Bf.530/2024/9 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő 2 rendbeli testi sértés bűntettében, melyből 1 rendbeli cselekmény kísérleti szakban maradt. Ezért őt – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 9 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az Ózdi Járásbíróság 3.B.371/2017/

1. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságra bocsátást megszűntetéséről, a bűnjelekről, valamint a vádlottat 563.077 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. [2] Az ítélettel szemben a vádlott és a védő a büntetés enyhítése, valamint a bűnügyi költség vádlott által viselendő részének csökkentésére irányuló fellebbezést jelentettek be. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. [3] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárást az eljárási szabályokat betartva folytatta le, annak alapján megalapozott tényállást állapított meg és a cselekmény minősítése is törvényes. Az ítélet vádlott személyi körülményeire vonatkozó része pontosítandó a terhelt kóros elmeállapotát érintően. A büntetés kiszabás körében az elsőfokú bíróság által írtak annyiban korrigálandóak, hogy az időmúlás nem tekinthető Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.530/2024/9/V. 2 nyomatékos enyhítő körülménynek, mivel a 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynél 3 évi időmúlás jelentősnek nem tekinthető ezért enyhítő súlya csekélyebb. Az elsőfokú bíróság az irányadó halmazati középmértéktől elmaradva kiszabott büntetése méltányosnak tekinthető, a vádlott terhére róható súlyosító körülményekre figyelemmel annak enyhítésére irányuló fellebbezés nem foghat helyt. A bűnügyi költség vonatkozásában előadta, hogy a vádlottal szemben nagyobb tárgyi súlyú bűncselekmények miatt került sor a büntetőeljárás lefolytatására, ezért ahhoz képest a bűnügyi költség aránytalannak nem tekinthető, így nincs indok arra sem, hogy annak viselése alól a vádlottat mentesítse. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet tanácsülés keretében történő helybenhagyását indítványozta. [4] A védő fellebbezése indokolásaként előadta, hogy a vádlott már az eljárás nyomozati szakaszában tényfeltáró beismerő vallomást tett, melyet a bírósági eljárás során is fenntartott, az eljárás során mindvégig megbánó magatartást tanúsított, és az egyik sértett – sértett 1 - meg is bocsátott neki. További lényeges enyhítő körülmény az igazságügyi orvosszakértő által megállapított személyiségzavar, enyhe fokú gyengeelméjűség, ami a vádlott belátási képességét nem zárta ki, azonban elősegíthették, avagy nem akadályozták meg a vádlott helytelen reakcióját. A cselekmény elkövetése óta jelentős időmúlás állt be, mely nem róható védence terhére, továbbá a vádlottnak két kiskorú gyermeke van, akiknek eltartására köteles. Mindezen enyhítő körülményekre figyelemmel, valamint a bizonyítási eljárás során is feltárt nehéz életkörülményeire a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését kérte. [5] A vádlott a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség átiratára nem tett észrevételt. [6] A bejelentett fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetés megváltoztatására irányultak, ezért a másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
2. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
3. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el azokat. [7] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korlátozott felülbírálatra figyelemmel a Be. 590. §

(3),

(5)és

(7)bekezdéseiben foglaltak szerint bírálta felül. Mindez azt jelenti, hogy a bejelentett jogorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be (mértékes fellebbezés), ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül a Be. 590. §

(3)bekezdésének megfelelően. A Be.

1. § rendelkezéseinek szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik az ún. szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre abban az esetben, ha a vádlottat fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezéseire is. [Be.
2. §

(5)bekezdés

1. a)-
2. c)pontok] Értelemszerűen a szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés b) pontjában foglaltak jelen esetben a 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetőek meg. A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont értelmében, a korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mivel a mértékes fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz tényálláshoz kötöttség teljes. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.530/2024/9/V. 3 [8] Kizárólag a kiszabott büntetés végett bejelentett fellebbezésnél az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes, de a BED2019.B.20 számú döntés szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálja, ez azonban érdemi változtatást nem eredményezhet [Be. 753. §

(1)és

(6)bekezdés, 583. §

(8)bekezdés a) pont, 590. §

(3)bekezdés]. A tényálláshoz kötöttség ugyan teljes, azonban a közhitelesség és a valósághűség érdekében a nyilvánvaló elírási hibák módosítása nem mellőzhető. [9] Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú ítélet a vádlott korábbi elítélései, illetve a vádlott elmeállapota vonatkozásában pontatlanok melyek kiegészítését a korlátozott felülbírálat nem zárja ki. Ezért a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjára figyelemmel az elsőfokú ítéletet az alábbiakban pontosítja: a [8] bekezdésben szereplő ítélet estében a „más bűncselekmények miatt” helyett a „testi sértés vétsége miatt” a helytálló, valamint az elkövetési idő

1. augusztus
2. és
3. március 22., a [9] bekezdésben szereplő ítélet esetében az elkövetési idő
4. augusztus 3., a [10] bekezdés szereplő ítélet esetében az elkövetési idő
5. augusztus 8., a [12] bekezdésnél szereplő ítélet esetében az elkövetési idő
6. április 13., a [13] bekezdésben szereplő ítéletének az „és más bűncselekmények” megállapítást mellőzi és az elkövetési idő
7. augusztus
8. az ítélet személyi részének [16] bekezdését azzal, hogy a vádlott enyhe fokú gyengeelméjűségben (debilitás mentális) megnyilvánuló kóros elmeállapotban szenved, amely azonban a vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában nem zárta ki és nem is korlátozta a cselekmények következményeinek felismerésében, illetve e felismerésnek megfelelő cselekvésben. [10] Az ítélőtábla a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az eljárást perrendszerűen folytatta le, nem vétett ún. abszolút, az elsőfokú bíróság ítéletének szükségszerűen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést [Be.
9. §

(1)bekezdés, Be. 608. §

(1)bekezdés], és nem észlelt az ítélőtábla az előzőekben fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, vagy a büntetés kiszabására [Be. 590. §

(5a)bekezdés]. Ilyen eljárási hibára a fellebbezések során nem is történt hivatkozás. [11] Az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése törvényes, és a vádlott cselekményeinek jogi minősítése is helytálló [Be. 590. §

(1)bekezdés c) pont]. A másodfokú bíróság a Be. 590. §

(5)bekezdés b) pontja alapján vizsgálta a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést, melynek során arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokon eljárt bíróság helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. [12] Az

1. Bk. vélemény III/
2. pontja alapján a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény, ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt; nagyobb a nyomatéka, ha előzetes fogva tartásban volt, és ilyenkor a rövidebb tartam is enyhítő körülményként értékelhető. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.530/2024/9/V. 4 [13] Jelen ügy tárgyát képező bűncselekmények büntetési tétele 8 év, a vádlottat a bűncselekmény elkövetése után rövid idővel –
3. szeptember
4. napján - őrizetbe vették, majd letartóztatását rendelték el, mely jelenleg is fennáll. Ezért a több mint három éve letartóztatásban lévő vádlott estében az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az időmúlást, mint nyomatékos enyhítő körülményt a vádlott javára. [14] Az ítélőtábla a szabadságvesztés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak, a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító körülményeket teljeskörűen feltárta, a védelmi fellebbezésben elsőfokú bíróság által értékelten túl további enyhítő körülményre nem történt hivatkozás. A vádlottal szemeben különös visszaesőkénti elkövetés [Btk.
5. §

(1)bekezdés] miatt halmazati büntetésül 2 évtől 18 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték 10 év. Ennek tükrében a súlyosító körülményekre is figyelemmel a középmérték alatt kiszabott 9 év szabadságvesztés a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, büntetési célok elérésére alkalmas, tettarányos büntetés. A kiszabott joghátrány kellően szolgálja a büntetés célját, az általános és egyéni megelőzés elvét, nem tekinthető enyhének, ugyanakkor súlyosnak sem. [15] A Be. 574. §

(1)bekezdése alapján, ha a bíróság a vádlott bűnösségét megállapítja, kötelezi őt a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A Be. 574. §

(5)bekezdése alapján a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti. A bíróság ebben az esetben kizárólag az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát és a felmerült bűnügyi költség összegét mérlegelheti, nem bír jelentőséggel az, hogy a vádlott személyi, jövedelmi, vagyoni viszonyai milyenek. Figyelemmel arra, hogy jelen ügy tárgya 2 rb. életveszélyt okozó testi sértés bűntette, melyből 1 rb kísérleti szakban megrekedt, a felmerült bűnügyi költség ehhez képest aránytalanul nagynak nem tekinthető, ezért a másodfokú bíróság a Be. 574. §

(5)bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása nem tartotta indokoltnak. [16] Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján döntött vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetését követően előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról. [17] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további járulékos kérdésekről, így a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárásáról, feltételes szabadság megszüntetéséről, a bűnjelekről, ezért a Be. 593. §

(7)bekezdésébe foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [18] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja és Be. 605. §

(1)-

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [19] Az ítélőtábla határozatával szemben további fellebbezést a Be. 615. §

(5)bekezdése kizárja. Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.530/2024/9/V. 5 Debrecen,

1. november
2. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Sörös László sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró ZÁRADÉK: A Miskolci Törvényszék 6.B.23/2023/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.530/2024/
4. számú másodfokú határozata által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. november
6. Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke