Bf.235/2022/27 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat] minősíti. A szabadságvesztés tartamát 10 (tíz) évre súlyosítja. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A kézbesítési és az értesítési címre utalást mellőzi. A vádlott által
2. február
3. napjától
4. szeptember
5. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 24.000,- (huszonnégyezer) forint bűnügyi költség megfizetésére az államnak a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 2 Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság vádlott1 vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
6. évi C. törvény (Btk.)
7. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(8)bekezdés II. fordulat] állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt, 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be: [3] – az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása; [4] – a vádlott, elsődlegesen a jogos védelem megállapítása, másodlagosan a szabadságvesztés büntetés enyhítése; [5] – a vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény hiánya miatti felmentés, másodlagosan a szabadságvesztés és a mellékbüntetés tartamának eltúlzott volta miatt, azok enyhítése érdekében. [6] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.134/2021/33. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést annak indokolásával egyezően fenntartotta. Észrevételezte azonban, hogy eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a 2021. december 8. napján megtartott tárgyalásra csak szakértő1 igazságügyi orvosszakértőt idézte meg és hallgatta meg a sértett halálának körülményeivel összefüggésben. Rámutatott, hogy bár a hatályos Büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény, a továbbiakban Be.) a korábbi eljárási törvény (1998. évi XIX. törvény) 101. §

(2)bekezdésével ellentétben már nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra nézve, hogy a halál okai és körülményei vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni, az alsóbb szintű jogszabályok [282/2007. (X. 26.) Kormányrendelet 2. §

(3)bekezdése, 351/

1. (X. 4.) Kormányrendelet
2. §

(1a)bekezdés a) pontja) hatályos rendelkezései továbbra is ezt írják elő. Az eljárási szabálysértésre visszavezethetően az elsőfokú ítélet tényállását részben felderítetlennek [Be. 592. §

(2)bekezdés b) pont] tartotta. Ennek kiküszöbölése érdekében bizonyítás felvételét és azt indítványozta, hogy az ítélőtábla szakértő1 igazságügyi orvosszakértő nyomozás során készült kiegészítő orvosszakértői véleményét, valamint a tárgyalási előadását tartalmazó jegyzőkönyvet küldje meg szakértő2 igazságügyi orvosszakértő részére, és nyilatkoztassa őt arra nézve, hogy egyetért-e a szakértőtársa által előadottakkal. Közölte, hogy részletes indítványait a részbizonyítást követően terjeszti elő. [7] A vádlott és a védő fellebbezéseiket írásban részletesen indokolták, ebben bizonyítási indítványokat is előterjesztettek, amelyet a fellebbezési nyilvános tárgyaláson is fenntartottak. [8] A vádlott a sértett exhumálását, tőle DNS mintavételét indítványozta annak megállapítása végett, hogy az elsőfokú ítéletben elbírált bűncselekmény elszenvedésekor a sértett kábítószer hatása alatt állott-e. Ezzel összefüggésben a vádlott elfogultságot jelentett be szakértő1 és szakértő2 igazságügyi orvosszakértőkkel szemben, szakértő1 igazságügyi orvosszakértő esetében „hanyag, nem törődőm munkavégzését” is panaszolta. Ezt arra alapította, hogy a szakértők a boncolás során nem vizsgálták a sértett kábítószer fogyasztását. [9] A védő fellebbezésének indokolásában szintén igazságügyi orvosszakértő kirendelését indítványozta arra vonatkozóan, hogy a sértett fogyasztott-e bármilyen kábító hatású anyagot, amely a halálos eredmény bekövetkeztében közrehatott. Ezen kívül a sértett Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 3 előzmény- cselekményének tisztázása érdekében a történeti tényállás kiegészítését, erre vonatkozóan a szükséges tanú és okirati bizonyítás felvételét indítványozta. Ez utóbbi indítványát a fellebbezési tárgyaláson kiegészítette azzal, hogy a tanúk meghallgatását azért tartja szükségesnek, mert ily módon bizonyítható az, hogy a sértett annak az ingatlannak a berendezési tárgyait és alkotórészeit adogatta el folyamatosan, amely korábban a vádlotté volt. Indítványozta az ingatlan tulajdoni lapjainak a beszerzését is. [10] Az ítélőtábla egyetértett a főügyészség indítványával, ezért a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján az ügyben bizonyítást rendelt el, és az ügyészség által megjelölt iratok megküldésével beszerezte szakértő2 igazságügyi orvosszakértő nyilatkozatát, amit a Be. 600. §

(1)bekezdés b) pontja szerint tartott tárgyaláson ismertetett. [11] Megtagadta azonban a szakértők kizárását és elutasította a vádlott, valamint a védő bizonyítási indítványait. [12] Az eljárás során nem merült fel olyan tény vagy körülmény, ami a szakértők elfogulatlansága iránt kételyt támasztana, az általuk előterjesztett szakvélemény egyértelmű volt, azt az eljárás egyéb adatai is alátámasztották. [13] A másodfokú eljárásban felvett bizonyítást követően az ügyészség további eljárási szabálysértésként észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság az elkövetés helyszínén intézkedő rendőr, tanú1 tanú vallomásának azon részeit, melyek a helyszínen jelen volt személyek által elmondottakat tartalmazták, bizonyítékként értékelte. Indítványozta ezen vallomásrészek kirekesztését, figyelemmel arra, hogy a Be. 361. §

(6)bekezdése alapján feljegyzés sem készíthető a terhelt és a tanú által mondottakról, ha az eljárási cselekményen jelen volt. Ezért a jelentést készítő rendőr sem hallgatható ki utóbb tanúként ugyanezen körülményre. [14] Az ügyészség indítványozta a vádlott előéleti adatainak körében a bíróságok megnevezésének helyesbítését, egyúttal rámutatott, hogy a törvényszék szükségtelen részletességgel sorolta fel a vádlott korábbi elítéléseit. Indítványt tett a tényállás kisebb mértékű kiegészítésére, valamint arra, hogy annak [24], [25] és [38] bekezdését a másodfokú bíróság az indokolásba utalja. Egyetértett az elsőfokú bíróság minősítésével, azzal, hogy a

1. BK vélemény 3/a. pontja szerint a fordulatot arab számmal kell megjelölni és kitért arra is, hogy a vádlottnak a sértett fejére mért ütése célzott volt, ezáltal tudata átfogta, hogy magatartása következtében a sértettnek akár nyolc napon túl gyógyuló sérülése is keletkezhet. Indítványozta a büntetés kiszabási körülmények helyesbítését és kiegészítését, és mindezek alapján a vádlottal szemben a középmértéket jelentősen meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabását. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezéseit törvényesnek, az általa kiszabott közügyektől eltiltás tartamát arányosnak tartotta. Jelezte, hogy az elsőfokú ítélet bevezető része a határozat kihirdetésének évszámát pontatlanul tartalmazza. [15] A vádlott védője fellebbezésének indokolásában és a fellebbezési tárgyaláson perbeszédében elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annak részbeni megalapozatlansága miatt változtassa meg, és a vádlottat jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt mentse fel. Másodlagosan a kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését indítványozta. A történeti tényállás kiegészítését tartotta szükségesnek az előzményi – a korábban már hivatkozott – adatokkal, mert álláspontja szerint ez esetben felmerülhet az, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, vagy legalábbis annak mértékét méltányolható okból lépte túl. Vitatta azon szakértői megállapítást, amely kizárta annak lehetőségét, hogy a cselekménysor a vádlott által előadottak szerint történhetett. Az enyhítésre irányuló fellebbezését arra alapította, hogy a halál bekövetkeztében védencét a gondatlanság enyhébb formája terheli, a sértett nem az ütéstől, hanem a földre zuhanástól sérült, megjegyezve, hogy emiatt is lett volna fontos a sértett esetleges kábítószer fogyasztásának tisztázása. Álláspontja szerint, amennyiben a sértett kábítószer hatása alatt Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 4 állott és emiatt esett el, úgy az a vádlottnak nem róható fel, kábítószer fogyasztás hiányában a sértett nem szenvedett volna ilyen súlyos sérülést. [16] A vádlott fellebbezésének indokolásában továbbra is jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A fellebbezési nyilvános tárgyaláson megismételte az eljárás során előadott védekezését, és úgy nyilatkozott, hogy a lakcíme szerinti ingatlan nincs a nevén. Továbbra is állította, hogy a sértett kalapáccsal támadt rá, amelyet elkapott, megtekerte a karját és úgy ütötte meg. A sértett akkor sérülhetett meg, amikor a kútnál elejtette. [17] Az ítélőtábla az ügyészség súlyosításra irányuló fellebbezését ítélte alaposnak. [18] A másodfokú bíróság a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdése szerint eljárva, a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. [19] Ennek során megállapította, hogy eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a sértett halálának okáról és körülményeiről készült igazságügyi boncolási jegyzőkönyvet úgy fogadta el bizonyítékként, hogy erre vonatkozóan kizárólag szakértő1 igazságügyi orvosszakértőt idézte meg a tárgyalásra, és hallgatta meg szakértőként. Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a nyomozás során a kiegészítő igazságügyi orvosszakértői véleményt kizárólag ez a szakértő terjesztette elő. Az eljárási szabálysértéssel kapcsolatban az ítélőtábla mindenben osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját. A korábbi Büntetőeljárási törvény (1998. évi XIX. törvény) 101. §

(2)bekezdése szerint a halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. A hatályos Be. már nem tartalmaz ilyen rendelkezést, ugyanakkor a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken szakvéleményt adó szervekről szóló 282/2007. (X. 26.) Korm. rendelet 2. §

(3)bekezdése szerint a

1. számú melléklet
2. pont a) alpontja szerinti szakkérdésben kizárólag az eljárásra jogosult egyetemi intézet vagy intézmény két olyan szakértője járhat el, akik közül az egyik igazságügyi orvostan szakterületen, a másik igazságügyi orvostan vagy patológia szakterületen szerepel a névjegyzékben. A melléklet hivatkozott alpontja ilyen szakkérdésnek tekinti a halottakkal kapcsolatos vizsgálatok közül az igazságügyi boncolást. Hasonló rendelkezést tartalmaz a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/
3. (X. 4.) Korm. rendelet
4. §

(1a)bekezdése, mely szerint a halál okának az egyértelműsége tekintetében a két boncolásra jogosult igazságügyi orvosszakértő együttes nyilatkozata szükséges. E rendelkezések mind a boncoláskor, mind az első- és másodfokú eljárás idején hatályban voltak/vannak. [20] Ezen eljárási szabálysértésre visszavezethetően az elsőfokú ítélet tényállása részben felderítetlen [Be. 592. §

(2)bekezdés b) pont] volt. Az eljárási szabálysértést az ítélőtábla a már hivatkozott módon kiküszöbölte. szakértő2 igazságügyi orvosszakértő úgy nyilatkozott, hogy a szakértőtársa által tárgyaláson előadottakkal, továbbá a kiegészítő igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakkal minden tekintetben egyetért, ahhoz észrevételt nem kíván hozzáfűzni. [21] Osztotta az ítélőtábla a főügyészség észrevételét a további eljárási szabálysértést illetően is. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a rendőri feljegyzés, illetve a rendőri jelentés azon tartalma, ami a jelenlévők és az eljárásban később vádlottként vagy tanúként kihallgatott személyek által elmondottakat tartalmazza, a Be. 361. §

(6)bekezdése alapján bizonyítékként nem értékelhető. Az általa hivatkozott ítélőtáblai határozat (illetve a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.651/2021/

1. számú határozata) azonban arra is rámutatott, hogy a feljegyzést, illetve a jelentést készítő rendőr tanúként sem hallgatható ki arra vonatkozóan, hogy a helyszínen jelen volt személyek mit mondtak neki a helyszínen. Ennek oka is nyilvánvalóan az, hogy ezek a személyek nyilatkozataikat törvényes figyelmeztetés hiányában tették meg. Ezért az ítélőtábla a Be.
2. §

(5)bekezdése alapján a bizonyítékok köréből kirekesztette tanú1 tanú vallomásának azon részeit, amelyek a később tanúként, Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 5 illetve vádlottként kihallgatott személyeknek a helyszínen előadott nyilatkozataira vonatkoznak (elsőfokú ítélet [74] bekezdés utolsó kettő sora [86] bekezdés utolsó mondata, továbbá tanú1ra, mint közvetett tanúra tett utalások: [76], [77], [79], [80], [81], [83], [85]). [22] A fenti vallomásrészek kirekesztésével az elsőfokú ítélet tényállása nem vált megalapozatlanná, mert a vádlott bűnösségére az elsőfokú bíróság nem kizárólag e tanú vallomásából vont le következtetést. [23] A vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, valamint a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat [Be. 561. §

(3)bekezdés b) pont] az ítélőtábla a következők szerint helyesbítette: [24] Mellőzte azt, hogy a vádlott vagyonát képezi a lakcíme szerinti ingatlan 1/6-od tulajdoni hányada. Ehelyett megállapította, hogy a vádlott vagyontalan. (A nyomozati iratok között elfekvő tulajdoni lapok (

1. kötet 67-
2. oldal, a vádlott gyanúsítotti vallomása [
3. nyomozati kötet
4. oldal], a jegyző nyilatkozata [elsőfokú iratok
5. sorszám], és a vádlott nyilatkozata is egyértelműek e tekintetben). [25] A korábbi elítélések közül az 1./, 2./, 4./, 5./, B./, C./, 6./, 8./, 9./, E./ alatti ítéleteket a Kecskeméti Városi, a 7./ és D./ pont alatti ítéleteket a Szegedi Városi, a 3./ és A./ pont alatti ítéleteket a Budakörnyéki Bíróság hozta. [26] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az előbb hivatkozott Be.
6. §

(3)bekezdés b) pontja szerint a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok közül csak azokat kell részletesen megjelölni, amelyek a határozat meghozatalakor jelentőséggel bírtak. Ezért szükségtelen volt az elsőfokú ítélet [5] – [15] bekezdésében írt elítélések feltüntetése. Elegendő lett volna a [16] – [20] bekezdésben részletezett ítéletek felsorolása, mert ezek alapján volt eldönthető, hogy a vádlott a jelen ügyben nem erőszakos többszörös visszaeső, illetve az, hogy többszörös visszaesőnek minősül. [27] Ez utóbbi elkövetői minőség megállapítása azonban nem a tényállásba, hanem az ítélet jogi indokolásába tartozik, ezért a tényállás [24] – [25] bekezdését az ítélőtábla a jogi indokolásba utalta. [28] A Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja szerint eljárva, az ítélet történeti tényállását a másodfokú bíróság a következőkkel helyesbítette, illetve egészítette ki [Be. 592. §

(2)bekezdés a) pont]: [29] A [30] bekezdés azon mondatrészét, hogy „támadó szándékkal” és a [38] bekezdést az ítélet indokolásába utalja. [Maga az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg a jogi indokolás [138] bekezdésében, hogy a szándékosság és a gondatlanság a bűnösség jogi fogalmát alkotják, ezért eldöntésük jogkérdés. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy az elkövető tudattartalmát érintő – jogi fogalmak formájában megjelenő – következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak, miután nem ténymegállapítások (BH2005.167.I.)]. [30] Kiegészítette az elsőfokú ítélet [31] bekezdését azzal, hogy a kalapács hátsó része volt 7,5 centiméter, a kalapácsfej teljes hossza 17,5 centiméter volt. [31] A részbizonyítás felvételével, illetve az iratok alapján történt kiegészítésekkel és helyesbítésekkel az elsőfokú ítélet tényállása megalapozott, és irányadó volt a másodfokú felülbírálat során. [32] A vádlott és a sértett fizikai paramétereivel nem volt szükséges és nem is volt lehetséges kiegészíteni a tényállást, hiszen erre bizonyítást az elsőfokú bíróság nem vett fel, másrészt annak a bűncselekmény elkövetési módjára figyelemmel érdemi jelentősége sincs. [33] Az ítélőtábla további bizonyítás felvételét a már leírtakon kívül nem tartotta szükségesnek. A tulajdoni lapok a nyomozati iratokban rendelkezésre álltak. A Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 6 bűncselekmény elkövetési körülményeire tekintettel annak sincs jelentősége, hogy a vádlott és a sértett között volt-e anyagi természetű vita. [34] Az ítélőtábla szükségtelennek tartotta igazságügyi orvosszakértő kirendelését arra vonatkozóan, hogy a sértett a bűncselekmény elszenvedésekor kábítószer hatása alatt volt-e. Enne egyik oka, hogy a haláleset óta csaknem két év eltelt, így egy ilyen irányú vizsgálat eredményessége kétséges. A másik ok, hogy a vádlott ezen állítását sem a közvetett, sem pedig a közvetlen tanúk vallomása sem támasztotta alá. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ha és amennyiben a sértett szemmel láthatóan valamilyen bódultságot eredményező szer hatása alatt állt volna, úgy azt a vádlotti magatartása értékelésekor – a védői észrevétellel ellentétben – nem a vádlott javára, hanem a terhére kellett volna figyelembe venni. [35] Az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú ítélet jogi indokolása [64] bekezdésének első mondatát, miszerint „a vádlott tehát tiltott szer hatása alatt bántalmazta a sértettet”. Ezt ugyanis a toxikológiai szakértői vélemény nem támasztotta alá, az csupán azt a megállapítást tette, és ezt az elsőfokú bíróság iratszerűen meg is állapította, hogy a vádlott a cselekmény elkövetését megelőzően új pszichoaktív anyagnak minősülő vegyületet – herbált, biofüvet – fogyasztott (elsőfokú ítélet [39] bekezdés). Arra azonban nincs adat, hogy ez bármilyen módon befolyásolta a vádlottat a cselekmény elkövetésében. [36] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széleskörben lefolytatta, a tárgyaláson kihallgatta mindazon tanúkat, akik közvetett vagy közvetlen észlelői voltak a történteknek. A tárgyaláson meghallgatta szakértő1 igazságügyi orvosszakértőt, aki cáfolta a vádlott által előadott bántalmazási mechanizmust. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és egymással egybevetve körültekintően megvizsgálta. Ennek eredményeként és az igazságügyi orvosszakértői véleményre is figyelemmel vetette el azon vallomásrészeket, amelyek szerint a vádlott többször és több helyen is megrúgta a sértettet. [37] Részletes, meggyőző és iratszerű indokát adta annak, miért nem fogadta el a vádlott jogos védelemre hivatkozó védekezését (elsőfokú ítélet [57], [121] – [132] bekezdései). A törvényszék által kifejtettekkel az ítélőtábla mindenben egyetértett. [38] tanú1 tanú e körben bizonyítékként értékelhető vallomása, az orvosi dokumentációk és a vádlott előéleti iratai is azt támasztják alá, hogy a vádlott agresszív, erőszakos, összeférhetetlen, antiszociális személy. Ezt a tárgyaláson kihallgatott tanúk is alátámasztották, továbbá azt is, hogy a sértettre mindez a magatartás nem volt jellemző, ő „csendesebb” volt. A cselekményt közvetlenül észlelő három tanú (tanú2 tanú3, fk. tanú4) szintén cáfolták azt, hogy a sértett lépett fel támadólag. Helyesen mutatott rá arra az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott a betondarab elhajításával, amit célzottan a sértett felé dobott, a jogtalanság talajára lépett. Így az ezt követő cselekménye, amikor a sértettől elvett kalapáccsal a sértettet megütötte, nem jogos védelmi helyzetben történt. Azt is iratszerűen állapította meg a törvényszék, hogy egyetlen tanú sem erősítette meg a vádlott azon állítását, miszerint kölcsönös dulakodás alakult ki közte és a sértett között, miközben mindketten fogták a kalapácsot. Azt pedig a szakértői vélemény cáfolta, hogy a kalapácsütés visszakézből történt. Megjegyzendő, hogy az ütés helyére a vádlott az eljárás során ellentmondó vallomást tett (hol a jobb, hol a bal oldalt jelölte meg). [39] Jogos védelmi helyzet hiányában a túllépés, illetve a menthető felindulás vizsgálatára nyilvánvalóan nincs szükség. [40] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, a bűncselekmény minősítése azonban helyesbítésre szorult. [41] Erre figyelemmel a másodfokú bíróság kiegészítette az elsőfokú ítélet indokolásának [135] bekezdését a következőkkel: Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 7 [42] A vádlott legalább közepes erővel, egy kalapács fejrészével ütötte fejbe a sértettet, amelytől a sértett hanyatt esett a betonozott úton. A fejre mért ütés volt azon okfolyamat elindítója, amely végül a sértett halálához vezetett. A vádlott által kifejtett erő, az ütés helye, az alkalmazott eszköz alkalmas volt nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására. A vádlottnak azon magatartásából, hogy célzottan a sértett fejére mért egy kalapáccsal közepes erejű ütést, az a következtetés vonható le, hogy a testi sértésre irányuló szándéka egyenes volt. [43] Önmagában, a halálos eredmény bekövetkezte nélkül ez a vádlotti cselekvőség a Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősülne. [44] Mindennek azért van jelentősége, mert ezzel a magatartással okozati összefüggésben következett be a sértett halála, melyre a vádlott (hanyag) gondatlansága terjedt ki. Ezáltal a vádlott bűncselekménye a Btk. 164. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdésébe ütköző, a

(8)bekezdés

1. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettének minősül. [45] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a fordulatot nem a
2. BK vélemény 3/a. pontjában írtak szerint jelölte meg. Eszerint: az elkövetési magatartás azonos büntetési tétellel fenyegetett alakzataira a fordulat megjelöléssel kell utalni, amelyet arab számmal kell feltüntetni. [46] A büntetés kiszabási körülmények helyesbítésre szorultak: [47] Enyhítő körülményként az ítélőtábla azt vette figyelembe, hogy a halálos eredmény tekintetében a vádlottat a gondatlanság enyhébb formája (hanyagság) terheli. Önmagában a gondatlanság azért nem enyhítő körülmény, mert épp erre tekintettel minősül a cselekmény halált okozó testi sértés bűntettének, nem pedig emberölésnek. A teljesség érdekében rámutat az ítélőtábla, hogy a vádlott egészségi állapotában nem következett be olyan romlás, ami a büntetés kiszabásánál befolyásoló tényező lenne. [48] Az ítélőtábla mellőzte súlyosító körülményként értékelni azt, hogy a vádlott többszörös visszaesőnek minősül, hiszen a Btk.
3. §

(1)bekezdése alapján a büntetési tételkeret épp emiatt a vádlottal szemben megemelkedik, így ez a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A másodfokú bíróság súlyosító körülményként azt vette figyelembe, hogy a vádlott a többszörös visszaesést megalapozón túl is többször volt büntetve. Ezen belül további nyomatékos súlyosító körülmény, hogy elítéléseire főként személy elleni erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt került sor. Mellőzte a másodfokú bíróság annak súlyosító körülménykénti értékelését, hogy a vádlott önhibájából eredően tiltott szer alkalmazásának hatása alatt, hozzátartozója sérelmére követte el a bűncselekményt. Az előzőekben már rámutatott az ítélőtábla, hogy iratellenes a szer hatása alatti elkövetés megállapítása, hiszen csak a fogyasztás a bizonyított. A sértett a vádlott unokaöccse, aki a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján nem minősül hozzátartozónak. [49] Helyette súlyosító körülményként azt értékelte az ítélőtábla, hogy a vádlott a bűncselekményt testvére gyermeke sérelmére követte el. [50] Azt helyesen állapította meg a törvényszék, hogy a vádlott többszörös visszaesői minősültségére tekintettel személyében nagyobb, fokozottabb társadalomra veszélyesség rejlik, továbbá azt is, hogy a joghátrány mértékének meghatározásánál a bűnösségi körülményeknek elsősorban nem a száma, hanem a nyomatéka a meghatározó, és abban sem tévedett, hogy a vádlottal szemben a középmértéket meghaladó szabadságvesztés kiszabása szükséges (elsőfokú ítélet [152], [153] és [157] bekezdés). [51] Az ítélőtábla álláspontja az, hogy a helyesen figyelembe vett szempontok ellenére sem vette kellő súllyal figyelembe a törvényszék a vádlott személyében rejlő kimagasló társadalomra veszélyességet és a súlyosító körülmények nyomatékát. A vádlottat a Szegedi Ítélőtábla 1.Bf.235/2022/27 8 Kecskeméti Városi Bíróság
2. április
3. napján jogerős ítéletével, mint erőszakos többszörös visszaesőt ítélte szabadságvesztésre. Azt, hogy az alkalmazott joghátrány nem érte el célját, bizonyítja, hogy a vádlott ezt követően is többször volt elítélve, mint többszörös visszaeső. A jelen ügyben elbírált bűncselekményt az ellene folyamatban lévő két másik büntetőeljárás alatt követte el. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a vádlott hosszú ideje konokul szembehelyezkedik a társadalmi normákkal, a társadalmi együttélés szabályait rendszeresen felrúgja. A jelen ügyben is kétségkívül bizonyított, hogy saját vélt igazának ellentmondást nem tűrően, erőszakosan kívánt érvényt szerezni. Az eddigi szabadságvesztések vele szemben nem értek célt, nem tartották vissza a vádlottat újabb bűncselekmény elkövetésétől. A Btk.
4. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. E rendelkezés egyszersmind azt is jelenti, hogy a társadalom védelme azt diktálja, hogy a vádlottal szemben minél hosszabb tartamú szabadságvesztés kerüljön kiszabásra, egyrészt annak érdekében, hogy ne kövessen el újabb bűncselekményt, másrészt, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alatt elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a vádlott megtanulja indulatát kezelni és mások emberi méltóságát, testi épségét, életét tisztelni. [52] Ezért az ítélőtábla a vádlott szabadságvesztésének tartamát 10 évre súlyosította. [53] A közügyektől eltiltás tartamát az elsőfokú bíróság a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és az általa elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával arányosan állapította meg. [54] A törvényszék egyéb rendelkezései is törvényesek. [55] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését alaposnak ítélte, az elsőfokú ítéletet hivatalból felülbírálva a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [56] Mellőzte a vádlott személyes adatai közül a kézbesítési és az értesítési címre utalást, tekintettel arra, hogy azok azonosak a tényleges tartózkodási helyének címével. [57] A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú határozat meghozataláig letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla a vele szemben kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be. [58] A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §

(1)bekezdésén – figyelemmel a Be. 574. §

(1)bekezdésére és a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. §

(3)bekezdésére is – alapul. [59] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)és

(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke Dr. Cserháti Ágota sk. előadó bíró Dr. Katona Dorottya sk. bíró