← Magyarország

Bf.64/2025/18 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: megírás alatt Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.64/2025/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
  2. november
  3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta és kihirdette a következő ÍTÉLETET A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
  4. január
  5. napján kihirdetett 41.B.274/2024/
  6. számú ítéletét Terhelt4 IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatja. Terhelt4 IV. r. vádlottat – a szabadságvesztés büntetés egyidejű mellőzésével – 2 (két) évre próbára bocsátja. Egyebekben e terheltet érintően az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlott Budapest XV. kerületi lakcíme fiktív, telefonszáma helyesen: telefonszám3 Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS [1] A Fővárosi Törvényszék a
  7. január
  8. napján tartott előkészítő ülésen kihirdetett 41.B.274/2024/
  9. számú ítéletével Terhelt2 II. r. vádlottat és Terhelt4 IV. r. vádlottat a Btk.
  10. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő segítségnyújtás elmulasztása vétsége miatt 10 hónap – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre ítélte. A törvényszék a feltételes szabadság legkorábbi időpontját a szabadságvesztés büntetés kétharmad részében állapította meg, és rendelkezett az eljárás során a II. és IV. r. vádlottak tekintetében felmerült bűnügyi költségről is. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.64/2025/18/II. 2 [2] Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene Terhelt4 IV. r. vádlott és védője a büntetés enyhítése céljából jelentett be joghatályos fellebbezést. Az elsőfokú ítélet Terhelt2 II. r. vádlott tekintetében a kihirdetés napján jogerőre emelkedett. [3] A védő fellebbezése írásbeli indokolásában számba vette és részletesen bemutatta az elsőfokú bíróság által is értékelt enyhítő körülményeket, azokat kiegészítette azzal, hogy további enyhítő körülményként kell értékelni a IV. r. vádlott büntetlen előéletét és azt a tényt, hogy ellene újabb büntetőeljárás nem indult. Kifejtette, hogy szemben a törvényszék álláspontjával, az időmúlás nyomatéka jelentős, mivel az meghaladja a vádlott terhére rótt vétség büntetési tételkeretének felső határát. A védő álláspontja szerint enyhítő körülményként kell értékelni a sértett felróható közrehatását, mivel az esemény kiváltó oka az volt, hogy a sértett lépett fel támadólag akkor, amikor részegen belekötött a IV. r. vádlott társaságába. Kifejtette továbbá, hogy a vádlott tapasztalatlansága, pszichés állapota, saját testi épségének reális veszélyeztetettsége olyan nyomós körülményeket teremtettek, amelyek a tőle elvárhatóság fokát jelentősen csökkentik. Összességében a védő úgy ítélte meg, hogy bár az elsőfokú bíróság igyekezett méltányos döntést hozni, az az ügy, és különösen a vádlott speciális tulajdonságainak figyelembevétele mellett eltúlzott mértékű. Minderre figyelemmel a védő arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg, és a IV. r. vádlottal szemben próbára bocsátást vagy pénzbüntetést szabjon ki, ha ezzel nem ért egyet az ítélőtábla, a szabadságvesztés és a próbaidő tartamát csökkentse, és a vádlottat részesítse előzetes mentesítésben. [4] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség 2025. február 26. napján kelt BF.115/2025/3. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy Terhelt4 IV. r. vádlott a bűnösségét beismerte, a tárgyaláshoz való jogáról lemondott, és a beismerő nyilatkozatát a törvényszék a Be. 504. §
(1)-
(3)bekezdéseiben írtak szerint törvényesen fogadta el. A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket helyesen vette számba. Azok tényleges súlyuk szerinti értékelésével a vád tárgyává tett bűncselekmény tárgyi súlyához képest a kiszabott méltányos büntetés a vádlott beismerése mellett is szükséges a büntetési célok elérésére, annak enyhítésére nincs törvényes indok. Különös tekintettel arra, hogy a beismerés esetére az ügyészség által megajánlott mértéket sem éri el, sem a szabadságvesztésben sem a végrehajtás felfüggesztésének próbaidejében, amelyek tudatában a IV. r. vádlott a vád szerinti beismerő vallomását az előkészítő ülésen megtette. Mindezek alapján az ügyészség arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét hagyja helyben. [5] A védelmi fellebbezések eredményre vezettek. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 590. §
(3)bekezdése értelmében csak a fellebbezéssel támadott részében bírálta felül. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés mértékét sérelmezte [Be. 583. §
(3)bekezdés a) pont], továbbá hogy az elsőfokú bíróság Terhelt4 IV. r. vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát előkészítő ülésen végzéssel elfogadta, így a fellebbezés a bűnösség megállapítása és a váddal egyező tényállás Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.64/2025/18/II. 3 és minősítés miatt a Be. 580. §
(2)bekezdése alapján kizárt, a másodfokú felülbírálat alapvetően a büntetéskiszabásról szóló rendelkezésekre vonatkozott. A Be. 590. §
(5)bekezdése alapján ugyanakkor a korlátozott felülbírálat kiterjedt a hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen és relatív eljárási szabálysértések vizsgálatára, a bűnösségre vont következtetés okszerűségére és a bűncselekmény minősítésére is. Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. §
(7)bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is. [7] Ezen vizsgálat eredményeképpen az ítélőtábla megállapította, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének Be. 567. §
(1)és
(2)bekezdésében írt okai nem állnak fenn [Be. 607. §
(1)bekezdés], továbbá, hogy a törvényszék a Be. 608. §
(1)bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609. §
(1)bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabályt nem sértett. Az előkészítő ülésen a vádlottak figyelmeztetése hiánytalanul megtörtént, a IV. r. vádlott beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozatának elfogadására a Be. 504. §
(2)bekezdésében írt törvényi feltételekkel került sor, és az e törvényhely
(3)bekezdésével is összhangban állt. Az elsőfokú bíróság a Be. 562. §
(2)bekezdésében biztosított lehetőséggel élve röviden indokolta határozatát. Az ennek megfelelően szerkesztett ítélet a Be. 561. §
(3)bekezdés a)-
  1. c)és
  2. e)pontjában, valamint a Be. 564. §
(4)bekezdésében meghatározott kötelező elemeket tartalmazza. [8] A BH
  1. számon közzétett eseti döntésben írtakra, továbbá a Be.
  2. §
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontjaira figyelemmel – tekintve, hogy a személyi körülményekre vonatkozóan megállapított tények és a bíróság által megállapított tényállás az ügydöntő határozat két különböző tartalmi egysége, és a megalapozottsági követelménynek kizárólag a Be. 561. §
(3)bekezdés c) pontja tekintetében kell fennállnia – a korlátozott fellebbezés és a korlátozott felülbírálat a személyi körülmények kiegészítését, helyesbítését nem akadályozza. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott személyi körülményei tekintetében megállapított tényeket a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján pontosítja a következők szerint: Terhelt4 IV. r. vádlott ácsként dolgozik, havi nettó jövedelme 600 000 Ft, rendszeres orvosi ellátást igénylő betegsége nincs. [9] Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta [Be. 591. §
(2)bekezdés a) pont]. Az elsőfokú bíróság e tényállásból okszerűen következtetett Terhelt4 IV. r. vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is kifogástalan. [10] A büntetéskiszabási körülményeket a törvényszék túlnyomórészt helyesen ismerte fel, azok csupán kisebb korrekciókra szorulnak. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.64/2025/18/II. 4 [11] A védelem alappal kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság „kisebb tartamú”-nak tekintette az elkövetéstől eltelt 2,5 évet. Helyesen fejtette ki a védő, hogy a kisebb tárgyi súlyú, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség elkövetője esetén, különösen akkor, amikor ő már a nyomozás során beismerő vallomást tett, ez az időtartam nagyobb súllyal értékelendő enyhítő körülményként. [12] Azzal a védői állásponttal nem tudott azonosulni az ítélőtábla, amely szerint a sértett felróható közrehatását további enyhítő körülményként kellene értékelni. A vádlottat a segítségnyújtási kötelezettség attól teljesen függetlenül terhelte, hogy a sértett önhibájából, baleset folytán vagy egy harmadik személy által elkövetett bűncselekmény következtében került olyan helyzetbe, amelyben a testi épsége és élete is közvetlen veszélyben volt. Ezen kívül a sértett a rá mért egyetlen ütés következtében eszméletét vesztette, így nyilvánvalóan nem volt várható tőle, hogy a korábbi fenyegetéseit beváltja, vagyis a vádlottnak a cselekménysor ezen pontján nem volt mitől tartania. Végül azért sem enyhít a sértett magatartása a vádlott büntetőjogi felelősségén, mert nem azt várta el tőle a jog, hogy személyesen megkezdje a sértett ellátását, segítségnyújtási kötelezettségének már azzal eleget tett volna, ha értesíti a mentőket és/vagy a rendőrséget az eseményekről. [13] Ezzel együtt is osztotta a másodfokú bíróság azt a védelmi álláspontot, amely szerint a kiszabott büntetés eltúlzott. Az enyhítő körülmények száma és nyomatéka jelentősen meghaladja az egyetlen súlyosító körülményét, az ügyiratok tartalma és a vádlottnak a nyilvános ülésen tanúsított magatartása alapján nyilvánvaló, hogy szembesült döntése következményeivel, újabb bűncselekmény elkövetése Terhelt4 IV. r. vádlott részéről nem várható. Ezért a speciális prevenciós célok elérése nem igényli büntetés kiszabását, a generális prevenció szempontjai pedig a bűnösségét beismerő, fiatal felnőtt vádlott esetében háttérbe kell szoruljanak az egyéni megelőzés javára. [14] Ezért a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a IV. r. vádlott esetében a próbára bocsátás alkalmazása áll összhangban a vádlott és az általa elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességével [Btk. 65. §
(1)bekezdés]. A próbaidő tartamát a Btk. 65. §
(3)bekezdése alapján a törvényi maximumban állapította meg arra figyelemmel, hogy a sértett közvetlen életveszélyes állapotban volt az őt ért bántalmazás következtében. [15] Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. §
(1)bekezdése értelmében – a vádlott személyes adatainak pontosítása mellett – helybenhagyta. [16] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §
(1)bekezdése zárja ki. Budapest,
  1. november
  2. Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.64/2025/18/II. 5 dr. Borbás Virág Bernadett s. k., k., dr. Ignácz György s. k., dr. Raczky Katalin s. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék
  3. január
  4. napján kihirdetett 41.B.274/2024/
  5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.64/2025/
  6. számú ítéletében írt változtatással Terhelt4 IV. r. vádlott vonatkozásában
  7. november
  8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
  9. november
  10. dr. Borbás Virág Bernadett s. k., a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Takácsné Veres Tünde bírósági ügyintéző

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.