A határozat elvi tartalma: A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján csak a bírósági eljárásban elkövetett eljárási szabályszegésre vagy a fél alapvető eljárási jogának sérelmére lehet hivatkozni, a hatósági (alperesi) eljárásban elkövetett jogszabálysértésre nem, mert az a jogerős ítélet jogszerűségének kérdése és ekként az az ügy érdemét képezi. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Kfv.IV.37.474/2026/3. A tanács tagjai: Dr. Sugár Tamás a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró Dr. Balogh Zsolt bíró Dr. Bögös Fruzsina bíró Dr. Dobó Viola bíró A felperes: Felperes1 Cím2 A felperes képviselője: Dr. Zvolenszki Piroska Éva ügyvéd Cím8 Az I. rendű alperes: Somogy Vármegyei Kormányhivatal Cím1 Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Kovács-Tátrai Szilvia kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter Cím9 A per tárgya: vadvédelmi tárgyú közigazgatási jogvita Az eljárt bíróság jogerős határozata: ítélete Pécsi Törvényszék 7.K.700.636/2025/16. számú Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 2 A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Rendelkező rész A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A magyarországi rókák helyzetének javítása céllal alapítványként működő felperes a Ingatlan1 ingatlanon nyilvántartott állatmenhelyet üzemeltet (a továbbiakban: Telephely), amely 35 macska és 5 kutya befogadására alkalmas, amire rókák tartásához, rehabilitációs kezeléséhez szükséges hatósági engedéllyel nem rendelkezik. [2] A vadászati hatóságként eljáró I. rendű alperes, a hozzá 2025. március 6-án érkezett bejelentés alapján a Telephelyen 2025. április 29-én helyszíni ellenőrzést tartott. Az arról készült jegyzőkönyv megállapítása szerint a Telephelyen a felperes engedély nélkül 5 rókát (vulpes vulpes) tartott. [3] A felperes 2025. május 1. napján kizárási kérelmet terjesztett elő az I. rendű alperes vezetője ellen. Ebben előadta, hogy az egyik közösségi média platformon futó oldalon – amely oldal tulajdonosának állítása szerint rendszeresen tesz közzé a felperes tevékenységét, az alapítvány képviselőjét és követőit minősítő bejegyzéseket – közzétett bejegyzést a főispán „lájkolta”. Ezzel megítélése szerint állást foglalt, amivel befolyásolja a nevében és megbízásából eljáró kormánytisztviselőket. [4] A II. rendű alperes jogelődjeként eljárt Agrárminiszter a 2025. június 2. napján meghozott VgF/156-1/2025. számú végzésével az I. rendű alperes kizárása iránti kérelmet az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 24. §
(4)bekezdése, a kormányzati igazgatásról szóló
- évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.)
- §
(2)és
(4)bekezdése, 41. §
(1)bekezdése, a fővárosi és vármegyei hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 568/
- (XII. 2.) Korm.rendelet (a továbbiakban: 568/
- Kormányrendelet)
- §
(6)bekezdése, a földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 383/
- (XII. 2.) Korm.rendelet (a továbbiakban: 383/
- Kormányrendelet)
- §
(1)és
(3)bekezdése és a Kormány tagjainak Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 3 feladat-és hatásköréről szóló 182/
- (V.24.) Korm.rendelet (a továbbiakban: 182/
- Kormányrendelet)
- §
- pontja alapján elutasította. Rögzítette, hogy az I. rendű alperes mint hatóság esetén az elfogultság mint személyi kizárási ok nem értelmezhető. Amennyiben a helyszíni szemle alapján indult hatósági eljárás során eljáró ügyintézőjével szemben merül fel az elfogultság mint relatív kizárási ok fennállása, akkor az adott ügyintéző kizárásáról a hatóság vezetője dönt. A hatóság kizárására csak abban az esetben kerülhetne sor, ha a felperes a kizárás iránti kérelmében az Ákr.
- §
(3)bekezdése vagy a 23. §
(5)bekezdése szerinti intézményi kizárási ok fennállását tényekkel alátámasztva igazolta volna. A hatóság kizárására elfogultság okán csak abban az esetben kerülhet sor, ha az elfogultság magát a főispán személyét illetően állna fenn, ezt azonban a felperes semmilyen konkrét ténnyel nem igazolta. A kizárási kérelemben hivatkozott bejegyzés tartalma a felperes által végzett tevékenységet közvetlenül nem érinti, a bejegyzés és annak lájkolása önmagában nem alkalmas arra, hogy az az érintett, jelenleg még folyamatban lévő hatósági ügyben eljáró vadászati hatóságot bármilyen módon befolyásolja. [5] A kizárási kérelem elutasítását követően az I. rendű alperes
- június 16-án hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indított, amelyről a felperest az SO/FM/0089313/
- számú végzésével értesítette, majd a
- július
- napján meghozott SO/FM/00893-14/
- számú határozatával a felperessel szemben 500.000 forint vadvédelmi bírságot szabott ki és kötelezte a felperest a tartott rókák 14-350550-402 kódszámú vadászterület vadászatra jogosultja részére történő átadására. [6] Az I. rendű alperes a határozatát a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló
- évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló 79/
- (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 17/A. §-ára, továbbá a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló
- évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.)
- §
(1)–
(2)bekezdéseire alapította. A bírság összegének megállapítása során az alperes súlyosító körülményként értékelte, hogy ugyanezen jogsértés tárgyában a felperest már több alkalommal elmarasztalta: az SO/FM/0126-17/
- számú határozatban 100.000 forint, míg az SO/FM/01357-7/
- számú határozatban 280.000 forint bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Utalt arra, hogy a közigazgatási szabályszegések szankcióról szóló
- évi CXXV. törvény
- §
(5)bekezdése alapján zárta ki a figyelmeztetés alkalmazását. [7] A határozat szerint a vadtartás megvalósul azzal, hogy a befogadott állatok a kezelésüket követően nem kerülnek szabadon bocsájtásra. A rókák tartása körbekerített területen, zárt térben és zárt kennelekben történik, nem belátható időtartamig. Kifejtette, hogy a rókák mentését, gyógykezelését jogszabályok nem rendezik, zárt térben történő tartásukat jogszabályok nem teszik lehetővé. A Telephelyen lévő rókák nem mindegyike volt sérült, a bolhairtóval, veszettség elleni oltással való ellátásuk a több hónapon keresztül történő tartásukat nem indokolhatta. Az állatok állategészségügyi igazolással nem rendelkeznek, ezért a természeti környezetben élő állatfajoknak a kiengedett vad által történő állatbetegségekkel való fertőzése nem zárható ki. Azzal, hogy a felperes a zárt térben tartott vadat szabad területre engedi ki, jogszabályt sért. A rókák szabadon bocsátását a vadászatra jogosulttal nem egyezteti, ami egyes helyeken a rókaállomány túlszaporodását eredményezheti. A felperes a rókák tartásához engedéllyel nem rendelkezett. Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 4 A felperes keresete és az alperesek védekezése [8] Az alperes határozata ellen benyújtott keresetében a felperes kifogásolta, hogy a kizárás iránti kérelmét a II. rendű alperes és nem az I. rendű alperes irányítására kijelölt miniszter bírálta el, továbbá vitatta, hogy az esetében a vadtartás megvalósult. [9] Az alperesek védiratukban a kereset elutasítását kérték. A jogerős ítélet [10] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a II. rendű alperes az Ákr. 25. §
(5)bekezdése, a Kit. 40. §
(2)bekezdése, az 568/
- Kormányrendelet
- §
(6)bekezdése,
- § d) pontja és
- §
(3)bekezdése alapján jogszerűen járt el a kizárási kérelem elbírálása során, a vadászati hatóságként eljáró I. rendű alperes esetében ugyanis ő minősül felügyeleti szervnek. Kifejtette továbbá, hogy önmagában az, hogy a főispán a közösségi médiában lájkol egy olyan bejegyzést, amely érinti a felperes tevékenységét, az elfogultságát nem alapozza meg. [11] A törvényszék a Vtv. 9. §
(1)bekezdése 84. §
(1)bekezdés k) pontja és az FVM rendelet 17/A. §-a felhívása mellett hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperes határozata azon alapult, hogy a felperes a rókák tartására engedéllyel nem rendelkezik, továbbá a rókákat a vadászterületre engedély nélkül helyezi ki. Rámutatott, hogy a felperes a részére kiadott engedély alapján állatotthont működtet, amely a szabályzatuk alapján 35 macska és 5 kutya befogadására alkalmas, ehhez képest az I. rendű alperes a
- április
- napján megtartott helyszíni szemle során 5 rókát talált, amelyek tartására a felperes engedéllyel nem vitatottan nem rendelkezett. Értékelte továbbá, hogy a felperes maga adta elő, hogy az általuk gyógykezelés és rehabilitáció érdekében tartott rókákat a felépülésüket követően az élőhelyükre visszaengedi. [12] Az eljárt bíróság kiemelte, hogy az FVM rendelet 17/A. §-a azt rögzíti, hogy mely vadfajok tarthatók zárttéri vadtartó létesítményben. Ebben a felsorolásban nem szerepel a róka, amiből következik, hogy a róka zárt térben nem tartható. A felperes a vad tartásához engedéllyel egyáltalán nem rendelkezik, így irreleváns volt az, hogy milyen célból tartja a vadat – így a rókákat – a telephelyén. Jelentősége a perben annak volt, hogy a felperes a telephelyén engedély nélkül tartott vadállatokat, illetve annak, hogy azokat a vadászterületre ugyancsak engedély nélkül helyezi ki. [13] A törvényszék megállapította, hogy az, hogy a felperes a sérült, beteg rókákat befogadja, gondozza, tartást valósít meg, amelyet Vtv. engedélyhez köt, amellyel azonban a felperes nem rendelkezik. Nem teszi jogszerűvé a felperesi magatartást az sem, hogy a rókák befogadását bejelentette a jegyzőnek. Mindezért jogszerűen állapította meg az I. rendű alperes, hogy a felperes engedély nélkül tartott rókákat a telephelyén, amelynek jogkövetkezménye, hogy a Vtv.
- §
(1)bekezdés k) pontja alapján vadvédelmi bírságot Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 5 köteles viselni. Nem sértett jogszabályt akkor sem, amikor arra kötelezte a felperest, hogy a Vtv. 9. §
(3)bekezdése alapján a Telephelyen tartott összes rókát adja ki a vadászatra jogosultnak. A felülvizsgálati kérelem [14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy az sérti az állatok védelméről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) 2. §
(2)bekezdését, továbbá a Vtv. 9. §
(1),
(4b)bekezdés a) pontjában, 27/A. §
(2)bekezdésében, a 27/G. §-ban, valamint az FVM rendelet 17/A. §-ában foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy az Ávtv. 2. §
(2)bekezdésének megfelelően a tevékenységét az állat kíméletére, az állatkínzás és az állatkárosítás tilalmára, valamint a jó gazda gondosságára vonatkozó rendelkezései szem előtt tartásával végzi, az I. rendű alperes azonban nem vette figyelembe azon törekvéseit, hogy a felperes tevékenysége jogszerű legyen. Állította továbbá, hogy az I. rendű alperest a főispán elfogultsága miatt az eljárásból ki kellett volna zárni. [15] A felperes a felülvizsgálati kérelem befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontjára alapította, kifejtve, hogy a véleménye szerint egyrészt kizárt közigazgatási szerv járt el, melyre tekintettel az egész eljárásra kiható jogszabálysértés történt, továbbá a közigazgatási szervek határozatai és az ítélet miért sérti a Vtv. és az Ávtv. felülvizsgálati kérelemben felsorolt rendelkezéseit. A Kúria döntése és jogi indokai [16] fenn. A Kúria megállapította, hogy a befogadás feltételei az alábbiak szerint nem állnak [17] A Kp. 118. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha
- a)az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata
- aa)a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,
- ab)a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,
- ac)az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 6
- ad)a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve
- b)a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt. [18] A Kp. 117. §
(4)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja szerinti ok kivételével – részletesen indokolni nem kell. A 118. §
(1)bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve. [19] A Kúria kiemeli, a Kp. 117. §
(4)bekezdése nem teremt alanyi jogot a felülvizsgálati kérelem befogadásra. A befogadásról döntő bíróság vizsgálja meg, hogy az ügyben olyan kérdés merül-e fel, amely a Kp. 118. §
(1)bekezdésének rendelkezései alá tartozik. A befogadhatóság tárgyában hozandó döntése körében azonban kizárólag a Kp. 118. §
(1)bekezdésében felsorolt befogadási ok(ok) fennállását vizsgálhatja, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, annak alapját képező jogszabálysértésekről nem foglalhat állást, mert arra csupán a már befogadott felülvizsgálati kérelmet érdemben elbíráló határozatában van törvényes lehetőség (Kfv.IV.37.483/2023/2.). [20] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja a befogadás feltételéül a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelmét, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegést szabja. A Kúria hangsúlyozza, a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján csak a bírósági eljárásban elkövetett eljárási szabályszegésre vagy a fél alapvető eljárási jogának sérelmére lehet hivatkozni, a hatósági (alperesi) eljárásban elkövetett jogszabálysértésre nem (Kfv.IV.37.383/2026/2.). A Kúria Kfv.37.160/2025/2. számú és Kfv.35.183/2025/2. számú végzései kiemelik, az
- ad)alpont szerinti befogadási ok a felülvizsgálat tárgyát képező bírói határozathozatalhoz kapcsolódó, bírósági eljárás során bekövetkezett eljárási szabályszegést, vagy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél alapvető eljárási jogának sérelme állítását követeli meg. Az alperesi eljárásban elkövetett jogsértésekre hivatkozás a befogadás alapjául nem szolgálhat. A Kúria Kfv.35.086/2024/3. számú és Kfv.35.674/2021/2. számú végzései végül rámutatnak, az alperesi eljárásban elkövetett jogsértésekre hivatkozás a jogerős ítélet jogszerűségének kérdése, az érdemi felülvizsgálat és nem a befogadás körébe tartozó kérdés. [21] A Kúria megállapította, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmének befogadását arra alapította, hogy az I. rendű alperes kizárása körében eljárási szabálysértés történt, ami azonban a kifejtettek szerint a befogadás alapjául nem szolgálhat. [22] A Kúria kiemeli, hogy a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján a befogadási okot a Kp. 117. §
(4)bekezdése szerinti indokolással alá kell támasztani, mégpedig kifejezetten a befogadhatóság körében. Ezeknek az indokoknak a felülvizsgálati kérelemből történő kiválogatása a Kúriára nem hárítható át. (Kfv.VII.37.507/2024/2.) Az Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 7 idézett jogszabályi rendelkezések figyelembevételével az ad) alponttal összefüggésben a kérelem előterjesztőjét a befogadás indokainak előadására vonatkozóan olyan kötelezettség terheli, amely nem teljesíthető a felülvizsgálati kérelem érdemi indokaival, illetve az ott állított jogszabálysértéssel, ugyanis ez utóbbinak a kérelmet előterjesztő befogadási okkal összefüggésben előterjesztett előadásából is ki kell derülnie. A Kúria a Kfv.VII.37.687/2023/4. számú végzésében elvi éllel mutatott rá arra, hogy a Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpont körében a befogadhatóság indokolásának el kell különülnie a felülvizsgálati kérelem érdemi indokaitól és nem a Kúria feladata, hogy a kérelmező helyett a felülvizsgálati kérelemből maga keresse és válassza ki mi minősülhet befogadási indoknak. [23] A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban az elsőfokú ítélet jogszerűségét vizsgálja, ezért azon felperesi hivatkozások, amelyek pusztán megismétlik a keresetben foglaltakat, nem alkalmasak az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére. Önmagában az, hogy valamely fél – jelen esetben a felperes – nem ért egyet a jogerős ítélet megállapításaival és lényegében saját álláspontja elfogadását kéri, nem elegendő a felülvizsgálati kérelem befogadásához. (Kfv.IV.37.624/2022/2.) Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint továbbá senki sem jogosult arra, hogy egy jogerős (végleges és kötelező) ítélet felülvizsgálatát kérje pusztán abból a célból, hogy újabb tárgyalást tartsanak, és újra eldöntsék az ügyet. A magasabb szintű bíróságoknak a felülvizsgálat lehetőségét arra kell használniuk, hogy kijavítsák a bírói tévedéseket és a súlyos eljárási szabálysértéseket (miscarriages of justice), és nem arra, hogy újra megvizsgálják az ügyet. A felülvizsgálat nem lehet álcázott fellebbezés, és pusztán az, hogy egy kérdésnek kétféle megközelítése lehetséges, nem képezheti alapját az ügy újratárgyalásának {Kfv.VII.37.657/2022/2., indokolás [20]}. [24] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben a befogadás feltételei nem állnak fenn, ezért a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. §
(2)bekezdésére alapítottan megtagadta. A döntés elvi tartalma [25] A Kp. 118. §
(1)bekezdés
- a)pont
- ad)alpontja alapján csak a bírósági eljárásban elkövetett eljárási szabályszegésre vagy a fél alapvető eljárási jogának sérelmére lehet hivatkozni, a hatósági (alperesi) eljárásban elkövetett jogszabálysértésre nem, mert az a jogerős ítélet jogszerűségének kérdése és ekként az az ügy érdemét képezi. Záró rész [26] A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásáról a Kp. 118. §
(2)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül határozott. Kúria IV.Kfv.37.474/2026/3 8 [27] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §
(1)bekezdés
- a)pontja alapján illetékmentes, ezért a Kúriának az illeték megfizetésről rendelkeznie nem kellett. [28] A végzés ellen a Kp. 116. §
- d)pontja szerint felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest, 2026. június 23. Dr. Sugár Tamás s.k. a tanács elnöke Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró Dr. Balogh Zsolt s.k bíró Dr. Bögös Fruzsina s.k. bíró Dr. Dobó Viola s.k bíró