szerint a következő fizetési fokozatba négy év várakozási idő elteltével lehet lépni. [30] A felek tévesen tulajdonítottak a jogvita eldöntésénél jelentőséget annak a kérdésnek, hogy a szolgálati idő és a fizetési fokozat milyen viszonyban áll, és azok elválhatnak-e egymástól. A fizetési fokozat megállapításakor figyelembe vehető szolgálati idő kezdete – azaz a felperes esetében meghatározott 1995. szeptember 1-jei időpont – csak a Hszt. 357. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Hszt. 280. §
(3)bekezdésében meghatározott időtartam szempontjából volt jelentős, hiszen a továbbiakban a Hszt. az előmeneteli rendszer idősíkját nem a szolgálati idő kezdetéhez, hanem a várakozási idő elteltéhez köti. Amint arra a felperes is helyesen hivatkozott, a várakozási idő a Hszt. 117. §
(1)bekezdése alapján valóban általában 4 év – amely soros előresorolás esetén újraindul, soron kívüli előre sorolás esetén pedig a korábbi fizetési fokozatban már eltelt időtartam figyelembevételével számítandó. [31] A perbeli esetben 2018. január 1-jén a Hszt. 359. §
(1)bekezdésében meghatározott szabály alapján került sor a felperes előresorolására, és ebben a speciális, a Hszt. külön rendelkezése alapján meghatározott előresorolás esetében a várakozási idő kivételesen 4 évnél hosszabb időtartam is lehetett, hiszen a Hszt. 359. §
(2)bekezdése a fizetési várakozási idő meghosszabbodásáról rendelkezett. A Hszt. 359. §
(2)bekezdése nem a fizetési fokozatra jogosító szolgálati idő alapján esedékes előresorolást halasztotta el – ahogyan arra a felperes hivatkozott –, hanem a két fizetési fokozat közötti várakozási időt hosszabbította meg. Így a felperes – az egyéb feltételek teljesítése mellett is – csak akkor vált jogosulttá a következő fizetési fokozatra, amikor a meghosszabbodott várakozási idő eltelt. A fizetési fokozatban történő előrelépés szempontjából a Hszt. 121. §
(1)bekezdése alapján nem a szolgálati idő kezdő időpontja, hanem a várakozási idő volt a releváns, amelynek a Hszt. 359. §
(2)bekezdésének megfelelő meghosszabbodása nem eredményezte a következő fizetési fokozatba lépés várakozási idejének megrövidülését. A várakozási idő meghosszabbodása nem volt kihatással a Hszt. 117. §
(1)bekezdésében meghatározott azon szabályra, mely szerint a további fizetési várakozási idő 4 év. [32] Erre figyelemmel az alperes helyesen állapította meg a felperes
  1. fizetési fokozatba lépését
  2. január 1-jével, és ehhez képest helytállóan rögzítette a további előmenetelének lehetséges időpontját
  3. január
  4. napjában. A helyesen meghatározott fizetési fokozatokra tekintettel az illetmény is jogszerűen került megállapításra, ezért sem illetmény-különbözet, sem kiegészítő juttatás-különbözet nem illeti meg a felperest. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján az anyagi jogszabályok megsértése nélkül utasította el a keresetet. [33] A Fővárosi Törvényszék 4.Kf.650.181/2020/
  5. számú ítéletét – amelyre a felperes a fellebbezésében hivatkozott – a Kúria Kfv.III.37.959/2020/
  6. számú ítéletével hatályon kívül helyezte, ezért annak megállapításai nem lehetnek irányadóak. [34] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Kp.
  7. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A döntés elvi tartalma Kúria III.Kf.45.140/2021/5-I 8 [35] A fizetési fokozatban történő előrelépés szempontjából a Hszt. 121. §
(1)bekezdése alapján nem a szolgálati idő kezdő időpontja, hanem a várakozási idő a releváns. A várakozási időnek a Hszt. 359. §
(2)bekezdése szerinti meghosszabbodása nincs kihatással a Hszt. 117. §
(1)bekezdésében meghatározott azon szabályra, mely szerint a további fizetési várakozási idő 4 év. Záró rész [36] A másodfokú eljárásban pervesztes felperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §
(1)bekezdése szerint köteles az alperest megillető másodfokú perköltség megfizetésére, melynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján, a pertárgyértékből kiindulva határozott meg. A perköltség összege az általános forgalmi adót tartalmazza (5000 forint + áfa). [37] Tekintettel arra, hogy a felperes a Kp. 35. §
(4)bekezdése szerint irányadó Pp.
  1. §a alapján munkavállalói költségmentességre jogosult, a le nem rótt fellebbezési illeték a Kp.
  2. §
(1)bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 102. §
(6)bekezdésére figyelemmel az állam terhén marad. [38] A Kúria ítélete ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatnak nincs helye a Kp. 99. §
(1)bekezdése, valamint Kp.
  1. § d) pontja alapján. [39] A Kúria a fellebbezést a Kp.
  2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 77. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Sperka Kálmán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.