Bf.125/2024/11 – Balassagyarmati Törvényszék

(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti. Megállapítja, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma: szám

1. Az első- és másodfokú eljárás során felmerült összesen 142.478.- (egyszáznegyvenkettőezernégyszázhetvennyolc) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye. Indokolás [1] A Salgótarjáni Járásbíróság fenti számú,
2. április
3. napján meghozott ítéletével terhelt vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. 1.500.-forintban határozta meg az 1 napi tétel összegét és az így kiszabott 300.000.-forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 200 napi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre történő átváltoztatásról rendelkezett. Kötelezte terhelt vádlottat az eljárás során felmerült 123.278.-forint bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott és védője elsősorban bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodsorban pedig a közúti járművezetéstől eltiltás mellőzése vagy annak meghatározott kategóriájú járművekre korlátozása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A Nógrád Vármegyei Főügyészség B.259/2024/1.BF. számú átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt azzal a pontosítással, hogy terhelt érvényes személyi igazolványának száma szám
4. Balassagyarmati Törvényszék 9.Bf.125/2024/11-ind 2 [4] A bíróság a Be.
5. §

(2)bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki a fellebbezések elbírálására. [5] A védő – élve jogával – tárgyalás kitűzését kérte. [6] A törvényszék ezt követően nyilvános ülést tűzött ki, ahol a védő fellebbezésének irányát enyhítés tekintetében tartotta fenn, míg a vádlott a felmentésre irányuló fellebbezést is fenntartotta. [7] A nyilvános ülés alapján a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát, részbeni felderítetlenségét [Be. 592. §

(2)bekezdés b) pont] állapította meg, ezért bizonyítás felvételének érdekében tárgyalást tűzött ki, [Be. 600. §

(1)bekezdés b) pont], amelyre idézte a vádlottat, a védőt, főügyészséget, valamint a szakértőt. [8] A fellebbezési tárgyaláson a bíróság kihallgatta terhelt vádlottat, valamint szakértő1 szakértőt. [9] terhelt vádlott megismételve korábbi vallomását úgy nyilatkozott, hogy szemrevételezés alapján jelölte meg azt a távolságot (100 méter) ahol látta a neki balról érkező járművet, s ez alapján gondolta úgy, hogy még biztonságosan ki tud kanyarodni. [10] szakértő1 szakértő arra a kérdésre, hogy az ütközés elkerülhető lett volna-e, amennyiben a vádlotti kanyarodásra készülő jármű(egyéb2 típusú) és a védett úton balról érkező egyéb1 jármű között 100 méter volt a távolság és ekkor az egyéb1 jármű sebessége 50 km/h , azt válaszolta, hogy a vádlott az általa vezetett gépjárművel a kikanyarodást végre tudta volna hajtani az ehhez szükséges 5,5 másodperc alatt, mert az egyéb1 gépkocsi 50 km/h sebességgel haladva a 100 métert 7 másodperc alatt tette volna meg, amely idő alatt a vádlotti jármű kihaladt volna az egyéb1 elől, azaz nem következett volna be a baleset. [11] Kérdés nélkül kiegészítette a választ azzal, hogy még abban az esetben is elkerülhető lett volna a baleset, amikor 61 méteres távolságra volt az egyéb1 és 50 km/h óra sebességgel halad és ugyanekkor a vádlotti jármű már behaladt az egyéb1 menetirányát tekintve jobb oldali külső sávba. [12] A szakértő előadta, hogy az írásbeli szakvéleményében végzett számítások az egyéb1 sebességére vonatkozóan azon a feltételezésen alapultak, hogy az ütközést megelőző 61 méter előtt sem változott az egyéb1 gépjármű sebessége. [13] A bizonyítási eljárás befejezését követően a védő a vádlott felmentésére tett indítványt, az ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta. [14] A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás alapján és az ott felvett bizonyítás eredményeként az állapította meg, hogy a védelmi fellebbezés alapos. [15] A törvényszék a felülvizsgálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során a perrendi szabályokat alapvetően megtartotta, azonban ügyfelderítési kötelezettségének nem tett maradéktalanul eleget, aminek következtében az általa megállapított tényállás részben megalapozatlan volt (Be. 592. §

(2)bekezdés b) pont) [16] Az elsőfokú bíróság nem folytatta le a bizonyítást a vádlott által következetes vallomásában állított azon tény tekintetében, hogy a balra kanyarodása megkezdése előtt kb. 100 méter távolságra látta a tanú által vezetett, balról érkező gépjárművet. Nem vizsgálta, hogy ez az állítás elfogadható-e és ha igen, hogyan befolyásolja a vádlott felelősségét. [17] A másodfokú bíróság a felvett bizonyítás alapján az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte. [18] A vádlott következetes vallomását, mely szerint kb. 100 méterre látta a kikanyarodás helyétől a neki balról érkező tanú által vezetett járművet a bíróság tényként Balassagyarmati Törvényszék 9.Bf.125/2024/11-ind 3 fogadta el és egészítette ki ezzel a tényállást, mert azt a rendelkezésre álló bizonyítékok nem zárják ki. A szakértői véleményben rögzítettek alapján az állapítható meg, hogy amikor a vádlott a kikanyarodás feltételeit vizsgálta a balra kanyarodása megkezdése előtt, a tanú által vezetett gépjármű 61.5 métertől távolabb volt mindenképpen, mert egyrészt a szakértő az egyéb1t vezető tanú részéről cselekvési késedelmet állapított meg, továbbá a nyomozati iratokban található fényképfelvételek szerint a vádlott kikanyarodás előtti helyzetéből balra tekintve 132 méterre felismerhető az érkező gépjármű, azaz nem kizárt a vádlott általi észlelhetőség az általa megjelölt 100 méteren. Az is rögzíthető, hogy amennyiben 61,5 méterre haladt volna a vádlott általi észleléskor az egyéb1 gépkocsi, akkor a két gépjármű ütközése nem azon a helyen és nem a vádlotti egyéb2 hátsó részével való ütközéssel történt volna meg, mert akkor a vádlotti gépjármű még nem haladt volna be a tanú által igénybe vett sávba. Ezt vallotta tanú is 6. sz.jkv.4.old : „Mikor észleltem a teherautót akkor már az úton volt „ [19] A fellebbezési tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás történeti részét a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint módosította: Az ítélet 2.oldal

1. bekezdése: „Miközben terhelt vádlott a egyéb3 út metszésvonala előtt megállt, balra tekintve észlelte, hogy kb. 100 méter távolságban a városközpont irányából a egyéb3 út belső savjában egyenes haladva közeledett tanú az általa vezetett és tompított világítást működtető szám2 forgalmi rendszámú, egyéb1 egyéb4 típusú gépkocsi négy utassal terhelten. „ A következő kettő bekezdést teljesen mellőzi a bíróság. Az alulról második bekezdést kiegészíti: „A belső sávban a fékezés megkezdésének pillanatában 65-73 km/h sebességgel haladó, majd 34-39 km/h sebességre lassuló egyéb1 …..” Mellőzi a bíróság a harmadik oldal 2-5 bekezdéseit. [20] A fentiek szerint pontosított tényállás már minden részében megalapozottá vált és mentes a Be.
2. §

(2)bekezdése szerinti hiányosságoktól, ezért a Be. 593.§

(3)bekezdése alapján irányadó volt a fellebbezési eljárásban és a másodfokú felülbírálat alapját képezhette. [21] A törvényszék a fentiek szerint pontosított és kiegészített tényállás alapján vizsgálta meg a vádlott felelősségét. [22] A szakértő véleményének 26.oldalán azt rögzíti, hogy a vádlotti gépjármű „ főutra való észlelhető felhajtásakor 53,9 – 61,5 méter távolságra, a menetiránya szerinti belső forgalmi sávban járhatott” a tanú által vezetett egyéb1 gépkocsi. (6.sz.jkv. tanú: „Mikor észleltem már az úton volt.”) A szakvélemény „észlelhető behaladás” megjelölése az a tanú fékezését megelőző észlelését jelenti és az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a vádlotti vallomásban megjelenő kb. 100 méter távolságból való észlelés bizonyítottságát. Ez oda vezetett, hogy az elsőfokú bíróság egyoldalúan, csak tanú észlelése szempontjából vizsgálta az egyéb1 gépjármű helyzetét és észleléskori sebességét. [23] A másodfokú bizonyítási eljárás adatai alapján nem volt lehetőség annak megállapítására, hogy az érkező egyéb1 gépjárműnek milyen volt a haladási sebessége a vádlott által megjelölt 100 méteres távolságban való észleléskor. A sebessége lehetett a megengedett 50 km/h, erre utal tanú, tanú3, tanú2 nyomozati vallomása, melyek szerint 50 km/h sebességgel haladtak, s ez esetben erről a sebességről gyorsítva érkezett abba a pontba, Balassagyarmati Törvényszék 9.Bf.125/2024/11-ind 4 ahol a fékezést megkezdte, s melyben a szakértői vélemény szerint 65-73 km/ h volt a sebessége. [24] De lehetséges, hogy magasabb volt az egyéb1 sebessége és ekkor lassítva érkezett el az észlelési pontba, s lett a sebessége a szakértői számítás szerinti 65-73 km/h. Ezen bizonytalanságra utal tanú vallomása 6.sz.jkv. 4.oldalán: „visszaváltottam, motorfék, majd kicsit ráléptem a fékre….szerintem beragadt a fékem”, 5.old: „siettünk fel a munkahelyre”. Ez utóbbira magyarázat tanú2 nyomozati vallomása, mely szerint tankolni akartak a egyéb5 kúton de nagyon sokan voltak, ezért tanú „úgy döntött visszajön a városba….Shell benzinkúton meg is tankoltunk és indultunk lefelé a 21es úton helység1 irányába”. Ez pedig a késedelmükre utal, ami miatt túllépte az egyéb1 gépjármű a sebességet. [25] Minthogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg a szakértő által a tanú elsőbbségre jogosult észlelési pontjaként meghatározott idő előtt az egyéb1 sebessége, így az sem állapítható meg, hogy az észlelés pillanatában a vádlott számára a sebesség megtévesztő volt-e, esetleg éppen utána alakult ki a nagyobb sebesség, melyhez az egyéb1t vezető tanú, szakértői véleményben rögzített cselekvési késedelme kapcsolódott. Ennek az alábbiak miatt van jelentősége: [26] Az 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól, továbbiakban KRESZ 28. §

(2)bekezdés b) pontja szerint „ A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben az olyan útról érkező járművel, amelyen az útkereszteződés előtt „Elsőbbségadás kötelező” vagy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla van, a keresztező – illetőleg a kiegészítő táblán vastag vonallal jelzett – útról érkező jármű részére. [27] Az

1. számú melléklet III. függelék b. pont szerint azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. [28] A 6/
2. számú BJE indokolás
3. pontjában írtak szerint az elsőbbségadásra kötelezett (jelen ügyben a vádlott) nem mentesülhet a felelősség alól abból az okból, hogy az elsőbbségre jogosult is megszegett valamilyen közlekedés szabály, így például túllépte a megengedett sebességet. Csak az mentesítheti a felelősség alól, ha éppen az elsőbbségre jogosult szabályszegése nem tette lehetővé, hogy észlelje az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket, illetve helyesen értékelje ezeket a körülményeket. Az észlelhetően a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedő elsőbbségre jogosult jármű részére is biztosítani kell az elsőbbséget. Ugyanakkor értékelni kell azt, ha az elsőbbségre jogosult szabályszegése, a sebesség túllépése is közrehatott a közúti baleset előidézésében, azaz ha az elsőbbségi jogosult járművének megengedett sebessége mellett a baleset nem következett volna be. (A Salgótarjáni Járásbíróság 6.Bpk.49/2023/
4. számú büntetővégzésével tanú bűnösségét a Btk.235§

(1)bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségében mondta ki ugyanezen baleset kapcsán. A határozat indokolása nem rögzíti, hogy milyen távolságban volt az egyéb1 gépjármű a terhelt általi észlelésekor és akkor mennyivel haladt.) [29] Fentiek alapján azt kellett érdemben vizsgálni, hogy az egyéb1 gépjármű sebessége megtéveszthette-e a vádlottat az elsőbbségadási kötelezettség teljesítése tekintetében, amikor a kikanyarodást elhatározta. [30] terhelt vádlott következetes vallomásai alapján kb. 100 méter távolságban észlelte az érkező egyéb1 gépkocsit és annak távolsága alapján úgy gondolta, hogy még biztonságosan ki tud kanyarodni. [31] A nyomozás során rögzített fényképek alapján tanú, mint elsőbbségre jogosult számára is látható volt objektíve a kanyarodás megkezdésére készülő vádlott tehergépkocsi. Balassagyarmati Törvényszék 9.Bf.125/2024/11-ind 5 [32] Ezt követően annak vizsgálata vált szükségesé, hogy az érkező elsőbbségre jogosult egyéb1 gépjármű sebessége megtévesztő volt-e a vádlott számára, s ennek figyelembevételével miként értékelhető a cselekvősége. Az elsőbbségre jogosult jármű sebessége nagyságának nem csak a vádlotti észlelés pillanatában van jelentősége, mert nem szükségszerű, hogy az ütközés megkezdéséig azonos sebességgel halad. [33] Ennek a kérdésnek a megválaszolása azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan nem lehetséges. Annyi bizonyos, hogy a késedelmes fékezés megkezdésekor az egyéb1 gépjármű sebessége a megengedett sebességhatárt túllépte (s jelen esetben terhelt vádlott vonatkozásában a 73 km/h a figyelembe veendő érték, mert az a szakértői vélemény alapján nem kizárt.) Azonban, hogy a vádlott általi észleléskor mennyi volt a sebessége arra a szakértő nem tudott választ adni. Azt viszont megállapította, hogy amennyiben a 100 méteres észlelési távolságban a megengedett 50 km/h sebességgel haladt volna az egyéb1, akkor az ütközés elkerülhető lett volna, mert 100 méter távolságról 7 másodperc alatt érkezett volna az ütközési pontba az egyéb1 gépjármű, míg a terhelt vádlott által vezetett gépjárműnek a védett útvonalra való ráhajtás majd annak elhagyására (kanyarodás) 5,5 másodpercre volt szüksége, azaz kihaladt volna a védett útvonalon közlekedő egyéb1 gépjármű elől. [34] Az elbírálandó közlekedési helyzetben nem csak az elsőbbségadásra kötelezett észlelésekor fennálló, elsőbbségre jogosult sebességtúllépése, mint megtévesztő magatartás merülhet fel, hanem az észlelést követően az egyéb1 gépjármű esetleges sebességnöveléssel megvalósított haladása is. A 6/1998 BJE nem utal arra, hogy elsőbbségre jogosult sebességtúllépése csak az veszélyhelyzet kialakulásakor (kanyarodás megkezdése a vádlott részéről) vizsgálandó. [35] Ebben helyzetben tehát azt a kérdést kell eldönteni, hogy tanú kizárólagosan felelős-e a baleset bekövetkezéséért, vagy terhelt vádlott büntetőjogi felelőssége is megállapítható. [36] Ez utóbbira abban az esetben kerülhetne sor, ha minden kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy mennyi volt a sebessége a tanú által vezetett egyéb1 járműnek a vádlott általi észlelés pillanatában. Ezt követően lehetne azt vizsgálni, hogy amennyiben jelentős túllépés volt az elsőbbségre jogosult részéről, akkor ez megtévesztő volt- e a vádlott számára a körülmények helyes felmérése tekintetében, így az elsőbbségre jogosult jármű távolságát illetően. ( A 6/1998 BJE szerint az elsőbbség adásra kötelezett általában akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségi szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult megengedett sebességet túllépte. De kizárhatja a felelősséget, ha az elsőbbségadási kötelezettsége szempontjából jelentős körülményeket az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében nem észlelhette vagy ha a körülményekre nézve az elsőbbségre jogosult megtévesztette.) A bizalmi elv-re épülő közlekedési móddal csak addig lehet élni, míg a szabályszegés a másik fél számára felismerhetővé nem válik. Minthogy az egyéb1 sebességét nem lehetett megállapítani, ebből kifolyólag azt sem, hogy terhelt tévesen élt-e bizalmi elvvel, azaz hogy esetlegesen felismerhető volt-e számára a jelentős sebességtúllépés vagy más megtévesztő magatartást tanúsított-e az elsőbbségre jogosult. [37] Amennyiben ítéleti bizonyossággal az lett volna rögzíthető, hogy az egyéb1 sebessége nem volt több mint a megengedett, annak vizsgálata, majd rögzítése válna szükségessé, hogy a vádlotti észlelést követően milyen módon - feltehetően gyorsítássalkerült ezt követően a fékezési pontra és a szakértő által megállapított sebességbe az egyéb1, s Balassagyarmati Törvényszék 9.Bf.125/2024/11-ind 6 azt kellene vizsgálni ennek milyen hatása volt a vádlotti felelősségre. (felismerhette-e az észlelést követő szabályszegést, s az megtévesztő volt-e) Mivel a fentiekben kifejtettek alapján az egyéb1 gépkocsi, vádlott általi észleléskori sebességének ismerete nélkül nem lehet állást foglalni abban, hogy a vádlott szabályt szegette, s ez a magatartása okozati összefüggésben áll-e a közúti baleset kialakulásával, így a büntetőjogi felelősségére sem vonható le kétséget kizáró következtetés. [38] A fentiekre figyelemmel a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta és terhelt vádlottat az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége (Btk. 235. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette a Be. 566. §

(1)bekezdés c) pontja alapján. [39] A felmerült bűnügyi költség viseléséről, a vádlott felmentésére figyelemmel a Be. 782. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett és megállapította, hogy a vádlott személyazonosító igazolványának száma helyesen szám

1. [40] A másodfokú bíróság ítéletével szembeni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(1)bekezdése biztosítja, figyelemmel a Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontjának I. fordulatában írtakra. Balassagyarmat,

1. április
2. Lászlóné dr. Verebélyi Edina s.k. a tanács elnöke dr. Szepesi Ágnes s.k. bíró dr. Harikné dr. Havasi Beáta s.k. bíró