← Magyarország

Pf.20723/2025/16 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A rendelkezési elvvel és a kérelemhez kötöttség elvével (Pp.

  1. §) összhangban az érdemi döntés korlátja azt jelenti, hogy a bíróság nem ítélhet meg mást (más jog alapján) vagy mennyiségileg többet, mint amire a fél kérelme irányult. A felperesnek a keresetlevelében egyértelműen meg kell jelölni, hogy mely alperessel szemben milyen jogállítás és milyen tények és bizonyítékok alapján milyen jogot kíván érvényesíteni, és azt milyen módon kívánja bizonyítani. A bíróság pedig e nyilatkozatokhoz, kérelmekhez kötve van. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Pf.20.723/2025/16-II. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: Dr. Túri Edit ügyvéd ügyvéd címe Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: Szabó-Strausz Ügyvédi Iroda ügyvédi iroda címe A per tárgya: ajándék visszakövetelése Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 21.P.20.170/2023/
  2. A fellebbezést benyújtó fél: alperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a keresetet teljesen elutasítja. Mellőzi az alperest perköltség megfizetésére kötelező és az ingatlan-nyilvántartási hatóság megkeresésére vonatkozó rendelkezéseket. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 6.223.000 (hatmilliókétszázhuszonháromezer) forint első- és 8.723.000 (nyolcmillió-hétszázhuszonháromezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes az alperes gyermeke. A felperes apja és az alperes házastársa, név5
  3. március 2-án elhunyt. [2] név5 az
  4. március 6-án kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy magyarországi vagyonát az alperes, németországi vagyonát, a cég2 vállalkozásban lévő Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 2 részesedését a felperes örökölje. Az
  5. november 11-én, Frankfurt am Main-ban kelt végrendeletében a németországi cégekben (köztük a cég1-ben) levő részesedéseit a felperesre hagyta, teljes németországi vagyona tekintetében az alperesnek haszonélvezetet juttatott;
  6. augusztus 25-én pedig meghatalmazást adott a felperesnek a Deutsche Banknál vezetett bankszámlaszám1 számú számlájához, amely a felperest minden meglévő számla- és a letéti számla egyenlege feletti rendelkezésre jogosította fel. [3] Az alperes 2014-15-ben üzleti kapcsolatba került név9 vállalkozóval, az cég7 ügyvezetőjével. A cég az alperes megbízása alapján társasházat épített településen, a utcanév2-ben. [4] Az alperes a társasházban több ingatlant is vásárolt 2015-ben és 2017-ben, részben a saját, részben a felperes nevére. A perbeni jogalappal kapcsolatos ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződésekben vevőként a felperes szerepel, a vételárat az alperes biztosította (2014-től a vételárrészleteket a saját számlájáról fizette), azokkal a következő tulajdoni hányadok kerültek a felperes tulajdonába: a
  7. december 17-én kelt adásvételi szerződéssel a település, belterület helyrajzi szám10 természetben a ingatlan1 alatti ingatlan 85/172-ed tulajdoni hányada, 25.000.000 forint vételár ellenében; a
  8. február 24-én kelt adásvételi szerződéssel a helyrajzi szám1, természetben a ingatlan2 alatti ingatlan 86/172-ed tulajdoni hányada, 94.000 euró vételár ellenében; a
  9. szeptember 5-én kelt adásvételi szerződéssel a helyrajzi szám2, természetben a ingatlan3 alatti ingatlan 85/171-ed tulajdoni hányada, 24.500.000 forint és 16.000 euró vételár ellenében; a
  10. szeptember 5-én kelt adásvételi szerződéssel a helyrajzi szám4, természetben a ingatlan4 alatti ingatlan 77/152 tulajdoni hányada 10.000.000 forint és 63.000 euró vételár (29.291.230 forint) ellenében; a
  11. november 6-án kelt adásvételi szerződéssel a helyrajzi szám3, természetben a ingatlan5 alatti lakásingatlan 76/152-ed tulajdoni hányada, a helyrajzi szám12 és helyrajzi szám11 tárolókkal együtt 16.000.000 forint és 63.000 euró vételár (35.594.890 forint) ellenében. [5] Az alperes megfelelő anyagi forrással rendelkezett a vételár megfizetésére. A Deutsche Banknál vezetett tulajdonosi számláról 2005 és 2020 között összesen 12.748.367 eurót vett fel. 2005-ben, 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban az éves osztalék meghaladta az évi 1.000.000 eurót. [6] 2019-ben a felek abban állapodtak meg, hogy a családi vagyon, a magyarországi ingatlanok legyenek egy kézben, ezért a felperes a
  12. február 24-én kelt ajándékozási szerződésekkel a perbeli öt lakást, tulajdoni illetőséget az alperesnek ajándékozta. [7] Az okiratokat ügyvéd ellenjegyezte. A szerződések azonos szerkezetűek, az azokban foglalt nyilatkozatok is azonos tartalmúak, az ingatlanok azonosító adatai, a tulajdoni arányok és az értékek térnek el egymástól. [8] Az ajándék értékét szerződésenként külön határozták meg, az a helyrajzi szám1 lakásingatlan 86/152, a helyrajzi szám3 ingatlan 76/152 és a település, belterület helyrajzi szám10 ingatlan 85/172 tulajdoni hányadai tekintetében ingatlanonként 60.000.000 forint, a helyrajzi szám2 ingatlan 85/171 és a helyrajzi szám4 ingatlan 77/152 tulajdoni hányada vonatkozásában ingatlanonként 50.000.000 forint volt. [9] Kimaradt az ajándékozásból a település, belterület helyrajzi szám12 és helyrajzi szám11 tárolók 1/1 tulajdoni hányada. A tulajdonváltozást az illetékes ingatlanügyi hatóság az alperes javára bejegyezte. [10] Az alperes a felperes lakhatásának biztosítása érdekében
  13. február 27-én a felperesnek ajándékozta a ingatlan6 alatti ingatlant. E szerződést a felek
  14. július 8-án közös megegyezéssel felbontották. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 3 [11] A felperes
  15. június 27-ig ebben az ingatlanban lakott szívességi lakáshasználóként, majd az ingatlant a Budaörsi Járásbíróság 8.P.20.045/2021/
  16. számú – őt az ingatlan kiürítésére kötelező – bírósági meghagyása alapján elhagyta. [12] A felek viszonya 2019-ben megromlott, ebben az évben – pontosan meg nem határozható időpontban – az alperes közölte a felperessel, hogy nem az a személy az apja, akit annak tekint. [13]
  17. július 20-án a felperes békülési szándékkal felkereste az alperest a születésnapján. Ekkor közöttük – az alperes bekamerázott ingatlanában – feszült hangulatú beszélgetés zajlott, amelynek során az alperes a felperes származását illetően ismételten arra utaló kijelentéseket tett, hogy név5 nem az apja. A beszélgetésről a felperes hangfelvételt készített. [14] A beszélgetés hatására a felperes bezárkózott a mosdóba, mert rosszul lett. Az alperes ismerőse (tanú8) próbálta elérni, hogy a felperes elhagyja a helyiséget, többszöri próbálkozása után a felperes kirontott a mosdóból és megütötte tanú8t. Az emiatt indult büntetőeljárásban a bíróság a felperest könnyű testi sértés vétsége miatt két év próbára bocsátotta. [15] 2020-ban az alperes az ismerősét, tanú3t azzal hívta fel telefonon, hogy ne mástól tudja meg, de a felperes neki nem a gyermeke, és a nagy tiszteletben tartott férje sem az apja, mert egy külföldi, talán jugoszláviai árvaházból vásárolta meg a felperest euróért. [16] A felek között a német céggel való levelezés és jognyilatkozatok megtétele során az a szokás alakult ki, hogy a Németországból érkező leveleket az alperes vette át, azokat aláírásra megküldte a felperesnek, és az alperes küldte vissza a cégnek. [17]
  18. augusztus 20-a körül az alperes megkérte tanú12 házvezetőnőt, hogy vigyen el egy levelet a felperesnek, hogy az iratokat írja alá. A felperes azokat hiányosnak tartotta, ezért aláírás nélkül küldte vissza az alperesnek, és kérte a teljes levél megküldését. [18]
  19. szeptember 3-án az alperes faxon kérte a német céget, hogy a tulajdonosi számláról részére utaljanak át 250.000 eurót az MKB Bank Zrt.-nél vezetett számlájára. Az írásbeli kérelmet
  20. szeptember 12-én az alperes megismételte. Mindkét iraton szerepel az alperes aláírása mellett a felperes névírása is. Korábban az alperes egyedüli aláírásával is teljesítette a cég a kifizetést. [19] A cég vezető tisztviselője, név12
  21. szeptember 13-án telefonon felhívta a felperest, hogy az alperes a tulajdonosi számláról kifizetést kért, és a kérelmen szerepelt egy másik aláírás is, amelyben a cégvezető nem ismerte fel a felperes aláírását. név13
  22. szeptember 14-én reggel e-mailben arról tájékoztatta a felperest, hogy amikor az alperes felhívta, mindkettőjük aláírását kérte, mert kételkedett a felperes aláírását látva. Az elküldött második fax megint teljesen más aláírást tartalmazott, ezért a kért összeget nem fizette ki az alperesnek. [20] A felperes megtekintette a faxokat, majd
  23. szeptember 14-én e-mailben úgy nyilatkozott, hogy a faxokon lévő aláírás nem az övé, és nem is ismeri el magáénak; nem ismerte a fax tartalmát és nincs szándékában kifizetést kérni; nem járul hozzá az összeg kifizetéséhez. [21] A hamis aláírások miatt kérte a szükséges lépések megtételét; a történtek miatt feljelentést tett az alperessel szemben. A ügyszám4 bü. számú eljárásban a felperest tanúként meghallgatták. [22] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a közöttük Budapesten,
  24. február
  25. napján létrejött ajándékozási szerződésekkel átruházott település belterület helyrajzi szám1 alatt nyilvántartott, a ingatlan2 alatti ingatlan 86/172-ed Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 4 tulajdoni hányadának, a település belterület helyrajzi szám2 alatt nyilvántartott, a ingatlan3 alatti ingatlan 85/171-ed tulajdoni hányadának, a település belterület helyrajzi szám3 alatt nyilvántartott, a valóságban a ingatlan5 alatti ingatlan 76/152-ed tulajdoni hányadának, a település belterület helyrajzi szám4 alatt nyilvántartott, a valóságban a ingatlan4 alatti ingatlan 77/152-ed tulajdoni hányadának visszaadására ajándék visszakövetelése jogcímén; valamint keresse meg az ingatlan-nyilvántartási hatóságot, hogy ezen ingatlan tulajdoni hányadok tekintetében az alperes tulajdonjogát törölje, a felperes tulajdonjogát pedig jegyezze vissza. [23] Kérte az alperest kötelezni a település belterület helyrajzi szám10 alatt nyilvántartott, ingatlan1 alatti ingatlan 85/172-ed tulajdoni hányadának
  26. február 9-i eladáskori értékének, 60.000.000 forintnak és
  27. február 10-től járó kamatainak megfizetésére. Perköltséget is igényelt. [24] Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
  28. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  29. §

(2)bekezdését, 2:46. §
(1)és
(2)bekezdéseit, 6:237. §
(2)bekezdését, a Büntető Törvénykönyvről szóló
  1. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  2. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjait és 345. §-át jelölte meg. [25] Előadta, hogy az apja haláleseti kedvezményezett jelölése folytán megörökölte a Deutsche Banknál vezetett, bankszámlaszám2 számú számlán lévő 219.474 eurót, amelyből 2014. augusztus 11-én 219.000 eurót készpénzben átadott az alperesnek, és mivel a számlát megszüntette, a fennmaradó 474 euróból 464,44 eurót áthelyezett az alperes Deutsche Banknál vezetett számlájára, így a pénzt az alperesre bízta. [26] Több közös, nyereséges befektetés után 2016-ban úgy döntöttek az alperessel, hogy megbízzák az cég7-t egy társasház építésével. [27] Az alperes a férje halála után a számlájáról több részletben, összesen 115.100 eurót vett ki, úgy feltüntetve, mintha az a sajátja volna, és a saját számlájára helyezte át, 2006. július 14-én pedig levelet írt a végrendeleti végrehajtónak, hogy a felperes örökségéből utaljon át az alperes számlájára 180.000 eurót. A végrehajtó megtagadta a kérést. Az alperes ezzel összesen 524.774 euro örökségtől fosztotta meg. Ezt akarta kompenzálni az alperes akkor, amikor a település, utcanév2 út 6. szám alatti ingatlanvásárlások során a felperes 5 ingatlanára jutó 479.646 eurót kifizette. Az alperes tehát nem ajándékozott, hanem részben törlesztette a felperessel szembeni adósságát. Az így felépített társasházból öt lakást a felperes, öt lakást pedig az alperes vásárolt meg. [28] A megbízás alapján a tulajdonába került lakásokat – az alperes kérésére – 2019. február 24-én jóhiszeműen az alperesnek ajándékozta. [29] Ezután a felperes a ingatlan6 szám alatt, az alperes ingatlanában lakott szívességi lakáshasználóként 2021. június 27-ig, amikor a Budaörsi Járásbíróság 8.P.20.045/2021/8. számú, ingatlan kiürítését elrendelő bírósági meghagyása jogerőre emelkedett. Ezzel az alperes tulajdonképpen hajléktalanná tette. [30] Volt magánvagyona, nem függött teljesen az alperestől, mert az alperes számlájára érkező, havi 1.500-1.700 euró összegű árvaellátást kriptovaluta bányászásához szükséges számítástechnikai eszközök vásárlására fordította és a tevékenységből nyereség is származott. [31] Az alperes a férjével annak halála előtt rossz viszonyt ápolt, ami ezt követően vele folytatódott, holott ő a kérésére az ajándékozási szerződéseket is aláírta. [32] A felperes az ajándékot az alperes által az ő sérelmére elkövetett súlyos jogsértések miatt követelte vissza. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 5 [33] Előadta, hogy 2020. július 22-én felkereste az alperest születésnapján, ám az alperes közölte vele, hogy nem az ő fia, hanem egy jugoszláv cigányé, semmi köze semmihez és senkihez, és már az apja is ki akarta tagadni. [34] Érvelése szerint az alperes ezzel megsértette a jóhírnevét és veszélyeztette a társadalmi megítélését, figyelemmel arra is, hogy az apja után megörökölte a cég1 részvényeinek egy részét is, amelyeknek az alperes a haszonélvezője. [35] A stressz és elkeseredés hatására fizikai rosszullét fogta el, ezért bezárkózott a fürdőszobába, hogy megnyugodjon, ahonnan az alperes bejárónője próbálta kicsalogatni, majd egy számára ismeretlen, magára a család barátjaként hivatkozó férfi többször felszólította a távozásra, arra hivatkozva, hogy az alperes nem akarja látni. Az ajtón kilépve dulakodni kezdtek a férfival, ellene feljelentést tettek, amelynek alapján a bíróság könnyű testi sértés vétsége miatt két év próbára bocsátotta. [36] A híresztelés is megvalósult, az alperes egy közös ismerősükkel folytatott telefonbeszélgetés során közölte, hogy ő nem a fia, sem az apjáé, ezért nem örökölhet utána. [37] Az ajándék visszakövetelésére alapot adó súlyos jogsértésnek tekintette azt is, hogy a cég1 részvényeseket tájékoztató, neki címzett, üzleti titkokat tartalmazó levelét 2021 augusztusában az alperes átvette helyette és felbontotta; a kibontott levélnek csupán azt a részét küldte meg a bejárónőjével neki, amit alá kellett volna írnia. Érvelése szerint az alperes ezzel súlyosan megsértette a magántitok védelméhez való jogát. [38] Súlyos jogsértésként jelölte meg továbbá, hogy az alperes két kifizetési kérelmen hamísította vagy hamisíttatta a nevét, amely kérelmek szerint 250.000 euró kifizetését kérte a felperes számlájáról a sajátjára. [39] A tőle ajándékba kapott, de 2021. február 24-én, 60.000.000 forintért eladott ingatlanilletőség tekintetében az ajándék helyébe lépett értéket követelte vissza. [40] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Perköltségigényét költségjegyzéken számította fel. [41] Jogi okfejtése szerint az ajándék visszakövetelésének feltételei nem állnak fenn. A felperes az örökségét teljesen felélte. Jövedelemszerző tevékenysége, bevétele nem volt, viszont pazarló életmódot folytatott. A férje a felperest a számla tekintetében nem tekintette örökösének, arra csupán meghatalmazást adott neki. [42] Az árvaellátást átadta a felperesnek, és még ezen túl is adott neki pénzt, egy időszakban havi 2.000.000 forintot, majd havi 1.000.000 forintot. [43] Az cég7-vel létrejött adásvételi szerződéseket nem a vagyontalan felperes, hanem ő kötötte meg. Mindegyik ingatlant a saját vagyonából szerezte meg, így ténylegesen a felperes nevére vásárolt ingatlanokat ő adta ajándékba. Az alperes által megvásárolt ingatlanokat a felperes kizárólagosan birtokolta, a kft. ügyvezetőjével ő állt kapcsolatban. [44] 2019. február 14-én a felperesnek ajándékozott ingatlanok „visszaajándékozása” történt meg. 2016 szeptemberéig együtt laktak a utcanév1 utcai lakásban, a felperes azonban folyamatosan agresszív magatartást tanúsított vele szemben, ajtókat zúzott be, tudatmódosító szereket használt; az ingatlant nem rendeltetésszerűen használta, az ingatlan értékesítését akadályozta, a rezsiköltségeket nem fizette. [45] 2020. július 22-én egy csokor „alibi” virággal és bekapcsolt magnóval a zsebében jelent meg a születésnapján. Megpróbálta megölelni, de a felperes ezt nem engedte, ezért megkérdezte, szereti-e, mire a felperes nemmel válaszolt, és elment. 20 perc múlva visszament, valamilyen szer hatása alatt állhatott, rázárta az alperesre a szobaajtót, beszorította a sarokba, nem engedte ki, órákig üvöltözött vele. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 6 [46] Előadása szerint a felperes mesterséges megtermékenyítés eredményeképpen, idegen donortól fogant, amit a férjével egyetértésben nem kívántak a felperes tudomására hozni. Mivel a felperes aznap fenyegetően lépett fel vele szemben, elterelésként beszélt a származásáról. tanú9 és tanú8 próbáltak meg segíteni neki, kérték a felperest, hogy jöjjön ki a mosdóból, ahová bezárkózott. Egy idő elteltével a felperes kirontott a mosdóból, és elkezdte bántalmazni tanú8t, majd a felperes a rendőrök kiérkezése előtt elhagyta az ingatlant. [47] Az alperesnek a részvényeken haszonélvezeti joga állt fenn, így az azokból származó jövedelem őt illette. A felbontott levelekkel kapcsolatban előadta, hogy a konkrét esetre nem emlékszik, elképzelhető, hogy a levél egyes részeit a reklámanyagokkal együtt kidobta, a felperest értintő részeket segítő szándékból továbbította a felperesnek. Egyébként szokás volt közöttük, hogy a felperes által aláírt nyilatkozatokat az alperes küldte vissza Németországba. [48] Vitatta, hogy a felperes aláírását hamisította volna; haszonélvezőként teljes körű jogosultsággal rendelkezett a részvények és üzletrészek tekintetében. A ingatlan7 alatti ingatlan a kizárólagos tulajdona volt, és annak 50%-át név15 a másik 50%-át az anyja, név16 részére értékesítette. [49] Az elsőfokú bíróság ítéletében annak tűrésére kötelezte az alperest, hogy a 2019. február 24-én kelt ajándékozási szerződésekkel az alperes tulajdonába került helyrajzi szám1, természetben a ingatlan2 alatti ingatlan 85/172-ed tulajdoni hányadára; helyrajzi szám2, természetben a ingatlan3 alatti ingatlan 85/171-ed tulajdoni hányadára; helyrajzi szám3, természetben a ingatlan5 alatti lakásingatlan 76/152-ed tulajdoni hányadára; helyrajzi szám4, természetben a ingatlan4 alatti ingatlan 77/152 tulajdoni hányadára nézve az alperes (helyesen felperes) tulajdonjogát ajándék visszakövetelése jogcímén bejegyezzék. [50] Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000.000 forint tőkét ajándék helyébe lépett érték jogcímén. [51] Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [52] Megkereste az ingatlanügyi hatóságot, hogy az ingatlanok megjelölt tulajdoni hányadai tekintetében az alperes tulajdonjogát törölje és a felperes tulajdonjogát ajándék visszakövetelése jogcímén jegyezze be. [53] Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.570.000 forint perköltséget. [54] A peradatok értékelésével úgy foglalt állást, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a perbeli ingatlanokra vonatkozó 2016-os adásvételnél a vételár kiegyenlítése során felhasználásra került legalább részben olyan összeg, amely az ő vagyonába tartozott. A felperes által megvásárolt ingatlanok vételárát az alperes teljesítette. Ebből következően az ingatlanokat a felperes ajándékba kapta az alperestől. [55] Kifejtette, hogy a magyar magánjog a „visszaajándékozás” jogintézményét nem ismeri. A 2019-es ajándékozásokra (amelyekkel a felperes a perbeli ingatlanokat az alperesnek ajándékozta) abból a célból került sor, hogy az ingatlanvagyon egy kézben, az alperesnél legyen. A felek „külön és önálló” megállapodást kötöttek az ingatlanok ajándékozása tárgyában. [56] Ez az önálló, az alperes korábbi ajándékozásához képest független jogügylet megnyitotta a felperes ajándék visszakövetelési jogát. [57] A bíróság a Ptk. 6:237. §
(2)bekezdésében foglaltak alapján – a felek viszonyából kiindulva, életvitelük feltárása és értékelése alapján, az erkölcsi szempontok figyelembevételével – azt vizsgálta, hogy a felek kapcsolata miért romlott meg; az állított magatartások súlyosan jogsértőek-e, alapot adnak-e az ajándék visszakövetelésére. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 7 [58] A tanúk (tanú3, tanú6, tanú12, tanú21, tanú7, tanú5, tanú9) vallomásának egyenkénti és együttes értékelése alapján azt állapította meg, hogy a felek közötti kapcsolat 2019 februárjában még jó volt, az alperes nem bizonyította, hogy a felek közötti viszony évek óta, illetve már akkor is rossz volt, amikor ő a perbeli lakásokat megvette, illetve amikor a felperes azokat neki ajándékozta. [59] A kapcsolat megromlásában a felek közötti anyagi problémák és az alperesnek a felperes származásával kapcsolatban tanúsított viselkedése hatott közre, az tehát nagyobb részt az alperes magatartására vezethető vissza. [60] A visszakövetelésre okot adó konkrét magatartásokat vizsgálva arra mutatott rá, hogy a szívességi lakáshasználat bármikor, indokolás nélkül megvonható, az alperes a lakás kiürítése iránti peres eljárás megindításával a jog adta lehetőséggel élt, jogsértő magatartást nem tanúsított, így e magatartás súlyos jogsértést nem valósít meg, az ajándék visszakövetelésére nem ad alapot. [61] Az alperes megsértette ugyanakkor a Ptk. 2:46. §
(1)és
(2)bekezdésében védett levéltitkot, amikor a felperesnek címzett levelet felbontotta. 2021 augusztusában egy hivatalos levél érkezett a felperesnek a németországi cégtől, amelyben neki, mint üzletrész tulajdonosnak szóló üzleti információk voltak. A felperes ekkor nagykorú és az alperestől külön háztartásban élő személy volt. Az alperes a perben nem tett olyan nyilatkozatot, hogy korábban számára a felperes engedélyezte volna leveleinek felbontását. A címzésből kétséget kizáróan kiderült, hogy a levél a felperesé. [62] A levél felbontása és hiányos tartalmú megküldése nem volt vitás a felek között, de ezt a tényt tanú12 és tanú21 tanúk is megerősítették. A felperes azon állítását, miszerint az aláírandó részeket küldte meg az alperes, az alperes nem vitatta. [63] A másnak címzett levelet a címzett személyen kívül csak az bonthatja fel, akinek erre a jogosult (címzett) engedélyt adott. Ilyen felhatalmazásra az alperes nem hivatkozott, ezért jogsértő módon bontotta fel a levelet és olvasta el annak tartalmát, valamint küldte meg hiányosan a felperes részére a levelet. [64] A jogsértés súlyának megítélése szempontjából figyelembe vette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a levelet olyan cég küldte, amelynek osztaléka az alperes kiemelkedően magas életszínvonalát biztosítja, és 2021 nyarán a felek között már egyértelműen megromlott a kapcsolat. Az alperest tehát vélt vagy valós érdek mozgatta a levél tartalmának megismerésében; ugyanakkor egyszeri esetről volt szó. [65] Az ajándék visszakövetelése szempontjából azonban ezt a jogsértést nem tekintette olyan súlyosnak, hogy az önmagában alapot adjon az ajándék visszakövetelésére. [66] Az alperes
  1. szeptember 3-án és szeptember 12-én olyan nyilatkozatot küldött német nyelven az egyik német cég vezető tisztségviselőjének, amelyen szerepelt a felperes neve, de az aláírás nem tőle származott. Ez nem volt szokványos, hiszen azt a felek egybehangzóan nyilatkozták, hogy a felperes nevére érkeztek a cégtől a különböző hivatalos iratok, azokat a felperes aláírta és az esetek többségében az alperes küldte vissza. Az osztalék összegét rendszerint a felperes közölte az alperessel, ami után az alperes a kifizetésről önállóan, a felperes aláírása nélkül rendelkezett. [67] Az adott esetben a kérelmet az alperes írta, az iratot ő tartotta birtokban, ezért neki volt lehetősége arra, hogy a felperes nevét aláírja vagy más személlyel odaírassa. [68] Az irat magánokirat, amelyet a valótlan aláírással az alperes megpróbált felhasználni, hiszen azt a címzetthez el is juttatta. Az alperes tudta, vagy a kellő körültekintéssel tudnia kellett, hogy az aláírás nem a névtulajdonostól származik. A már Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 8 bizalmatlan légkörben a felperes csak a számára biztosított jogi lehetőséggel élve tett feljelentést az alperessel szemben magánokirat-hamisítás vétsége miatt. [69] A bíróság a nyomozás eredményének nem tulajdonított jelentőséget, mert a Ptk. 6:
  2. §
(2)bekezdése szerinti törvényi feltételnek nem kötelező eleme, hogy a jogsértő személyt büntetőjogilag felelősségre vonják. A súlyos jogsértést az erkölcsi elvárások, a társadalmi megítélés szerint kell értékelni. Ebbe a másik fél iránti tisztelet mellett az is beletartozik, hogy jogszerűen járjon el a megajándékozott fél, vagyis ne kövessen el akár bűncselekményi tényállást kimerítő magatartást. [70] A 250.000 euró kifizetésének feltétele volt a felperes aláírása, ellenkező esetben nem szerepelne rajta a felperes neve. 2021-ben az euró átlagos MNB középárfolyama 358,495 forint volt, így a kiutalni kért pénz forintban kifejezett értéke 89.623.750 forint volt. Ez büntetőjogilag a „különösen nagy összeg” kategóriába esik, magánjogi értelemben pedig „jelentősnek” tekintendő. A lehetséges eredmény szempontjából tehát a jogsértés alkalmas volt súlyos hátrány okozására. [71] A felperessel szemben az alperes két alkalommal is súlyos jogsértést követett el, olyan okiratot használt fel, amelyen nem a felperes aláírása szerepelt, ezt pénzkifizetéshez kívánta felhasználni és tisztában volt azzal, hogy az aláírás nem a felperestől származik. Ez a jogsértés tehát az objektív mérceként szolgáló társadalmi elvárásokat súlyosan sértette meg, és alapot adott az ajándék visszakövetelésére. [72] A felperes és az alperes között a 2020. július 22-én zajlott beszélgetés, és az ennek alapján állított – a felperes származására vonatkozó állítással megvalósított – súlyos jogsértés vizsgálata körében a beszélgetésről készült felvételt jogsértő módon keletkezett bizonyítási eszköznek tekintette; azt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 269. §
(4)bekezdés a-e) pontjaiban foglalt szempontokat mérlegelve bizonyítékként figyelembe vette. Hasonlóan értékelte a
  1. augusztus 21-i hangfelvételt is, amelynek a levéltitok megsértésére alapított súlyos jogsértés vizsgálata körében tulajdonított jelentőséget. [73] Kiemelte, hogy a felek kölcsönösen tiszteletlen magatartást tanúsítottak egymással szemben, ebben a viszonyban azonban súlyosabban értékelendőek az alperesnek a felperes identitására, származására vonatkozó közlései; e körben nem a felperes vélt vagy valós társadalmi magas státuszának, hanem az általános erkölcsi megítélésnek van jelentősége. [74] Bár a felperes
  2. július 22-én azt szerette volna megtudni, hogy ténylegesen ki a vér szerinti apja, az alperes még az anyai vérségi kapcsolatot is tagadta azzal, hogy olyan változatot is előadott, miszerint „jugoszláv cigányoktól vette meg” a felperest. [75] A peradatok mérlegelése alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes mesterséges megtermékenyítéssel fogant; a házastársaknak volt megfelelő anyagi fedezete a mesterséges megtermékenyítés finanszírozására, arra vonatkozóan pedig nem merült fel adat, hogy az alperes terméketlen lett volna. [76] Megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnevét annak a valótlan és sértő ténynek az állításával, hogy nem anyja a felperesnek, és azt is, hogy jugoszláv cigánygyerek és kisbabaként hozták Freisingbe a felperest. Az alperes állításait híresztelte is. tanú3 elmondta, hogy teljesen váratlanul hívta fel őt az alperes és számolt be neki a származási variációkról azzal, hogy ne mástól tudja meg. Azt is elmondta, hogy tanú13 barátjától, az alperesnél kertészkedő személytől is hallotta ezeket. A felperes házastársa más rokontól is hallotta az alperes állításait. tanú12 is tett említést a „cigánygyerek változatról” a hangfelvételen. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 9 [77] Az alperes által tanúsított magatartás a felek családi körülményeihez képest is súlyosan jogsértő volt, hiszen korábban ilyen tárgyú vita, nézeteltérés nem volt jellemző. Ez a magatartás „meghaladta” a másik iránti tiszteletlenséget és hálátlanságot is. [78] Az elsőfokú bíróság a három jogsértést (levéltitok megsértése; hamis magánokirat felhasználása; jóhírnévsértés) együttesen értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az alperes magatartása miatt alappal követelte vissza az általa adott ajándékot. [79] A felperes kamatkövetelését alaptalannak ítélte. [80] A felperest teljes pernyertesnek tekintette és az alperest a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére perköltség megfizetésére. [81] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. [82] Az alperes jogorvoslati kérelmében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte a felperes perköltségben marasztalását is. [83] Előadása szerint az elsőfokú bíróság a Pp.
  1. §-át sértő módon, kirívóan okszerűtlenül állapította meg a tényállást, illetve mérlegelte azokat a szempontokat, amelyek a Ptk. 6:
  2. §-a körében az ajándék visszakövetelése során vizsgálandóak. [84] Az elsőfokú bíróság tévesen nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a perbeli ajándékozás „visszaajándékozás” volt. Az ajándék visszakövetelése szempontjából lényeges körülmény, hogy az ingatlanokat korábban az alperes ajándékozta a felperesnek, az ajándékozó tehát nem a saját keresményéből, személyes teljesítményéből vagy vagyonából származó ajándékot juttatott. [85] Az ajándék visszakövetelésének jogintézménye azt célozza, hogy reparálja a megajándékozott esetleges durva hálátlanságát. Az adott esetben azonban nem áll fenn a hála tanúsításának kötelezettsége sem. „Klasszikus értelemben vett ajándékozásra” nem került sor, így az ajándék visszakövetelésének sincs helye. [86] Az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a felperes alperessel szemben tanúsított magatartását sem. A felperes nem egyszerűen tiszteletlen volt, hanem durván az alperes becsületébe gázolt. A felperesnek kizárólag az volt a szándéka, hogy általa kiprovokált módon és valótlan tényeket állítva olyan helyzetet teremtsen, hogy az ajándékot visszakövetelhesse. [87] A felperest konkrét érdeksérelem nem érte, társadalmi megbecsülése nem szenvedett csorbát. [88] Az alperes a fellebbezésében kifejtette az elsőfokú bíróság által vizsgált egyes, jogsértőnek állított magatartásokkal kapcsolatos álláspontját is. [89] Érvelése szerint a kilakoltatást az ajándék visszakövetelésére alapot adó súlyos jogsértések körében az elsőfokú bíróság nem is vizsgálhatta volna, mert ezen magatartásra a felperes jogot, jogállítást nem alapított. [90] A levéltitok megsértése körében nem bizonyított, hogy jogosulatlanul nyitotta ki a felperes nevére szóló levelet. A perben olyan levélborítékot csatolt bizonyítékként, amelyen mindkét fél neve szerepelt, ez bizonyítja, hogy a perbeli küldemény valószínűleg szintén ilyen levélküldemény volt. [91] Levéltitok megsértése akkor következik be, amennyiben valaki más magántitkát megszerzi és egyben jogosulatlanul fel is használja. Ilyen az adott esetben nem történt; a felperes érdekeit, személyét támadás nem érte. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 10 [92] A felek között az a szokás alakult ki, hogy a Németországból érkező leveleket az alperes vette át, azokat megküldte aláírásra a felperesnek, és ezt követően az alperes küldte azokat vissza a céghez. Ez a tény önmagában megfosztja a levélbontást annak jogtalan mivoltától, hiszen az alperesnek felhatalmazása volt a levél kinyitására. A felperes nyilvánvalóan tisztában volt ezzel, az alperes felé nem jelezte, hogy ezt a gyakorlatot nem kívánja fenntartani. [93] Az elsőfokú bíróság bizonyíték nélkül tényként fogadta el a felperes aláírásának általa történt meghamisítását. Nem bizonyított sem az aláírás valótlansága, sem az, hogy azt ő hamisította. Mérlegeléssel nem állapítható meg egy bűncselekményt megvalósító jogsértés megtörténte. Az aláírás körülményei nem tisztázottak, a névaláírás hamissága csak szakértői úton bizonyítható. [94] Az elsőfokú ítélet e körben sérti a Pp.
  3. §-át és
  4. §
(1)bekezdését. [95] Teljes körű haszonélvezeti joga volt és van név5 minden németországi vagyona felett, a 250.000 eurós összeg jogszerűen őt illeti, azt meg is kapta. [96] A jóhírnév sérelme körében az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes egyértelművé tette, miszerint a társadalmi megítélésének sérelme zavarja. Társadalmi megítélés alatt a német társaságban örökölt részvényesi minőségét értette. [97] Azt is kifejtette, hogy nincs tudomása arról, hogy a német társaságnál az alperes bárkinek is elmondott volna valamit a családi helyzetéről. [98] A bíróság a fél nyilatkozataihoz és perbe vitt jogához kötve van. Az elsőfokú ítélettel a bíróság túlterjeszkedett a felperes perbeli nyilatkozatain, amivel megsértette a Pp. 2. §-át és 342. §
(1)és
(3)bekezdéseit. [99] Nem kellő súllyal vette figyelembe a felperes vele szemben tanúsított magatartását. A felperes rendszeresen megfélemlítette, bizonyos időszakokban rettegett a fia erőszakos fellépésétől. A felperes által írt sms nem csupán tiszteletlen, hanem az emberi méltóságát, becsületét sérti. A felek közötti megkeseredett légkörből indokolatlan kiemelni és a gyermeke „megtagadásaként” megkülönböztetett súllyal értékelni néhány helytelen mondatot. Ezeket a mondatokat a felperes provokálta ki. [100] A tudta nélkül készített hangfelvétel jogsértő bizonyíték és a perben nem is lehetett volna felhasználni. [101] A származása miatt senkit nem érhet hátrányos értékelés. Az általa meggondolatlanul, érzelmi teher alatt esetlegesen kimondottak nem értékelhetőek önállóan, kiragadva a felek megromlott viszonyából eredő kontextusból; ezt a hátteret figyelembe véve az általa mondottak nem valósítottak meg olyan súlyos jogsértést, ami alapot adhatna 270.000.000 forintnyi ingatlanvagyon visszakövetelésére. [102] A gyermekét soha nem tagadta ki sem köznapi, sem jogi értelemben. A felperes legalább annyi, de inkább jelentősen több jogsértést követett el vele szemben. Okszerűtlen az elsőfokú bíróság azon következtetése, miszerint nagyobb részt az alperes magatartása okozta a kapcsolat elmérgesedését. [103] A bírói gyakorlat alapján arra mutatott rá, hogy a bíróságok ritkán adnak helyt az ajándék visszakövetelése iránti keresetnek és ezen esetekben is kizárólag súlyos bűncselekmény esetén. Bűncselekmény megállapítására a terhére nem került sor. Nincs olyan bírói döntés az ítélkezési gyakorlatban, amely nélkülözve a büntetőjogi tényállásszerűséget önmagában, személyiségi jogi sérelem alapján adna helyt az ajándék visszakövetelése iránti keresetnek. [104] Valós és súlyos társadalmi következmény híján a jóhírnév megsértése nem értékelhető. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 11 [105] A felperes nem arra alapította az ajándék visszakövetelését, hogy a beszélgetésük során köztük mi hangzott el. A módosított keresete szerint a súlyos jogsértést (a jóhírnévsértést) az valósította meg, hogy az alperes egy közös ismerősükkel egy telefonbeszélgetés során közölte, hogy a felperes nem a fia sem neki, sem az apjának, ezért örökölni sem örökölhet utánuk. A felperes tehát nem a hangfelvételen hallható beszélgetéssel kapcsolatosan tett jogállítást, ezért nem lehetett volna értékelni az egyébként jogellenesen készült hangfelvételt. [106] Az elsőfokú bíróság kirívóan tévesen alkalmazta a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdését és a kereseti kérelemhez kötöttség szabályait is megsértette. [107] Nem bizonyított az sem, hogy az alperes harmadik személyekkel közölte volna az állításait, illetve hogy az állítólagos híresztelés az ajándékozás után történt. [108] tanú3 tanú a telefonbeszélgetés időpontjára nem emlékezett csupán arra, hogy az a covid járvány előtt történt. A tanú beszámolója szerint a telefonbeszélgetés lényege az volt, hogy az apa személye kétséges. E körben a tanú valós tényt állított, a felperes sem vitatta, hogy az apja biológiai értelemben nem az apja. Valós tény állítása a jó hírnevet nem sértheti. [109] Ha a közlés jogsértő is lenne, egyetlen igazolt, bizonytalan tartalmú és időpontú közlés a felperes származását illetően nem minősülhet olyan súlyosan jogsértőnek, amely megalapozná adott esetben az ajándék visszakövetelését. [110] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tényállás minden olyan elemét mellőzni kell, amelyek megállapítása a jogsértő bizonyítékokon alapul így különösen a megtagadásként értékelt beszélgetést, illetve annak tartalmát teljes egészében, valamint a tanú12 tanú másik hangfelvételen elhangzott nyilatkozatait. [111] Kiemelte, hogy az elsőfokú ítéletben a tényállás körében sok felesleges megállapítás szerepel, például az alperes és név6 üzleti kapcsolata tekintetében vagy annak valótlan kimondásával, hogy a volt férje hozzájárulása nélkül adott kölcsön. Ezeket a tényállási elemeket is mellőzni kell, azok csak a vele szembeni ellenszenvet táplálják. [112] Az alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet indokolása 27., valamint a 61-
  1. bekezdéseinek mellőzését kérte. [113] Fellebbezési ellenkérelme ezt meghaladóan az elsőfokú ítélet helybenhagyását célozta. [114] Kifejtette, hogy az ajándék visszakövetelése iránti kereset elbírálásának nem előkérdése a 2015-ös és 2017-es jogszerzés jogcíme, ezt az adott perben – viszontkereset hiányában – nem lehetett volna elbírálni, arra bizonyítás nem volt lefolytatható. Ezért az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzni kell a 2015-ös és 2017-es jogszerzésre, az adásvételi szerződések tartalmára, a felek közötti utólagos megállapodásra, a vételár forrására, a bizonyítási teherre vonatkozó szövegrészeket. [115] Fellebbezési ellenkérelmének érvelése szerint az elsőfokú bíróság mérlegelte a hangfelvételek bizonyítási eszközként való felhasználhatóságát és arra a megállapításra jutott, hogy az alperesnek a bizonyítási eszköz felhasználása nem okoz aránytalan jogsérelmet figyelembe véve, hogy azon a felperes származására vonatkozó nyilatkozatok hangzottak el. Az alperesnek továbbá nincs különösebb problémája a kép- és hangfelvétel készítésével, a lakásában állandó felvétel készül. [116] Az elsőfokú bíróság a jóhírnév megsértése körében széles körű bizonyítást folytatott le, az ítéletében (166 –
  2. bekezdés) rögzítette, hogy a bizonyítékokat hogyan és mennyiben értékelte. Az elsőfokú bíróság összemérte az sms üzenetváltásokat, az azokban szereplő sértő nyilatkozatokat a sérelmezett kijelentésekkel, mérlegelése e körben helyes és Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 12 okszerű volt. Az alperes
  3. július 20-i közlése túlmutat durvaságában és a felperes személyiségét, integritását és identitását sértő jellegében az sms üzenetek tartalmán. [117] Hangsúlyozta, hogy a személyiségi jog megsértése nem eredménykötelem, nem kell konkrét „kárnak” bekövetkeznie. Az identitás legalapvetőbb szegmense a vérszerinti származás tudata. [118] A kereseti tényállás tartalmazza, hogy az alperes a születésnapja alkalmából nála megjelent felperesnek azt állította, hogy a felperes egy jugoszláv cigány fia és nem az övé, nincs hozzá köze, erre pedig a személyiségét sértő valótlan tényállításként hivatkozott. [119] Az elsőfokú bíróság a tárgyalás és a bizonyítás összes adatának figyelembevételével állapította meg, hogy a névaláírást tartalmazó iratok nem a felperestől származnak, ezt ítéletének indokolásában (150-
  4. bekezdés) megfelelően részletezte, okszerűen értékelte. A bizonyítás kötelezettsége e körben nem a felperest, hanem az alperest terhelte. Szakértő kirendelésére nem volt szükség. [120] Az alperest terhelte annak bizonyítása is, hogy a felperes beleegyezésével, hozzájárulásával küldte meg a nyilatkozatot a német cégnek, ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget. [121] Az elsőfokú ítélet megfelel a Pp.
  5. §
(1)bekezdésében foglalt követelményeknek. Az alperes a fellebbezésében valójában nem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja, hanem azt kéri számon, hogy miért nem az ellenkérelmében előadott, nem bizonyított tényállításain alapuló ítéletet hozott a bíróság. Önmagában a bizonyítékok értékelésének, mérlegelésének hiánya a perfelvételi szakra tartozó kérdés, ezért hatályon kívül helyezés esetén a tárgyalás megismétlését a perfelvételi szaktól kezdődően kell elrendelni. [122] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet indokolása felperes által hivatkozott bekezdései mellőzésének nincs helye. [123] Az érdemi döntés vizsgálati körébe az ellenkérelem beletartozik, abban pedig azzal érvelt, hogy a 2019-es ajándékozások „visszaajándékozások” voltak, ezzel összefüggésben a 2015-ös és 2017-es adásvételi szerződésekre, valamint az azokban foglalt vételár alperes által történt megfizetésére hivatkozott. Ezeket a tényállításokat és az azokra vonatkozó bizonyítékokat az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett. [124] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést és csatlakozó fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson bírálta el, a fellebbezési kérelmek és a fellebbezési ellenkérelmek korlátai között [a Pp. 370. §
(1)bekezdése]. Az elsőfokú ítéletnek fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a kamat iránti igényt elutasító rendelkezése [Pp. 358. §
(5)bekezdés], ezért azt a másodfokú felülbírálat nem érintette. [125] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapos. [126] Az alperes elsődleges (megváltoztatást célzó) és másodlagos (hatályon kívül helyezére irányuló) jogorvoslati kérelmei egyaránt anyagi jogi hibát állítottak, a tényállás téves megállapítására vonatkoztak, azok a bizonyítás okszerűségét, a tények minősítését és az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéseket támadták [a Pp. 369. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontja]. [127] Az anyagi jogi hibák orvoslására rendelkezésre álló jogorvoslati eszköz a tényállás megállapítását érintően a bizonyítás eredményének felülmérlegelése [Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pont]. [128] A tényállás módosítására, kiegészítésére csak a bizonyítás eredményének okszerűtlen, jogszabálysértő mérlegelése esetén van lehetőség. Ez esetben viszont a másodfokú bíróságnak rá kell mutatnia, hogy miben állt az elsőfokú ítéletben írt okszerűtlen mérlegelés, és el kell végezni a rendelkezésre álló bizonyítás alapján az általa okszerűnek Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 13 tartott mérlegelést (a Kúria Gfv.30254/2023/6. számú határozata; megjelent BH2024. 64. számon). [129] A Pp. 279. §
(1)bekezdésének a bizonyítás eredménye mérlegelésére vonatkozó szabályának megsértése hatályon kívül helyezésre nem ad alapot, ebben az esetben a másodfokú bíróságnak kell elvégeznie az okszerűnek tartott mérlegelést. Erre tekintettel az adott esetben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének nem volt helye. [130] Az érdemi felülbírálat eredménye az, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen és az érvényesített joghoz képest szükségtelenül tágan állapította meg, a tényállásban az ügy érdemére nem tartozó tényeket is széles körben rögzített, ezek vonatkozásában indokolatlanul bizonyítást folytatott le, a jogilag jelentős tények vonatkozásában a bizonyítás eredményét okszerűtlenül mérlegelte, ennek alapján a levont jogkövetkeztetései is helytelenek. [131] A bíróság az eljárás minden szakaszában kötve van az eljárás alapvető keretét adó kereseti kérelemhez, amelyet a felperes által érvényesített igény és az annak alapjául szolgáló anyagi jogi jogszabályok határoznak meg. [132] A bíróság érdemi döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen [Pp. 2. §
(2)bekezdés, 342. §
(1)bekezdés], a kereseti kérelemhez kötötten eljárva kell határozni a perben. A keresettel érvényesített jog pontos meghatározása azért nélkülözhetetlen, mert az annak tárgyában hozott ítélethez fűződhet csak a Pp. 360. §
(1)bekezdése szerinti anyagi jogerőhatás. [133] A rendelkezési elvvel és a kérelemhez kötöttség elvével (Pp.
  1. §) összhangban az érdemi döntés korlátja azt jelenti, hogy a bíróság nem ítélhet meg mást (más jog alapján) vagy mennyiségileg többet, mint amire a fél kérelme irányult. A felperesnek a keresetlevelében egyértelműen meg kell jelölni, hogy mely alperessel szemben milyen jogállítás és milyen tények és bizonyítékok alapján milyen jogot kíván érvényesíteni, és azt milyen módon kívánja bizonyítani. A bíróság pedig e nyilatkozatokhoz, kérelmekhez kötve van. [134] A felperes a Ptk. 6:
  2. §
(2)bekezdése alapján ajándék visszakövetelése iránt terjesztett elő keresetet arra alapítottan, hogy az alperes (megajándékozott) a sérelmére (rovására) súlyos jogsértéseket követett el. A felek között az ajándékozások megtörténte tekintetében vita nem volt, a per tárgyát képező ajándékozási szerződések érvényességét nem vitatták, az alperes védekezése nem az érvényességet érintette, hanem az ajándék visszakövetelése feltételeinek fennállását vitatta arra hivatkozással, hogy a 2019-es ajándékozások lényegében „visszaajándékozások” voltak, az ingatlanokhoz, tulajdoni hányadokhoz 2015-ben, illetve 2017-ben anyagi erőfeszítés nélkül hozzájutó felperes így a „visszaajándékozott” ingatlanok vonatkozásában az alperestől elvárható hálára nem hivatkozhat. [135] A súlyos jogsértés körében a felperes három tényállítást tett:
  1. az alperes egy közös ismerősükkel egy telefonbeszélgetés alkalmával közölte, hogy a felperes nem a fia sem neki, sem az apjának, ezért nem is örökölhet utánuk, ezzel a valótlan tényállítással megsértette a jóhírnevét;
  2. az alperes – a gyermekként való megtagadását követően – 2021 augusztusában a felperesnek címzett levelet felbontotta abból a célból, hogy a tartalmát jogosulatlanul megismerje, ezzel megsértette a magántitok védelméhez való jogát;
  3. az alperes két alkalommal (
  4. szeptember 3-án és szeptember 12-én) olyan leveleket küldött a németországi cégéhez, 250.000 euró átutalását kérve, amelyen az alperes aláírása mellett a felperes hamisított aláírása is szerepel. [136] Az alperes ezen tény- és jogállításokhoz mérten terjesztette elő az ellenkérelmét, az elsőfokú bíróságnak pedig ezen tartalmú kereset és az ellenkérelem keretei, korlátai között kellett volna szükség esetén az anyagi pervezetést elvégeznie és a bizonyítást lefolytatnia (Pp.
  5. §). Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 14 [137] Az anyagi pervezetés nem irányulhat arra, hogy a fél az eredetileg előadottakhoz képest teljesen új, a korábbiakkal ellentétes tényállításokat tegyen. A rendelkezés célja ugyanis az, hogy a felek megértsék és tisztában legyenek az összes körülménnyel, amelyeknek az ügy eldöntése szempontjából jelentősége lehet, és előadásaik során ezekre szorítkozzanak. Mindennek teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell maradnia a rendelkezési joggal. [138] Ehhez képest – a keresetben és az ellenkérelemben előadottaktól elrugaszkodva – az elsőfokú bíróság több tárgyaláson is anyagi pervezetést végzett (21.P.20.508/2021/
  6. számú jegyzőkönyv
  7. oldal
  8. bekezdés, 21.P.20.170/2023/
  9. számú jegyzőkönyv
  10. oldal), szükségesnek ítélve a felek anyagi helyzetének, a hagyaték körének, értékének, az alperest ebből házassági vagyonközösség jogcímén megillető, illetve a felperest öröklés címén megillető rész mértékének, a bankszámlákon lévő pénzeszközök és az egyéb ingóságok körének, értékének, jogi sorsának feltárását, az erre vonatkozó tények előadását és bizonyítását, a számlaforgalom az örökhagyó halálától a számla megszüntetéséig terjedő időszakra vonatkozó adatainak becsatolását. [139] A feleket e körben feleslegesen tájékoztatta a bizonyítás szükségességéről, szükségtelen bizonyítási cselekményeket végzett [fordítás, társhatóság megkeresése a német nyelvű okirat (haláleseti rendelkezés) és a német jog értelmezése érdekében, osztalék felvételére, árvaellátásra vonatkozó bizonyítás stb.]. [140] Szükségtelenül és indokolatlan terjedelemben vizsgálta, hogy a keresettel érintett ingatlanok egykori megvásárlására részben a felperes vagyona terhére került-e sor. Az elsőfokú ítélet „I./ Az ingatlan adásvételi szerződések” megjelölésű részében bemutatott bizonyítékértékelés, jogi indokolás a per eldöntése szempontjából szükségtelen, a releváns tény- és jogállítások körét indokolatlanul meghaladja, az ezekhez tartozó tények tényállási részben való rögzítése is szükségtelen volt. Helyes a felperes azon csatlakozó fellebbezésben foglalt álláspontja, miszerint az elsőfokú ítélet 27., továbbá 61 –
  11. bekezdéseiben foglaltakat mellőzni kell, a tényállás vonatkozó részeivel együtt. [141] A perben a Pp.
  12. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 6:237. §
(2)bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, azaz az általa állított súlyos jogsértések megvalósultak. [142] Az elsőfokú bíróság a tényállást ebben a körben sem a felperes tény- és jogállításaihoz igazodó körben állapította meg, olyan tények vonatkozásában is bizonyítást folytatott le, tényállást állapított meg és jogkövetkeztetéseket vont le, amelyeket a felperes keresete alapjaként nem állított, ezzel pedig a vonatkozó kereseten túlterjeszkedett. A releváns tényekre lefolytatott bizonyítás által alá nem támasztott, feltételezéseken alapuló tényállást állapított meg, és azok alapján téves jogi következtetésre jutott. [143] A jóhírnév sérelme körében a felperes a keresetében csak arra hivatkozott, hogy a súlyos jogsértés azzal valósult meg, hogy az alperes egy közös ismerősüknek (tanú3) egy telefonbeszélgetés alkalmával valótlan tényt állított, amikor közölte, hogy a felperes nem a fia sem neki, sem az apjának, ezért nem is örökölhet utánuk. [144] E tényállításhoz mérten a perben szükségtelen volt annak feltárása, hogy a felek között 2022. július 22-én milyen tartalmú beszélgetés zajlott le. E körben a jogsértő bizonyítási eszköz nem lett volna felhasználható, a Pp. 269. §
(4)bekezdés a-e) pontjaiban írt szempontok mérlegelésével sem volt figyelembe vehető, a hangfelvétel tartalma az ítélet tényállási részében nem volt rögzíthető. A hangfelvétel a telefonbeszélgetés során elhangzottakat nem bizonyítja. tanú3 tanú vallomása a telefonbeszélgetés tartalmát, a perben jelentős tényt (a kifogásolt kijelentés elhangzását) bizonyította. Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 15 [145] A felperes származásának megállapítása a jelen per kereteit nyilvánvalóan meghaladta, az elsőfokú bíróság e körben is feltételezéseken alapuló, nem bizonyított, de az adott per kereteit meghaladó bizonyítást igénylő tényeket állapított meg. A jelen perben olyan okfejtésnek és megállapításnak, amely szerint a bíróság mérlegeléssel megállapítja, hogy a felperes mesterséges megtermékenyítéssel fogant, nincs helye. [146] Az alperes perbeli állítása szerint a felperes mesterséges megtermékenyítéssel fogant, nem a férjétől, hanem donortól származik. A felperes által kifogásolt közlés szerint név5 nem az apja. A felperes tényleges származásának megállapítása jelen per kereteit meghaladja, a származás, az, hogy a felperes az alperesnek és férjének nem vér szerinti gyermeke, a peradatok puszta mérlegelésével nem állapítható meg. Az alperes által előadottak szerint ez a tényállítás nem valótlan, mert biológiailag valóban nem név5 a felperes apja. A származásra vonatkozó ezen állítás a jóhírnevet nem sérti, még akkor sem, ha a felperes születési anyakönyvi kivonatában szülőként az alperest és férjét jegyezték be. A sérelmezett kijelentés az adott kontextusban nem is sértő, a felperes társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására nem alkalmas. [147] A 250.000 euro átutalását kérő iratokon szereplő, a felperestől származó aláírás tekintetében a tényállás feltáratlan maradt, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben is feltételezésekre alapította. A peradatok alapján nem állapítható meg, hogy a fizetési kérelem elküldésére milyen körülmények között került sor, azon kellett-e a felperes aláírásának szerepelnie; az azon szereplő aláírás ténylegesen a felperestől származik-e, vagy hamisított; utóbbi esetben azt ki hamisította az okiratra. [148] Nem tisztázott az sem, hogy a felperes aláírására miért lett volna szükség, tekintettel arra is, hogy az alperes haszonélvezőként jogosult volt utalást kérni és állítása szerint a konkrét esetben kért 250.000 eurót meg is kapta. Mindezek alapján a súlyos jogsértés e körben a feltárt tények alapján nem állapítható meg. [149] A levéltitok megsértése körében a felperes nem bizonyította, hogy az alperes jogosulatlanul nyitotta fel a neki címzett levelet és ennek folytán a magántitkát, üzleti titkát jogosulatlanul ismerte meg. A perben nem bizonyított, hogy a levél kinek szólt. Az alperes által csatolt boríték mindkét fél nevét tartalmazza; ez alátámasztja azt az előadását, hogy mindkettőjük nevére szóló levelek érkeztek a német cégtől, és a perbeli küldemény borítéka is ilyen kettős címzést tartalmazó lehetett. [150] A csatolt hangfelvétel tartalma e körben bizonyítékot nem tartalmaz, az a perben szintén nem lett volna felhasználható, a Pp. 269. §
(4)bekezdés a-e) pontjaiban írt szempontok mérlegelésével sem volt figyelembe vehető. [151] A peradatok szerint a felek között szokás volt, hogy a Németországból érkező leveleket az alperes vette át, azok tartalmát megküldte aláírásra a felperesnek, majd az alperes küldte vissza azokat a társaságnak. Az alperesnek tehát felhatalmazása volt a levelek felnyitására, a felperes ettől eltérő, megváltozott szándékot nem jelzett az alperes felé a kapcsolatuk megromlása ellenére sem, új címét a német cégnél sem jelentette be. [152] A súlyos jogsértés ennek alapján nem állapítható meg. [153] A kilakoltatásra, mint súlyos jogsértésre a felperes a keresetében nem hivatkozott, így annak jogszerű volta a perben nem is volt vizsgálható. [154] Mivel a felperes a súlyos jogsértések megvalósulását nem bizonyította, nem volt szükséges vizsgálni a felek közötti viszony megromlására vezető okokat; az alperesnek azt a hivatkozását sem, hogy a sértőnek állított kijelentések megtételére a felperes ugyancsak sértő közlései alapján, az elmérgesedett viszonyban jellemzővé vált kommunikációs stílusban került sor; ahogyan azt sem, hogy a 2019-es ajándékozáskor „visszaajándékozásról” volt-e Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.723/2025/16-II 16 szó, a felperes nem a saját keresményéből, vagyonából juttatott ajándékot az alperesnek korábban. [155] A másodfokú bíróság a tényállást az e körben megállapított tények mellőzésével rögzítette, a jogi indokolás felperes által megjelölt bekezdéseit pedig – a csatlakozó fellebbezés alapossága ellenére – az ítélet rendelkező részében azért nem tartotta szükségesnek mellőzni, mert a megállapított releváns tényekből az elsőfokú bíróságétól eltérő jogkövetkeztetéseket vont le és a másodfokú ítélet jogi indokolása az ezzel kapcsolatos indokolásra szorítkozik. [156] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetet teljesen elutasította, egyidejűleg mellőzte az alperest perköltség megfizetésére kötelező és az ingatlan-nyilvántartási hatóság megkeresésére vonatkozó rendelkezéseket. [157] A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés is eredményes, a kereset elutasítása folytán ugyanakkor a felperes teljes pervesztes. A Pp. 364. § utaló rendelkezése szerint irányadó Pp. 81. §
(1),
(2)és
(5)bekezdése és 83. §
(1)bekezdése alapján az ítélőtábla a felperest kötelezte az alperes jogi képviselőjének munkadíjából álló első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Annak mértékét az áfafizetési kötelezettség figyelembevételével az elsőfokú eljárásra vonatkozóan a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjai, a másodfokú eljárásra vonatkozóan a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjai alapján, a 270.000.000 forint pertárgyérték alapulvételével állapította meg. [158] A felperes a csatlakozó fellebbezési, az alperes a fellebbezési illetéket megfizette. Budapest, 2026. április 23. Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró Dr. Stecbauer Anita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.