Bf.251/2021/15 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulat]. Ezért 2 év 6 hónap szabadságvesztésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év Magyarország területéről kiutasításra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjel – lefoglalás megszüntetése melletti – elkobzásáról és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az ítélet ellen a kihirdetést követően az I. r. vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést kizárólag a büntetés enyhítése érdekében (

1. számú elsőfokú jegyzőkönyv
2. oldal). A védő a fellebbezését írásban részletesen indokolta, melyben a szabadságvesztés – a mértékes ügyészi indítványban szereplő – törvényi minimumra enyhítését indítványozta (
3. számú másodfokú irat). Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.251/2021/15/IV 2 [3] Az ügyészség tudomásul vette az ítéletet, így a II. r. vádlott esetében első fokon jogerőre emelkedett. [4] A ...Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában a védelmi fellebbezést nem tartva alaposnak, az ítélet részbeni megváltoztatására, a közügyektől eltiltás mellőzésére, egyéb részekben a fellebbezéssel érintett vádlottnál a határozat helybenhagyására tett indítványt. [5] A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (továbbiakban Be.)
5. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen a védő az írásbeli indokolással egyezően az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta. A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy nem akart sérülést okozni, csak védekezett. [7] A jogorvoslatok nem alaposak. [8] Tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [9] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból döntött a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. Megjegyzi a felülbírálat terjedelme kapcsán az ítélőtábla, hogy az Alkotmánybíróság ugyan megállapította, miszerint a Be. 590. §

(5)bekezdése nem az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményeknek megfelelően szabályozza az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében a felülbírálat kiterjesztésének a lehetőségét (azt túl szűken vonta meg), ezért felhívta az Országgyűlést, hogy

1. január
2. napjáig tegyen eleget jogalkotói feladatának (III/1231/2020.). A jogszabályi rendelkezés azonban még érvényes és hatályos, így alkalmazni kell. [10] A Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése, konkrétan a

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.251/2021/15/IV 3 [11] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, alaposan, körültekintően folytatta le, nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát, ilyen eljárási szabálysértésre egyébként a fellebbezők sem hivatkoztak. [12] Az I. r. vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely a felmentést vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. [13] A testi épség elleni minősítése is törvényes. Az I. r. vádlott a késsel durva módon támadott, a testi épség megsértése kapcsán szándéka egyenes, míg az életveszélyes eredményt tekintve eshetőleges. A kísérlet teljes és befejezett és nem is távoli. [14] A büntetés kiszabása során irányadó szempontokat az elsőfokú bíróság feltárta és az I. r. vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos szabadságvesztés és kiutasítás büntetést szabott ki, mely büntetések lényeges enyhítésére nem kerülhetett sor. A vádlott veszélyes jellegű késsel, forgalmas belvárosi közterületen sebezte meg súlyosan a sértettet. A cselekmény tárgyi súlya az enyhítést kizárja. [15] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának azonban nem álltak fenn a feltételei. Az eljárás adatai és az alkotmányos szabályozás (Alaptörvény XXIII. cikk) szerint menekültnek vagy bevándorolt személynek nem tekinthető, jogszerű tartózkodási engedéllyel nem rendelkező külföldi állampolgár I. r. vádlott nem gyakorolhat olyan jogokat, melyeket a közügyektől eltiltás kizár vagy korlátoz. E feltételek hiányában pedig e büntetés céltalan, végrehajthatatlan, ezért alkalmazására nincs anyagi jogi indok, így a másodfokú bíróság e mellékbüntetést – egyetértve a fellebbviteli főügyészi indítvánnyal – mellőzte (BH2001. 205). [16] Az ítélet egyéb s az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó járulékos kérdésben hozott rendelkezései törvényesek azzal, hogy az anyagi jogi intézménynek minősülő elkobzás intézkedés megelőzi az eljárásjogi rendelkezést, ezért – a követett bírói gyakorlatra is figyelemmel – elkobzásnál nincs helye a lefoglalás megszüntetése kimondásának, így azt a másodfokú bíróság mellőzte. [17] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. [18] Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdésén alapul. [19] A másodfokú eljárásban a tolmács eljárásával és a fordítással kapcsolatban felmerült és az államot terhelő bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.251/2021/15/IV 4 Debrecen,

1. július
2. Dr. Háger Tamás sk. a Dr. Diószegi Attila sk. bíró tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.93/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.251/2021/
4. számú ítéletében írt változtatással I. r. vádlott tekintetében a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. július
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke