Bfv.631/2023/9 – Kúria

(1)bekezdésében írt törvényi tényállási elemeit kimerítő cselekmény, amely miatt a valóság bizonyításának elrendeléséhez a Btk. 229. §

(2)bekezdésében támasztott törvényi feltételek nem állnak fenn, vagy fennállnak ugyan, de az elrendelt valóságbizonyítás nem vezet eredményre. 4. A törvényi egység – így a Btk. 6. §

(2)bekezdése szerinti folytatólagos egység – egyes részcselekményeit támadó felülvizsgálati indítvány esetén a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján lehet helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a fennmaradó cselekményrész nem bűncselekmény; a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján akkor, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a minősítés változik és a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett; ellenben nincs helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztése után a fennmaradó cselekmény kapcsán sem a terhelt bűnfelelőssége nem szűnik meg, sem az nem minősül enyhébben. BH 2020.258., BH 2023.294., BH 2024.57. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.II.631/2023/9. A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Harangozó Attila, a tanács elnöke Dr. Metzing Márton, előadó bíró Dr. Somogyi Gábor, bíró Dr. Demeter Zsuzsanna, bíró Dr. Boros Tibor, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja: 2024. március 21. Az ügy tárgya: rágalmazás vétsége Terhelt: … Első fok: Pesti Központi Kerületi Bíróság, 852.B.11.407/2015/149., ítélet, tárgyalás, 2019. november 15. Másodfok: Fővárosi Törvényszék, 32.Bf.12.246/2022/7., ítélet, tárgyalás, 2023. április 17. Az indítvány előterjesztője: a terhelt Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a rágalmazás vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 852.B.11.407/2015/149., illetve a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 32.Bf.12.246/2022/7. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás [1] I. 1. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2019. november 15-én kihirdetett 852.B.11.407/2015/149. számú ítéletével a terheltet folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont], valamint – a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/2013/

1. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezése hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátás megszüntetése folytán – rágalmazás vétsége Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 2 [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésül 500 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint, összesen 500.000 forint pénzbüntetésre ítélte. [2] A terhelt és a védő fellebbezései folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. szeptember 30-án meghozott 27.Bf.8631/2020/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/2013/
3. számú ítélete próbára bocsátást kimondó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, illetve a próbára bocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, és – az ügyeket elkülönítve – mellőzte a további rágalmazás vétsége miatti büntetéskiszabást. A terhelt cselekményét rágalmazás vétségeként [Btk.
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont] minősítette, a kiszabott pénzbüntetés napi tételszámát 350 napi tételre, így a pénzbüntetés teljes összegét 350.000 forintra enyhítette. Egyebekben a kerületi bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] A Kúria a 2022. október 28-án kelt Bfv.I.1.345/2021/17. számú végzésével a jogerős ítélet ellen a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. [4] A megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék a 2023. április 17-én meghozott 32.Bf.12.246/2022/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és mellőzte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/2013/30. számú ítélete próbára bocsátást kimondó rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, valamint a próbára bocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést, illetve – az ügyeket elkülönítve – a további rágalmazás vétsége miatti büntetéskiszabást. A terheltet büntetés kiszabása helyett próbára bocsátotta, egyebekben pedig a kerületi bíróság ítéletét helybenhagyta. [5] II. 1. A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [6] Indítványában kifejtette, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság számos büntetőügyben vádelejtésnek tekintette a tanú 1-gyel kötött megállapodását, amelyet a jelen ügyre is kiterjedő hatályúnak tekintett. Amikor pedig tanú 1 a vádelejtés feltételeként kikötötte, hogy ne neki kelljen megfizetnie a bűnügyi költséget, ezzel – álláspontja szerint – valójában csak azt kívánta meg, amit a törvény a Be. 76. §
2. a)pontjában egyébként is előír. Másfelől, ha a sértett kijelenti, hogy nem kívánja a terhelt megbüntetését, akkor ez egyébként is a „magánindítvány visszavonásával” egyenértékű. [7] Rögzítette, hogy 2009 decemberétől 2019 novemberéig tette közzé a videóportál csatornáján a „leleplező folytatásos sorozat egyes részeit”, ami meglátása szerint azt jelenti, hogy mindvégig egyazon egységes elhatározás vezérelte. Ekként a 6/2009. Büntető jogegységi határozatra való hivatkozással úgy vélte, hogy az ítéleti tényállásban írt cselekmények a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/2013. számú ítéletében elbírált cselekménnyel törvényi egységet alkotnak, így jogerősen elbíráltnak tekintendők. [8] Mindemellett a tanú 1-gyel kialakult viszonyát „két ember sem a makró-, sem a mikrokörnyezetükre semmilyen társadalmi veszélyességgel nem bíró torzsalkodás”-nak nevezve amellett érvelt, hogy az irányadó tényállásban foglalt magatartásának társadalomra veszélyessége teljes egészében hiányzik. [9] A BH 1995.77. számon közzétett eseti döntés elvi tételeit idézve úgy látta, hogy durva, gyalázkodó, szidalmazó jelleg hiányában a sértettről alkotott rosszalló értékítéletét magába foglaló kifejezések használata nem valósíthatott meg bűncselekményt. [10] Ezen túl is hivatkozott rá, hogy az Alkotmánybíróság 13/2014. (IV. 18.) AB határozatának [41] bekezdése értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága még a hamis tény állításával vagy híresztelésével szemben is védett, ha a híresztelő nem tudott a tény Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 3 hamisságáról, és a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el. Ezzel összhangban minden egyes publicisztika közzététele előtt értesítette tanú 1-et, aki nem élt jelzéssel az „esetleges tévedések” miatt. [11] A továbbiakban „a marasztalást eredményező tényállások radikális szűkítésének szükségessége” mellett hozta fel indokait, részletesen elemezve az elsőfokú ítéletben összegzett 8 tényállítási témakört. Ennek során előrebocsátotta, hogy a jogerős ítélet nem határolta el az általa közölt tényektől az e tényekből levont értékítéleteit, és valójában az értékítéleteit tekintette tényállításnak, azt is figyelmen kívül hagyva, hogy a közölt tények esetlegesen valós értékelése nem valósít meg bűncselekményt. [12] Az egyes témaköröket sorra véve úgy látta, hogy a bíróság egyedül az 1. tényállítási kör tekintetében foglalt el „jobbára” helyes álláspontot. [13] Ezzel szemben a 2. tényállítási körben vizsgált „megkárosítás” kifejezés megítélése szerint eleve nem szükségszerűen feltételez szándékosságot, és az egyértelműen valósnak bizonyult tényekről alkotott összegző véleményét takarja. Egyebekben pedig közlése, hogy tanú 1 „a nullánál is rosszabb eredményért vett fel mintegy 2.000.000 forintot, objektíve éppen azért nem alkalmas a becsület csorbítására, mert a nézők is tisztában vannak azzal, hogy a megbízás nem eredménykötelem”. Nem szakmai hibáról, hanem „tudatos átverésről, csalásról” volt szó azonban akkor, amikor tanú 1 rábeszélte tanú 2-t „az általa előre pontosan tudottan biztos bukásra”, azaz távoltartás indítványozására. Ekként úgy gondolta, hogy a valóság bizonyítása e körben eredményre vezetett. [14] Azt ugyanakkor maga sem vitatta, hogy a 3. tényállítási körben a valóság bizonyítása nem vezetetett eredményre. [15] A 4. témakörrel összefüggésben úgy tartotta, hogy az ügyfelei felé kiállított számlák létezését a magánvádló lett volna köteles bizonyítani, mert a bizonylatok megőrzésére törvény kötelezi. Ebből kifolyólag „a valóságbizonyítást ezen állítás vonatkozásában (
3. is)eredményesnek kell(ett volna) tekinteni”. [16] Az 5. tényállítási körben a felmerült bizonyítékok részletes elemzésével szintén azt a következtetést vonta le, hogy a valóságbizonyítás „a mondanivaló lényegét illetően” eredményes volt. [17] A 6. tényállítási kör tekintetében álláspontja szerint elkülönítésnek, illetve az eljárás felfüggesztésének lett volna helye, mert a rágalmazás elbírálása előzetes kérdés – a hamis tanúzásra felhívás – mikénti elbírálásának függvénye. [18] A 7. tényállítási körben egyetértett a bírói döntéssel, hozzátéve, hogy e kérdésben „egyszerűen nem lehetett hibázni”. [19] A 8. témakörben újfent tetten érhetőnek tartotta, hogy a bíróság „az övétől eltérő jogi véleményt minősíti rágalmazásnak”, miközben ő csak annyit állított, hogy tanú 1 kizárólag a dr. jur. cím viselésére jogosult, ellenben – PhD vagy DLA fokozat híján – a Dr. cím viselésére nem. A valóság bizonyítását ezért e pontban eredményesnek gondolta. [20] Mindezek alapján elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megszüntetése, másodlagosan felmentő ítélet hozatala, harmadlagosan pedig a marasztalást eredményező tényállások „drasztikus”, kizárólag a III/3. témakörre, de legfeljebb az ügyészi vádbeszéd indítványa szerint tényállásokra kiterjedő szűkítésére tett indítványt. [21] 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.816/2023/2. számú átiratában a terhelt indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. [22] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány tartalma szerint a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok fennálltát valószínűsíti. Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 4 [23] A Be. 650. §

(2)bekezdésében és a 659. §

(1)bekezdésében írt szabályok idézésével törvényben kizárta látta az indítványnak az irányadó tényállással szembenálló tényállításait, illetve ténybeli következtetéseit, kifejtve, hogy a valóság bizonyításának eredménye is a tényállás részét képezi. [24] Megítélése szerint valósága esetén is kizárólag a Be. 637. §

(1)bekezdés b) pontjában írt perújítási ok megvalósítására lehet alkalmas, ha a támadott ítélettel elbírált cselekmények a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/2013/

1. számú ítéletével elbírált cselekményekkel alkotott törvényi egység folytán jogerősen elbíráltnak tekintendők. Az indítványt ezért e részében is törvényben kizártnak látta. [25] A sértett vádelejtését illetően utalt rá, hogy a megismételt másodfokú eljárásban tanú 1 a Fővárosi Törvényszék megkeresése nyomán akként értelmezte korábbi egyezségüket, hogy a vádat kizárólag azon eljárásokban ejtette, amelyekben perköltség nem keletkezett, egyúttal nyilatkozott, hogy a terhelttel szemben a legenyhébb büntetés kiszabását is elegendőnek tartja. [26] Egyebekben a Be.
2. §

(1)bekezdésében, az 574. §

(1)bekezdésében, a 145. §

(1)bekezdésében és a 782. §

(1)bekezdésében írt szabályok összevetésével amellett érvelt, hogy a magánvádas eljárásban a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén – az akár költségkedvezményben részesített terhelt – kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli. Ekként pedig az egyezségbe foglalt sértetti nyilatkozat sem tekinthető vádelejtésnek. [27] A Btk. 4. §

(1)és

(2)bekezdésében írt meghatározásokat elemezve jogalkotói értékelés eredményének értékelte a cselekmény társadalomra veszélyességének meghatározását, amely társadalomra veszélyesség társadalom tagjainak megítélésétől – így a terhelt megítélésétől – független. Meglátása szerint az irányadó tényállás a terhelti érveléssel szemben mindazon tényeket rögzíti, amelyek a rágalmazás vétségének megvalósulása szempontjából jelentőséggel bírnak, és e tények alapján a terhelt büntethetőségét kizáró, a társadalomra veszélyességben való tévedésére nem tartott jogi következtetést levonhatónak. [28] Utalt végül a Kúria jelen ügyben korábban hozott Bfv.I.1.345/2021/

1. számú határozatának [49] bekezdésében írtakra, amelyből – álláspontja szerint – kitűnik, hogy a cselekmény tényállásszerű és jogellenes volt, ellenkező esetben ugyanis nem lett volna indokolt a valóság bizonyítása. [29] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. [30]
2. A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett, a Kúriára
3. augusztus 25-én érkezett észrevételében fenntartotta az indítványban foglaltakat. [31] Megítélése szerint „ha a tényállás nem is, az azon alapuló mérlegelés” képezheti felülvizsgálat tárgyát, amiként a folytatólagosság kérdése is, függetlenül a Be.
4. §

(1)bekezdés b) pontjában írtaktól. Büntető anyagi jogi kérdés ugyanis, hogy több rendbeli vagy folytatólagos cselekményről van szó, másrészt pedig a 6/

1. Büntető jogegységi határozat megsértése is a büntető anyagi jog szabályainak megszegését jelenti. [32] Továbbra is kitartott a sértetti vádelejtéssel, a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányával, illetve a sértett – a publikációkról történő – előzetes értesítésével összefüggő érveinek helyessége mellett. [33] Sérelmesnek tartotta végül, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala a megismételt eljárásban hozott ítélettel alkalmazott megrovás ellenére is felhívta a pénzbüntetés és a bűnügyi költség megfizetésére, a pénzbüntetés összegeként ráadásul nem is 350.000, hanem 500.000 forintot megjelölve. Ráadásul megkeresése nyomán az elsőfokú bíróság is „kitérő választ” adott arra a megkeresésére, hogy pénzbüntetés címén van-e fizetési Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 5 kötelezettsége a jogerős ítélet alapján. Kérte ezért a Kúria határozatában való rögzítését, hogy a jogerős ítélet a pénzbüntetést megrovásra enyhítette, elegendőnek tartva a legenyhébb intézkedést az első fokon kiszabott pénzbüntetés helyett. [34] III. A felülvizsgálati indítvány alaptalan. [35]
2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
3. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be.
4. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek. [36] A terhelt indítványában nem jelölte meg, hogy indítványát pontosan melyik, a Be.
5. §

(1)és

(2)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra alapítja, ezért a Kúria azt tartalma szerint vizsgálta meg. Az indítvány pedig helyes értelme szerint több, különböző irányból is amellett hozott fel indokokat, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása törvénysértő, ami a jogerős ítélet Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati okon alapuló felülbírálat szükségességét vonja maga után. [37] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. [38] 2. A terhelt által felhozott érvek első csoportja abból eredeztette a marasztaló ítélet törvénysértő jellegét, hogy a bíróság – az indítvány szerint – tévesen nem értékelte vádelejtésként a magánvádló és a terhelt között született megállapodást, illetve a magánvádló eljárás során tett nyilatkozatait. [39] E terhelti kifogás ugyancsak a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok alapulvételével ítélendő meg, mert az eljárás törvénysértő meg nem szüntetése nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi törvénysértést eredményez, ha a bűnösség törvénysértő megállapításához vezet {Bfv.I.448/2020/10. [60], [66]}. [40] Az ügyiratok tanúsága szerint tanú 1 sértett az elsőfokú bíróság felhívására reagálva 155. sorszám alatt 2019. december 5-én bejelentette, hogy a terhelttel kötött egyezsége értelmében kizárólag azon ügyekben ejti a vádat, amelyekben nem keletkezett „perköltség”, mert „nem szeretne még fizetni is azért, hogy rágalmazás áldozata volt”. Nyilatkozata mellékleteként becsatolta a 2019. november 25-én kelt megállapodást és az annak mellékletét képező személyes nyilatkozatokat. [41] A megismételt másodfokú eljárásban 2023. február 14-én benyújtott beadványában a sértett megismételte korábban tett nyilatkozatait, miszerint csak azon eljárásokban ejti a vádat, amelyekben még nem keletkezett „perköltség”, mert nem szeretni még fizetni is azért, mert a terhelt több mint, egy évtizedig rágalmazta, amiként azt is fenntartotta, hogy a legenyhébb „büntetés”, megrovás kiszabását is elegendőnek tartja a terhelttel szemben. [42] A magánvádlónak a terhelttel kötött megállapodásához mellékelt, az eljárt bíróságok megkeresésére adott válaszaival egybecsengő nyilatkozata egyértelmű: az általa a terhelt ellen indított magánvádas büntetőeljárások közül minden ügyben elejti a vádat, amelyben nem merült fel bűnügyi költség, és egyikben sem ejti el, amelyben bűnügyi költség felmerült. Az pedig már csak a vádelejtés elmaradásához fűzött indokolás, hogy a vád elejtésének következményeként meghozott, az eljárás megszüntetéséről szóló határozatban a magánvádlót kellene kötelezni a bűnügyi költség viselésére. Magát a nyilatkozatot még a nyilatkozathoz fűzött indokolás esetlegesen téves jellege sem változtatja meg: a vádelejtés kizárólag a bűnügyi költség felmerülésével nem érintett ügyekre terjed ki. Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 6 [43] Mivel pedig a jelen ügyben bűnügyi költség merült fel, ezért a magánvádló a támadott ítélet meghozatalának alapját képező vádat nem ejtette el. [44] Erre tekintettel a Kúria csak röviden tér ki rá, hogy a sértett az eljárási törvény rendelkezéseinek helyes értelmezésével helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a vádejtés nyomán a terhelt kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költség megfizetésére egyébiránt őt kellett volna kötelezni. A Be. 782. §

(1)bekezdése az eljárás megszüntetése esetére minden, a Be. 145. §

(1)bekezdésében meghatározott bűnügyi költség megfizetésére a magánvádlót rendeli kötelezni, a Be. 145. §

(1)bekezdésében meghatározott bűnügyi költségnek pedig a kirendelt védő díja és költsége is a részét képezi [Be. 145. §

(1)bekezdés c) pont]. Ez arra az esetre is igaz, ha a bíróság a terheltet a Be. 76. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti költségkedvezményben részesítette. A Be. 782. §

(1)bekezdése kivételes szabályt rögzít a Be. 76. §

(1)bekezdés a) pontjában írt általános szabályhoz képest, és a kivétel mindig megelőzi az általános szabály alkalmazását (lex specialis derogat legi generali). Ezzel összhangban a Be. 76. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti költségkedvezmény kizárólag a terheltet illeti meg, de nem a magánvádlót. Fel sem merül tehát, hogy a költségkedvezményben részesített terhelt kirendelt védőjének díjával felmerült bűnügyi költséget az állam viselje, ha az eljárási törvény alapján azt egyébként sem a terheltnek, hanem az eljárás más résztvevőjének (magánvádló, pótmagánvádló) kell megfizetnie. [45] Azt pedig a Kúria már kizárólag a teljesség érdekében teszi hozzá, hogy a terhelt a Fővárosi Törvényszék részére címzett, az ügyiratok

1. sorszáma alatti beadványában még maga is a felülvizsgálati indítványban kifejtettektől eltérően, egyben a magánvádló indokaival azonosan ítélte meg a vádelejtés bűnügyi költség viselésével összefüggő következményeit („észleltem ugyanakkor, hogy a jelen ügyben viszont tanú 1 vádtól való elállása azzal járna, hogy a tetemes összegű bűnügyi költséget a hatályos jogszabályok szerint neki kellene megfizetnie”). [46]
2. A terhelt – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett – azon az alapon is igényt tartott az eljárás megszüntetésére, hogy az alapügyben elbírált cselekmények a Pesti Központi Kerületi Bíróság 20.B.14.398/
3. számú ítéletében foglalt cselekményekkel a folytatólagosság törvényi egységébe tartoznak, ezért jogerősen elbíráltnak tekintendők. [47] E kérdést ugyanakkor a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretében végzett felülbírálat során nem érinthette. [48] Amint azt a Kúria a terhelt más ügyében hozott Bfv.II.597/2022/
4. számú határozatának [31]-[33] bekezdésében már kifejtette, a ne bis in idem elvét alkotmányos szinten az Alaptörvény a XXVIII. cikk

(6)bekezdésében rögzíti, hogy a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Az alaptörvényi szinten deklarált tilalmat tölti ki részletszabályokkal a Be. 4. §

(3)bekezdésének főszabálya, valamint a

(4)-

(8)bekezdésben törvénybe iktatott részletszabályok. [49] A ne bis in idem elve ekként az újabb, illetve további büntetőeljárást kizáró hatással jár. A Be. 4. §

(3)bekezdése a büntetőjogi felelősségre vonás eljárási akadályát rögzíti, és eljárási szabálysértésként – a Be. 608. §

(1)bekezdés e) pontjára figyelemmel – csak a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja alapján, kizárólag abban az esetben szolgálhat a felülvizsgálat alapjaként, ha a bíróság tévesen állapította meg, hogy a cselekményt jogerősen elbírálták, és ezért a Be. 4. §

(3)bekezdésének téves alkalmazásával szüntette meg az eljárást [Bfv.III.629/2020/

1. (BH 2021.298.II)]. Azaz, a res iudicata és a ne bis in idem elvének megsértése nem a büntető anyagi jog szabályának, hanem a büntető eljárásjog szabályának Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 7 megsértését jelenti, így arra hivatkozással a Be.
2. §

(1)bekezdésére alapozva felülvizsgálati indítványt benyújtani nem lehet [Bfv.I.255/2022/

1. (BH 2023.208.II.)]. [50] Ennek megfelelően nem felülvizsgálati ok, hanem perújítás keretében érvényesíthető, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak [Be.
2. §

(1)bekezdés b) pont]. A perújítási okra hivatkozó okfejtés alaposságáról felülvizsgálati eljárás keretében nem születhet érdemi döntés. [51] 4.

1. Érdemben is alaptalan a terhelt indítványa mind a cselekménye társadalomra veszélyességének hiányát állító részében, mind pedig a felmentés iránti igényt a BH 1995.
2. számú eseti döntés elvi tételeiből levezetni kívánó, illetve a 13/
3. (IV. 18.) AB határozat lényegi tartalmából eredeztető részében. [52] Elöljáróban a Kúria utal arra, hogy az indítványozó által felhozott iménti érvcsoportok helyességét valójában már az ügyben korábban hozott Bfv.I.1.345/2021/
4. számú határozatában megítélte és elvetette. Amikor ugyanis a terhelt felelősségének megítélését a valóság bizonyítása eredményétől tette függővé a bíróság, akkor ezzel állást foglalt arról is, hogy a cselekménye – a Btk.
5. §

(1)bekezdésében írt büntethetőséget kizáró egyéb ok megállapíthatóságának hiányában – a Btk. 4. §

(1)bekezdésében felsorolt fogalmi elemeket beteljesítő cselekményt, azaz bűncselekményt valósít meg. E bűncselekmény miatt pedig az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban megfogalmazott egyetlen alkotmányos követelmény sem képezi akadályát a terhelt büntetőjogi felelősségre vonásának. [53] Ezzel együtt a Kúria az alábbiakat emeli ki az indítványbeli okfejtéssel összefüggésben. [54] 4.2. Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti [Btk. 4. §

(2)bekezdés]. [55] A társadalomra veszélyesség valamilyen cselekményének az a sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a büntetőjogilag védett jogi tárgyak valamelyikét. A társadalomra veszélyesség a törvényhozói értékeléstől függetlenül is létezik, és a bűncselekménnyé nyilvánítás indoka. Büntetőjogi jelentőségre azonban a jogalkotói értékelés eredményeként tesz szert. A társadalomra veszélyesség törvényi értékelése a törvényi tényállás útján történik, és a törvényi tényállási elemek (elsősorban az objektív elemek) alakítják, így a tényállásszerű cselekmény általában veszélyes a társadalomra. Mégis előfordulhatnak – ha kivételesen is – olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek nem sértik vagy veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát, és ezért nem veszélyesek a társadalomra. Ezt a lehetőséget a törvény elismeri azzal, hogy a társadalomra veszélyességet továbbra is a bűncselekmény fogalmi ismérvei között tartotta. Ha bármelyik bűncselekményi ismérv hiányzik, nincs bűncselekmény {Bhar.I.520/2017/

1. [22]-[23] (EBH 2018.B.1.)}. [56] Ugyanakkor: a tényállásszerűség megvalósulása esetén a társadalomra veszélyesség hiánya csak kivételesen, a büntető anyagi jogi szabályokban meghatározott büntethetőséget kizáró okok mellett állapítható meg általában, a becsület csorbítására alkalmas cselekményeknél pedig a társadalomra veszélyesség hiányát a jogalkotó jellemző módon éppen a valóságbizonyítás intézményében jeleníti meg; a becsület csorbítására alkalmas cselekmény ugyanis nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ha az állított tény valónak bizonyul, és emellett a tény közlését közérdek vagy jogos magánérdek indokolta. Ebben az esetben a társadalomra veszélyesség hiánya az eredményes valóságbizonyítás következtében a közérdekből vagy jogos magánérdekből állított tény valódiságában jelenik meg, amely a tényállásszerűség ellenére a társadalomra veszélyesség hiányában a jogellenességet zárja ki {Bfv.I.160/2023/
2. [116] (BH 2024.57.)}. Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 8 [57] Következésképpen, nem nélkülözi a társadalomra veszélyességet az, a rágalmazás Btk.
3. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállási elemeit kimerítő cselekmény, amely miatt a valóság bizonyításának elrendeléséhez a Btk. 229. §

(2)bekezdésében támasztott törvényi feltételek nem állnak fenn, vagy fennállnak ugyan, de az elrendelt valóságbizonyítás nem vezet eredményre. [58] Ezzel párhuzamosan: a rágalmazás törvényi tényállásában írt ismérvek teljesülése mellett a sértett (magánvádló) jogait – emberi méltóságát – sértő cselekmény akkor is veszélyes a társadalomra, ha e cselekmény kifejtésére a terhelt és a sértett hosszabb ideje fennálló konfliktusa során, abból eredeztethetően kerül sor. Megjegyzendő mindazonáltal: a jogerős ítélet nem két ember kölcsönös „torzsalkodása” keretében elkövetett cselekmény miatt marasztalta el a terheltet. A szükségképpen a sértettől különböző más személy előtt megvalósuló rágalmazás túlnő a kizárólag a terheltet és a sértettet érintő „torzsalkodáson”, a jogerős ítélet pedig pontosan azt a terhelti magatartást szankcionálta, amellyel a terhelt a sértettel fennálló konfliktusát – őt a becsület csorbítására alkalmas, és az irányadó tényállás szerint valótlan tényállításokkal illetve – a széles nyilvánosság elé emelte. [59] 4.

1. A BH 1995.
2. számú – a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szólót
3. évi CLXI. törvény
4. §-ában
5. január 1-jén létrehozott Bírósági Határozatok Gyűjteményében fogalmilag nem szereplő, és nem is Kúria által meghozott, így a joggyakorlat irányítására eleve nem számot tartó – eseti döntés elvi tételei nem a jelen eljárás tárgyát képező rágalmazás vétségére vonatkoznak, hanem a becsületsértés vétségének a megállapíthatóságával összefüggésben fogalmazódtak meg. A becsület csorbítására alkalmas tény más előtti állításával (híresztelésével, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával) megvalósítható rágalmazás tényállásszerűségét nem befolyásolja, hogy a becsületsértés vétségének törvényi tényállási elemei megállapíthatók-e a BH 1995.
6. számon közzétett eseti döntés elvi tartalmának fényében. [60] 4.
7. A terhelt az Alkotmánybíróság 13/
8. (IV. 18.) AB határozata [41] bekezdésében írtakra való hivatkozással amellett is érvelt, hogy „publicisztikái” – a becsület csorbítására alkalmas valótlan tényállítások – közzétételét megelőzően a sértett „előzetes értesítésével” eleget tett a „foglalkozása” által megkívánt körültekintésnek, ezért cselekménye nem jogellenes. [61] Ezzel szemben a Kúria Bfv.II.597/2022/
9. számú végzésével hatályában fenntartott jogerős ítélet szerint a terhelt „előzetes értesítés”-ként megnevezett tevékenysége a sértettel szemben a zaklatás Btk.
10. §

(1)bekezdésében meghatározott törvényi tényállási elemeit maradéktalanul kimerítő magatartás volt. [62] A terhelti állásponttal ellentétben fogalmilag nem zárja ki a rágalmazás jogellenességét az a magatartás, amely a Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállás megvalósítására alkalmas. Másként szólva, a terhelt nem mentesül a rágalmazás vétsége miatti büntetőjogi felelősség megállapítása alól pusztán azért, mert megelőzően a zaklatás vétségét is elkövette a sértettel szemben. Nem létezik olyan foglalkozási szabály, amelynek teljesítése bűncselekmény – zaklatás – elkövetését kívánná meg. A zaklatás vétségének elkövetésével ezért a terhelt nem foglalkozási szabályoknak tett eleget, következésképpen szóba sem kerülhet az utóbb elkövetett rágalmazás vétsége miatti elmarasztalásának törvénysértő jellege azon az alapon, hogy a kifogásolt tényállítások megtételét megelőzően „foglalkozása” szabályainak megfelelő körültekintést tanúsított. [63] 5. Végül a terhelt „a marasztalást eredményező tényállások számának drasztikus csökkentésének” igényével is kifogásolta az alapügyben hozott jogerős ítéletet azzal, hogy a 3. tényállítási kör tekintetében lényegében maga sem vitatta bűnösségének megállapítását. Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 9 [64] A törvényi egység – így a Btk. 6. §

(2)bekezdése szerinti folytatólagos egység – egyes részcselekményeit támadó felülvizsgálati indítvány esetén a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján lehet helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a fennmaradó cselekményrész nem bűncselekmény; a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja alapján akkor, ha a támadott részcselekmény kirekesztésével a minősítés változik és a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett; ellenben nincs helye felülvizsgálatnak, ha a támadott részcselekmény kirekesztése után a fennmaradó cselekmény kapcsán sem a terhelt bűnfelelőssége nem szűnik meg, sem az nem minősül enyhébben [Bfv.II.1.117/2022/7. (BH 2023.294.I.)]. [65] Jelen esetben pedig a terhelt által vitatott részcselekmények kirekesztésével – a 3. tényállítási körbe eső, rágalmazást megvalósító részcselekmények érintetlen büntetőjogi értékelésével – sem a terhelt felmentésének, sem a cselekmények eltérő, enyhébb minősítésének nincs helye, így a terhelti okfejtés helytálló jellege mellett sem valósulna meg felülvizsgálati ok. [66] Mindazonáltal, a teljesség érdekében a Kúria az alábbiakat is szükségesnek tartja rögzíteni. [67] Felülvizsgálati indítvánnyal a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés]. [68] E szabályok pontosan abból fakadnak, hogy a felülvizsgálat a jogerős [azaz a Be. 456. §

(1)bekezdése értelmében végleges és mindenkire kötelező döntést hordozó] ítélet elleni jogi, nem pedig ténybeli kifogások érvényesítését biztosító rendkívüli jogorvoslat. Éppen ezért a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg [BH 2021.

1. (Bfv.I.1.004/2020/13.)]. [69] Az alapügyben elrendelt valóságbizonyítás a 2., 3., 4., 5.,
2. és
3. tényállítási körben eredménytelen volt, és az így megállapított tényeket a jogerős ítélet a tényállás részeként kezelte {másodfokú ítélet [51] bekezdés}. A terhelt felülvizsgálati indítványa túlnyomórészt pontosan az elrendelt valóságbizonyítás eredményeként megállapított, annak sikertelenségét rögzítő, az irányadó tényállásban szerepeltetett tényeket támadta. [70] A valóság bizonyításának megtörténte esetén is igaz azonban, hogy a bizonyítás eredményének értékelése, és az annak alapján megállapított tényállás felülvizsgálati eljárásban nem támadható [Bfv.III.950/2019/
4. (BH 2020.258.), Bfv.I.160/2023/
5. (BH 2024.57.III.)]. [71] Az alapügyben hozott jogerős ítélet tényállásában rögzített tények vitatásán túl a terhelt kizárólag a
6. és
7. témakörben hozott fel jogi – a büntető anyagi jog szabályainak megtartása körében megfontolható – érveket. [72] Az elsőfokú ítéletben és az indítványban III/
8. számmal jelzett körben a terhelt szerint részben nem is tényállításról volt szó, hanem az általa megismert életbeli tények alapján alkotott értékítéletéről, amely ráadásul nem is alkalmas a becsület csorbítására, a sérelmezett „megkárosítás” kifejezés ugyanis nem is feltétlenül szándékos magatartást takar. [73] Ehhez képest az elsőfokú ítélet a 34-
9. oldalon részletesen sorolja fel a terhelt által tett kijelentéseket, amelyek tanú 2 tudatos, szándékos, haszonszerzés érdekében tett megtévesztéséről szólnak (a sértett „átverte”, „kirabolta”, „meglopta” tanú 2-t), mégpedig a másodfokú bíróság által a tényállásba emelt megállapítás szerint valótlanul (elsőfokú ítélet 27-
10. oldal). Következésképpen: a terhelti kijelentések – az indítvánnyal ellentétben – tartalmuk szerint kifejezetten szándékos, rosszhiszemű, sőt, a tanú 2 sérelmére elkövetett Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 10 bűncselekmény lehetőségét is felvető magatartást tulajdonítanak a sértettnek, amely a becsület csorbítására maradéktalanul alkalmas [Bfv.III.1.561/2018/
11. (BH 2019.216.II.)]. Mindemellett a terhelt nem csupán általánosságban, életbeli tények rögzítése nélkül nevezte „csalónak” a sértettet, ami – önmagában – kétségkívül legfeljebb a becsületsértés vétségének megvalósulását érintő megfontolást maga után vonó negatív értékítéletet jelent. A sérelmezett kifejezésekhez azonban a terhelt a valóság bizonyítása körében ellenőrizhető életbeli tényeket is társított, márpedig a valóság bizonyítása körében a való élet tényeivel összevethető, annak tükrében megítélhető kijelentés: tényállítás. [74] Hasonlóképpen tényállítást takar az, az elsőfokú ítéletben III/
12. pontban vizsgált kifejezés, amely szerint a – személyes viszonyukkal össze nem férhető, lekicsinylést tükröző bizalmassággal megnevezett – sértett a szabálysértési törvény „
13. §

(1)bekezdése” szerinti szabálysértést követ el. A felülvizsgálati indítványban írtakkal ellentétben a 7/I. tényállási pontban (elsőfokú ítélet

1. oldal) kifogásolt szövegben, illetve a
2. tényállási pontbeli, ezzel azonos videofelvételen (elsőfokú ítélet 20-
3. oldal) szó sem esik róla, hogy a terhelt a dr. jur. cím sértett által használt írásmódjának helyességét vitatja, a 7/II. tényállási pontban pedig kifejezetten „jogi egyetemre sosem járt sarlatán csaló szélhámosnak” nevezi tanú 2-t. A terhelt tehát kizárólag a pontosan beazonosított szabálysértés elkövetését rótta a sértett terhére, anélkül, hogy világossá tette volna: e körben csupán saját – laikus – jogi álláspontját adja elő. Azaz, a saját, a vitát tűrő jogi következtetésének kifejtése helyett a terhelt az irányadó tényállás szerint kizárólag a szabálysértés megvalósult tényére vonatkozó állításokat tett. [75] Azt pedig a Kúria már csak a tisztánlátás érdekében teszi hozzá, hogy a magyar helyesírás szabályai szerint a családnevek előtti doktor stb. szót, illetve rövidítését nem csupán a mondat elején, de kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben, oszlopba rendezett névsorban, névjegyen stb.) is nagybetűvel kell kezdeni (Akh. 151.). A magyar helyesírás szabályainak betartása pedig semmilyen szabálysértést nem valósít meg, így – értelemszerűen – a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
4. évi II. törvény 183/A. §

(1)bekezdésének

1. február 14-ig hatályos szabályai szerinti jogosulatlan címhasználat szabálysértését sem. [76]
2. A törvényben megkívánt tényállási elemek teljessége mellett az eljárt bíróságok tehát helyesen állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében, ezért a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati ok nem állt be. [77] 7. A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és megtámadott határozatot – a Be. 660. §

(1)bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. §

(1)bekezdése szerinti összetételben eljárva – a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [78] A terhelt észrevételében helyesen utalt rá, hogy a jogerős ítélet alapján pénzbüntetés címén semmilyen fizetési kötelezettség nem terheli. A Fővárosi Törvényszék a

1. április 17-én jogerőre emelkedett 32.Bf.12.246/2022/
2. számú ítéletében a terheltet büntetés kiszabása helyett részesített megrovásban. Megrovás eleve akkor alkalmazható, ha büntetés – így a Btk.
3. §

(1)bekezdés d) pontjában írt pénzbüntetés – kiszabása szükségtelen [Btk. 64. §

(1)bekezdés], amellyel összhangban a törvény külön is rögzíti, hogy a megrovás önállóan, büntetés helyett alkalmazható [Btk. 63. §

(2)bekezdés]. A terhelt megrovásban részesítése ezért fogalmilag zárja ki a pénzbüntetés egyidejű kiszabását. [79] A Kúria – a Kúria elnöke számára a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. §

(2)bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján, a Kúria ügyelosztási rendjének IV.

1. pontjában írt rendelkezése nyomán – öttagú tanácsban járt el. Kúria 2.Bfv.631/2023/9-I 11 [80] IV. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
2. §

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [81] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul. A Be. 656. §

(4)bekezdésének első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. március
2. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Metzing Márton s.k. előadó bíró, Dr. Somogyi Gábor s.k. bíró, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Boros Tibor s.k. bíró