Bf.773/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(2)bekezdés] és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. §

(1)bekezdés a) pont]. Ezért 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a végrehajtás esetén a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.773/2025/8/I 2 Megállapította, hogy a büntetés végrehajtásakor a vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Figyelmeztette a vádlottat, hogy a szabadságvesztés végrehajtását el kell rendelni, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. Az eljárás során lefoglalt 257 380 Ft lefoglalását megszüntette és ezen összegre, valamint további 42 620 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 50 655 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen a nyilatkozattételre fenntartott határidőben kizárólag az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott javára a vagyonelkobzás mérséklése érdekében. Indokai szerint kizárólag a vádlottól lefoglalt készpénz eshet vagyonelkobzás alá, mert ezen összegre nézve állapítható meg egyértelműen, hogy az ígért vagyoni előny tárgya volt [Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség B.1736/2025/3., (12. sorszámú elsőfokú irat)]. [3] A vádlott és a védő nem éltek jogorvoslattal. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.426/2025/2. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartva a vagyonelkobzást érintő rendelkezés vádlott javára történő megváltoztatását indítványozta. [5] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 598. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti tanácsülésen bírálta el. A másodfokú ügyészségi indítványban foglaltakkal szemben jelen perjogi helyzetben nem a Be. 598. §

(2)bekezdésben szabályozott tanácsüléses elbírálásra került sor, hanem a korlátozott fellebbezés tárgya által meghatározottan az idézett törvényi rendelkezésen alapul az eljárási cselekmény. E kiemelésnek csak azért van jelentősége, mert mások a fellebbezők jogai, ugyanis az adott esetben nyilvános ülés, vagy tárgyalás kitűzése nem indítványozható. [6] Az ügyészségi fellebbezés alapos. [7] A jogorvoslatot kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés b) pontja alapján – az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező vagyonelkobzás mértékét illetően – jelentették be, ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdése szerint. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az adott tárgyú korlátozott fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.773/2025/8/I 3 súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)pont,
2. aa)és
3. ab)alpontok –
4. c)pont,

(5a)bekezdés]. Emellett a szankciók közül az Be. 590. §

(5)bekezdés d) pont 2. fordulat és a

(6)bekezdés b) pont alapján a vagyonelkobzás intézkedést érintette a revízió. A büntetést viszont nem, mert a későbbiekben kifejtettek szerint a minősítés megváltoztatására nem került sor és az alkalmazott joghátrány nem volt törvénysértő. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. §

(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. A bűnösséget beismerő nyilatkozat előkészítő ülésen történő elfogadása is mindenben perrendszerű. [11] Az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak, e részben az ítélet igen részletes és alapos indokolást adott, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság egyetértett. [12] A vádlottal szemben kiszabott és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés – mint feltételes elítélés – törvényt nem sért, ezért a büntetés megváltoztatásának – mely egyébként több okból is csak a vádlott javára történhetett volna – nem volt helye annak megjegyzésével, hogy az ügyészségi indítvány és ehhez igazodóan a bírói döntés is igen méltányos volt a jogszerűen intézkedő rendőröket megvesztegetni kívánó és később fenyegető terhelttel szemben. [13] Ami a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést – mint a jogorvoslat irányzott tárgyát – illeti. A vádlottnál a cselekmény elkövetésekor lévő, tőle lefoglalt és kétségtelenül a rendőrök vesztegetésére felkínált 257 380 Ft készpénz vagyonelkobzásként elvonása és az erre vonatkozó indokolás a Btk. 74. §

(1)bekezdés f) pontja alapján törvényes, mert a ténylegesen át nem adott, de igért vagyoni előnyre a Kúria által fenntartott és jelenleg is irányadó

1. BK vélemény II. pontja értelmében a vagyonelkobzást az aktív vesztegetővel szemben kell alkalmazni. A vádlottnál lévő ezen összeg erejéig az intézkedés feltételei maradéktalanul fennálltak, e rendelkezést csak annyiban kellett helyesbíteni, hogy a vagyonelkobzásnál, hasonlóan az elkobzáshoz, a lefoglalás megszüntetéséről nem kell rendelkezést hozni. [14] A tényállásban valóban szereplő 300 000 Ft-hoz mérten fennmaradó 42 620 Ft vagyonelkobzására azonban nincs lehetőség, e részben a vádbeli indítvány alaptalan volt, melyet az ügyészség felismert és indítványával szemben kérte ezen összegre jogorvoslatában a mellőzést. Ezirányú indítványa már megalapozott. A Btk.
2. §

(1)bekezdés f) pont alkalmazásakor, figyelemmel a már idézett kollégiumi vélemény II. rendelkezésére és indokaira is, az ígért vagyoni előnyre a vagyonelkobzás elrendelésének csak akkor van helye, Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.773/2025/8/I 4 ha az ígért vagyoni előny tárgya az elkövetést megelőzően az elkövető rendelkezésére állt, és azt bizonyítottan arra szánta, hogy a vagyoni előnyként a passzív vesztegetőnek juttassa. A feltárt és az ítéletben is rögzített, a tényálláshoz kötöttség folytán nem módosítható tények alapján a 42 620 Ft a helyszínen nem állt a vádlott rendelkezésére és arra sincsenek adatok, hogy e készpénz valóban rendelkezése alatt állt olyan módon, hogy azt a rendőröknek eljuttassa. Ez nem kizárt, de nem is bizonyított, így az ügyészségi fellebbezésnek megfelelően a vagyonelkobzás mértékét csökkenteni kellett a 42 620 Ft tekintetében az intézkedés mellőzésével. [15] Az egyéb, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezések, így a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a feltételes szabadságra bocsáthatóság és a bűnügyi költség viselése, helytállóak. A végrehajtási fokozat meghatározása azonban annyiban pontosítandó, hogy a végrehajtás elrendelésétől függetlenül az börtön. Kétségtelen, hogy feltételes elítélésről van szó, és az esetleges elrendeléskor történik végrehajtás a börtön fokozatban, azonban maga a fokozat nem a végrehajtás elrendelésétől függ, hanem a törvény kötelező rendelkezése írja elő. Ezen túl a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontjában írtakat hiányosan jelölte meg az elsőfokú bíróság, mert lényeges, hogy legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon nyílik meg a feltételes szabadságra bocsáthatóság lehetősége, nyilvánvalóan később is sor kerülhet az engedélyezésre, de annak mellőzésére is. [16] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával a jelzett kisebb pontosítással helybenhagyta. [17] Megjegyzi még az ítélőtábla, hogy a korlátozott fellebbezésre tekintettel, a Be. 590. §

(5),

(6)bekezdés szabályai folytán, eltérően az 1998. évi XIX. törvény szabályaitól, a büntetőjogi főkérdésekben az elsőfokú ítéletben nem volt helye az anyagi jogerő megállapításának és a határozat ún. részjogerősítő záradékkal való ellátásának. Ennek oka, hogy a kiterjesztett felülbírálat érinti a bűnösséget, a minősítést és érintheti adott esetben a büntetéskiszabást is, így a fellebbezés – a korlátozott volta ellenére – kizárta a jogerő beálltát e kérdéskörben is. A törvényszék ezt orvosolta az ítélőtábla felhívására a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezésével, de az egyértelműség érdekében szükséges leszögezni, hogy valamennyi ítéleti rendelkezés a másodfokú határozathozatal napján vált jogerőssé. A vagyonelkobzás hatóköre egyébként egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban is módosítható lett volna, és akkor a próbaidő már hamarabb elkezdődik, de a vádhatóság monopóliuma a fellebbezési jogával rendelkezni. [18] A másodfokú bíróság döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest, ezért határozata ellen a Be. 615 §

(1),

(2)bekezdésre figyelemmel fellebbezésnek már nincs helye. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.773/2025/8/I 5 Debrecen,

1. január
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 5.B.57/2025/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.773/2025/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. Dr. Háger Tamás s.k. a tanács elnöke