← Magyarország

Mf.40005/2021/5 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A munkában töltött idő alapján járó jogok szempontjából a szövetkezeti tagként és a munkaviszonyban végzett munka egy tekintet alá esik. .. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.005/2021/

  1. A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Korompai Gábor ügyvéd (címe) Az alperes: alperes neve (címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Nagy Sándor ügyvéd (címe) A per tárgya: Besorolás és illetménykülönbözet Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Gyulai Törvényszék 7.M.70.099/2020/10/I. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Alperes, 7.M.70.099/2020/
  2. ÍTÉLET Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 2 A Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30 000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 113 960 (száztizenháromezer-kilencszázhatvan) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás [1] A felperes
  3. július 1-től július 31-ig, illetve
  4. június 26-tól július 26-ig a (település 1 neve)-i munkáltató 1 neve)tel állt munkaviszonyban.
  5. július 10-én szakközépiskolai érettségi és középfokú jegyzőkönyvvezető, gyorsírói, gépírói képesítést szerzett.
  6. július 1-től a (település 1 neve)-i munkáltató 1 neve) tagja lett és munkamegállapodás alapján gépkönyvelő munkakörben dolgozott
  7. november 30-ig, majd áthelyezéssel a (település 2 neve)-i (szövetkezet 1 neve)tel létesített szövetkezeti tagsági jogviszonyt
  8. december 1-től, ahol szintén gépkönyvelő munkakörben dolgozott. A szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonya
  9. december 21-én szűnt meg. [2] A továbbiakban a felperes a (munkáltató 2 neve)-nél
  10. április 1-től
  11. augusztus 24-ig, a (szövetkezet 2 neve)nél
  12. május 15-től
  13. szeptember 30-ig állt munkaviszonyban, a (munkáltató 3 neve)nál
  14. október 1-től
  15. október 12-ig állt fenn jogviszonya, majd a (munkáltató 4 neve)-nél dolgozott
  16. október 13-tól
  17. június 24ig munkaviszony keretében. [3] A felperes az alperesnél
  18. június 25-én nyert kinevezést pénzügyi ügyintéző munkakörben, amelynek során a munkáltató „D” fizetési osztály
  19. fizetési fokozatába sorolta be. Az alperes a fizetési osztály megállapításánál szakközépiskolai érettségi és középfokú jegyzőkönyvvezető, gyorsíró, gépíró képesítést, a fizetési fokozat megállapításánál 20 év 8 hónap és 5 nap közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt vett figyelembe. Ez utóbbit úgy határozta meg, hogy a felperes munkaviszonyainak időtartamát elismerte, de a szövetkezeti tagsági viszony alapján kötött munkamegállapodások időtartamának figyelembevételét mellőzte, nem számolta be tehát az
  20. július 1-től
  21. december
  22. napjáig tartó összesen 12 év 5 hónap és 21 napot. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 3 [4] Az alperes a felperest
  23. augusztus 1-től a „D” fizetési osztály
  24. fizetési fokozatába,
  25. január 1-től a „D” fizetési osztály
  26. fizetési fokozatába,
  27. január 1-től pedig a „D” fizetési osztály
  28. fizetési fokozatába sorolta át, annak ellenére, hogy a szövetkezeti tagság alapján létrejött munkamegállapodás figyelembevétele esetén már a kinevezéskor helyesen 32 év 8 hónap 5 nap jogszerző idő elismerésével kellett volna a felperes fizetési fokozatát megállapítania és a felperest ennek megfelelő fizetési fokozatokba kellett volna be-, illetve átsorolnia. [5] A téves besorolás miatt a felperes
  29. február 2-tól összevont ágazati pótlék címén havi 15 764 forintot kapott az őt a helyes besorolás esetén
  30. február 2-tól ez évre megillető havi 31 418 forint, a
  31. évre járó ugyancsak havi 31 418 forint, a
  32. évre esedékes havi 36 115 forint, illetve a
  33. évre járó havi 52 871 forint helyett. Az előbbiek következtében a felperes
  34. február 2-a és
  35. október 31-e között összesen 1 074 495 forinttal kevesebb összevont ágazati pótlékban részesült az őt megillető összegnél. A kereset és az ellenkérelem [6] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest
  36. január
  37. napjától kezdődő hatállyal a „D” fizetési osztály
  38. fizetési fokozatába besorolásra,
  39. február 2-tól
  40. október
  41. napjáig terjedő időszakra összevont ágazati pótlék címén 1 074 495 forint megfizetésére. 100 000 forint áfa tartalom nélküli perköltséget számított fel. [7] Jogalapként a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  42. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
  43. §

(1)és
(2)bekezdésére, 65. §
(1)bekezdésére, 87/A. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjára, a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 73. és 79. §-ára, az 1992. évi II. törvény 2. §
(2)és
(3)bekezdésére,
  1. §-ára, az
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: új Sztv.)
  3. §
(1)bekezdésére, a jogalkotásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
  2. §
(2)bekezdés a) pontjára, az ágazati pótlékkal kapcsolatban a 257/
  1. (XII. 26.) Kormányrendelet 15/A. §-ára és
  2. mellékletére utalt. [8] Álláspontja szerint a fizetési fokozat megállapításánál jogszerző időként kellett volna figyelembe venni a (település 1 neve)-i munkáltató 1 neve)nél és a (település 2 neve)-i (szövetkezet 1 neve)nél szövetkezeti tagsági jogviszonyban gépkönyvelő munkakörben töltött idejét, azt az időszakot, amikor már rendelkezett a perbeli közalkalmazotti munkaköréhez szükséges képesítéssel. Ennek megfelelően
  3. január 1-től a 33 évet meghaladó jogszerző idő alapján a „D” fizetési osztály
  4. fizetési fokozatába,
  5. január 1-től pedig a 36 évet meghaladó jogszerző időre tekintettel a „D” fizetési osztály
  6. fizetési fokozatába kellett volna őt besorolni. Rámutatott, helyes besorolása esetén a mindvégig juttatott 15 764 forint helyett – elismert közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejéhez igazodóan – 2017-re havi 31 418 forintot,
  7. évre havi 31 418 forintot,
  8. évre havi 36 115 forintot,
  9. évre pedig havi 52 871 forintot kellett volna ágazati pótlékként kapnia. [9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes 90 000 forint + áfa összegű perköltség megfizetésére kötelezésére irányult. Anyagi jogi kifogásként a Kjt.
  10. §
(1)bekezdésére és 87/A. §
(1)bekezdés a) pontjára, továbbá 87/A. §
(3)bekezdés a) pontjára, Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 4 illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 294. §
(1)bekezdés f) pontjára hivatkozott. Vitatta, hogy a szövetkezeti tagsági viszony alapján történő foglalkoztatás időszaka jogszerző időként figyelembe vehető lenne a fizetési fokozat megállapítása szempontjából. Rámutatott, az érintett két mezőgazdasági termelőszövetkezet a Kjt. hatályba lépése után sem került volna annak hatálya alá. Érvelt azzal is, az Mt. a munkavégzésre irányuló jogviszony fogalmának meghatározásakor különbséget tesz a munkaviszony és a munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony között. Az elsőfokú bíróság ítélete [10] A Gyulai Törvényszék a 7.M.70.099/2020/10/I. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a felperest sorolja be
  1. január 1-től kezdődő hatállyal a „D” fizetési osztály
  2. fizetési fokozatába. Kötelezte az alperest továbbá, hogy fizessen meg a felperesnek összevont ágazati pótlék címén 1 074 495 forintot. Rendelkezett 100 000 forint perköltség felperes részére történő megfizetéséről, illetve megállapította, hogy a feljegyzett 64 470 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [11] Annak rögzítése mellett, hogy az alperesnek a felperes
  3. július
  4. és
  5. december
  6. közötti szövetkezeti tagsági jogviszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyát is figyelembe kellett volna vennie a fizetési fokozat megállapításakor, a felek hozzájárulása alapján a polgári perrendtartásról szóló
  7. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  8. §
(6)bekezdésére tekintettel rövidített indokolást alkalmazott. Alkalmazott jogszabályként a Kjt. 62. §-át, a 64. §
(1)és
(2)bekezdését, 65. §
(1)bekezdését, 87/A. §
(1)és
(3)bekezdését, az Sztv.
  1. §-át, a szövetkezetekről szóló
  2. évi I. törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló
  3. évi II. törvény
  4. §
(2)és
(3)bekezdését, a Jat. 15. §
(2)bekezdés a) pontját, a közalkalmazottak jogállásáról szóló
  1. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/
  2. (XII. 26.) Kormányrendelet 15/A. §
(1)bekezdését és 5. sz. mellékletét jelölte meg, utóbbival kapcsolatban is utalva a Kjt. 87/A §
(3)bekezdésének alkalmazására. A perköltségről a Pp. 82. §
(1)bekezdése és 83. §
(1)bekezdése, míg az illetékről a 83. §
(1)bekezdése, 102. §
(6)bekezdése, az Itv. 5. §
(1)bekezdés c) pontja és
(2)bekezdése alapján döntött. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [12] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, azaz azt kérte, hogy az ítélőtábla mellőzze a felperes „D” fizetési osztály 12. fizetési fokozatába sorolására, az 1 074 495 forint ágazati pótlék és 100 000 forint perköltség megfizetésre kötelezését. Perköltségigényt is előterjesztett. [13] Az ítélőtáblától anyagi jogi felülbírálatot kért. Álláspontja szerint ugyanis az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes két szövetkezeti tagsági jogviszonyát a fizetési fokozat megállapítása során figyelembe vette. Érvelése szerint a törvényszék tévesen tartotta irányadónak a Kjt. 87/A. §
(3)bekezdését, az Sztv.
  1. §-át, valamint az
  2. évi II. törvény Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 5
  3. §
(2)bekezdését és a
  1. évi CXXX. törvény
  2. §
(2)bekezdését. Megítélése szerint a Kjt. 1. §
(1)bekezdése az alkalmazandó. Ennek értelmében a Kjt. hatálya a hatálybalépése (
  1. július
  2. napja) előtt fennállt olyan munkaviszonyokra terjed ki, amelyeket a munkavállaló az állami költségvetési szervnél vagy helyi önkormányzati költségvetési (gazdálkodó) szervnél vagy önkormányzatnál töltött, amely, ha nem szűnt volna meg, akkor a közszolgáltatások ellátása érdekében kifejtett működése, a feladatai és a végzett tevékenysége miatt jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozna. Álláspontja szerint a felperes szövetkezeti jogviszonyai azonban nem ilyenek. Hivatkozott arra is, a törvényszék figyelmen kívül hagyta, miként határozza meg az új Sztv. a szövetkezetet. Kifogásolta, a törvényszék azt a tényt is mellőzte, hogy a felperes esetében a szövetkezeti jogviszony fennállta és a Kjt. hatálybalépése között időbeli átfedés van, szövetkezeti tagsági jogviszonya ugyanis a Kjt. hatálybalépése után majd hat hónappal később szűnt meg. Rámutatott, a szövetkezeti jogviszonyok és a szövetkezet, mint munkáltató soha nem tartoztak és nem is tartoznak jelenleg sem a Kjt. hatálya alá, emiatt a szövetkezeteknél munkaviszonyban eltöltött időt nem lehet közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időnek számítani. Érvelése szerint a törvényszék azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a Kjt. 87/A. §
(1)bekezdés a) pontja munkaviszonyt, illetve közalkalmazotti jogviszonyt említ, mint a közalkalmazotti jogviszonyba beszámítható eltöltött időt és a szövetkezeti viszonyt még akkor sem tartja ide vonhatónak, ha az egyébként munkavégzési kötelezettséggel is járt. Sérelmezte az Mt. 294. §
(1)bekezdés f) pontjának figyelmen kívül hagyását is, amely szerint a munkaviszony és a munkavégzéssel járó szövetkezeti viszony két teljesen különböző munkavégzésre irányuló jogviszony, amelyek nem egymást helyettesítik, hanem egymástól elkülönülnek. Rámutatott, a Kjt. 87/A. §
(3)bekezdésének a) pontja is csak a munkaviszonyra vetítetten engedi a munkakörhöz szükséges végzettség megszerzésétől számított idő beszámítását, így e tekintetben sem lehet munkavégzésre irányuló más jogviszonyt (munkavégzéssel járó szövetkezeti viszony) figyelembe venni. Hangsúlyozta, az Sztv. 73. §-a a munkában töltött idő alapján járó jogok szempontjából határozta meg azt, hogy a szövetkezeti tagként végzett munka a munkaviszonnyal egy tekintet alá esik, azonban nem irányadó a Kjt. 87/A. §
(1)és
(3)bekezdés szempontjából. Ennek következtében nem lehet az ítélet anyagi jogi indoka az 1992. évi II. törvény 2. §
(2)bekezdése sem, és nem merülhet fel a
  1. évi CXXX. törvény
  2. §
(2)bekezdés a) pontjának alkalmazhatósága sem. [14] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és az alperes perköltségben marasztalására irányult. [15] Rámutatott, az alperes tévesen azonosítja a közalkalmazotti jogviszonyba beszámítható időre, illetve a fizetési fokozatba soroláskor figyelembe veendő jogviszonyok időtartamára vonatkozó szabályokat. Hangsúlyozta, a szövetkezeti tagsági viszonya keretében végzett munkája, illetőleg ennek időtartama csak a fizetési fokozatba sorolásnál veendő figyelembe. Tévesnek tartotta azt az alperesi álláspontot, miszerint az Sztv. 73. §-a a jelen ügyben nem alkalmazható. Hiányolta ennek logikus, vagy releváns jogszabályi rendelkezésekkel, a kialakult bírói gyakorlattal történő alátámasztását. Álláspontja szerint ugyanis e jogszabályi rendelkezés éppen a Kjt. 87/A. §
(3)bekezdésével érintett esetkörre állapítja meg, hogy a szövetkezeti tagként végzett munka a munkaviszony keretében végzettel egy tekintet alá esik. Hangsúlyozta, az érintett jogszabályi rendelkezés
  1. december 31-ig volt hatályban, ezért az alkalmazandó az e törvény hatálya alatt keletkezett szövetkezeti tagként végzett munkában töltött idejére a Jat.
  2. §
(2)bekezdése értelmében. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 6 Az ítélőtábla döntése és annak indokai [16] A fellebbezés alaptalan. [17] Az ítélőtábla – kötelező hatályon kívül helyezési ok fennálltának hiányában – felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján az erre irányuló fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. [18] Az alperes fellebbezésében lényegében a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását, azaz azt kérte, a másodfokú bíróság bírálja felül az elsőfokú bíróság anyagi jognak való megfelelőségét oly módon, hogy a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le. E körben az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése a fellebbezésben megjelölt anyagi jogi jogszabályoknak megfelelt, ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján. A fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki. [19] A per tárgyának elbírálása kapcsán az alapvető kérdést lényegében az jelentette, a felperes közalkalmazotti jogviszonyában a fizetési fokozat megállapításához figyelembe kellett-e venni a szövetkezeti tagsági viszony alapján teljesített munkavégzése időtartamát. [20] E körben az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, a Kjt. 64. §
(1)és
(2)bekezdései szerint a fizetési fokozat meghatározásának alapja a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő, amelyet a 87/A. § alapján kell számításba venni. [21] Ugyancsak helyesen utalt tehát a 87/A. § alkalmazására, amelynek
(1)bekezdése a jelen per szempontjából nem vitatott, a közalkalmazotti jogviszony számításának általános feltételeit, míg a
(3)bekezdése azokat a speciális eseteket tartalmazza, amelyeket a fizetési fokozat szempontjából az előbbieken túl figyelembe kell venni. Az
  1. a)és
  2. b)pontban nevesíti a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett, illetve az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát. [22] A felek jogértelmezése e körben annyiban tért el egymástól, hogy másképp értékelték a 87/A. §
(2)bekezdésének
  1. a)és
  2. b)pontjában szereplő „munkaviszony” fogalmát, konkrétan azt, értendő-e alatta a szövetkezeti tagsági viszony alapján történő munkavégzés is. [23] Az ítélőtábla a feleres álláspontjával értett egyet abban a tekintetben, hogy a fenti kérdés kapcsán irányadó az Sztv. 73. §-a, amely szerint a munkában töltött idő alapján járó jogok szempontjából a szövetkezeti tagként és a munkaviszonyban végzett munka egy tekintet alá esik. E jogszabályi rendelkezés ugyanis éppen azon jogokkal kapcsolatban azonosítja az egyébként valóban eltérő jogviszonyok alapján végzett munkát, amelyekre a Kjt. 87/A. § utal, hiszen ez utóbbi a fizetési fokozat mértékét a munkaviszonyban töltött idő alapján járó jogként határozza meg. Ezen álláspontot erősíti meg az Sztv. 72-73. §-aihoz Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 7 fűzött indokolás, amelyből kitűnően a törvény előbbi két §-ának rendeltetése éppen az volt, hogy egyrészt megteremtse a szövetkezetben végzett munka egyenrangúságát az állami vállalat keretében végzett munkával, másrészt – nevesítve a munkában töltött idő alapján járó jogokat – elérje, a jövőben ne lehessen különbséget tenni aszerint, hogy a munkát az állami vagy a szövetkezeti szektorban végezték. [24] Az előbbiek miatt nem megalapozott az alperes Kjt. 1. §
(1)bekezdésére hivatkozása sem. Tény, hogy e jogszabályi rendelkezés a törvény hatályát az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára vonatkoztatja, azonban emellett teret enged a hatály kiterjesztése szempontjából törvény eltérő rendelkezésének. Márpedig az Sztv.
  1. §-a – a fent kifejtettek szerint – megteremti a Kjt. 87/A. § alkalmazhatóságát a szövetkezeti tagsági viszony alapján történő munkavégzés tekintetében. [25] Azt azonban az alperes helyesen kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, változik-e az előbbi körülmények megítélése a Kjt. hatálybalépése és a felperes szövetkezeti tagsági viszonya közötti időbeni átfedés időszakában. Arra az elsőfokú bíróság még helyesen utalt, a szövetkezetekről szóló
  2. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló
  3. évi II. törvény
  4. §
(2)és
(3)bekezdéseinek együttes értelmezése szerint a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre az Sztv.-t
  1. december 31-ig lehet alkalmazni. Arra azonban már nem volt figyelemmel, hogy az Mt.
  2. §
(3)bekezdés c) pontja az Szvt.
  1. §-át
  2. július
  3. napjával hatályon kívül helyezte. A Jat.
  4. §
(2)bekezdésének alkalmazására ugyan – az alperes téves kifogásával szemben – helyesen hivatkozott, az azonban a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követő alkalmazási lehetőségét a jogszabályi rendelkezés hatálya alatt keletkezett tényekre és jogviszonyokra terjeszti ki, a hatályvesztést követően keletkezettekre jogszabály eltérő rendelkezése hiányában nem. Ennek következtében az Sztv.
  1. §-ának
  2. július 1-jén történő hatályvesztése kizárja az ezt követő szövetkezeti tagsági viszony alapján történő munkavégzés – közalkalmazotti besorolás során fizetési fokozat szempontjából történő – figyelembevételének lehetőségét. [26] Mindezek eredményeként a felperes szövetkezeti tagsági viszony alapján végzett munkavégzésének
  3. július 1-jétől
  4. június 30-áig terjedő időszaka, azaz összesen 12 év vehető figyelembe közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként a fizetési fokozat megállapítása szempontjából. [27] Az elsőfokú bíróság
  5. július 1-je utáni szövetkezeti tagsági viszony értékelésével kapcsolatos tévedésének azonban nincs az érdemi döntésre kiható jelentősége az alábbiak miatt. [28] Amennyiben a fizetési fokozat szempontjából figyelembe vehető jogviszonyokat az alperes a felperes
  6. június 25-i kinevezésekor helyesen értékelte volna, az elismert 20 év 8 hónap 5 naphoz további 12 évet hozzá számított volna, így összesen 32 év 8 hónap 5 nap alapján végezte volna el a felperes fizetési fokozatának megállapítását.
  7. január 1-jén a felperes közalkalmazotti jogviszonya – az alperesnél időközben eltöltött jogviszonyt is számításba véve – azonban így is meghaladta volna a 33 évet,
  8. január 1-jén a 34 évet,
  9. január 1-jén a 35 évet,
  10. január 1-jén pedig a 36 évet. A felperes ezen adatokra Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.005/2021/5 8 alapította a besorolással, illetve az összevont ágazati pótlékkal kapcsolatos kereseti kérelmeit és az elsőfokú bíróság is – a Kjt.
  11. §
(1)bekezdésének, a 257/
  1. (XII. 26.) Korm. rendelet 15/A §-ának és
  2. számú mellékletének, illetve e körben is a Kjt. 87/A. §
(3)bekezdésének helyes alkalmazásával – ezen adatokra tekintettel marasztalta az alperest a kereseti kérelem keretei között. [29] Mindezekre figyelemmel állapította meg az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, ezért annak megváltoztatására a Pp. 383. §
(2)bekezdése értelmében nem volt mód. [30] A fellebbezési eljárásban is pervesztes alperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségét megfizetni, amelynek összegét az ítélőtábla a Pp. 82. §
(3)bekezdése és a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdésének a) pontja alapján állapította meg a felperes által felszámított – áfát nem tartalmazó – 30 000 forintban. [31] A 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §
(1)bekezdés d) pontján alapuló tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt másodfokú eljárási illeték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pontja és
(2)bekezdése miatt személyes illetékmentességet élvező alperes pervesztessége következtében a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében marad az állam terhén. Szeged,
  1. június
  2. Dr. Szeghő Katalin s.k. a tanács elnöke . . Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Dobler László s.k. táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.